IMA- ÉS OLVASÓKÖNYV
A MAGYAR HONVÉDSÉG SZÁMÁRA
Szerkesztette: dr. Hankovszky Béla őrnagy, kiemelt tábori lelkész
Honvédelmi Minisztérium Tábori Lelkészi Szolgálat
Katolikus Tábori Püspökség, Budapest, 2009
Nihil obstat. Berta Tibor ezredes, általános helynök
Imprimatur. Nr. E-5/1/2010. Bíró László püspök, katonai ordinárius
8. rész FÖLTÁMADÁS
Tartalomjegyzék
Reviczky Gyula: Feltámadás
Juhász Gyula: Húsvétra
Kosztolányi Dezső: Fasti
Kosztolányi Dezső: Húsvéti himnusz
Tollas Tibor: Hozsanna húsvét
Dsida Jenő: Húsvéti ének az üres sziklasír mellett
Húsvéti himnusz a VI. századból
Wipo: Húsvéti himnusz
A fejezetben található szerzők életrajza
FÖLTÁMADÁS
„Mert megölhették hitvány zsoldosok
és megszünhetett dobogni szive –
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die!”
(Pilinszky János: Harmadnapon)
Kosztolányi Dezső: Fasti
Már kék selyembe pompázik az égbolt,
Tócsákba fürdenek alant a fák,
A földön itt-ott van csak még fehér folt,
A légen édes szellő szárnyal át.
Pöttöm fiúcskák nagy hasú üvegbe
Viszik a zavaros szagos vizet,
A lány piros tojást tesz el merengve,
A boltokat emberraj tölti meg.
S míg zúg a kedv s a víg kacaj kitör,
Megrészegül az illaton a föld,
S tavasz-ruhát kéjes mámorban ölt –
Kelet felől egy sírnak mélyiből,
Elrúgva a követ, fényes sebekkel
Száll, száll magasba, föl az isten-ember.
Kosztolányi Dezső: Húsvéti himnusz
Óh, szellőlengető
Igazság!
Szállj, szállj, riaszd a téli álmot,
némítsd el, ami gyenge, álnok,
akassz a fákra lágy ezüst csipkét, tűzszínű bimbót,
lengő fehér csipkét, lángolva nyíló ifjú bimbót,
szirmot, mosolyogva ringót,
suhanj elő,
ó, szellőlengető
Igazság!
Ó, könnytől éledő
Igazság!
Lebegj be a kunyhókba lágyan,
mint balzsamos, sugáros áram,
fess rózsaszín álmot a barna, ócska nyoszolyára,
az elhagyott, szegény, álmokra váró nyoszolyára,
hol érted sír az árva,
lebegj elő
óh, könnytől éledő
Igazság!
Ó, újra-születő
Igazság!
Eljössz ma is és összejárod
az enyhe, álmodó világot.
Jer s fújd meg az ünnep rivalgó, büszke harsonáit,
fújjad az ünnep szent, aranyos, néma harsonáit,
s minden valóra válik.
Rohanj elő,
óh, újra-születő
Igazság!
Ó, harangdörgető
Igazság!
Zúgj át az alvó, lomha földön,
s légy úr felette mindörökkön.
A vérkönnyes, síró sebet fesd szépre, aranyosra,
csókold a sok sebet tüzes-fényesre, aranyosra
tózöld lágyan susogva.
Dörögj elő,
óh, harangdörgető
Igazság!
Ó, vérben ébredő
Igazság!
Ne várakozz, ujjongva törj ki
sötétedő sírbörtönödből,
és lángoló piros betűid, hogyha elfakultak,
ha a poros, kopott múlt gyászos árnyai elfakultak,
gyújtsd föl tüzét a múltnak!
Robogj elő,
óh, vérben ébredő
Igazság!
Ó, szikladörgető
Igazság!
Ujjongva, lázadozva, zajgva
verj indulót új diadalra,
repeszd a jégpáncélt, s a harsogó husvéti kedvtől,
a tavaszos, zenés itélkező husvéti kedvtől
a nép is összezendül,
vágtass elő
óh, szikladörgető
Igazság!
Tollas Tibor: Hozsanna húsvét
Hozsanna húsvét! Künn a tavasz száll,
Sziklasírodból föltámadtál
És csodát műveltél megint.
Puszta földünk virággá ébred,
Sok zsenge ág zsoltárt zeng néked,
Jézus, naparcod rám tekint.
Hozsanna húsvét! Hitünk sója,
Bénák, betegek gyógyítója
Fénypallósodtól a halál
Sötét szárnyával éjbe rebben,
Szétáradsz bennem győzhetetlen,
Romlandó testem talpra áll!
S futnék a fénynél sebesebben,
Húsvét tüzét a holt lelkekben
Gyújtani elvesző úton.
Hírül adni a beteg, fáradt
Társaknak újuló csodádat. –
Hozsanna Néked Jézusom!
Dsida Jenő: Húsvéti ének az üres sziklasír mellett
Sírod szélén szinte félve,
iszonyattal üldögélve,
ó – mekkora vád gyötör,
mardos, majdnem összetör:
mily látás a kétkedőnek,
törvény ellen vétkezőnek,
hogy üres a sírgödör.
Nyitott sírod szája szélén
sóhajok közt üldögélvén
szemlélem bús, elvetélt
életemnek rút felét
s jaj, – most olyan bánat vert át,
mily Jacopo és Szent Bernát
verseiből sír feléd.
Nincs gonoszabb, mint a hitvány
áruló és rossz tanítvány,
ki az ördög ösvenyén
biztos lábbal, tudva mén:
szent kenyéren nőtt apostol,
aki bűnbe később kóstol, –
Krisztus, ilyen voltam én.
Amit csak magamban látok,
csupa csúnya, csupa átok,
csupa mély seb, éktelen,
testem oly mértéktelen
volt ivásban, étkezésben,
mindenfajta vétkezésben
s undokságom végtelen.
Ó, ha tudnám, megbocsátasz,
s országodba bebocsátasz,
mint szúrnám ki két szemem,
mint vágnám le két kezem,
nyelvem húznám kések élén
s minden tagom elmetélném,
amivel csak vétkezem.
Bűneimnek nincsen számok.
Mindent bánok, mindent szánok
és a sajgás, mely gyötör
nem is sajgás, már gyönyör.
Hamuval szórt, nyesett hajjal
ér engem e húsvéthajnal
és az üres sírgödör.
Bámulok a nyirkos, görbe
kősziklába vájt gödörbe,
bénán csügg le a karom,
tehetetlen két karom…
Te kegyelmet mindig oszthatsz,
feltámadtál s feltámaszthatsz,
hogyha én is akarom.
Lábadozó régi hitben
egész nap csak ülök itten.
Lelkemet nagy, jó meleg,
szent fuvallat lepte meg,
lent az odvas, szürke barlang
mélyén muzsikál a halk hang,
ahogy könnyem lecsepeg.
Az én Uram újra él most,
országútján mendegél most,
áprilisban fürdik és
aranyozza napsütés,
ahol lépked, jobbra-balra
ezer madár fakad dalra
s ring, hullámzik a vetés.
Éneklő sok tiszta lánnyal,
liliomos tanítvánnyal
nem követlek, Mesterem.
Majd csak csöndes estelen
indulok, hol vitt a lábad,
földön kúszom könnybe lábadt
szemmel, szinte testtelen.
Fennakadva tüskeágon.
éjsötét nagy pusztaságon
étlen-szomjan vágok át,
nagy hegyeken vágok át,
mint eltévedt eb szimatja,
mely halódva is kutatja
vándor ura lábnyomát.
S közben dalolok az égről,
pálmás, örök dicsőségről,
vonszolván földdel rokon
testemet a homokon
s így ujjongván, nem is érzik,
hogyan sajog, hogyan vérzik
rögbe horzsolt homlokom.
Mert az égi útnak elve:
kúszva, vérzőn, énekelve,
portól, sártól piszkosan
menni mindig, biztosan…
S kopjék térdig bár a lábam,
tudom, az ég kapujában
utolérlek, Krisztusom!
Húsvéti himnusz a VI. századból
Az Isten igaz napja ez,
szent fényességgel tiszta nap,
a drága vér ma mossa le
a világ szörnyű bűneit.
Hitetlen hite visszatér,
ma újra látnak a vakok,
s kiben nem old fel rettegést
ha látja: megtér a lator?!
Keresztjét jóra váltja ő,
gyors hittel Jézust kérleli,
igazként sokat megelőz,
az Úr országát elnyeri.
Ámulnak mind az angyalok,
látván a testi büntetést,
s hogy Krisztushoz tér a gonosz,
boldog életet érdemel.
Csodálatos misztérium,
világ szennyét hogy mossa le,
mindenki bűnét elveszi,
test vétkét tisztítván a test.
Lehet-e ennél nagyszerűbb:
vétket bocsát az irgalom,
félelmet old a szeretet,
s új életet szül a halál?!
Saját csalétkét falja fel,
magát köti meg a Halál,
meghal mindenki Élete,
s felkél, mint minden élete!
Elér mindenkit a Halál,
de feltámad mind a halott,
s pusztítva, ütve a Halál
csak maga vesztét nyögheti.
Kérünk teremtő Istenünk,
vigadva Húsvét ünnepén:
ne ártson nekünk a halál,
védd meg örökre népedet!
Urunk tenéked glória,
aki legyőzted a halált,
az Atyát és Szentlelket is
dicsérjük minden századon. Ámen.
(Csanád Béla fordítása)
Wipo: Húsvéti himnusz
A húsvéti Bárányt
minden hívek dicsérve áldják.
Juhait megváltotta
s az ártatlan Krisztusért a bűnöst kegyébe vette
Atyja.
Az élet a halállal
megvítt csoda-csatával
s a holt élet-vezér
ma úr és él.
„Mária, Szentasszony,
mondd, mit láttál útadon?”
„Az élő Krisztus kriptáját
s a felkeltnek láttam glóriáját.”
„Mária, Szentasszony,
mondd, mit láttál útadon?”
„Angyali tanúkat,
szemfedőt, takarókat.”
„Mária, Szentasszony,
mondd, mit láttál útadon?”
„Feltámadt reményem Krisztus:
Galileába elétek indult.”
Inkább higyjünk az egyetlen igaz Máriának,
mintsem a zsidók hazug hadának.
Tudjuk, Krisztus feltámadott és diadalmas.
Óh győztes királyunk, légy irgalmas!
A fejezetben található SZERZŐK ÉLETRAJZA a Magyar Elektronikus Könyvtárban, a Katolikus Lexikonban, a Petőfi Irodalmi Múzeum adatbázisában, a Magyar Életrajzi Lexikonban, a Magyar Tudományos Akadémia internetes adatbázisaiban, a Kulturális Enciklopédiában és a Wikipédiában található biográfiák alapján szerkesztve és kivonatolva készült.
REVICZKY Gyula költő, író, Vitkócon született 1855. április 9-én. Apja felvidéki nemesember, anyja szlovák cselédlány volt, házasságon kívüli gyermekként született. 1873 őszétől 1874 őszéig Garamújfaluban nevelősködött. 1874 őszétől 1875 őszéig Budapesten irodalmi tevékenységből próbált megélni; néhány hónapig az Új Idők segédszerkesztője volt, majd Dentára ment nevelőnek, itt beleszeretett Bakálovich Emmába, aki bár vonzalmat is érzett iránta, nem volt hajlandó életét a költővel megosztani. 1877-ben visszatért Pestre és újságírói állást vállalt. 1878-ban a Pesti Napló, 1878-82-ben A Hon munkatársa. Ebben az időben barátkozott össze Komjáthy Jenővel és más ellenzéki írókkal. Mint kritikus és esszéista kezdte irodalmi pályáját. 1884-ben néhány hónapig az Aradi Hírlapot szerkesztette. Aradon írta meg évek óta tervezett regényét, az Apai örökséget. 1885 őszén a Pannónia című német nyelvű lap szerkesztőségében dolgozott Kassán. 1886-ban a Függetlenség, 1887-től haláláig a Pesti Hírlap munkatársa. Tagja volt a Petőfi Társaságnak. A magyar szimbolizmus egyik korai előfutára volt. Tüdőbajban halt meg Budapesten 1889. július 11-én.
JUHÁSZ Gyula költő, újságíró, Szegeden született 1883. április 4-én. Iskoláit Szegeden végezte. 1902-06-ig Budapesten bölcsészhallgató, ahol megismerkedett Babitscsal és Kosztolányival. 1907-ben magyar-latin szakos tanári oklevelet szerzett. 1906-tól Máramarosszigeten, Léván, Nagyváradon, Szakolcán és Makón tanított. 1918-tól a Szeged és Vidéke, majd a Délmagyarország munkatársa, a Nyugatnak is dolgozott. Idegbaja fiatalkorától kínozta, depressziós állapotban különböző módokon ismételten öngyilkosságot kísérelt meg, végül halálát is az okozta. Költészete főként a századelő magyar lírájának újabb jegyeit viseli magán, a népnemzeti hagyományok egy részének fölfrissítésével egyidejűen. Borongó hangulatok, fájdalmas szépségkultusz, gyöngéd és lelkesült emberszeretet hatják át leggyakrabban a sorait. Élményforrása az alföldi táj, gyakran idézi meg művészek alakját. Jézus, illetve a jézusi szelídség iránti vonzódása ismételten kifejeződik verseiben. 1937. április 6-án halt meg Szegeden.
Nemeskosztolányi KOSZTOLÁNYI Dezső költő, műfordító, kritikus, esszéista, újságíró, a Nyugat első nemzedékének tagja Szabadkán született, 1885. március 29-én. Kosztolányi Árpád tanár, iskolaigazgató és Brenner Eulália gyermeke. A gimnáziumot Szabadkán kezdi, ahonnan elbocsájtják, ezért Szegeden érettségizett. Gimnáziumi tanulmányai közben testvéreivel és unokatestvéreivel előadásokat szerveztek, ezek eleinte csak saját szórakozásukat szolgálták, később nagyobb nyilvánosság elé léptek műsoraikkal. A bemutatott jeleneteket, verseket gyakran maguk írták, melyben ő és unokaöccse, Brenner József (Csáth Géza néven ismert novellista) jeleskedett. 1900-tól, ötödikes gimnazistaként rendszeresen írt verseket, amelyekből az első a Budapesti Naplóban 1901. őszén látott napvilágot, ezután a helyi lapokban hamarosan újabbak is megjelentek.1903-tól Budapesten a bölcsészkar magyar-német szakát végzi, ahol megismerkedik és barátságot köt Babits Mihállyal és Juhász Gyulával. 1904-ben beiratkozik a bécsi egyetemre, 1905-ben hazatér és újságíró lesz: a Szeged és Vidéke és Bácskai Hírlapnál, 1906-ban a Pesti Napló munkatársa. Több idegen nyelvet sajátított el, így olaszul, franciául, németül, angolul és spanyolul beszélt. A Nyugatnak megindulásától egyik vezető munkatársa. 1907-ben jelenik meg első verseskötete, a Négy fal között. 1913-ban házasságot köt Harmos Ilona színésznővel, aki Görög Ilona néven írt is. 1915-ben születik fia, Kosztolányi Ádám. Az I. világháború pusztításai és véráldozatai megrázták. A Petőfi Társaság tagja lett, de csakhamar kilépett. A Tanácsköztársaság bukása után az Új Nemzedék című lap egyik rovatának szerkesztője, melynek cikkei vitriolos hangon szólnak a Tanácsköztársaságról és annak vezetőiről. A 20-as években sorra jelentek meg verseskötetei, elbeszélés gyűjteményei és regényei. Itthon és külföldön egyaránt elismerték, Thomas Mann megkülönböztetett figyelemmel és barátsággal érdeklődött iránta. 1929-ben A Toll körkérdést intézett az írókhoz: mit jelent számukra Ady öröksége, melyre Írástudatlanok árulása – különvélemény című írása volt a válasz. József Attilát szeretettel segítette és támogatta. Tagja volt a Kisfaludy Társaságnak, a La Fontaine Társaság pedig társelnöke, a magyar PEN Club első elnöke. A 30-as évek elején rákbetegség támadta meg, felváltva kezelték hazai intézetekben és Stockholmban. Írói és újságírói tevékenységét élete utolsó hónapjától eltekintve – mindvégig folytatta. Műfordításaival Shakespeare, Oscar Wilde, a modern európai költészet megismertetésére törekedett. Édes Anna, Pacsirta, Aranysárkány című regényeit filmre vitték. Verseit, elbeszéléseit és regényeit több idegen nyelvre fordították. 1936. november 3-án halt meg Budapesten. Decemberben Nyugat emlékszámmal adózik emlékének, melyben Babits rehabilitálja fiatalkori barátját, művésztársát.
Kecskési TOLLAS Tibor költő, a Nemzetőr című lap főszerkesztője 1920. december 21-én született a Borsod megyei Nagybarcán. Édesapja Kohlmann József Tamás ezredes, anyai nagyanyja Geleji Katona Zsuzsanna, a református zsoltárfordító prédikátor, Geleji Katona István leszármazottja. Ősei között található Kohlmann József 1848-as táborkari honvéd-ezredes. A Soproni Honvéd Reáliskolában és a Ludovika Akadémián tanult, 1941-ben avatták hadnaggyá. A második világháborúban valamint utána két évig honvédtisztként szolgált. 1944-ben beregszászi zsidó gettó őrtisztjeként csendőr főhadnagyként teljesített szolgálatot. 1945 tavaszán mindkét kezére megsebesült. 1947-ben háborús bűnök elkövetése miatt letartóztatták, a népbíróság elítélte; 9 évig a Gyűjtőfogházban, a váci börtönben és a tatabányai bányamunkatáborban raboskodott. A váci börtönben több kéziratos kötetet szerkesztett, ezek anyagát később Füveskert címmel adta ki. 1956-ban a népbírósági ítéletet megsemmisítették. Szabadulása után, az 1956-os forradalomban állítólag a budapesti Nemzetőrség összekötő tisztjeként vett részt, de erre vonatkozó bizonyítékok hiányoznak. 1956. december 1-jén az egykori rabtársaiból álló Füveskert-csoport tagjaival megalapította a Nemzetőr című lapot, melynek negyven éven át főszerkesztője volt és ami 1957 óta Münchenben jelenik meg. Az 56-os forradalom után Nyugatra menekült. Szerkesztette a Füveskert lírai antológia magyar és más nyelvű kiadásait, a Gloria victis című antológiákat, valamint a Nemzetőr évkönyveit. Költeményei és prózai írásai a Nemzetőrön kívül más nyugati magyar lapban és folyóiratban is megjelentek. A Szabadságharcos Világszövetség és a Volt Magyar Politikai Foglyok Világszövetsége vezetői közé tartozott.1958-ban Bécsben megnősült. 1997. július 19-én halt meg Münchenben.
DSIDA Jenő erdélyi magyar költő, hírlapíró, Szatmárnémetiben született 1907. május 17-én. A gimnáziumot Beregszászon és Szatmárnémetiben végezte, majd Kolozsváron jogot tanult, de nem fejezte be. 1931-től társszerkesztője, majd szerkesztője a nagyváradi Erdélyi Lapok című katolikus napilapnak. 1933-ban itáliai zarándokutat tett, 1937-ben Márton Áron eskette a Szent Mihály templomban, aki betegágyán is lelki gondozója volt. 1929-től a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság és a marosvécsi Helikon tagja. Az Erdélyi Katolikus Akadémia és a PEN Klub romániai tagozatának titkára. Első verseit Benedek Elek Cimbora című gyermekújsága közölte. Egyik leghíresebb verse, a Psalmus Hungaricus (Magyar zsoltár), melynek létezését is megpróbálták örökre elfelejtetni. Gépírással terjesztették, de nagyon sokáig csak a legendákban létezett, ma szabadon olvasható. Kolozsváron hunyt el 1938. június 7-én, a Házsongárdi temetőben temették el, a szertartást Márton Áron végezte. Őszinte hittel ragaszkodott a katolikus vallás tanításaihoz, s költészetében nagy szerepet kapott Krisztus alakja és a megváltás tudata (Út a Kálváriára, Húsvéti ének). Vallásos költészetében a középkori ferences hagyományokat újította föl, igazi "poeta angelicus" módjára.
WIPO középkori költő és történész 1000 körül született. Életéről csak annyit tudunk, ami fennmaradt írásaiból kitűnik. II. Henrik, majd II. Konrád császár udvari káplánja volt. Megérte III. Henrik császárrá koronázását. 1046 után halt meg.
