URUNK BEMUTATÁSA
Gyertyaszentelő Boldogasszony
Latinul Purificatio Beatae Mariae Virginis Praesentatio Domini. Az Úr Jézus bemutatásának Jeruzsálemben már a 4. században ünnepe volt. Aetheria elbeszélése szerint 385. február 14.-én ünnepi körmenetet tartottak. Mivel karácsonyt január 6-án ülték, a 40. nap február 14-e volt. Amikor Karácsony december 25-re került, dátuma február 2. lett. Róma a 7. században fogadta el az ünnepet a Simeon és a Kisded Jézus találkozására utaló Hüpapante (találkozás) néven. A 10. századtól a Nyugati Egyház ugati liturgikus könyvek egyre inkább Mária tisztulását emelik ki és erről nevezik el az ünnepet (Purificatio). A Keleti Egyház hagyományával teljes összhangban 1960 óta ismét az Úr ünnepeként, bemutatásaként tartjuk számon a napot.
A Müncheni kódexben (1466) Szűz Mária tisztulatta, az Érdy-kódexben (1527) Asszonyunk Mária tisztulatja, Mária tisztulásának (purificatio Beatae Mariae Virginis) napja. A szabolcsi zsinat (1092) a kötelező ünnepek közé sorozta, a 20. század elejétől tanácsolt ünnep. Az 1494. évi királyi számadáskönyv szerint az ünnepen királyaink a misén megjelent főpapok és országnagyok között gyertyát osztottak szét. A Pray-kódex tanúsága szerint a magyar középkorban ezen a napon először a tüzet áldották meg, majd ennél a szentelt tűznél gyújtották meg a gyertyákat.
A magyar népi kalendáriumban idő- és termésjóslásai szerint a hátralévő tél negyvenes rámutatónapja. A naphoz fűződő, medvét emlegető népies időjóslások forrása alighanem egy középkori latin sentencia: Sole micante Maria purificante: Maius erit frigus, quam ante, 'Ha Gyertyaszentelőkor süt a nap, hidegebb lesz mint előtte'.
Az imaórák liturgiájának himnusza
Jézus a törvénynek, amit Mózes megírt,
s a szertartásoknak magát aláveti,
noha hatalma mérhetetlen, mennyei,
és kormányozza fenn az égi sereget,
s a menny, a föld, a tenger is szavára lett.
A Boldogasszony hozza tiszta karjain
Istent, ki emberi testünket vette fel;
s Fiára az Anya szelíd csókot lehel.
Valóban ember, s mégis Ura, Istene,
kinek dicsőségével ég, föld van tele.
Íme, a tiszta fény a nemzetek előtt,
a rég várt sarjadék e nép körébe jött,
a botrány romlására ő meghívatott,
ki üdvös életet fog itt fakasztani,
és megnyilatkoznak szívünknek titkai.
Dicsőségét Atyánknak zengjük lelkesen,
e Gyermeknek uralma legyen végtelen,
s a hívő tisztelet a Lelket is áldja;
az oszthatatlan Hármas-Egy örök diadalát
így vallja énekünk örök időkön át. Ámen.
Olvasmány Szent Szofróniusz püspök szónoklataiból
Sietve menjünk elébe valamennyien, akik áhítatos tisztelettel ünnepeljük misztériumát; készséges lelkülettel menjünk mindnyájan. Senki se maradjon ki e menetből, senki ne idegenkedjék a közelítő Világosságtól.
Égő gyertyákat is viszünk ilyenkor azért, hogy ezzel is jelezzük a hozzánk közelítő Isten világosságát; ő világosít meg mindent, és miután elűzi a vétkek sötétségét, rögtön előcsillan az örök világosság gazdag bősége. Égő gyertyákat viszünk továbbá azért is, hogy még jobban kihangsúlyozzuk a léleknek azt a tündöklő tisztaságát, amellyel Krisztus elé kell sietnünk.
Miként ugyanis az Istenanya sértetlen szűzi méhében hordozta az igazi Világosságot, és segítségére volt a sötétségben botorkálóknak, ugyanúgy mi is, akiket megvilágosított az ő világossága, és akik kezünkben hordozzuk a mindenki más számára is látható fényt, sietve menjünk az elé, aki maga az igazi Világosság.
Ezenfelül pedig, mivel a Világosság a világba jött (Jn 1, 9), meg is világosította ezt a sötétségbe borított világot, és meglátogatott minket a magasságból Felkelő (vö. Lk 1, 78), és megvilágosította azokat, akik a sötétségben ültek. Ez a mi misztériumunk; ezért viszünk égő gyertyát a kezünkben. Azért sietünk elébe fényt hordozva, hogy ezzel is jelképezzük: számunkra már tündöklik a Világosság; de azért is, hogy megköszönjük azt a fényes dicsőséget, amelyet ő hoz majd nekünk. Siessünk hát elébe együtt, siessünk mindnyájan Istenünk elé!
Közeledik már hozzánk az az igazi Világosság, amely megvilágosít minden e világba jövő embert (vö. Jn 1, 9). Világosodjunk meg hát mi is mindnyájan, testvéreim, legyünk mindnyájan ragyogókká!
Ne legyen köztünk senki, aki nincs beavatva ebbe a világosságba; senki se maradjon el a sötétségtől bénultan, hanem mint megvilágosítottak együtt menjünk elébe, hogy ezt a ragyogó és örök világosságot az agg Simeonnal együtt fogadjuk valamennyien, és lélekben vele együtt mi is zengjük a hálaadó éneket az Atyának, a Világosság Atyjának, aki elküldte nekünk az igazi Világosságot, s így elűzte a sötétséget, és minket is, mindannyiunkat megvilágosított.
Rajta keresztül látjuk meg ugyanis az Isten Üdvösségét, amelyet minden nép számára rendelt, és kinyilvánította nekünk, új Izraelének dicsőségére. Mi is benne voltunk annak az ősi és sötét bűnnek a mélységeiben, de miután Simeonnal megláttuk Krisztust, megszabadultunk a jelen élet bilincseitől.
A Betlehemből hozzánk érkező Krisztust mi is hittel öleltük magunkhoz, és pogányokból az Isten népe lettünk (mert ő a mi Istenünknek és Atyánknak Üdvössége), és saját szemünkkel láttuk az emberré lett Istent. Isten jelenlétét szemléltük, lélekben karunkba vettük, és már új választott népnek hívnak bennünket. Úgy ünnepeljünk ezen az évfordulón, hogy jelenlétét többé sohase feledjük el!
Könyörgés
Mindenható, örök Isten, egyszülött Fiadat ma emberi testünk valóságában mutatták be templomodban. Tisztítsd meg szívünket, hogy méltók legyünk egykor mi is megjelenni előtted.A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.
