Főoldal / Hitünk és életünk / Ünnepek / Egyházi ünnepek / URUNK MENNYBEMENETELE

URUNK MENNYBEMENETELE

 

 

Jézus Krisztus mennybemenetelének ünnepe, a húsvét után a 40. nap. Az ősegyház a 4. századig a Szentlélek eljövetelével együtt pünkösdkor ünnepelte. 350 után egyre több helyen a Szentírásból ismert húsvét utáni 40. napra került. Szent Ágoston már apostoli hagyománynak tudja. A 7. században vigíliát, a 12. századtól 1955-ig oktávát csatoltak hozzá. Ugyancsak a 12. századtól körmenettel is ünnepelték. 1570-1970 között az evangélium után eloltották és elvitték a szentélyből a húsvéti gyertyát. 1918-ig a húsvéti szentáldozás határnapja volt; ebből ered az egyedülálló, magyar áldozócsütörtök név.

Az ünnep liturgikus hagyományai közé tartozott Krisztus mennybemenetelének templomi megjelenítése. 18. századi adatok szerint a sárospataki plébániatemplomban a prédikáció után a mennybe menő Krisztust ábrázoló szobrot kötéllel a magasba húzták, ahol angyalszobrok várták égő gyertyákkal. Ezt követően ajándékokat szórtak alá a híveknek. E szokásnak a Felvidék német nyelvterületein a cipszerek és krikehájok között is ismeretesek párhuzamai; a reformáció előtti előfordulásáról és a gyermekek megajándékozásáról Bod Péter ostorozó szavai tanúskodnak. Ugyancsak középkori gyökerei vannak az áldozócsütörtöki határjárásnak, körmenetnek, s a jó termést célzó vallásos színezetű hagyományoknak. Ezzel függött össze az ezen a napon tartott kenyérszentelés is. Számos hiedelem függ össze a napnak az évi szentáldozásban betöltött szerepével is.

 

Himnusz, olvasmányok és könyörgés az imaórák liturgiájából

Himnusz

Örök fölségű nagy Király,

megtörtél poklot, zord halált,

megváltottad hű népedet,

s ülsz most győzelmi ünnepet:

 

Atyád jobbjára mennybe szállsz,

öröktől nála volt hazád,

most emberként is elnyered

a kormányt ég és föld felett.

 

A hármas embernemzedék:

eget nyerők és földi nép,

s melyet sötétség, éj borít

nevedre térdre hull ma mind.

 

Reszketve nézik angyalok,

az embersors hogy változott:

vétett és tisztított a test,

s Krisztusban égi trónra lelt.

 

Ó, Jézus, szívünk óhaja,

te légy jutalmunk, ég Ura,

ki győzve földi élveken

uralkodol már mindenen.

 

Alázattal megkérlelünk,

bocsáss meg minden bűnt nekünk,

emeljen fel magas kegyed,

s szívünket égbe elvezesd.

 

Ha majd felhőkön hirtelen

dicsőn ítélni megjelensz,

elvetve méltó büntetést

Atyánk házába visszavégy!

 

Ki győztesen az égbe szállsz,

Jézus, szavunk most téged áld,

Atyát s a Lelket egyaránt

időtlen századok során. Ámen.

 

 

Olvasmány Szent Pál apostolnak az efezusiakhoz írt leveléből

Testvéreim! Kérlek benneteket, én, aki fogoly vagyok az Úrban, hogy éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok, teljes alázatban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel. Törekedjetek rá, hogy a béke kötelekével fenntartsátok a lelki egységet! Egy a Test, és egy a Lélek, mint ahogy hivatástok is egy reményre szól. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten, mindnyájunk Atyja, aki mindennek fölötte áll, mindent áthat, és mindenben benne van. 

Mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint részesült a kegyelemben. Ezért mondja az Írás: „Fölment a magasba, magával vitte a foglyokat, s osztott az embereknek ajándékokat.” Az pedig, hogy fölment, mi mást jelent, mint hogy előbb le is szállt a lenti, földi tájakra? Aki leszállt, az emelkedett minden ég fölé, hogy betöltse a mindenséget. 

Ő némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat evangélistává, pásztorrá és tanítóvá tett, hogy szolgálatuk betöltésére neveljék a szenteket, és fölépítsék Krisztus testét, amíg mindnyájan el nem jutunk a hitben és az Isten Fia megismerésében az egységre, és meglett emberré nem leszünk, elérve a krisztusi teljességet. Akkor majd nem leszünk éretlenek, akiket a megtévesztő emberi tanítás és a tévedésbe ejtő álnokság minden szele magával sodor. Inkább igazságban kell élnünk és szeretetben, hogy egyre inkább összeforrjunk a Fővel: Krisztussal. Ő az, aki az egész testet egybefogja, és összetartja a különféle ízületek segítségével, hogy a tagok betöltsék az erejükhöz szabott feladatkört, így növekszik a test, és építi fel saját magát a szeretetben. 

Azt mondom tehát, sőt figyelmeztetlek titeket az Úrban, ne éljetek úgy, mint a pogányok, akik hiúságokon járatják az eszüket. Sötétség borult elméjükre, és elidegenedtek az istenes élettől tudatlanságukban, amely szívük megátalkodottságának következménye. Lelkileg eltompulva, kicsapongásokra adták magukat, és kapzsiságból mindenféle ocsmányságot űztek. 

Ti azonban nem ezt tanultátok Krisztustól, ha valóban őrá hallgattatok, és megtanultátok, hogy Jézusban van az igazság. Korábbi életmódotokkal ellentétben vessétek le tehát a régi embert, akit a megtévesztő kívánság romlásba dönt. Újuljatok meg lélekben és érzületben, s öltsétek magatokra az új embert, aki az Istenhez hasonlóvá alkotott, megigazult és valóban szent teremtmény.

 

Olvasmány Szent Ágoston püspök beszédeiből

A mi Urunk, Jézus Krisztus a mai napon felment a mennybe, szálljon fel vele a mi szívünk is. 

Halljuk, mit mond az Apostol: Ha Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre (Kol 3, 1-2). Amint ugyanis ő felment a mennybe, és mégsem távozott el tőlünk, úgy mi is már ott vagyunk vele, jóllehet testünkben még nem ment végbe az, amire ígéretet kaptunk. 

Ő már felmagasztalódott az egek fölé, de mégis elszenvedi azt, ami nyomorúságot csak érzünk mi, itt a földön élő tagjai. Ennek bizonyságát nyújtotta, amikor a mennyből megszólalt: Saul, Saul, miért üldözöl engem? (ApCsel 9, 4). Máskor meg azt mondta: Éhes voltam, és adtatok ennem (Mt 25, 35). 

Miért ne fáradoznánk mi is úgy itt a földön, hogy a hit, a remény és a szeretet által, amely minket hozzá köt, már vele ott nyugodhassunk a mennyben? Ő, amikor ott van, velünk is itt van. És mi, amikor itt vagyunk, vele ott is vagyunk. Ő itt van istenségével, hatalmával és szeretetével; mi pedig ott vagyunk, jóllehet istenségével nem rendelkezünk, mint Ő, de az iránta való szeretetünkkel mégis ott lehetünk. 

Ő a mennyet el nem hagyta, amikor onnét leszállt hozzánk; de tőlünk sem távozott el, midőn ismét visszament a mennybe. Mert ő ott volt akkor is, amikor itt tartózkodott, amint ő maga is állítja szavával: Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből: az Emberfia, aki a mennyben van (Jn 3, 13). 

A vele való egység miatt mondta ezt, mivel ő a mi Fejünk, és mi az ő teste vagyunk. Ez tehát nem más, mint ő, mert mi is ő vagyunk, amint ő ember Fia lett miattunk, mi pedig az Isten fiai lettünk őmiatta. 

Hiszen így mondja az Apostol: Ahogyan a test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test, így Krisztus is (1 Kor 12, 12). Nem azt mondja: így Krisztus, hanem azt, hogy: így Krisztus is. Krisztus tehát sok tag, de csak egy test. 

Leszállt a mennyből irgalma miatt, és nemcsak ő maga szállt fel a mennybe, hanem vele és benne mi is a kegyelem által, így nemcsak Krisztus szállt le, és nemcsak Krisztus szállt fel; éspedig nem azért, hogy a Fej méltósága elhalványuljon a testben, hanem azért, hogy a test egysége elválaszthatatlan legyen a Fejtől.

 

Könyörögés

Mindenható Istenünk, hadd ujjongjunk szent örömmel, és hadd vigadjunk gyermeki hálaadással, mert szent Fiadnak, Krisztusnak mennybemenetele a mi fölemelkedésünk: ahová ugyanis a Fő eljutott dicsőségben, oda kapott meghívást az egész test, az Egyház, reménységben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

 

 

Katonai Ordinariátus © Minden jog fenntartva