SZENT VENCEL

király, vértanú

született: 903 vagy 905

elhunyt: Stará Bolesláv, Csehország, 929. vagy 935. szeptember 28.

Bořivoj fejedelem és Szent Ludmilla unokája, Vratiszlav fejedelem és Drahomira fia. Vallásosságát és szláv műveltségét Ludmillától, latin műveltségét egy paptól kapta. Amikor 921-ben atyja meghalt, ő örökölte a trónt, de mivel kiskorú volt, anyja uralkodott. A kegyetlen s még pogány fejedelemasszony hatalomféltésből Tetini várában megölette nagyanyját Ludmillát. Amikor 922-ben trónra lépett főleg Szászország felé irányuló politikát kezdett. Drahomirát 924-ben Budecben elzáratta. A keresztény uralkodó felelősségtudatával harcolt I. Henrik ellen, s gondoskodott népe szükségleteiről. Öccse, Boleszláv, aki Drahomira szellemében gondolkodott, egyre féltékenyebb lett rá, fölépítette Stara Boleslav várát, s itt próbált híveket szerezni a pogányság felé vonzódó urak közül. Templom-szentelési évforduló címén a várába csalta, s mikor Vencel kíséret nélkül a templomba tartott matutinumra, embereivel rátámadt. Holttestét Drahomira vette oltalmába, majd Prágában a Szent Vitus-székesegyházban temették el. Vértanúként, a cseh nemzet patrónusaként tisztelték. Koronája a cseh nemzeti egység jelképe lett.  Fegyverzetben, páncélingben és köpenyben, néha lovon, hercegi kalappal ábrázolták. Attribútumai: sas, szőlőtő, zászló, lándzsa szalaggal, pajzs. Képei a 11–12. századtól tűnnek föl. Élete jeleneteit a prágai dóm róla elnevezett kápolnájának freskói őrzik. Kultusza a barokk időkben a dinasztikus jámborság hatására hazánkban is megújult. Legendájából azt is tudjuk, hogy az Oltáriszentség gabonáját apródjaival maga aratta le, csépelte ki és őrölte meg. Hasonlóan, a misebort is maga szüretelte és préselte, ezért több helyen a szőlőhegyek védőszentje lett. Névnapja is a szüreti hetekre esik.

Olvasmány és könyörgés az imaórák liturgiájából

Olvasmány az első ószláv legendából

Vratiszláv halála után a fiát, Vencelt választották meg fejedelmükké a csehek, ő Isten kegyelméből tökéletes volt a hitben. Jót tett minden szegénnyel: a ruhátlanokat felruházta, az éhezőket táplálta, és befogadta a vándorokat az evangélium szavainak megfelelően. Nem tűrte, hogy igazságtalanság érje az özvegyeket; szeretett minden embert, szegényt és gazdagot egyaránt. Segítette Isten szolgáit, és kitűnt sok templom felékesítésében.

Mindezek ellenére a nagyravágyó cseh főemberek ellene ingerelték öccsét, Boleszlávot, és azt mondták neki: „Testvéred, Vencel életedre tör, anyád és emberei közreműködésével meg akar ölni.”

A templomok felszentelésének ünnepein Vencelnek szokása volt meglátogatni minden várost. Elment tehát Boleszláv városába is egy vasárnap Szent Kozma és Damján ünnepére. A szentmise után vissza akart térni Prágába. Boleszláv azonban maradásra bírta, álnok szándékkal így kérlelve: „Testvér, miért is mennél el ilyen hamar?” Virradatkor éppen reggeli zsolozsmára harangoztak, ennek hallatára Vencel így fohászkodott: „Dicsőség neked, Uram, hogy a mai nap reggelére is felvirrasztottál.” Majd fölkelt, és elindult, hogy részt vegyen a reggeli zsolozsmán.

Boleszláv az ajtóban rögtön a nyomába szegődött. Amikor Vencel meglátta, e szavakkal fordult hozzá: „Testvér, tegnap olyan jó voltál hozzám, mint egy alázatos szolga.” De Boleszláv az ördög sugallatára, aki szívét megrontotta, kardot rántott, és így válaszolt bátyjának: „Most még jobb akarok lenni hozzád.” E szavak után fejére sújtott kardjával.

Vencel ekkor felé fordulva így szólt hozzá: „Testvér, mit forgatsz a szívedben?” Majd megragadta, és a földre teperte. De ekkor Boleszláv tanácsosai közül valaki odaugrott, és Vencel kezére vágott. Ez, mivel keze megsebesült, elengedte testvérét, és a templom felé menekült. De két másik gonosztevő utánaeredt, és megölte a templom kapujában. Egy harmadik pedig odafutva kardot döfött az oldalába.

Könyörgés

Istenünk, örök dicsőség Királya, te Szent Vencel vértanút arra tanítottad, hogy a földi uralkodásnál többre becsülje mennyei országodat. Közbenjárására add, hogy önmagunkról lemondva egész szívvel ragaszkodjunk hozzád. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.