Főoldal / Hitünk és életünk / Ünnepek / Egyházi ünnepek / Január 26. SZENT TIMÓTEUS és SZENT TITUSZ

SZENT TIMÓTEUS és SZENT TITUSZ

püspök

 

 

SZENT TIMÓTEUS 

püspök

Pál apostol kísérője és munkatársa, Efezus püspöke. Pogány görög apának és egy Eunike nevű zsidókeresztény anyának volt a fia. Szent Pál apostol térítette a keresztény hitre, valószínűleg első missziós útján, második missziós útján pedig Lisztrában maga mellé vette segítségül és körülmetéltette. Ettől kezdve Timóteus csaknem mindenüvé elkísérte Pált, aki második missziós útján fontos megbízatással Tesszalonikába küldte, harmadik missziós útján pedig azzal bízta meg, hogy egy nehéz feladat elvégzésére Efezusból - Makedónián át - Korintusba menjen. Ott találjuk Pál mellett, amikor Korintusból visszatért Jeruzsálembe, ugyanígy Rómában is az apostol első fogsága (Kr. u. 61-63). Miután az apostol kiszabadult első fogságából, Timóteus együtt dolgozott vele Efezusban; amikor Pál Makedóniába indult, helyetteséül ott hagyta Efezusban. A hagyomány szerint Pál apostol halála után visszatért Efezusba, és itt is halt meg Efezus püspökeként.

 

SZENT TITUSZ 

püspök

elhunyt: Dalmácia, Kr. u. 60 után

 

Pál apostol kísérője és munkatársa, Kréta püspöke. Pogány szülők gyermekeként született és valószínűleg, hogy Pál apostol térítette a keresztény hitre; az antiochiai egyház közösségnek volt a tagja. Nem metélték körül, így utazott Pállal és Barnabással Jeruzsálembe az apostoli zsinatra. Nem tudjuk, hogy még mely útjain kísérte el Pált. Pál apostol harmadik missziós útja vége felé a „könnyek levelé”-vel Efezusból Korintusba küldte. Feladatának ügyesen megfelelve visszavezette az engedelmességre az apostol számára már-már elveszett közösséget. Makedóniából Pál ismét Korintusba küldte, hogy az ottani gyűjtést befejezze. Egy ideig együtt térített Pállal Kréta szigetén, aki aztán otthagyta, hogy a megkezdett munkát folytassa illetve befejezzePál apostol második fogsága idején Titusz Rómában volt, később – föltehetően Pál megbízásából – Dalmáciába ment. A hagyomány szerint Pál apostol halála után Kréta szigetén püspökként működött.  

 

Olvasmány Aranyszájú Szent János püspök szentbeszédeiből

Pál apostol a börtönben is úgy volt, mintha magában az égben lakott volna; a sebeket és korbácsütéseket nagyobb örömmel fogadta, mint mások a versenyeken szerzett díjakat. A szenvedést sem szerette kevésbé, mint a kitüntetéseket, hiszen kitüntetésnek tartotta a szenvedéseit. Ezért is nevezte azokat a kegyelem ajándékainak, így értsd, amit mond: elköltözni és Krisztussal lenni (Fil 1, 23), a jutalma volt, viszont megmaradni a testben, a harcot jelentette számára. De Krisztusért mégis inkább ezt választja, mint amazt, és kijelenti, hogy a harc szükségesebb.

Itt a földön Krisztustól eltaszítottnak lenni harcot és gyötrelmet jelentett. Sőt többet, mint harcot, és többet, mint akármilyen gyötrelmet. Krisztussal lenni pedig a legnagyobb jutalom volt. Pál mégis inkább amazt választotta Krisztusért, mint emezt.

Talán azt mondhatná most valaki: „De Pál azt írta, hogy mindez édes volt neki Krisztus miatt.” Hát azt én is állítom, hogy ami minket elcsüggeszt, az neki nagy gyönyörűséget szerzett. És miért emlegetem én mégis a veszedelmeket és a mindenféle nyomorúságot? Azért, mert Pál szakadatlan nagy levertségben élt, ezért mondta: Ki gyönge, hogy én ne volnék gyönge? Ki botránkozik meg, hogy én ne égnék? (2 Kor 11, 29)

Titeket pedig arra kérlek, hogy ne csak csodáljátok, hanem kövessétek is az erénynek ezt a példaképét, mert csak így részesülhetünk vele együtt az ő győzelmi koszorúiban.

Csodálkozol, amikor azt mondom, hogy ugyanazért a teljesítményedért ugyanazt a jutalmat érheted el, mint Pál? Őt magát halljad, mert ezt mondja: A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. Készen vár az igazság győzelmi koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, de nemcsak nekem, hanem mindenkinek, aki örömmel várja eljövetelét (2 Tim 4, 7). Látod tehát, hogyan hív ugyanabba a közös dicsőségbe mindannyiunkat?

Mivel pedig mindenkire ugyanaz a dicsőséges koszorú vár, iparkodjunk mindnyájan, hogy érdemessé legyünk e megígért jutalomra. De ne csak teljesítménye nagyságát és kiválóságát nézzük, hanem lelki készségét és erős elhatározását is, amellyel oly nagy érdemet szerzett. Lássuk meg azt is, hogy ugyanolyan ember volt, mint mi, és hogy minden téren osztozott természetünkben, így azután majd azt is meglátjuk, hogy ami tényleg nagyon nehéz, az a mi számunkra is majd könnyű lesz, s nem lesz elviselhetetlen, és akik e rövid földi életünkben szenvedünk, majd mi is azt a hervadhatatlan és örök győzelmi koszorút hordjuk a mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelméből és irgalmából. Neki legyen dicsőség és hatalom most és mindenkor, és mindörökkön-örökké. Ámen.

 

Könyörgés

Istenünk, te Szent Timóteust és Szent Tituszt apostoli erényekkel ékesítetted. Közbenjárásukra add, hogy szentül és buzgón éljünk ezen a világon, s így méltók legyünk eljutni az örök hazába. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

 

Katonai Ordinariátus © Minden jog fenntartva