URUNK SZÜLETÉSE

KARÁCSONY

Isten Fia, Jézus Krisztus földi születésének ünnepnapja. Az ünnep tárgya a megtestestült Ige földi születése a Boldogságos Szűz Máriától Betlehemben. E születés az üdvtörténet központi eseménye, mert aki született, nemcsak az ember fia, egy az emberek közül, hanem Ő az Atyától a Szentháromságban az idő kezdete előtt születő Fiú. Születése mindenki számára üdvösséget hoz, aki engedi, hogy lelkében a kegyelem által megszülethessék az üdvözítő Jézus. A karácsony misztériuma tehát hármas születés: az öröktől való, a földi (történeti) és a kegyelmi (a hívők lelkében való) születés.

Az üdvtörténetben Jézus születésének fókusz és tengely jellege van: az előtte történtek rá irányulnak, az utána történtek belőle következnek, és az emberi történelem Jézusért van. E születés történetisége komolyan nem vonható kétségbe, időpontja az egész földkerekségen ált. elfogadott időszámítás kezdőpontja (éra): ehhez viszonyítva számítjuk a történelem eseményeit Krisztus előtt (rövidítve: Kr. e.), és azóta: Krisztus után (Kr. u.).

Az Ószövetség prófétáinak jövendölései, a messiási jövendölések e születésről szóltak, legfontosabb az Izajás könyve 7,14 (vö. Teremtés könyve 49,9; Számok könyve 24,17,;Izajás könyve  9,1-6 és 11,1-5; Mikeás jövendölése 5,1; Jeremiás könyve 23,5; Ezdrás könyve 17,22; 34,23; Zakariás jövendölése 9,9; A zsoltárok könyve 2; 72; 110).Az Evangélium Máté szerint 1,18-25 és főként az Evangélium Lukács szerint 2,1-20 a gyermekségtörténetben részletesen elmondják Jézus születését (vö. népszámlálás, Betlehem, pásztorok imádása). Jézus megalázkodása e születéssel kezdődött.