SZŰZ MÁRIA LÁTOGATÁSA
ERZSÉBETNÉL
Sarlós Boldogasszony
Az áldott állapotban lévő Boldogságos Szűz Mária ünnepe, Magyarországon július 2-án, a világegyházban május 31-én. A katolikus magyarság, mely minden munkáját a Szűzanyával és az ő oltalma alatt végezte, az aratás és a gabona begyűjtésének idejére eső ünnepnek a Sarlós Boldogasszony nevet adta (Gyümölcsoltó Boldogasszony). Az ünnep tartalma az a három hónap, amit Mária nagynénje, Erzsébet és Zakariás házában töltött, egészen Keresztelő Szent János születéséig. Szoros értelemben Mária és Erzsébet, illetve a két magzat, Jézus és Keresztelő János találkozását és János megszentelődését ünnepeljük. Mária és Erzsébet találkozásakor Erzsébet betelt Szentlélekkel, méhében megmozdult („repesett”) a magzat. Fia, a leendő előfutár, anyja méhében megkapta a megszentelő kegyelmet (ezért ünnepeljük Keresztelő Szent János földi születésnapját is: június 24-én,).
1263. július 2-án a minoriták kezdték megülni az ünnepet. Az egész Egyház számára VI. Orbán pápa rendelte el, Mária oltalmát kérve a nyugati egyházszakadás megszűnéséért. A nap officiumát Adam Aeston bíboros, Capuai Rajmund domonkos generális és Johannes Jenstein prágai érsek állította össze. Szent V. Pius pápa saját officiumot eltörölte. Az eredeti, július 2-i dátum, 9 nappal Keresztelő Szent János születése után, az Erzsébetéktől búcsúzó és hazainduló Máriához kötődik. A II. Vatikáni Zsinat után került az ünnep máj. 31-re, de hazánkban a hagyomány miatt megmaradt az eredeti dátum. Az ünnep misztériuma az örvendetes rózsafüzér második titka.
A köztudat Péter-Pál ünnepéhez kapcsolja az aratás kezdetét. A nagy munka elkezdésének kultikus hagyományai azonban jórészt Sarlós Boldogasszony ünnepéhez kötődnek. Önmagában a magyar fejlődésű Sarlós név is a búza beérésére, az aratásra, áttételesen asszonyi vegetációs ünnepre utal. Sok helyen ezen a napon volt az aratás jelképes kezdete. Az aratók misét hallgattak, mialatt szerszámaikat a templom falához támasztották. A pap megáldotta az aratókat és szerszámaikat. Ezután tiszta ünnepi ruhában vágtak a búzatáblában egy rendet, majd hazatértek ünnepelni, másnap fogtak hozzá igazán a nagy munkához.
Sarlós Boldogasszony a szegények és szükségben szenvedők gondviselője, a betegségben és fogságban sínylődők pártfogója, halottak oltalmazója, de mindenekelőtt a várandós édesanyák patrónusa. Északi vidékeken ezen a napon fölvirágoztak egy széket, és a ház elé tették, hogy ha arra járna a „nehézkes Mária”, legyen hol megpihennie. A nap elnevezése utal az aratás egykori módjára, amikor még a nők arattak sarlóval. Számos adat tanúsítja a különböző füvek templomi megszenteltetésének szokását Sarlós Boldogasszony ünnepén. Látogató Mária
Himnusz az imaórák liturgiájában
Ó, jöjj, magasztos Asszonyunk,
téged vár földi otthonunk.
Már Erzsébetre szent öröm
szállott le egykor jöttödön.
Ó, jöjj, korunk reménye, te,
imád bűnünket mossa le;
meglátogatva népedet
űzd el tőlünk a vészeket!
Ó, jöjj, ha zúg a tengerár,
vezérlő csillag, fénysugár;
utunk ha görbe, jóra ints,
hogy járjunk tisztán, jöjj, taníts!
Ó, jöjj, könyörgünk, látogass,
erőnk erőddel támogasd,
ha pártfogónk ily égi kar,
lelkünk haladhat biztosan.
Ó, jöjj, királytörzs vesszeje,
tévelygők biztos útjele,
őket hitünkben egybehívd,
hogy égnek üdvét nyerje mind.
Ó, jöjj, magasztos Szűz; veled
Fiadnak hála, tisztelet,
Atyával, Szentlélekkel is,
ki minket áldón megsegít. Ámen.
Olvasmány Tiszteletreméltó Szent Béda áldozópap szentbeszédeiből
Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong üdvözítő Istenemben (Lk 1, 46). Mária ezekkel a szavakkal bizonyára a neki külön megadott adományokért ad hálát, azután Isten általános jótéteményeit sorolja fel, amelyekkel az Úr meg nem szűnik mindörökké segítségére sietni az emberi nemnek. Az Urat pedig annak lelke magasztalja, aki minden belső elhatározását Isten dicséretének és szolgálatának veti alá, aki Isten parancsainak megtartásával azt tanúsítja, hogy állandóan szeme előtt tartja az ő fenséges hatalmát. Annak szíve ujjong üdvözítő Istenében, akit egyedül csak az örök üdvösséget ígérő Teremtőre való emlékezés gyönyörködtet. Noha ezek a szavak minden tökéletes lélekre állanak, a legjobban az illett, hogy Isten szent Szülője mondja el ezeket; őbenne a rendkívüli érdem kiváltságánál fogva annak lelki szeretete lángolt, akinek testi fogantatása örömmel töltötte be. Ő joggal ujjonghatott a többi szentnél nagyobb örömmel Jézusban, azaz Üdvözítőjében, mert akit az üdvösség örök szerzőjének ismert, arról tudta, hogy e világi származására nézve az ő testéből fog megszületni; így egyetlen személyben fia is, Ura is lesz. Mert nagyot művelt velem ő, aki Hatalmas: ő, akit Szentnek hívunk (Lk 1, 49). Semmit sem tulajdonít tehát saját érdemeinek, mert nagy voltát a lényegénél fogva hatalmas és nagy Isten ajándékának tartja, aki a benne hívő kicsinyeket és gyengéket erősekké és nagyokká szokta tenni. Helyesen tette hozzá azonban: ő, akit Szentnek hívunk, hogy figyelmeztesse hallgatóit, sőt mindazokat, akikhez szava eljut, hogy kioktassa őket a hitre és nevének segítségül hívására, s így ők is részesei lehessenek az örök szentségnek és az igazi üdvösségnek a prófétai szózat szerint: Aki segítségül hívja az Úr nevét, az megmenekül (Jo 3, 5). Ez az a név, amelyről fentebb mondja: Szívem ujjong üdvözítő Istenemben. Ezért nagyon jó és üdvös szokás az Egyházban, hogy az ő énekét mindennap az Esti dicséret zsoltáraival együtt mindannyian énekeljük. Jó ez, mert egyrészt az Úr megtestesülésére való gyakori emlékezés áhítatra gyullasztja a hívek lelkét, másrészt pedig az Istenanya gyakran felidézett példája megszilárdítja a lelkeket az erényekben. És a legjobb helyen, éppen az Esti dicséretben történik ez, hiszen a napközben elfáradt és különböző gondokba merült lelkünk a nyugalom idejének beköszöntésével összeszedettebben tudja átadni magát az Istennel való egyesülésnek.
Himnusz Sarlós Boldogasszony ünnepén az imaórák liturgiájában
Erzsébethez jössz, Mária,
méhedben Isten Magzata;
anyjában János felvidul,
így jöjj hozzánk is gyámolul.
Siess, mutasd meg szent Fiad,
hogy hit fakadjon, gazdagabb,
s dicséretednek jogcímét
elismerjék már szerteszét!
Köszöntsed most az új anyát,
az Egyház népes otthonát,
mely örvend hallva hangodat,
mert Krisztus jött el általad.
Fordítsd felénk tekinteted,
és lásd meg hívő népedet,
mely buzgó szívvel ünnepel,
mert mindenkor velünk leszel.
Ó, szent örömnek záloga,
csengő vágyunk száll oda,
hol égi házban vársz reánk,
míg elkészül fehér ruhánk.
Lelkünk magasztal, Szűz, s veled
az Úrnak hála, tisztelet,
ki megdicsőít tégedet,
hogy ég s föld zengje szent neved. Ámen.
