Szent Patrik

Magonus Sucatus Patritius püspök, Írország apostola Britanniában született 385 körül keresztény családban. 401 körül ír kalózok elrabolták és sok száz társával együtt az ír szigetekre eladták rabszolgának, ahol gazdája állatokat őriztetett vele. A pásztorkodás magányában különösen mély istenismeretre tett szert. 407 körül égi intést követve megszökött, fölvették egy hajóra és három nap múlva valószínűleg Galliában kötöttek ki, majd később hazatért atyja birtokára. Álmában írek hívták, s ő a pogányok hívását hallotta ebben, majd fölismerte, hogy életét az írek térítésére kell szentelnie. Galliába ment, Auxerre-ben Szent Germanus püspök tanítványa volt, aki diákonussá szentelte. Valószínűleg 432-től térített Írországban, melyet rabszolgasága idejéből jól ismert. Vagyonát arra áldozta, hogy ajándékokkal megnyerje a kiskirályok és vezetők kegyét. Mivel Írországban akkor még nem voltak városok, sem központi hatalom, területi püspökségeket alapított. Az írek hagyományát, mely szerint 60 évig térített az országban, a történészek egy része kétségbe vonja, s működési idejét részben Palladius püspöknek tulajdonítja. Szerintük 431-60-ban Palladius, 460-92-ben Patrik volt Írország apostola. Mások szerint Palladius már 432-ben Skóciába ment, ő pedig 461-ig dolgozott. 461-ben vagy 492-ben halt meg.