TARTALÉKOS
KATOLIKUS TÁBORI LELKÉSZEK
1914-1950 között

Requiem aeternam dona eis, Domine + et lux perpetua luceat eis.
Adj Uram örök nyugodalmat nekik, és az örök világosság fényeskedjék nekik!

ALBERT József, dr. ALPÁR (IMBERG) Lucián Jenő, dr. AMBRUS Szaniszló, dr. ANDROSITS István, ANTAL Pál,

BACHRATY Fülöp, BAKÓ András, BALÁS János, dr., BALLA Ernő, BALOGH András, BALOGH István dr., BALOGH József, BARCZA Tivadar, BARTOS István, BARTUS (BARTUSZ) Lajos, BÁDY Ferenc, BÁN Frigyes, BÁRÁNY Anzelm, BEHINSZKY Béla, dr. BELLÁNYI (BARABÁS) Ferenc, BENKŐ (MALTÁR) István, BERTALAN Balázs, BERZSENYI István, BEZÁK Miklós dr., BOÉR Géza Lajos Jenő, BOGA István, BOKOR Ernő, dr. BOZÓ Gyula, dr. BÖRCS János, dr. BÖRZSEI (BORZSA) János, BRESZTYÁK Sándor, BUCHNA Vilmos, BUCSÁNYI Sándor, BUGLEDICH János, BUJNOVSZKY Tamás, dr. BUZALKA (BUZELKA) Mihály, BÚZÁS (BARASITS) Sándor,

dr. CZABÁN (CABAN) Tamás, CZAKÓ Ferenc, CZAPALAY István, CZIKLAY Aladár, 

CSABA László, CSOMOR Hugó Lajos, CSUKA Dezső, CSVIRIK Cyrill,

DEMETER István, dr. DEMETROVICS (DUNAY) Antal, DIVÉNYI Rezső, DOSZPOT Ferenc, DÖMÖTÖR György, DRASKOVITS Károly, DROZDY Gyula, DUNAJSZKI Béla.

ECKER Jenő, EGRY Jenő, EMŐDY László vitéz, ERNSZT Károly, ERŐS István.

FARKAS Ferenc, dr. FÁBIÁN János, FEKETE Gyula, FERENCZY Viktor Géza, FERY Antal, FILÓ József, FITZ István, FLANEK Rezső, FONYADT Antal, FORGÁCS János, FÖLDES József dr.,

GALAMBOS János, dr. GALAMBOS János, GEYER József, GRÓF Károly, dr. GRÓH Béla,

GYETVEN Pál,

GYÖRGYPÁL Albert,

HAJDUSIK József, HALÁSZ Pál, dr. HALÁSZ Vendel, HANGAY RUPERT, dr. HARSÁNYI Béla, HAVAS Ferenc, HEISSENBERGER Richárd, HELLER Ernő, HERDA Raymund, dr. HERRHOF Mátyás, dr. HESZEK (HÉSEK) Mátyás, vitéz HEVESSY István, dr. HÉVEY (TEPLIN) Gyula, HIDASI János, HLUSEK (HLUŠEK) István, HOFBAUER György, HOLLÓS Gyula, HORNYIK Károly, HORNYIK Sándor, HORVÁTH István, HORVÁTH Sebestyén János, HREBÁK Gergely György, HUJSZA (HUJSA) Ágoston, dr. HUSZÁR (HELD) Elemér, HUSZÁR János,

JANDIK József, JANOTTA (JANOTA) Nándor, JUHÁSZ Ferenc, dr. JUHÁSZ Kálmán,

KARDOSS Béla, KARFNER János, KARVAS József, KÁLMÁN György, KÁPOLNAI Emil Tecelin, KÁROLYI Ádám Bernát, KÁROLYI Lajos, KÁRPÁTI (KAJNÁR) Ferenc, dr. KÁRPÁTI Miksa, KÁRPÁTI Pál dr., KÄSMAYER József, KEMENES (KATULA) Antal, dr. KEMÉNY Aladár, KENÉZ Ferenc, KERN József, KERPER Miklós, KERTÉSZ Kálmán, KIS (KISS) László, KISLÉGI NAGY László, KLIMA István, KÓMÁR József, KOPPÁNYI Jenő, dr. KORÉNEK József, dr. KOROMPAI (KAUFMANN) Lajos, KORONCZAY István Ödön, KOSZA József, KOSZTA József, KOVÁCS István, KOVÁCS József, KOVÁCS MIHÁLY, KÖLLER József, dr. KÖPECZY János, dr. KÖRMENDY József, KÖRÖSZTÖS Imre Krizosztom, KŐVÁRI István, KRISTUFEK Vendel, dr. KRIZS Árpád Viktor, KURUCZ Mihály.

LACZKOVITS József, LATZKOVITS Rezső, dr. LÁSZLÓ Gábor, LENCSE Ágoston Péter, LENGYELFALUSSY (LETOCHA) József, LISKA Zoltán, LONGAUER János Imre, LUTTOR Ferenc.

MACHÁCSEK Pál, dr. MAGASS Miklós, MAJOSHÁZI Győző, MALECZ János, MARCZELL (MARCELL) Mihály, MARKWART (MARKWARTH) Gábor, dr. MARTINI Károly, MÁTÉFFY Viktor, MESTER István, MEZŐSI Béla, MÉSZÁROS Lajos, dr. MIHALIK Imre, MIKA Ferenc, MOHÁCSY Gyula, MOLNÁR Kálmán, dr. MOLNÁR Sándor, MOMMER Gyula, MOSER János.

NAGY András, NAGY Béla, NAGY Géza, NÁDAI Kálmán, dr. NÁDASI Alfonz Tibor, NÁSFAI (NIEDERMANN) István, vitéz NÉGYESSY Kálmán, NÉMETH Lajos, NÉMETH (POMIKAL) László, NOVÁK VILMOS Gyula.

NYÉK Sándor.

dr. OLÁH TÓTH Antal, dr. OLAJKÁR Alajos, dr. ORBÁN Gábor, ORBÁN József, ORSZÁGH Elek, ORTVAY (ORTVAI, ODVARKA) Rezső, OSZTITI (OSTITY) Ambrus.

PALOVCSIK József, PAPP Kálmán, PAULIK (PAVLIK) Mihály, PAYER-PALOTÁSY István, dr. PÁLFI Lajos, PÁLKA József, PÁNIK (PANIK) Antal, PERÉNYI István, PFÉGER Mihály, FARKAS, PINTÉR József, PIRSALSZKI Ferenc, vitéz POHLY János, POLGÁR György, dr. PORUBSZKY Géza Viktor, POÓR Albert,

RAÁB Kornél, RADICS István, REINDL Rafael, RÉDLER István, dr. RIMÓCZI (REIMANN) Özséb, RONKAY (RAUFSTEIN, RAUVSTEIN) Antal, ROZSÁLI Menyhért, RUSZNYÁK XAVÉR Ferenc,

SAJGÓ (WENDL) Rezső, SCHATZ Miklós, SCHULTZ Orbán Aurél, SCHWEITZER József, dr. SÍK Sándor, SIVÁK István, STAMPF Rezső, STÉFEL Alajos, STROHMAYER Lajos, SÜTŐ Ákos,

SZABADOS Gyula, SZABÓ Sándor, SZABÓ Zoltán, SZATKÓ (SATKÓ) József Ágoston, SZEBERÉNYI László Elemér, SZELÉNYI Ödön, dr. SZOKOLAY (SZOKOL) Antal, SZÖLLŐSI Mihály, SZTOVICSEK (STOVICSEK, STOVLICSEK) Béla,

TAKÁCS Guido Szeverin, TAPOLCZAI Pál, TAREK Mihály, TARNAI Béla, TIHANYI János, dr. TOMA Imre, TOMPA Ferenc, vitéz TORNYOS (TEPLÁN) Gergely, TÓTH Gyula Gábor, dr. TRINKL Kálmán,

UNGER Lajos,

ÜRGE József,

VAJAY István, dr. VARGYAS Tivadar, vitéz kapuvári dr. VARJU Mihály, VASÁK József, dr. VÁNDOR (VASSICSEK) József, VÁRADI József, VÉRTES Andor,

WALLOVITS (VALOVIČ) Sándor,

dr. ZÁBORSZKY István, dr. ZELENYÁK János, dr. ZUBEK Géza Viktor,

ZSÁK (ŽAK) Lajos.




ALBERT JÓZSEF Pécsi egyházmegyés áldozópap. 1909. augusztus 30-án született. Pécsett szentelték pappá 1935-ben. Tartalékos tábori lelkészi szolgálatát 1943. szeptember 1-én kezdte meg.


dr. ALPÁR (IMBERG) LUCIÁN JENŐ Zircen született 1916. február 18-án. 1941. július 21-én szentelték pappá. 1941-44 között Budapesten a Szent Imre Gimnázium tanára volt. 1943. január 1-től volt tartalékos tábori lelkész. 1944 áprilisától 1945-ig a 27. székely könnyű hadosztály katolikus vezető tábori lelkészeként teljesített hadiszolgálatot. 1945 és 1947 között szovjet hadifogságban volt. 1955-től Nagykapornakon volt plébános, ott halt meg 1988. augusztus 24-én. Zircen temették el.


dr. AMBRUS SZANISZLÓ 1909-ben született Csíkszentmártonban, Csík Vármegyében. 1944. október 1-jétől a 27. gyaloghadosztály parancsnokságához osztották be tartalékos tábori lelkészi minőségben. A háborút követően nyugaton maradt.


dr. ANDROSITS ISTVÁN Veszprémi egyházmegyés áldozópap. Kaposváron született 1906. március 31-én. A bécsi Pázmáneum növendéke volt, majd Veszprémben szentelték pappá 1929. június 23-án. 1929-től házikáplán volt az ausztriai Neuschlossban. 1930. március 13-án doktorrá avatták, majd káplán Dégen, 1931-től a filozófia tanára Veszprémben, 1935-től plébániai adminisztrátor Fűzfőgyártelepen. 1943. január 6-tól volt tartalékos tábori lelkész a 38. gyalogezrednél 1944. május 31-ig.


ANTAL PÁL Hont Vármegyében Paláston született 1889. január 25.-én. 1913. június 22.-én szentelték pappá. Palotáson, Pestszentlőrincen, Jászkarajenőn és Nagykőrösön volt káplán. 1914-ben vonult be tábori lelkészi szolgálatra.1927-től Felsőgödön lelkész, majd ugyanott plébános, 1938-tól esperes. 1951. december 20-án hunyt el.


BACHRATY FÜLÖP A Pozsony megyei Modoron született 1889. május 19-én. 1913. június 22-én szentelték pappá. 1916-1919-ig volt tartalékos tábori lelkész.


BAKÓ ANDRÁS Mezőladányban született 1906-ban, édesanyja Toldy Berta. A 23. könnyű hadosztály egészségügyi oszlop tartalékos tábori lelkésze volt, amikor 1943. január 17-ről 18-ára virradó éjjel Kondencovo térségében eltűnt, állítólag hadifogságba esett. Tanúvallomás szerint 1943. január 20. és március 31. között hunyt el.


dr. BALÁS JÁNOS Esztergomi Főegyházmegyés áldozópap. A Nógrád megyei Rimócon született 1913. augusztus 24-én. Esztergomban szentelték pappá 1938. június 19-én. 1944 decemberében Budapesten a Magyar királyi 11. számú Honvéd- és Közrendészeti Helyőrségi Kórházban volt tartalékos tábori lelkész. Budapesten hunyt el 2005. május 26-án.


BALLA ERNŐ Esztergomi Főegyházmegyés áldozópap. Aradon született 1911. július 16-án. Esztergomban szentelték pappá 1934. június 24-én. 1941-ben volt tartalékos tábori lelkész. Esztergomban hunyt el 1997. január 10-én.


BALOGH ANDRÁS Esztergomi Főegyházmegyés áldozópap. Drégelypalánkon született 1913. június 28-án. Esztergomban szentelték pappá 1937. június 20-án. 1940. július 1. és szeptember 1. között Budapesten tábori el tartalékos tábori lelkészi szolgálatot lát el. Budapesten hunyt el 1985. augusztus 10-én.


dr. BALOGH ISTVÁN Egri Főegyházmegyés áldozópap. Sárospatakon született 1917. július 3.-án. A Pázmány Péter Hittudományi Egyetemen tanult teológiát, 1941. november 1-jén szentelték pappá Budapesten, majd Szerencsen és Sátoraljaújhelyen volt hitoktató. 1944-ben hívták be tartalékos tábori lelkészi szolgálatra. 1945. május 8-án szovjet fogságba esett. 1951 márciusában került haza, de itthon letartóztatják. Két és félévig először a Mosonyi úti Toloncházban, majd a kazincbarcikai internálótáborban tartják fogva. 1952 végén visszaviszik Budapestre, ahol az ávósok tíz hónapig kínozzák. 1953. október 22-én engedik szabadon. Ezután káplánként, helyettes plébánosként szolgált Hernádnémetiben, Tarcalon, Körömben, Szerencsen és Salgótarjánban. 1965-1988 között nyugdíjba vonulásáig Gönc község plébánosa. A rendszerváltozás után alezredessé léptették elő. 1993-ban a székesfehérvári Országos Papi Otthonba költözött. 2002. január 18-án hunyt el Székesfehérváron. Sírja Sárospatakon van.


BALOGH JÓZSEF Esztergomi Főegyházmegyés áldozópap. Drégelypalánkon született 1917. március 4-én. Esztergomban szentelték pappá 1941. június 15-én. 1944-ben hívták be tartalékos tábori lelkészi szolgálatra Székesfehérvárra, 1945. május 1-jéig. Budapesten hunyt el 1976. január 4-én.


BARCZA TIVADAR Pécsi egyházmegyés áldozópap. Budapesten született 1913. február 13-án. 1936. június 21-én szentelte pappá Virág Ferenc pécsi püspök, majd Kalocsán, Zombán és Mágocson volt lelkész. 1942. április 21-én kapta meg a behívóparancsot Kaposvárra a 6. gyalogezredhez, mellyel május 23-án indult ki az orosz frontra, mint tartalékos tábori lelkész a 2. magyar hadsereg kötelékében. 1943. július elején tért haza. Pécsen a Bártfa utcai templom, majd a Pius templom plébánosa volt 1950–1961 között. 1961-64 között az Állami Egyházügyi Hivatal utasítására felfüggesztették papi működéséből. Pécsett hunyt el 2004. május 19-én.


BARTOS ISTVÁN Léván született 1888. november 11-én. Pappá szentelték 1911. június 15-én. 1917-től volt tartalékos tábori lelkész. 1922-ben papi szolgálata alól felfüggesztették.


BARTUS (BARTUSZ) LAJOS A Bács-Bodrog megyei Óbecsén született 1881. augusztus 25-én. 1905. június 27-én szentelték pappá. 1914-16 között volt tartalékos tábori lelkész. Óváron hunyt el 1932. június 2-án.


BÁDY FERENC Esztergomi Főegyházmegyés áldozópap. A Nyitra megyei Nagycétényben született 1912. július 21-én. Esztergomban szentelték pappá 1936. június 23-án. 1943. február-november között volt tartalékos tábori lelkész egy kórházvonaton. Budapesten hunyt el 1984. július 18-án.


BÁN FRIGYES Váci egyházmegyés áldozópap. Kunszentmiklóson született 1880. június 10-én. Vácott 1904. június 17-én szentelték pappá. Káplánként Tápiógyökén, Kókán, Uriban, Kiskunmajsán, Kiskunfélegyházán és Dorozsmán szolgált, ahonnét bevonult tartalékos tábori lelkészi szolgálatra. Megkapta a II. osztályú lelkészi érdemkeresztet. Nem ismeretes, hogy hol és meddig teljesített szolgálatot. Az 1919. február 12-ei váci egyházmegyei körlevél közli, hogy a katonai szolgálatból megérkezett és elfoglalta kápláni helyét Dorozsmán, majd Pesterzsébeten a főplébánián. „Ha háborús élményeiről érdeklődtünk, csak ennyit mondott: Aranyoskám, elmúlt, megúsztam víz nélkül is.” (Kracker Mihály albertirsai ny. iskolaigazgató közlése.) 1949 április 26-án hunyt el, Albertirsán temették el.


BÁRÁNY ANZELM Esztergomi Főegyházmegyés áldozópap. A Nógrád megyei Varsányban született 1911. augusztus 11-én. Esztergomban szentelték pappá 1934. június 24-én. 1940 júliusa és szeptembere között volt tábori lelkész, majd 1943-1945 márciusa között az orosz-lengyel fronton szolgált. Nógrádmarcalon hunyt el 1986. október 15-én.


BEHINSZKY BÉLA Esztergomi Főegyházmegyés áldozópap. A Nógrád megyei Kékkőn született 1910. július 29-én. Esztergomban 1936. június 21-én szentelték pappá 1944-ben volt tábori lelkész, majd hadifogoly külföldön 1945-ig. 1988. november 22-én hunyt el.


dr. BELLÁNYI (BARABÁS) FERENC A Bács-Bodrog megyei Moholon született 1914. június 25-én. Budapesten szentelték pappá 1938. október 30-án. 1943. január 1.-1946. június 15. között szolgált tartalékos tábori lelkészként egy kórházvonaton, majd hadifogságba került. Századosi rangban szerelt le. Budapesten hunyt el 1987. október 21-én.


BENKŐ (MALTÁR) ISTVÁN Esztergomi Főegyházmegyés áldozópap. Vecsésen született 1914. augusztus 23-án. 1937. június 20-án Esztergomban szentelték pappá. 1940-ben ideiglenesen tábori lelkészi szolgálatra rendelték be öt hónapra Komáromba. 1943-ban ismét tartalékos tábori lelkész volt négy hónapig Székesfehérvárott, majd két hónapon át Ukrajnában. 1944-ben a német megszállás idején Eglis Istvánnal és Freesz Józseffel együtt részt vet a földalatti Magyar Front akcióiban. 200 leventét rejtegetett, emiatt 1944. december 5-én a Gestapo letartóztatta és 1949. december 19-én Bécsen keresztül Dachauba vitték. Budapesten hunyt el 1977. április 15-én.


BERTALAN BALÁZS Korondon született 1914. február 3-án. 1938. június 26-án szentelték pappá. Kolozsváron, majd Csíkszentmártonban és Sepsiszentgyörgyön volt káplán. 1944-ben hívták be tábori lelkészi szolgálatra. A háború végéig az 57. gyalogezred tábori lelkészeként, illetve 2. segédtisztjeként teljesített harctéri szolgálatot. 1945. május 11-én szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1948-ban tért haza. 1989. november 19-én halt meg, Korondon temették el.


BERZSENYI ISTVÁN A Tolna megyei Tamásiban született 1910. április 19-én. Esztergomban szentelték pappá 1933. június 25-én. 1940-41-ben Budapesten, 1942. június-augusztus hónapokban Oroszországban volt tartalékos tábori lelkész. Budapesten hunyt el 1979. július 1-jén.

dr. BEZÁK MIKLÓS Esztergomi Főegyházmegyés áldozópap. A Fejér megyei Nagylókon született 1921. december 6-án. 1943. július 1-31. között volt karpaszományos tartalékos tábori lelkész Budapesten a honvédkórházban. Budapesten szentelték pappá 1944. december 24-én. Esztergomban hunyt el 1983. február 14-én.


BOÉR GÉZA LAJOS JENŐ Esztergomi Főegyházmegyés áldozópap. Budapesten született 1894. április 26-án. Esztergomban szentelték pappá 1916. szeptember 3-án. 1917 szeptemberétől tábori lelkészként 1919. április 8-ig harctéren szolgált és olasz fogságba esett. Majd századosi rangot ért el. Budapesten hunyt el 1959. július 31-én.


BOGA ISTVÁN Csík megyei Kozmáson született 1888. január 1-jén. Gyulafehérvárott szentelték pappá 1911. június 24-én. Három éven át az orosz, az olasz és a román fronton teljesített lelkészi szolgálatot. Budapesten hunyt el 1963. október 28-án.


BOKOR ERNŐ A Nyitra megyei Zsúkon született 1882. december 18-án. Pappá szentelték 1906. június 26-án. 1914-től tábori lelkészi szolgálatot látott el 1918-ig. A Magyar Háborús Emlékérem 2. osztályú tiszti szolgálati jel kitüntetettje.


dr. BOZÓ GYULA Esztergomi Főegyházmegyés áldozópap. A Gömör megyei Egyházasbáston született 1915. június 18-án. Esztergomban szentelték pappá 1939. június 18-án. 1942-ben tábori lelkészi szolgálatot látott el a keleti hadszíntéren és tartalékos főhadnagyként szerelt le. Budapesten hunyt el 1984. január 14-én.


dr. BÖRCS JÁNOS A Fejér megyei Bicskén született 1914. január 9-én. Esztergomban szentelték pappá 1938. június 19-én. 1942 márciusa és 1946 januárja között tábori lelkészként tevékenykedett, és fogságba került. Székesfehérvárott hunyt el 1968. július 1-jén.


dr. BÖRZSEI (BORZSA) JÁNOS Sopronban született 1916-ban. A tartalékos tábori lelkészi tanfolyamot a kolozsvári 9. helyőrségi kórháznál végezte el. 1944. október 1-jén a 27. könnyű hadosztály egészségügyi oszlopához osztották be, amelynek kötelékében hadiszolgálatot teljesített. 1945. május 5-én magas lázzal kórházba került.


BRESZTYÁK SÁNDOR Érsekújvárott született 1885. február 10-én. 1908. március 1-jén szentelték pappá. 1915-ben tábori lelkészi szolgálatra hívták be, ahol 1918-ban is tevékenykedett. 1929. december 16-án hunyt el.


BUCHNA VILMOS Paláston született 1889. január 3-án. Pappá szentelték 1913. június 22-én. 1918 áprilisában tábori lelkész.


BUCSÁNYI SÁNDOR Váci egyházmegyés áldozópap. Vácrátóton született 1886. október 16-án. Tanulmányait Vácon végezte. 1911. június 24-én szentelték pappá. Káplán volt Nógrádon, Nagykátán és Püspökhatvanban, majd Zagyvarékason és Tápiószelén. 1915-ben Tápiószelén volt káplán, amikor bevonult tábori lelkészi szolgálatra. A katonai szolgálatból visszatérve Isaszegre került káplánnak. 1927-től Csömörön plébános. 1956-ban ment nyugdíjba és Vácrátóton élt. 1960. március 1-én hunyt el. Csömörön temették el. Kitüntetése: II. osztályú lelkészi érdemkereszt.


BUGLEDICH JÁNOS Kópházán született Sopron megyében 1888. május 16-án. 1915. június 14-én szentelték pappá. Káplán Balatoncsicsón, Somlószőllősön, Zalamerényen, innen vonul be tartalékos tábori lelkésznek, ahol a háború végéig teljesít szolgálatot. Kitüntetései: II. osztályú Vöröskereszt, Piis Meritis”, Károly-csapatkereszt, Sebesülési Érem. 1956. február 20-án hunyt el.


BUJNOVSZKY TAMÁS Mádon született Zemplén Megyében 1876. június 26-án. Kassán szentelték pappá 1901. február 4-én. Római jogból szigorlatozott Budapesten. Káplán Tarcalon, Boldogkőváralján, Bolyban, Nagytárkányban, majd nevelő nevelő Perbenyiken, gróf Mailáth Józsefnél, utána hittanár Szerencsen. 1909. szeptember 1-től a budapesti állami gyűjtőfogház lelkésze, 1910-tól Püspöknádasdon a “Julianeum” nevelőintézet szervezője és igazgatója. Szentszéki ülnök s a Leány Kongregációk egyházmegyei Tábori lelkész Kaposvárott 1922. július 1-től 1923-ig. 1964. november 9-én hunyt el, 89 éves korában.


dr. BUZALKA (BUZELKA) MIHÁLY A Hont vármegyei Szentantalon született 1885. szeptember 18-án. 1908. július 14-én szentelték pappá. 1915-ben tartalékos tábori lelkész. Táborban hunyt el 1961. december 7-én.


BÚZÁS (BARASITS) SÁNDOR Győrben született 1891. október 25-én. 1915. június 14-én szentelték pappá. Káplán Iharosban és Zákányban. 1917-től a háború végéig volt tartalékos tábori lelkész. 1965. december 24-én hunyt el.


dr. CZABÁN (CABAN) TAMÁS Zólyommiklóson született 1888. március 15-én. Pappá szentelték 1911. július 14-én, ezután káplán Egbellen. 1915. májusától látott tartalékos tábori lelkészi szolgálatot 1919-ig. 1938. júliusában hunyt el.


CZAKÓ FERENC Egri Főegyházmegyés áldozópap. A 14. gyalogezredben volt tartalékos tábori lelkész.


CZAPALAY ISTVÁN Peszéren született 1886. április 27-én. Pappá szentelték 1910. február 24-én. 1916-ban tábori lelkészi szolgálatot látott el. 1957. június 10-én hunyt el.


CZIKLAY ALADÁR Esztergomi Főegyházmegyés áldozópap. Budapesten született 1885. március 5-én. Rómában szentelték pappá 1908. április 18-án. 1915-ben behívták tábori lelkészi szolgálatra. 1918-ban újra lelkész Budapest-Várban. Budapesten hunyt el 1948. október 5-én.


CSABA LÁSZLÓ Csongrádon született 1911. május 25-én. Pappá szentelték Vácott 1936-ban. Katonai szolgálatának kezdete 1941. május 15.


CSOMOR HUGÓ LAJOS Nagyszombatban született 1889. április 1-jén. Pappá szentelték 1911. augusztus 10-én. 1915-től tábori lelkészi szolgálatot látott el 1919-ig. Plébánosként hunyt el Bazinban a papi otthonban 1966. július 5-én.


CSUKA DEZSŐ 1919. január 4-én született Vulkánban. 1942. június 21-én szentelték pappá Kolozsváron. Lemhényben és Marosvásárhelyen volt káplán. 1944-ben hívták be tartalékos tábori lelkészi szolgálatra, ahol 27. könnyű hadosztály vonatosztályához osztották be, amelynek kötelékében a háború végéig teljesített szolgálatot. 1948-ban papi tisztsége alól felmentették.


CSVIRIK CYRILL Tótmegyeren született 1893. június 29-én. Pappá szentelték 1917. május 13-án. 1918-ban tartalékos tábori lelkészi szolgálatot látott el.


DEMETER ISTVÁN Egri Főegyházmegyés áldozópap. Jászapáti határában egy tanyán született 1914. december 13-án született. Édesapja az orosz frontról nem tért haza, édesanyját négyévesen vesztette el. A 1938-ban szentelték pappá, majd Keresztespüspökiben (Mezőkeresztes), 1939-től Sajószentpéteren , 1941-től Kisvárdán volt káplán. 1942- 43-ban tartalékos tábori lelkész Ukrajnában. Életének ezt a szakaszát naplószerűen írta meg. Ez után hitoktató és káplán Jászárok- szálláson 1943-ban, Kunszentmártonban 1947-1949-ben és Tiszafüreden 1949-ben. Minden helyen meggyűlt a baja a kommunista hatóságokkal. 1958-tól Újszentmargita majd Heves, 1959-től 1977-ben bekövetkezett haláláig Sajószentpéter plébánosa. Verseket és könyvkritikákat írt, amelyeket a Vigília, az Új Kor, később az Új Ember és a miskolci Napjaink jelentetett meg.61-től haláláig festett, mintegy 2 000 képzőművészeti alkotást készített és hagyott az utókorra. Ebből ma már csak 6000 db létezik, ezek közül 5000-et őriz a sárospataki Római Katolikus Egyházi Gyűjtemény.


dr. DEMETROVICS (DUNAY) ANTAL  Nagykölkeden született 1915. február 27-én. Pappá szentelték 1939. július 9-én. 1940-ben tartalékos tábori lelkészi szolgálatra hívták be. Passaicban (USA) hunyt el 1977. május 29-én.


DIVÉNYI REZSŐ A boszniai Szarajevóban született 1885. augusztus 21-én. Pappá szentelték Esztergomban 1909. június 27-én. 1915-1918 között volt tartalékos tábori lelkész. Székesfehérvárott hunyt el 1966. június 9-én.


DOSZPOT FERENC Rózsásszegen született Zala Megyében 1910. május 23-án. Pappá szentelték 1935. június 23-án, majd káplán Bakonyszombathelyen, Vaszaron. 1940-41-ben volt tartalékos tábori lelkész.


DÖMÖTÖR GYÖRGY 1869-ben született. Teológiai tanulmányait az egri szemináriumban végezte, 1895-ben Samassa József érsek szentelte pappá az Egri Székesegyházban. Tibolddarócon, majd Gyöngyöshalászon,1896-98-ban Nyíregyházán volt káplánként és hitoktató. Aktív közéleti ember, a Bessenyei Kör Irodalmi és Zenei Szakosztály tagja. Verseket írt és szavalt, saját költeményeit adta elő, felolvasásokat, előadásokat tartott. Szorgalmazta a vallásos és hazafias nevelés iskolai oktatását. 1898-1901 között Miskolcon hittanár. 1901-ben Kenderesre került, ahol megismerkedett a Horthy-családdal, majd áthelyezték Karcagra, ezután 1902-1910 között Tiszalök plébánosa. Ebben az időszakban lépett föl legaktívabban az országos méreteket öltő alkoholizmus ellen: az Országos Alkohol Ellenes Szövetség titkáraként a megye minden járásában segítette a helyi szervezkedést, agitált, neve országos hírű lett. 1910-ben Kisvárdára nevezték ki plébániai adminisztrátornak, ahol a helyi törvényhatósági bizottság tagja is lett. A helyi plébániaépület lakásának egyik szobáját melegedő céljára átengedte a szegényeknek. Itt megszervezte a Katolikus Népszövetség helyi fiókját a népnevelés érdekében és részt vállalt a Polgári Olvasókör felélesztésében. 1916-tól Hajdúszoboszlón lett plébános. 1917 áprilisában önként jelentkezett tábori lelkésznek a frontra. Ő temette 1917. augusztus 11-én a sárközi, Szatmár megyéből származó Purpriger Dezső tartalékos főhadnagyot az Úz-völgyében, amelyről fényképfelvétel is készült. 1918 októberében megkapta a Lelkészi Érdemkeresztet. az I. világháború befejezésével novembertől Tiszapalkonyán, 1919-től jászladányi káplán, majd Nagykörű plébánosa. A háború után a főmunkatársa lett a „Rokkant Hősök Könyvesháza” című kiadványnak. Ekkor jelent meg verses füzete, „Kesergő fohászok – a magyar nemzet történetének leggyászosabb időszakából” címmel. Utolsó szolgálati helye Gyöngyöshalász, ahol plébános volt. Budapesten halt meg 1929. május 4-én.


DRASKOVITS KÁROLY Érsekújvárott született 1913. május 25-én. Esztergomban szentelték pappá 1936. június 21-én. 1942. november 1 és december 1. között volt tartalékos tábori lelkész. Budapesten hunyt el 1972. december 14-én.


DROZDY GYULA Párkányban született 1913. augusztus 24-én. Pappá szentelték 1929. június 18-án. 1944-ben volt tartalékos tábori lelkész.


DUNAJSZKI BÉLA 1900-ban született, édesanyja Gazdacskó Anna. Az 51, gyalogezred tartalékos tábori lelkésze volt, amikor 1943. január 17-én eltűnt. Tanuvallomás szerint 1943. január 20. és március 31. között elhunyt.


ECKER JENŐ Kőszegen született 1888. február 21-én. Pappá szentelték 1910. június 26-án. 1916-tól volt tartalékos tábori lelkész1919-ig.


EGRY JENŐ Veszprémi egyházmegyés áldozópap. A Vas megyei Kemenessömjénben született 1886. január 2-án. Pappá szentelték 1911. június 29-én. Káplán Kisgörbőn, Várpalotán, adminisztrátor Gyulafirátóton, Várpalotán. 1916-tól tartalékos tábori lelkész A háború után elhagyta a papságot.


vitéz EMŐDY LÁSZLÓ  Esztergomi egyházmegyés áldozópap. Budapesten született 1919. október 20-án. Esztergomban szentelték pappá 1942. június 14-én. 1942. július 1-jétől augusztus 31-ig volt Székesfehérvárott tartalékos tábori lelkész. Budapesten hunyt el 1988. december 24-én.


ERNSZT KÁROLY Bazinban született 1887. március 24-én. Pappá szentelték 1910. június 26-án. 1915-1918 között volt tartalékos tábori lelkész. Melleken hunyt el 1944. március 13-án.


ERŐS ISTVÁN Egri egyházmegyés áldozópap. Jászberényben született 1909. április 16-án. 1934. június 17.-én szentelték pappá. 1941-1944 között több alkalommal szolgált tartalékos tábori lelkészként. 1945-től Bükkábrányban adminisztrátor, majd Tiszagyendán plébános. 1950-53 között börtönben volt Vácon. 1953-56 között Tatabányán és Dorogon bányász.1956-től Besenyszögön plébániai adminisztrátor, majd Sajónémetiben plébános. 1996-tól nyugállományban volt. 2005.március 26.-án hunyt el.


FARKAS FERENC Kapucinus szerzetespap, majd veszprémi egyházmegyés áldozópap. Kecskeméten született 1917. júl. 18-án. A piaristáknál érettségizett 1937-ben, utána kapucinus szerzetesnek ment, rendi neve Norbert. Zadravecz István nyugalmazott tábori püspök szentelte pappá Budapesten a kapucinusok templomában 1943. június 24-én. Ezután rögtön tartalékos tábori lelkészként működött 1945. április 6-ig. Ekkor Szlovákiában először román, majd orosz fogságba esett, ahonnan három hónap múlva került haza, mint az új hadsereg tábori lelkész-főhadnagya. Az új hadsereg tagjaként különböző beosztásban működött (Igazoltató Bizottság tagja, a Vöröskereszt megbízottja az eltűntek felkutatására stb.) egészen 1946. október 16-ig. Leszerelése után a veszprémi egyházmegyébe kérte felvételét, Pénzesgyőrött és Csabrendeken lelkész, 1966-tól plébános Ősiben. Halálának ideje és helye ismeretlen.


dr. FÁBIÁN JÁNOS Esztergomi Főegyházmegyés áldozópap. Budapesten született 1918. január 8-án. Bécsben szentelték pappá 1940. december 15-én. 1942. július 1. és augusztus 31. között Szegeden a kórházban volt tartalékos tábori lelkész. 1987-ben Lékai László bíboros halála után főegyházmegyei kormányzói tisztséget töltött be. Budapesten hunyt el 2000. december 5-én.


FEKETE GYULA Tinnyén született 1883. november 9-én. Pappá szentelték 1906. június 26-án. 1915-től volt tartalékos tábori lelkészi behívót kapott. Budapesten hunyt el 1932. október 3-án.


FERENCZY VIKTOR GÉZA A Zala megyei Kiskomáromban született 1889. március 17-én. Esztergomban szentelték pappá 1911. augusztus 10-én. 1914 júliusától 1915 augusztusáig tartalékos tábori lelkészi szolgálatot látott el a szerb és orosz fronton, ahonnan tartalékos századosként szerelt le. Nagykanizsán hunyt el 1961. augusztus 13-án.


FERY ANTAL Esztergomi Főegyházmegyés áldozópap. Budapesten született 1917. május 5-én. Esztergomban szentelték pappá 1940. június 23-án. 1944. októberétől december végéig szolgált tartalékos tábori lelkészként a 9. pótgyalogezrednél. Budapesten hunyt el 1958. szeptember 9-én.


FILÓ JÓZSEF Váci egyházmegyés áldozópap. Galgamácsán született 1885. július 14-én. Vácon szentelték pappá 1908. június 29.-én. Káplán volt Újkécskén, Romhányban, Kiskunhalason és Mindszenten. 1914-ben vonult be tartalékos tábori lelkészi szolgálatra. Unokahúga emlékezése szerint csaknem az összes frontokon járt, így Lengyel-, Orosz-, és Olaszországban. 1918 végén az összeomláskor került haza. 1959. december 29-én halt meg, temetése Romhányban volt. Kitüntetése: II. osztályú lelkészi érdemkereszt


FITZ ISTVÁN Váci egyházmegyés áldozópap. Budapesten született 1884. augusztus 26-án. Pappá szentelték 1907. február 3-án Vácott. Káplán volt Kakucson, Újhartyánban, Fóton és Újszászon.1914-től házi lelkész Széchenyi Pál családjánál Ötvösön. A mozgósításkor hívják be tartalékos tábori lelkésznek. Részt vett az orosz-, és lengyelországi ütközetekben. Tábori lelkészi élete csak néhány hónapig tartott gyenge fizikuma miatt. 1971. február 15-én halt meg.


FLANEK REZSŐ Szarajevóban született 1885. augusztus 21-én. Pappá szentelték 1909. június 27-én. 1915-től látott el tartalékos tábori lelkészi szolgálatot 1918-ig.


FONYADT ANTAL Vasboldogasszonyon született 1916. augusztus 11-én. 1943. január 1-től volt tartalékos tábori lelkész, a 27. székely kön­nyű hadosztálynál. 1998. április 24-én halt meg Szombathelyen, április 30-án temették el Ábrahámhegyen a Szent László kápolnában.


FORGÁCS JÁNOS Váci egyházmegyés áldozópap. Csömörön született 1882. augusztus 24-én. 1907. június 29-én szentelték pappá Vácott. Káplán Ceglédbercelen, Újkécskén, Soroksáron és Újpesten. 1915. augusztus 19.-től volt tartalékos tábori lelkész. Szolgálati helye ismeretlen. 1952. július 7-én halt meg. Kitüntetése: II. osztályú lelkészi érdemkereszt.


dr. FÖLDES JÓZSEF Esztergomi Főegyházmegyés áldozópap. Budapesten született 1913. március 20-án. Esztergomban szentelték pappá 1936. június 21-én. 1944 augusztusától december végéig munkás-zászlóaljban volt tartalékos tábori lelkész. Budapesten hunyt el 1981. július 10-én.


GALAMBOS JÁNOS Nyírcsaholyban született 1906. március 25-én. Szatmári egyházmegyés áldozópap, 1931. február 15-én szentelték pappá. Segédlelkész volt Mérken, Vállajon, Mátészalkán, majd plébános Márokpapiban. 1943. január 18-tól volt tartalékos tábori lelkész. 1948-ban jött haza a fogságból.


dr. GALAMBOS JÁNOS A Heves megyei Gyöngyöshalászon született 1911. április 30-án. 1931 júliusa és 1932 szeptembere között katona Egerben és Gyöngyösön, ahonnan alhadnagyként szerelt le. Esztergomban szentelték pappá 1937. június 20-án. Ideiglenesen tábori lelkész, majd 1941-től ismét tábori lelkész 1944-ig. Budapesten hunyt el 1982. január 7-én.


GEYER JÓZSEF Budapesten született 1887. április 19-én. Vácott szentelték pappá 1910. június 29-én. Az első világháború alatt Budapesten a tábori kórházban volt tartalékos tábori lelkész. Budapesten hunyt el 1953. július 25-én.


GRÓF KÁROLY Sümegen született 1903. január 1-jén. Esztergomban szentelték pappá 1928. június 24-én. 1940-től volt tartalékos tábori lelkész 1942-ig. Sümegen hunyt el 1978. május 3-án.


dr. GRÓH BÉLA Szombathelyi egyházmegyés áldozópap. Gyulán született 1911. szeptember 27-én. Az innsbrucki Canisianumban végezte a teológiát. 1934. július 26-án szentelték pappá, majd Rómában a Gregorianán egyházjogi tanulmányokat végzett. A doktorátus megszerzése után 1940-ig a pápai törvényszéken szerzett további gyakorlatot. Magyarországra visszatérve polgári jogot tanult. Ezzel párhuzamosan tanárként működött egy katonai reáliskolában, amíg 1943-ban tartalékos tábori lelkészként Oroszországba nem került, ahol lelkipásztori tevékenységébe bevonta az orosz lakosságot is és titokban sokakat megkeresztelt. A háború után a kommunista hatóságok letartóztatták. A vizsgálati fogságból szabadulva, 1948-ban Ausztriába menekült, ahol megbízást kapott a Voralberg-i magyarok lelkipásztori ellátására; 1956 után ausztriai magyar főlelkész lett. 2000. december 23-án hunyt el.


GYETVEN PÁL A Pest megyei Aszódon született 1892. augusztus 14-én. Esztergomban szentelték pappá 1915. május 16-án. 1918. októberétől Pozsonyban volt tartalékos tábori lelkész, ahonnan századosi rangban szerelt le. Aszódon hunyt el 1962. április 28-án.

HAJDUSIK JÓZSEF Felsőzsolcán született 1913. szeptemberében. Máriaremetén szentelték pappá 1939. június 24-én. 1942 novemberétől 1944 januárjáig látott el tartalékos tábori lelkészi szolgálatot.


HALÁSZ PÁL Szegeden született 1890. január 7-én. Pappá szentelték 1913. június 22-én. 1915-ben hívták be tartalékos tábori lelkészi szolgálatra. 1958. január 15-én Szegeden hunyt el.


dr. HALÁSZ VENDEL Nyitranádason született 1884. október 20-án. Pappá szentelték 1910. október 28-án. 1915-ben hívták be tartalékos tábori lelkészi szolgálatra. 1927. február 9-én hunyt el.


HANGAY RUPERT Váci egyházmegyés áldozópap. Budapesten született 1886. november 19-én. Vácon 1909. június 29-én szentelték pappá. Káplán Újhartyánban, Vác-felsővároson, majd székesegyházi karnagy és a Szent József Intézet igazgatója. 1914-től volt tartalékos tábori lelkész 1917-ig. 1971. január 18-án hunyt el, temetése Siófokon volt. Kitüntetése: Vöröskereszt II. osztályú díszjelvénye.


dr. HARSÁNYI BÉLA Budapesten született 1910. augusztus 14-én. Esztergomban szentelték pappá 1933. június 25-én. 1940. július és augusztusa között a Budapesti XI. Honvéd Kórházban volt tartalékos táborilelkészi szolgálatot látott el. A katonaságnál főhadnagyi rangot ért el. Budapesten hunyt el 1972. március 11-én.


HAVAS FERENC Az Arad megyei Soborsinban született 1878. április 21-én. Pappá szentelték 1903. június 29-én a ferences rend címére. 1925-ben Budapesten a 2. számú Honvédkórházban volt tartalékos tábori lelkész. Újpesten hunyt el 1941. november 24-én.


HEISSENBERGER RICHÁRD A Vas megyei Sándorhegyen született 1889. szeptember 13-án. 1912. június 23-án szentelték pappá. 1917-ben volt tartalékos tábori lelkész.


HELLER ERNŐ Debrecenben született 1893. december 24-én Szatmári egyházmegyés áldozópap.1918. május 17-én szentelték pappá, majd segédlelkész lett Szaniszlón, Nagyszőllősön, Zsuzsannamajorban, Mátészalkán, Vásárosnaményban. Később Kőszegen a katonai iskolában tanított. Debrecenben hunyt el 1973. szeptember 26-án.


HERDA RAYMUND A Bars megyei Zsitvaapátiban született 1891. szeptember 13-án. Pappá szentelték 1915. május 16-án. 1916-ban és 1918-ban volt tartalékos tábori lelkész.


dr. HERRHOF MÁTYÁS Váci egyházmegyés áldozópap. Békásmegyeren született 1891. június 24-én. Vácon szentelték pappá 1915. május 09-én. A váci Szent József intézetben prefektus, 1917-ben innen került a frontra tartalékos tábori lelkészi szolgálatra. Vácott hunyt el 1971. november 01-én.


dr. HESZEK (HÉSEK) MÁTYÁS A Nyitra megyei Jókúton született 1889. február 23-án. 1914. július 26-án szentelték pappá. 1917-ben látott el tartalékos tábori lelkészi szolgálatot. 1938 júliusában hunyt el.


vitéz HEVESSY ISTVÁN Veszprémi egyházmegyés áldozópap. Pápán született 1885. december 26-án. 1910. június 24-én szentelték pappá. Káplán Halimbán, Sümegcsehin, Lengyeltótiban, Súron. Az I. világháború folyamán 1914-18-ig frontszolgálatot teljesített. 1915-ben a II. osztályú hadiékítményes lelkészi, 1916-ban a Vöröskereszt érdemrendjével tüntették ki, 1917-ben a Károly-csapatkereszt tulajdonosa, 1918-ban a Ferenc József-rend hadiékítményes lovagkeresztjével jutalmazták. 1918-tól lelkész Cseszneken, adminisztrátor, majd plébános Gyulafirátóton. 1935-ben tábori alesperesi címet kapott, Rott Nándor püspök pedig a piros öv viselésére jogosította fel. 1944. március 18-ánhunyt el.


dr. HÉVEY (TEPLIN) GYULA A Fejér megyei Pusztazámoron született 1883. április 30-án. Pappá szentelték 1905. november 24-én. Önkéntes jelentkezés után 1915 április 15-én vonult be az orosz harctéren küzdő 101. Császári és Királyi Gyalogezredhez. Később a Budapest-i tartalékkórháznál nyert beosztást. 1918 február 2-ig. Később Budapesten hittanár, Zugligetben lelkész, majd érseki helynökségi titkár, pápai kamarás, Budapest-Terézváros plébánosa. Budapesten hunyt el 1953. április 8-án. Kitüntetései: Ferenc József Rend tiszti-, közép-, és 1. lovagkereszt, Papi érdemkereszt II. oszt., Bronz Signum Laudis, Károly csapatkereszt, Háborús emlékérem.


HIDASI JÁNOS Pécsi egyházmegyés áldozópap. Sárfimizdón született 1912. június 8-án. Pécsett szentelték pappá 1938. január 30-án. Egerágon, Hosszúhetényben és Nagydorogon volt káplán. 1943-tól volt tartalékos katonalelkész egy tábori kórházban. Vásárosdombón plébános 1957-1970-ben, 1970-1991-ig Szekszárdon volt plébános. Pécsen hunyt el 1997. május 15-én.


HLUSEK (HLUŠEK) ISTVÁN Pozsonyban született 1894. december 19-én. Pappá szentelték 1918. január 31-én. 1918-ban volt tartalékos tábori lelkész. Jászfaluban hunyt el 1936. május 18-án.


HOFBAUER GYÖRGY Budapesten született 1876. február 2-án. 1889. július 20-án szentelték pappá. 1916-tól volt tartalékos tábori lelkész. Budapesten hunyt el 1924. március 1-jén.


HOLLÓS GYULA Zsemléren született 1888. április 27-én. Pappá szentelték 1911. június 15-én. 1916-től szolgált tartalékos tábori lelkészként 1918-ig. 1959. január 4-én hunyt el.


HORNYIK KÁROLY Váci egyházmegyés áldozópap. Csongrádon született 1889. január 05-én. Vácon szentelték pappá 1911. december 15-én. Káplán Püspökszilágyon, Nagykátán, Szegváron Kiskunmajsán, Sződön és Kókán, ahonnan 1918-ban a háború vége felé hívják be tartalékos tábori lelkészi szolgálatra. A háború után Jászkarajenőn káplán, amikor 1919. május 4.-én, vasárnap, a szentmise után vörös katonák vették körül a plébániát, ahová nagy ordítozás közben berontottak. Az első lövés Kósa József plébánost érte, melytől azonnal meghalt. A földre zuhanó testet Hornyik Károly átölelte, amikor őt is lövés éri, mely a száján hatolt be. Még lélegzett, amikor hasba lőtték. Minden szertartás nélkül, gyalulatlan deszkakoporsóban földelik el őket a temető árkában. Földi maradványaikat 1919. október 28-án exhumálták, majd a beszentelés és az engesztelő szentmise után gyászkocsikon Kecskemétre vitték. A végleges temetés 1919. október 29.-én Kecskeméten volt a Szentháromság temetőben.


HORNYIK SÁNDOR Váci egyházmegyés áldozópap. Csongrádon született 1889. június 01-én. Teológiát Bécsben tanult a Pázmáneumban. 1910. július 14-én szentelték pappá. Alsónémediben és Pusztavacson káplán, az 1914-es mozgósításkor innen vonult be tartalékos tábori lelkészi szolgálatra. 1915-ben az északi harctéren mutatott bátorságáért megkapta a II. osztályú lelkészi érdemkeresztet, valamint a Vöröskereszt II. osztályú ezüst érdemkeresztet hadiékítménnyel. Öccse Hornyik János nyugalmazott kántortanító közlése szerint volt a francia fronton is, ahol önfeláldozóan gondozta a kolerás betegeket. A háborúból visszatérve Soroksáron káplán. Később egyházi elöljáróival összekülönbözött és aposztatált. 1945-ben övéinek védelmezésekor szovjet katonák agyonlőtték.


HORVÁTH ISTVÁN A Sopron megyei Sajtoskálon született 1907. február 25-én. Esztergomban szentelték pappá 1934. június 24-én. 1943. január 6. és 1944. március 9. között a keleti hadszíntéren volt tartalékos tábori lelkész. Győrött hunyt el 1969. január 5-én.


HORVÁTH SEBESTYÉN JÁNOS Bencés szerzetespap. 1916-ban született. 1942. június 21-én szentelték pappá. 1944-ben hívták be tartalékos tábori lelkésznek. Ugyanebben az évben hadifogságba került, a Szovjetunióba szállították. 1947-ben hazaengedték, de megromlott egészsége miatt csak Máramaros-szigetig jutott, 1947. július 21-én a fogságban szerzett bajaiban meghalt.


HREBÁK GERGELY GYÖRGY Csáktornyán született 1887. július 15-én. Pappá szentelték Budapesten 1909 november 18-án. 1916-tól volt tartalékos tábori lelkész volt a déli harctéren és Sopronban. Századosi rangban szerelt le. Esztergomban hunyt el 1969. július 11-én.


HUJSZA (HUJSA) ÁGOSTON Kislévárdon született 1889. augusztus 28-án. Pappá szentelték 1914. június 21-én. 1915-től volt tartalékos tábori lelkész 1918-ig. 1933. május 24-én hunyt el.


dr. HUSZÁR (HELD) ELEMÉR Budapesten született 1872. május 7-én. Esztergomban szentelték pappá 1897. október 10-én. 1914-1918 között tábori kórházban szolgált tartalékos tábori lelkészként, ahonnan századosként szerelt le. 1960.július 1-jén hunyt el.


HUSZÁR JÁNOS Veszprémi egyházmegyés áldozópap. Rábagyarmaton született Vas Megyében. Veszprémben szentelték pappá 1940. június 16-án. Káplán Ugodon, Tabon, karkáplán Veszprémben. 1944. december 14-től tartalékos tábori lelkész, 1945. április 6-án fogságba esett és mint hadifogoly Oroszországban volt Kujbisev város repülőgépgyárában 1948. június 25-ig. 1977. május 19-én hunyt el.


JANDIK JÓZSEF Budapesten született 1890. január 25-én. Pappá szentelték 1913. június 22-én. 1946-ban volt tartalékos tábori lelkész. Esztergomban hunyt el 1958. december 6-án.


JANOTTA (JANOTA) NÁNDOR Pozsonyban született 1889. március 20-án. Pappá szentelték 1911. augusztus 10-én. 1916-tól látott el tartalékos tábori lelkészi szolgálatot 1918-ig.


JUHÁSZ FERENC Érsekújvárott született 1890. november 5-én. Pappá szentelték 1913. június 22-én. 1916-ban volt tartalékos tábori lelkész.


dr. JUHÁSZ KÁLMÁN  1892. augusztus 25-én született Alibunáron. 1915. március 8-án szentelték pappá. Ezután Módoson szolgált hitoktatóként, később segédlelkészként. 1915 őszétől a bécsi egyetem bölcsészkarán történelmet tanult és doktori fokozatot szerzett. 1916. december 6. és 1917. április 9. között volt a debreceni katonai kórház lelkésze. 1917. április 10-től 1918 júniusáig szolgált a császári és királyi 33. gyalogezrednél, amelynek alakulatai a következő helyeken harcoltak: 1916 áprilisa és júniusa között Asiago és Arsiero térségében az olasz Alpokban, 1916. júliusban és augusztusban Bukovinában, 1916 augusztusa és 1917 júliusa között a Kárpátokban, 1917 júliusa és 1918 márciusa között ismét Bukovinában, majd az 1918. évben márciustól júliusig Ukrajnában és Dél-Oroszországban, végül 1918 augusztusa és novembere között 1918. június 28-től a csóti fogolytáborban tevékenykedett, majd Budapesten az egyik katonai kórházban szolgált 1922 májusáig. Frontszolgálata alatt két kitüntetést szerzett. Az 1916. december 13-án, nem sokkal IV. Károly trónra lépése után alapított Károly-csapatkereszt mellett részesült a II. osztályú lelkészi érdemkereszt fehér-vörös szalagon a kardokkal elnevezésű kitüntetésben is 1917. november 20-án. 1936-1953 között kübekházi plébános volt. Egyháztörténészként szerzett magának nemzetközi hírnevet és komoly szakmai tekintélyt, hiszen ő volt a Szent István király által alapított és Szent Gellért vértanú püspök által szervezett Csanádi Egyházmegye történetének legjelentősebb kutatója. A Szeged-Csanádi püspökség históriáját az 1030. évi alapítástól 1699-ig nyolc kötetben jelentette meg 1930 és 1948 között. Egészen az 1848/49. évi magyar és forradalom és szabadságharc időszakáig földolgozta egyénként az egyházmegye történetét, a „fordulat éve” – az 1948-as kommunista hatalomátvétel után – azonban már nem publikálhatta műveit Magyarországon, így német és olasz nyelven jelentette meg azokat külföldi folyóiratokban. 1966. szeptember 29-én Szegeden hunyt el.


KARDOSS BÉLA Nagyszombatban született 1890 augusztus 26-án. Vácon szentelték pappá 1913. június 23-án.Káplán Nézsán, Kiskunhalason, Rákoscsabán, Sándorfalván, Újpesten és Vecsésen, ahonnan 1916-ban vonult be tartalékos tábori lelkészi szolgálatra. "Wolhyniába mentünk és a Rokitnoi mocsaraknál állomásoztunk. Itt nagyon rossz dolgunk volt. Egy éjjel havazott és reggelre több mint 2500 katona fagyott meg a nagy hó alatt. Nekem is elfagytak a lábaim, úgyhogy hazahoztak és a 11-es honvédkórházba kerültem, ahol lassan meggyógyultam. A püspök úr Vecsésre helyezett káplánnak. Aztán már nem is mentem sehová.” (Részlet Kardoss Béla 1972. szeptember 21.-i keltezésű leveléből.)


KARFNER JÁNOS Veszprémi egyházmegyés áldozópap. Öcsön született Veszprém Megyében 1887. jan. 26-án. 1911. jún. 29-én szentelték pappá. Káplán Vaszaron és Sümegen. 1917. január 2-tól volt tartalékos tábori lelkész a háború végéig. 1953. ápr. 16-án hunyt el. Kitüntetései: II. osztályú Lelkészi Érdemkereszt, II. osztályú Vöröskereszt érem hadiékítménnyel, Háborús Emlékérem.


KARVAS JÓZSEF Veszprémi egyházmegyés áldozópap. Veszprémvarsányban született 1912. február 28-án. 1936. jún. 21-én szentelték pappá. Zákányban, Somogyszentmiklóson, Galambokon, Dabronyban, Kisgörbőn, Felsőörsön és Marcaliban káplán. 1944. június 15-től volt néhány hónapig tartalékos tábori lelkész. 1970. augusztus 21-én Veszprémben hunyt el.


KÁLMÁN GYÖRGY Sárvárott született 1889. október 13-án. 1913. július 15-én szentelték pappá. 1918-ban hívták be tartalékos tábori lelkészi szolgálatra. Veszprémben hunyt el 1918. november 29-én.


KÁPOLNAI EMIL TECELIN 1912. július 28-án született Aldebrőn. 18 éves korában avatták vitézzé, édesapja után. 1930-ban belépett a ciszterci rendbe, ahol latin-magyar szakos tanári oklevelet szerzett, 1936-ban szentelték pappá. A budapesti Szent Imre Gimnáziumban tanított, amikor 1944-ben tartalékos tábori lelkészi szolgálatra vitték az orosz frontra. A visszavonulás idején Normandiában francia fogolytáborba. 1945 végén tért haza. Budapesten hunyt el 1991. október 13-án.


KÁROLYI ÁDÁM BERNÁT Almáskamaráson Arad Vármegyében született, 1892. június 19-én. 1907-én lépett a ferences rendbe, 1915-ben szentelték pappá. Baján kollégiumi prefektus, hitszók. 1918-19-ben volt tartalékos tábori lelkész. 1929-től kínai misszióban szolgált 1938-ig. 1946-ban demokrácia-ellenes izgatás vádjával hét hónap börtönre ítélték. 1949-ben letartóztatták, majd kémkedés és hazaárulás vádjával 15 év fegyházra ítélték. Budapesten halt meg 1954. március 2-án.


KÁROLYI LAJOS Váci egyházmegyés áldozópap. Nagykárolyban Szatmár Vármegyében született 1888. február 02-án. Vácon 1913. június 12-én szentelték pappá. Káplán Turán, Jászkarajenőn és Sáriban, ahonnan 1915-ben vonult be tartalékos tábori lelkészi szolgálatr. Részt vett az orosz harctéren a Wolhyniai csatákban. Mint százados és helyettes tábori esperes tért haza a frontról, tele lábsebekkel, 1916-ban. 1964-ben halt meg. Kitüntetése: Vöröskereszt II. osztályú díszjelvénye.


KÁRPÁTI (KAJNÁR) FERENC Budapesten született 1906. június 22-én. Esztergomban szentelték pappá 1931. június 21-én. 1940-1942 között volt tartalékos tábori lelkész. Székesfehérvárott hunyt el 1983. április 16-án.


dr. KÁRPÁTI MIKSA A trencséni 15. honvéd gyalogezred római katolikus lelkésze volt. 1916. november 12-13-án a román hadszíntéren a Tölgyesi-szorosban, vívott harcban vitte győzelemre az ezred III/6. századának fiatal újoncait a Bitca Arsurilor magaslat elfoglalásakor. Az újonc legénység között tartózkodott a védővonalban, amikor parancs jött, hogy a század rohamra megy a Bitca Arsurilor magaslat elfoglalására. A még soha tűzben nem volt ifjú honvédeket kétség szállta meg, amit Kárpáti észrevett és a legénységet buzdította. Pálcával kezében maga is a rohamra fejlődött századdal tartott és lelkes szavakkal buzdította a fiatal harcosokat. A honvédek maguk mellett látva fegyvertelen lelkészüket, halált megvető bátorsággal megrohamozták a bevehetetlennek látszó sziklafalat.


dr. KÁRPÁTI PÁL Lazarista szerzetespap. 1905. február 8-án született Losoncon. Budapesten szentelték pappá 1928. március 18-án. 1921-től a lazarista rend tagja. 1929-ben elvégezte a Pázmány Péter Hittudományi Egyetemet, 1937-ig teológiai tanár volt Szobon, majd Pásztoriban szolgált. 1939-ben Szombathelyen végezte el a tartalékos tiszti tanfolyamot, majd 1940 elején ugyanott továbbképzésen vett részt. 1940 júliusában hívták be tartalékos tábori lelkésznek a 3. határvadász ezredhez, amelynek kötelékében részt vett az észak-erdélyi bevonulásban. Novemberben visszatért polgári papi állásába, majd 1941 áprilisától folyamatosan tartalékos tábori lelkészi szolgálatot teljesített, előbb a Keszthelyen állomásozó 53. határvadász portyázó osztálynál, majd 1942 júliusától a budapesti I. hadtestnél. Ezt követően a 201. és 202. vöröskeresztes-, illetve a máramarosszigeti csonkolt kórházak tábori lelkésze volt. 1944 februárjában hadműveleti területre került, első ízben a megszálló feladatokat ellátó 101. könnyű hadosztálynál, majd annak megszűnése után a 40., 49. és végül a 27. székely gyalogezredben ezredlelkészeként szolgált. Utóbbi csapattestével a galíciai, az erdélyi és magyarországi hadszíntéren volt. A háború végén alakulata osztrák területre vonult vissza. Leopoldschlágnál 1945. május 11-én szovjet hadifogságba esett. A tallini, a walki, a narvai illetve a leningrádi hadifogolytáborokban 27 hónapot töltött. 1947. július 27-én tért haza. Budapesten hunyt el 1977. február 27-én.


KÄSMAYER JÓZSEF Malackán született 1891. március 8-án. Pappá szentelték 1914. június 21-én. 1916-től látott el tartalékos tábori lelkészi szolgálatot 1918-ig. 1962. december 21-én hunyt el.


KEMENES (KATULA) ANTAL Esztergomban született 1890. december 15-én. Esztergomban szentelték pappá 1913. június 22-én. 1917 áprilisától 1918. március vége között volt tartalékos tábori lelkész Dél-Tirolban. Budapesten hunyt el 1969. március 2-án.


dr. KEMÉNY ALADÁR Budapesten született 1892. május 3-án. Pappá szentelték 1914. szeptember 29-én. 1916-tól volt tartalékos tábori lelkész 1919-ig. Budapesten hunyt el 1949. július 26-án.


KENÉZ FERENC Veszprémi egyházmegyés áldozópap. Veszprémben született 1916. augusztus 1-én. Pappá szentelték 1941. március 30-án. Káplán Sümegcsehin és Enyingen. 1944. feburár 1-től volt tartalékos tábori lelkész, ahol 1945. február 12-től hadifogságba esett és a Szovjetunióban volt 1947. június 9-ig. 1965. januárban külföldre távozott.


KERN JÓZSEF Veszprémi egyházmegyés áldozópap. Homokszentgyörgyön született Somogy Megyében 1913. szeptember 17-én. Pappá szentelték 1938. június 19-én. Káplán Nagybajomban, Somlószőlősön, Felsőörsön, hitoktató Balatonfüreden.1940. május 27-től október 10-ig, a keleti hadszíntéren 1942. július 4-től 1943. május 28-ig tartalékos tábori lelkészként szolgált. 1955. augusztus 5-én hunyt el.


KERPER MIKLÓS Veszprémi egyházmegyés áldozópap.Szőcsön született Veszprém Megyében 1912. március 10-én. Veszprémben szentelték pappá 1937. június 20-án. Káplán Zalamerenyén, Hetesen, Tapsonyban, Somogyfajszon. 1942. január 10-től volt tartalékos tábori lelkész 1943. augusztus 1-ig.


KERTÉSZ KÁLMÁN Veszprémi egyházmegyés áldozópap. Zétényben Zemplén Vármegyében született 1878. augusztus 7-én. 1901. jún. 24-én szentelték pappá Veszprémben. Káplán Szulokon, karkáplán Veszprémben, alkántor, székesegyházi sekrestye- és nyomdaigazgató, plébánia adminisztrátor, majd plébános Zákányban. 1915. december 1-től volt tartalékos tábori lelkész. A háborúban szerzett betegségének gyógykezeltetése miatt 1918-tól Budapesten és Balatonfüreden hitoktató, majd plébános Öskün. 1940. május 27-én Kassán hunyt el. Termékeny irodalmi munkássága révén országos hírnevet szerzett, számos cikk, riport, elbeszélés, műfordítás jelzi ez irányú tevékenységét. Egész élete folyamán gyűjtötte a Miatyánk különböző nyelven és nyelvjárásban megjelenő imaszövegét. Az első 1000 Miatyánk imaszövegét Rott Nándor püspök útján XI. Pius pápának ajánlotta fel, amelyért emlékérmet kapott a Szentatyától 1925-ben. Az imaszövegek száma végül 1791-re emelkedett. Kitüntetése: II. osztályú Lelkészi Érdemkereszt.


KIS (KISS) LÁSZLÓ Budapesten született 1916. január 25-én. Esztergomban szentelték pappá 1939. február 26-án. 1944. április 1.-1945. május 20. között volt tartalékos tábori lelkész. Budapesten hunyt el 1970. február 14-én.


KISLÉGI NAGY LÁSZLÓ 1934. szeptember 22.-én az egri szeminárium kápolnájában szentelték pappá. Káplán Jászdózsán, Jászfényszaruban, Kenderesen, Pusztagyendán, Csányban, Balmazújvárosban, Besenyszögön, Törökszentmiklóson, Tiszafüreden és Diósgyőrben. Innen került tartalékos tábori lelkészként a Don-kanyarba. 1998. szeptember 30-án halt meg.


KLIMA ISTVÁN A Moson megyei Miklósfalun született 1887. április 26-án. Esztergomban szentelték pappá 1910. június 26-án. 1916 októberétől 1918. augusztus 4-ig volt tartalékos tábori lelkész az Uz-völgyben. 1981. augusztus 15-én hunyt el.


KÓMÁR JÓZSEF Szombathelyi egyházmegyés áldozópap. 1917. június 4-én született a Vas megyei Döbörhegyen. 1943. június 19-én szentelték pappá Szombathelyen, majd káplán Nádasdon. 1944-45-ben teljesített tartalékos tábori lelkészi szolgálatot. A rendszerváltozás után alezredessé léptették elő. 2008. augusztus 17-én hunyt el. Sírja a Lenti temetőben van.


KOPPÁNYI JENŐ Veszprémi egyházmegyés áldozópap. 1911. szeptember 23-án született Gerézdpusztán. Veszprémben szentelték pappá 1935. június 23-án. Káplán Kiskomáromban, Tapolcán, Pápán, Sümegcsehin, kisegítő Kadarkúton, hitoktató Kaposvárott, kisegítő Miháldon. 1942-ben volt tartalékos tábori lelkész. 1976. május 11-én halt meg Farkasgyepűn.


dr. KORÉNEK JÓZSEF  Esztergomi egyházmegyés áldozópap. Zsolnán született 1891. április 29-én. Esztergomban szentelték pappá 1914. június 21-én. 1917 júniusa és 1918. november 30. között tartalékos tábori lelkészként szolgált Pozsonyban, Szombathelyen és Erzsébetvárosban. Századosi rangban szerelt le. Budapesten hunyt el 1983. március 9-én.


dr. KOROMPAI (KAUFMANN) LAJOS Esztergomi egyházmegyés áldozópap. Budapesten született 1912. január 16-án. Esztergomban szentelték pappá 1935. június 16-án. 1940-ben tartalékos tábori lelkészi szolgálatot lát el a 10. helyőrségi kórházban. 1944-től 1945 áprilisáig ismét tábori lelkész. Budapesten hunyt el 1993. szeptember 17-én.


KORONCZAY ISTVÁN ÖDÖN Veszprémi egyházmegyés áldozópap. Peremartonban Veszprém Vármegyében született 1884. július 4-én. 1907. június 27-én szentelték pappá Veszprémben. Káplán Törökkoppányban, Gógánfán, Csatáron, Tabon, Csökölyben, Mikén, Szentbalázson. 1914-1918 között volt tartalékos tábori lelkész. 1939. február 27-én Peremartonban hunyt el. Kitüntetései: Ferenc József Rend Lovagkeresztje a kardokkal, II. osztályú Lelkészi Érdemkereszt, Signum Laudis kardokkal, Károly Csapatkereszt, II. osztályú Vöröskereszt Érdemrend, Háborús Emlékérem.


KOSZA JÓZSEF Csíkjenőfalván született 1912. június 2-án. 1944. október 1. és 1945 között a 27. tábori tüzérezred tartalékos tábori lelkésze volt. 1945. augusztus 26-án a Szovjetunióba hurcolták, ahonnan 1947. augusztus 16-án került haza. 1957 és 1964 között bebörtönözték. Csíkjenőfalván hunyt el 1997. március 1-jén.


KOSZTA JÓZSEF Pozsonyban született 1891. augusztus 20-án. 1913. december 21-én szentelték pappá. 1915-től volt tartalékos tábori lelkész1918-ig.


KOVÁCS ISTVÁN 1909. november 07-én született Poltáron, édesanyja Szaniszló Zsuzsanna. A 7. helyőrségi kórház tartalékos tábori lelkésze volt, amikor 1943. január 14-én Oszkino helységben bombaszilánk okozta sérülés következtében elhunyt. Kocsatovka községben temették el 1943. január 15-én.


KOVÁCS JÓZSEF Veszprémi egyházmegyés áldozópap. 1888.március 15-én született Zalakaroson. 1912. június 27-én szentelték pappá, majd káplán Zalabéren. 1914. augusztus 1-től volt tartalékos tábori lelkész 1916. június 14-ig. 1963. október 28-án Zalaegerszegen hunyt el. Kitüntetései: II. osztály Lelkészi Érdemkereszt a kardokkal, Signum Laudis, II. osztályú hadiékítményes Vöröskereszt tisztijelvény, Károly Csapatkereszt.


KOVÁCS MIHÁLY Piarista szerzetespap. Szegeden született 1916. január 2.-án. 1934. augusztus 27-én lépett a piarista rendbe, 1941. június 15-én szentelték pappá. A Pázmány Péter Tudomány Egyetemen matematika-fizika szakos tanári oklevelet szerzett. Szegeden és Budapesten gimnáziumi tanár, majd Szombathelyre került. 1945. február 17-én Kőszegen lett tartalékos tábori lelkész. A Magyar Vöröskereszt szolgálatában a Német Birodalomba indult az elhurcolt magyar leventék fölkutatására. 1945. február. 22-27. között Éger (Cseh-Morva Protekturátus), március 3-16. között Seestadt Wismar (Mecklenburg), március 16. és április 24. között Pütnitz bei Damgarten in Pommern, április 5-9. között Greiswald in Pommern, április 10-23. között Pütnitz, április 24-én Lübeck, április 26-án Hamburg-Wentorf táboraiban látogatta őket. Május és augusztus között a nyugat schleswigi fogolytáborban, szeptember és november között Lintorf bei Düsseldorf, 1945. november és 1946. január között Borghorst bei Münster, 1946. februártól május 3-ig az Eselheide bei Paderborn fogolytáborában volt tartalékos tábori lelkész. Az utolsó csoport 1500 leventéjével május 6-án tért haza. Tábori lelkészi tevékenységét Negyvenezer levente kálváriája a második világháború végén címmel 1992-ben megjelent könyvében írta meg (Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, Budapest, 1993). Egész életművéről Görbe László írt könyvet a Mesterek és tanítványok című sorozatban (Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, Budapest, 2007). Tábori lelkészi munkáját a Honvédelmi Minisztérium 2000. október 23-án a Honvédelemért kitüntető cím II. osztálya kitüntetéssel ismerte el. Budapesten halt meg 2006. március 23-án.


KÖLLER JÓZSEF A Sopron megyei Zemenyén született 1891. március 29-én. 1914. július 14-én szentelték pappá. 1916-tól tábori lelkészi szolgálatra hívják be 1919-ig.


dr. KÖPECZY JÁNOS Gyimesbükkön született 1907. augusztus 8-án. A Hittudományi Főiskolát 1925 és 1929 között Gyulafehérváron végezte el. Pappá szentelését követően, mint segédlelkész és hitoktató Nagykászonban, Besztercén, Dicsőszentmártonban, Lupényban, Szászrégenben, Kolozsváron, plébánosként Gödemesterházán, Alsókapnikon és Gyergyóhodoson szolgált. 1943-ban tábori lelkészi tanfolyamra hívták be, majd 1944. július 1-jén tartalékos tábori lelkésszé nevezték ki. 1944 áprilisától a 27. székely könnyű hadosztály (27. tábori tüzérezred) tábori lelkészeként teljesített szolgálatot a galíciai, az erdélyi és magyarországi hadszíntéren. 1945-ben osztrák területen esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1947-ben tért haza. Kiskapuson halt meg 1981. június 25-én.


dr. KÖRMENDY JÓZSEF Veszprémi egyházmegyés áldozópap. Külsővaton született 1911. december 12.-én. 1935. június 23-án szentelték pappá, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán római- és kánonjogi tanulmányokat folytat, 1939-ben a Collegium Hungaricum-ban Bécsben végez kutatásokat a Staats- und Hofkammer Archivban. 1935-től Üllőn, Lajosmizsén, Cinkotán, Zalaszentgróton káplán, majd Nyárádon plébános. 1944-től volt tartalékos tábori lelkész a háború végéig. Veszprémben hunyt el 2005. november 07-én.


KÖRÖSZTÖS IMRE KRIZOSZTOM Ferences szerzetespap. 1909. január 10-én született Pécsett. Belépett a ferences rendbe, Gyöngyösön szentelték pappá pappá 1932. június 19-én. 1932-től hitszónok, hitoktató, káplán, a laikus az újoncok énektanára, cserkészvezető Szécsényben. 1935-ben szigetvári vikárius, majd visszakerül Szécsénybe, 1937-ben pedig Mohácsra, ahonnan New-Yorkba megy magyar népmisszionáriusnak. 1940-től a simontornyai kolostorban élt. 1942-43-ban tartalékos tábori lelkész a keleti fronton. Frontszolgálata alatt súlyos isiászt szerzett, melynek következtében külseje alapján sokkal korosabbnak néztek ("öreg Barát"). 1943 július 23-ától az újonnan alapított újvidéki közösség elöljárója, hitszónok, gyóntató, a harmadik rend igazgatója. Amikor 1944. október 26-án szerb partizáncsapatok szállták meg Újvidéket, rendtársait igyekezett menekíteni, de azok vele maradtak. A letartóztatáskor egyik szerzetestestvérének sikerült elintéztetnie, hogy a betegség miatt jóval idősebbnek látszó Krizosztom atyát szabadon bocsássák, ő azonban erre csak akkor lett volna hajlandó, ha rendtársai is vele mennek. Az őrök ezt már nem engedték meg, így ő is a gyűjtőtáborba került október 26-án. 1944. október 27-én 22 órakor megjelentek a katonák, többek mellett Krizosztom atya nevét olvassák, hazaengedés címén másik barakkban helyezik el őket. 1944. október 28-án este 8-9 óra körül a kiemelt személyeket hármasával összekötözték, majd futásra kényszerítve őket agyonverték.


KŐVÁRI ISTVÁN Darufalván született 1890. augusztus 15-én. Pappá szentelték 1914. július 14-én. 1916-ban volt tartalékos tábori lelkész. Esztergomban hunyt el 1951. november 1-jén.


KRISTUFEK VENDEL A Nyitra megyei Jabláncon született 1891. október 31-én. 1915. május 16-án szentelték pappá. 1916-tól volt tartalékos tábori lelkész 1919-ig.


dr. KRIZS ÁRPÁD VIKTOR A Hont megyei Szárd, Deménd fíliáján született 1881. szeptember 1-jén. 1904. július 14-én szentelték pappá. 1915-től volt tartalékos tábori lelkész 1919-ig. Hartán hunyt el 1951. január 5-én.


KURUCZ MIHÁLY Esztergomi egyházmegyés áldozópap. A Nógrád megyei Ludányban született 1899. július 20-án. Pappá szentelték 1923. július 30-án. 1941-1943 között volt tartalékos tábori lelkész. Budapesten hunyt el 1957. július 23-án.


LACZKOVITS JÓZSEF A Sopron megyei Réceszemerén született 1911. mácius 28-án. 1935. június 16-án szentelték pappá. II. világháború idején volt tartalékos tábori lelkész, majd Ausztriába menekült, ahol a menekültek lelkipásztora lett. Salinasban hunyt el 1995. április 5-én.


LATZKOVITS REZSŐ Budapesten született 1884. december 14-én. Vácon szentelték pappá 1907. június 29-én. A háború kitörésekor Soroksárról vonult be tartalékos tábori lelkészi szolgálatra. A harctéren szerzett betegsége következtében 1917. szeptember 20-án Sebenicoban hősi halált halt.


dr. LÁSZLÓ GÁBOR Esztergomi egyházmegyés áldozópap. Budapesten született 1913. május 16-án. Esztergomban szentelték pappá 1936. június 21-én. 1942 decemberétől 1943 júniusáig kórházvonaton szolgált tartalékos tábori lelkészként. Budapesten hunyt el 2005. június 23-án.


LENCSE ÁGOSTON PÉTER Kapucinus szerzetespap. Királyréven született 1876. április 30-án. 1901. június 25-én szentelték pappá a kapucinus rend címére. 1915-től volt tartalékos tábori lelkész 1918 decemberéig. 1928. június 15-én hunyt el.


LENGYELFALUSSY (LETOCHA) JÓZSEF A Pozsony vármegyei Magyardiószegen született 1888. április 29-én. 1910. szeptember 24-én szentelték pappá. 1914-től volt tartalékos tábori lelkész 1918-ig. Nagymaroson hunyt el 1947. január 30-án.


LISKA ZOLTÁN Esztergomi egyházmegyés áldozópap. Budapesten született 1909. november 7-én. Esztergomban szentelték pappá 1932. június 19-én. 1943-tól a helyőrségi kórházban volt tartalékos tábori lelkész 1948-ig. Budapesten hunyt el 1971. június 15-én.


LONGAUER JÁNOS IMRE Garamolaszkán Zólyom Megyében született 1905. szeptember 30-án. 1928. február 5-én szentelték pappá. Káplán, majd hitoktató Nagykanizsán. Kórházlelkész Nagykanizsán 1929-1932 között. 1940-41-ben volt tartalékos tábori lelkész. Nevéhez fűződik a nagykanizsai kórházkápolna, a somogyvámosi, a csurgói, a nagykanizsai Jézus Szíve-templom építése, a darányi, istvándi és kastélyosdombói iskolák szervezése, a kaposvári Diák- és Tanoncotthon szervezése, a kaposvári Szent Margit-templom építése. Több cikket írt a Magyar Kultúra, Kat. Nevelés, Egyházi Lapok, Zalai Közlöny, Vigília című folyóiratokban és az Új Ember lapban. 1973. május 20-án hunyt el.


LUTTOR FERENC Veszprémi egyházmegyés áldozópap. Székesfehérvárott született 1886. március 26-án. 1908. augusztus 16-án szentelték pappá. Káplán Pápán, karkáplán Veszprémben, majd történelmi és régészeti tanulmányúton volt Rómában, 1913-tól püspöki könyvtáros Veszprémben. 1914-től tábori lelkész a székesfehérvári 69. közös gyalogezrednél a szerb harctéren, onnan betegsége miatt karácsony táján hazatért. Megkapta a Signum Laudis kitüntetést. Első lelkész volt Balatonfüreden 1918-tól, ahol templomot épített. 1928-tól Rómában magyar követség egyházjogi tanácsosa, 1935-től a Propaganda Fidei bizottság tanácsosa és apostoli főjegyző. 1947. áprilistól Buenos Airesben élt. 1953. április 28-án hunyt el Platanosban.


MACHÁCSEK PÁL Holicson született 1887. március 27-én. 1911. július 16-án szentelték pappá. 1915-től volt tartalékos tábori lelkész 1918-ig.


dr. MAGASS MIKLÓS Esztergomi egyházmegyés áldozópap. Iglón született 1913. március 6-án. Esztergomban szentelték pappá 1937. június 20-án. 1939-43 valamint 1943-45 között volt tartalékos tábori lelkész a lengyel, orosz, román és szlovák fronton. Budapesten hunyt el 1987. július 1-jén.


MAJOSHÁZI GYŐZŐ Budapesten született 1884. augusztus 27-én. Egerben szentelték pappá 1908. június 26-án. 1914-től volt tartalékos tábori lelkész1916-ig. Budapesten hunyt el 1962. november 18-án.


MALECZ JÁNOS Kuklón született 1889. október 12-én. 1912. június 23-án szentelték pappá. 1915-ben hívták be tartalékos tábori lelkészi szolgálatra 1918-ig. 1927-ben már nincs róla adat.


MARCZELL (MARCELL) MIHÁLY A Pozsony megyei Dunaszerdahelyen született 1883. augusztus 12-én. 1906. június 26-án szentelték pappá. 1916 márciusától 1918 októberéig volt tartalékos tábori lelkész az olasz fronton, ahol Levicónál teljesít szolgálatot. Századosi rangban szerelt le. Budapesten hunyt el 1962. december 6-án.


MARKWART (MARKWARTH) GÁBOR Selmecbányán született 1892. november 30-án. 1915. június 20-án szentelték pappá. 1917-ben volt tartalékos tábori lelkész.


dr. MARTINI KÁROLY  Nagyszombatban született 1889. január 1-jén. 1911. június 25-én szentelték pappá. 1915-ben hívták be tartalékos tábori lelkészi szolgálatra hívják be.


MÁTÉFFY VIKTOR Vágsellyén született 1881. január 17-én. Esztergomban szentelték pappá 1903. június 24-én. Az I. világháborúban tartalékos tábori lelkészi szolgálatot látott el az 1. Honvéd Gyalogezredben az oroszt fronton. Érsekvadkerten hunyt el 1948. március 4-én.


MESTER ISTVÁN Kassán született 1917. augusztus 20-án. Egerben a cisztereknél érettségizett. A teológiát a Központi Papnevelő Intézetben végezte Budapesten, egyházjogból doktorált a Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1941. június 15-én szentelték pappá Egerben, ahol érseki szertartó és teológiai tanár lett. 1944-45-ben volt tartalékos tábori lelkész. 1947. augusztus közepétől 1948 őszéig római magyar lelkész volt, közben a Pápai Magyar Intézet rektorának titkára, valamint a Pápai Gergely Egyetem hallgatója volt ahol egyházjogot tanult. Később a Pápai Magyar Intézet gondnoka, majd rektor-helyettese, valamint a Magyar Katolikus Püspöki Kar ágense lett 1963-ig. 1952-től a Zsinati (Papi) Kongregáció munkatársa lett az Apostoli Szentszék szolgálatában. Alapító tagja volt a Római Szent István Alapítványnak, 1975-től haláláig elnöke. Rómában hunyt el 1984. június 6-án. A vatikáni Campo Santo Teutonicóban temették el, majd 1994-ben földi maradványait hazahozták. Koporsójának beszentelését Budapesten a Petőfi Sándor Laktanyában dr. Ladocsi Gáspár tábori püspök végezte katonai tiszteletadás keretében. Az Egri Főszékesegyházban helyezték örök nyugalomra.


MEZŐSI BÉLA Nagysárón született 1916. november 19-én. Bécsben szentelték pappá 1940. március 17-én. 1941 júliustól augusztus végéig a helyőrségi kórházban teljesített tartalékos tábori lelkészi szolgálatot. Budapesten hunyt el 1969. április 25-én.


MÉSZÁROS LAJOS Pozsonyban született 1892. július 28-án. 1915. május 16-án szentelték pappá. 1916-tól volt tartalékos tábori lelkész 1918-ig.


dr. MIHALIK IMRE Selmecbányán született 1920. november 1-jén. Esztergomban szentelték pappá 1943. június 13-án. 1944. július 1. – augusztus 31. között volt tartalékos tábori lelkész. 1995 májusában hunyt el.


MIKA FERENC Esztergomi egyházmegyés áldozópap. Budapesten született 1883. december 6-án. Pappá szentelték 1907. június 24-én. 1915-től a háború végéig volt tartalékos tábori lelkész. 1920-ban felfüggesztették papi szolgálatától.


MOHÁCSY GYULA Esztergomi egyházmegyés áldozópap. Esztergomban született 1915. május 6-án. Esztergomban szentelték pappá 1938. június 19-én. 1944 áprilisa és 1945 májusa között kórházban volt tartalékos tábori lelkész. 1945. május 9. és 1946 szeptembere között angol hadifogságban. Budapesten hunyt el 1987. október 7-én.


MOLNÁR KÁLMÁN Kézdiszentléleken született 1900. október 22-én. 1925. június 21-én szentelték pappá. 1939-ben volt tartalékos tábori lelkész. Esztergomban hunyt el 1961. június 6-án.


dr. MOLNÁR SÁNDOR Érsekújvárott született 1886. február 22-én. Esztergomban szentelték pappá 1909. június 27-én. 1916-tól szolgált tartalékos tábori lelkészként a háború végéig. Budapesten hunyt el 1937. január 2-án.


MOMMER GYULA Esztergomi egyházmegyés áldozópap. Budapesten született 1888. augusztus 31-én. Esztergomban szentelték pappá 1911. január 1-jén. 1915-ben volt tartalékos tábori lelkész. Budapesten hunyt el 1958. december 9-én.


MOSER JÁNOS A Vas megyei Lékán született 1891. november 19-én. Esztergomban szentelték pappá 1916. május 21-én. 1916 novemberétől 1919 februárjáig az orosz fronton volt tartalékos tábori lelkész. Szombathelyen hunyt el 1965. április 23-án.


NAGY ANDRÁS Egerben született 1885. december 2-án. 1911. június 25-én szentelték pappá. 1915-ben volt tartalékos tábori lelkész.


NAGY BÉLA Kassai egyházmegyés áldozópap. Kassán született 1917. július 11-én. Pappá szentelése 1942. június 14.-én volt, majd Kassamindszenten és Mádon káplán. 1944-1946-ban Bajorországban volt tartalékos tábori lelkész. 2007. november 16-án hunyt el.


NAGY GÉZA Esztergomi egyházmegyés áldozópap. Budapesten született 1892. március 05-én. 1914. július 05-én szentelték pappá. A váci Szent József intézetben volt prefektus, amikor behívták tartalékos tábori lelkésznek 1915-ben. 1916 októberében a 46. gyalogezred kötelékében részt vett a 8. Isonzói csatában. A csata utáni pihenő alatt, 1916. október 22.-én szentmisét tartott a gabrovicai templomban, amelyen részt József királyi herceg is. 1918-ban jött haza az olasz frontról. 1942 áprilisában vitézzé avatták. 1963-ban halt meg. Kitüntetései: Ferenc József rend lovagkeresztje a kardokkal, II. osztályú lelkészi érdemkereszt a kardokkal, Signum Laudis, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme, Koronás Signum Laudis, Háborús Emlékérem.


NÁDAI KÁLMÁN Selmecbányán született 1884. február 24-én. 1907. június 24-én szentelték pappá. 1915-1918 között volt tartalékos tábori lelkész. 1956. október 15-én hunyt el.


dr. NÁDASI ALFONZ TIBOR OSB Bencés szerzetespap. Pápán született 1909. március 21-én. Jelentkezett a bencés rendbe, 1933. június 10-én szentelték pappá. 1933-42 között Sopronban, Esztergomban és Budapesten görög és latin nyelvet tanított a rendi gimnáziumaiban. A Zeneakadémián hegedű, zongora és egyházzenei szakon tanult, de a háború miatt nem diplomázhatott. -1942-től volt tartalékos tábori lelkész a keleti fronton. Przemysl, Kowel majd Breszt érintése után Gornikiban töltött hosszabb időt. 1943-ban ott volt a doni áttörésnél, szolgálatáért Vaskeresztet kapott. Tábori műtőben asszisztált, a brianszki erdőben aknát szedett, lefagyott végtagokat amputált. A szovjet csapatok előrenyomulása miatt visszaszorult csapatával Magyarországra, ahol Budapesten esett fogságba 1945. február 12-én. A kiskunfélegyházi gyűjtőtáborból vitték a Szovjetunióba, az uszmányi fogolytáborba 1945 májusában. Itt többször ment panaszra az illetékesekhez, hogy közben járjon társai érdekében, de természetesen mindig süket fülekre talált. Ezért orosz nyelvű beadványt szerkesztett. Büntetésből szétszórták a tábort. Nádasit az Uszmánytól mintegy 900 km-re északra fekvő Borovicsi táborba vitték. Itt négy éjszakán át cigarettapapírra írta le a táborban lakó 3000 fogoly tiszt névsorát, melyet Rajk Endre (Rajk László testvére, aki szintén ott volt fogoly, de testvére kiszabadította) hazahozott. Ennek eredményeként (s az 1947-es választások kampányfogásaként) a táborból hazatérhetett a 3000 hadifogoly tiszt. Rövidesen még északabbra a zarubinai bauxitbányákhoz küldik. Váratlan felmentés után 1947. július 22-én érkezett vissza Budapestre, ahol a bencés rendház gondnokává nevezték ki. 1949-ben bencés diákokból megszervezte a Schola Benedictina fiúkórust. Az ÁVO többször előállította és kihallgatta, a kórust betiltották. Ekkor édesanyákból megalakította a Szent Skolasztika Kórust. 1950-től a Győri Bencés Gimnázium tanára volt. 1980-91 között a Központi Papanevelő Intézet énektanára volt. Kodály Zoltánhoz évtizedes barátság fűzte. 1997. szeptember 19-én hunyt el. 1994-ben őrnaggyá léptették elő. 2009-ben adták ki a háborúról írt Hadinapló-t, majd ezt követően a könyv szerves folytatása a fogságról írt Hadifogolynapló-t.


NÁSFAI (NIEDERMANN) ISTVÁN Budapesten született 1907. augusztus 18-án. 1929. június 19-én szentelték pappá. 1941-től volt tartalékos tábori lelkész 1945-ig Kolozsváron.


vitéz NÉGYESSY KÁLMÁN  Váci egyházmegyés áldozópap. Szentesen született 1906. október 9-én. Vácon szentelték pappá 1931. június 29-én. Jakabszálláson plébános, majd 1942-től volt tartalékos tábori lelkész.


NÉMETH LAJOS Vulkapordányban (Rábapordány) született 1917. április 26-án. Esztergomban szentelték pappá 1942. június 14-én. 1944-ben volt tartalékos tábori lelkész. 1988. február 17-én hunyt el.


NÉMETH (POMIKAL) LÁSZLÓ Az Esztergom megyei Kürtön született 1886. október 22-én. Pappá szentelték 1909. június 27-én. 1915-ben hívták be tartalékos tábori lelkészi szolgálatra, ahol ausztriai, dél-tiroli, szerbiai, romániai kórházakban teljesít szolgálatot 1918-ig. Szentendrén hunyt el 1959. augusztus 31-én.


NOVÁK VILMOS GYULA Veszprémi egyházmegyés áldozópap. Veszprémben született 1908. október 7-én. 1932. február 14-én szentelték pappá. Káplán Mernyén, Tüskeváron, Enyingen, Törökkoppányban, Szentbékkállán, Pápán, Keszthelyen. 1940. júliustól augusztusig tartalékos tábori lelkész. Ideiglenes plébániai adminisztrátor Keszthelye. 1941. júliustól, ismét tartalékos tábori lelkész 1943 júniusáig. 1968. október 10-én hunyt el Nagyatádon.


NYÉK SÁNDOR Veszprémi egyházmegyés áldozópap. Veszprémben született 1911. július 1-jén. Pappá szentelték Veszprémben 1934. július 8-án. 1943. október 15-től volt tartalékos tábori lelkészként beosztott lelkész a III. Hadtestnél.


dr. OLÁH TÓTH ANTAL Pest megyei Turán született 1905. november 11-én. Bécsben szentelték pappá 1930. július 13-án. 1939-től több ízben kórházban volt tartalékos tábori lelkész, majd 1941-1942 között folyamatosan hadiszolgálatot látott el. Az új-zélandi Lackawannában hunyt el 1979. március 12-én.


dr. OLAJKÁR ALAJOS Váci egyházmegyés áldozópap. Vácott született 1891. június 04-én. 1915. május 09-én szentelték pappá Vácon.Fóton volt káplán, amikor tartalékos tábori lelkészi szolgálatra behívták 1916-ban. A 13-as huszárokhoz vonult be. Kinn volt az orosz, a román és az olasz fronton. Mint százados szerelt le 1918-ban. A háború után Nógrádra kerül káplánnak. 1948-ban hunyt el. Kitüntetései: Ferenc József rend lovagkeresztje a kardokkal, II. osztályú Lelkészi Érdemkereszt, IV. Károly Signum Laudis a kardokkal, Károly Csapatkereszt, Vöröskereszt II. osztályú keresztje hadiékítménnyel, Sebesülési Érem.


dr. ORBÁN GÁBOR Kőszegen született 1883. január 1-jén. 1913. július 15-én szentelték pappá. 1916-tól volt tartalékos tábori lelkész1918-ig.


ORBÁN JÓZSEF Veszprémi egyházmegyés áldozópap. Vargyakpusztán Somogy Megyében született 1910. január 20-án. 1933. május 7-én szentelték pappá, majd lelkész Kőröshegy-Balatonföldváron, káplán Enyingen, zárdalelkész Wolkersdorfban (Alsó-Ausztria), káplán Pápán, hitoktató Nagykanizsán. Tartalékos tábori lelkész 1940. július 1-től október 3-ig Szombathelyen, majd hadműveleti területen 1942. február 10-től 1943. május 20-ig. Gyalogosan tette meg az 1943. évi nagy, téli visszavonulás mintegy másfélezer km-es útját a Dontól a Dnyeperen túlra. 1982. december 17-én hunyt el.


ORSZÁGH ELEK A Zólyom megyei Vaségetőn született 1885. május 25-én. 1910. június 26-án szentelték pappá. 1916-tólvolt tartalékos tábori lelkész 1918-ig. 1966. augusztus 20-án hunyt el.


ORTVAY (ORTVAI, ODVARKA) REZSŐ Bécsben született 1878. március 31-én. 1901. július 15-én szentelték pappá. 1916-tól volt tartalékos tábori lelkész 1918-ig. Újszászon hunyt el 1948. november 1-jén.


OSZTITI (OSTITY) AMBRUS Rózsavölgyben született 1885. december 2-án. 1909. június 27-én szentelték pappá. 1917-ben tábori lelkészi szolgálatot lát el. 1937. augusztus 19-én hunyt el.


PALOVCSIK JÓZSEF Selmecbányán született 1892. november 20-án. 1915. április 6-án szentelték pappá. 1916-tól volt tartalékos tábori lelkész 1919-ig.

PAPP KÁLMÁN 1886. február 28-án született Sopronban, Pap Márton és Molnár Terézia harmadik gyermekeként. 1908. június 29-én szentelték pappá. Először Mosonban káplán, 1908. decembertől Frigyes főherceg családjában nevelő. 1912-től a győri Magyar Királyi Állami Révai Miklós Főreál- és Felsőkereskedelmi iskola hittanára. Az I. világháború idején a győri 19. gyalogezred tábori lelkésze, négy évet töltött el a fronton. Vitéz magatartásáért a Ferenc-József-rend lovagkeresztjével, a lelkészi érdemkereszttel, a signum laudis-szal, valamint a Károly-csapatkereszttel tüntettek ki. 1920-tól Röjtökmuzsajon plébános, majd 1925 júniustól Sopron városplébánosa. 1926-tól a soproni Katolikus Iskola igazgatója, a társaskáptalan kanonokja, poki prépost és a soproni kerület esperese és tanfelügyelője lett. 1933-ban pápai prelátussá nevezték ki, majd Sopron város választott felsőházi tagja lett az országgyűlésben. XII. Pius pápa 1946. május 3-án nevezte ki győri megyéspüspökké, június 16-án a soproni Szent Mihály templomban szentelte püspökké Mindszenty József esztergomi érsek. Az első világháború idején nyolc kis füzetben írta le az eseményeket. 1966. július 28-án hunyt el Győrben, a székesegyházban nyugszik, 1966. augusztus elsején temették el.

PAULIK (PAVLIK) MIHÁLY A Pozsony megyei Zavaron született 1892. augusztus 23-án. Pappá szentelték 1916. június 13-án. 1917-ben volt tartalékos tábori lelkész.


PAYER-PALOTÁSY ISTVÁN Szenczen született 1883. augusztus 18-án. 1906. augusztus 24-én szentelték pappá. Sándorfalván volt káplán, ahonnan 1915-ben hívták be tartalékos tábori lelkésznek. Érdemei elismeréséül elnyerte a „lovag” címet. 1941-ben vitézzé avatták.1967-ben halt meg.


dr. PÁLFI LAJOS A Pest megyei Apostagon született 1886. augusztus 27-én. 1913. június 22-én szentelték pappá. 1915-től volt tartalékos tábori lelkész1919-ig. Budapesten hunyt el 1951. február 13-án.


PÁLKA JÓZSEF Istvánházán született 1887. október 15-én. Pappá szentelték 1911. július 14-én. 1915-ben hívták be tartalékos tábori lelkésznek. 1918-ban hunyt el Itáliában, Bellanóban.


PÁNIK (PANIK) ANTAL Az Árva megyei Trsztenán született 1889. január 15-én. 1912. június 20-án szentelték pappá. 1915-ben hívták be tartalékos tábori lelkészi szolgálatra. 1918-ban olasz fogságban volt.


PERÉNYI ISTVÁN Debrecenben született 1912. január 12-én. Esztergomban szentelték pappá 1935. június 16-án. 1942-ben tartalékos tábori lelkészi szolgálatot lát el 1943 augusztusáig. Székesfehérváron hunyt el 1986. szeptember 30-án.


PFÉGER MIHÁLY FARKAS 1912. szeptember 8.-án született Zicsen. 1937-ben szentelték pappá a ferences rend címére. 1944-től volt tartalékos tábori lelkész. Kolozsváron a 9. számú hadikórház lelkésze, melyet annak front miatti költözése miatt végigkísér egészen a nyugati határig. 1945. április 1.-én szovjet fogságba esik. 1947 után tért haza. 1984. szeptember 12.-én hunyt el Ausztriában.


PINTÉR JÓZSEF A Komárom megyei Bábolnán született 1888. április 17-én. 1911. június 25-én szentelték pappá. 1915-től volt tartalékos tábori lelkész 1919-ig. Budapesten hunyt el 1951. október 18-án.


PIRSALSZKI FERENC Szatmári egyházmegyés áldozópap. Frigyesfalván Bereg Vármegyében született 1890. október 16-án. 1915. június 13-án szentelték pappá, majd segédlelkész volt Vinnán, Munkácson, Szerednyén. 1917-1919 között tábori kórházban lelkész. 1970. november 11-én hunyt el.


vitéz POHLY JÁNOS  Pécsi egyházmegyés áldozópap. 1914-ben született. Pécsett szentelték pappá. Színjátszó csoportok, önképzőkörök és a Kalot legényegylet alapítója. A 2. világháborúba SAS behívót kap, a dániai angol zónában lesz hadifogoly. 80 éves korában a pécsi Bazilikában misét tart a dániai hadifogság emlékére. József Árpád de Habsburg nagymester üti vitézzé. Gyémánt miséjét 1997-ben tartja meg. 2002-ben hunyt el. 1994-ben jelent meg Mundérban "Örömhírt vinni küldött az Úr"/Kaposvártól Dániáig és haza/1944-1946/Tábori lelkészi dokumentumok címmel könyve.


POLGÁR GYÖRGY Veszprémi egyházmegyés áldozópap. Pápán született 1913. október 9-én. A premontrei rend növendéke Csornán és Budapesten, majd a rendet elhagyva a veszprémi szeminárium növendéke. Angelo Rotta érsek, pápai nuncius szentelte pappá Budapesten az Egyetemi templomban 1939. június 18-án. Káplán Káptalantótin, Csurgón, Várpalotán, Kaposvárott a Nagyboldogasszony-plébánián, tanulmányi felügyelő Veszprémben a Dávid Árvaházban. 1943. októbertől 1946. áprilisig tartalékos tábori lelkész (Bajorországban 1945. márciustól).


dr. PORUBSZKY GÉZA VIKTOR Garamdámasdon született 1887. március 12-én. 1910. július 14-én szentelték pappá. 1916-tól volt tartalékos tábori lelkész 1918-ig. Várpalotán hunyt el 1971. augusztus 6-án.


POÓR ALBERT Szombathelyi egyházmegyés áldizópap. Szombathelyen született 1913. április 20-án. Szombathelyen szentelték pappá 1936. június 21-én. 1942. október 1-től volt tartalékos tábori lelkész. 1943. október 1-től a II. hadtestnél volt beosztott lelkész.


RAÁB KORNÉL Budapesten született 1910. április 23-án. 1936. június 21-én szentelték pappá. 1944-ben tartalékos tábori lelkészi szolgálatot lát el kórházvonaton. Budapesten hunyt el 1961. május 11-én.


RADICS ISTVÁN Bereg Vármegyében Bilkén született 1890. július 22-én. Szatmári egyházmegyés áldozópap. 1912. november 23-án szentelték pappá, majd segédlelkész lett Fehérgyarmaton, Sárközön, Nagybocskón, Beregszászon. 1916-1918 között volt tartalékos tábori lelkész a harctéren. Máramarosszigeten hunyt el 1972. január 9-én.


REINDL RAFAEL Veszprémi egyházmegyés áldozópap. 1908. október 18.-án született Tapolcán. Veszprémben 1932. febr. 14-én szentelte pappá Rott Nándor veszprémi püspök. Tapsonyban, Zalabéren, Iharosban, Enyingen, Pápán, Marcaliban káplán. Tartalékos tábori lelkész 1940. május 27-től október 7-ig, majd 1941. április 5-től május 7-ig, valamint 1942. december 21-től 1943. március 1-ig és 1943. július 9-től 1944. augusztus 12-ig. Marcaliban élete kockáztatásával mentette a harcokban megsebesült katonákat. Budapesten halt meg 1973. szeptember 29-én. Tapolcán helyezték örök nyugalomra.


RÉDLER ISTVÁN Vajkán született 1891. július 24-én. 1914. június 21-én szentelték pappá. 1917-től tartalékos tábori lelkész 1919-ig.


dr. RIMÓCZI (REIMANN) ÖZSÉB  Budapesten született 1895. május 19-én. 1917. szeptember 3-án szentelték pappá Esztergomban. 1918-ban volt tartalékos tábori lelkész a román és olasz harctéren. Esztergomban hunyt el 1963. április 5-én.


RONKAY (RAUFSTEIN, RAUVSTEIN) ANTAL Nagyszombatban született 1880. december 28-án. 1903. június 24-én szentelték pappá. 1915-ben volt tartalékos tábori lelkész. Vitézi címet kapott. Budapesten hunyt el 1943. október 17-én.


ROZSÁLI MENYHÉRT Nagybecskereken született 1916. december 20-án. Egerben szentelték pappá 1940. június 16-án. 1944-től volt tartalékos tábori lelkész. 1945-ben hadifogságba esik, és a Szovjetunióba, Szaratovba kerül, ahonnan 1947-ben szabadul. Budapesten hunyt el 1973. október 29-én.


RUSZNYÁK XAVÉR FERENC Veszprémi egyházmegyés áldozópap. Hajmáskéren Veszprém Megyében született 1892. május 24-én. 1914. szeptember 30-án szentelték pappá. Káplán Siófokon és Zalaszentbalázson. 1915. februártól tartalékos tábori lelkész 1918-ig. 1966. július 20-án hunyt el. Kitüntetései: II. osztályú Lelkészi Érdemkereszt kardokkal, Károly Csapatkereszt, Háborús Emlékérem.


SAJGÓ (WENDL) REZSŐ A Vas megyei Lékán született 1890. május 13-án. Pappá szentelték 1915. május 16-án. 1915-től volt tartalékos tábori lelkész 1916-ig. Zalaegerszegen hunyt el 1952. szeptember 7-én.


SCHATZ MIKLÓS Nagyszombatban született 1892. november 16-án. 1917. május 13-án szentelték pappá. 1918-ban volt tartalékos tábori lelkész.


SCHULTZ ORBÁN AURÉL Pécsett született 1883. december 2-án. 1907. június 27-én szentelték pappá a ciszterci rend címére. 1915-től látott el tartalékos tábori lelkészi szolgálatot 1918-ig.


SCHWEITZER JÓZSEF Veszprémi egyházmegyés áldozópap. Nagykanizsán született 1910. március 27-én. 1933. május 7-én szentelték pappá, majd káplán Iharosban, karkáplán Veszprémben, káplán Csurgón, kórházlelkész Nagykanizsán, a hadikórház lelkésze Sopronban, káplán Somogysámsonban. 1943. október 15-től tartalékos tábori lelkész, majd hadifogoly a Szovjetunióban 1947. október 3-ig. 1962. február 8-án hunyt el.


dr. SÍK SÁNDOR Piarista szerzetes, áldozópap, tartományfőnök, egyetemi tanár, költő. Budapesten született 1889. január 27.-én.Budapesten, Vácon és Kecskeméten tanult, 1903-ban lépett be a piarista rendbe, 1911-ben szentelték pappá, majd Budapesten a rend gimnáziumában tanított. 1915-ben néhány hónapig volt tartalékos tábori lelkész. 1929-44-ben a szegedi egyetemen a magyar irodalomtörténet tanára. 1947-ben lett a piarista rend magyarországi tartományfőnöke. 1948-ban Kossuth-díjat kapott. 1912-ben alapítója volt a Magyar Cserkészszövetségnek. 1963. szeptember 28-án hunyt el Budapesten.
Vallomása tábori lelkészi szolgálatáról: Kóstolót kaptam az első világháborúból is, éppen csak hogy kóstolót: 1915 első négy hónapját tábori lelkészként töltöttem a sirinsi táborban Pétervárad egyik külső erődjében, szemközt a Fruška Gorával, ahonnan akkor – a nagy szerbiai futás után – ellenséget lehetett várni... A vonat, amelynek Újvidékre kellett jönnie, ahol jelentkeznem kellett, éjfélkor indult. Búcsúztatni megjelent a pályaudvaron egy sereg diákom is, és mindenféle kedveskedéssel halmoztak el, többek között az egyik egy díszes Gerbeaud-csomagot nyújtott át, tele finom csokoládé bonbonokkal. A következő este érkeztem meg a sirinai dombok közé, ahol a rám bízott népfölkelő zászlóalj barakkjai között egy öreg vincellérház ócska falai között volt, szállásom a zászlóaljparancsnok segédtisztjével és gazdasági főnökével együtt... Ágyaink két-két kecskelábra szegezett deszka... A pécsi 19-es népfölkelő zászlóalj, amelyhez be voltam osztva, életük delén túllévő falusi magyarokból állott, akiket pihenés és Retablierung céljából tartottak itt szigorú gyakorlatozásban. Nekem ezekben a mindennapi gyakorlásokban nem volt feladatom. Ezen a békés helyen anyakönyvi munkát sem kellett végeznem (a tábori főpap, akinél Újvidéken jelentkeznem kellett, háromszor is megismételte, hogy a listák vezetése a legfontosabb feladatom), így hát az első hetekben meglehetősen szabadon rendelkeztem időmmel, írhattam, olvashattam, gondolkozhattam. Szabadságomat csak az korlátozta, hogy állomáshelyemet csak nagyon ritkán hagyhattam el, nemcsak a katonai fegyelem miatt, hanem a térdig, nemegyszer térden felül érő hóban nagyon nehéz volt a közlekedés. A tél hidege és a nap nagy részében való magány (a tisztek kint jártak a gyakorlatokban, a lövészárkok közt és csak estefelé jöttek haza) csak fokozta bennem az egyedüllét és a hazavágyás természetes érzését. Ennek a hangulatnak köszönte születését a Jó nekem Uram és a Schütz Antalnak szóló Mi hárman című vers. Ez a tétlenség azonban nem tartott sokáig. A nagyböjt kezdetével megindult a nagy munka is. Ha eddig egész papi tevékenységem a mindennapi misére, a vasárnapi tábori misére és prédikációra szorítkozott, mostantól kezdve a napnak jóformán minden szabad perce a rám bízott lelkeké volt. Híveimet katonai parancsok is figyelmeztették a húsvéti gyónásra, és legfőbb feladatom az volt, hogy a hozzám tartozók mindegyikének alkalmat adjak a szentségekhez való járulásra. Csakhamar szövetkeztünk a szomszéd erődszakaszok tábori papjaival egymás kölcsönös kisegítésére. Sem a gyóntatás, sem az áldoztatás nem volt könnyű dolog. Gyóntatni a barakkok egy-egy katonaköpennyel elrekesztett zugában lehetett csak, miközben a lógó köpenyen túl az emberek tovább élték a maguk éppen nem zajtalan életét. A tábori misét megfelelő helyiség híján a szabadban kellett tartani és ez sem volt könnyű, a sokáig kinyúlt télies időben. Minthogy igazi tábori papi felszerelésem nem volt, a tábori főpap fölhatalmazásával egy talpas üvegpohárból áldoztattam és bizony minden öt-hat kiosztott kisostya után le kellett tennem az oltárra a kehelyként szereplő üvegpoharat és fújással melegítenem dermedező ujjaimat. A legnagyobb háborús élményem a katonák gyóntatása volt. Egypár napon át kora reggelenkint egy szomszédos ezredhez lovagoltam át az ottani testvérnek segíteni. Mindjárt az első napon a tisztekre került a sor. Történetesen majdnem valamennyien katolikusok voltak, és a katolikusok valamennyien meggyóntak. Az ebéd idejéig éppen elkészültünk, utána meghívtak ebédjükhöz. Nem tudom, mi tett rám nagyobb hatást: a szinte érezhetően komoly, mélységes magábaszállást lehelő gyónások, vagy az ebéd alatti hangulat és beszélgetés, de lehetetlen volt nem éreznem, hogy olyan férfiak között vagyok, akiknek lelkén ott ül a tudat, hogy talán már a következő napon megjöhet a parancs, amely a halálba viszi őket. Nem lehetett nem érezni, milyen nyitott lélekkel fogadták, amit ebben az órában az Isten általam mondott nekik és hogy milyen roppant komolysággal akarják az Isten színe előtt rendezni azt, ami hátuk mögött van és szemébe nézni annak, ami vár rájuk. És még valamit meg kellett éreznem ott a tiszti asztalnál: azt a meleg és csendes, magát kifejezni alig tudó hálát, amelyet irántam éreztek, amely olyan meleggé tette ebben az órában az étkezőbarakk levegőjét. Még melegebben áradt felém – noha kifejezést találni talán még kevésbé tudott – ez a hála és – nem tudok más kifejezést találni – szeretet az egyszerű katonák részéről. Egyáltalán, ezeknek a háborús hónapoknak legmélyebb élménye az egyszerű katonákkal való érintkezés volt. Nem mondhatom, hogy azelőtt nem ismertem volna a magyar parasztembert, hiszen gödöllői szomszédainkkal gyakran érintkeztem, házukban sűrűn megfordultam, gyermekeikkel éveken át együtt nevelkedtem, játszottam, de a mostani megismerkedés a halál árnyékában és a szentség fényében valahogyan más, bensőségesebb, lényegre szólóbb volt. A gödöllőiekkel szomszédok voltunk, a zászlóaljbeliekkel testvérek. Később, mikor a Fekete kenyér” emlékezéseit írtam, a Barakk című versben próbáltam formát adni ennek az élménynek. És még egy nagy kincset kaptam kurta katona koromból: mind a tisztekkel, mind a legénységgel való érintkezés az emberismeretnek megbecsülhetetlen forrása volt számomra. Hiszen a gyónásban is, de a szorosan vett szentségi érintkezésen túli beszélgetésekben is mindenki arról beszélt, ami a legfontosabb volt neki: az otthoniakról, szeretteiről, bajairól, problémáiról, szenvedélyeiről és szenvedéseiről, félelmeiről és reményeiről, arról, amivel tele volt a szíve és aminek úgy érezte jó meghallgatót és megértőt talált. Az emberi érzelmeknek, életkérdéseknek, bűnöknek és szerencsétlenségeknek sok örökre belém vésődő képe vonult el huszonhat éves szemeim előtt. Az emberekkel való beszélgetésekből főleg kettő tett rám máig el nem múló hatást. Nemcsak azért, mert jóformán egész katonai életemen át végig húzódtak, hanem azért is, mert mély betekintést adtak az emberi élet mélységeibe. Az egyik beszélgetéssorozatot az indította meg, hogy az én csapattestembe beosztott tábori orvos megengedte, hogy jelen legyek rendelőóráin. Igénytelen, kis ember volt ez az orvos, hallgatag és komoly, de egész lélekkel benne élt hivatásában. Nem tudom, hogy az orvosi és katonai előírások szerint megengedett dolog volt-e a beteggel való foglalkozásánál az én jelenlétem, de bizonyos, hogy számomra kimondhatatlanul tanulságosak voltak ezek az órák. Vizsgálatait nekem szóló magyarázatokkal kísérte, és mert ügyes előadó is volt, meg is tudta értetni a beteg-tünetek jelentőségét, várható lefolyását és következményeit. Egyszer egy gyönyörű szál magyar legényt vizsgált meg előttem; azt hittem volna, hogy maga az erő és az egészség. Jólesett ránézni. Mosolyogva jött, értelmesen felelt a kérdésekre, szerényen és mégis önérzetesen viselkedett, és derűsen távozott. „Ezt a fiút le kellene fényképezni valami olyan könyv címlapjára, amely a magyar faj kiválóságáról szól.” A doktor sóhajtott egyet. „Tudja mi lesz a vége ennek a fiúnak?” – és leírta a paralízis progresszíva jellegzetes tüneteit. Ekkor találkoztam életemben először, azéletben, és nem a könyvben avval az ellenséggel, amely szörnyűségesebb, mint amely a Fruška Gora felől fenyeget. A másik emlékezetes beszélgetéssorozatot egy kedves barátomnak és paptestvéremnek, Jandik Józsefnek köszönöm. Mint tábori lelkész mellettünk táborozó erődszakasznál volt beosztva, és így nemegyszer együtt dolgoztunk, de máskor is szívesen átlátogattunk egymáshoz, ha akadt szabad időnk. Budapesti gimnáziumi hittanár volt, a Regnum Marianum tagja és szenvedélyes cserkész, sokérdeklődésű, több nyelven olvasó, zeneértő, maga is szépen hegedülő ember volt, és régi jóbarátom. Beszélgetéseink tárgya persze elsősorban az ifjúság és a nevelés volt, azután jött az irodalom és a művészet. De valahogy mindig úgy fordult a szó, hogy a téma teológiai vonalán kötöttünk ki. Élénken emlékezem mai is például egy órákig tartó beszélgetésünkre a tisztítóhelyről. Egy temetéssel kapcsolatben a halálról, illetve a háborúban elesettekről kezdődött az eszmecsere. Aztán áttértünk a kérdésre: mi lesz velünk azután? Csakhamar kiderült, hogy barátomnak ez egyik legkedvesebb témája. Színesen és nagy erővel fejtette ki előttem meggyőződését: Minden embernek az a hivatása, hogy halála után lássa és bírja az Istent. De hát el lehet azt képzelni, hogy az a sok ember, akik olyan fejletlen, tökéletlen, érzéktelen és nyomorúságos állapotban, amelyben meghalnak, erre a hallatlan élményre képes legyen? Az Isten megismerésére és befogadására legalább valamennyire alkalmasnak, bizonyos értelemben congenialisnak kell lenni, márpedig a legtöbb ember nagyon messze van halála óráján ettől a congenialitástól. Ha Isten akarja, hogy Őt lássuk és bírjuk, akkor kell, hogy az erre alkalmatlan állapotból meghaltaknak azután adjon módot erre a kifejlődésre, kiegészülésre. Persze, hogy mi ez a mód, azt nem tudjuk. Amit a tisztítóhelyről tudunk, az nagyon kevéssé határozott. De hogy azok számára, akiket az Isten üdvözíteni akar, valami ilyesmi van, arról ő meg van győződve. A háborúban csak pár hónapig voltam, 1915 karácsonyától 1916 húsvét utánig. Akkor hazahívtak; érettségi előtt állt az osztályom, nélkülözhetetlennek nyilvánítottak. Úgyhogy voltaképp én csatában nem voltam, mert ottan csend volt akkor, csak hadgyakorlatokat tartottunk. Inkább pasztorális munkát végeztem ott.

(forrás. http://archivum.piar.hu/siksandor/eletut/oneletrajzok/beszelgetesek.htm)

SIVÁK ISTVÁN Egri egyházmegyés áldozópap. Hidegpatakon született Szepes Vármegyében 1901. augusztus 31-én. 1926. július 20-án szentelték pappá. 1942-43-ban volt tartalékos tábori lelkész.


STAMPF REZSŐ A Sopron megyei Alsólászlón született 1886. november 26-án. 1910. február 24-én szentelték pappá. 1914-től volt tartalékos tábori lelkész1918-ig. Budapesten hunyt el 1945 januárjában.


STÉFEL ALAJOS Csajtán Vas Megyében született 1884. aug. 8-án. 1909. jún. 21-én szentelték pappá. 1915-től volt tartalékos tábori lelkész 1916-ig. 1956. június 16-án hunyt el.


STROHMAYER LAJOS Balázsfalván született 1891. január 22-én. 1913. október 20-án szentelték pappá. 1916-ban tartalékos tábori lelkészi szolgálatra hívják be 1918-ig. 1920-ban november 6-án engedelmesség megtagadása miatt felfüggesztik.


SÜTŐ ÁKOS Sopronban született 1885. június 7-én. 1908. június 26-án szentelték pappá. 1916-tól volt tartalékos tábori lelkész 1918-ig.


SZABADOS GYULA Nyitrán született 1916. január 1-jén. 1939. június 18-án szentelték pappá. 1943-1944-ben volt tartalékos tábori lelkész.


SZABÓ SÁNDOR Gyöngyösön született 1913. augusztus 07-én, édesanyja Gályász Ilona. A 13. gyalogezred II. zászlóaljában volt tartalékos tábori lelkész, amikor 1943. január 14-én Pilippi helységben eltűnt.


SZABÓ ZOLTÁN Fertőendrődön született 1911-ben, édesanyja Márk Gizella. A 17. gyalogezred tartalékos tábori lelkésze volt, amikor 1943. május 20-án eltűnt.


SZATKÓ (SATKÓ) JÓZSEF ÁGOSTON A Pozsony megyei Grinádon született 1892. október 25-én. 1915. május 16-án szentelték pappá. 1917-től volt tartalékos tábori lelkészi szolgálaton 1919-ig. 1965. március 29-én hunyt el.


SZEBERÉNYI LÁSZLÓ ELEMÉR Pápán született 1885. június 21-én. 1908. jún. 29-én szentelték pappá. 1914. augusztus 4-től december végéig volt tartalékos tábori lelkész a szerb harctéren. 1969. április 30-án hunyt el Sümegen.


SZELÉNYI ÖDÖN Budapesten született 1887. május 24-én. 1915-ben volt tartalékos tábori lelkész.


dr. SZOKOLAY (SZOKOL) ANTAL A Pozsony megyei Kajalon született 1879. november 8-án. 1903. július 14-én szentelték pappá. 1917-ben szolgált tartalékos tábori lelkészként. Esztergomban hunyt el 1951. február 13-án.


SZÖLLŐSI MIHÁLY Veszprémi egyházmegyés áldozópap. Dunakömlődön Tolna Megyében született 1912. január 19-én. Pappá szentelték 1936. június 21-én. Káplán Lesencetomajon, Balatonlellén, Szentbékkállán, Szilasbalháson, Kiskomáromban. 1940 májusától volt tartalékos tábori lelkész Pécsett a 8. gyalog ezrednél. Kitüntetései: Erdélyi Emlékérem és Délvidéki Emlékérem.


SZTOVICSEK (STOVICSEK, STOVLICSEK) BÉLA Szatmárnémetiben született 1890. október 16-án. 1913. június 11-én szentelték pappá. 1915-ben tengerészeti tartalékos tábori lelkészi szolgálatot lát el. Mint a tábori katonai vikariátus lelkészét 1921 februárjában felfüggesztették.


TAKÁCS GUIDO SZEVERIN Celldömölkön született 1882. november 15-én. 1910. július 14-én szentelték pappá. 1913-tól volt tartalékos tábori lelkész 1917-ig.


TAPOLCZAI PÁL Veszprémi egyházmegyés áldozópap. Buzsákon Somogy megyében született 1880. június 29-én. 1906. jún. 30-án szentelték pappá. Káplán Berzencén, Pacsán, kisegítő Bezeréden, plébános Taliándörögdön. 1916-tól 1918-ig volt tartalékos tábori lelkész. 1947. december 31-én hunyt el.


TAREK MIHÁLY Vágújhelyen született 1889. szeptember 29-án. 1912. június 23-án szentelték pappá. 1915-ben volt tartalékos tábori lelkész.


TARNAI BÉLA Budapesten született 1917. október 7-én. 1941. július-augusztus között Szegeden volt tartalékos tábori lelkész. Budapesten hunyt el 2003. április 18-án.


TIHANYI JÁNOS Vimpácon született 1886. július 2-án. 1910. június 29-én szentelték pappá. 1917-től volt tartalékos tábori lelkész 1919-ig.


dr. TOMA IMRE Alsólendván született 1884. november 2-án. 1907. június 24-én szentelték pappá. 1915-től volt tartalékos tábori lelkész 1919-ig. Budapesten hunyt el 1946. augusztus 28-án.


TOMPA FERENC 1918. szeptember 24-én született Illyefalván. Gyulafehérváron szentelték pappá 1943. június 6-án. Ditróban volt káplán, majd Bélafalván lelkipásztor. 1944. október 1-jétől a 27. gyaloghadosztályhoz osztották be hadiszolgálatra. A 70. gyalogezred tartalékos tábori lelkészeként a háború végéig hadműveleti területen szolgált, majd 1948-ig szovjet hadifogságban volt. 1993. január 29-én Illyefalván hunyt el.


vitéz TORNYOS (TEPLÁN) GERGELY  Esztergomban született 1882. március 12-én. 1905. június 27-én szentelték pappá. 1914-től volt tartalékos tábori lelkész 1919-ig. A háború után vitézi címet kapott. Az I. Ferenc József lovagi rend jelvényével, a katonai kereszt II. osztályának rendjelével, a Signum Laudis ezüstjével, a hadi II. osztályú vöröskereszttel és Jubileumi kereszttel tüntették ki. A váci börtönben hunyt el 1951. november 27-én.


TÓTH GYULA GÁBOR Budapesten született 1890. március 24-én. 1915-től volt tartalékos tábori lelkész 1918-ig. Budapesten hunyt el 1948. október 1-jén.


dr. TRINKL KÁLMÁN A Vas megyei Nagyfalván született 1886. november 28-án. 1909. június 27-én szentelték pappá. 1916-tól volt tartalékos tábori lelkész 1918-ig. Dorogon hunyt el 1941. május 8-án.


UNGER LAJOS A Sopron megyei Peresznyén született 1887. augusztus 25-én. 1913. június 22-én szentelték pappá. 1916-tól volt tartalékos tábori lelkész 1919-ig.


ÜRGE JÓZSEF A Bars megyei Verebélyen született 1889. szeptember 5-én. Pappá szentelték 1915. május 16-án. 1916-tól szolgált tartalékos tábori lelkészként 1918-ig. 1960. május 2-án hunyt el.


VAJAY ISTVÁN Az Árva megyei Hladovkán született 1917. május 15-én. Esztergomban szentelték pappá 1941. június 15-én. 1944 novemberétől szolgált tartalékos tábori lelkészként. 1945. április 4-től 1946. január 15-ig hadifogságban volt. Székesfehérváron halt meg 1983. november 1-jén.


vitéz dr. kapuvári VARGYAS TIVADAR Győrben született 1878. augusztus 25-én. 1901. január 26-án szentelték pappá, majd Karancsságon káplán, később Budapestre helyezték hitoktatónak a tisztviselő-telepre, utána Zuglóba, majd a tabáni plébániára, később a budavári Mátyás-templomba segédlelkésznek. 1916-tól tartalékos tábori lelkészként szolgált a háborúban hadosztály plébánosként, ahonnan századosi rangban szerelt le 1918-ban. Budapesten hunyt el 1952. október 12-én.


dr. VARJU MIHÁLY Dunaszerdahelyen született 1887. szeptember 6-án. 1911. június 25-én szentelték pappá. 1918-ban tartalékos tábori lelkészi szolgálatot látott el. Naszvadon hunyt el 1942. április 12-én.


VASÁK JÓZSEF Nyitrán született 1887. április 24-én. 1910. június 26-án szentelték pappá. 1915-ben hívták be tartalékos tábori lelkészi szolgálatra.


dr. VÁNDOR (VASSICSEK) JÓZSEF A Nyitra megyei Vittencen született 1886. december 12-én. Esztergomban szentelték pappá 1911. június 25-én. 1915-től volt tartalékos tábori lelkész 1917-ig. 1956 április 20-án hunyt el.


VÁRADI JÓZSEF Nyitrán született 1887. április 24-én. Pappá szentelték 1910. június 26-án. 1915-től volt tartalékos tábori lelkész 1919-ig. 1962. december 30-án hunyt el.


VÉRTES ANDOR Esztergomi egyházmegyés áldozópap. Pécsett született 1915. június 17-én. 1943-tól volt tartalékos tábori lelkész 1945-ig. 1992. január 30-án hunyt el Esztergomban.


WALLOVITS (VALOVIČ) SÁNDOR Óturán született 1889. január 1-jén. Pappá szentelték 1911. június 25-én. 1914-től volt tartalékos tábori lelkész.


dr. ZÁBORSZKY ISTVÁN Budapesten született 1893. december 6-án. Budapesten szentelték pappá, 1916. április 24-én. 1917-től volt tartalékos tábori lelkész 1918-ig. Esztergomban hunyt el 1949. szeptember 5-én.


dr. ZELENYÁK JÁNOS Szepesalmáson született 1860. június 16-án. 1883. szeptember 17-én szentelték pappá a Szepesi Egyházmegye címére. 1915-től tartalékos tábori lelkészi szolgálatot látott el 1918-ig. 1929. november 23-án hunyt el.


dr. ZUBEK GÉZA VIKTOR Szenicen született 1885. augusztus 17-én. 1908. június 28-án szentelték pappá. 1915-től volt tartalékos tábori lelkész1918-ig.


ZSÁK (ŽAK) LAJOS 1914. június 21-én szentelték pappá. 1916-tól volt tartalékos tábori lelkész a háború végéig.