AZ 1848-49-ES SZABADSÁGHARC 
KATOLIKUS TÁBORI LELKÉSZEI

Requiem aeternam dona eis, Domine + et lux perpetua luceat eis.

Adj Uram örök nyugodalmat nekik, és az örök világosság fényeskedjék nekik.

Az adatok Zakar Péter: A magyar hadsereg tábori lelkészei 1848-49-ben című könyvéből (Budapest, 1999 Magyar Egyháztörténeti Enciklopédiai Munkaközösség) származnak.

Andrási Pál Rafael,

Bardocz János, Beke Miksa, Benkő Pál, Benőfy (Brujmann) Sámuel, Bierbauer József, Brassoványi József, Breinfolk Gusztáv Mihály, Bucsánszky József, Buday Károly, Buzáth Linus

Canczler Róbert László, Chárusz László, Christ Ferenc, Czigler Ignác,

Csery Nep János,

Dudás János,

Eismann Miklós, Erdősi (Poleszni) Imre,

Farczádi Mihály, Fazekas Radó (Rajmund), Fodor Antal, Follmann Károly, Frideczky György, Frint Mihály,

Gasparich Kilit Márk, Geisler János, Gonzeczky János,

Hattyúfi (Schwanfelder) Kristóf, Hérics Antal, Hornyik István Jeremiás, Horváth Ignác, Horváth János, Horváth Kálmán, Hyross Bernát Károly,

Ihász György Gábor,

Kapy (Kappy) Bódog Félix, Kerényi Frigyes (Kerndler Ferenc), Klinczai József, Kocsis János, Kolba Dániel, Kolosi János, Korének József, Kornis József, Kovrik Artúr, Krantzl Gabriel, Krix Béla,

Lápossy (Láposi) Géza Márton, Liebhart (Liebhard) Lukács, Lőrinc Károly, Lukácsik (Lukatschik) Ferenc, Lukesch Flórián, Lutter Ferdinánd,

Magyari Lajos, Marán János, Marczell Ákos Joachim, Markovich Antal, báró Mednyánszky Cézár, Mely Károly, Menyhárt Lajos, Mihály Lőrinc, Miodonyszky (Miodonszky) Józef, Molnár János, Mihalovics József, Muntyán János,

Niewiadomski Józef,

Orosz Antal,

Pados János, Pap Melkizedek Mihály, Paulovics Ferenc Vazul, Pflum János, Pozsgai (Posgay) Alajos, Prámer Alajos, Rasska Ádám, Rentz Theodosius István, Rónay Jácint József, Rózsafy (Rosen) Pál, Rudics Dénes,

Saaghy Vendel, Sándor József, Schaeffer Antal, Schmidt János, Schwendtner Mihály, Simon Ferenc, Strba József

Szabó János, Szabó Richárd, Szombathy Ferenc, Szomolnoky István Benedek, Szontagh Imre,

Takács Ignác, Takács István, Takács János, Támár Imre, Tannenbergi Leutter Ferenc, Tomanóczy Antal, Tóth János, Tóth Xaver Ferenc,

Ujhelyi Imre, Ujlaky Szilárd (Joachimstadt Constantin), Ungváry (Pisely) György,

Vajda Ignác Hilár, Vályi Imre, Vidasics Ede,

Zmijewski Hipolit.



Andrási Pál Rafael Csíksomlyón született 1815. augusztus 8-án. Ferences szerzetes. 1848-ban a marosvásárhelyi ferences ház főnöke. Támogatást nyújtott a mezőségi menekülteknek, majd a császári és királyi hadsereg elől elmenekült. Ezt követően tábori lelkész az erdélyi hadseregben. Részt vett a Mack József-féle székelyföldi összeesküvésben. Letartóztatják, első fokon kötél általi halálra, majd kegyelemből 15 évi várfogságra ítélik. Kufsteini rabságából 1857-ben amnesztiával szabadul. Kolozsváron hunyt el, 1893. február 18-án.

Bardocz János 1821. június 21-én született Sepsiszentgyörgyön. 1848-ban a gyulafehérvári gimnázium tanára, püspök-helyettesi titkár és aljegyző. Korának egyik legismertebb forradalmi, köztársasági beállítottságú népszónoka. Mint népszónok, Kossuth feltétlen híveként szónoklataiban lelkesen támogatta a trónfosztást és az ország függetlenségi harcát. Tábori lelkész az erdélyi hadseregben. Részt vett a Mack-féle összeesküvésben: fellázította a környékbeli csángó falvakat. Az osztrák hatóságok elfogták, és Marosvásárhelyre hurcolták, de börtönéből megszökött és ismét emigrált. 1869-ben hunyt el.

Beke Miksa Győrben született 1821. szeptember 7-én. Győri egyházmegyés pap. Tábori lelkész a II. hadtestben. Komáromi kapitulánsként amnesztiában részesült és útlevelet kapott az USA-ba. Plébános lett az USA-ban Seymour városban (Wisconsin).

Benkő Pál Kézdivásárhelyen született 1822. február 6-án. Erdélyi egyházmegyés áldozópap. A szabadságharcban a magyar hadsereg tábori lelkésze.

Benőfy (Brujmann) Sámuel Miskolcon született 1821-ben. Egri egyházmegyés áldozópap. 1849. május 31-én szabályosan elbocsátották egyházmegyéjéből, majd június 20-án Görgey Artúr hadügyminiszter tábori lelkésszé nevezte ki, Mednyánszky Cézár tábori főlelkész pedig a 3. Ferdinánd-huszárezredhez osztotta be. Világosnál esett hadifogságba. 1849. december 8-án beszüntették ellene a vizsgálatot, majd december 11-én szabadlábra helyezték. Arlóban halt meg 1887. október 7-én.

Bierbauer József Székesfehérvári származású cisztercita lelkész. 1800-ban (vagy 1799 végén) született. 1835. június 16-tól kezdődően a 4. Sándor-huszárezred római katolikus tábori lelkésze. Ezredével együtt a magyar hadsereghez csatlakozott. 1848. október 19-én kinevezték a feldunai hadtest főpapjává. 1849. április 16-án megfosztották állásától és a szabadságharc után visszaküldték kolostorába, ahol1853-ban hunyt el.

Brassoványi József 1820-ban született. Csanád megyei áldozópap. 1849. április 29-én tábori lelkészi hivatal elnyeréséért folyamodott a hadügyminisztériumhoz. Klapka György tábornok, helyettes hadügyminiszter 1849. május 10-én nevezte ki az V. hadtest tábori lelkészévé. Ebben a minőségében részt vett az aradi, majd a temesvári vár ostromában.

Breinfolk Gusztáv Mihály Pozsonyban született 1821. szeptember 15-én. Piarista szerzetes, tanító. Korda János szegedi nemzetőr őrnagy és térparancsnok 1848-ban tábori főlelkésznek ajánlotta. Czigler Ignác javaslatára a hadügyminisztérium már 1848. december 22-én jóváhagyta tábori lelkészi kinevezését, de a gyakorlatban erre a Debrecenbe való átköltözés miatt csak 1849. február 26-án került sor (szegedi ideiglenes vár, és helyőrségi lelkész). 1849. június 13-ától kezdődően szegedi vár, helyőrségi és kórházi rendes lelkész. 1850. május 5-től a 4. gróf Schlik huszárezred tábori lelkésze. 1852. október 1-től a nagyváradi, 1854. október 1-től a hainburgi katonai nevelőintézet lelkésze. 1858. június 1-től a marburgi kadét iskola papja, 1858. november 1-től a teresianstadt-i katonai korházi lelkész. 1861. június 5-én kilépett a rendből. 1862-ben felhagyott a tábori lelkipásztorkodással és átlépett a kalocsa-bácsi egyházmegyébe. 1882-ben nyugdíjazták. 1892. november 24-én halt meg Budapesten.

Bucsánszky József A Rozsnyói Egyházmegyéből nyert elbocsátást követően a 43. honvédzászlóaljban szolgál őrmesterként. 1849 januárjában a Honvédelmi Minisztérium elnöki osztályának segédfogalmazója, majd Vidasics Ede tábori főlelkész előterjesztésére 1849. február 16-tól számítandó ranggal a hadügyminiszter kinevezte a HM tábori lelkészi osztálya segédfogalmazójának.

Buday Károly Zentán született 1812. október 15-én. Kalocsa-bácsi egyházmegyés áldozópap. Az adai nemzetőrség századosa, akit a lakosság egy része 1848. május 9-én törvénytelenül plébánossá választott. 1849. augusztus 6-tól tábori lelkész Görgey Artúr tábornok hadseregében. Világosnál esett hadifogságba. Dautova faluban (Bács-Bodrog Vármegye) hunyt el 1887. április 7-én.

Buzáth Linus 1812. szeptember 16-án született Nagyszőlősön. Ferencesek szerzetes. 1849 nyarán tábori lelkész a Kazinczy Lajos honvéd ezredes parancsnoksága alatti hadtestben. A zsibói fegyverletételt követően visszatért rendházába.

Canczler Róbert László Az 1810-es évek elején született Nagybányán. Szepes megyei lelkész. 1844. augusztus 20-tól a 60. Gustav Wasa sorezred tábori lelkésze. 1848 szeptember Csány László kormánybiztos parancsára, mint tábori kórházi lelkész Nagykanizsán maradt.

Chárusz László Beckóban (Trencsén Vármegye) született 1819. december 7-én. Piarista szerzetes. Önként csatlakozott a magyar hadsereghez. 1849-ben Mednyánszky Cézár tábori főlelkész segéde és titoknoka. Görgey tábornok 1849. május 12-én tábori lelkésszé nevezte ki, majd május 15-én a hadsereg főparancsnokság mellett működő rögtönítélő bírósághoz rendelte. Mednyánszky előterjesztésére 1849. július 1-től kinevezték a Honvédelmi Minisztérium hadlelkészi osztály titkárának. Trencsénben hunyt el 1906. július 19-én.

Christ Ferenc Kustánfalván (Bereg Vármegye) született 1802-ben. Szatmári egyházmegyés lelkész, gimnáziumi tanár. 1837. október 1-től a 39. Dom Miguel sorgyalogezred tábori lelkésze. 1838. október 1-től a munkácsi helyőrség tábori lelkésze. 1848-ban a várőrséggel együtt a magyar hadsereg oldalára állt. Felső-Schönbornban (Bereg Vármegye) halt meg 1867. február 17-én.

Czigler Ignác Budán született 1793. július 1-én. Esztergomi egyházmegyés áldozópap. 1817. március 1-től a 32. Habsburg-Estei Ferdinánd főherceg sorgyalogezred tábori lelkésze. 1822. február 1-től a magyar királyi nemesi testőrség lelkésze. 1830. október 25-től magyarországi cs. kir. tábori főlelkész. 1848-ban beosztottaival együtt a magyar szabadságharc mellé állt, decemberben a HM-en belül megszervezett tábori lelkészi osztály vezetője. 1849. május 16-án áthelyezték az osztrák főhadsereg tábori lelkészének (Armee-Feldsuperior), a szolgálatot 1849. május 24-én vette át. A császári-királyi csapatok által fedezve 1849. július 23-án tért vissza Budára. A szabadságharc leverését követően haláláig ismét magyarországi tábori főlelkész. 1857. augusztus 2-án Budán halt meg.

Csery Nep János 1791. október 9-én született Ürményben (Nyitra Vármegye). 1849 júniusában Görgei Artúr hadügyminiszter kinevezte kórházi lelkésznek a debreceni katonai kórházakhoz. 1849. július 17-én kezdte meg tábori lelkészi szolgálatát. Privigyében (Nyitra Vármegye) halt meg. 1856. február 26-án.

Dudás János Alsómérán (Abauj-Torna Vármegye) született 1812. május 5-én. Nagyváradi egyházmegyés pap. 1847. május 11-én kinevezték a 37. Mihály orosz nagyherceg sorgyalogezred tábori lelkészévé. Mészáros Lázár hadügyminiszter 1849. február 3-án kinevezte a 14. Lehel huszárezred tábori lelkészének. Ezredével együtt részt vett Arad, majd Temesvár ostromában. A szabadságharc leverését követően az USA-ba emigrált, áttért az anglikán, majd a református hitre. A krími – háború alatt és azt követően a törökországi magyar emigránsok református lelkésze. 1858-ban rövid időre ideiglenesen visszatér az USA-ba. Élete végén egyre inkább az alkohol és a kábítószer rabjává vált, ezzel együtt növekvő anyagi szükségleteit szélhámosságok útján fedezte. 1860-ban Bukarestben megőrült. Halála előtt visszatért a katolikus hitre. Bukarestben halt meg 1860.-ban.

Eismann Miklós Gyulafehérvárott született 1811. július 16-án. Erdélyi egyházmegyés pap. Czecz János ezredes (majd tábornok) felterjesztésére 1849. május 13-án kinevezték a nagyszebeni katonai kórházakhoz tábori lelkésznek. Kolerában halt meg 1849. augusztus 30-án.

Erdősi (Poleszni) Imre Nyitrán született 1814. november 4-én. Piarista szerzetes. 1849. január 16-tól kezdve a feldunai (februártól: VII.) hadtestben hadosztály lelkész. Részt vett a téli és a tavaszi hadjáratban (a branyiszkói csata hőse), Guyon tábornok közeli barátja. 1849 április-májusában a VIII. hadtest lelkésze, majd 1849. június 21-én áthelyezik a IV. hadtesthez. 1849. július 25-én kinevezték a IV. hadtest felügyelő lelkészének. Szülőhelyén hunyt el 1890. február 9-én.

Farczádi Mihály 1816. január 17-én született Kolozsváron. Erdélyi egyházmegyés áldozópap. 1846. november 12-én kinevezték az 51. Károly Ferdinánd sorezred tábori lelkészének. Mivel ezrede szembefordult a szabadságharccal, egész oltárszerelvénnyel egyetemben átállt a magyar hadsereg oldalára. Bem tábornok 1848. december 29-én nevezte ki az erdélyi hadsereghez tábori lelkésznek.

Fazekas Radó (Rajmund) Bakonybélben született 1809. október 23-án. Ferences szerzetes. 1849. január 26-án Perczel Mór tábornok kinevezte a karcagi katonai kórházhoz lelkésznek. 1849 júliusában saját kérésére áthelyezték a hódmezővásárhelyi katonai kórházba. Szécsényben hunyt el 1852. január 31-én.

Fodor Antal Marosvásárhelyen született 1807. június 6-án. Erdélyi egyházmegyés pap. A szabadságharcban a magyar hadsereg tábori lelkésze, 1849 augusztusában esett fogságba. 1850. január 9-én a csíkszeredai császári-királyi hadbíróság kötél általi halálra ítélte, amely ítéletet Wohlgemuth altábornagy 1850. április 26-án 12 évi vasban letöltendő várfogságra enyhített. Fenyéden (?) hunyt el 1885. július 25-én.

Follmann Károly A sziléziai Troppau-ban született 1819-ben. 1845-ben szentelték pappá. Egri egyházmegyés lelkész. 1846. november 1-től a 6. Württenberg huszárezred tábori lelkésze. Ezredével együtt a magyar szabadságharc mellé áll.

Frideczky György Válon (Fejér Vármegye) született 1820. április 14-én. Zágrábi egyházmegyés pap. 1849. június 10-én Görgei Artúr hadügyminiszter kinevezte a 2. Sándor cár sorgyalogezred tábori lelkészének. 1850-es években rövid ideig a grazi katonai kórház lelkésze.

Frint Mihály Mecenzéfben (Abaúj Vármegye) született 1808. november 28-án. Nagyváradi egyházmegyés áldozópap. Nagyváradon halt meg 1887. június 14-én.

Gasparich Kilit Márk Drávaegyházon (Zala Vármegye) született 1810. április 10-én. Horvát földműves családból származó ferences szerzetes. A középiskolai tanulmányait a nagykanizsai piarista gimnáziumban végezte. 1827-ben lépett a ferences rendbe. (mariánus rendtartomány). 1833-ban szentelték pappá Először Szentantalon majd Pesten hitszónok és nevelő Az 1838-as márciusi pesti árvízkor életeket mentett. 1833-ban a Szentantalon levő kolostorba helyezték, 1841-től Székesfehérvárott, 1844-től Szombathelyen, majd 1846-tól Németújváron volt hitszónok és hitoktató. Elöljárói bizalmatlansága miatt kilépett a rendből, visszatért szülőfalujába. 1848-ban a függetlenség híve, templomról templomrara járva ismertette a jobbágyfölszabadítási törvényt, s mozgósított a betört császári csapatok ellen. 1848-ban a muraközi magyar kormányhoz hű erők vezéralakja, tábori lelkész a Zala megyei nemzetőrségben. Részt vett a pákozdi csatában. 1848 októberétől tábori lelkész Perczel mór tábornok seregében. 1849 január-februárjában terveket szőtt Muraköz fellázítására, miközben Nemegyei Bódog honvéd őrnagy, majd Perczel Mór oldalán harcolt. Számos alkalommal vezette rohamra a magyar csapatokat, így az 1849. április 3-ai szenttamási ütközetben is, mely után Perczel címzetes őrnaggyá nevezte ki. A szabadságharc leverése után álnéven bujdosott, az utópista szocializmus híve lett, részt vett a Makk József és JubálKároly-féle összeesküvésben. 1852. február 9-én letartóztatták, a bécsi haditörvényszék 1853. augusztus 10-én kötél általi halálra ítélte. Az ítéletet Pozsonyban hajtották végre szeptember 2-án, mely után jeltelen sírba temették.
Művei: Egyházi beszéd, 1838-iki árvíz elmultával... Pest, 1838; Az út, igazság és élet... Pest, 1839; Korszerű szózat... Pest, 1840; Szózat a káromkodás ellen. Pest, 1841.

Geisler János 1813. május 8-án született. Erdélyi egyházmegyés lelkész. 1846-49. tábori lelkész. 1848-ban a 14. (1. székely) határőr-gyalogezred lelkésze. Ezredével együtt a magyar hadsereg oldalára állt, 1849. április 14-én Mészáros Lázár kinevezte tábori lelkésznek korábbi ezredéhez. 1857. január 17-én ragadta el a halál.

Gonzeczky János Budán született 1803. november 24-én. Szatmári egyházmegyés pap. 1829. március 5-től 1837. szeptember 30-ig a 39. Dom Miguel sorgyalogezred tábori lelkésze. 1842. február 26-tól a 2. Lajos bajor király dragonyosezred tábori lelkésze. 1844. június 1-től áthelyezték a mezőhegyesi katonai ménesintézethez. 1848. októberében csatlakozott a magyar hadsereghez. Decemberben a császárért való imádság helyett egy hazafias imádságot vezetett be. 1849. augusztus 13-án letartóztatták és kötél általi halálra ítélték. Az ítéletet egy nappal később golyó általi halálra módosították és Hám János szatmári püspök közbenjárása ellenére október 8-án végrehajtották.

Hattyúfi (Schwanfelder) Kristóf 1821. december 13-án született Lázárföldön (Torontál Vármegye). Székesfehérvári egyházmegyés áldozópap. 1849 nyarán tábori lelkészi állást kért a vallás és közoktatási minisztériumtól. A szabadságharc végén Komáromba menekült, ahol gróf Zichy Ottó honvéd ezredes felterjesztésére 1849. augusztus 26-án Klapka tábornok kinevezte tábori lelkésznek. A kapitulációt követően politikai amnesztiában részesült, ennek ellenére az egyházi hatóságok eljárást indítottak ellene. Engedély nélkül visszatért Rácalmásra, áttért az evangélikus hitre és megnősült. A székesfehérvári szentszéki bíróság 1851. június 5.-én megfosztotta hivatalától és kiközösítette.

Hérics Antal 1825. február 13-án született Zalaegerszegen. 1849. szeptember 12-től a II. hadtest tábori lelkésze Komáromban, szeptember 22-től egy városi kórház ellátására utasították.

Hornyik István Jeremiás 1805-ben született. Minorita szerzetes. 1849 januárjában tábori lelkészi állásért folyamodott az OHB-hoz. 1849. január 20-tól számítandó illetménnyel Mészáros Lázár hadügyminiszter kinevezte debreceni térlelkésznek.

Horváth Ignác Szabadkán született 1820. július 31-én. Kalocsa-bácsi egyházmegyés áldozópap. 1848-ban tábori lelkészi állásért folyamodott a hadügyminisztériumhoz. Honvéd őrmester a 3. Ferdinánd huszárezredben, majd Görgei tábornok 1849. május 15-én kinevezi a Kmety hadosztály tábori lelkészének. Dusnokon hunyt el 1897. május 24-én.

Horváth János Ebergőcön (Sopron Vármegye) született 1823. június 12-én. Győri egyházmegyés áldozópap. 1848. június 1-től az 1. Császár-huszárezred tábori lelkésze. 1907-ben halt meg.

Horváth Kálmán Pesten született 1804. december 15-én. Minorita szerzetes tanár. 1849. május 12-én tábori lelkészi állást kért a Honvédelmi Minisztériumtól. 1849. július 27-én a Honvédelmi Minisztérium lelkészi osztálya a szegedi táborba rendelte tábori lelkésznek. 1871. szeptember 26-án Pesten halt meg.

Hyross Bernát Károly Szalkán (Hont Vármegye) született 1818. november 1-én. Bencés szerzetes tanár. 1849. június 11-én nevezte ki Görgei Artúr tábornok hadügyminiszter „kórodai lelkészül”. Zamárdiban (?) halt meg 1872. november 18-án.

Ihász György Gábor Vaszaron (Veszprém Vármegye) született 1805. január 12-én. Ciszterci szerzetes, a magyar nyelv tanára. 1849 nyarán a császári kormány elleni szónoklatokat tartott Tamásiban, majd a komáromi várba menekült, ahol Klapka tábornok helyőrségi lelkészként alkalmazta. Egerben halt meg 1880. szeptember 21-én.

Kapy (Kappy) Bódog Félix 1822. július 22-én született. 1846. november 11-én pappá szentelték. Nagyváradi egyházmegyés áldozópap.

Kerényi Frigyes (Kerndler Ferenc) 1825-ben született Temesvárott. Damjanich János tábornok 1849. február 10-én kinevezte a III. hadtest lelkészének, de állásában csak 1849. június 25-én erősítették meg. 1855. február 16-tól kezdődően a 12. német-bánáti határőrgyalogezred tábori lelkészeként adminisztrátor Beresztócon.

Klinczai József 1821. szeptember 21-én született. Nyitrai egyházmegyés pap. 1849. augusztus 20-án kinevezték a VIII. hadtest első hadosztályhoz tábori lelkésznek.

Kocsis János 1800-ban született Szántón (Abaújszántón?). Kassai egyházmegyés áldozópap. 1828. augusztus 10-től a 34. Vilmos porosz herceg sorgyalogezred tábori lelkésze. 1848-ban ezredének 3. zászlóaljával a magyar hadsereg oldalára áll.

Kolba Dániel Szlovák nemzetiségű szepes megyei áldozópap. 1849. márciusának elején Görgei Artúr felhívására csatlakozott a magyar hadsereghez. Mednyánszky Cézár felterjesztésére 1849. március 29-én kinevezték Görgei táborába lelkésznek. 1849 nyarán felső-magyarországi hadsereg tábori lelkésze. Világoson esett hadifogságba.

Kolosi János Mezőmadarason született 1808. január 1-én. Erdélyi egyházmegyés pap. 1849. április 14-én kinevezték az erdélyi hadsereg tábori lelkészének. 1849 nyarán a Küküllő vidékén egy kb. 2000 fős nemzetőr alakulat mozgósított a betörő orosz – osztrák csapatok ellen. 1849. szeptember 18-án a marosvásárhelyi császári-királyi hadbíróság 10 évi várfogságra ítélte. 1873. december 12-én halt meg.

Korének József Illaván (Trencsén Vármegye) született 1817-ben. 1847. január 22-től a 8. Koburg-huszárezred tábori lelkésze. Radikális politikai beállítottságú, Kossuth politikai híve. 1848. október 20-án engedély nélkül elhagyja állomáshelyét és Magyarországra szökött. A szabadságharcban korábbi ezredével együtt vett részt. Szomolyán (Borsod Vármegye) halt meg 1883. július 29-én.

Kornis József Aradon született 1819. december 12-én. Csanádi egyházmegyés pap. Az aradi nemzetőrökkel részt vett a délvidéki harcokban. 1849. február 20-án kinevezték az V. hadtest lelkészének. Hadtestével részt vett Arad, majd Temesvár ostromában. Budán hunyt el 1868. november 6-án.

Kovrik Artúr Szamosújváron született 1817. október 14-én. Nagyváradi egyházmegyés áldozópap. 1848 nyarán nemzetőr papként részt vett a szerb felkelők elleni harcokban. Számos felségsértő beszédet tartott, melyek közül egyet nyomtatásban is megjelentetett. 1849. július végén kinevezték az V. hadtest tábori lelkészének. A pesti császári-királyi haditörvényszék kötél általi halálra ítélte 1850. március 27-én, de Haynau az ítéletet még aznap 16 évi vasban eltöltendő várfogságra enyhítette.

Krantzl Gabriel Selmecbányán született 1785. augusztus 26-án. Ferences szerzetes. 1816. november 16-tól kezdve a peschierai cs. kir. helyőrség lelkésze, 1822-ben az alexandriai kórházban tevékenykedett, 1823. november 1-étől a mantuai helyőrség lelkésze, 1839. augusztus 27-től haláláig a péterváradi vár lelkésze. 1848-ban a várőrséggel együtt a magyar hadsereg mellé állt, noha a szabadságharccal nem szimpatizált különösképpen. Péterváradon halt meg 1853. december 5-én.

Krix Béla 1821-ben született. Csanádi egyházmegyés áldozópap. Görgei Artúr hadügyminiszter 1849. június 10-én kinevezte a Pancsován székelő első dandárság tábori lelkészének.

Lápossy (Láposi) Géza Márton Stridóváron (Zala Vármegye) nemesi családban született 1822. november 11-én. Zágrábi egyházmegyés áldozópap. 1848. október végétől tábori lelkész a 35. Zrínyi honvédzászlóaljban.

Liebhart (Liebhard) Lukács Sopronban született 1813. április 8.-án. Ciszterci szerzetes. 1848 nyarán a Baranya megyei nemzetőrség tábori lelkésze főhadnagyi rangban, majd századosa. Scitovszky János pécsi püspök közreműködésével elfogják, megfosztják állásától és Zircre internálják. Három hónapos fogságából a magyar csapatok szabadítják ki. 1849. május 29-én Budán tábori lelkészi állásért folyamodott, ezt 1849. július 16-án nyerte el.

Lőrinc Károly 1817. április 2-án született. Erdélyi egyházmegyés áldozópap. 1848-49-ben a 11. székely határőr huszárezred tábori lelkésze. 1875. március 5-én hunyt el.

Lukácsik (Lukatschik) Ferenc 1814-ben született. Szatmári egyházmegyés pap. 1843. augusztus 30-tól a 39. Dom Miguel sorezred tábori lelkésze. 1848 októberében alakulatával a magyar hadsereg oldalára állt. A szabadságharcot követően purifikálták, továbbra is tábori lelkész, az 1850. február 8-tól Munkácson, 1855. december 11-től Nagyváradon, 1856. november 1-től Péterváradon, 1857. április 1-től a 62. E. H. Heinrich sorgyalogezrednél, 1860. augusztus 1-től a bábolnai katonai ménesintézetnél. 1869. február 1-től katonai plébános Nagyszebenben. 1890. május 23-án hunyt el.

Lukesch Flórián 1820-ban született. Csanádi egyházmegyés pap. 1849. május második felében kinevezték tábori lelkésznek a IV. hadtest egyik (később Peretzi ezredes vezénylete alatt álló) hadosztályhoz.

Lutter Ferdinánd Béren (Nógrád Vármegye) született 1820. szeptember 3-án. Piarista szerzetes tanár. Budapesten halt meg 1891. december 30-án.

Magyari Lajos 1817-ben született. Csanádi egyházmegyés áldozópap. 1849. február 16-án kinevezték az aradi tábor tábori főlelkészének. Számos, politikai kérdést is érintő prédikációt tartott, a Habsburg-ház trónfosztását is hirdette és magyarázta. 1888-ban hunyt el.

Marán János 1819-ben született. Egri egyházmegyés pap. 1849 januárjától az egri katonai kórház lelkésze. 1892. július 11-én Kistályán halt meg.

Marczell Ákos Joachim Kisudvarnokon (Pozsony Vármegye) született 1813. március 17-én. Esztergomi egyházmegyés pap. Kihirdette a Habsburg-ház trónfosztását, Buda bevétele alkalmából pedig Te Deum-ot tartott. 1849. július 16-án kinevezték a Perczel Mór vezénylete alatti táborba hadlelkésznek. A szabadságharc után megfosztották hivatalától és három évi vasban eltöltendő várfogságra ítélték. Olmützben raboskodott. Kőhidgyarmaton (Esztergom Vármegye) halt meg 1892. január 21-én.

Markovich Antal
Pozsonyzávodban (Pozsony Vármegye) született 1808. június 10-én. Piarista szerzetes tanár. 1848. július 24-én Mészáros Lázár hadügyminiszter kinevezte a „Mészáros” hadigőzösre tábori lelkésznek. Budán halt meg 1867. július 26.-án.

báró Mednyánszky Cézár Beckón (Trencsén Vármegye) született 1824. július 9-én. Esztergomi egyházmegyés áldozópap. 1849. január 5-től tábori főlelkész a feldunai (februártól VII.) hadtestben. 1849. június 24-én Görgei Artúr hadügyminiszter kinevezte a HM hadlelkészi osztályába igazgató tanácsosnak. 1852. február 3-án, távollétében a pesti császári-királyi hadbíróság kötél általi halálra ítélte. Papi működésével felhagyva, magánéleti viharai és anyagi nehézségei következtében 1853-ban világkörüli útra indult. Önkezével vetett véget életének Hyéresben (Franciaország) 1857. április 20-án.

Mely Károly 1820. június 8-án született Pesten. Székesfehérvári egyházmegyés áldozópap. Korponay János ezredes parancsnoksága alatti népfelkelő sereg tábori lelkésze lett.

Menyhárt Lajos Kissallóban (Bars Vármegye) született. Esztergomi egyházmegyés áldozópap. 1837. március 16-tól a peschiera-i és legnano-i császári-királyi helyőrség lelkésze. 1846. május 10-től 1849. november 15-ig komáromi várlelkész. 1849. szeptember 13-án tábori főlelkésszé („törzs tábori lelkésszé”) nevezték ki. 1849. december 27-én tífuszban halt meg.

Mihály Lőrinc Román nemzetiségű görög katolikus pap, költő. 1849-ben tábori lelkész a nemzetőrségben, majd Kazinczy Lajos ezredes hadtestében. Az 1850-es évek végén halt meg.

Miodonyszky (Miodonszky) Józef Lengyel nemzetiségű áldozópap.1849. február 9-én Mészáros hadügyminiszter kinevezte a lengyel légió tábori lelkészének. A légióval mindvégig rendkívül rossz volt a viszonya. A tavaszi hadjáratban nem követte alakulatát. A HM megfosztotta állásától és kitörölték a tábori lelkészek létszámából.

Molnár János Bakonyszentlászlón (Veszprém Vármegye) született 1816. május 3-án. Székesfehérvári egyházmegyés áldozópap. 1848. március 26-án szentbeszédében üdvözölte a polgári átalakulást és hallgatóságát a Batthyány-kormány támogatására szólította fel. A székesfehérvári nemzetőrség tagja. 1849. májusában Görgei kinevezte tábori lelkésznek, de még Székesfehérváron marad. 1849. július 23-án kinevezték tábori lelkésznek Kmety György hadosztályához. Szabadbattyánban hunyt el 1888. július 31-én.

Mihalovics József Tordán (Torontál Vármegye) született 1814. január 16-án. A gimnáziumot Temesváron és Szegeden, a teológiát Temesvárott végezte. 1834-ben a püspöki irodában dolgozott Temesváron 1836. augusztában szentelték pappá. 1837-től püspöki szertartó, 1841-ben püspöki titkár, majd irodaigazgató. 1848. februától csanádi kanonok. 1839, 1843 és 1847-ben püspökének kísérője az országgyűlésen. 1849-ben másodhelynök az egyházmegyében. 1849. júniusától a Honvédelmi Minisztérium hadlelkészi osztályának tanácsosa. A szabadságharc után a temesvári császári-királyi bíróság mint forradalmárt Temesváron hadbíróság elé állította. 1849 november 17-én megfosztották hivatalától, címeitől és vagyonától, s négy év várfogságra ítélték, melyből másfél évet Lipótvárban le is töltött. 1852-ben kegyelmet kapott, de hivatal nélkül négy évig rendőri felügyelet alatt állt. 1885. októberétől Tordán káplán, majd a kormány engedélyével Németbesenyőn helyettes plébános, 1859-tőlk esperes és tanfelügyelő. 1861. májusában vissza kapta kanonoki címét, júniusban temesvár-gyárvárosi lelkész lett. Hamarosan Temesvár országyűlési képviselője. 1868-ban vaskaszentmártoni apát. 1870. márciusában címzetes püspök, néhány hónap múlva zágrábi érsek, 1877-ben bíboros. Zágrábban hunyt el 1891. február 18.-án.

Muntyán János 1808. január 3-án született. Görög katolikus áldozópap. Bem tábornok 1848. december 8-án nevezte ki tábori lelkésznek az erdélyi hadsereghez.

Niewiadomski Józef 1813-ban született. Krakkói egyházmegyés áldozópap. 1848. május 25-én, mint egykor a dzsidásoknál szolgált tiszt, kérte hogy nevezzék ki valamely lengyel ezredhez tábori papnak. 1849. május 29-én kinevezték a „lengyel lovas ezred” tábori lelkészéül. A szabadságharc után Törökországba menekül.

Orosz Antal Szatmári egyházmegyés áldozópap. 1849. május 29-én kinevezték a 12. Nádor-huszárezred tábori lelkészének. 1891. szeptember 9-én halt meg.

Pados János Dunaföldváron született 1820. június 21-én. Székesfehérvári egyházmegyés pap. 1848. szeptember 1-től a dunántúli önkéntes mozgó nemzetőrség tábori lelkésze. 1849. júniusában Székesfehérvárott három ízben prédikált az oroszok ellen meghirdetett keresztes hadjárat keretében, s a császári kormányt gyalázta. 1849. július 3-án önként csatlakozott a Kmety – hadosztályhoz és fegyverrel a kezében részt vett a nyári hadjáratban. A pesti császári-királyi hadbíróság 1850. január 5-én 6 évi vasban történő várfogságra ítélte. Munkácson, majd Olmütz-ben raboskodott. Nemestördemicben (Zala Vármegye) hunyt el1892-ben.

Pap Melkizedek Mihály Gyöngyösön született, 1809. július 31-én. Ferences szerzetes tanár. Mészáros Lázár hadügyminiszter 1849. március 25-én kinevezte az 1. Császár-huszárezred tábori lelkészének. Világosnál esett hadifogságba. Vácon hunyt el 1873. augusztus 28-án.

Paulovics Ferenc Vazul 1786-ban született Nagytapolcsányban (Nyitra Vármegye). Ferences szerzetes. 1813. október 7-től a 28. számú császári-királyi katonai kórház lelkésze. 1815. október 15-én áthelyezték a pétervárdai katonai kórházhoz. 1817. július 16-tól a mezőhegyesi ménesintézet lelkésze.

Pflum János Szenden (Komárom Vármegye) született 1807. november 8-án. Veszprémi egyházmegyés áldozópap. 1848. decemberének közepén kinevezték a pesti 1. sz. katonai kórház tábori lelkészének. 1849. január 5-én átállt a császári-királyi hadsereg oldalára, továbbra is a katonai kórházban működött, ahol súlyosan megbetegedett és 1849. március 2-án meghalt.

Pozsgai (Posgay) Alajos Viszben (Somogy Vármegye) született 1824. június 18-án. Nemesi származású veszprémi egyházmegyés áldozópap. A szabadságharcban tábori lelkész a Mednyánszky Sándor őrnagy (majd alezredes) parancsnoksága alatti dandárban. Ragályos betegségben halt meg Komáromban 1849. augusztusában.

Prámer Alajos Tokajban született 1821-ben. Kassai egyházmegyés áldozópap. 1848-ban a liberális papság egyik vezéralakjaként a káptalanok eltörlése és a presbiteri rendszernek a katolikus egyházban való meghonosítása mellet foglalt állást. Elöljárósági engedéllyel tábori lelkésznek állt be a VII. hadtestbe. Sátoraljaújhelyen halt meg 1894. május 17-én.

Rasska Ádám Szakolcán (Nyitra Vármegye) született 1788. szeptember 4-én. Ferences szerzetes. 1817 tavaszán nevezték ki a lipótvári helyőrség lelkészének, amely posztot haláláig folyamatosan betöltötte. A szabadságharcban a várőrséggel együtt a magyar hadsereg oldalára állt. Lipótváron hunyt el 1852. március 20-án.

Rentz Theodosius István 1818. december 4-én született Esztergomban. Kapucinus szerzetes. Görgei Artúr hadügyminiszter nevezte ki katonai kórházi lelkésznek 1849 májusában.

Rónay Jácint József Székesfehérváron született 1814. május 13-án. Szülővárosában és Esztergomban tanult. 1831-ben lépett a bencés rendbe. Győri, bakonybéli és pannonhalmi tanulmányok után 1839-ben szentelték pappá. 1840-től tanár a győri gimnáziumban. Bölcseleti doktor. 1848-ban a győri nemzetőrök tábori lelkésze. 1849. május 2-án kelt napiparancsában Görgei tábornok kinevezte a VII. hadtest tábori lelkészének, de hadlelkészi állását nem foglalta el. 1849-ben a nemzeti kormány Győr vármegyei papi biztosa. A szabadságharc leveretése után menekülni kényszerült. 1850-1866 között Londonban tanításból élt. Ő oktatta Kossuth Lajos gyermekeit is. 1861-ben távollétében Székesfehérvár országgyűlési képviselőnek, Győr városi képviselőtestületi tagnak választotta, ő azonban nem folyamodott kegyelemért. Az emigráció politikai és mindenek előtt tudományos életének meghatározó alakja, Széchenyi István gróf röpiratának, a „Blick”-nek a megjelentetésében is fontos szerepet játszott. 1866-ban hazatért. 1867-ben az egyik győri választókerület országgyűlési képviselője. 1867-ben részt vett a Magyar Történelmi Társulat megszervezésében, 1867-1871 között szerkesztette a MTA hivatalos lapját, az Akadémiai Értesítőt. 1871-72-ben Rudolf trónörököst a magyar történelemre tanította. 1872-től esztergomi főegyházmegyés pap lett. 1875-1883 között Mária Valéria főhercegnő nevelője. 1872-ben pozsonyi nagyprépost, 1873-ban skutari (Skutari: város és érseki székhely Albániában a Skodrai-tó déli partvidékén, a montenegrói-albán határ közelében) címzetes püspök. 1883-tól Pozsonyban élt visszavonulva, gazdag könyvtárát a pozsonyi Közművelődési Egyesületre hagyta. 1847-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1867-től rendes tagja. Sokoldalú, az új gondolatokra igen fogékony tudós. Győri gimnáziumi tanár korában írta a hazai lélektani irodalomban új irányt jelző pszichológiai műveit. Ebben az időben számos romantikus színművet is írt, később színházi témájú könyveket jelentetett meg. 1862-1866 között az emigrációból hazaküldött cikkeit hazai lapok közölték, ezekben (elsőként a hazai tudományos szakirodalomban) Charles Darwin tanait ismertette. Több művét távollétében adták ki ekkor a magyar kiadók. Pozsonyban hunyt el 1889. április 17-én.
Művei: Mutatvány a tapasztalati lélektan köréből. Győr, 1846; Jellemismeret. Győr, 1847; Társalkodó (1848. Az emberi agyról és befolyásáról a szellemi életre); A tűzimádó bölcs az ősvilágok emlékeiről. Pest, 1860; Fajkeletkezés. Az embernek helye a term-ben és régisége. Pest, 1864; Jellemrajzok az angol színvilágból. Pest, 1865; Az ősember haladásáról. Pest, 1868.

Rózsafy (Rosen) Pál Aradon született 1824. szeptember 18-án. Csanádi egyházmegyés lelkész. 1848 őszétől tűzmester volt a 4. lovas ütegnél. Báró Mednyánszky Cézár előterjesztésére Görgei Artúr tábornok 1849. május 15-én kinevezte az I. hadtest tábori lelkészének.

Rudics Dénes Rábacsanakon (Sopron Vármegye) született 1812. március 13-án. Ciszterci szerzetes. A szabadságharcban fegyverrel a kezében védte hazáját, majd 1849. júliusától tábori lelkész volt a IV. hadtest Igmándy Sándor alezredes (majd ezredes) parancsnoksága alatt álló hadosztályában. Kolerában halt meg Nagyváradon 1849. augusztus 22-én.

Saaghy Vendel Tejfaluban (Pozsony Vármegye) született 1810. április 24-én. Esztergomi egyházmegyés áldozópap. 1848 nyarán nemzetőr hadnagyként kardot viselt. Báró Jeszenák János kormánybiztos felhívására 1849. június elején a nyitrai piarista templomban az orosz csapatoknak tulajdonított borzalmakról prédikált, és a népet a népfelkelésben való részvételre bíztatta. 1849. július 15-én alkalmazást kért Mednyánszky Cézár tábori főlelkésztől. Egy nappal később kinevezték a közép-tiszai hadseregbe tábori lelkésznek. Muzslán (Esztergom Vármegye) halt meg 1890. március 17-én.

Sándor József Magyarkanizsán született 1817. január 26-án. Kalocsa-bácsi római egyházmegyés pap. A szabadságharcban az 1-ső honvéd vadászezred katonája, majd 1849. március 6-tól tábori lelkésze. Elhunyt Dautovában (ma Dávod Bács-Kiskun Megyében) 1873. augusztus 15-én.

Schaeffer Antal 1820. január 1-én született Németszentpéteren. Csanádi egyházmegyés áldozópap. 1849. július 18-án kezdte meg működését, mit az aradi katonai kórházak lelkésze.

Schmidt János Selmecbányán született 1822. április 26-án. Váci egyházmegyés áldozópap. 1849. július végétől a magyar hadsereg tábori lelkésze. Világosnál esett fogságba.1890. március 16-án halt meg.

Schwendtner Mihály Pesten született 1820. január 6-án. Esztergomi egyházmegyés áldozópap. 1848-ban a radikális papság köztársasági beállítottságú vezéralakja, az egyházi reformmozgalom szószolója, Kossuth politikai híve. 1849. január 18-án kinevezték tábori lelkésznek, de csak 1849 márciusának elején foglalta el állomáshelyét a II. hadtestnél. 1849. május 2-án tábori misét mondott Rákos mezején. A szabadságharc után a pesti cs.ászári-királyi hadbíróság 1851. december 2.-án kötél általi halálra ítélte. Az uralkodó az ítéletet 1852. március 27-én 6 éves várfogságra enyhítette. Budapesten hunyt el1885. november 25-én.

Simon Ferenc Budafokon született 1818. szeptember 19-én. Esztergomi egyházmegyés áldozópap. 1848. november közepén megáldotta a 15. (2. székely) határőr-gyalogezred elsőső zászlóaljának nemzeti színű lobogóját és beszédet is mondott. 1848. január 18-án nevezték ki tábori lelkésznek. 1849. március elején csatlakozott a VII. hadtesthez, amelynek a világosi fegyverletételéig hadlelkésze volt. 1849. május 22-én ő mondta a szentbeszédet a Budavár bevétele alkalmából tartott Te Deum-on. 1849. június 3-án a budaörsi plébánia búcsúján az „istentelen dinasztia” ellen prédikált. A szabadságharc után a pesti császári-királyi hadbíróság kötél általi halálra ítélte, de az uralkodó ezt 1852. március 27-én kelt legfelsőbb elhatározásával két éves várfogságra mérsékelte. Budapesten hunyt el 1890. április 23-án.

Strba József Besztercebányai egyházmegyés áldozópap. 1849-ben a magyar hadsereg tábori lelkésze, az aradi vár feladását követően az osztrák hatóságok szabadon engedték és visszakísérték egyházmegyéjébe.

Szabó János Altorján született 1819. november 19-én. Erdélyi egyházmegyés áldozópap. Csányi László kormánybiztos nevezte ki tábori lelkésznek a 15. (2. székely) határőr-gyalogezredhez korábbi állása megtartása mellett. 1879. december 28-án halt meg.

Szabó Richárd Szentgyörgyvölgyön (Zala Vármegye) született 1820. május 6-án. Váci egyházmegyés áldozópap, újságíró és szerkesztő, író. Állomáshelyét 1849. március 13-án határozták meg a 16. Károlyi-huszárezred papjaként. Ebben a minőségében végigharcolta a szabadságharcot. A szabadságharc után 1855-ben áttért a református hitre. 1858-ban Kolozsvárról Pestre költözött. Számos újságcikk és regény szerzője, szerkesztette többek között a Divatcsarnok, a Képes Családi lapok, a Gyermekbarát és a Magyar Bazár című lapokat. Késmárkon hunyt el 1873. augusztus 9-én.

Szombathy Ferenc Csurgón született 1820-ban. Székesfehérvári egyházmegyés pap. A világosi fegyverletételt követően az alsó-magyarországi táborból Komáromba menekült. Itt 1849. szeptember 2-án beosztották Janik János ezredes hadosztályába tábori lelkészül. A szabadságharc után 1853. július 6-tól a 19. Schwarzenberg sorgyalogezred tábori lelkésze. Csobánkán (Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye) halt meg 1871. szeptember 9-én.

Szomolnoky István Benedek Premontrei szerzetes. 1849. április 24-én nevezték ki tábori lelkésznek a felső-magyarországi hadsereghez. Ebben a minőségében végig szolgálta a szabadságharcot.

Szontagh Imre Szatmári egyházmegyés áldozópap. A 13. Hunyadi-huszárezredben volt tábori lelkész. 1849 július elejétől a szentesi katonai kórházban tevékenykedett. A szabadságharc után a szatmári szentszék hat heti szemináriumi fogsággal büntette. 1872. november 29-én hunyt el.

Takács Ignác 1821. április 15-én született. Győri egyházmegyés áldozópap. 1849-ben tábori lelkész Komáromban, 1849. szeptember 24-től a Kossuth-vonalon működő kórházakat látta el.

Takács István 1849. szeptember 11-én Komáromban tábori lelkészként beosztották Rakovszky Samu honvéd ezredes hadosztályába.

Takács János Mednyánszky Sándor honvéd alezredes javaslatára Komáromban tábori lelkésszé nevezték ki 1849. augusztus 30-án.

Támár Imre Törökszentmiklóson született 1822. március 22-én. Egri egyházmegyés áldozópap. 1849. június 22-én Budapesten tábori lelkészi állomásért folyamodott báró Mednyánszky Cézár tábori főlelkésznél. Ezután fogalmazó a HM tábori lelkészi osztályában. 1849. július 16-án kinevezték a 18. Attila huszárezred tábori lelkészének. Nagykállóban halt meg 1873. április 7-én.

Tannenbergi Leutter Ferenc Besztercebányán született. Esztergomi egyházmegyés áldozópap. 1839. október 1-től haláláig a 2. Sándor cár sorgyalogezred tábori lelkésze. 1846-ban megjelentetett egy imakönyvet, amely a lelkészek betegek és haldoklók körüli tevékenységét volt hivatva szolgálni. 1848-ban ezredével a magyar hadsereg mellé állt. Részt vett a szerb felkelők elleni harcokban, különösen a sebesültek ápolásában tűnt ki. 1849. május 19-én halt meg.

Tomanóczy Antal 1821-ben született. Kassai egyházmegyés áldozópap. 1849. április 26-án nevezték ki tábori lelkésznek a felső-magyarországi hadsereghez.

Tóth János Tábori lelkész 1849-ben a IV. hadtestben. A 122. honvéd zászlóaljba volt beosztva.

Tóth Xaver Ferenc Budán született 1800-ban. Csanádi egyházmegyés lelkész. Budapesten halt meg 1888-ben.

Ujhelyi Imre Esztergomi egyházmegyés áldozópap. 1838. augusztus 1-én kinevezték a pizzighettone-i császári-királyi katonai büntetőintézet lelkészének. 1841. augusztus 1-től az 5. Radetzky huszárezred tábori lelkésze. 1848. december 10-én kinevezték a HM hadlelkészi osztályába titkárnak. A szabadság harc után purifikálták, továbbra is az 5. huszárezred lelkésze volt. 1852. október 6-án áthelyezték a haditengerészethez St. Biaggio-ba (Velence).

Ujlaky Szilárd (Joachimstadt Constantin) Piarista szerzetes. Devecserben született (Veszprém Vármegye), 1803. május 13-án. 1838. október 22-től a 2. Hannover-huszárezred tábori lelkésze. A szabadságharcban ezredével együtt a magyar hadsereg oldalára állt. 1849. március végén Kossuth, mint előléptetésre érdemes egyént ajánlotta Bem altábornagy figyelmébe. A szabadságharc leverése után megfosztották tábori lelkészi állásától és 1849. december végén elbocsátották. Alsóbogátpusztán hunyt el (Somogy Vármegye), 1871. április 20-án.

Ungváry (Pisely) György Esztergomi egyházmegyés áldozópap. Ungváron született 1814. október 3-án. Kunszt József esztergomi helynök 1848. augusztus 8-án prezentálta a 3. Ferdinánd huszárezred tábori lelkészének. Ezredével részt vett a szabadságharcban, szolgálatáért a magyarországi Honvédelmi Minisztérium dicséretben részesítette. Mednyánszky Cézár tábori főlelkész támogatásával Görgei Artúr 1849. május 24-én budapesti térlelkésznek nevezte ki. Buda kiürítése során helyben maradt és a császári-királyi csapatok bevonulásakor jelentkezett Czigler Ignác császári-királyi tábori főpapnál. Először az invalidus palotában, majd a pesti császári-királyi hadbíróság mellett teljesített szolgálat. 1849 őszén a pesti hadbíróságon vizsgálatot folytattak ellene a szabadságharcban kifejtett tevékenysége miatt, de október végén purifikálták. Ezután ismét a 3. huszárezred tábori lelkésze lett. 1860-ban áthelyezték az 1. műszaki ezredhez Krems-be, majd 1867-ben a klagenfurt-i helyőrségi kórházba. 1869. február 1-én nyugdíjazták, ezt követően önállású káplán (curatus) Bajcson (Komárom Vármegye). 1876. október 14-től a Szent Adalbert intézet tagja. Bécsben halt meg 1887. július 18-án.

Vajda Ignác Hilár Esztergomban született 1789. november 23-án. Ferences szerzetes. 1818. november 11-től egy Bécs melletti helyőrség tábori lelkésze volt. 1819. november 20-án áthelyezték a 31. Leiningen-Westerburg sorgyalogezredhez. 1837. július 1-től a bábolnai katonai ménesintézet tábori lelkésze. 1838. október 1-től a bécsi katonai főkórházban szolgált. 1839. július 30-án az uralkodó kinevezte erdélyi tábori főpapnak. 1848 őszén a nagyszebeni helyőrséggel a császári- királyi hadsereg oldalára állt. Miután a magyar hadsereg 1849. március 11-én elfoglalta Nagyszebent, átállt a honvédség oldalára, és továbbra is erdélyi tábori főlelkész volt.

Vályi Imre Besztercebányai egyházmegyés áldozópap.1849-ben a magyar hadsereg tábori lelkésze, az aradi vár átadását követően a császári hatóságok szabadon bocsátották és visszakísérték egyházmegyéjébe.

Vidasics Ede Egerben született 1810. november 28-án. Premontrei szerzetes, tanár. A szabadságharc főlelkésze. 1829-ben lépett a premontrei rendbe, 1834. március 31-én szentelték pappá. 1838-ban Rozsnyón, majd Kassán, 1842-ben Nagyváradon gimnáziumi tanár. Vetter Antal (1803–1849) tábornok támogatásával a Pesten 1849. január elején megnyitandó Ludovíceum lelkészi állását szerette volna elfoglalni. A császári-királyi hadsereg előrenyomulása meghiusította szándékát, de Mészáros Lázár (1796–1858) hadügyminiszter fölszólítására elfogadta a Honvédelmi Minisztérium tábori lelkészi osztályának vezetését, egyúttal 1849. január 23.-án tábori főlelkész is lett. 1849. június 19.-én fölmentették állásából. A szabadságharc leveretése után 1850. november 22.-én betegen tért vissza a jászói rendházba. A misézésen kívül egy időre minden más papi szolgálattól eltiltották. 1853-ban konventi hitszónok, 1856-ban Debrődön plébános. 1858. szeptember 20-án hunyt el.

Zmijewski Hipolit Lengyel ferences szerzetes. Görgei Artúr hadügyminiszter 1849. június 27-én nevezte ki a lengyel légió ideiglenes lelkészének.