SZENT MIHÁLY

arkangyal

Az ejtőernyősök védőszentje

Mihály arkangyal neve a héber Mikaél, 'ki olyan, mint az Isten?', latin quis ut Deus névből származik. Mind a zsidó, mind a keresztény hagyományban a legnagyobb az angyalok közül. Az Ószövetségben Izrael képviselője és oltalmazója (Dán 10,13.21; 12,1 szerint az egyik legfőbb fejedelem, a nagy fejedelem). Júd 9:  heves vitába szállt a Sátánnal Mózes holttestéért. Az Úr ugyanis Mózes sírját elrejtette, nehogy holttestét az izraeliták bálványozzák (vö. MTörv 34,5-6). A jámbor zsidó hagyomány szerint maga Mihály arkangyal vívott meg a sátánnal Mózes holttestéért. Júdás ezt a helyet argumentum ad hominemként idézte a tévtanítókkal szemben; a „Büntessen meg az Úr!” az Ószövetségből származik (vö. Zak 3,2: Parancsoljon neked az Úr). A Jel 12,7-9 alapján a patrisztikus és skolasztikus hagyományban Mihály arkangyal a mennyei seregek fejed-e, az Egyház oltalmazója, küzdelmeinek pártfogója. Ősi hagyomány szerint patrónusa a ker. katonáknak is, főleg ha a pogányság ellen, a hitért küzdenek. A világ végén harcolni fog minden hívő ker. lélekért, hogy kiragadja a sátán hatalmából. Már a haldoklókat is oltalmazza, majd átvezeti őket a másvilágra. Mihály arkangyal teszi mérlegre az ember jócselekedeteit és gonoszságait. Tisztelete keleten főleg Konstantinápolyban kezdődött:  Mihály volt a bizánci birodalom  patrónusa, a császár testőre. A 6. századtól említik, hogy a római Szent Mihály-bazilika fölszentelésének napja szeptember  29.  Római tisztelete Nagy Szent Gergely pápa látomásához kapcsolódik: a várost pusztító járvány elhárítására 590-ben a pápa könyörgő körmeneteket tartott. Egy alkalommal Hadrianus császár  síremléke tetején meglátta Mihály főangyalt, amint a büntetés kardját hüvelyébe dugta (innen kapta az Angyalvár nevet); ez a járvány megszűntét jelezte. A látomás emlékére Szt IV. Bonifác pápa a jelenés helyén Szent Mihály-kápolnát építtetett, tetejére először Giulio della Porta, majd 1753-ban P. A. van Verschaffelt bronz Szent Mihály-szobrát állították. A francia Szent Mihály-hagyomány szerint Szent Johannát is az arkangyal buzdította hazája felszabadítására, s e célra a saját kardját ajándékozta neki. Védőszentje és őrangyala a királyoknak s általában az uralkodóknak. Erősítője és megedzője a hívő léleknek az élet küzdelmeiben, kísértéseiben, a gonoszlélek elleni helytállásában, a jó halál reménységében. Különleges támasza és szószólója a haldoklóknak és halottaknak, ezért temetőket, ezek kápolnáit, csontkamráit (ossarium) is pártfogásába ajánlják. Védőszentjüknek tekintik a katonák, tengerészek, útonjárok, a bányászok, a könnyen halálveszedelembe kerülő mesteremberek,  juhászoknak, a kereskedőknek és vásárolni szándékozóknak, a szőlősgazdák, borkereskedők, jegyesek.

Már Szent István király Szent Mihály főangyalnaknak szentelte a veszprémi székesegyházat . A Magyar Szent Korona alsó részén Mihály és Gábor zománcképe is szerepel. A koronázási szert. ősi bizánci szövege szerint az új cs. előtt maga Mihály arkangyal tárja majd föl az uralom kapuit. Ez a hit a magyar kir. udvarban sem lehetett ismeretlen. A halottakat régebben tiszta fehérbe öltöztették és fehér lepedőbe burkolva tették koporsóba; a lányhalottat fehérbe öltözött lányok vitték a sírhoz. Mindez arra utalt, hogy a halál és temetés Szent Mihály gondviselésében inkább menyegző, mint gyász. A halottakat Szent Mihály arkangyal oltalmára bízták, amikor a Szent Mihály lova néven emlegetett hordozható ravatalra téve, utolsó útján a sírhoz kísérik.  A Göncölszekér népies neve: Szent  Mihály szekere. A magyar népi kalendáriumban napja az őszi évnegyed kezdőnapja. A hegyi pásztorok e nap tartják farkasünnepüket. A legeltetés befejeztének, a juhok átadásának áldomásos napja; bérfizető és pásztorfogadó nap. A hal a víz fenekére húzódik, ezért hidegebb vidéken a téli halászat megkezdésének napja. Vetőnap és a tél rámutatónapja. Sok megfigyelés és szólás tapad e naphoz. Szen Mihályt öltöztet, Szent György vetkőztet Aki Szent Mihály-nap után szalmakalapban jár, attól nem kérdeznek tanácsot. Várakat és hegyeket ősidőktől neveztek el róla hazánkban is. A ma Vonyarcvashegyként ismert Szentmihályhegyet valamikor körülfolyta a Balaton, s a középkorban remeteség virágzott Szent Mihály-kápolnája mellett. Az Árpád-korban védőszenttként tisztelte Báta, Rudina és Szebény hajdani bencés apátsága, Csorna, premontrei prépostsága, Lövöld karthauzi monostora, Vasvár káptalanja. 

Kezdetben mint isteni hírhozót (Józsue történetében a S. Maria Maggiore-bazilika mozaikján, 432-440), illetve a Paradicsomot őrző angyalt ábrázolták (Ravenna, S. Apollinare in Classe, mozaik, 549 körül). Szinte mindig szakálltalan, fiatal férfi, ált. fehér szárnyakkal, fején  diadém vagy sisak. Ruházata tunika, páncél, köpeny, később a  dalmatika (főként a hírhozó és lélekmérő képeken). A bizánci művészetben díszes ruhában, keresztes bottal, diadémmal, kezében a világmindenségre utaló gömböt tartva ábrázolják. Legismertebb szobra az Angyalvár tetején látható Rómában, a látomás mozgalmasabb, drámaibb előadása  Dürer Apokalipszis-fametszetén van. Mivel Mihály teszi mérlegre a lélek jó és gonosz cselekedeteit, érdemeit és bűneit,  10. századtól kezdve egyik kezében sújtó karddal, a másikban mérleggel ábrázolják. Ennek az ikgráfiai és folklorisztikus motívumnak antik előképe megtalálható az egyiptomi, görög és egyes keleti mitológiákban, de a 2. században Egyiptomban keletkezett zsidókeresztény apokrif iratban, az Ábrahám testamentumában is. Mint az utolsó ítélet angyala a világítélő Krisztus mellett kezében karddal és mérleggel jelenik meg a középkori templomok kapubejárata fölött vagy a templomban a diadalíveken (Autun, 1130/40; Párizs, Notre Dame, 1225/30; nálunk Kolozsvár); majd hangsúlyosabban a németalföldi festményeken (Memling, Gdansk, Muz. Narodowe, 1473). Attribútumai: nimbusz, hírnöki bot, labarum, lábainál a legyőzött ördög, kard, pajzs, s a lelkek megmérését szolgáló mérleg.

 

Himnusz

Neked Krisztus, Atya fénye,

lelkünk lángja élete,

angyalokkal egyesülve

szívvel-szóval dalolunk,

egymást váltó zsoltárokban

zengjük szívünk dallamát.

 

Tisztelettel ünnepeljük

főangyalok csapatát,

de főképp az égi hadnak

vezérét és bajnokát,

ki a Sátánt letiporta,

a győzelmes Szent Mihályt.

 

Védjen ő; s te űzzél messze,

nagy Királyunk, Krisztusunk,

minden álnok ellenséget,

s testünk-lelkünk tiszta lesz:

így a mennyek örömébe

kegyelmeddel elvezess.

 

Dicsőséget az Atyának

zengjen hangos víg dalunk,

dicsőséget szent Fiának,

s Lelküknek, ki Vigaszunk,

téged illet minden áldás.

Szentháromság, egy Urunk! Ámen.

 

 

Részlet Szent János apostol Jelenéseinek könyvéből (12, 1-17)

Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a nap, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona. Áldott állapotban volt, gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozott. Most egy másik jel tűnt fel az égen: egy nagy vörös sárkány, hét feje volt, és tíz szarva, s mindegyik fején korona. Farkával lesöpörte az ég csillagainak egyharmadát, és a földre szórta. Ekkor a sárkány odaállt a szülő asszony elé, hogy mihelyt megszül, elnyelje gyermekét. Fiút szült, fiúgyermeket, aki majd vaspálcával kormányozza mind a nemzeteket. Gyermekét elragadták, és az Isten trónja elé tették. Az asszony a pusztába menekült, ahol az Isten helyet készített számára, hogy ott éljen ezerkétszázhatvan napig.

Ezután nagy harc támadt a mennyben. Mihály és angyalai megtámadták a sárkányt. A sárkány és angyalai védekeztek, de nem tudtak ellenállni, s nem maradt számukra hely a mennyben. Levetették a nagy sárkányt, az ősi kígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki tévútra vezeti az egész világot. A földre vetették, s vele együtt letaszították angyalait is.

Ekkor harsány hangot hallottam az égben: „Eljött Istenünk üdvössége, ereje és országa, és Fölkentjének királysága, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk trónja előtt. De legyőzték őt a Bárány vérével és tanúsága igéjével. Még életüket sem kímélték, mindhalálig! Ezért örvendezzetek, ti, mennyek, és ti, akik benne laktok! Jaj a földnek és a tengernek, mert oda szállt le a sátán nagy haragjában. Tudja, hogy kevés ideje van hátra.”

Amikor a sárkány látta, hogy a földre taszították, üldözőbe vette az asszonyt, aki fiúgyermeket szült. Az asszony azonban kapott két nagy sasszárnyat, hogy a pusztába repüljön, a rejtekhelyére, ahol majd a kígyótól távol egy évig, két évig és félévig táplálják. Erre a kígyó annyi vizet lövellt a szájából az asszony után, mint egy folyó, hogy elsodorja az ár. De a föld segített az asszonyon: megnyílt a mélye, és elnyelte a sárkány szájából kiáradó folyót.

A sárkány haragra lobbant az asszony ellen, és harcba szállt többi gyermekével, aki megtartja Isten parancsait, és kitart Jézus tanúsága mellett.

 

Részlet Nagy Szent Gergely pápának az evangéliumokról mondott szentbeszédeiből

Tudnunk kell, hogy az „angyal” szó tisztséget jelent, és nem természetet. A mennyei hazának ezek a szellemi lényei ugyanis természetük szerint mindig szellemek, viszont egyáltalán nem mindig lehet angyaloknak nevezni őket. Valójában csak akkor „angyalok”, vagyis küldöttek, amikor valamilyen isteni üzenetnek közvetítői. Azokat, akik kisebb jelentőségű üzeneteket hoznak, nevezzük angyaloknak, azokat pedig, akik fontosabb üzeneteket adnak át, főangyaloknak.

Ezért van az, hogy a Boldogságos Szűz Máriához nem akármelyik angyalt, hanem Gábor főangyalt küldte Isten: úgy illett, hogy erre a szolgálatra főangyal jöjjön, hiszen a legfontosabb üzenetet hozta.

A főangyalokat az említett okból külön névvel is megjelöljük; a szavak jelentése ugyanis feltárja, hogy működésükben mire is van leginkább adottságuk. Abban a szent országban a mindenható Isten színelátása tökéletessé teszi a tudást; ott tehát ki-ki nem azért kap saját nevet, mintha név nélkül nem lenne ismeretes a személye, hanem azért, mert amikor valamilyen szolgálat ellátására hozzánk jönnek, ennek a küldetésnek megfelelő nevet viselnek. Ezért az egyikük neve Mihály, „Ki olyan, mint az Isten?”; a másiké Gábor, „Isten ereje”, a harmadiké pedig Rafael, „Isten orvossága”.

Tudomásunk szerint valahányszor csodálatos hatalmat kell kifejteni, Mihály kap küldetést, hogy tevékenységéből és nevéből egyaránt kitűnjék: senki sem tehet olyan nagyszerű dolgokat, mint amilyeneket Isten megtehet. Éppen ezért van megírva, hogy az ősi ellenség Mihály főangyallal fogja végső csatáját megvívni. Ezt Szent János réven tudjuk: Akkor nagy harc támadt Mihály főangyallal (vö. Jel 12, 7), tudniillik amikor a világ végén a maga erejére hagyja Isten a bukott angyalt, és letaszítja végleges kárhozatába. Ő az az ősi ellenség, aki gőgjében hasonló akart lenni Istenhez, mondván: Én az égbe megyek föl, az Isten csillagai fölé állítom trónomat, hasonló leszek a Fölségeshez (Iz 14, 13).

Ugyanígy, azért küldte Isten Szűz Máriához Gábort, mert az ő neve: „Isten ereje”. Krisztust jött ugyanis hírül adni; aki a láthatatlan világ gonosz hatalmasságainak a letörésére kegyes volt nyomorúságos külsőnkben megjelenni; ugyanakkor erős Istenként és győztes harcosként is jött e földre, és ezért jelentette be az „Isten erejé”-nek nevezett angyal.

Végül, Rafael nevének jelentése: „Isten orvossága”. Ennek az a magyarázata, hogy amikor gyógyító beavatkozással megérintette Tóbiás szemét, megszüntette a vak emberre borult sötétséget. Természetes tehát, hogy akit Isten gyógyítás céljából küld, az méltán viseli az „Isten orvossága” nevet.

 

Könyörgés

Istenünk, Te Szent Mihály arkangyalt, a mennyei seregek vezérét hathatós védelmezőnkké tetted a Gonosz elleni küzdelemben. Közbenjárására add meg nekünk, hogy minden testi-lelki bajon úrrá legyünk, és hűségesek maradjunk a Te és testvéreink szolgálatában, Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.