SZENT SIMON és SZENT JÚDÁS TÁDÉ

apostolok

SZENT SIMON

apostol

A 12 apostol egyike, aki Mátét 10,4: és Márkk 3,16: a kánai, Lukács 6,15 és Apostolok Cselekedetei 1,13-ban a zelóta, 'buzgó' melléknevet kapta. A zelóta melléknévből arra lehet következtetni, hogy Simon a meghívása előtt a fanatikus Róma-ellenes párthoz tartozott, melynek tagjai a véres merényletektől sem riadtak vissza. A hagyomány a kánai menyegző vőlegényével is azonosította. Ismertetője a fűrész, mert legendájának egyik változata szerint ez volt vértanúságának eszköze. Ezért különösen a favágók tisztelték védőszentül, Júdás Tádéval együtt a kőművesek, tímárok, vésnökök védőszentje. Simon neve keresztnévként régebben kedveltebb volt, mint napjainkban, ezt a belőle képzett számos családnév: Simon, Simonka, Simóka, Sinkó, Simó, Sima is igazolja. A ritkábban ábrázolt apostolokok közül való. Júdás Tádéval együtt (is) ábrázolták. Attribútumai: kard, fűrész (14. század óta; A. Dürer, rézmetszet, 1523).

SZENT JÚDÁS TÁDÉ 

apostol

A Tizenkettő egyike, az apostolnévsorokban a tizenegyedik (Lukács 6,14). János 14,22: külön megjegyzi: „Júdás, nem az iskarióti”. Lukács 6,16 'Judas Jacobi'-nak mondja, s nem dönthető el, hogy Jakab fiáról vagy testvéréről van-e szó (ApCsel 1,13). Mátét és Márk Júdásnak mondja, ill. vannak Máté-kéziratok, amelyekben 'Judas Lebbaeus'-ként szerepel (10,3). Pusztán a szövegek alapján vitatható lenne, hogy azonos személyről van-e szó, de Órigenésznek a Római Levélhez írt kommentárja szerint Judas Jacobi, Júdás Tádé, illetve Judas Lebbaeus ugyanaz a személy. Júdás Tádé kérdésére: „Uram, hogy van az, hogy nekünk akarod kinyilatkoztatni magadat, és nem a világnak?” (János 14,22) nyilatkoztatta ki Jézus: „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, és Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk, és benne fogunk lakni.” Tőle maradt ránk Szent Júdás levele. A hagyomány szerint Júdás Tádé vitte el Edesszába az Úr mennybemenetele után egy lepelen Krisztus arcképét Abgár királynak (akheiropoiétosz), akit a leprából is kigyógyított. Ezután Mezopotámiában, majd Simon apostollal együtt Perzsiában hirdette az evangéliumot. A hagyomány egyik ága szerint mindketten itt lettek vértanúk, egy másik ág szerint visszamentek Jeruzsálembe, ahol Júdás Tádét bottal agyonverték, Simont darabokra fűrészelték. Rómában a 9. századtól ünneplik őket. Kultuszát föllendítette Svéd Szent Brigitta, akit maga Jézus biztatott arra, hogy forduljon hozzá segítségért, mert meg fogja hallgatni. A barokkban főként jezsuiták terjesztették. Különösen tisztelte  Nádasdy Ferenc. Általában Simon apostollal, vagy az apostolok között (garamszentbenedeki Úrkoporsó), illetve a Nagyszentcsalád-képeken ábrázolták mint Jézus rokonát. A chartres-i székeseghyáz üvegablakainak képciklusán életének jelenetei láthatók. Szentképeken, önálló ábrázolásain egyik kezében bottal (vértanúsága eszköze), másikban szívére szorított vagy maga elé tartott arcképpel (Abgár-kép) látható. Attribűtumai: fejsze, alabárd, kard, kő, bot, könyv, arc (Krisztus képmása) képen vagy egy lepelen. A kőművesek, tímárok, vésnökök védőszentje. Oltalmát kérik reménytelennek látszó ügyekben, tanácstalanság idején, elveszett dolgok megtalálásához. A népi kalendáriumban ünnepe az első télkezdő nap. A marhabehajtás végzőnapja, juhászfizető és fogadónap. A tél rámutatónapja.

Olvasmány Alexandriai Szent Cirill püspöknek Szent János evangéliumáról szóló magyarázatából

A mi Urunk, Jézus Krisztus rendelte a földkerekség számára a lelki vezéreket, a tanítómestereket s az ő isteni misztériumainak szolgáit. Parancsot adott nekik, hogy világítsanak, mint a fény, és világosságukkal árasszák el már nem csupán Júdea földjét, hanem egyenesen a világ minden országát és minden emberét, a föld valamennyi lakóját. Valóban úgy van, ahogyan olvassuk: A tisztséget magától senki sem vállalhatja, csak akit az Isten meghív (Zsid 5, 4). A minden ember felett levő apostoli tisztségre ugyanis a mi Urunk, Jézus Krisztus hívta meg tanítványait.

Az igazság oszlopai és biztos alapjai lettek ezek a boldog tanítványok. Róluk mondta az Úr, hogy úgy küldi őket, amint őt küldte az Atya. E szavakkal azt is jelezte, hogy milyen nagy az apostoli tisztség méltósága, és hogy semmi mással össze nem hasonlítható a nekik átadott hatalom dicsősége. Mint látható, ezzel az apostoli intézmény feladatkörét is megjelölte.

Ha ugyanis az volt az Úr gondolata, hogy úgy kell küldenie tanítványait, amint őt küldte az Atya, akkor nyilvánvalóan az is szükséges volt, hogy leendő követői megtudják azt is, hogy mire küldte az Atya a Fiút. Ezért, miután az Úr Jézus a maga küldetését már sokféleképpen jellemezte, végül is ebben foglalta azt össze: Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket, hogy tartsanak bűnbánatot (Lk 5, 32). És ezt is mondta: Nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött (Jn 6, 38). Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ (Jn 3, 17).

Így foglalta tehát össze röviden az apostoli munka céljait, és így mutatott rá a saját küldetése és az apostolok küldetése között fennálló hasonlóságra. E küldetésük alapján érezzék kötelességüknek az apostolok, hogy a bűnösöket bűnbánatra hívják, hogy a testben és lélekben betegeket gyógyítsák, hogy szolgálatukban ne a saját akaratukat keressék, hanem azét, akitől a küldetést kapták, és végül, hogy a világot, mint Isten tulajdonát, tanításukkal üdvözítsék. Ha az Apostolok Cselekedeteit és Szent Pál leveleit olvassuk, könnyen megbizonyosodhatunk arról, hogy a szent apostolok mennyire iparkodtak mindezeket a lehető legjobban megvalósítani.

Könyörgés

Istenünk, te úgy akartad, hogy apostolaid által jussunk el neved ismeretére. Szent Simon és Szent Júdás Tádé közbenjárására add jóságosan kegyelmedet, hogy Egyházad szüntelenül gyarapodjék, és egyre több nép fogadjon el hívő lélekkel téged. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.