VERCELLI SZENT ÖZSÉB

püspök

született: Szardínia, 283 körül 

elhunyt: Vercelli, 371. augusztus 1.

Szülei keresztények voltak. A keresztséget azonban úgy látszik csak 309-ben vette föl Eusebius pápa kezéből Rómában, ahol özvegy édesanyja előbb letelepedett. Valószínűleg a pápától kapta nevét is. Akkor már 26 év körül járt. A papságra adta magát s Szilveszter pápa alatt (314-35) lektor (olvasó) volt a római egyházban. 345 körül Vercelli városának első püspöke lett Felső-Itáliában. I. Gyula pápa (337-52) szentelte püspökké december 15-én történt. Az ariánizmustól megfertőzött világban erőteljesen belekapcsolódott a kor főmételye elleni küzdelembe. Amikor 350-ben az ariánuspárti Konstancius egyeduralkodóvá lett a római birodalomban, a néhány év óta tartó békét újra harc váltotta föl. Az ariánusok már a Szirmiumban (ma Mitrovica) tartott 351-es zsinaton újra elítélték Szent Atanázt és ellene szegültek a niceai zsinat határozatainak. Az Atanáz-ellenes hajsza azonban csak a 353-as arles-i zsinaton lángolt föl igazában. Itt a császár személyes jelenlétével és fenyegetéseivel elérte , hogy a résztvevők az utóbb számkivetéssel büntetett trieri Szent Paulin kivételével elítélték a hét év óta szabad Atanázt. A zsinat után a Nyugatnak legelszántabb ariánusellenes harcosa, Lucifer, calarisi (ma Cagliari, Szardínia) püspök azt tanácsolta Libérius (352-66) pápának, hogy új zsinatot eszközöl jön ki a császártól. A pápa ebben az ügyben 354-55 telén elküldte Lucifert harmadmagával a galliai Arles-ban tartózkodó Konstanciushoz.

Ugyanakkor külön levélben fölszólította Özsébet, hogy negyediknek csatlakozzék a küldöttséghez s tekintélyével lendítsen az ügyön. A követség sikerrel járt, s a császár 355 tavaszára új zsinatot hívott össze Milánóban. 355-ben a milánói zsinaton Liberius pápa legátusaként szembeszegült az ariánusokat támogató Constantius császarral, sőt rávette a zsinaton részt vevő püspököket a niceai hitvallás aláírására. A katolikus többség dacára a császári jelenlét miatt ugyanakkor megismétlődött az arlesi eset: az Árius elleni küzdelem főhősét, Atanázt elítélték. A gerinces magatartást tanúsító püspökökkel szemben a császárpártiak nem riadtak vissza az erőszakoskodásoktól sem. Özsébet tíz napon át nem engedték be a templomba, ahol tanácskoztak. Dénes milánói püspök kezéből kicsavarták az íróeszközt és a papírlapot, amikor alá akarta írni az Özséb ajánlotta niceai hitvallást. Minden erőszak ellenére a vercelli püspök néhány társával hajthatatlan maradt, s engedett akkor sem, amikor a zsinat után a császár külön levélben próbálta megpuhítani. Ezek után Konstancius császár Özsébet, Lucifert, Szent Dénest, Libérius pápát, a niceai zsinatnak egyik volt elnökét, a csaknem százéves kordubai Hoziust és Szent Hiláriust számkivetésbe küldte. Atanáz Alexandriában csak meneküléssel szabadult meg a haláltól. Özséb számkivetésének első állomása a palesztinai Szkitopolis volt. Követték őt papjai és diakónusa is. A számkivetés egy József nevű emberséges helytartó jóindulatából nem volt elviselhetetlen, szabadon érintkezhetett a mindenfelől érkező látogatóival. Meglátogatta őt Szent Epifániusis. Különösen kedves meglepetés volt számára, amikor a vercelli egyház nevében Szírus diakónus és Viktorinus exorcista jelentek meg nála. Amikor régóta nem látott hívei leveleit olvasta, saját bevallása szerint úgy érezte magát, mintha megismétlődött volna vele Habakuk próféta esete: mintha az Úr angyala üstökénél fogva őt is hirtelen szeretett hívei közé vitte volna. A jó felső-itáliaiak és más katolikus testvérek gondoskodtak arról is, hogy ne kelljen nélkülöznie. Utóbb azonban helyzete rosszabra fordult. A város ariánus püspöke, Patrofilus felügyelete alá került, s az nemcsak hogy nem fékezte meg hívei szenvedélyes kirobbanásait, hanem még szította is. Így az ariánus csőcselék egy nap megostromolta Özséb lakását, kivonszolta őt szobájából, lehúzta ruháját s szinte meztelenül, hanyatt fektetve végig hurcolta az utcákon, és börtönbe zárta. A 70 éven felüli püspök étlen-szomjan állta a szenvedést s csak négy nap múlva, a „Patrofilus börtönőr”-höz benyújtott erélyes óvásra nyerte vissza szabadságát. A jobb érzésű lakosság fáklyákkal vezette vissza lakásába. Három hét múlva megismétlődött az előbbi eset: a fölfegyverzett ariánusok valósággal ledöntötték a ház egyik falát s Özsébet kísérete többi tagjával bebörtönözték, a házát  kirabolták. Az újabb hatnapos börtön nem törte meg. Ezt követően Kappadóciába vitték a császár emberei, 360-ban pedig meg már a Nílus felső folyásánál fekvő Thebaiszban volt. Onnan is élénk figyelemmel kísérte az arianizmussal kapcsolatos eseményeket. A 361. esztendő végén szabadult, a Konstancius császárt Julián váltotta föl a trónon, s ő valamennyi száműzött püspöknek megengedte a székhelyére való visszatérést. A hatéves rabság után első útja Szent Atanázhoz vezetett Alexandriába. 362-ben részt vett az Atanáztól tartott nevezetes zsinaton, amely a békülékenység szellemében a bűnüket bánó ariánus püspököknek az egyházba való visszavételét határozta. A görög jegyzőkönyvet Özséb, talán a latin és a görög egyház egységének kifejezéseképpen is, latinul írta alá. Alexandriából Antióchiába ment, ahol három évtized óta katolikus és ariánus püspök állt egymással szemben. Özséb legalább a katolikusok közt egységet akart teremteni, de fáradozása a kalárisi püspöknek, Lucifernek merev álláspontja miatt nem sikerült. 363-ban viszontláthatta vercelli híveit. Nyolcvan éves kora ellenére új lendülettel fogott hozzá a munkához. Püspöki székhelyén saját házába összegyűjtötte a papságot. Ebben kezdeményező volt a nyugati egyházban, Szent Ágoston már az ő nyomdokain haladt. Összefogott Poitiers-i Hiláriussal s nagy sikerrel térítette az ariánusokat Felső-Itáliában, ahol az eretnekség Auxenciusban, Szent Ambrus elődjében talált támaszra. Szent Jeromos a „viri illustres”, a kiváló férfiak közé sorolja, mert latin nyelven átdolgozta Cezareai Özséb Eusebius zsoltármagyarázatát. Nincs kizárva, hogy a vercelli egyháznak legértékesebb kincse, a 4. századból való, az evangélium latin szövegét tartalmazó híres kódex az ő keze írása. Özséb azonban irodalmi munkásság nélkül is korának legillusztrisabb férfiai közé tartoznék, mert „egész életén át Istennek szolgált” (Hilárius).

Olvasmány és könyörgés az imaórák liturgiájából

Olvasmány Vercelli Szent Özséb püspök levelezéséből

A hozzám küldött levelekből örömmel értesültem, szeretett testvéreim, hogy mindnyájan jól vagytok. Szinte úgy éreztem magam, mintha köztetek lennék, mintha a nagy távolságon át egy angyal vitt volna oda magával, ahogy egykor Habakuk prófétát is elvitte egészen Dánielig. Olvasva leveleiteket, amelyek a ti életszentségetekről tanúskodnak és szeretetet sugároznak, örömömben könnyekre fakadok, és abba kell hagynom az olvasást, pedig nagyon is érdekel az, amit írtok. Lelkemben egybeforr a vágy és a szeretet; mindkettő szükséges, ahogy a ti szívetekben is együtt van, és szinte versenyre kel egymással ez a két érzés. Úgy voltam napokon át, mintha csak veletek társalognék, még az átélt szenvedésekről is megfeledkeztem. Hiszen csupa örömet jelent számomra mindaz, amiről olvasok: a szilárd hithűség, az őszinte szeretet és annak sokféle gyümölcse. Ezeket mind úgy átélem, mintha csak köztetek lennék, és nem száműzetésben.

Örvendezem, szeretett testvéreim, a ti hiteteken, örülök üdvösségeteknek, amely hitetekből fakad, örülök jótetteitek gyümölcseinek, amelyekből nemcsak a veletek együtt élőknek, hanem a távoli vidékek lakóinak is juttattok. Amint a kertész is beoltja a fát a termés reményében, ha nem való még arra, hogy kivágják és tűzre vessék, ugyanígy kívánjuk nektek, mint szenteknek felajánlani mi is szolgálatainkat testi szenvedéseinkkel, sőt szívesen feláldozzuk még életünket is üdvösségetekért.

Egyébként alig tudtuk megírni ezt a levelet, szüntelen arra kértük Istent, hogy tartsa vissza néhány órára az őröket, és segítsen abban bennünket, hogy diakónusotok ne csak nyomorúságunk hírét vigye el hozzátok, hanem ezt az üdvözlő levelünket is. Ezért nagyon kérlek benneteket, hogy éber gondossággal őrizzétek a hitet, ápoljátok az egyetértést, buzgón imádkozzatok, emlékezzetek meg szüntelen rólam is, hogy az Úr adjon szabadságot küzdő Egyházának szerte az egész földkerekségen, hogy mi is, akik most itt számkivetésben vagyunk, rabságunkból megszabadulva veletek együtt örvendezhessünk.

Végül pedig azt szeretném, és az Isten irgalmára kérlek is benneteket, hogy ezt a levelet és a benne foglalt üdvözletet mindegyiktek úgy fogadja, mintha neki saját magának írtam volna. Hiszen azelőtt külön is írtam mindegyikteknek, de súlyos helyzetem miatt most ezt nem tehettem, így ezzel a levéllel fordulok hozzátok, testvéreim, fiaim és leányaim, Istennek szentelt nővérek, mindegyiktekhez, korra és nemre való tekintet nélkül. Kérlek benneteket, elégedjetek meg ezzel az egy levéllel, fogadjátok mindnyájan úgy, mint az én köszöntésem és nagyrabecsülésem kifejezését. Üdvözletemet adjátok át még a kívülállóknak is, azoknak, akik engem szeretetükre méltattak.

Könyörgés

Urunk, Istenünk, segíts, hogy Vercelli Szent Özséb püspököt követni tudjuk Fiad istenségének állhatatos megvallásában. Add, hogy tanítása szerint hitünket megtartsuk, és Fiad életének részesei legyünk. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.