született: Szczepanowo, Lengyelország, 1030/35 körül
elhunyt: Krakkó, 1079. április 11.
Valószínűleg a krakkói bencéseknél tanult, majd a teológiát Liège-ben végezte. Hazatérve a krakkói székesegyház kanonokja, 1070-ben II. Boleszláv és a nép egyhangúlag püspökké választotta. Kezdetben a király támogatásával minden tervét megvalósíthatta, de hamarosan kiderült, hogy Boleszláv bűneit nem nézheti szó nélkül. Különösen a kijevi hadjárat (1075-77) után éleződött ki az ellentét annyira, hogy kiközösítette a királyt, aki 1079. április 11-én a krakkói Szent Mihály-templomban mise közben megölette. Holttestét, mint felségárulóét, feldarabolták. A közeli temetőben temették el, majd 1088-ban átvitték a Wawel-székesegyházba. A nép azonnal szentként tisztelte, 1253-ben IV. Ince pápa avattá szentté. Lengyelország egyik védőszentje. Római templomát 1575 körül Báthori István mint lengyel király építtette. Püspöki ruhában, bottal és néha könyvvel ábrázolják, néha a tizennégy segítőszent között szerepel (Csengöldi táblakép, Esztergomi Keresztény Múzeum 1494.). Magyarországi tiszteletét leginkább a lengyel jámborság sugározta át a Szepességbe és a vele szomszédos tájakra. Legendája az Érdy-kódexben olvasható.
Olvasmány és könyörgés az imaórák liturgiájából
Olvasmány Szent Ciprián püspök és vértanú levelezéséből
Amikor küzdünk, és a közös hitért harcolunk, küzdelmünket nézi Isten, nézi Krisztus, és az angyalok is reánk figyelnek. Mekkora dicsőség, milyen kitüntetés Isten jelenlétében küzdeni és Krisztustól jutalmul koronát nyerni.
Harcoljunk, szeretett testvéreim, teljes erővel, készüljünk a halálos küzdelemre tiszta lélekkel, teljes hittel és az áhítat fegyverével. A harcba, amelyre a riadó szólít bennünket, vonuljon ki Isten egész tábora.
Hogyan fegyverkezzünk? Mi legyen a készületünk? Megmondja nekünk az Apostol: Csatoljátok derekatokra az igazság övét, öltsétek magatokra az igazságosság páncélját, sarunak meg a készséget viseljétek a békesség evangéliumának a hirdetésére. Mindehhez fogjátok a hit pajzsát, ezzel elháríthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Tegyétek föl az üdvösség sisakját, és ragadjátok meg a lélek kardját, azaz Isten tanítását (Ef 6, 14-17).
Ezeket a fegyvereket öltsük magunkra, ezzel a lelki és mennyei oltalommal védjük magunkat, hogy a gonosz napon tudjunk ellenállni az ördög támadásának, és legyőzhessük azt.
Vegyük fel tehát az igazságosság páncélját, hogy az ellenség dárdája elől biztosan védve legyen a mellünk. Harchoz való lábbelit húzzunk: az evangélium tanítását, nehogy megmarhasson vagy letiporhasson a sátán, amikor rá akarunk lépni a fejére, és arra készülünk, hogy széttapossuk.
Bátran tartsuk magunk elé a hit pajzsát, hogy azzal tehessük ártalmatlanná ellenségünk lándzsáját.
A lélek erejét vegyük fejünkre, azt a sisakot, amely megvédi fülünket, hogy ne halljuk meg a bűnre vivő szavakat; azt a sisakot, amely oltalmazza szemünket, hogy ne lássuk a gyalázatos bálványokat. Ez a sisak őrizze meg homlokunkon épségben az Isten jelét, és erősítse ajkunkat, hogy győztesen megvallhassuk hitünket Krisztus Urunkban.
Markoljuk meg jobb kezünkkel a lélek kardját, hogy bátran elvesse a kárhozatos bálványáldozatokat, hogy az Eukarisztiára emlékezzen az, aki az Úr testét vette, azt ölelje át, hogy azután a mennyei koszorúk jutalmát nyerje el az Úrtól.
Szeretett testvéreim, őrizzétek meg mindezt a szívetekben! Mert ha erről gondolkodunk, és erről elmélkedünk, akkor Krisztus katonája már jól ismeri vezére eligazító utasításait, amikor majd ránk tör az üldözés napja, s félelem nélkül indulunk a küzdelembe, és fel leszünk készülve a győzelmi koszorúra.
Könyörgés
Istenünk, Szent Szaniszló püspök a te ügyed védelmében szenvedett vértanúhalált üldözőinek kardjától. Kérünk, adj erőt, hogy hitünkben állhatatosan kitartsunk mindhalálig. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.