SZENT TAMÁS

apostol

Az Újszövetségben a 12 apostol egyike, a szinoptikusoknál csak az apostolok listáján szerepel (Evangélium Máté szerint 10,3; Evangélium Márk szerint 3,18; Evangélium Lukács szerint 6,14; Az apostolok cselekedetei 1,13). A János Evangéliumban több helyen találkozunk vele, figyelmet érdemlő szerepekben: 

az Evangélium János szerint 11,16-ban Tamás vállalja azt a sorsközösséget Jézussal, mely a tanítványoknak életük feláldozását jelenti; 

az Evangélium János szerint 14,5-ben a többiek helyett is Tamás fogalmazza meg, hogy még a tanítványok is mennyire nem értették meg Jézust, nem tudták, hova megy s hogy Ő az út; 

az Evangélium János szerint 20,24-29-ben a „hitetlen” Tamás húsvét utáni története a tanítvány szíve mélyéből fakadó vallomás, mellyel „én Uram, én Istenem”-nek vallja a feltámadt Krisztust.

Az Abgár-legendában Jézus Tamással szerveztette meg Edesszában az evangélium hirdetését, ezért Szíria északi részében a kereszténység egyik megalapítójának tekintették és mindig nagyon tisztelték. Cézareai Euszébiosz Órigenészre hivatkozva mondja, hogy Tamás a pártusok földjén hirdette az evang-ot. A 3. századi apokrif Tamás apostol cselekedetei szerint viszont Tamás Indiában térített és ott halt vértanúhalált (Szent Tamás apostol evangéliumi egyháza). Nevéhez több apokrif irat fűződik: Tamás apostol cselekedetei, Tamás apokalipszise, egy gyermekségtörténet és Tamás apostol evangéliuma. Ez utóbbiról sokáig csak az egyházatyák írásaiból volt tudomásunk. 1945-46: Nag Hammadiban 13 kéziratot találtak, melyek közül az egyik szahidi változatban megőrizte ezt az apokrif evangéliumot: „Jézusnak, az Élőnek titkos szavai, melyeket az Iker Júdás Tamás följegyzett”. Jézus 114 mondását (logia) fűzi lazán össze. Csak Jézus tanítása iránt tanúsít érdeklődést, történetét és cselekedeteit figyelmen kívül hagyja, ugyanígy a szentségtant és a szenvedéstörténet is. A mondásoknak mintegy fele csak nem szó szerint egyezik a szinoptikusok anyagával, János hatására ellenben semmi sem mutat. A szakértők ávéleménye szerint 140-150-ben keletkezett. Belső egysége, forrásai, keletkezési helye, esetleges gnosztikus jellege kérdésében még nem alakult ki szilárd vélemény, így a Jézusra vonatkozó ismeretek gyarapodását alig várhatjuk tőle. A hagyomány szerint a Szűzanya mennybevitele közben, bizonyságul a kételkedő Tamásnak, visszaejtette az övét, melyet ereklyeként a prátói dómban őriznek mint Mária övét. Az apostolok sorában és mint az ácsok és építészek védőszentjét ábrázolták. Attribútumai: kezdetben kard vagy lándzsa (Köln, Dóm, Háromkirályok-oltár, 1181/1230), később legtöbbször derékszög, néha kő. Gyakran szerepel Becket és Aquinói Szent Tamással együtt. Kedvelt téma volt a hitetlen Tamás  (elefántcsonttábla, 990 körül.; Verocchio szoborcsoportja a firenzei Orsanmichelén, 1483). A középkorban azt tartották róla, hogy Mária mennybevitelét is kétségbe vonta, mire a Szűzanya a mennyből ruhájának övét ejtette le neki, hogy meggyőzze (Firenze, a Porta della Mandorla domborműve, 1414/21). Mivel hitetlen Tamás néven is emlegették, innen a hajdani magyar szólás: Szent Tamás szolgája vagyok, vagyis akkor hiszem, ha látom. Regényes legendáját, indiai tetteit részben az apokrifok alapján a Legenda Aurea, ennek nyomán az Érdy-kódex adja elő.

Olvasmány Nagy Szent Gergely pápának az evangéliumokról mondott szentbeszédeiből

A tizenkettő közül az egyik, Tamás vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus (Jn 20, 24). Ez az egy tanítvány tehát távol volt. Visszatérve hallotta, hogy mi történt, de a hallottakat nem akarta elhinni. Amikor ismét eljött az Úr, a hitetlen tanítványnak megmutatta oldalát, majd odanyújtotta neki kezét is, hogy érintse meg. Sebhelyeinek megmutatásával begyógyította Tamás hitetlenségének sebét. Szeretett testvéreim, vajon mit gondoltok ezek láttán? Talán azt hiszitek: véletlen volt az, hogy ez a választott tanítvány éppen azon a napon távol volt, és azután visszatérve hallotta a történteket, de a hír vétele után is kételkedett, és kételkedő lélekkel érintette Jézust, sebeit megérintve pedig már hitt?

Bizony nem véletlen volt ez, hanem az isteni Gondviselés műve. Az isteni irgalom csodálatos módon úgy intézte, hogy amikor a kételkedő tanítvány megérintette a sebhelyeket Mesterének és Urának szent testén, ugyanakkor begyógyítsa bennünk is hitetlenségünk sebeit. Több haszna lett hitünknek Tamás hitetlenségéből, mint a hívő tanítványok hitéből, mert míg a sebek érintése visszavezeti őt a hitre, a mi lelkünk azalatt minden kételkedést elvetve megszilárdul a hitben, így lett tehát a kételkedő és a sebeket megtapintó tanítvány a megtörtént feltámadás tanúságtevője.

Megérintette a sebeket, és felkiáltott: Én Uram, én Istenem! Jézus csak ennyit mondott: Hittél, Tamás, mert láttál (Jn 20, 28). Amikor Pál apostol azt írja, hogy a hit szilárd bizalom abban, amit remélünk, meggyőződés arról, amit nem látunk (Zsid 11, 1), akkor egészen világosan érthető, hogy a hit olyan dolgokról ad szilárd meggyőződést, amelyeket nem lehet látni. Amit ugyanis látni lehet, az már nem a hit, hanem a megismerés tárgya. Akkor pedig miért mondja az Úr Tamásnak, miután látta és tapintotta őt, hogy hittél, mert láttál? Azért mondja, mert más volt az, amit látott Tamás, és más az, amit hitt. Hiszen a halandó ember nem láthatja az istenséget. Tamás az embert látta, és Istent vallotta meg, amikor felkiáltott: Én Uram, én Istenem! Látása alapján hitt tehát Tamás, aki valóságos embert tapasztalt meg érzékszerveivel, és azt a láthatatlan Istennek vallotta felkiáltásával.

Nagyon örvendetes az, amit ezután mondott az Úr: Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek (Jn 20, 29). Ebben a kijelentésben ugyanis kifejezetten rólunk van szó, akik őt teste szerint nem látjuk, de szívünkben megvalljuk. Igen, rólunk van szó, de csak akkor, ha hitünk szerint élünk. Mert csak az hisz igazán, aki cselekedeteivel tesz tanúságot hitéről. Akik nem így tesznek, akiknek csak a nevük hívő, azoknak mondja Pál: Hangoztatják, hogy ismerik az Istent, de tetteikkel megtagadják (Tit 1, 16). Ezért mondja Jakab is: A hit, ha tettek nem származnak belőle, magában holt dolog (Jak 2, 17).

Könyörgés

Mindenható Istenünk, Szent Tamás apostol Urának és Istenének vallotta Fiadat. Segítsen minket az ő példája, hogy hitét követve mi is életet nyerjünk Jézus Krisztusban. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.