INTER ARMA CARITAS

FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET

Magazinműsor

honvédelemről, hazaszeretetről,  katonai hagyományokról, hazánk katonáiról.

A Honvédelmi Minisztérium,  a Magyar Honvédség

és a Katolikus Tábori Püspökség

adása a Mária Rádióban.

1. - 5. adás
Szerkesztett változat

 

1. adás
2012. november 7.

„Fegyverek között a szeretet” - műsor indul a Mária Rádióban. Beszélgetés Bíró László katolikus tábori püspökkel.

FODOR ENDRE a HM Sajtóiroda munkatársa: A katona, a rendőr, a tűzoltó – ezek a szolgálatok – mintha egy különálló csoportot alkotnának ma, pedig ők hozzánk tartoznak, akik úgy élik meg hivatásukat: a honfitársainkat szolgáljuk, védjük. Őszinte szeretettel teszik azt, ezért tanultak, ezért hoznak fizikai áldozatot sokszor. Azt szeretnénk tehát, hogy egy igazi találkozás születne meg a műsor által a katonaság világa és azok között az emberek között, akikért ők léteznek. Bíró László katolikus tábori püspök többek között e gondolatokkal ajánlja a Mária Rádióban novemberben induló műsort, amely honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról szól a hallgatóinak.

BÍRÓ LÁSZLÓ tábori püspök: Amikor először szóba került az, hogy a Mária Rádióban egy honvédségi műsor jelenik majd meg, akkor először azokra az idős hallgatókra gondoltam, akik együtt imádkozzák a rózsafűzért a rádióval, akik szentmisét hallgatnak. Hogy jön ide egy honvédelmi adás- kérdeztem magamtól. Hogyan fogják ezt a műsort hallgatni, milyen érzésekkel? Az után belegondoltam abba, hogy mit is szeretnénk majd kínálni ebben az adásban. Inter arma caritas - Fegyverek között a szeretet, ez a műsorunk címe. A honvédség jelenik meg a Mária Rádióban, olyan emberek, akik elkötelezettjei például a felebaráti szeretetnek. A katona is ember, családban él, ő is imádkozik, s majd a műsorainkban hallható lesz, hogy mennyi-mennyi katonaságtól érintett szent van, mennyi emelkedett gondolat van abban a világban, amit úgy nevezünk, hogy honvédség. Örülök tehát annak, hogy az, az „idegenség”, ahogyan sokan tekintenek a honvédségre, megszűnhet majd; megtapasztalható lesz az, hogy mennyire ember az ember, mennyire keresztény a keresztény mundérban is, és mennyi igyekezet és jó szándék van az ilyen elkötelezettségű emberek világában. Sokkal idegenebbül hangzik az a szó, hogy honvéd vagy katona, mint amennyire kellene, hogy érezzük. Pontosan azért, mert egyre kevésbé találkozunk a társadalomnak ezzel a csoportjával. A korábbi időkben legalább a hadköteles kiskatona hazament, s szüleinek elmondta a különféle, vele megtörtént történeteket. A katonaságról létezett egy érdekes kép, hogy ez egy „oroszlánok verme”, ahová, ha valakit bedobnak, akkor őt az oroszlánok előbb vagy utóbb szétmarják. Ma már ugyanakkor más világ a katonaság. Nem hiába van világszerte jelen az egyház is a katonák között, amely nem a fegyverek védelmének ad egyfajta ideológiát, hanem az egyház missziós küldetésének megfelelően szeretne mindenütt jelen lenni, ahol az emberek élnek.

A Magyar Honvédségen belül a Katolikus Tábori Püspökség milyen feladatot lát el?- Az egyház feladata mindenhol ugyanaz: Krisztust hirdetni! Ezt teszi egy sajátos formában a tábori lelkész is. Jelen van a helyőrségben, egyszerűen, a felszentelt voltában való jelenlétével a figyelmet a létnek egy olyan dimenziójára irányítja, amelyről az ember oly’ gyakran elfeledkezik: a lelki, szellemi dimenziójára. A felszentelt pap akár mundérba öltözött emberek között van, akár egy településen az egyházközséget vezeti, feladata mindig ugyanaz: ő Isten jele az emberek között. A katonaság körében is a tábori lelkész Isten jele! Érdekes ez a jelszerep. Egyik, Afganisztánban szolgálatot teljesítő papkollégám szava cseng mindig a fülemben, aki azt mondta: ha végig megyek a táboron, mindenki szeretettel int és rám mosolyog. Egy pap mellett nem tudnak úgy elmenni az emberek – mondja -, hogy ne mosolyognának rá. Érdekes helyzete ez a papnak, akár külföldi misszióban van, akár idehaza. Van egy sajátos jellege a papi létnek a katonák között. A műsornak a címe ugye az, hogy Inter arma caritas, amely egy Rómából „hazahozott” idézet. Az emberek megérzik tehát a pap szerepét; nem fogalmazzák meg talán ilyen frappánsan, hogy a pap „fegyverek között a szeretet”, hanem valamiképpen érzik azt, hogy ő egy más világnak a jele. Ez a másság nem idegenséget jelent, hanem valami hozzánk tartozót.

Különösen manapság elmondható az, hogy a tábori lelkészek jelenléte egyfajta kapaszkodó is, lelki támasz akkor, amikor szűkebb, vagy tágabb környezetünkben mintha minden a feje tetejére állt volna az értékrendet tekintve. - Igen, ez is egyre világosabb feladata A római konferencián is azt fogalmazták meg, hogy a pap a hagyományos szerepek mellett, mint például a liturgikus szolgálat, képviselnie kell a szilárd értékrendet, az erkölcsi, etikai elveket például a Magyar Honvédségben. Egyre inkább tudatosul a honvédelem vezetésében is az, hogy mennyire fontos szerepe van a papnak, az, hogy világos etikai elvek mentén szólaljon meg, akár a képző intézetekben beszél, az órákon, akár liturgikus keretek között ebben az értékrendjében elbizonytalanodott világban. Egy szilárd értékrend az valóban kapaszkodó, ahogyan ezt Ön is említette.

Biztosan felmerül az olvasókban - s a műsor hallgatóiban - is az, hogy mi a különbség a papi hivatást tekintve a katolikus tábori lelkészek és az egyházközségekben munkálkodó papok között? - Az egyházközségben tevékenykedő papot látják temetni, esketni, a kertjét művelni, bevásárolni, tehát hétköznapibb helyzetben is. A katona pap ugyanakkor ott van a helyőrségekben, ahol mindenki teszi a dolgát, van, aki kiképzésre megy, mások adminisztratív munkát látnak el, a pap ott van közöttük. Más a kapcsolatteremtésnek a lehetősége, a kerete. Ugyanakkor az, az összezártság, amely egy helyőrségben létezik, az mégis egyfajta nyitottságot ad a papnak a környezetében lévő emberek felé, s viszont. Egyszóval, a pap nem egyfajta „mágikus figura”, mint például az egyházközségekben sokszor csak liturgikus ruhában látott pap, vagy a hétköznapi ruhája ellenére is inkább, mint az egyház liturgikus szolgájaként megjelenő személy. Itt sokkal inkább közéjük valónak érzik az emberek a tábori lelkészt, hiszen hozzájuk hasonlóan egyenruhában jár-kel közöttük, annak minden pozitív és negatív együtt járóival.

Mi a jelentősége ennek a rádióműsornak? - A rádióhallgató szempontjából megközelítve a kérdést, úgy válaszolnék, hogy azt mondja az Úr Jézus, hogy ti vagytok a Föld sója, ti vagytok a kovász. Egy kovász nem tudja kiváltani a hatását, ha egy milliméterre is, de távol van a tésztától. Egy só, ha nem vegyül bele a levesbe, akkor nem tudja kifejteni a hatását. Azok az eszközök, amelyekkel az egyház jelen van, vagy amelyeket használ, hogy megjelenítse önmagát, abban segít számára, hogy az előbb említett kovász, vagy só szerepét betöltse az emberek között. Amikor a Mária Rádióban az adásunk megjelenik, akkor egy picikét a hallgatók figyelmébe, imádságába, szeretetébe ajánljuk magunkat. Hogy figyeljenek oda azokra az emberekre, akik a mi érdekeinket védik, akik értünk vannak. A katona, a rendőr, a tűzoltó – ezek a szolgálatok – mintha egy különálló csoportot alkotnának, pedig ők hozzánk tartoznak, s úgy élik meg hivatásukat: a honfitársainkat szolgáljuk, védjük. Őszinte szeretettel teszik azt, ezért tanultak, ezért hoznak fizikai áldozatot sokszor. Azt szeretnénk tehát, hogy egy igazi találkozás születne meg a műsor által a katonaság világa és azok között az emberek között, akikért ők léteznek.

 

MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM

201 éve 1811. november 11.-én született PERCZEL MÓR honvéd tábornok. Nevelője Vörösmarty Mihály volt. 1827-ben felvették az 5. tábori tüzérezredbe növendéknek. Az 1831-es lengyelországi felkelés idején a császári katonák közt mozgalmat indított a lengyelekhez való átszökés érdekében, ezért eltávolították a hadseregből. A politikai pályafutása Tolna vármegyében kezdődött, majd az országos közéletben vett részt. Egyre jelentősebb szerephez jut a megyei és az országos politikai életben is. Bátor, szenvedélyes szónoklataival, enciklopédikus tudásával magára vonja a figyelmet. Fejér vármegye közgyűlésén már 1842. október 22-én „nemzeti őrség” felállítását indítványozta. 1848-ban Buda város képviselőjévé választották, és az országgyűlésen a baloldal egyik vezére lett. 1849-ben a kormány és a vezető tábornokok tanácskozásán bírálta a hadvezetést és Kossuthot, ezért fölmentették beosztásából. A szőregi ütközetben (augusztus 5.) és a temesvári csatában (augusztus 9.) mint önkéntes harcolt. Törökországba, majd 1852-ben Angliába menekült. Sokáig élt Jersey szigetén. 1851. szeptember 21-én öccsével, Miklóssal együtt Magyarországon halálra ítélték. 1859-ben – félretéve a közte és Kossuth között fennálló személyi és politikai ellentéteket – Itáliába utazott, és felajánlotta szolgálatait a Kossuth Lajos vezette Magyar Nemzeti Igazgatóságnak, amely a magyar emigráció politikai és szervezési központja volt. Az együttműködés azonban nem jött létre. 1867-ben térhetett. A kiegyezést csak Kossuth-ellenessége miatt támogatta. Rövid képviselőség után visszavonult és megírta emlékiratait. Harcolt a szőregi ütközetben és a temesvári csatában. A szabadságharc eltiprása után Törökországba, majd Angliába menekült. 1851. szeptember 21-én távollétében idehaza halálra ítélték. A kiegyezés után 1867-ben térhetett csak haza. 1899-ben hunyt el.

151 éve 1861. november 10.-én hunyt el MÓGA JÁNOS császári és királyi altábornagy. Az 1848-49-es szabadságharc első szakaszában ő volt a magyar hadsereg fővezére. István nádor lemondása után ő vette át a Jellasiccsal szemben álló magyar sereg fővezérségét és a pákozdi csatában megállította a bán előnyomulását. 1848. október 30-án a magyar sereggel osztrák földre lépett, de Jellasics és Windisch-Grätz csapataitól a schwehati csatában vereséget szenvedett. A magyar főváros elfoglalása után letartóztatták és Olmützben öt év várfogságra ítélték. Fogságának kitöltése után, veje, gróf Lázár György birtokán hunyt el.

150 éve 1862. november 12-én született RÉVÉSZ ISTVÁN aki 1928-29 között volt a magyar nemzeti hadsereg tábori püspöke. Vácon szentelték pappá 1885-ben. Két évig káplán volt Fóton, majd Dunakeszin lett plébániai adminisztrátor, illetve plébános, ahol katolikus iskolát, hitelszövetkezetet és egy 400 tagot számláló katolikus kört szervezett. Kiváló szervezőképesség és jó szónoki képesség jellemezte, ugyanakkor a társadalmi és politikai életbe is aktívan bekapcsolódott. 1906-ban Kecskemétre került és a tanyavilág lelki és szellemi felemelkedésével foglalkozott. Megszervezte az angolkisasszonyok gimnáziumát, valamint öt tanyai lelkészséget és számos tanyai iskolát. XI. Pius pápa 1928. március 3.-án trebennai címzetes püspöknek, Horthy Miklós kormányzó március 20-án tábori püspöknek nevezte ki. 1928. június 13-án szentelték püspökké Kecskeméten. Püspöki beiktatása után a következőket mondta: „Atyjuk akarok lenni lelkészeimnek, és arra fogok mindenkor törekedni, hogy együttes erővel, a Szentlélek kegyeinek fölhasználásával munkálkodjunk hadseregünk lelki gondozásán”. 1929. január 18-án hunyt el. Temetése a budavári Kapisztrán-templomból 1929. január 21-én volt, sírhelye Kecskeméten a Szentháromság temetőben van.

56 éve 1956. november 7.-én halt meg GÉRECZ ATTILA költő, sportoló, az 1956-os forradalom mártírja.
Dunakeszin született értelmiségi családban. A nagyváradi magyar királyi Gábor Áron Honvéd Tüzérségi Hadapródiskola tanulójaként 1945-ben az iskolával nyugatra ment. A németországi Friedrichshafenben francia hadifogságba esett. 1946. október 23.-án érkezett haza. A budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban érettségizett 1948-ban. Édesapja első világháborús vitézi címe miatt nem tanulhatott egyetemen, ezért vasesztergályos tanuló lett. Versenyszerűen sportolt, 1949-ben a magyar öttusa-válogatott kerettagja volt. Összeesküvés vádjával 1950. december 8-án letartóztatták és 15 év fegyházra ítélték. Társai közül négyet halálra ítéltek, hármat kivégeztek. A váci börtönbe vitték, ahol a verselés mellett német, angol és francia költők verseit fordította. 1954 májusában írta első versét „Így bocskorosan” címmel, mely lelkierőről, és optimizmusról tanúskodik. A börtönben valóságos irodalmi kör szerveződött Füveskert-csoport néven. Műveiket később a nyugaton megjelent Füveskert-antológiában adták közre, mely a börtönkápolna előtti füves parkról kapta a nevét. A nagy dunai árvíz idején 1954. július 18-án a váci börtönből a jéghideg, áradó Dunát átúszva Budapestre szökött. Három nap múltán – miután valaki elárulta – letartóztatták, és újra bebörtönözték. A budapesti Kozma utcai fogházba vitték és hónapokig szigorított magánzárkában, sötétzárkában tartották. Innen 1956. október 30-án szabadult. Szabadságharcosként részt vett az utcai harcokban. A Rókus kórháznál két szovjet tankot kilőtt, de egy harmadik T–34-es harckocsi gépfegyversorozatából halálos lövés érte. Földi maradványainak végső nyughelye a Kerepesi temető 21-es parcellájában található.

56 éve 1956. november 10.-én bocsátotta ki az Elnöki Tanács az úgynevezett „Tiszti Nyilatkozatot”, melyben az aláíró katonatisztnek el kellett ítélnie a forradalmat és ki kellett nyilvánítania, hogy fegyveresen is részt vállal a forradalom leverésében. A nyilatkozatot a katonatisztek mintegy 26%-a - több mint 6900 fő - nem írta alá, őket november 20.-án eltávolították a hadseregből.

24 éve 1988. november 10.-én az akkori kormány elfogadta az alternatív katonai szolgálat bevezetését.

21 éve 1993. november 9-én egy harckocsi pár óra alatt lerombolta Mostarban a 450 éves Öreg hidat.
A híd újjáépítésének megszervezése1995 után indult meg. Az építés során a magyar békefenntartói SFOR alakulat, a Magyar Műszaki Kontingens katonái emelték ki a híd darabjait a Neretva folyóból 1997. szeptember 29. és november 23. között. Mivel az újjáépítés alatt biztosítani kellett a forgalmat, ezért egy gyalogoshíd felállításáról is döntött a város. A Magyar Műszaki Kontingens katonái és a magyar Hídépítő Vállalat szakemberei építették fel a kettészakított Mostart ismét összekötő ideiglenes hidat. Az Öreg hidat örökítette meg 1903-ban Csontváry Kosztka Tivadar „Római híd Mosztárban” című festményén.

20 éve1992. november 10.-én Budapesten tárgyalt Borisz Jelcin Oroszország első választott elnöke.
A magyar vezetőkkel megállapodott arról, hogy az 1,7 milliárd dollárt kitevő orosz államadósság felét katonai repülőgépek szállításával törlesztik. Az Országgyűlésben elmondott beszédében bocsánatot kért a magyar néptől az 1956-os beavatkozás miatt.

3 évvel ezelőtt 2009. november 7.-én állították hadrendbe a 2001 szeptember 11-i terrortámadásban megsemmisült New York-i Világkereskedelmi Központ ikertornyainak acélhulladékából épült hadihajót, a USS New Yorkot. A hadihajó több mint 200 méter hosszú, és 800 katona szállítására alkalmas.

 

2. adás
2012. november 14.

"Hogy valakinek a lelkében ott él-e az isteni szeretet lángja, észreveszem szavaiból, nem amikor Istenről beszél, hanem amikor földi dolgokról szól." - Simone Weil francia írónő filozófus gondolataival köszönti önöket a mai adás szerkesztője, Fodor Endre.

Először röviden adásunk tartalmából: Ott vagyunk a katonák mellett az élethelyzeteikben és megkaptuk a bizalmat arra, hogy ezekben az élethelyzetekben még inkább ráébresszük őket arra, hogy mi értelme van valójában katonának lenni, mondja a katolikus tábori püspökség általános helynöke a szolgálat történetét bemutató sorozatunk első részében. Szent Márton püspök példája arra int, hogy dolgozzunk önzetlenül, hallják majd abban a történeti visszatekintésben, amelyben a felderítők védőszentjére emlékezünk. Kalendárium, majd pedig Jákob János dandártábornok a Protestáns Tábori Lelkészi szolgálat püspöke vallja, a hivatásunk arról szól, hogy lelki gondozók vagyunk és ezért tűzön-vízen át minden körülmények között meg kell tennünk mindent. Ennyit tehát adásunk tartalmáról röviden, és most következzenek a részletek.

Vajon valamennyi hallgatónk tudja-e azt, hogy a katolikus tábori püspökség hogyan jött létre? Mi a feladata? Hogyan vesz részt a honvédelemben, a katonai szolgálatban? A püspökség történetéről beszélgettem Berta Tibor ezredessel, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynökével.

- Internetes honlapunkon az van a címben, hogy Katolikus Tábori Püspökség, és alatta az, hogy Katonai Ordinariátus. Hogyha az a kérdés, hogy honvédségi vagy egyházi intézmény, akkor a cím mindjárt nagyon jól megvilágítja ezt. Honvédségi intézmény abban a tekintetben, hogy Honvédelmi Minisztérium Tábori Lelkészi Szolgálat, Katolikus Szolgálati Ág, Katolikus Tábori Püspökség. Ez egy honvédségi intézmény, hiszen a Tábori Püspökség, a Katolikus Szolgálati Ág, a Honvédelmi Minisztérium egyik háttérintézménye. A Katonai Ordinariátus pedig egyházi intézmény, az egyházmegyékkel azonos jogállású szervezet tulajdonképpen, talán így lehetne megvilágítani ezt a fajta jogállást, akár honvédségi, akár pedig egyházi részről. És hogyha így nézzük, akkor mindjárt az 1994-es újrakezdéshez kell, hogy visszamenjünk. 1994 az a fordulópont és az a dátum, amikor valójában létrejön a Katolikus Tábori Püspökség és létrejön a Katonai Ordinariátus.

Ugyanúgy képzeljük-e ennek a felépítését, mint egy egyházmegye esetében, tehát hogy vannak plébánosok? Egyáltalán plébánosoknak nevezhetjük-e őket? Azután vannak itt katolikus tábori lelkészek, akiket gondolom, a helyőrségbe ugye elküldenek szolgálatra? Tehát hogyan épül föl? Kikből épül föl? Milyen szolgálatot teljesítenek itt? - Valójában ugyanúgy épül föl a Katonai Ordinariátus mint egy egyházmegye, csak nem területhez kötődően vannak a különböző szervezetei, illetve lelkészei és papjai, hanem személyekhez, nevezetesen a katonákhoz kötődően. A Katonai Ordinariátusban ugyanúgy, mint minden egyházmegyében van ordinárius, vagyis van püspök. Vannak olyan szervezetek, amelyek a püspök munkáját segítik, és vannak a tárbori lelkészek, akiket nevezhetünk plébánosoknak is, hiszen ugyanolyan joghatóságuk van az ő területükön, a katonai lelkipásztorkodásban, mint a többi plébánosnak, akik más egyházmegyékben szolgálnak. Valójában az egyházmegyei struktúra, vagyis a Katonai Ordinariátus struktúrája ugyanaz, mint az egyházmegyéké, csak nem területhez kötődik, hanem személyekhez. A magyarországi Katonai Ordinariátusnak a területe, az valójában Magyarország területe, hiszen a honvédség, a magyar honvédelem az egész ország területén jelen van, olyan helyőrségekben, amelyek „szét vannak szórva” az országban. Természetes módon, nem gondoljuk azt, hogy a Katonai Ordinariátus lefedi egész Magyarország területét, de ugyanakkor mégiscsak ott vagyunk olyan helyeken, ami egy másik egyházmegyében nem adatik meg. Vannak lelkészeink Kaposváron, Székesfehérváron, Veszprémben, Szolnokon, Hódmezővásárhelyen, Debrecenben, Tatán, Budapesten, tehát számos és különböző helyen, olyan területeken, ahol a katonák dolgoznak, ahol a katonák élnek.

És ők, mint tábori lelkészek, csak lelkészek, vagy egyben katonák is? Kérdezem önt is, mint ugye ezredest? - Sok vita volt erről a kezdet kezdetén 1994-ig. Amit tudok erről az, az hogy nagyon sok érv, és ellenérv szólt ellene és mellette, hogy megőrizzük-e azt a struktúrát, azt a szerveződést, amely 1950 előtt volt, tehát amikor működött a magyar honvédelemben a tábori lelkészi szolgálat, vagy pedig legyen úgy 1994-től, hogy a tábori lelkészek, csak tábori lelkészek, de katonai rendfokozat nélkül. Nagyon sokféle példa áll előttünk: egyrészt amit mondtam a történelmi tapasztalat, hogy a katonai lelkészek régen katonai rendfokozatot viseltek, ugyanakkor pedig mindazok, akik részt vettek ebben a munkában, hogy a Tábori Lelkészi Szolgálat létrejöjjön 94-ben, azok, azért kitekintettek a világ számos tájára, ahol azt tapasztalták, hogy van, ahol a tábori lelkészeknek van katonai rendfokozatuk, valahol nincsen. Valahol például, csak hogy ilyen részletekbe bele menjünk, a tábori lelkészeknek nincsen rendfokozata, de abban a pillanatban, hogyha például misszióba mennek, akkor bizony egyenruhát húznak és rendfokozatuk lesz, holott odahaza úgymond béke környezetben „civilként” dolgoznak a laktanyában. Igaz, hogy tábori lelkészek, de nem hordanak sem egyenruhát, sem rendfokozatot. A sok éves tapasztalat mára azt bizonyította, hogy az egyenruhás lelkészeknek igenis van létjogosultsága. Miután megszűnt a sorkatonaság, ez még jobban kiviláglott. Sokkal jobban elfogadják a katonák azt a tábori lelkészt, aki egyenruhát húzva ugyanazokat a feladatokat, ugyanazokat a követelményeket, ugyanazokat a helyzeteket fölvállalja, mint ők.

Sorozatunk első beszélgetésének zárásaként, hogyan fogalmazná meg, mi a legfontosabb feladata ma a katolikus tábori lelkésznek? - Azt gondolom, hogy visszatérve talán 1994-re a kezdetek kezdetére, amikor azt mondta a Katonai Ordinariátus első tábori püspöke, hogy „szeretnénk ott lenni a katonák mellett, és szeretnénk kérni a bizalomnak az esélyét.” Most így az elmúlt pár esztendő távlatából én azt mondom, hogy talán sikerült ott lennünk a katonák mellett, és ott vagyunk a katonák mellett különböző élethelyzeteikben, ami egyik küldetésünk is. És talán meg tudtuk valósítani azt, hogy megkaptuk a bizalmat ehhez a szolgálathoz, talán rá is szolgáltunk erre a bizalomra. Ezzel a bizalommal élve egyre több katonát tudunk valójában olyan élethelyzetbe hozni, hogy ő saját maga meg tudja azt mutatni, hogy miért érdemes valójában katonának lenni.

A Katolikus Tábori Püspökség történetéről hallották Berta Tibor ezredes általános helynököt. Sorozatunkat folytatjuk következő adásainkban.

A hit pajzsa Szent Márton, a felderítő katonák védőszentjének ünnepe november 11-én a püspök halálának évfordulóján volt.

Szentesi Csaba görög katolikus tábori lelkész történeti áttekintését hallják:
Gyorsan változó, bizonytalanságokkal teli világ volt akkor is, amikor feltűnt egy fiatalember, aki bátorságával lett sokak megmentője. A hit pajzsa Szent Márton, a római birodalom területén Savariában, a mai Szombathelyen született 316-ban vagy 317-ben. Szülei nem voltak keresztények, nem is nézték jó szemmel, hogy fiuk 12 éves korában kérte felvételét a hit jelöltek, vagyis a katekumenek közé. Miközben a keresztségre készült, apja kérésére, aki százados volt a hadseregben, katonai szolgálatra jelentkezett. Ezekben az években az erények gyakorlásával, bátorságával, kivívta társai megbecsülését. Légióját Galliába küldték, s itt történt, hogy a kemény téli hidegben meglátva egy reszkető koldust, köpönyegét kardjával kettévágta, s felét annak vállára borította. Másnap álmában Jézus Krisztust látta a köpenyben, aki így szólt: Márton a hittanuló öltöztetett engem e köpenybe. 22 éves korában keresztelkedett meg. A kereszténnyé lett katona még két évig szolgált a légióban, egyik fontos ütközete előtt a császár gyávasággal vádolta meg Mártont, aki válaszul megfogadta, hogy fegyvertelenül, Jézus nevét segítségül hívva fog harcolni. A csatára azonban nem került sor, mert csodálatos módon az ellenség békét kötött a rómaiakkal. Mártont hamarosan diakónussá szentelte Hilarius püspök. Álmában intést kapott, hogy térjen vissza Pannóniába. 355-ben indult el, útja során rengeteg embert megtérített. Még rablókkal is találkozott, de látva bátor kiállását, nem bántották. Többször is megjelent neki egy alak, s közölte bármerre is jár az ördög mindenhová elkíséri. Missziós munkája nem volt zavartalan, számtalanszor bántalmazták, eretnekekkel harcolt, de soha nem törhették meg igaz hitét. Egyházközségeket szervezett és később oda küldte tanítványait, hogy folytassák a keresztény hit megszilárdítását. Apostoli buzgósága, és példamutató alázata révén Gallia szerte ismerték, és tisztelték. 371-ben Tours városának püspökévé szentelték. A püspöki hivatalt alázattal viselte, bár a szentelését ellenezte. A legenda szerint egy liba ólban bújt el, de a libák gágogása elárulta hollétét. A negyedik század végén a római birodalom a külső támadások és a belső ellentmondások miatt meggyengült. A félelemtől rettegő, bizonytalanságban élő nép az egyháztól várt segítséget. Mártont atyjuknak tekintették. A halál, vidéki munkájában érte a szent püspököt. 397. november 8.-án halt meg Candéban. Halála óráján így imádkozott. „Uram, ha népednek még szüksége van rám, nem vonakodom a munkától.” Temetése november 11-én volt Tours-ban városában. Gyakran érhet bennünket igaztalan vád, munkánkat nem mindig ismerik el. Szent Márton püspök példája arra int, hogy dolgozzunk önzetlenül, semmi jutalmat nem várva. Gyakoroljuk az erényeket, hogy általunk sokak térjenek a Krisztusi útra. Felderítő katonáink pedig legyenek mindenben hasonlóak védőszentjükhöz.
Szentesi Csaba Szent Márton püspökre emlékezett. A görögkatolikus tábori lelkész immár 10 esztendeje végzi hivatását. Jelenleg Debrecenben szolgál.

A hivatásunk arról szól, hogy lelki gondozók vagyunk, és ezért minden körülmények között mindent meg kell tennünk. Vallja a most következő beszélgetésben Jákob János dandártábornok a Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálat püspöke, akivel akkor beszélgettem, amikor 50. születésnapja alkalmából köszöntötte őt a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára.

- Nagyon jól esett, és átmelegítette a szívemet, hogy az előjáró részéről is fontos eseménynek tartott dolog egy 50 éves születésnap, bár keresztyén emberként abban az alázatban éltem és élek, hogy aki elismeri a teendőinket az a mi mennyei Atyánk, és ha az ő Fia meg tudta alázni magát mindenben a szolgálatért, akkor mi is érdemek nélkül is végezzük teendőinket. De mondhatom talán emberi nyelven is szólva, hogy ez a hab a tortán. Nagyon jól esett ez a megjutalmazás.

És ilyenkor akarva-akaratlanul az ember egyfajta összegzést azért végez, gondolom én, mármint, hogy a szép, a nehéz, kevésbé szép emlékek vegyülnek. Miben látja az önök szerepét, az önök feladatát itt a Magyar Honvédségen belül? - Nehéz erre válaszolni, nehéz kérdés. Bonyolultsága éppen abból fakad, hogy nincs változás a szolgálatban. A hivatásunk arról szól, hogy lelki gondozók vagyunk, és ezt tűzön-vízen át minden helyzetben el kell végeznünk, mert fogadalmat tettünk meg Mennyei Atyánk előtt, hogy erre szerződünk. Ez kötelez bennünket és ennek szeretnénk megfelelni. Ő adjon ehhez erőt nekünk.

Következő 50 év kihívásai? - Ez nehéz. 50 év nem a mi kezünkben van, meglátjuk. Szeretnénk ezt folytatni, és minél közelebb kerülni ahhoz a célhoz, amit egyrészt magunknak tűztünk ki, más részt, pedig amit a lehetőségek megengednek előttünk. Minél jobban beteljesíteni azt, hogy tényleg az Isten dicsőségére végezhessük, és embertársaink javára, a katonák javára azt a szolgálatot, amit végzünk.

Jákob János dandártábornokot, a Protestáns Lelkészi Szolgálat tábori püspökét hallották.

 

MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM

642 éve 1370. november 17.-én I. (Nagy) Lajos magyar királyt lengyel királlyá koronázzák a krakkói székesegyházban.

172 éve 1840. november 19.-én Kossuth Lajos Pest Vármegye közgyűlésén tartott beszédében gróf Széchenyi Istvánt a „legnagyobb magyar”-nak nevezi.

164 éve 1848. november 16.-án Sepsiszentgyörgyön, a Háromszék Honvédelmi Bizottmánya ülésén Gábor Áron elmondja híres szavait: „Lészen ágyú”.

154 éve 1858. november 16.-án halt meg Mészáros Lázár honvéd altábornagy, az 1848-49-es szabadságharc hadügyminisztere. Köznemesi birtokos családba született. Jogi tanulmányait megszakítva lépett katonai pályára. Részt vett a napóleoni háborúkban. Később Radetzky tábornagy figyelt fel a tehetséges huszártisztre, az ő javaslatára léptették elő 1845. október 20-án ezredessé és ezredparancsnokká. Rendkívül nagy műveltségű tiszt volt. Hét nyelven beszélt, és elmélyült ismeretei voltak a katonai tudományok mellett a társadalommal és a gazdasággal kapcsolatos egyéb tudományágakban is. 1837-től levelezett Széchenyi Istvánnal. 1844. december 21.-én, a Magyar Tudós Társaság levelező tagjává választották. Kossuth Lajos javaslatára Batthyány Lajos 1848. március 22-én felkérte, hogy vállalja el az első felelős magyar kormányban a hadügyminiszteri posztot. Mészáros Lázár elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar honvédsereg megszervezésében, joggal nevezik a magyar honvédség megteremtőjének. Hadügyminiszterként ő készítette el az ország védelmére szükséges katonai erő kiállításáról szóló törvényjavaslatot. Ő volt a Batthyány-kormány egyetlen minisztere, aki nem mondott le, és hadügyminiszterként lett a megalakuló Országos Honvédelmi Bizottmány tagja. A temesvári csata után 1849. augusztus 14.-én Törökországba távozott. Később Franciaországban és Angliában élt, majd az Egyesült Államokban, Iowa államban farmerkedéssel próbálkozott. 1858 októberében – rövid idővel halála előtt – tért vissza Angliába. Végrendeletében úgy rendelkezett, hogy nem kíván hazájába visszatérni mindaddig, amíg az ország területén idegen hatalom katonái tartózkodnak. Hamvait 1991. március 15-én helyezték végső nyugalomra a bajai Szent Rókus-kápolnában.

118 éve 1894. november 15.-én született Baumann István vezérőrnagy. Ő volt 1944 októberétől 1945 februárjáig annak a 12. tartalék gyalog hadosztálynak a parancsnoka, mely részt vett Budapest védelmében. 1945. február 12.-én szovjet fogságba került. 1947.-ben mint háborús bűnöst 20 évi kényszermunkára ítélik. 1955.-ben amnesztiát kapott és hazatért. 1966-ban hunyt el.

94 éve 1918. november 13.-án IV. Károly magyar király (I. Károly néven osztrák császár) a Bécs melletti Eckartsau vadászkastélyban írt levelében lemond a magyar államügyekben való részvételéről, Magyarország trónjáról azonban nem. A nyilatkozat szövege az alábbi volt: Trónra lépésem óta mindig arra törekedtem, hogy népeimet minél előbb a háború borzalmaitól megszabadítsam; a mély háború keletkezésében semmi részem nem volt. Nem akarom, hogy személyem akadályul szolgáljon a magyar nemzet szabad fejlődésének, mely iránt változatlan szeretettől vagyok áthatva. Ennél fogva minden részvételről az államügyek vitelében visszavonulok és már eleve elismerem azt a döntést, mely Magyarország jövendő államformáját megállapítja." Felesége, Zita királyné kijelentette, hogy „egy uralkodó nem mondhat le, csak megfosztható trónjától”.

56 éve 1956. november 18.-án fél órán keresztül hatalmas magyar zászló lobog a New York-i Szabadság szobron. Az akciót Sisa István, a Free World Review szerkesztője tervelte ki egy csoport magyar emigránssal. Mártonffy István egy 15 fős csoporttal az akció fizikai lebonyolításának feladatát vállalta, Keviczky Kálmán az események lefilmezését, Sisa pedig azt, hogy felveszi a kapcsolatot az amerikai lapokkal és rádiókkal. A hét méter hosszú, három méter széles zászló és a még nagyobb, fehér alapú felirat elkészítését emigráns magyar lányok vállalták. Az akciót eredetileg november 17-e, szombat délelőttre tervezték, mivel azt gondolták, a másnapi vasárnapi lapok révén így lehet a legnagyobb nyilvánosságra szert tenni. A csoport össze is gyűlt a Manhattan csúcsán lévő Battery Parkban, de teljes szélcsend volt és eső, emiatt a zászló kitűzését másnapra halasztották. A zászlót Mártonffy a teste köré csavarva rejtette el. Amikor a zászlóval együtt elindultak felfelé a szoborban, a csoport más tagjai különböző ürügyekkel lelassították a felfelé igyekvő turistákat. Fent leverték a fáklyához vezető szűk csigalépcső ajtaját elzáró lakatot és hamarosan kibontották a zászlót. A magyar zászló a fáklya széléről lobogott. A kívül maradtak fényképezni és filmezni kezdtek. A turisták csak akkor értették meg, mi is történt, amikor a szobor talapzatán is kibomlott a felirat: "STOP GENOCIDE, SAVE HUNGARY". Sisa István közben a manhattani partról megkezdte a média tájékoztatását. A helyszín felett megjelent a Daily News helikoptere, majd egy másik gép is. Időközben a feljutott turisták jelentették a szobor őrségének, hogy fönt valami történt. Mire az őrök felértek és bevonták a zászlót, az mintegy fél órán át lengett a Szabadság-szoborról. Az őrök igazoltatták a magyar csoportot és jegyzőkönyvet vettek fel, majd a zászlót elkobozták. Az akció résztvevői közül senkit nem tartóztattak le.

47 éve 1965. november 13-án hunyt el Uzdóczy-ZADRAVECZ ISTVÁN ferences szerzetes, vezérőrnagy, a Magyar Nemzeti Hadsereg első katolikus tábori püspöke. Tizennégy éves korában lépett a ferences közösségbe, később a zágrábi teológián filozófiát hallgatott. Tehetsége végett rendi elöljárója Rómába küldte tanulmányainak folytatására, itt dogmatikából és szónoklattanból doktorált. 1907. március 30-án a Lateráni Bazilikában szentelték pappá. Hazatérése után Baján és Gyöngyösön tanított a rend teológiáján, majd a Szeged-alsóvárosi ferences plébániára került házfőnöki beosztásba. Az első világháború alatt a szegedi menetszázadok és a kórház lelki gondozását végezte. Az 1919-es diktatúra idején nyíltan szót emelt az embertelenséggel szemben Lőw Immánuel szegedi rabbival együtt. Lőw és Zadravecz bölcsességének köszönhetően a diktatúra bukását követően Szegeden nem alakult ki az országban sok helyütt tapasztalható antiszemitizmus, mert a szegedi zsidóság nem csatlakozott Kun Béláék ámokfutásához. Kapcsolatba került az ellenforradalom vezérkarával, ő áldotta meg Szegeden a Nemzeti Hadsereg zászlaját. Horthy Miklós kormányzó felkérésére Csernoch János bíboros, hercegprímás Zadravecz Istvánt felterjesztette Rómánál tábori püspöki kinevezésére, egyben felkérte őt a tábori püspökség megszervezésére. Zadraveczet 1920. augusztus 24.-én Csernoch bíboros szentelte püspökké. Püspöki jelmondatául a „Pro Regno Mariano” – „Mária országáért” szavakat választotta. Mindent megtett az egységes és jól felkészült katonalelkészi kar megteremtése érdekében. Lendülete és szerzetesi elkötelezettsége lévén sokat küzdött a katonai lelkészség működési feltételeinek javításáért, a tábori lelkészek szervezett felkészítésért. Különféle akciókat szervezett, a szegények megsegítésre, a hadiárvák gondozására, a hősi halottak emlékének ápolására. Minden alkalmat megragadott a katonahősök emlékének őrzése, a katonai védőszentek, közöttük Kapisztrán Szent János kultuszának elmélyítésére. Különösen szívén viselte a laktanyai kápolnák építését, de gondja volt a katonák énekes – és imakönyvének kiadására is. A kaszárnyákba való jó könyvek eljuttatása és könyvtárak létesítése is szívügye volt. érdekében. A legénység részére bevezette a szobánkénti hitoktatást és különböző előadások megtartását. Kezdeményezésére a Várban a helyőrségi templom mellett fölállították Kapisztrán Szent János szobrát. 1925-ben belekeveredett a frankhamisításba és bár a bíróság fölmentette, az ügy lezárása után 1927. március 1.-én lemondott a tábori püspökségről. Ezt követően papi tevékenységet folytatott, könyveket írt, és társadalmi megmozdulásokon tartott beszédeket. 1939-ben ki akarták nevezni kassai püspöknek, de ő nem fogadta el. 1945. május 8.-án „háborús és népellenes bűncselekmény” vádjával letartóztatták az 1942. március 22.-én A kereszténység bástyája című rádióbeszéde miatt. 1946. április 12.-én a Budapesti Népbíróság első fokon 5 és fél évi börtönre ítélte, de szeptemberben szabadon engedték. 1947. február 15.-én 4 év fegyházra és 10 év politikai jogvesztésre ítélték. Egy újabb bírósági tárgyaláson októberben 2 év börtönre ítélték, melyet az addigi fogsággal kitöltöttnek vettek, de az ÁVH internálta. Szabadulása után a máriagyűdi ferences rendházban élt. 1951 júniusában a szerzetesrendek feloszlatásakor Alsóvadász, majd Homrogd községbe telepítették. 1953 szeptemberében a kényszertartózkodást föloldották, Pilisszántón, majd Szomoron lakott a plébánián. 1955-től haláláig a zsámbéki plébános adott neki szállást. A rendőrség ott is folyamatosan zaklatta, házkutatások alkalmával elvitték precízen vezetett följegyzéseit is, amelyek egy részét 1990 után a rend budai kolostorának könyvtára visszakapott Zsámbékon hunyt el. Kívánsága szerint az esztergomi ferences templom kriptájában helyezték örök nyugalomra.

15 éve 1997. november 16.-án a NATO-csatlakozásról tartott magyarországi népszavazáson 49,24 százalékos részvétel mellett a választók 85,33 százaléka mondott igent.

6 éve 2006. november 17.-én hunyt el Puskás Ferenc, az Aranycsapat kapitánya, posztumusz honvéd dandártábornok. Budapesten született 1927. április 1.-én. Olimpiai bajnok és világbajnoki ezüstérmes magyar labdarúgó, edző, a Nemzet Sportolója. Közismert becenevén Puskás Öcsi, Spanyolországban Pancho‎. 1950 és 1954 között a magyar futballválogatott csapatkapitánya és a Budapest Honvéd meghatározó egyénisége volt. Az 1956-os forradalom leverésének hírére külföldön, először Bécsben maradt, ahová rövidesen felesége és gyermeke is követte. Később Spanyolországba költözött, ahol 1958-ban a Real Madrid játékosa lett. 39 évesen felhagyott játékosi pályafutásával és futballedzőként kezdett tevékenykedni. 1991-ben végleg Magyarországra költözött. 1992-től az MLSZ utánpótlás-, majd nemzetközi igazgatója lett. végül 1993-tól egy rövid időre a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya volt. Puskást minden idők legjobb magyar futballjátékosának tekintik. Páratlan játékát a rendkívüli robbanékonyság, a tökéletes labdakezelés, a kiismerhetetlen cselek, a szellemes megoldások, a szinte centiméterre pontos átadások, a nem mindennapi helyzetfelismerés és a briliáns lövő készség jellemezte. Akaraterejét igazolja, hogy amikor Spanyolországba igazolt, túlsúllyal küszködött, ám átállt a spanyol ritmusra, és rövid időn belül képes volt lefogyni a megfelelő szintre. Harmincéves kora után is képes volt a megújulásra, és a publikumot a régi játékával, sőt néha annál is jobbal kápráztatta el. Ismert volt erős és hihetetlenül pontos bal lábas lövéseiről. Puskást az IFFHS a 20. század egyik legjobb európai játékosának tekinti. 2004-ben felkerült a neve a világ legjobb labdarúgóinak névsorát tartalmazó FIFA 100-as listára. A Budapest Honvéd FC csapatában ma már senki nem játszhat 10-es mezben, mert a klub Puskás előtt tisztelegve visszavonultatta ezt a mezszámot. Puskás Ferenc 1942 és 1956 között a Kispesti AC-ben és jogutódjában, a Budapesti Honvédban 349 bajnoki mérkőzésen 358 gólt szerzett. Puskás rendkívül jó eredménnyel szerepelt a magyar válogatott tagjaként, 85 mérkőzésen 84 gólt szerezve (találati aránya: 0,988). Összehasonlításképpen Pelé a brazil válogatottban 92 mérkőzésen 77 gólt szerzett (találati aránya: 0,837). Gerd Müller a német válogatottban ugyan 62 meccsen 68 gólt ért el (találati aránya: 1,097), ebből azonban 22 találkozón gyengébben teljesített. A legjobb találati arányt Puskás csapattársa, Kocsis Sándor érte el, aki 68 meccsen 75 alkalommal talált a hálóba (amely 1,103-as találati arányt jelent).
... végül egy legendás történet
Papp László háromszoros ökölvívó olimpiai bajnokunk, 1963 decemberében Madridban lépett szorítóba hivatásos mérkőzés keretében a spanyol Folledo ellen. A tét a középsúlyú Európa-bajnoki cím volt. A hatalmas csarnok zsúfolásig megtelt. Papp László kissé szorongva nézett a mérkőzés elé. Nem az ellenfél izgatta, hanem a győzelemre áhítozó, heves vérmérsékletű, 15 ezer főnyi hazai közönség várható hangorkánja. Zúgott is a harsány biztatás a spanyolok kedvence felé. Egyszer azonban váratlanul felharsant a lelátó egyik szögletében a harsány „Hajrá, Papp!” kiáltás is. És míg Folledo hívei olykor szünetet is tartottak, Papp szurkolói megállás nélkül a mérkőzés végéig lankadatlanul biztatták a magyar fiút. Laci önbizalmát láthatóan növelte a váratlan buzdítás. Fölénye egyre fokozódott. Végül biztos győzelemmel harcolta ki az Európa-bajnok büszke címet. Az első gratuláló Puskás volt, aki a szorító közvetlen közelében szurkolta végig a mérkőzést. – Nem értelek, „Öcsi”! – jegyezte meg Papp. – Te amiatt panaszkodsz, hogy alig hallasz Spanyolországban magyar szót. És íme: ma este több száz magyar buzdított itt engem. – Tévedsz, „Görbe”! (ez Papp kedvenc beceneve) – mondta Puskás. – Rajtunk kívül egyetlen magyar sincs itt. Kubala és én fogadtuk fel ezeket az embereket itt. Kasztíliai munkanélküliek. Megvettük nekik a jegyet és órabért fizettünk, hogy téged biztassanak. Becsülettel rászolgáltak a fizetésre.

 

3. adás
2012. november 21.

"Az igaz ember helyesen használja fel ajkát. Ha szól, értelmesen szól. Ha kérdez, nem keres viszályt, ha válaszol, nem nagyképűsködik. Más szavába nem vág bele. Nem akarja saját nézetét rákényszeríteni a másikra, és bölcsességét nem fitogtatja a piacokon. Mértéket tart a beszédben is, a hallgatásban is. Tanít, de nem kérkedik, és örömmel megmondja, hogy mit tanult másoktól. Még beszédének hangját is jól választja meg. Mérlegre tesz mindent, mielőtt nyilatkozik." - Nagy Szent Vazul gondolataival köszöntöm a hallgatóinkat, a szerkesztőt Fodor Endrét hallják. Az egyházatyák, a keresztény ókor és középkor kiemelkedő egyházi íróinak egyik legjelentősebb képviselőjét Szent Vazult idézve ismét, abban bízom, hogy helyesen használjuk fel ajkunkat, azaz szólalunk meg rádiónk most hallható műsorában. Tartalmas, változatos beszélgetéseket idézve, az egyszerű, mára azonban sajnos erősen megkopott emberi értékeket hirdetve.

 Adásunk tartalmából először röviden:
* Ugyanannyi hívő katona van a Magyar Honvédségben az arányokat tekintve, mint amennyi hívő ember van az országban, mondja a Katolikus  Tábori Püspökség általános helynöke, a püspökség életét, mindennapjait bemutató sorozatunkban.
* Soha nem szabad felednünk a napi politikai élet hullámveréseit, és sokszor kicsinyesnek tűnő kenyérharcai között sem, hogy összetartozunk.    Összekötnek bennünket a katonai temetők is, amelyek nemcsak az elesettek sorsát zárták le végérvényesen, hanem a hátrahagyottak sorsát is      mindörökre megváltoztatták. Ezt már Hende Csaba honvédelmi miniszter hangsúlyozta Szombathelyen, a német katonai temetőben nyugvó          katonák új névtábláinak avatásán.
* Nekem kötelességem ezt a kultúrát felmutatni, tovább vinni, terjeszteni. Hangsúlyozza a Magyar Honvédség Légierő Zenekar vezetője, akit       majd a katonazene jelentőségéről hallanak.

Milyen helyet foglal el a Tábori Lelkészi Szolgálat a honvédségen belül? Egyáltalán mennyi hívő katona szolgál mundérban? Többek között e kérdésekre is választ kapunk Berta Tibor ezredestől, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynökétől, a Tábori Lelkészi Szolgálatokat bemutató sorozatunk mai részében. - 1994-ben lett fel állítva a Katolikus Tábori Püspökség, mint a Honvédelmi Minisztérium egyik háttérintézménye. A teljes hivatalos neve Honvédelmi Minisztérium, Tábori Lelkészi Szolgálat, Katolikus Szolgálati Ág. A Katolikus Szolgálati Ágon belül kettő szervezet van, az egyik a Katolikus Tábori Püspökség, a másik pedig a Katolikus Tábori Lelkészi Kar. A Katolikus Tábori Püspökségen természetes módon a tábori püspök úr, jelenleg Bíró László tábori püspök, jómagam, illetve előadók, és a szervező tiszt dolgozik. A Tábori Lelkészi Karon belül pedig - amelynek a vezetője a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokságán szolgáló, kiemelt vezető tábori lelkész, Takács Tamás alezredes - a tábori lelkészek szolgálnak. Bíró László tábori püspök úr nem katona, ugyanakkor természetes módon a lelkészeknek, mint a Tábori Püspökség vezetője elöljárója. Ugyanakkor pedig szakmai elöljáró egyértelműen, úgymond egyházi részről. A katonai ügyekben az általános helynök az, aki a lelkészekkel a különböző dolgokat intézi valójában.

Tehát jelen esetben Ön. - Igen.

A Lelkészi Szolgálat a katonai hierarchiában milyen helyet foglal el? Vagy egyáltalán meg lehet-e határozni a helyét? - A különböző országokban más és más a tábori lelkészi szolgálatoknak a helye a hadseregekben. Nálunk úgy alakult ez ki az 1994-es újrakezdéskor, hogy a Honvédelmi Minisztérium egyik háttérintézménye lett a Tábori Lelkészi Szolgálat, tehát valójában a katonai hierarchiába, a Magyar Honvédségbe nem tagozódik be a tábori lelkészség, hanem egy különálló minisztériumi szervezetként van jelen. Egy tábori lelkész egy adott helyőrségben, a parancsnoknak igazából nem alárendeltje, hanem mellérendelt viszonyban vannak. Hogy bonyolítsuk egy kicsit a helyzetet, ez azért megváltozik akkor például, amikor misszióban van egy tábori lelkész, tehát külszolgálatban: ott a szakmai elöljárója mindig is a tábori püspök, de a katonai elöljárója az adott kontingensnek a parancsnoka.

A magyar Tábori Lelkészi Szolgálat összehasonlítva más országok lelkészi szolgálatával mennyiben mutat hasonlóságot, és miben mutat különbséget? - Amikor 1986. április 21-én II. János Pál pápa kiadta a Spirituali Militum Curae kezdetű apostoli konstitúcióját, amely arról szól, hogy a katonák lelkipásztori szolgálatát hogyan kell megszervezni. Ez egy külön pápai dokumentum, amiből a tábori lelkészségek táplálkoznak. Természetes módon nem ez az egyetlen, hiszen volt már egy előző 1951-es pápai rendelkezés is, amely szabályozta az akkori tábori lelkészségeknek a működését. Ez valójában nem azt írja felül, hanem, még csak nem is hogy megváltoztatja, hanem a Spirituali Militum Curae meghatározza azokat a módokat, azokat a helyzeteket, azokat az elgondolásokat, amelyeket a Katonai Ordinariátusoknak követniük kell szerte a világon. Most, ha megnézzük, hogy miben különbözik és miben tér el a magyarországi tábori lelkészség, vagy a magyarországi Katonai Ordinariátus, azt gondolom, akkor azt kell mondani, hogy olyan sajátos kérdésekben, melyek sajátos magyar kérdések, ugyanakkor pedig szinte mindenben hasonlít a különböző tábori püspökségekre.

Berta Tibor ezredes általános helynök mit mondana arról a civil, nem katona hallgatóinknak, másabb egy tábori lelkész, mint egy plébános? Másak a problémák? Másképpen közelít meg bizonyos kérdéseket? - 1994 után fölmerültek olyan kérdések: hogy hány hívő katona van a Magyar Honvédségben? Amikor ezt például tőlem megkérdezték, akkor én megpróbáltam erre „nagyon szépen, okosan, logikusan, eltöprengve” válaszolni, és „számolgatni” hogy mennyi hívő katona is lehet? És aztán rájöttem az évek múltán arra, hogy valójában a Magyar Honvédség katonái nem a Holdról jöttek ide, tehát ugyanannyi hívő katona van a Magyar Honvédségben, mint amennyi hívő van ebben az országban. Se több, se kevesebb. A tábori lelkésznek és egy egyházmegyés plébánosnak minden bizonnyal szinte ugyanazok a gondjai, vagy problémái, feladatai, és az örömei. Talán azzal a különbséggel, hogy a tábori lelkész elég sokszor találkozik, és elég sokszor van módja olyan helyzetekben találkozni katonákkal, amelyekben talán egy plébános nem nagyon részesül a munkája során. A missziókra, a külszolgálatokra gondolok elsősorban, hiszen ott olyan gondokat lehet megtapasztalni, amelyek talán a mi hétköznapi, itthoni, mindennapi életünkben nem fordulnak elő egyáltalán.

A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség nagy gonddal ápolja a katonai hagyományokat. Kitüntetett szerepe van a hadisír gondozásnak, legyen szó a magyar vagy a más nemzetek katona temetőiről. Szombathelyen, november 17-én egy német katonai temetőben nyugvó katonák új névtábla avatását tartották. Az eseményen jelen volt Hende Csaba honvédelmi miniszter is, akinek ott elmondott beszédéből idézünk.

- Eljöttünk, hogy emlékezzünk azokra, akik áldozatul estek a háborúk kegyetlen kényszereinek, és embertelen logikájának. Eljöttünk, hogy emlékezzünk és kimondjuk a béke szavait. Eljöttünk, mert hisszük, ezzel a béke és a nemzetek közötti megértés ügyét szolgáljuk. Szinte minden európai város határában van katonatemető. A békétlen 20. század rettenetes öröksége. Soha nem szabad felednünk a napi politikai élet hullámverései, és sokszor bizony kicsinyesnek tűnő kenyérharcai között sem, összetartozunk. Összetartozunk mi európaiak, mert közös a múltunk, közösek a gyökereink, közösek az élmények. Bizony összekötnek minket ezek a temetők is. Ezek a temetők, amelyek nem csak az elesettek sorsát zárták le végérvényesen, de a hátrahagyottak sorsát is mindörökké megváltoztatták. Megváltoztatták az apákét és anyákét, a szerelmekét és a hitvesekét, és az árvákká lett gyermekekét. Ezek a halottak Európa közös tragédiájának közös halottai, hiszen a háborúk közös élménye volt minden egyes európai család. Emlékeznünk kell, hogy értsük mit jelent a háború, s mit jelent az, hogy Európa nemzetei a szabadság jegyében, a béke és az együttműködés útján igyekeznek járni. Minden zajos vita, minden szívtartó érdek dacára. Emlékeznünk kell, hogy majdan mi magunk is megfelelhessünk a nagy kérdésekre, amik az élet és a halál, és ez a temető állít elénk.

 

A Magyar Honvédség Légierő Zenekar rendszeres közreműködője műsorunknak. A Katona János alezredes vezette veszprémi zenekar 1985-ben alakult. Előadásában a katonazene mellett hallható a jazz éppúgy, mint az egyházi zene.

Alezredes Úr, hogyan lehetne azt megfogalmazni a Veszprémi Légierő Zenekar vallási témájú népénekeket éppúgy előad, mint egészen népszerű dallamokat. - Ennek a története tulajdonképpen az, hogy az ember mit hozott magával a családból. Ugye én olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy a zenével foglalkozhatom. Egyébként alapjáraton bölcsész vagyok, de a családi indíttatásomban mindenképpen láttam ennek a kultúrának a felmutatását. És mivel megkaptam a zenekart, tehát a zenekarnak a karmestere lehetek, én úgy gondolom, hogy nekem kötelességem ezt a kultúrát fölmutatni, tovább vinni, és természetesen terjeszteni.

Népszerű a zenekar. - Igen, mert a zenekar több lábon áll. Elsősorban ugye foglalkozunk a hazafias katonadalokkal. Azon belül is a fegyvernemi dalokkal, és természetesen a mostani játékunkban az egyházi zenének a fölmutatása nagyon fontos, és a szórakoztatás legalább annyira igényt kimerítő, hiszen a katonáknak vagy a civil lakosságnak ugye mindig szüksége van a szórakozásra. Amit eddig most csináltunk az egyházi zene, az nyilván szakrális zene. A fegyvernemi dalok az a hazafias identitás felmutatása, a szórakoztató zene az pedig mindig a szabadidő eltöltéséhez vonatkozóan kívánjuk felmutatni azokat az énekeket, azokat a világslágereket, amelyek filmzenék, vagy egyéb magyar slágerek feldolgozása big band stílusban. A Keresztény Katonák Szövetségének vagyok az elnöke, ez egy nemzetközi szervezet és nyilván ezen a vonalon keresztül is szeretném fölmutatni, nemcsak a keresztény értékrendet. Ha azt mondjuk, hogy magyarság tudat, honvéd zene, ez a két szó én azt hiszem, hogy párhuzamosan fut egymással. A magyarság tudatnak, a honvéd szónak, ennek mindenképpen együtt kell működni. És ezt én fölmutatom nemcsak a kereszténység-keresztyénségben, mert ugye református testvérekről is beszélhetünk, én magam egyébként megjegyzem, hogy református vagyok hanem a hazafias daloknak a játszásával: Ezeket én párhuzamban folytatom is, meg hát nyilván ezeket kutatom is, mert még ugye rengeteg teendőnk van ezzel kapcsolatban.

Úgy gondolom, hogy katonazene, és itt nem csak a katona indulókról beszélek, éppúgy hozzá tartozik a katona emberhez, mint a fegyvere. - Ez így van, tehát én azt gondolom, hogy maga a daloknak a szövege elsősorban fölmutatja azt a haderőnemi vagy fegyvernemi identitást, amelyre nagyon nagy szükség van. Nyilván a dallamról elég nehéz beszélni, mert a dallamok azok a két világháború között, főleg inkább a harmincas években, egy kicsit olyan németes beütésűek voltak, aztán később, majd amikor ugye a Központi Ellenőrző Bizottság 1928-ban elhagyta Magyarországot, akkor már egyre jobban fölmerült az, hogy inkább nyúljunk vissza azokhoz a népies dalokhoz, verbunkosokhoz, csárdásokhoz, amelyek teljes mértékben a mi kultúránkat képzik. És akkor így kerültek aztán jobbnál jobb, és szebbnél szebb fegyvernemi dalok a két világháború között a honvéd zenébe. Itt mindenképpen hadd említsem meg Seregi Artúrt, aki a 2. Honvéd Gyalogezred zenekarának karmestere volt, és természetesen Fricsai Richárdot is, aki az 1. Honvéd Gyalogezrednek volt a karmestere, egyben főkarmester is. Nagyon- nagyon sokat tettek ennek az ügynek az érdekében.

Mennyire kapcsolódnak ezek a fegyvernemi dalok, a fegyvernemet szolgáló katonai alakulatokhoz? - Teljes mértékben. Fölkutattam, hogy minden városban honvéd gyalogezredek szolgáltak. Hadd mondjak egy példát: a harmadik honvéd gyalogezred Székesfehérváron, Szent István induló. A negyedik honvéd gyalog ezred, Győr, Szent László induló, tehát mindegyiknek megvolt egy-egy szenthez, vagy a fegyvernemhez kötődő dala, és ezek természetesen a szövegükben is ezt megmutatták. Ha volt egy állománygyűlésük, akkor ezt szépen ők elénekelték az állomány gyűlés végén.

 

MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM

518 éve 1494. november 24.-én hunyt el Kinizsi Pál, országbíró, temesi ispán, Mátyás király hadvezére.

209 éve 1803. november 24.-én született gróf Vécsey Károly honvédtábornok, aradi vértanú. Bécsben végezte a hadiiskolát, 1848 elején a 2. huszárezredben szolgált őrnagyi rangban. 1848 májusától a Délvidéken részt vett a szerbek elleni harcokban. Októberben nevezték ki a 2. huszárezred parancsnokává, ezzel együtt ezredesi rangot kapott. 1848 decemberétől – már tábornoki rangban – a bácskai hadtest egyik hadosztálynak parancsnoka lett. 1849 januárjában határozott kiállásával távozásra kényszerítette a hadtest árulóvá vált parancsnokát. A felbomlástól megmentett hadtestet a Közép-Tisza vidékére vezette, ahol Damjanich János csapataival egyesülve a szolnoki csatában fényes győzelmet arattak. 1849 áprilisától Arad és Temesvár bevétele volt a feladata. Az aradi vár védőit a vár kiéheztetésével megadásra késztette, de Temesvárt nem sikerült elfoglalnia. A temesvári csata elvesztése után seregével elvonult. A világosi fegyverletétel hírére augusztus 20-án Borosjenőn a cári csapatok előtt kapitulált. Aradon kötél általi halálra ítélték. Mivel a császári udvarban személyes ellenségei voltak, esélye sem volt a fellebbezésre, sőt édesapja hadbíróságnak írt levele is nehezítette ügyét. Vécseyt utolsónak végezték ki Aradon. Kivégzése előtt a már halott Damjanich kezeit csókolta meg búcsúzóul.

192 éve 1820. november 20.-án született Nemeskéri Kiss Miklós 1848-as honvéd ezredes, emigráns politikus. 1844-től fogalmazó, majd titkár volt a Helytartótanácsnál. Ebből az időszakból származott ismeretsége Teleki Lászlóval, Irányi Dániellel és Kossuth Lajossal.1847-ben Itáliában megismerkedett és összebarátkozott Giuseppe Garibaldival. 1848. március 15. után az elsők között csatlakozott a forradalomhoz, és lelkesen vett részt a szabadságharcban, részben az eszmék, részben a barátai miatt, de rokoni kapcsolatok okán is, melyek Batthyány Lajoshoz fűzték. 1848. június 8-án a magyar kormány Buda város 1. gyalogos nemzetőrzászlóalja parancsnokává nevezi ki. Részt vett az október 30-ai schwechati csatában. 1848 novemberétől a budai gyalog- és nemzetőrség főparancsnoka. 1849. február 2-án előléptették ezredessé. Rövid ideig a budai vár, majd Pétervárad parancsnoka volt. Egyes források szerint a szabadságharc 9 csatájában vett részt, melyekben több kisebb sebesülést szerzett. 1849 áprilisában a latinul, németül, franciául, angolul, olaszul, és spanyolul folyékonyan beszélő fiatal tiszt a debreceni kormány megbízásából tárgyalásokat kezdett a badeni forradalmi csapatok, a Velencei Köztársaság és a magyar honvéd haderő stratégiai összehangolására. 1849. május 21-én részt vett a budai vár ostromában és visszafoglalásában. A visszavételt követően rövid időre a vár parancsnokává nevezték ki. Ő vitte Kossuth levelét Angliába, amelyben kölcsönt kért a függetlenségéért harcoló Magyarország részére. Kalandos küldetése során eljutott Párizsba, majd Londonba, de az angolok érdektelensége miatt útját nem kísérte siker. Párizsban gróf Teleki Lászlóval, a magyar kormány franciaországi megbízottjával együtt a kormány, illetve a közvélemény támogatásának elnyerésén dolgozott a függetlenségi nyilatkozat utáni Magyarország, illetve a magyar kormány elismerése érdekében.

164 éve 1848. november 20.-án Gábor Áron bejelenti, hogy elkészültek az első ágyúk. Az ágyúkat a Magyarhermány melletti Bodvajon öntötték. Először november 30-án, a hídvégi csatában használták őket, és a székelyek megnyerték az ütközetet. A legelső ágyú neve Jókai Mór szerint Jancsi volt.

65 éve 1947. november 26.-án halt meg Jány Gusztáv vezérezredes. Ő volt annak a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadseregnek a parancsnoka, amely 1943 januárjában a Donnál vívott harcok során rendkívül súlyos, megsemmisítő veszteséget szenvedett. Jány Gusztáv 1942 őszén – a hadszíntérre látogató Nagy Vilmos honvédelmi miniszter közbenjárásával – felmentését kérte Horthy Miklós kormányzótól, tiltakozásul a német hadvezetés által a magyar hadseregtől megkövetelt, végrehajthatatlanul nehéz feladatokra, amelyek mellé a kért támogatást a hadsereg nem kapta meg a német vezetéstől. A tábornok kérelmét Horthy elutasította. 1943. január 14-én, az arcvonal kettős áttörését követően a hadsereget már a bekerítés fenyegette. 1943. január 24-én, hadseregének felbomlása után kiadta „ A 2. magyar hadsereg elvesztette becsületét…” kezdetű hírhedt parancsát. Ezt a parancsát később hatályon kívül helyezte és egy újabb parancsban alárendeltjei hősies küzdelmét domborította ki. A frontról való hazatérése után visszavonult, nem volt hajlandó a nácikat és a nyilasokat szolgálni. A szovjet megszállás elől családjával Németországba távozott. A háború végén az amerikaiak felajánlották neki, hogy a Horthy-csoporttal menjen spanyol–portugál területre, de ő a következőt mondta: „ha egyetlenegy magyar, ártatlanul vádolt katonának könnyíti a sorsát azzal, hogy odahaza megtudják az igazságot a második hadsereggel kapcsolatban, akkor bármi történjék is velem, azt szívesen és örömmel vállalom.” 1945. június 19.-én, mint háborús bűnöst közigazgatási úton lefokozták, és kicsapták a hadsereg kötelékéből. 1946-ban, felesége halála után önként hazatért, ehhez kieszközölte az amerikai katonai hatóságoknál az engedélyt. Egy hazatérő hadifogoly-szállítmánnyal érkezett az országba, és feladta magát a magyar hatóságoknak. A HM katonapolitikai osztályának kaposvári kirendeltsége vette őrizetbe 1946. október 7-én.A bíróság előtt Jány a szolgálati szabályzatra hivatkozott, mondván, hogy ő azt soha nem sértette meg. A Budapesti Népbíróság a háborúban betöltött szerepe miatt golyó általi halálra ítélte. Jány az ítélet meghozatala után nem kért kegyelmet. A Budapesti Népbíróság 3:2 arányban, és szótöbbséggel a Népbíróságok Országos Tanácsa is kegyelemre méltónak minősítette Jányt, és dr. Pálosi Béla is kegyelemre terjesztette elő. Tildy Zoltán köztársasági elnök a kegyelmi kérvényt 1947. november 22.-én elutasította. A védelem 1947. november 25-én elfogadott felfolyamodását nem bírálták el s az ítéletet 1947. november 26-án végrehajtották a régi Gyűjtőfogház udvarán. 1993. október 4.-én a Legfelsőbb Bíróság – a Legfőbb Ügyészség felülvizsgálati indítványára – Jányt az ellene emelt vádak alól jogilag felmentette. 2011. január 12-én Jány Gusztáv ügyvédje az Államfőnél kezdeményezte Jány Gusztáv posztumusz vezérezredessé történő kinevezését. 2011. február 11.-én Schmitt Pál, köztársasági elnök a honvédelmi miniszterhez fordult Jány Gusztáv posztumusz vezérezredesi kinevezése ügyében. Jány Gusztáv 1943. január 20-án, nyolc nappal az urivi áttörést követően ezt írta feleségének: Édes Ancikám! Azt mondta ismételten, nem szeretem eléggé, és azért járok ott, hol a halál angyala arat. Nincs igaza angyalom, ép mert mérhetetlenül szeretem, járok ott, hogy ne kelljen szégyenkeznie miattam. Legalább azt ne mondhassák, hogy gyáva voltam, és elmenekültem akkor, mikor a hadsereg sorsa megpecsételődött. Nem az én hibám. Figyelmeztettem, hogy így felmorzsolódunk, segítség nélkül nem bírja ki a csapat. Semmi haszna nem volt, csak az a parancs ismétlődött, kitartani. Napóleon hadseregének sorsa elért bennünket. Isten vele Édes, meleg szeretettel gondolok anyámra, családunkra, barátainkra, és mélységes, hálás, síron túlig tartó hű szerelemmel Magára gyönyörűm, mert mindent megadott, mit feleség férjének adhat. A jó Isten áldása kísérje, és legyen meg akarata, mindig magára, Ancikám, gondoló Gusztija

Kedves hallgatóink, következő adásunk újabb interjúkkal, riportokkal, beszélgetésekkel, jövő szerdán jelentkezik majd 18 óra 40 perckor. Mai műsorunk ismétlésben hallható szombaton délután 17.00. órakor, kedd hajnalban 4 óra 10 perctől.
"Ha mindent kijavítottál volna magadban, amit másokban eddig hibáztattál, tökéletes ember volnál." - E gondolattokkal kívánok további tartalmas rádiózást, kellemes napot valamennyiüknek. A szerkesztőt, Fodor Endrét hallották.

 

4. adás
2012. november 28.

"Csillag remeg a víz színén, kutatom, ki vagyok én, két örvény közös lemezén lebegek várakozva. Hallgat a csillagos éj. Vakít az erős nappali fény, az esti félhomályban rémít a közelgő éj, de a csillagfényben csendes derűvel megyek a virradat elé." - Szabó Lőrinc Csillagfényben című versének soraival köszönti a hallgatókat a mai adás szerkesztője, Fodor Endre.

 Adásunk tartalmából:
* A Nemzeti Katonai Zarándoklat helyszínére, Makkosmáriára invitálom majd önöket, az ott készített riportban. A családi élet fontosságáról, a   külföldi misszióban betöltött lelkészi szolgálat feladatairól is hallják majd azokat a katonákat, akik az ott készített riportban szólalnak meg.
* Miben tud segíteni társainak egy hívő katona? Többek között a Katolikus Tábori Püspökséget bemutató sorozatunk mai részében erről is szó   lesz.

Adásunkban rendre megszólal Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke, hogy a Katolikus Tábori Püspökség tevékenységéről, feladatáról szóljon ebben a műsorban.

- A Tábori Lelkészi Szolgálatnak el kell kísérnie a katonát bárhova, és bármilyen élethelyzetben, bármilyen körülményben. Talán az egy nagyon megfontolandó dolog lenne nekünk, tábori lelkészeknek – lehet, hogy másoknak is -, hogy a szolgálatunkat, a tevékenységünket, úgy kell végeznünk, hogy az emberek rákérdezzenek arra, hogy miért csináljuk ezt? Hogy nem beszélnünk kell talán erről, hanem azt kellene megmutatnunk a szolgálatunkban, hogy mi ezt valamiért, pontosabban szólva Valakiért tesszük. S ha ezt meglátják a katonák, akár katolikusok, akár nem katolikusok, akár nem hívők, akár vallásukat nem gyakorlók, akkor talán fölmerülhet bennük a kérdés, hogy vajon ezek az emberek ezt miért így teszik?

Miben segíthet az egy hivatás betöltésében, hogyha valaki hívő, azzal szemben, aki esetleg nem? - Összetett a kérdés. Maga a katonaság - most nem pusztán a magyar katonaságot értem ezalatt - legyen, az bárhol a világon azt gondolom, egy hagyománytisztelő, egy történelmet tisztelő, egyfajta általános, még azt is mondanám, hogy örök érvényű értékeket elismerő szervezet. A Katolikus Egyház szintén egy ilyen intézmény. Olyan értékeket képvisel, mint amilyet a különböző hadseregek, és a különböző katonák is képviselnek. Bízom benne, hogy ebben a rádióműsorban majd földolgozásra kerül azoknak a katonáinak, azoknak a nagy hadvezéreink a hite. Hogy ők hogyan közelítettek valójában a végső valósághoz, hogyan közelítettek az Istenhez, a saját életüket hogyan igazították az örökké valósághoz. Hogy hogyan mutatkozott meg az ő Istenbe vetett hitük a katonaéletükben, a hadvezéri életükben. Hogy könnyebb-e hívőként katonának lenni? Minden bizonnyal tényleg összetett ez a kérdés, de én azt gondolom, hogy egy hívő ember, minden gyarlósága és minden gyengesége ellenére egy fegyelmezettségben kell, hogy éljen. Ez a fegyelmezettség ki kell, hogy hasson az életének bármely területére. A magán életére, a szolgálati életére a katonának, idehaza, és a külmissziókban. És amikor ez a fegyelmezett élet elvezet oda, hogy a katona nem csak a saját életét tudja fegyelmezetten megélni, hanem ebben a fegyelmezett életben oda tud valójában figyelni másokra, akkor ebből, ebből a fegyelmezett figyelemből az következik, hogy szeretni kell a másik embert.

Makkosmária római katolikus temploma Pest-megyében Budakeszin, a székesfehérvári egyházmegye területén lévő búcsújáró hely. Hiteles története szerint 1731-ben egy Traub János nevű legény a Budakeszi határában fekvő szőlőkbe igyekezett, amikor egy útszéli tölgyfánál Krisztus arca jelent meg előtte. Traub később megbetegedett, majd gyógyulása után egy olasz származású budai festőtől vásárolt egy gyermekét tápláló Szűzanyát ábrázoló olajfestményt és a képet az útszéli tölgyfára helyezte. Hamarosan mások is látogatni kezdték a helyet, majd Acsády Ádám veszprémi püspök engedélyezte, hogy a szent képet nyilvános tiszteletben részesítsék. Később az összegyűlt adományokból kis kápolnát építettek a szent kép fölé, amelyet a közelben élő két remete gondozott. A népszerű zarándokhelyen, az Óbudán működő Trinitárius szerzetes rend egytornyú templomot, és egy kis kolostort épített. A rend, a Fogolyváltó Szűzanya szent háromságról nevezett rendje, a török ellen folytatott harcok idején egész Dél-Európában a fogságba esett keresztények kiváltásán fáradozott. Pénzt gyűjtöttek, és sok esetben a szerzetesek saját magukat cserélték ki egy-egy hadifogolyért. Nem véletlen tehát, hogy a Nemzeti Katonai Zarándoklat helyszíne Makkosmária volt, idén immár 18. alkalommal.

Püspök atya a szent beszédében említette a család fontosságát, ha valamikor, akkor azt hiszem most 2012-ben ez igencsak fontos. - Észre se vesszük, hogy a család mennyire epizód szereplőjévé vált a társadalomnak. Azt gondolom, az ilyen fajta keresztény alkalmak jók arra, hogy tudatosítsuk, a család milyen fontos a társadalom számára. Mostanában három dolgot szeretek kiemelni. A család adja meg a társadalom, őrzi a társadalom számára az ajándékozás, az ingyenesség kultúráját, a szolidaritásnak a kultúráját, és az áldozatkészségnek a kultúráját. Az első az ajándékozás. A társadalomban kint adunk-veszünk, a családon belül az ajándékozás él. A családi életet mi teszi széppé? Az édesanyának az ingyenes ajándékozó jelenléte. És a társadalmat mi teszi elviselhetővé? Az, ha találkozunk olyan becsületes munkás, iparos emberrel, aki nemcsak elvégzi a munkát, hanem szépen végzi el. Hozzá teszi a maga ajándékát. Aztán a másik, amit a család adhat a társadalomnak, az a szolidaritás. Annyira kiveszik a társadalomból a szolidaritást, már nem figyelünk egymásra, mindenki megy a maga célja után, és a családban még ott van a gyengék iránti szolidaritás. Ahogy a család odafigyel a picire, az erőtlenre. Ahogy oda figyel a betegére, az öregére, és szeretettel hajol föléje. Ez is a családnak a nagy értéke. A harmadik, amit szeretek mostanában kiemelni a családról, azaz áldozatkészség. Egy nagy európai konferencián mondta valaki, hogy ami megmentheti a családot, ha újra éled az áldozatkészség. Ő Krisztus keresztjéről beszélt, hogy Krisztus meghalt értünk, ajándékként oda adta értünk az életét. Ugye Krisztusnak a szava, nagyobb szeretete senkinek nincs annál, mint aki életét adja barátaiért. A családban még él ez a lelkület, hívő és hitetlen családban egyaránt. Nagyon fontos, hogy a társadalomban, amely néha marginalizálja a családot, egyre inkább élőként jelen legyen a család.

- Druzsin József százados vagyok, ő pedig Druzsin Zsóka a feleségem.
Akkor az egész család eljött erre a zarándokútra, és a gyerekek is. Hány gyerek van? - Hivatalosan kettő, de most hármat hoztunk.
Akkor ezt most meg kell magyarázni. - Egy baráti házaspárnak a nagyobbik kislányát hoztuk el magunkkal.
Ez a lelki viszonyulás teljesen ellentétes egy fegyveres testületben betöltött hivatással szemben? - Nem, egyáltalán nem. Sőt, pont tegnapi napon voltunk kihelyezett parancsnoki értekezleten Kalocsán az alakulatommal, és ott misével kezdtük a parancsnoki értekezletet. Tehát a helyőrségi lelkész tartotta a szentmisét, és az egész állomány aki a parancsnok értekezletre hivatalos volt, részt vett rajta.
Püspök úr a szentbeszédében említette, a családnak a fontosságát. Hogyha valami, akkor azt hiszem talán már tetten érhető az önök példáján is, hogy például az önök esetében fontos a család. - Természetesen, egy katona életében mindenképpen fontos, hiszen ez a hátország. Ez az a biztos pont, amihez mindig vissza lehet nyúlni, ami mindig alapot ad a mindennapos küzdelmekhez. Ez egyértelmű. De nem katona vonatkozásban is, a társadalom egy alap építő köve, kell hogy legyen a család. Nem beszélve ugye a teológiai vonatkozásról, ecclesiola azt jelenti család, kis egyház. Tehát mi vagyunk annak az ős mintának az életre váltása, amit Krisztus elénk élt.

A Makkosmáriai kápolna kertjében beszélgetünk, körülöttünk katonaemberek, családok, gyerekek. A zarándoklatnak az értelmét, jelentőségét miben látja Püspök Úr? - Ugye a zarándoklat mindig fáradtsággal jár. Elindulunk otthonról, vállaljuk az útnak a törődését, bizonytalanságát, és megérkezünk valahova. Minden zarándoklatban megéljük az emberi életnek a természetét. Az emberi élet is ilyen. Elindult a létünk, aztán megyünk az úton, találkozunk ezzel-azzal, amazzal, és a végén megérkezünk. A megérkezés egy izgalmas dolog. Ha tudom a célt, akkor tudom már mi a jó, és mi a rossz. A mai embernek néha az a problémája, hogy nem tudja hova tart a lét. Nincsen cél. Nincs értelme a létnek, és elbizonytalanodik, elkeseredik. Jó volt, itt éppen beszélgettem emberekkel, akik mondták, hogy olyan jó volt vállalni az útnak a törődését, és megérkezni. Olyan békességet ad a megérkezés, és megérkeztünk együtt ide Makkosmáriára. Élvezzük egymás közelségét, élvezzük a szíveknek az összecsengését.

Rácz István főhadnagy, tábori lelkész

Mióta tábori lelkész? - Harmadik éve. Kezdeti tapasztalataim tulajdonképpen laktanyából nincsenek, mivel most jártam meg a harmadik missziómat. Ha valahol, akkor ott szükség van arra, hogy lelki támasz legyen.

Akár Afganisztán, akár Koszovó, azért mindegyik egy határhelyzet távol a családtól, távol az otthontól, a megszokott napi rutintól. Mindig egy picit jobban megnyílnak a katonák, jobban fontossá válik talán az, hogy közöttük van lelkész, és aki esetleg otthon is nem minden vasárnap templomba járó, az is hamarabb templomba járóvá válik. Makkosmáriai zarándokút keretében itt a kápolna előtt beszélgetünk. Az ön számára mit jelent egy ilyen zarándoklat? - Tulajdonképpen itt püspök atyának a homíliájára tudok leginkább utalni. Az a gondolat fogott meg nagyon benne, amikor mondta, hogy a fogolykiváltás. Mai korunkban is rengetegen vannak akik ilyen-olyan „fogságban” szenvednek, és itt lehet a különböző szenvedély betegségekről beszélni. Akár a közöny, és sok más egyéb, ezekben sokan szenvednek. Nekünk tulajdonképpen egy ilyen fogolykiváltó szerepünk is van, hisz megoldást kell kínálnunk ezekre a problémákra.

Bíró László, katolikus tábori püspök

A közösségnek az alapja a család, de hát itt most azért beszéljünk egy másfajta közösségről, a hitbéli közösségről. Manapság Püspök Úr szerint mi az ami leginkább fontos kell hogy legyen, egy közösség összetartó erő? - Ritkán szoktunk arról beszélni, hogy a hit, - ahogy itt is idegen emberek vagyunk együtt, - közösséget teremt, és a közösség mindig kultúrát hoz létre. Ebben a mostani együtt létünkben is egyfajta kulturáltság érződik. Ebédezünk, koccintunk, beszélgetünk. Valaki itt mondta hogy ez az együtt lét, - ilyen nincs Budapesten -, hogy az emberek megállnak és egymással szóba állnak, beszélgetnek. Ez a mi kultúránk. Az egész kereszténység arról szól, hogy Krisztus magára vette a mi emberségünket és közel jött hozzánk. Egy ilyen zarándoklaton éppen ezt érezzük, hogy közel vagyunk egymáshoz.

 

MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM

184 éve 1828. december 10.-én született Korányi Frigyes (Kornfeld) belgyógyász, egyetemi tanár, a magyar orvostudomány egyik korai meghatározó alakja. Nagykállóban született tehetős izraelita orvos családban, nyolc testvére volt. A középiskolát a szatmárnémeti piaristáknál végezte, a pesti egyetem orvosi karán 1844-ben kezdett tanulni. Orvostanhallgatóként rész vett az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban. Előbb mint nemzetőr, majd mint a Szabolcs vármegyei önkéntes zászlóalj gyógyszertár parancsnoka. Később a nyíregyházi katonakórház főhadnagya lett, a szabadságharc végén pedig a 104. honvédzászlóalj főorvosa volt. 1848-ban apja kezdeményezésére ő is (teljes családjával együtt) áttért a katolikus hitre és felvette a Korányi nevet. 1849 őszén folytatta tanulmányait Pesten, 1852-ben szerzett diplomát. A szabadságharcban való részvételéért még ebben az évben száműzték Bécsből felségsértés címén (egy magánlevélben tett egy megjegyzést Ferenc Józsefre – „a császár jóképű gyerek” – amit – szándékosan vagy véletlenül – „jóltáplált gyereknek” fordított félre a rendőrségi cenzúra, így az gúnyosnak hatott) illetve Pestről is, Nagykállóba. 1852-ben kezdte meg praxisát Nagykállóban, 1859-ben egyik alapítója volt a helyi kórháznak. 1861. január 30-án Szabolcs vármegye főorvosának nevezték ki. A magyar alkotmány felfüggesztése (provizórium) elleni tiltakozásul 1861. november 4-én a teljes megyei tiszti karral együtt lemondott. (a provizórium egészen a kiegyezésig tartott) 1864-ben amnesztiát kapott és visszatérhetett Pestre, ahol előbb a tífusz-fiókkórház, majd 1865-ben a Rókus Kórház idegbeteg osztályának vezetője lett. 1864-ben a pesti egyetemen magántanári képesítést szerzett idegkórtanból. 1866-ban kinevezték a pesti egyetemen a belgyógyászat tanárává. 1878-ban kezdődött meg az I. belklinika (ma Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet, rövidebb nevén „Korányi Kórház”) építése saját tervei alapján, melynek átadása után egészen haláláig igazgatója lett és maradt. „Klinikáján” – Magyarországon elsőként, de a korban sem túl elterjedt módon – bevezette a laboratóriumi kutatást, a vegyi-, bakteriológiai- és röntgenvizsgálatokat. Előadásaiban, szakirodalmi tevékenységében a kor leghaladóbb, legkorszerűbb tudományos nézeteit propagálta és érvényesítette. Részt vett az 1870-es évek egészségügyi reformjainak előkészítésében és kidolgozásában (1874. évi egyetemi orvosképzési reform, 1876. évi közegészségügyi törvény), mely révén számos korábbi, még tanulmányútjai során megfogalmazódott reformelképzelését keresztül tudta vinni. Munkássága elismeréseként 1884-ben nemesi, 1908-ban bárói rangot kapott, 1891-ben a főrendiház örökös tagja lett. 1884-ben az MTA levelező tagjának választotta. 1886-ban kinevezték egyetemi rektorrá. Kezdeményezésére indult meg az aktív megelőző és gyógyító küzdelem a tuberkulózis (tbc) ellen, melynek keretében aktívan részt vett a tüdővizsgálói rendelő hálózat, a tüdőszűrő állomások kiépítésében, elterjesztésében. Teljes egészében neki köszönhető az Erzsébet királyné Tüdőszanatórium 1905-ös megnyitása, mely a saját tervei alapján az általa gyűjtött adományokból épült fel. 84 éves korában, 1913. május 19-én hunyt el, Budapesten.
1912. december 4.-én hunyt el Számvald Gyula honvéd főhadnagy, később Stahel Gyula, az amerikai polgárháborúban az északiak altábornagya, az Amerikai Egyesült Államok diplomatája. Az 1848-as forradalom előtt Pesten könyvkereskedése volt. Jó barátságot ápolt Petőfi Sándorral. A költő hozzá írta az „Egy könyvárus emlékkönyvébe” című versét. A szabadságharcban főhadnagyként vett részt Guyon Richárd hadosztályában. A branyiszkói ütközetben megsebesült. A világosi fegyverletétel után Lipcsében újságíróként dolgozott. Rövid időre hazatért, majd 1855-ben újra emigrált, előbb Londonba, majd New Yorkba ment. Amerikában hírlapírással foglalkozott. Angliában vette fel a Stahel nevet. A névváltoztatás oka nem ismert, de az amerikai polgárháborúban részt vevő Julius Stahel és a magyar szabadságharcból ismert Számvald Gyula közötti azonosság kétségtelen. Mikor Lincoln elnök kibocsátotta felhívását önkéntes csapatok felállítására, 1861 májusában Stahel megkezdte a 8. New York-i gyalogezred szervezését. Az első Bull Run-i csatában 1861. július 21-én ennek az ezrednek volt a parancsnoka és rá hárult a feladat, hogy a vesztes csata után biztosítsa az északiak számára a visszavonulást. Stahel Gyula ezután részt vett a polgárháború számos csatájában, különösen kitüntette magát 1862. június 8-án a Cross Keys-i ütközetben, majd 1864. június 5-én a piemonti ütközetben. Ez utóbbiért 1893-ban megkapta a legnagyobb amerikai katonai kitüntetést a Medal of Honor-t. Hősiességét és katonai vezetői tehetségét már a polgárháború alatt is elismerték, 1861 novemberében dandártábornoki, 1864. március 14-én pedig altábornagyi rendfokozatot viselt. Így ő egyike az amerikai polgárháború hét magyar származású tábornokának. A piemonti ütközetben bal karját szétroncsolta egy golyó. Sebei begyógyultak, de ez katonai pályafutásának végét jelentette. Ezután haditörvényszéki elnök volt, majd a háború után amerikai főkonzul lett Japánban, majd Sanghajban. 1885-ig állt diplomáciai szolgálatban, ezután visszatért az Amerikai Egyesült Államokba. A nemzeti hősök arlingtoni temetőjében temették el. Koporsóján Wilson elnök koszorúját is elhelyezték.

1977. december 7.-én halt meg Goldmark Péter Károly magyar származású amerikai mérnök, fizikus. Dédapja Goldmark József volt, a zeneszerző Goldmark Károly testvére, jeles kémikus és lánglelkű forradalmár, aki nemcsak 1848 bécsi forradalmi mozgalmaiban vett részt, de - emigránsként - Amerikában is, az Észak-Dél háborúban, az északiak oldalán. Nemcsak szellemével, hanem az újfajta puskagyutacs találmányával is segítette a hadsereget. Goldmark Péter Károly büszkén vállalta őseit. (Nevében a Károly tudatos emlékezés a zeneszerző rokonra.) Maga is vonzódott a zenéhez, késő éveiben szívesen muzsikált a szomszédjában lakó Benny Goodman-nel. Pesti középiskolás korában azonban fizikai ismereteivel és készségével lepte meg tanárát. Nem csoda hát, hogy amikor családjával 1920-ban Bécsbe emigrált, a bécsi műszaki egyetemre jelentkezett. Ezután Berlinben folytatta tanulmányait, a charlottenburgi műszaki főiskolán tanult, és dolgozott Gábor Dénes mellett, aki felismerte a fiatal kutató tehetségét, és további kutatásokra ösztönözte. Goldmark Péter Károly visszatért tehát Bécsbe, s itt Ernst Mach professzor irányításával megírta Egy új eljárás ionok sebességének meghatározására című értekezését, amelyet a bécsi tudományos akadémiának nyújtott be. Már ekkor intenzíven érdeklődött a még gyermekcipőben járó televíziózás iránt. A BBC-ben megindult kísérletek nyomán Goldmark Péter Károly egy olyan berendezést állított össze, amelynek 2,5 x 3,8 cm-es képernyőjén sikerült képet kapnia. Ez 1926-ban történt, Goldmark 20. születésnapján. Sikerei nyomán az angol Pye társaság alkalmazta őt, majd újabb rövid bécsi tartózkodás után 1933-ban New York-ba hajózott. Itt 1935-ben a CBS hírközlési társaság munkatársa - később kutatási laboratóriumának vezetője, majd a társaság igazgatója, utóbb alelnöke - lett. Csakhamar felhagyott a mechanikus televíziós berendezések kísérleteivel, és új útra tért: az elektronikus - képcsöves - televíziós készülékekkel kezdett foglalkozni. 1940. szeptember 4-én mutatta be találmányát: a gyakorlatban használható színes televíziót. A 2. Világháború alatt haditechnikai kérdésekkel foglalkozva, megoldotta a német radarkészülékek zavarásának kérdését. A háború után tökéletesítette színes TV eljárását, amelyet már az űrkutatás során is alkalmaztak: ennek révén láthatták szerte a világon a Holdon tett első emberi séta számos mozzanatát. Ő dolgozta ki a televízió orvosi alkalmazásának elméletét és gyakorlatát, és nevéhez fűződik a "hosszan játszó", népszerű nevén: a mikrobarázdás hanglemez kifejlesztése. Zseniális módon oldotta meg a televíziós kép "konzerválását" is: eljárása, az EVR (electro video recording) a képmagnetofon elterjedéséig maradt elismert és közkedvelt módszer. Már 71. évében járt, amikor az Egyesült Államok elnöke, Jimmy Carter - 14 tudóstársával együtt - neki is átnyújtotta a tudományos munka legmagasabb amerikai elismerését jelentős nemzeti tudományos érdemérmet, a National Medal of Science-t.

1804. december 8.-án született Damjanich János honvédtábornok, aradi vértanú. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik legkiválóbb magyar tábornoka lett a császári és királyi hadsereg e szerb származású katonája. Gyakran a reménytelen helyzetből is tudott fordítani, és ezt alig árnyékolja be, hogy időnként megbetegedett, - a nyári hadjárat előtt balesetet szenvedett -, és szakértelme ilyenkor hiányzott a tisztikarból. Kötél általi halálra ítélték, és az aradi várban 1849. október 6-án kivégezték. Utolsó előttiként került rá sor a kötél általi halálra szánt kilenc vértanú közt, legendássá vált végső szavai: „Azt gondoltam én leszek az utolsó, mert a csatában mindig az első voltam. Szegény Emíliám! Éljen a haza!” Soha nem szenvedett vereséget a harcmezőn, minden ütközetet és csatát megnyert. 1820-tól hadapród, 1848 áprilisától már főszázados a 61. gyalogezredben Temesváron, itt azonban összeveszik felettesével, Haynau altábornaggyal, aki a magyarokat és Kossuthot szidalmazta, ezért Itáliába vezénylik egy gránátosszázad parancsnokaként. Hamarosan azonban visszakérette magát Magyarországra, és június 20-tól már őrnagyi rangban vett részt a híres fehértollas szegedi 3. honvédzászlóalj felállításában és kiképzésében. Kiváló parancsnok volt, katonái rajongva szerették, zászlóalja – a „fehértollasok” – a szabadságharc egyik leghősiesebb egysége lett.

1854. december 8.-án hunyt el Mesterházy István honvéd ezredes, 1848-49-es hadosztályparancsnok. A soproni evangélikus líceumban végezte tanulmányait, majd 1831-ben hadapródként lépett a császári hadsereg 32. (Esterházy) gyalogezredébe. 1832-től 1837-ig a magyar nemesi testőrségben, 1837-től a 6. (Wallmoden-Gimborn) vértes ezredben szolgált. 1848-ig századosi rendfokozatot ért el. 1848 nyarán részt vett a Heves vármegyei nemzetőrség szervezésében, ősszel százötven lovas nemzetőrrel csatlakozott az aradi ostromsereghez. 1849 januárjában a tiszai védvonalhoz vezényelték. Január végén és februárban Cibakházánál többször visszaverte az Ottinger Ferenc vezette császári dandár támadását, ezért a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályával tüntették ki. A tavaszi hadjárat ütközeteit a Klapka György parancsnoksága alatt álló I. hadtestben harcolta végig. Márciustól alezredesi rangban az 1. (Császár) huszárezred parancsnoka lett. Május végétől ezredesként az I. hadtest lovashadosztályának parancsnokává nevezték ki. Részt vett a Vág melletti harcokban, a július 11-ei komáromi csatában, a július 15–17-ei váci csatában és az augusztus 2-ai debreceni ütközetben. A világosi fegyverletétel után az aradi hadbíróság golyó általi halálra, majd az ítéletet megváltoztatva tizennyolc évi várfogságra ítélte. Olmützben, Lipótváron és Kufsteinben raboskodott. Röviddel halála előtt, 1853. július 18-án kapott kegyelmet. A mesterházai temetőben nyugszik, sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság „A” kategóriában a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította.

1904. december 9.-én született Horthy István kormányzó-helyettes, gépészmérnök, repülő főhadnagy

1948. december 10.-én az ENSZ közgyűlésén elfogadták az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát.

1957. december 10-én halt meg Pálinkás-Pallavicini Antal honvéd őrnagy, az 1956-os forradalom mártírja. 1922. július 30-án született Budapesten, két nagy múltú arisztokrata család gyermekeként. Édesapja az olasz eredetű Pallavicini családból származó Pallavicini György őrgróf, édesanyja Andrássy Borbála grófnő. Anyai nagyapja az 1905-ben elhunyt Andrássy Tivadar gróf, Andrássy Gyulának, az Osztrák–Magyar Monarchia első miniszterelnökének fia. Pallavicini Antal a gimnáziumi érettségi után a csepeli Weiss Manfréd Gépgyárban kezdett dolgozni. 1940 decemberében önkéntesként bevonult a Magyar Királyi Honvédséghez. 1941-ben felvették a Ludovika Akadémiára. 1943-ban harckocsizó hadnaggyá avatták. Magyarország német megszállása (1944. március 19.) után bekapcsolódott a náciellenes, antifasiszta ellenállási mozgalomba. Részt vett a Magyar Front létrehozásában, a Bajcsy-Zsilinszky Endre és társai által vezetett demokratikus ellenállási mozgalom katonai csoportjának összekötőjeként működött. A szervezkedés vezetőinek letartóztatása után átszökött a frontvonalon, és Temesvár térségében a Szovjet Vörös Hadsereg fogságába esett. Az önként átállt magyar katonákból szervezett hadosztályban zászlóaljparancsnoki beosztásba került. A németek elleni harcra szánt önkéntes hadosztály bevetésére azonban már nem került sor. Pallavicini az NKVD 126. sz. nyikolajevi hadifogolytáborában lett szovhoz-brigádvezető, később a lágerkórház részlegparancsnoka. 1946 februárjában érkezett haza a szovjet hadifogságból, sikeresen átesett az igazolási eljáráson, így megmaradhatott a katonatiszti pályán, ahol a felszerelési csoportfőnökséghez osztották be. 1947-től Beleznay István vezérőrnagynak, a Honvédség anyagi főcsoportfőnökének segédtisztje lett. 1947-ben belépett az Magyar Kommunista Pártba. 1948-ban kitüntették a Magyar Szabadság Érdemrend bronz fokozatával, a háború alatt végzett antifasiszta tevékenységéért. Tagjelölt lett az 1948-ban megalakult Magyar Dolgozók Pártjában is. 1950-ben a piliscsabai harckocsizó ezredben szolgált, ahol kinevezték zászlóaljparancsnokká. 1951-ben Aszódra helyezték, az ottani ezred törzsfőnöki beosztásába. Ebben az évben történelmi Pallavicini családnevét a plebejus hangzású Pálinkásra változtatta. 1954-ben alezredessé léptették elő, de visszaéléssel vádolták meg. Visszaminősítve Egerbe helyezték, az ottani gépkocsizó lövészezred egyik zászlóaljának parancsnoki beosztásába. Ugyanekkor törölték tagjelöltségét az MDP-ben, nagybirtokos arisztokrata származására való hivatkozással. 1955 júliusában a rétsági Páncélos Tiszthelyettes Kiképző Ezredhez helyezték, beosztott törzstisztként. 1956-ra az itteni harckocsizó ezred törzsfőnöki beosztásáig emelkedett. Ebben a tisztségben érte az 1956-os forradalom kitörése. 1956. október 30-án a rétsági harckocsizó ezred Forradalmi Katonatanácsának elnökévé választották. Kapcsolatban állt a helyi civil forradalmi szervezetekkel, a nemzetőrség részére több alkalommal fegyvert és lőszert szolgáltatott ki. Ugyanezen a napon az Újpesti Nemzeti Bizottság fegyveres csoportot küldött Mindszenty József bíboros kiszabadítására, akit Felsőpetényben, az Almássy-kastélyban őriztek. Az ÁVH-s őrség harc nélkül feloszlott, a felkelők a kiszabadított Mindszentyt a rétsági laktanyába vitték. Az akcióban részt vett a rétsági ezred néhány tisztje is (Stift Róbert, Vajtai Gyula, Tóth József főhadnagyok, Galajda Béla hadnagy). Maga Pálinkás őrnagy ekkor még nem vett részt az eseményekben. Tildy Zoltán államminiszter még aznap utasította az ezred parancsnokságát, hogy Mindszentyt szállítsák Budapestre, megfelelő biztosítás mellett. Október 31-én reggel Pálinkás őrnagy, mint ezrede törzsfőnöke és katonatanácsának elnöke, rohamlövegből, harckocsikból, katonai teherautókból, az újpesti felkelők tehergépkocsijaiból és két Pobjedából álló menetoszlopot szervezett, amelyen Budapestre szállította Mindszentyt. A bíboros elismeréssel szólt az őt kísérő katonákról, köztük Pálinkás őrnagyról is. A budai Várban Pálinkás őrnagy különítményének tisztjei látták el az Úri utcai érseki palota őrzését november 4-éig, amikor a szovjet csapatok támadásának hírére Mindszenty bíboros az amerikai nagykövetségre ment. Pálinkás őrnagy, tiszttársaival együtt visszatért rétsági állomáshelyére. Az ezredparancsnok, Garami Lajos utasítására riadót rendelt el, páncélosai védelmi terepszakaszt foglaltak el, a civil felkelőknek nagy mennyiségű fegyvert adtak ki. A Honvédelmi Minisztérium utasítása értelmében azonban – amelyet Váradi Gyula vezérőrnagy továbbított nekik telefonon – nem került sor tűzharcra, letették a fegyvert a bevonuló szovjet csapatok előtt. A Népszabadságban már 1956. november 25-én megjelent egy újságcikk, „Mindszenty bíboros jelentkezése az ellenforradalmi kísérletben” címmel, amely Pálinkást az ellenforradalom egyik vezéralakjaként állította be, és megvádolta a bíboros erőszakos kiszabadításával is. A cikkben céloztak arisztokrata származására, és édesapjának, Pallavicini Györgynek az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság ellen kifejtett tevékenységére is. Több tiszttársával együtt 1956. december 25-én letartóztatták, majd szabadon engedték. Nem akart az új rendszer fegyveres szolgálatába lépni, ezért nem írta alá a tiszti nyilatkozatot, saját maga kérte leszerelését, mely 1957. január 4-én meg is történt. Ezután a Honvédség Mohács utcai garázsában dolgozott, garázsmesterként. 1957. február 6-án éjszaka ismét letartóztatták, katonai bíróság elé állították. Mindszenty bíboros törvénytelen kiszabadításával, ellenforradalmi röplapok aláírásával és a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetésével vádolták meg. 1957. szeptember 16-án a Budapesti Katonai Bíróság első fokon életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. Az ügyész fellebbezése nyomán ítéletét a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának különtanácsa 1957. november 11-én kötél által végrehajtandó halálos ítéletre súlyosbította, kegyelmi kérvényét elutasították. 1957. december 10-én reggel a Budapesti Országos Börtönben kivégezték, testét a budapesti Új köztemető 301-es parcellájában jeltelen sírba vetették. Mindszenty bíborost mélyen megrázta Pálinkás őrnagy kivégzésének híre. „Halála kapcsolódik a velem történt eseményekhez” – írta 1974-ben kiadott Emlékirataiban. A rendszerváltás után rehabilitálták és posztumusz előléptették ezredessé.

 

5. adás
2012. december 5.

"A kicsi dolgokban mutatkozik meg az igazi nagyság. A mindennapi kis kötelességteljesítéshez igazi hősiességre van szükség. Hogy valaki boldog-e, sokkal inkább múlik a kicsiny dolgokon, mint a ritka, nagy eseményeken." - Egy német tudós gondolataival köszönti önöket a szerkesztő, Fodor Endre. Advent kapuján átlépve abban bízom, talán egyre több kicsinynek tűnő feladaton, akadályon, megpróbáltatáson jut túl ön is kedves hallgató, hogy azután megedződve, lélekben megtisztulva, s megerősödve érkezzen meg szent karácsony éjjeléhez. Ez egyszer oda figyelve arra is, kit talán mellőzünk a hétköznapok versenyfutásában, vagy szemlélődve, rácsodálkozva a kis dolgoknak tűnő, ám lélekemelő pillanatokra, hogy tudjunk örülni a picinyke sikernek is. Egy-egy jó szónak, baráti ölelésnek, bíztató szavaknak, hiszen valljuk meg: nézünk, figyelünk, de nem látunk a sokszor zajos mindennapokban. Talán aprónak tűnő, de megindító gondolatokat, világos tiszta beszédet, csodálatos dallamokat ígérek a mai műsorra is.

Először adásunk tartalmából:
„Olyan lesz a karácsonyunk, amilyen az adventünk volt” - hallják majd Rozsé atya, Kálinger Roland százados, katolikus tábori lelkész adventi gyertyagyújtáskor elmondott szavait.
„Nincs különbség abban, hogy az ember katona vagy sem. A hit az mindenkinél fontos.” E gondolatok már abban a riportban hallhatóak,          amely Szolnokon készült akkor, amikor elsőáldozásra, keresztelőre, bérmálásra érkezett a helyőrségbe, Bíró László katolikus tábori püspök.
A mai adásunk zenéi a honvéd férfikart, és a Székesfehérvár helyőrség zenekart dicsérik. Nem véletlenül esett rájuk a választás, hiszen magam is részese lehettem annak a megindítóan szép adventi hangversenynek, amelyet a székesfehérvári Szent István Bazilikában tartottak.
Advent lévén, nem véletlen, hogy a várakozás gondolataival zárjuk mai adásunkat, amelyet ezúttal, s a következő műsorunkban is                      Afganisztánból, a katonai misszióból küldi ott szolgáló tábori lelkészünk.

- Az első gyertya, amit most meg fogunk gyújtani, emlékeztessen minket a múltra. Azokra a próféciákra, amik a messiás, Jézus Krisztus születéséről szólnak. Az adventi koszorú kör alakja jelenti a végtelenséget. Isten végtelen. Nem született, nem hal meg. Ő a kezdet és a vég. Isten örökké valóságára utal a kör alak. Aztán miért zöld az adventi koszorú? A zöld, a halhatatlanság jelképe. A fenyő, mint az örökzöld, aki soha nem hullatja le lombját, a téli hidegben is az életre emlékeztet minket. A keresztény szimbolikában pedig a zöld a remény színe. A lila szín, mely három gyertyánál is megtalálható az adventi koszorún, a vallási áhítatot, a szentséget, az alázatosságot, a bűnbánatot és a böjtöt jelképezi. Az egyik gyertya rózsaszínű, ami az öröm, a gyengédség, és a boldogság színe. Az öröm vasárnapján, Gaudete vasárnapon gyújtjuk meg a harmadik gyertyát, a rózsaszínűt. Adventünk legyen készület karácsonyra, mert azt szoktam mondani, olyan lesz a karácsonyunk, amilyen az adventünk volt. Ha megpróbálunk nemcsak a külsőségekre figyelni, hanem a belső készületünkre is, akkor egy szép, boldog és kegyelemteljes karácsonyban lesz részünk. Ezt a szép készületet kívánom mindenkinek.

Adásainkban rendszeresen hallhatóak olyan riportok, amelyek a Magyar Honvédség mindennapjaiba engednek betekintést. Így lesz ez most is, hiszen Szolnokra, elsőáldozásra, keresztelőre, bérmálásra invitáljuk önöket.

- Olívia és mindnyájan, a keresztségben új teremtménnyé lettetek, és Krisztust öltöttétek magatokra. Ez a fehér ruhácska, amit Olíviára teszünk, illetve mindnyájatokra tesszük, jelképezi azt, hogy Krisztushoz tartoztok, lélekben egy fehér ruhát kaptatok, amit az a hivatásotok, meg megőrizzétek az örök életre.

Kálinger Roland százados, Rozsé atya - Voltak felnőtt keresztelkedők is, ők öten voltak, és plusz négy ember, ők bérmálkozónak csatlakoztak a csapathoz. Akik egyenruhában voltak itt a bérmáláson, ők természetesen katonák. Akiket pedig civilben láttunk, azok katona feleségek, vagy közalkalmazottak, katonaszülők gyermekei voltak.

Kovácsné Juhász Rita - A mai világban nagyon fontosnak tartom, hogy meg legyünk keresztelve, elsőáldozók, és bérmálkozók legyünk. Pont azért, amit a püspök atya mondott a szertartáson is, nagyon-nagyon tetszett nekem. Teljesen átszellemültem, és nagyon hiányzik a mai világból az amit mondott. Ez most is látszik rajtam. Nagyon-nagyon hatott rám. A kislányom katolikus óvodába jár, és majd nagyon szeretném, hogy utána iskolába is. Továbbiakban is a mai világban elengedhetetlen, hogy ezt felvegyük.
- Nagy öröm volt számunkra ez, hiszen ekkora léptékben itt Szolnokon most van először bérmálás, elsőáldozás, illetve keresztelés. Úgy gondoltam, hogy erre az ünnepélyes alkalomra meghívjuk püspök atyát. Jó lesz az, hogyha püspök atya is látja, hogy a szolnoki katonák buzgók. Szeretettel járnak templomba, felkészítésre, és püspök atya kezéből veszik föl a szentségeket.

Bíró László katolikus tábori püspök - Valamikor a katonasághoz nem asszociált az, hogy keresztelünk és bérmálunk a laktanyában, a helyőrség területén, hanem bujkálva, katonaruha viselése nélkül, mert nem lehet azt megszentségteleníteni. És újra az ember rátalál valamire, valakire, ami kell az ő teljességéhez. Ők itt vannak, itt voltak ezen a szent misén. Vállalták katona társaik előtt is, hogy megkeresztelkednek, megbérmálkoznak. Itt nem valami polgári automatizmusból voltak itten, hanem keresés gyümölcseként. A tudatos döntés bátorságával kérték a keresztséget, kérték a bérmálás szentségét.

Zsigri Katalin őrnagy - Igazából a teológia iránti érdeklődésem, az visszavezethető egészen addig, hogy Rozsé atya megkeresztelt, körülbelül két évvel ezelőtt. Sokat beszélgettünk a hitről és a vallásról. Azt hiszem ő indított el ezen az úton, ami a bérmálkozásba csúcsosodott ki a mai napon. Elsőáldozó két évvel ezelőtt Afganisztánban, Kabulban lettem. Úgyhogy ez is egy érdekesség, és teológiai tanulmányokat folytatok Pécsen, a Pécsi Hittudományi Főiskolán. Úgyhogy azt gondolom, számomra ez különösen nagy élmény volt a mai napon. Igazából ezt Isten meghívásának érzem. Hogy ez később az öt éves tanulmány után miben fog kicsúcsosodni, azt még nem tudom megmondani, de mindenképpen, ugye mivel hivatásos katona vagyok, úgy gondolom, hogy ez a hivatásos katonai élettel valamilyen módon össze fog kapcsolódni.

- Itt a katonáknak először át kell törni a páncélját, és nem a golyóálló mellényre gondoltam, hanem azt a lelki páncélt, ami egy kicsit a hitetlenség, egy kicsit a félénkség, hogy egy katona nem érzelgősködik, a lelki életéről nem beszél. Hogyha ezt áttörte az ember, akkor ugyanolyan emberrel állunk szemben, mint a világban az emberek, akik ugyanannyira vágynak a hitre, vágynak egy jó szóra, vágynak a megnyugvásra.

- A férjem katona, és így kézenfekvő volt a dolog, hogy ez így történjen. Nagyon-nagyon örülök, mert Rozsé atya egy kiváló lelkész és atya, aki tényleg azon van, hogy minél többen az egyház tagjaivá váljunk.

- Azt gondolom, hogy nincs különbség abban, hogy katona az ember, vagy nem katona. A hit az mindenképpen fontos mindannyiunk számára a mindennapjainkban. És amit a szentmisén püspök atya, és Rozsé atya is kihangsúlyozott, nagyon fontos, hogy az embertársainkkal egy olyan szeretetben és közösségben éljünk, ami átsegít az egyre gyakoribb problémákon. Az egyre gyakoribb konfliktusokba ne tudjunk belemenni, hanem megerősítsen az emberi kapcsolatainkban, mind a családunk, mind a kollégáink felé. Itt a honvédségnél, talán az egy speciális dolog, hogy egy nagyon zárt közösség vagyunk. Rengeteg a stresszhelyzet, és ezeknek a kezelésében azt gondolom, hogy ez a hit át tud segíteni akár itthon, és azt gondolom, hogy misszióban különösen.

- Valaki így fogalmazott, hogy a katonai lelkipásztorkodás, az egyetemes lelkipásztorkodásnak a laboratóriuma. Valahol minta területe. Én azt gondolom, hogy valahol a jövő kereszténysége sejlik az ilyen alkalmakon, amikor felnőttek idegen közegben, tudatosan csatlakoznak Krisztushoz. Vannak olyan helyzetek, amikor az ember tisztábban lát, és tisztábban sejti meg egy másik létnek a dimenzióját. Igazából az egész katona lelkipásztorkodás erről szól. Jelen lenni, a létnek egy másik dimenziójára fölhívni a figyelmet, és aki észreveszi, az csatlakozik ehhez a másik dimenzióhoz. Próbálja élni, és én azt mondom, hogy nagyon sok szép fog még történni így a katonaság ölén is a lelkipásztori munka gyümölcseként.

A felvétel elkészítésében a Szolnoki Városi Televízió közreműködött.

A gyönyörű muzsika dallamai Takács Tamás alezredes, kiemelt vezető tábori lelkész gondolatait, meghitt szavait kísérik. Tamás atya a Magyar Honvédség Afganisztáni missziójából küldte el gondolatait.

- Afganisztánban született adventi gondolatokat szeretnék megosztani azokkal, akik a távolból is hallják és értik a szót. Gondolatokat, mert mostanában már az is jó, ha az embernek vannak gondolatai, hiszen akkor már használja a fejét, és talán még van annyi „fölösleges” ideje is, hogy néhány percre leüljön „csak úgy” csöndben, minden görcsös elképzelés és tervezgetés nélkül.
Tudjuk, hogy az „okosokkal lehet beszélni, a bölcsekkel lehet hallgatni.” S talán a hallgatag bölcsek, egy kicsit úgy, mint annak idején az első karácsonykor, ha hosszú és néha bizonytalannak tűnő vándorlás után is, de elsőkként találnak rá az újszülöttre.
Lukács evangéliuma az utolsó időkről szól, amikor „az emberek megdermednek a rémülettől, miközben várják, hogy mi történik a világgal.”
Mert a világgal „csak úgy” történnek a dolgok, mint amikor a munkában elfáradt ember otthonába hazatérve lehuppan a képernyő elé és bámulja a világ történéseit. Talán némi érdeklődéssel, de kellő távolságtartással, nehogy túlságosan közel kerüljenek hozzá, netalán még bele is avatkozzanak a saját, ha nem is tökéletes, de már jól megszokott hétköznapjaiba.
Mintha csupán kívülálló szemlélője lenne egy nagy előadásnak, mely végződhet jól is, rosszul is. Talán csak a rendkívüli tragédiák pillanatai azok, amik rádöbbentik a bámészkodó tömeget, hogy ez a mű róluk szól és tőlük is függ a végkifejlet.
Másik világ ez itt, ahonnan a gondolatok indulnak. Itt a karácsonyt nem úgy ünnepeljük, mint otthon, de mégis rendületlenül várakozunk. Különböznek a jelképek és mások az elképzelések, de a vágy az ünnepre és a találkozásra itt is ugyanúgy jelen van.
„Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban.” Távoliak, s talán sokak számára felfoghatatlanok, vagy csak egyszerűen észrevétlenek. Mert ahhoz, hogy észre vegye őket az ember, fel kell emelnie a tekintetét. Ez pedig a nehéz szívű és olykor nehézfejű emberiségnek nem mindig sikerül. Emeljük föl a fejünket, de a szívünket is!
Néhány évvel ezelőtt a katonáink elhatározták, hogy megpróbálják legalább külsőségekben idevarázsolni egy picit az otthoni karácsonyok hangulatát, és szereznek egy igazi, élő karácsonyfát. A helyi vállalkozó, aki természetesen lehetetlent soha nem ismert, ígéretét betartva leszállította a környék „legszebb” fenyőfáját, melynek (kis jóindulattal) volt négy ágacskája és itt-ott jelképesen néhány tűlevél is himbálózott rajta. Mindezt a gyönyörűséget még fokozta a katonák által ráaggatott papírdíszek sokasága és a hazaküldendő fényképek kedvéréért, mintegy angyalként a fa mellette pózoló tüskés arcú, bajuszos „angyalok”serege.
Másképpen várakozik az ember egy tűlevél és fenyőillat nélküli ünnepre, bár ez a sallangmentes, lecsupaszított várakozás, mintha közelebb állna az első, a hiteles karácsonyhoz.
Otthon a kicsi gyermekek már idő előtt előre kieszegetik az adventi naptárakból a csoki figurákat, mert azt remélik, hogy az apró, üres rekeszek siettetik, ha nem is az ünnep, de legalább az ajándékok eljövetelét.
A felnőttek a szokottnál is rohanóbb életritmussal próbálnak összekapargatni egy kicsivel több szabadságot az ünnepre.
Az „Ünnepelt” pedig szépen csendben várakozik, talán egy kicsit velünk együtt remélve, hogy egyre kevesebben lesznek a „nehéz-szívűek”, akik már sem a tekintetüket, sem a szívüket nem képesek fölemelni, amikor elérkezik a találkozás pillanata.

Kedves hallgatóink! Kérem, írják meg véleményüket adásunkról, amelyet örömmel fogadunk.
„Először a te szívedben legyen béke, csak akkor önthetsz békét másokéba. A békés, derűs szívű ember mindig kész a jóra. Akinek a szívében béke van, senki iránt sem lesz eleve bizalmatlan. Aki viszont helyet ad szívében a keserűségnek és a haragnak, mindenki iránt bizalmatlanná válik. Soha meg nem találja békéjét, és mások életét is megkeseríti. Ha azt akarod, hogy elfogadjanak téged, te is fogadd el a másikat.” KempisTamás gondolataival köszönöm megtisztelő figyelmüket. További tartalmas napot kívánok valamennyiüknek. A szerkesztőt, Fodor Endrét hallották.

 

MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM – bővített-szerkesztett változat

143 éve 1869. december 13.-án született Szentkereszthegyi Kratochovil Károly altábornagy. Édesapja (Kratochvil József) tizenhat éves kőszegi diákként részt vett az 1848–49-es szabadságharcban, a tüzérségnél szolgált. A harcok során megsebesült, osztrák fogságba esett, majd kényszersorozással az osztrák hadseregbe került. A kényszersorozott bakából hamarosan tiszt lett, az 1866-os custozzai csatában már századparancsnokként foglalta el embereivel az olaszok Monte Santa Crocén elhelyezkedő állásait. Hősiességének jutalmaként a magyar nemesi címe elnyerése után, a szentkereszthegyi nemesi előnevet (hőstette színhelyének tükörfordítását) viselhette. Kratochvil Károly Brünnben született, gyermekkorát – édesapjának gyakori állomáshely-változásai miatt – szerte a Monarchiában töltötte. Ezen helyszínek közül legmélyebb benyomást Brassó tette rá, ahol hat és tizennégy éves kora között élt. Élete végéig Brassót tekintette szülőföldjének, felesége (Izay Boriska) is onnan származott. Édesapja példáját követve katonai pályára készült, előbb a morvaországi Mährisch Weißkircheni (ma: Hranice na Moravě) katonai főreáliskolába került, majd tizennyolc évesen felvételt nyert a bécsújhelyi katonai akadémiára. Rövid szolgálat után 1894-ben bekerült a bécsi hadiakadémiára Kriegsschule), mely intézmény a vezérkar előszobájának számított, tanulmányai befejezése után nem sokkal, 1900-ban ki is nevezték vezérkari századossá. Képzettségére, képességeire jellemző adat, hogy ekkortól előbb a pécsi hadapród iskola, majd a Ludovika Akadémia tanára. A tehetséges fiatal tisztre felfigyeltek az udvarnál is, 1909-től József főherceg két fiának, József Ferenc és László főhercegeknek a nevelését irányítja. Az első világháború kezdetekor saját kérésére felmentik az udvari szolgálat alól, frontszolgálatba osztják be. 1914. végétől alezredesként a mk. nagyváradi 4. gyalogezred parancsnoka, ezredével végig járja mind a galíciai, mind az olasz hadszíntereket. Az isonzói csaták során ezrede a Görz (Gorizia) közelében található Monte San Michele magaslat védelmében tüntette ki magát, a hosszú, mostoha körülmények között vívott harcok során egyenruhájuk a felismerhetetlenségig összesározódott, melynek következtében később az ezredet az „agyagemberek” névvel illették. Kratochvil 1917-től a 39. dandár (melynek része a 4. ezred) parancsnoka lett. Első világháborús hőstetteiért később (1929-ben) megkapta a Katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztjét. 1918. végén, a háborús vereség után csapatait zárt katonai rendben vezette állomáshelyükre, Nagyváradra, ami a kor körülményei között (Linder Béla hírhedt kijelentése, a front katonák körében zajló agitáció) jelentős cselekedetnek számított. 1918. novemberében kinevezik az V. erdélyi katonai kerületi parancsnokság élére, Kolozsvárra. Ez (mivel az Őszirózsás forradalomnak köszönhetően az alakulatok katonái szétszéledtek) tulajdonképpen csak adminisztratív tisztség volt, tényleges haderő nem állt rendelkezésére. 1918. decemberében a románok erdélyi betörését látva erőfeszítéseket tett a fegyveres ellenállás lehetőségeinek megteremtésére, nagy sietséggel szervezte a volt erdélyi ezredek feltöltésére irányuló toborzást. Kolozsvárott megkereste pár fiatal székely tartalékos tiszt, akik felajánlották, hogy a már elfoglalt Székelyföldről toboroznak önkénteseket. Kratochvil a tervet elfogadta, ez a toborzás alapozta meg a későbbi Székely Hadosztály létrejöttét. 1918. december 24-én a románok bevonultak Kolozsvárra. Kratochvil korábban úgy döntött, hogy – mivel még nem alkalmasak a sikeres ellenállásra – csapatait nyugatabbra vonja, az Erdély földrajzi határát jelentő magaslatok, hágók, szorosok vonalába, és ott várja be a további csatlakozókat. A Székely Hadosztály és az erdélyi katonai kerületi parancsnokság alá tartozó egyéb csapatok (mindkettőnek Kratochvil volt a parancsnoka)1919. januárjától április 16-áig állták sikerrel útját a román erőknek a Máramarosszigettől a Belényesi-medencéig tartó frontszakaszon. A románok áttörése után Mátészalka környékére vonultak vissza a székely csapatok, majd a kilátástalan helyzetben 1919. április 26-án, Demecsernél letették a fegyvert. A fegyveres harc ellehetetlenüléséhez nagy mértékben járult hozzá, hogy a budapesti kormányok akadályozták Kratochvil csapatainak működését, sőt fegyveres támadást is intéztek ellenük, azok vélelmezett ellenforradalmisága miatt. A fegyverletétel után Kratochvilt tiszttársaival együtt Brassóba internálták. A fogságból történt szabadulása után (közben egy, a román állam elleni bűncselekmény vádjával indított, halálbüntetést is kilátásba helyező eljárás is folyt ellene) 1921-től a debreceni vegyesdandár és katonai körlet parancsnokává (altábornagyi rangban) nevezték ki. Katonai pályájának végén 1923-1924. között a Hadtörténelmi Múzeum igazgatója volt, majd fiatalon, ereje teljében nyugdíjazták. A két világháború között jelentős közéleti tevékenységet folytatott, vezetőségi tagja volt több revizionista, hazafias szervezetnek, így például a Székely Hadosztály Egyesületnek, az Országos Frontharcos Szövetségnek, az 1919. Júniusi Bajtársak Szövetségének, az Erdélyi Férfiak Egyesületének a Turáni Vadászok Egyesületének. A Magyar-Lengyel Egyesület, a Székely- Finn Társaság, a Magyar- Francia Kultúrliga és a Magyar Külügyi Társaság nevű külpolitikai egyesületekben is vezető tisztségviselő volt. Tagja volt művészeti társaságok vezetőségének is: a Magyar Iparművészek Országos Egyesületének elnöke, a Magyar Irodalmi és Művészeti Szövetség és a Nemzeti Szalon Művészeti Egyesület választmányi tagja, valamint a Mozart Egylet vezetőségi tagja volt. Politikailag a katolikus-legitimista körökkel szimpatizált, levelezésben állott az irányzat számos prominensével: gr. Hunyady Józseffel, Ernszt Sándorral, Serédi Jusztiniánnal és Kornis Gyulával. Kapcsolatrendszere a legmagasabb körökig elért, rendszeresen érintkezett Horthyval, Telekivel, Bethlennel. A vészkorszakban a Székely Hadosztály Egyesület vezetőjeként zsidómentő tevékenységet is folytatott. 1946. szeptember 19.-én hunyt el. A Rákoskeresztúri Új Köztemetőben lévő sírját 2011-ben a Honvédelmi Minisztérium újíttatta fel.

1921. december 14.-én népszavazás kezdődik Sopron hovatartozásáról. A szavazók 65%-a Magyarországot választja, a város ezért megkapja a „Civitas Fidelissima” (a Leghűségesebb Város) elnevezést. A velencei jegyzőkönyv értelmében 1921. december 14-e és 16-a között Sopron és környékének lakossága népszavazáson döntötte el, hogy összesen 257 km² Magyarországhoz vagy Ausztriához tartozzon-e. Ez volt a trianoni békeszerződés egyetlen komolyabb területi revíziója, amit a nagyhatalmak tartósan elfogadtak. A szavazásban érintett helységek: Ágfalva, Balf, Sopronbánfalva, Fertőboz, Fertőrákos, Harka, Kópháza, Nagycenk, Sopron. Bár a kisebb községekben általában Ausztria felé billent a mérleg (lásd az eredményeknél), ám végül Sopron magyar párti többsége bizonyult döntőnek. Az országgyűlés a soproni népszavazás emlékének törvénybe iktatásáról szóló 1922. évi XXIX. törvényben a Civitas fidelissima, azaz a Leghűségesebb város címmel jutalmazta Sopront, ahol a 61 méter magas Tűztorony déli részén ezután alakították ki az ún. Hűségkaput.

1802. december 15.-én született Bolyai János, hadmérnök, matematikus, kidolgozza a nemeuklideszi geometriát, a Holdon krátert neveztek el róla. (+1860)

1851. december 15.-én hunyt el May Johann, honvéd alezredes, az 1848-49-es szabadságharcot követő függetlenségi szervezkedések egyik vezetője (sz. 1809). 1827-ben lépett a császári hadsereg 2. tüzérezredébe. 1847-től hadnagyként az 5. (Bervaldo) tüzérezred állományában, a komáromi várőrségnél szolgált. Novembertől a komáromi erődítési munkálatok vezetője, nevéhez fűződik a Duna jobbparti sáncok építése. Részt vett a vár védelmében, 1849 szeptemberéig alezredesi rendfokozatot ért el. A vár kapitulációja után egy ideig bujdosott, majd Piemontba emigrált. 1850-ben visszatért Bécsbe és a műszaki egyetemen tanított. Kapcsolatba került magyar ellenállási mozgalom tagjaival, a Pesten szervezkedő Jubál Károllyal és Kossuth Zsuzsannával, illetve az erdélyi szervezkedést irányító Makk Józseffel. 1851 nyarán titokban Törökországba utazott és ekkor Kossuth Lajossal is találkozott. Volt bécsi forradalmárokból és diákokból Bécsben ellenálló csoportot szervezett. 1851 októberében személyesen találkozott Jubál Károllyal. Közösen kidolgozott tervük szerint a nagyobb magyarországi várakat akarták rajtaütésszerűen elfoglalni, ezzel megteremtve a fegyveres felkelés bázisát. Az osztrák rendőrség azonban besúgók és Kossuth megbízottja, Piringer Mihály elfogása révén tudomást szerzett a tervezett akciókról és a vezetők kilétéről. Mayt 1851. december 1-jén Bécsben letartóztatták, de a kegyetlen kínzások ellenére sem vallott a szervezkedés részleteiről. Hogy semmilyen módon ne kényszeríthessék vallomásra, börtöncellájában vajjal kente be ruháját, és szalmazsákját magára gyújtva öngyilkos lett.

1551. december 17.-én halt meg Martinuzzi Fráter György erdélyi államférfi. Fráter György azaz György barát, (atyja családi nevén Utješenović (Utyeszenovics) vagy Utješenić (Utyeszenics), anyja családi nevéről Martinuzzi); (Kamičić, Horvátország, 1482. június 18. – Alvinc, 1551. december 17.), a „fehér barát”, horvát kisnemesi származású pálos szerzetes, katona, országos és erdélyi politikus, helytartó, esztergomi érsek és bíboros. Az Erdélyi Fejedelemség megszervezője. A 16. század második felében alakult ki az Erdélyi Fejedelemség. Megszervezése Fráter György nevéhez fűződik. 1541 előtt Erdély nem volt önálló ország. Területéhez a leválasztott részek tartoztak (Partium). A lakosság vallási téren is megosztott volt. A magyar vármegyék, a székely és a szász székek alkották a három nemzetet. Rendi szervezetük elütött egymástól. Az új állam vezetője névlegesen János Zsigmond fejedelem volt, de a legfontosabb döntéseket Fráter György hozta. Külpolitikailag Erdély nem volt független, hűbérura a szultán volt, akinek adót fizetett. Fráter György 1551-ben lemondatta János Zsigmondot a trónról és Erdélybe Habsburg-katonaságot hívott, erre a török támadásba lendült. Ezért I. Ferdinánd király utasítására Giovanni Castaldo őrgróf emberei, Pallavicini Sforza vezetésével meggyilkolják.

A múltidéző kalendáriumot Berta Tibor ezredesnek, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynökének összeállításában hallották.