INTER ARMA CARITAS

FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET

Magazinműsor
honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról.

A Honvédelmi Minisztérium,
a Magyar Honvédség
és a Katolikus Tábori Püspökség
adása a Mária Rádióban.

41 - 45. adás Szerkesztett változat

41. ADÁS
2013. október 9.

„Az érett kor olyan, mint a látóhatár, minél közelebb jutsz hozzá, annál inkább hátrál.” - Robert Merle gondolataival köszönti a hallgatókat a szerkesztő, Fodor Endre, az Inter Arma Caritas legújabb adásában.
A következetes, fegyelmezett munkát állítja követendő példaként az a nyugállományú katona, akit az idősek világnapján köszöntöttek. Konkoly Dávid összeállítását hallják.
Az öregedéssel elérkezünk életünk egy olyan szakaszába, amikor hosszú és dolgos évek alatt megszerzett tapasztalatot és tudást átadhatjuk a fiatalabb generációknak. A Magyar Honvédség kiemelten foglalkozik a már nyugállományba vonult katonáival. A honvédelem ügye érdekében végzett áldozatos munkájuk elismeréseként kitüntetéseket és emlékplaketteket adnak át az azt megilletőknek minden évben az idősek világnapja alkalmából. A honvéd vezérkart idén Orosz Zoltán altábornagy, a honvéd vezérkar főnök helyettese képviselte.
Altábornagy Úr! Milyen üzenete van az itt kiosztott elismeréseknek a jelen katonái felé?
- Én úgy gondolom, hogy kettős üzenete, sőt többes üzenete is van. Először is nagyon fontos az, hogy a ma aktív katonák tudatában legyenek annak, hogy a mindenkori Magyar Honvédség számon tartja őket majd akkor is, amikor az aktív katonai szolgálatot befejezik. Hiszen fontos egyrészt a tudat, hogy tartozunk valakihez, másrészt én úgy gondolom, hogy a haza védelme minden magasztos, pátoszos kifejezés nélkül egy hivatás. Tehát aki elkötelezi magát, hogy ezt a hivatást műveli az egy nagy családhoz fog tartozni, nagy családhoz tartozik, a Magyar Honvédség családjához, és úgy, ahogy egy hétköznapi családban számon tartjuk a hozzátartozókat, a rokonokat, kivel mi történik, mi van vele, a Magyar Honvédség ugyanezt teszi.
Az ENSZ közgyűlése 1991-ben nyilvánította október elsejét az idősek világnapjává, azon célból, hogy felhívja a figyelmet azokra az értékekre, amelyet az idősebb generáció képvisel. A Társadalmi Kapcsolatos és Háborús Kegyeleti Főosztály, valamint a Toborzó és Humánszolgálati Osztály áldozatos munkájának köszönhetően a honvédség évről-évre díjazza a nyugállományba vonult katonák életművét.
- Szabó József ezredes vagyok a Honvédelmi Minisztériumban a Honvéd Vezérkar Személyzeti Csoportfőnökség, Toborzó és Humánszolgálati Osztály osztályvezetője. Ezt a hagyományt a Magyar Honvédség több mint egy évtizede ápolja. Különös jelentősége abban van, hogy az aktív és egyre tágabb kör számára megtartsuk és fenntartsuk azt a kapcsolódást, amiben ők jól érzik magukat. Hiszen itt a generációk közötti kapcsolaton van a nagy hangsúly, hogy mi aktív katonák építkezünk azokra az értékekre, tapasztalatokra, amit éppen ők tettek le az asztalra. Ugyanez számukra egy jól eső érzés, hogy nem felejtjük őket el. Hivatalosan is, formálisan is és informálisan is nagyon sok katonával és szervezettel is tartják a kapcsolatot.
Mik azok az értékek, amit az előző generációktól szerzett a Magyar Honvédség?
- Egyrészt maga a szakmai tudás, amit elsajátítottak és az adott szakokon keresztül ők a fiatalabbakat tanították. Másrészt pedig az a szemlélet, az a gondolkodásmód, ami alapvetően a honvédség katonáira jellemző, az, hogy közösségben élnek, az hogy egymást tisztelik, az hogy a feladatokat pontosan precízen végrehajtják. Egyszerűen ez a generációk közötti helyes és egészséges vonzalom és kapcsolódásnak a lényege, hogy felnézünk az idősebb generációra.
A díjazottak között volt Kollár Endre nyugállományú ezredes, aki a Honvédelmi Minisztérium aranykor kitüntetett cím ezüst fokozatát vehette át.
- Bevallom, hogy nagyon boldog vagyok és büszke is, hogy megkaptam ezt az elismerést. Gyakorlatilag azt az érzést erősíti bennem, hogy érdemes volt a megkezdett katonai pályán következetesen, fegyelmezetten és becsületesen dolgozni, hiszen az elmúlt időszak során több elismerésben részesültem. Többek között és ezt nem kis büszkeséggel mondom, hogy szolgálati nyugállományba helyezésemet követően megkaptam a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjét. A mai kitüntetésem az egyike annak az elismerésnek, ami azt a munkát ismerte el, amit én végeztem egyrészt hivatásosként, másrészt pedig nyugdíjasként végzek a mai napig is. Ebben mindenféleképpen a mai kitüntetésben köszönet illeti azokat, akik javasolták a kitüntetésemet. Ez alatt értem azt, hogy annak a szervezetnek a vezetője, aki erre felterjesztett és köszönet illeti azokat, akik elfogadták és ezáltal elismerték azt a tevékenységet, amit én hosszú életem során immár 75 évesen végeztem. Ezért mondok köszönetet.
Hogyan került a Magyar Honvédség állományába?
- Az én pályám a bevonulásommal kezdődött, sorkatonaként szolgáltam Várpalotán. Ezt követően tovább szolgálatot vállaltam ott Várpalotán, mint rádióműszerész, és különböző beosztásokban dolgoztam. Majd a gimnázium elvégzését követően hivatásos állományba vettek és hivatásos tiszthelyettesként szolgáltam Várpalotán. Ezt követően elvégeztem a tiszti iskolát, még akkor a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolán híradó tiszt lettem és kerültem beosztásba Várpalotán egy híradó zászlóaljnál. A híradó zászlóaljnál teljesített szolgálatom közben Székesfehérvárra kerültem a politikai osztály alárendeltségében működő módszertani részleghez, módszertani részlegvezetőnek. Ott végeztem a mindennapok dolgait, onnan kértek fel, illetve kerültem ki 1973-ban Vietnámba katonai szolgálatra. A vietnámi szolgálatból hazatérve, mint tiszt a szállító zászlóaljnál dolgoztam Székesfehérváron és onnan kerültem beiskolázásra a katonai akadémiára. Az akadémia elvégzését követően kerültem az akkori hadsereg parancsnokság EBKIEG beosztásba, és mint mozgósítási kiegészítő tiszt teljesítettem feladatot. Onnan ugyancsak a hadsereg állományába kerültem a személyügyi osztályra, kiemelt főtiszti beosztásba, majd mint személyügyi osztályvezető helyettes kerültem nyugállományba.
Hány évet szolgált a Magyar Honvédség állományában?
- Nekem a szolgálati évem 40,5 év, de ebbe beszámított a civil, abban az időben még a szakmunkásképző idő is és 35 év szolgálati idővel rendelkeztem. Pontosabban annyit töltöttem aktív katonaként, majd 40,5 fél év után jöttem el szolgálati idővel nyugállományba.
Ezredes Úr hogyan tartja a kapcsolatot a régi bajtársaival?
- Mindenekelőtt a kapcsolattartást a Honvéd Nyugállományúak Klubjának fehérvári szervezetén keresztül tartom. Ott veszünk részt közösen a rendezvényeken és beszéljük meg a mindennapok dolgait.
Milyen belső értékeket kapott a Magyar Honvédségtől?
- Akkor, amikor tovább szolgálatot vállaltam, azért vállaltam tovább szolgálatot, mert megfogott az a rend és fegyelem, ami a honvédségre jellemző volt. Én szerettem és ugyanakkor a rend és fegyelem mellett az a mozgalmi munka is, ami abban az időben jellemző volt a honvédségre.
Ugye Ön több mint 40 évet szolgált a Magyar Honvédségben. Ön láthatta, hogy generációk között milyen különbségek vannak. A mai katonai, a mai kor katonája és az ön fiatalsága idején miben különböztek a katonák?
- Ez is egy jó kérdés. Ugyanis én fiatal koromban együtt éltem a katonai élet minden területén a mindennapokkal. A mai katonák sorsát már ugye, a változást a nyugállományba kerülésem után következett be akkor, amikor megszűnt a sorkatonaság. Így a mai katonai életet úgy ismerem, hogy szoros kapcsolatban vagyok a katonaélet mindennapjaival, hiszen Székesfehérváron a Honvédség és Társadalom Baráti Kör székesfehérvári szervezetének egyik vezető tisztségviselőjeként szoros kapcsolatot tartottunk mindig is és együttműködünk azokon a katonai rendezvényeken, ami a honvédség és a társadalom közötti kapcsolatot erősíti. Ebben a kapcsolatrendszerben azért volt rálátásunk a szerződéses állomány dolgaira, de ez már minőségében egészen más, mint a sorozott katonai szolgálat.
Ön mit üzenne, milyen tanácsot adna azoknak, akik ma vonulnak be?
- Akik ma vállalnak szerződéses katonai szolgálatot, ha tanácsot adhatok, akkor természetesen azt a tanácsot adom, hogy vigyék következetesen végre azt a feladatot, ami egyébként jellemzi is a mai szerződéses katonai állományt. Az a következetes fegyelmezett munka, amit bizonyítottak a mindennapok során a gyakorlatokon, de nem utolsó sorban ami talán legszélesebb nyilvánosságot kapott a tavaszi árvíz idején mutatott helytállásuk, ami az egész népünk elismerését váltotta ki.
Nádasi Alfonz, Hadinapló
A folytatásban közölt kötetet Bőzsöny Ferenc tolmácsolásában hallják.
- Február 26.
Ha leírnám azt a dialógust, ami a hadnagy és köztem folyt le, azt hiszem magam is azt mondanám később elolvasva, hogy ez nem igaz. Ismét egy üresfejű, lelkiismeretlen tiszt, aki folyton csak iszik. Mikor számon kértem tőle, hogy sok százan ma mise nélkül maradnak, és ki vállalja ezért a felelősséget, olyan bárgyúan nézett, hogy fogtam magamat, és otthagytam az ebéd befejezése előtt.
A lódoktor ritka intelligens ember. Éppen ezért nem értem a cinikus megjegyzéseit, amellyel azt mutatta minden feleletben, hogy szimpatizál a kommunistákkal. Nem tudtam, azért válaszol-e, mert tudhatta az én világnézetemet, vagy azért, mert ő igazán azt a sivár, elvtelen elvet vallja. Sokkal többet ért magyarul, mint amennyit elárult a beszélgetésben. Kiismerhetetlen. A csetnikek jutottak eszembe az első világháborúból. Valahogy így képzelem el őket: simán lepuffantani észrevétlenül a másikat.
Feri ma reggelre meghalt.
Este Pődör János volt itt vendégségben. Éjfél után ment el, akkor is nehezen. Nem bírom az ilyen vendégeskedéseket. Üres szalmacséplés. Hát nem azért jöttem én ide, hogy berúgott tisztek szellemtelenségénél asszisztáljak. - Olyan jó kivételek a doktorok és a patikusok.
Február 28.
Nehéz fejlövésest hoztak. Féltenyérnyi darabon látszott az agya. Pulzált. Még a kötözőben szépen meggyónt három társával együtt. Eztán szentkenet. Ezek az én legboldogabb perceim. Már bírom a kórházszagot, a sebek látását, a kórtermeket. A legpiszkosabbat is undor nélkül mosom ki szennyéből.
A tiszti szobába új vendég jött: egy alezredes. Rögtön láttam, hogy alkoholista, és gyenge típus. Épületes módon folyt le az első beszélgetésünk. Bemegyek hozzájuk szokás szerint. A kórtermekben nincs semmiféle katonai jelentkezés. A betegség és sebesült állapot lélektanilag teljesen más, mint az üres formaság. Itt a lényeg van előtérben, az emberi érték vagy értéktelenség. A tisztek nem is igénylik de nem is adok rá alkalmat, mert senkinek sem jelentkezem le. Beköszönök jó reggelttel, vagy tiszteletem uraim kifejezéssel. No de az alezredes nem így gondolja!
Ahogy meglát, látom, hogy nem tetszik ez a fesztelenség. Azt mondja: Te pap, mi vagy te otthon? Csak ez kellett nekem. Mondom neki: Pap vagyok, de nem Te, hanem Nádasi. A többiek vigyorogtak, ő pedig azt mondja dühösen: Tisztelendő úr, hol vagyunk? Erre én: A 9. egészségügyi oszlop tiszti szobájában. A többiek még jobban nevetnek. Betelt a pohár. Üvöltve mondja: Vigyázz! - Eszembe se jutott, hogy vigyázzba álljak, csak szemtelenül azt mondtam: Alezredes úr, egy hónapja vagyok ebben a mundérban. Törzstiszttől még nem hallottam mást, dühének levezetésére, mint a vigyázzt. - Otthagytam és kimentem a szobából.
Este megjött egy bencésdiák hadbiró, Németh Ödön. Ő mondta, hogy az alezredes ellen fegyelmi van. A doktorok szerint szkizofrénia gyanús.
MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM
534 éve 1479 október 13.-án a kenyérmezei csatában Báthory István országbíró, erdélyi vajda és Kinizsi Pál temesi ispán seregei szétverik a Dél-Erdélyben pusztító török haderőt.
204 éve 1809. október 10.-én született Flór Ferenc orvos, honvéd alezredes, az 1848–49-es szabadságharcban a hadügyminisztérium egészségügyi osztályának vezetője.
165 éve 1848 őszétől őrnagyi rangban a honvéd hadsereg törzsorvosaként szolgált. 1849. január 22.-én alezredesi rangban a hadügyminisztérium egészségügyi osztályának főnökévé nevezték ki, ezzel ő lett a honvédség katonai egészségügyének irányítója. Vezetése alatt fejeződött be a magyar honvédség egészségügyi szervezetének kiépítése. A katonai egészségügyben számos, nemzetközi viszonylatban is újnak számító módszert vezetett be. A magyar honvédség az elsők között volt Európában, ahol a hadisebészetben bevezették a kloroform alkalmazását. Többek között irányítása alatt szerveződött a tábori kórházak rendszere, a front- és hátországi betegellátás, az újoncozás orvosi ellenőrzése és a rokkantak utókezelése. 1849. április 16-án indítványára nevezték ki Kossuth Zsuzsannát országos főápolónőnek, ennek nyomán számos női önkéntes állhatott a katonai betegápolás szolgálatába. Személyes érdeme, hogy a tavaszi hadjárat megindulásakor a honvédség korszerűen megszervezett katonai egészségügyi szolgálattal rendelkezett.
A világosi fegyverletétel után másfél év börtönre és állásvesztésre ítélték. Büntetésének letöltése után tápiószelei birtokán – rendőri felügyelet alatt – visszavonultan élt. 1861-ben ismét Pest város tiszti főorvosa és kórházigazgató lett, de tíz hónap múlva tiltakozásul a kormányzati rendszer megváltoztatása miatt lemondott állásairól és csak a kiegyezés után tért vissza.
165 éve 1848 október 15.-én a Jellasicsot üldöző magyar hadsereg Pozsonytól délre átlépi az osztrák-magyar határt.
164 éve 1849 október 11.-én hunyt el Csány László, magyar politikus, az Országos Honvédelmi Bizottmány minisztere, Erdély kormánybiztosa, az 1848–49-es szabadságharc vértanúja
157 éve 1856. október 11.-én hunyt el Gróf Guyon Richárd az 1848-49-es szabadságharcban a magyar honvédség tábornoka, rövid ideig vezérkari főnök és a honvédség főparancsnoka. A szabadságharc bukása után Hursid pasa néven a török hadsereg tábornoka. Francia származása ellenére a végsőkig kitartott a szabadságharc ügye mellett.
69 éve 1944 október 11.-én Horthy Miklós kormányzó megbízottai Moszkvában aláírják az előzetes fegyverszüneti megállapodást, melynek értelmében Magyarország köteles kiüríteni minden 1937. december 31-e után szerzett területet és azonnal hadat üzenni Németországnak.
Szintén 69 éve 1944 október 15-én volt a sikertelen kiugrási kísérlet a második világháborúból. A Rádióban beolvassák Horthy Miklós kormányzó proklamációját a fegyverszünetről. Otto Skorzeny SS-különítménye elrabolja ifjabb Horthy Miklóst. Német csapatok megszállják a budapesti hidakat, a nyilasok elfoglalják a Rádiót. Szálasi Ferenc és az általa vezetett Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom átveszi a hatalmat Budapesten, Vörös János vezérkari főnök parancsot ad a harc folytatására
A múltidéző kalendáriumot Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke állította össze.
Gondolataikat, észrevételeiket az iterarma@mariaradio.hu elektronikus postacímre várjuk.
Leonardo da Vinci gondolataival köszönöm meg mai figyelmüket, amely így szól: „Ha úgy gondolod, hogy az öregség bölcsességgel táplálkozik, akkor már fiatalkorodban munkálkodj azon, hogy öregségedben ne legyél híján e tápláléknak.”
További tartalmas rádiózást kíván a szerkesztő, Fodor Endre.

42. ADÁS
2013. október 16.

„Sokféle erő van az emberek között, sokféleképpen ölik egymást az emberek. Nem elég szeretni, a szeretet tud nagy önzés is lenni. Alázatosan kell szeretni itten. Az egész életnek csak akkor van értelme, ha igazi hit van benne. Isten a szeretetet adta az embereknek, hogy elbírják egymást és a világot. De aki alázat nélkül szeret, nagy terhet tesz a másik vállára.” - Márai Sándor gondolataival köszönti önöket a szerkesztő, Fodor Endre.
Először mai műsorunk tartalmáról.
A Tihanyi apátság gyönyörű templomába látogatunk el, ahol a Magyar Honvédség Légierő Zenekar Veszprém, katolikus népénekeket énekelt föl, s amelyet a katonai filmstúdió rögzített.
1985 óta létezik a Magyar Honvédség Légierő Zenekar Veszprém, a karmester Katona János alezredes. Az együttesben a tradicionális fúvószenekari hangszereket találhatjuk meg. Évente közel kétszáz alkalommal lépnek fel és nem csak katonai eseményeken. Nem volt véletlen tehát az, hogy a Mária Rádióban itt az Inter Arma Caritas című műsorban a riportok, interjúk, tudósítások között az ő zenéjük szólaljon meg. Az sem véletlen, hogy a Katonai Filmstúdió egy felvételsorozaton a Veszprémi Légierő Zenekar katolikus és református népénekeit rögzíti az ország katolikus templomaiban.
Berta Tibor a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke. Milyennek látja itt a Tihanyi apátság gyönyörű templomában a Veszprémi Légierő Zenekar felvételt készít? Azt hiszem ez egy meghitt pillanat.
- Amikor az az elhatározás született vagy elgondolás, hogy a katolikus illetve a protestáns énekekről egy felvétel sorozatot készítsünk el, akkor először is nem gondoltam volna, hogy itt leszünk majd Tihanyban, hiszen nagyon szerényen a Veszprém Helyőrségi Templomban kezdtük el a felvételt. Ugyanakkor pedig azóta, már több helyszínen is voltak felvételek, többek között például Pannonhalmán a főapátságban. S most, hogy itt vagyunk Tihanyban azt gondolom, hogy egyrészt köszönetet mondunk a pannonhalmi főapát úrnak, illetve a tihanyi apátnak, perjel úrnak, Korzánszky Rihárd atyának, hogy itt lehetünk. Egy valóban tényleg meghitt pillanat ez. Azt gondolom, hogy megérdemlik az egyházi népénekeink azt, hogy egy olyan felvétel sorozatban kerüljenek majd dvd-re, képre illetve hangra, ami talán megmutatja azt, hogy milyen értékük van, milyen nagyszerű hatásuk lehet az emberekre.
S akkor most elcsendesedünk, mert jön a következő felvétel.
A hely ad egyfajta varázst ennek a felvételnek?
- Köszönhetjük elsősorban az Úristennek, másodsorban a Magyar Honvédségnek, hogy ez a dolog így egybe összejön.
Katona János alezredes.
- Nekünk nagyon fontos, hogy szakrális hely legyen, hiszen ez adja meg az ilyeneknek pontosan azt a bensőségét és az Isten iránti szeretetet fölmutatja, amit nyilván fúvós zenekarral, katonai zenekarral ezt ugye föl lehet mutatni.
Az önök repertoárja az borzasztóan széles. Mit tapasztal? Vallási témájú énekre mennyire befogadó a közönség?
- Ez egy hosszú munka eredménye. Tehát mi körülbelül 22-23 éve szolgálunk egyházi ünnepeken illetve istentiszteleteken, szentmiséken. Nehezebben kezdtük olyan téren, hogy ennek nem volt még kellő befogadó képessége. Hogyan tudnánk ezt úgy fölmutatni a fiatalok körében, hogy ezek az énekek talán a mai fülnek a mai hangszerelésben is megjelenjenek. És akkor olyan 1992-1993 között jött az ötlet, hogy az alapvető egyházi énekek úgy katolikus, mint református énekeket, kicsit modernebb hangszerelésben, talán a mai fülnek megfelelően kíséretben, egy picit ha szabad azt a szót használnom, populárisabban tehát nem worldösen meghangszerelten. Ennek az eredménye az, hogy tulajdonképpen koncerteken, tehát nem szakrális helyen, hanem mondjuk Big Ben koncerten második, harmadik vagy az ötödik, hatodik szám egy-egy ilyen egyházi ének. Na ennek látom most az eredményét. Én abban bízom, hogyha ezek a fiatalok, akik az énekeket hallják, és ha majd úgy gondolják, hogy Isten közelségét igénylik, akkor ha bemennek a templomba már ismerős lesz neki például a Boldogasszonynak vagy a Magyarok Tündöklő Csillagának a worldös változata.
Úgy látom, hogy a házigazdákat is elragadtatja ez, mert itt a próba alatt jött Richárd atya és mondta, hogy akkor van egy időpont, amikor szívesen látnák önöket.
- Igen, tehát azért ez az utóbbi éveknek az eredménye, hogy amikor honvéd zenekar játszik egyházi éneket, ennek megvan tulajdonképpen az államisága is, tehát maga a jelenléte, nyilván mi mindig az államot képezzük, és ahogy fúvós zenekarral megszólalnak ezek az egyházi énekek, ezeknek van egy különleges szépsége
A Tihanyi bencés monostort még I. András király 1055-ben alapította, Szent Ányos és Szűz Mária tiszteletére. Az alapító királyt is itt temették el 1060-ban. A kolostor alapító oklevele a legrégebbi eredeti formájában fennmaradt magyarországi oklevél, amelynek latin nyelvű szövegében, magyar szavakat, kifejezéseket is használtak. De erről már bővebben Korzenszky Richárd perjel mesél.
Először is nagy köszönet azért, hogy lehetőséget adott a Veszprémi Légierő Zenekarnak, hogy itt ezt a felvételt elkészítse. Ez egy nem mindennapos esemény, mármint, hogy zenekarok jönnek és felvételt készítenek és nem egy szentmise közreműködőjeként?
- Örülünk annak, hogyha vannak kik számára templomunk akusztikája vonzó, de ez még önmagában kevés. Aki úgy érzi, hogy ebben a templomban szívesen muzsikál, szívesen énekel, az nem csak az akusztikával találkozik, hanem valami mással. Van a helynek egy szelleme, úgy mondják latinul: genius loci. Amikor ide kerültem Tihanyba majdnem húsz évvel ezelőtt ebben én nem nagyon hittem, de azóta számtalanszor megtapasztaltam, hogy esetleg vadidegenek jönnek ide az altemplomba lemennek András király sírjához, egy Árpád-házi királynak a sírjához, XI. századi falak, évek között, alatt az ember megérez valamit abból, hogy igenis valahová tartozunk és hogyha ebből megérez valamit, akkor másként szól a muzsika, másként szól az ének.
Említette, hogy húsz évvel ezelőtt került ide. A hely szelleme ad egyfajta pluszt a hivatás betöltéséhez?
- Egyértelműen. Nem mindegy, hogy az ember hol él, hol dolgozik. Ha egyszerűen arra gondolok, hogy nem tűzfalat látok, amikor kinézek az ablakomon, hanem a felkelő napot a Balaton túlsó oldalán, és estefelé amikor lemegy a nap, akkor a Badacsonyt látom. A természeti környezet nagyon fontos, de a természeti környezethez hozzá tartozik még valami más, itt emberek éltek előttünk. 1055-ben alapították a Tihanyi apátságot. András király azért alapította, hogy legyen egy hely, ahol majd őt eltemetik és ahol érte majd és családjáért imádkoznak. Megszentelt kövek, megszentelt falak, azonkívül történelmi viharok is, harcok, csaták, török időkben lenn a Balatonon gályák úsznak, itt fönn végvár van, végvári katonák küzdenek. A szerzetesi élet többször megszűnt a történelem folyamán. II. József például mivel úgy gondolta, hogy a bencés szerzetesség semmi konkrét hasznot nem hajt, feloszlatta a bencés rendet is, Tihanyt is, de 1802-ben újraindulhatott. A kommunizmus idején, 1950-ben ismét csak megszűnt itt az élet, de nem maradtunk múzeum, hanem megkaptuk az újrakezdés lehetőségét, ez nagy ajándék. 1991 óta vezeti bencés szerzetes a plébániát. 1994 óta élünk itt egy kisebb közösségben és rengeteg emberrel találkoztunk, találkoztam én magam is, és láttam rajtuk, hogy valami tényleg megérinti őket. Mi itt a Kárpát-medencében magyarok és keresztények vagyunk és a mi gyökereink érezhetők itt a Tihanyi alapítólevél latin szövege számomra az európaiságot jelenti, a benne lévő első írott magyar szavak, mogyoróbokor, a fehérvárra menő hadiút, és a többiek jelentik azt, hogy éltek itt már jó ezer évvel ezelőtt olyanok, akik számára a magyar volt az anyanyelv. Ezzel a dokumentummal a király egy keresztény közösség számára teremt életlehetőséget. Bizonyíték számomra, hogy itt Európában a Kárpát-medencében a szűkebb pátriában a magyarság hozzá tartozik az életünkhöz és a keresztény gyökerek is hozzá tartoznak az életünkhöz.
Összetett lehet az itteni hivatásnak a betöltése, hiszen részben egy saját közösségi élettel rendelkeznek, részben pedig azért az idegenforgalom révén akár éppen azért a szentmisékre is betéved egy-egy turista.
- Bencés szerzetesek vagyunk, akik közösségben élünk. Ugyanakkor Szent Benedek már több mint 1500 évvel ezelőtt számolt azzal, hogy jönnek vendégek a monostorba és úgy rendelkezik, hogy a kapuba olyan testületet kell tenni, aki állandóan ott van és a kérdezőnek értelmesen leletet tud adni. Ezt modern nyelvre is le lehet fordítani, jönnek turisták, idegenek, akik tele vannak kérdésekkel, kimondatlan kérdésekkel és egyáltalán nem mindegy, hogy a jelenlétünkkel illetve azzal, amit itt rendezünk, kiállításaink, koncertjeink, milyen választ adunk az ő kérdéseikre. Meggyőződésem, hogy a művészet hozzá tartozik az ember életéhez, és ha tiszta művészettel találkozik az idelátogató, akár teljesen kívülálló és a vallással közösséget egyelőre vállalni nem tudó ember, akkor valami mélyebben megérinti. Babits Mihály mondja egyik versében ezt a kérdést, hogy csupa szépség közt és gyönyörben járva mégiscsak arra fogsz gondolni árván, hogy ez a sok szépség mind mire való. A díszített oltárok, a műtárgyak önmagában nem valók semmire, nem forintosíthatók, nincsen semmi haszna. Ugyanakkor mégis hozzátartozik az emberi élethez, átalakítja az embert, megnemesíti, elmélyíti az ember életét és hozzásegíti ahhoz, hogy nyitottabbá váljon a végtelenre.
Részben a honvédek, a katonák számára, részben pedig a hallgatóink számára, egyszerű keresztény emberek számára, vagy azok számára, akik nem istenfélő emberek, milyen útmutatást adna a mai világban, amit valljunk meg őszintén eléggé embert próbáló?
- Kicsi vagyok ahhoz, hogy útmutatásokat fogalmazzak meg, de mégiscsak vannak helyzetek, amikor nem lehet hallgatni. Azt mondanám, hogy mindenki merje vállalni saját magát, merjen szembenézni saját magával, döbbenjen rá, hogy ő teremtmény, döbbenjen rá arra, hogy része ennek a világnak, arra hogy mások is élnek ezen a világon, hogy nem csak én vagyok egyedül, hanem más is van és felelős vagyok másokért, és ezt a világot amely ránk van bízva, gazdagítanunk kell, őriznünk kell, nem tönkretennünk. Hogyha merjük vállalni önmagunkat, merjük vállalni a másik embert, egyszer csak ki fog tárulni előttünk a horizont és megsejtünk valamit abból, hogy teremtmények vagyunk, hogy igenis van Isten és az Isten a forrása és a célja az életnek.
Atya Isten áldja, köszönöm szépen a beszélgetést!
Beszélgetésünk végén a Tihanyi Apátság északi tornyában található 1670 kg-os nagy harang hangjait is hallhatták. Összeállításunk Tihanyban készült abból az alkalomból, hogy a Magyar Honvédség Légierő Zenekar katolikus népénekeket adott elő az apátság templomában, amelyet kollégáink rögzítettek is és itt a Mária Rádióban a következő adásokban majd hallani is fognak.
MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM
461 évvel ezelőtt a sikertelen ostrom után a török hadsereg 1552. október 18-án elvonul az Egri Vár alól. A török haderő, Ali budai pasa és Ahmed másodvezír parancsoksága alatt ostromolta a várat, melynek létszáma körülbelül 2000 fő volt, míg az ostromló török katonáké mintegy 40 ezer lehetett. Dobó István várkapitány és a várvédők hőstettét Tinódi Lantos Sebestyén két históriás énekben, Csabai Mátyás pedig két latin nyelvű dicsőítő költeményben örökítette meg. Az egri hősök történetét Gárdonyi Géza 1899-től folytatásokban megjelenő, majd 1901-ben könyvben is kiadott regénye az Egri csillagok dolgozta fel érdekfeszítően cselekményes formában.
303 éve 1710. október 16.-án született Hadik András magyar huszártábornok, császári tábornagy, a 18. század legsikeresebb magyar katonája 10 éves korától a jezsuitáknál tanult, szerzetesnek készült, majd váratlan fordulattal felcsapott huszárnak. A hétéves háborúban számos huszárcsínyt hajtott végre, de minden idők leghíresebb huszárcsínyére 1757-ben került sor Berlinben.
3500 főt számláló seregével érkezett Berlin alá, majd a kapuk előtt széthúzta egységeit, hogy többnek látsszanak, és hadikövetet küldött a városba, 300 ezer tallér követeléssel. Mivel ezt elutasították, Hadik négy ágyúval szétlőtte, majd csapatai nagyobb részével megrohanta a város sziléziai kapuját és behatoltak a városba. Hadik ekkor már 600 ezer talléros sarcot követelt. A város tanácsa Hadiknak megígérte, hogy fizet. Hadik ezután eltávozott és visszavonult: 426 foglyot ejtett, hét zászlót zsákmányolt, 88 embert vesztett, és 300 ezer tallért szerzett. A gavallér huszártiszt Mária Teréziának 24 pár női kesztyűt is kipréselt az ellenségtől, bár később kiderült, hogy a rosszmájú németek csupa balkezest küldtek. Az uralkodó ennek ellenére 3000 dukáttal jutalmazta Hadikot, aki megkapta a Mária Terézia-rend nagykeresztjét is. Ő eszközölt ki kegyelmet a moldvai határőrvidék kóbor katonaszökevényeinek II. Józsefnél, ennek nyomán jöttek létre az 1770-es években a bukovinai székely telepek: Hadikfalva, Andrásfalva, Józseffalva, Istensegíts és Fogadjisten. Lovasszobrát, Vastagh György alkotását 1937-ben állították fel a budai Várban.
115 éve1898. október 20.-án született vitéz Bertalan Árpád őrnagy az első világháború hőse, a magyar ejtőernyős fegyvernem egyik megszervezője. 1938-ban látott neki a honvédség egyik elit alakulatának, az ejtőernyős egységnek a megszervezéséhez, amelynek kiképző parancsnoka lett előbb Szombathelyen, majd Pápán. Az alakulat tönkéntesekből, elsősorban fiatal sportemberekből állt, akik különleges kiképzést kaptak közelharcból, mesterlövészetből és mindenféle terhelés elviseléséből. 1939 novemberétől őrnagyként szolgált. A Veszprém-Jutaspuszta repülőtérről 1941. április 12-én a Délvidékre indult bevetésre egy öt gépből álló ejtőernyős zászlóalj élén. A vezérgép közvetlenül a felszállás után megbillent, lezuhant és kigyulladt. A katasztrófában a repülőgép 4 fős személyzete, Bertalan Árpád harccsoport-parancsnok és 17 ejtőernyőse halt hősi halált. 2013. április 12-én a Fiumei úti temetőben katonai tiszteletadás szerint került végső nyughelyére.
193 éve 1820. október 20.-án született Kazinczy Lajos honvédezredes. Részt vett a pákozdi és a schwechati csatában. Közreműködött a honvéd utász fegyvernem megszervezésében. Harcolt a szolnoki és a ceglédi ütközetekben. A tavaszi hadjáratban Klapka György hadtestében volt dandárparancsnok. Az április 19-ei nagysallói ütközet után megkapta a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályát, majd április 30-ától hadosztályparancsnoki beosztást kapott. A világosi fegyverletétel hírére az erdélyi hadsereg hozzá csatlakozott maradványaival augusztus 24-én Zsibónál az orosz csapatok előtt letette a fegyvert. A tizenhárom aradi vértanú kivégzésének napján már folyt ellene a bírósági tárgyalás. Az ítéletet Haynau jóváhagyta és október 25-én Kazinczyt az aradi vár sáncárkában agyonlőtték. Kivégzésekor néhány nappal múlt huszonkilenc éves. A tizennegyedik aradi vértanúként szokás emlegetni.
A kalendáriumot a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke, Berta Tibor állította össze.
„Fűben, virágban, dalban, fában, születésben és elmúlásban, mosolyban, könnyben, porban, kincsben, ahol sötét van, ahol fény ég, nincs oly magasság, nincs oly mélység, amiben Ő benne nincsen. Arasznyi életünk alatt, nincs egy csalóka pillanat mikor ne lenne látható az Isten.” - Vass Albert gondolataival köszönöm meg a figyelmüket és kívánok további tartalmas rádiózást, meghitt, békés napokat. A szerkesztőt, Fodor Endrét hallották.

43. ADÁS
2013. október 23.

„A magyarság nem kalapdísz, hanem a szíve mélyében viseli a magyar, mint a tenger csigája a gyöngyét. A magyarságunk érzése mélyen bent ég bennünk, hogy szinte magunk sem tudunk róla, mint a tűzhányó hegyek, amelyek hideg kőhegyek, de egyszer megmordulnak.” - A hazaszeretetről szól Gárdonyi Géza iménti idézete, amellyel köszöntöm adásunk hallgatóit, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.
Nemzeti ünnepünk alkalmából október 23. Angyalbőrben címmel rendezett megemlékezést a Honvédelmi Minisztérium Protestáns Tábori Püspöksége és a Magyar Honvédség vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár, Budapesten a Stefánia Palotában.
- Urak, akik a világ dolgait igazítjátok, adjátok vissza a hegyeimet! Ne mondjátok, hogy keressek magamnak máshol helyet a világban, mert nincsen ennek a világnak helye, ami az enyém volna azon az egyen kívül. Ne mondjátok, hogy befogadtok ebbe vagy abba az országba, mert nincsen nekem azokban az országokban semmi keresnivalóm! Ne mondjátok, hogy lelek magamnak hegyet a Kordillerrákban vagy a Sierra Nevadában: mert más hegyei azok, nem az enyimek. Az én számomra nincs szépségük és nincs békességük azoknak a hegyeknek. Adjátok vissza az én hegyeimet! És azt se mondjátok, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek ez a sorsa, mert milliók váltak földönfutókká játékaitok során és én csak egy vagyok a milliók közül. Számomra nem vigasztalás, hogy millióknak fáj ugyanaz, ami nekem. Magamnak fáj, ami bennem fáj. Adjátok vissza a hegyeimet!
Wass Albert, Adjátok vissza a hegyeimet című művét hallották Lengyel Andrea zászlós előadásában.
Az egyik szervezőt a vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandárt a parancsnok, Kun Szabó István dandártábornok képviselte.
Dandártábornok Úr! A megemlékezés esten az ön állományába tartozó két katonahölgy tartott előadást. Hogyan ápolja a dandár a honvédség és a művészet kapcsolatát?
- Én nagyon büszke vagyok azokra a kollegákra, akik ma itt előadást tartottak. A dandárnak kiemelt feladata a kultúra és a közművelődés. A feladatrendszerébe beletartozik a Magyar Honvédség közművelődésének és kultúrájának irányítása, vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség dandár feladata. Nekünk ez kötelességünk és a hagyományápolás felkent, felesküdött hívei vagyunk és én ennek első embere vagyok.
Hogyan ápolja a Magyar Honvédség 56 hagyományát?
- Az állami ünnepségek sorozatában a dandárnak is kiemelt szerepe van, ugyanis az ünnepélyes zászlófelvonás az a dandár feladata. Az összes állami, protokolláris katonai díszelgési feladat az a dandár feladatkörébe tartozik. Tehát gyakorlatilag szerves része vagyunk az állami ünnepeknek, az állami megemlékezéseknek, koszorúzásoknak, és minden olyan helyszínnek ahol az állam, a hadsereg és nyilván a méltóságteljes ünneplés megjelenik, ott a katonáink, Magyar Honvédség katonái ott vannak.
Körtvélyessy Zsolt, Jászai díjas színművész.
Hontalan vagyok,
Mert vallom, hogy a gondolat szabad,
Mert hazám ott van a Kárpátok alatt
És népem a magyar.
Hontalan vagyok,
Mert hirdetem, hogy testvér minden ember,
S hogy egymásra kell, leljen végre egyszer
Mindenki, aki jót akar.
Hontalan vagyok,
Mert hiszek jóban, igazban, szépben.
Minden vallásban és minden népben
És Istenben, kié a diadal.
Hontalan vagyok,
De vallom rendületlenül, hogy Ő az út s az élet,
És maradok ez úton, míg csak élek
Töretlen hittel ember és magyar.
Jákob János dandártábornok, protestáns tábori tábori püspök.
- Halálukban is üzennek. Mindaz, amit ők jelentettek és hordoztak magukban, amiket szavakba és gondolatokba formálva leírtak, azok a ma élő magyarság számára is útmutatóak, előremutatóak, iránymutatóak. Hiszen éppen azért váltak üldözöttekké, mert hűek maradtak ahhoz, akik voltak. Nem tudták másképp felvállalni és feldolgozni azt a környezetet, ami körülvette őket, de a szívüknek sem tudtak ellentmondani. Így mindazt, amit magukba zárva vittek magukkal határainkon kívül is, azokat megfogalmazva most ajándékként megkaptunk. És ez egy csoda számomra, mert valahol elvetett az a mag és úgy tűnt, hogy rothad pedig csak csírázott, és most kihajtott. Ez a reményünk és a jövőnk, hogy van holnapunk, mert van üzenete a magyarságnak önmaga számára is. Hiszen Isten ezt a népet nem azért formálta meg, hogy önmaga számára éljen, hanem teremtsen, alkosson és abban a szabadságban éljen, amit ő ajándékozott nekik. Ezért van reménységem és boldog örömöm, hogy így tekinthetünk előre az ünnep küszöbén is.
Kiváló művészeinknek köszönhetően az előadásban érződött a magyarságtudat és a hazafiasságon túl a remény és egy nagyon erős hit.
- Mindenki azt mondja a remény hal meg utoljára. Én azt gondolom, hogy nem a remény hal meg utoljára, nem szabad ezt a gondolatot még táplálni sem. Mindig van remény az egészséges ember szívében, egy keresztyén ember szívében, hiszen egy élő reménység táplálja az ő életét. Örök életben gondolkodik és abban a mennyországban, aminek része ez a földi élet is, és ha azok szerint a törvények szerint él és azok szerint az értékrendek szerint él, amit Isten elénk adott az ember védelmébe, amelyben meg akarja őrizni az ő életét és áldottá szeretné tenni, akkor az soha nem húzza le a rolót, soha nincs vége, hanem mindig a távlatokba a jövőbe mutat. Így tud egy reménységgel élő ember a mában is a holnap felé nézni boldog szívvel, minden nehézség ellenére.
1956-ban a diákok, egyetemisták hittek abban, hogy reménykedhetnek. Mi az üzenete október 23.-ának a mai társadalom felé?
- Én azt gondolom, hogy az üzenete az mindig az minden forradalomnak és szabadságharcnak, hogy vannak időpontok, vannak helyzetek, amikor megtelik a pohár. Amikor a szabadságjogok olyan szinten korlátozódnak vagy olyan hatalom telepszik rá az emberek mindennapi életére, amelyet nem képesek elhordozni, akkor kimondja a tömeg, hogy nem. Mert azért fölül a gálya, alul a víznek árja és a víz az úr. 56 is egy ilyen esemény volt, ami üzent a mának a ma élő embernek és az az üzenet azt gondolom mindnyájunké és ebben a szellemiségben kell, hogy éljünk. Nem nagy forradalmakban, ma már nem fegyveresen, de azért mindnyájan vívjuk a 2013-as esztendő októberében is a magunk harcait, a magunk szabadságharcait. Mert azt gondoljuk, hogy az a holnap, ami elénk rajzoltatott és elénk vetítődött az csak úgy érthető és élhető meg, hogyha ez a belső szabadság utáni vágy bennünk van, ha Isten szabadsága engem ebben előre visz, akkor ebben a szabadságban tudok boldog önfeledt életet élni.
Harangok dala, Lengyel Andrea zászlós, Rostás Attila Zoltánné főtörzsőrmester és Király Tünde előadásában.
Katonát, katonát, katonát! Hozzatok Gábor Áronnak ólmot és rezet. Ne késsetek harangok, percet se késsetek.
Ne késsetek harangok
siessetek csatába,
Isten tornyából szálljatok
a szegény föld sarába.
Segíts harang dörögni,
nyelved így megmarad,
most majd ágyú dörgi el
imádságodat.
Templom lett az égbolt,
csaták tere benne
a szabadság oltárához
ágyúk térdepelnek.
A felvételt Konkoly Dávid készítette.
Folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását. Bőzsöny Ferencet hallják.
- Február 29.
Sashegyi őrnagy, a 106-os parancsnok autóján elmentem valami ostoba jogászügyben iurisdikció ügyben. Még itt sem hagy nyugton a szőrszálhasogató jogászkodás. Lelkiismeretem szerint tudom, hogy igazam van, és nem fordulnék senkihez. De a szabál az szabál.
A súlyosak szobájában mind a négy meggyónt, megáldozott. Szegény fejlövéses úgy elaludt Úrfelmutatás után, hogy nem tudtam felkelteni áldozáskor. A haslövéses pedig csak vízzel tudta lenyelni az ostyát. Megható volt a buzgóságuk. Utána kötözték őket. Mintha az angyalok valóban ott lettek volna mellettük az enyhítő balzsamukkal. Némán tűrtek mindent. Az orvosoknak is feltűnt. Erről jut eszembe, hogy milyen kár ezekért a doktorokért. Szabó Kálmán kiváló sebész, Buttyán Kornél igen kiváló belgyógyász. Mindegyiket megszerettem. De nem bírják egymást. Kálmán a szombathelyi kórházban dolgozik. Jól képzett, ügyes kezű, jól felismer műtét közben is minden váratlan dolgot. A hirtelen vérzésnél nem kapkod. Kezelésében türelmes. De mégis valami ideges viselkedés van az egész lényében. Hamar felfortyan, akkor pulyka lesz belőle. Szereti, ha ugratják, de aztán hirtelen elég lesz neki. Dühbe gurul. Kornélban ismertem meg a körtanárnak csúfolt falusi körorvost. Máris a legnagyobbra értékelem őket. Itt ebben a nyomorúságban minden helyzet ismerős neki. Csak azt teszi, amit tett éveken át otthon, vagyis maga segít saját magán. Nagyszerű diagnoszta. Nem lehet kizökkenteni a türelméből. A cigánylegénnyel éppen olyan türelmes, gondos, alapos, mint a törzstisztekkel. Már az első bresztlitovszki éjjel felhívta a figyelmemet erre a törzstiszti idegösszeomlásra. Távoli ágyúzást hallottunk. Olyan mélyen aludtam, hogy nem erre, hanem a mellettem lévő doktor beszélgetésére ébredtem fel. Éppen azt mondja Kornél: Most kezdődik a pergőtűz. Három órán belül itt lesz valamelyik törzstiszt idegösszeomlásban. Figyeltem erre a szokatlan mondatra. Naivul megkérdeztem a sötétben: Hogyan lehet tudni, hogy bejön valaki, és éppen törzstiszt. Valamennyien kuncogtak álmos ébrenlétükben. Kornél mellettem feküdt /ő volt a mondat tulajdonosa/ és azt válaszolta: Páter, te még ehhez nem értesz, mert új ember vagy. Majd néhány hét múlva lesz tapasztalatod. Rögtön megkértem a reggelinél, hogy ilyen esetben hívjon be engem is. Szeretném látni az ilyeneket. Más pusztuljon csak el a harcban, de ő, akinek ez a hivatása, idegösszeomlást kap. Tanúja voltam, hogy volt olyan alezredes, aki ilyen mondattal próbálta irányítani: A hadnagy úr megvizsgál, és miután megállapította a bajomat, hazaküld. Erre Kornél sztetoszkópjával veregetve a tenyerét, azt mondta: Igenis, alezredes úr, biztosan megállapítom, hogy mi baja van. Ha a baj súlyos, hazaküldöm, ha nem, visszamegy az ezredéhez. Az alezredes felém fordul, és azt mondja, szinte vezénylő hangon: A tábori lelkész úr kimegy a szobából. Erre Kornél: A tábori lelkész úr nem megy ki a szobából, mert ő az én segítőm a vizsgálatoknál. - Utána mondta Kornél, hogy így szoktak tenni a szimuláló tisztek. Mikor egyedül maradnak az orvossal, ráparancsolnak, hogy küldje őket haza, mert kimerültségük és idegösszeomlásuk van. Doktora válogatja, mit hogyan tesz. - Egyévi harctéri szolgálatom alatt egyetlen törzstisztet láttam igazán összedűlni: a kiváló Lakatos ezredest. Az azonban megrendítő volt. Ma is előttem van összedűlése a tábornok szobájában. Nem lehet leírni azt a döbbenetet, amit ez az igazi hős kiváltott belőlem, de a tábornokból is. Mintha az egész magyar hadsereg súlya nyomta volna a vállát. Utolsó egybefüggő, majd szakadozó mondataiból ki lehetett venni, hogy a legfelsőbb hadi vezetés mészárszékre küldő taktikáját a maga lelkiismeretén is viseli.
Ma moziba mentünk. Jaj, de ostobaság volt!
A főnök úgy jött be a szobánkba, mintha mi sem történt volna köztünk. Folyton az ágyam alá pislogott. Akkor kaptam észbe, hogy a miseboromat gusztálja. Nekem nem mert szólni, de a többieket ugratni kezdte ilyesféle mondatokkal: Könnyű nektek. A Páter ellát benneteket a legfinomabb borokkal. /Sohasem kínáltam senkit. Mindenki természetesnek tartotta, hogy a misebor az misebor és nem itóka. Nem is gondolt rá senki./ Akkor igazán megsajnáltam ezt a szerencsétlent, aki ittléte alatt kiszáradt az alkoholból. Még inkább sajnáltam, mikor utána háromszor egymás után bejött, és állandóan az ágyam alját vizsgálta. De akkorra már elmentettem onnan az üveget.
MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM
1456. október 23.-án hunyt el Kapisztrán Szent János itáliai teológus, hitszónok, inkvizítor, a Nándorfehérvári diadal egyik hőse, a tábori lelkészek védőszentje
1812 október 24.-én született Tóth Ágoston Rafael honvéd ezredes, hadmérnök. Az aradi haditörvényszék előbb halálra ítélte, amit később tizennyolc év várfogságra változtattak. A kiegyezés után a közmunka- és közlekedési minisztérium topográfiai osztályának – a Honvéd Térképészeti Intézet elődjének – megszervezésére és vezetésére kapott megbízást. A magyar tudománytörténet őt tartja a modern magyar katonai térképészet úttörőjének.
1914. október 24.-én hunyt el Zulawszky Béla őrnagy, olimpiai ezüstérmes vívó. Az 1908. évi nyári olimpián kardozásban a második helyen végzett. 1912-től hívatásos katona lett Székesfehérváron. Negyvenötödik életévének betöltése utáni napon elesett a szarajevói harcokban. Hamvait a kőszegi temetőben helyezték nyugalomra.
1906 október 29.-én került sor II. Rákóczi Ferenc újratemetésére Kassán, a Szent Erzsébet-főszékesegyházban. A hazahozatalról látványos parlamenti jelenetben egyezett meg 1904. március 10-én Tisza István miniszterelnök és Thaly Kálmán, az ellenzéki Függetlenségi Párt alelnöke. Az Országgyűlés 1906. október 23-án törölte el a Rákóczit és társait megbélyegző 1715. évi 49. tc. 2. és 3. §-ait, az uralkodó, I. Ferenc József Magyarország megkoronázott apostoli királya pedig másnap szentesítette a döntést. A „Nagyságos Fejedelem” hazahozatalának kérdése már évtizedek óta beszéd tárgya volt. 1873-ban, azaz hat évvel a kiegyezés után, Zemplén vármegye közgyűlése elhatározta, hogy II. Rákóczi Ferenc és bujdosótársai hamvainak hazahozatala érdekében föliratot intéz az országgyűléshez. A vármegyék és szabad királyi városok egymás után csatlakoztak Zemplén vármegye hazafias indítványához. Az uralkodó Ferenc József nehéz dilemma elé került, s egy ország leste, hogyan oldja meg a helyzetet. Eleinte a halogatáshoz folyamodott. A függetlenségi párti politikusok számára azonban a Rákóczi-ügy remek kristályosodási pontként szolgált. A bécsi udvar tartózkodásának legnyilvánvalóbb jele a közös hadsereg magatartása volt a temetési szertartással kapcsolatban. Nagy megütközést keltett a hír, hogy „a katonaság egészen távol marad a nemzet ünnepétől”. A kassai hadtestparancsnokság például megtiltotta a tiszteknek a gyászszertartáson való részvételt. A tisztek és hozzátartozóik csak a kaszárnya ablakaiból szemlélhették a gyászmenet elvonulását. A legénység ezen a napon nem kapott kimenőt a városba. 1906 október 28-át a fővárosban munkaszüneti nappá tették. Másnap az iskolákban nem volt tanítás, hanem Rákóczi-ünnep. Rákóczi és bujdosótársai újratemetése országos eseménnyé vált.
A nevezetes dátumokra emlékeztünk a múltidéző kalendáriumban, amelyet Berta Tibor ezredes a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke állított össze.
Köszönöm, hogy megtiszteltek figyelmükkel, remélem tartalmasnak ítélték mai adásunknak is. Hunyadi Mátyás gondolataival köszönök el, amely így szól:
„Az Isteni szolgálatra bármilyen idő alkalmas és mindaz, amit a haza érdekében tesz az ember, nem egyéb, mint Isten szolgálata.”

44. ADÁS
2013. október 30.

„Nyitott kapuján belépve, temetőn állék, hol százados fák árnya alatt csak itt-amott fejérlett ki egy-egy sírkő a fűtakart egyszerű halmok között. Ki az, ki temetőn meghatva nem érezné magát? Mint gyermek, mert fél hogy az elhunytak visszajönnek; mint férfi mert tudja, hogy a föld senkit vissza nem ad.” - Eötvös József gondolataival köszöntöm hallgatóinkat, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.
Az Inter Arma Caritas mostani adásában megismerhetnek majd egy olyan fiatal hölgyet, aki önszorgalomból I. világháborús emlékoszlopokat ápolt, de folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című sorozatát, s visszaemlékezünk neves történelmi dátumokra is.
Fazekas Alexandra 9. osztályos kaposvári tanuló gondolt egyet, és egymaga rendbe tette egy Tolna megyei község I. világháborús emlékoszlopait. Talán egyetértenek velem, hogy nem mindennapi vállalkozás, nem mindennapi történet az övé. Amikor a fiatalok többsége a sorozatokat nézi a televízióban, vagy a tehetségkutató vetélkedőket, vagy éppen a számítógép előtt ülnek, akkor egy fiatal hölgy a történelmi hagyományokat ápolva nem mindennapi feladatra vállalkozik. Teszi ezt önzetlenül, nem kérésre, nem a jutalom reményében. Fazekas Alexandrával beszélgettem.
- Nekem nagyon sokat jelent maga Nagyszékely, ahol ezt a munkát elvégeztem és az is, hogy az ott levőkért tehetek valamit. Illetve nem csak az ott levőkért, hanem az emlékművön szereplőkért. Nagyapám unokaöccse az ipolyszalkai csatában hősi halált halt és ez...
Tehát közvetlenül hatott a döntésére.
- Igen.
Tulajdonképpen magyarázzuk el a hallgatóknak azt, hogy milyen tevékenységet végzett.
- Nagyszékelyben, Tolna megyében 47 hadiemlékművet pucoltam meg.
Voltak segítő társai?
- Nem.
Azért én úgy gondolom, hogy miközben megtakarítja, rendbe teszi ezeket a sírokat, azért valamiféleképpen – most nem akarok nagy szavakat használni –, de úgy egy kicsit átszellemül az ember. Például folytatott-e ezzel kapcsolatosan kutatást?
- Olyan szempontból tájékozódtam, hogy a faluban lakó egyik nénihez, aki nagyon ismeri ennek a falunak a történetét, hozzá elmentem és beszélgettem vele erről a dologról.
Ön szerint miért hanyagolják el ezeket a síremlékeket? Miért vannak ilyen állapotban, ez törvényszerű?
- Nem. Én úgy gondolom, hogy nagyon nagy hanyagság. Én fontosnak tartom, hogy a szeretteinket, vagy a hőseinket tiszteletben tartsuk.
Valamilyen furcsaságra fölkapta-e a fejét?
- Igazság szerint ezt nem nagyon lehetett, mert ezek betonoszlopok és sokon még a név sincs rajta sajnos.
Lesznek-e követői? Ez itt a nagy kérdés.
- Nagyon remélem, hogy lesznek.
Számomra is és úgy gondolom, hogy nagyon sok rádióhallgató számára is egyfajta példaértékű cselekedet ez. Általában a mai világban ugye sírrongálásról beszélhetünk. Mit szólt ehhez a környezete?
- A környezetem az dicsért, hogy ezt megtettem, de én úgy gondolom, hogy egy ember ehhez nem elég. Az, hogy én itt ezt megtettem ez nagyon jó és szép dolog, de még sokkal több ilyen van, amit meg kell tenni.
Kicsit magáról. Mi szeretne lenni?
- Mindenképpen katona szeretnék lenni, máshogy nem tudnám elképzelni az életem.
Miért éppen katona?
- Igazából ez is így családi kötelékek szempontjából, de egyébként is nagyon érdekelnek a fegyverek, a múltbéli háborúk és nagyon szeretem a hazámat.
Ez szép gondolat és a maga módján, talán amit tett az is haza szolgálata nem?
- Igen, én annak gondolom.
Fiatalok tekintetében különben mit vesz észre? Megnyilvánul-e ez a hazaszeretet valamiféleképpen a kortársai körében?
- Két véglet van. Az egyik az, aki tényleg minden nap, ha katona, ha nem, jár a bakancsban, surranóban és rajta van a zubbony, bő nadrág. Másik véglet pedig az, akinek fogalma sincs az egészről és ez kicsit elkeserítő.
Hát talán majd ön...
- Igen, remélem, hogy ez azért meg fog változni.
Bízom benne, hogy akkor egyszer majd találkozunk úgy önnel, hogy ön már katona lesz. Egy pár év és itt lesz ez.
- Igen, én is nagyon remélem.
Fazekas Alexandrát hallották a kaposvári Eötvös Lóránd Műszaki Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium diákját, aki egy Tolna megyei község I. világháborús emlékoszlopait gondozta. Töll László ezredes, a Honvédelmi Minisztérium Társadalmi kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztály vezetője október 18-án délelőtt a minisztériumban jutalomban részesítette a Katonasuli programban is résztvevő 9. osztályos diákot.

Nádasi Alfonz, Hadinapló. Az újabb részt a kötetből Bőzsöny Ferenc olvassa föl.
- Március 1..
Szakadó esőben kimentem Lázár plébánoshoz. Kinn lakik a város szélén. Egy kerge hadnagy a baloldali viadukthoz vitt. Hiába kérleltem, hogy jobbra menjen. Nagy pocsolyák között, csúszós sárban, átázott csizmával értem a plébánoshoz. Éppen a nagy Langenscheidt francia kötete volt előtte. A bajuszát már levágatta, amit a börtönben viselt. Nagy örömömre már beszélt egy nyelvtanárnővel, Jawdzinskával. Egy órát 7 1/2 márkáért ad. De jobban örül a természetbelinek /kenyér, dohány, rum. Valamennyinek nagy árfolyama van a fekete piacon/
Délután el is mentem a megadott címre. Lázár is éppen ott volt nála. Ő franciául tanul tőle. Megbeszéltük, hogy holnap megyek az első órára. - Nagyon intelligens nő benyomását kelti. Rettenetes vacak udvarban, hideg lakásban, illetve szobában ültünk. Ahogy körülnéztem, a bútorok rozzantak, régiek. Valamikor nagyon szépek lehettek. Minden egymás hegyén-hátán. A legfeltűnőbb volt, hogy gondosan feltornyozva a földön, a padlón legalább 1500 könyv feküdt. A tanárnő a nővérével lakik, mindketten tanárok. Meglátom, mennyi pénzem lesz. Aszerint veszek két vagy három órát hetenként.
Március 2.
A szokásos napirend. A misét Szilágyi Imre, a 106-os oszlop sebészfőhadnagy édesanyjának a lelki üdvéért mondtam. A tisztek is ott voltak. Az őrnagy ismét áldozott. Aktív őrnagy, és napi áldozó! Istenem, ha sok ilyen lenne!
Teljes a káosz. Megjött a gyógyszerészünk és az egyik orvos: Dr.Haichler Sándor. Hét főre dagadt a szobánk létszáma. Ezzel kapcsolatban sok minden kiderült. Magam hallottam ugyan az elégedetlenséget a doktorok között, de erre mégsem gondoltam. Olyan hirtelen robbant ki az elégedetlenség az ezredessel kapcsolatban, hogy félelmetes volt. Alig bírtam fékezni őket. Ugyanez a helyzet a legénységnél is. A százados a lehető legostobábban végzi a dolgait. Túlméretez mindent, és rendszertelenül intézkedik. Ha pedig látja parancsainak ostoba voltát, dühében nem ismer el semmit.
Ide jött a hadtest segédhivatala. Átadták a konyhát és egy szobát tiszti étkezőnek. A mellette lakó százados, a szokásos szimplex ember, teljesen számításból hozzánk járt étkezni. Mondtam a doktornak: meglátjátok, ennek valami jogtalan kell, azért jön hozzánk étkezni. Nem hittek. Mára aztán kiderült, hogy százados úr sejehaj ócska trükkjei közül elővette az egyiket, és jegy nélkül akart nálunk étkezni. Hogy nem sül le a képükről a bőr. Ilyen ócska dolgokból is hasznot akarnak húzni. De nemcsak otthon, hanem a halál közelében is.
Rémes ebéd hangulat volt! Zsúfolva ültünk az új tisztiben: a vöröskeresztes nővérek átengedték egyik szobájukat. Egész ebéd alatt nyomottság. Félmondatok, szemezések, néma szájhúzogatások, elfojtott megjegyzések.
Délután voltam Jawdzinska tanárnőnél. A következő meglepő eset történt. Megkérdezi a nevemet. Hol vagyok pap? Mikor mondom, hogy bencés vagyok, azt válaszolja, hogy igen nagyra értékeli a lengyel bencéseket. Lassanként elmondtuk egymásnak a nacionálénkat. Megerősödött bennem az első benyomás, hogy nagyon művelt tanár. Most azt is megtudtam, hogy mély lelkületű, derék lengyel nő. - Csak az tűnt fel, hogy olyan félve néz rám, mintha valamit kutatna. Rövidesen kiderült, hogy miért. Váratlanul azt kérdezte: nem vagyok cserkész? Igenlő válaszomra mondja, hogy ő is. Erre, mint a villám bennem is elkezdett valami motoszkálni, hogy Spalaban találkoztam vele a lengyel nagytáborban. Folyton izgatottabban kérdezte, hogy voltam e Lengyelországban? Igen. Spalaban? Igen. Ott voltam-e a közös lengyel-magyar tábortüznél? Igen. Nem én vezettem e a magyarok énekét? De igen.
Ebben a pillanatban én kérdeztem: Nem ő e azoknak a lengyel leányoknak a parancsnoka, akik ott ültek velünk a tábortűznél, és ő ott ült közöttük? De igen. Erre ráborult a rozzant asztalra, és hangosan sírni kezdett. Nagyon boldogok voltunk a közös emlékek felújításakor. A nővére vele könnyezett. Rögtön a lelkemre kötötte, hogy senkinek el ne áruljam az ő cserkészmúltját, mert szörnyű baj származhatik belőle. Ha megtudják a németek, azonnal elcipelik, mint a lengyel ifjúság nacionalista nevelőjét. Megnyugtattam, hogy tőlem aztán a világon senki sem fogja ezt megtudni. De rögtön megkérdeztem: hogyan gondolja, hogy éppen én jelentenék valami újabb veszélyt az ő életére. Hiszen itt mindenki tudja róla. És akkor mondta azt a mondatot, amit azóta sokszor elgondolok magamban: Lengyel sohasem árul el lengyelt. De vannak közöttünk mások is, akik spiclik a németeknél. A gőgös németeket akkor már kezdtem megismerni. A világ legundokabb nációja, ha egy kis hatalom is van a kezében. Mint a féreg, úgy húzza meg magát, ha magára marad. De mihelyt a veszély csak az ajtó mögé húzódik, már ismét a mindenkit letipor. Itt veszprémi és zalai legényekkel vagyok körülvéve. Ezerszer többre becsülöm bármelyiket, mint annak a sátánbandának a vezetőit. Remélem, egyszer elnyerik a büntetésüket. De már eddig is mérhetetlen kárt okoztak mindenkinek.
Rögtön megváltozott a hangulat. Hívott a tanárnő, hogy másnap is menjek órára. Hallani sem akar pénzről, tandíjról, annyira fellelkesedett a cserkészeten. Milyen jó volt, hogy már ma is vittem neki egy kenyeret.
MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM
107 évvel ezelőtt 1906. október 30.-án végső nyugalomra helyezik Thököly Imrét, a késmárki evangélikus templomban, miután hazahozták hamvait Törökországból.
95 éve 1918 október 31-én I. Károly császár utasítására az Osztrák–Magyar Monarchia adriai hadiflottáját átadják a zágrábi Délszláv Nemzeti Tanács képviselőinek, a dunai flottát pedig a magyar kormánynak. Az adriai flotta átadásáról szóló megállapodást Horthy Miklós altengernagy, flottaparancsnok írja alá Pólában, a Viribus Unitis csatahajó fedélzetén.
165 évvel ezelőtt 1848. november 1.-én Kossuth Görgey Artúr tábornokot nevezi ki a honvéd haderő főparancsnokává, a schwechati csatavesztés nyomán lemondott Móga János helyére.
57 éve 1956 november 1. Nagy Imre magyar miniszterelnök kormánya felmondja a Varsói Szerződést, kinyilvánítja Magyarország semlegességét. A semlegesség támogatására az ENSZ Biztonsági Tanácsának négy állandó tagját kéri föl.
9 évvel ezelőtt 2004. november 3.-án 135 éves hagyomány után, megszűnt a békeidőben alkalmazott sorozás és sorkatonai szolgálat intézménye, a Magyar Honvédség állományából leszerel az utolsó sorkatona. Az általános hadkötelezettséget Magyarországon 1868-ban vezették be. A hadkötelezettség 21 éves kortól kezdődött, ezt 1939-ben leszállították 18 évre, és ekkor vezették be a honvédelmi kötelezettség fogalmát is.
67 éve 1946. november 4.-én hunyt el vitéz Szombathelyi Ferenc vezérezredes, aki 1941-től 1944-ig volt a Honvéd Vezérkar főnöke. A Délvidéken történt magyar megszállása alatti újvidéki vérengzés miatt a népbíróság 1946-ban életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte, ennek ellenére kiadták Jugoszláviának, ahol háborús bűnösként megkínozták, majd a péterváradi erőd falánál agyonlőtték. A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága 1994. március 16-án bűncselekmény hiányában hatályon kívül helyezte az ellene hozott népbírósági ítéletet.
A kalendáriumot Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke állította össze.
Köszönöm, hogy velünk tartottak az Inter Arma Caritas mai adásában is. Abban bízom, hogy a következő héten ismét velünk tartanak. Ennek reményében köszön el a szerkesztő Fodor Endre, Victor Hugo gondolataival kívánok további tartalmas estét.
„Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél.”

45. ADÁS
2013. november 6.

„Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogy mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelem döfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja míg összeragasztod.” – Paulo Coelho idézetével köszöntöm a hallgatóinkat és kívánok tartalmas estét, tartalmas időtöltést az Inter Arma Caritas mai adását hallgatva, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.
A mai adásunkban többek között Kálló Ferenc tábori főesperes felújított síremlékének újraavatásáról szólunk, de ott voltunk azon a kegyeleti gyertyagyújtáson, amelyet a Honvédelmi Minisztérium rendezett a halottak napja alkalmából. Adásunk befejező részében missziós katonáink felvételét hallják.
Kegyeleti gyertyagyújtást tartott a halottak napján a Honvédelmi Minisztérium a Hadtörténeti Intézet és Múzeum díszudvarán. Gyászoljuk a névtelen áldozatokat és önfeláldozó hőseinket, mondta többek között beszédében Vargha Tamás a tárca parlamenti államtitkára.
Gyászoljuk a névtelen áldozatokat és önfeláldozó hőseinket. A győzelemben és a vereségben, háborúban vagy békeidőben honvédeink, magyar katonák teljesítettek szolgálatot. Szerte az országban síremlékek, emlékművek figyelmeztetnek a hősök tiszteletére, a bátor és kötelességteljesítő katonákra, halottainkra. Anyák, feleségek, árvák siratták és siratják tán még ma is az elesetteket határon innen és határon túl.
Berta Tibor ezredes a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke.
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Örökkévaló Urunk! Hozzád fordulunk, aki a történelemben az emberi szabad elhatározásból történő bajainkat oly nagylelkűen eltűröd és az idők végezetén rólunk ítéletet alkotsz mindenható tudásod és irgalmazó jóságod szerint, tekints le fohászainkra és imánkra. Élők és halottak Istene ki híveid dicsősége és szentjeid élete vagy, szent fiad Jézus Krisztus üdvösségszerző halálának és dicsőséges feltámadásának kegyelméből add meg az elhunyt katonáknak az igazak örök jutalmát. A hitben hálát adva azokért kérlelünk meg most a Magyar Honvédelem katonái között, akik tudták, mit jelent veled a halálba eltemetkezni, romlást vállalni úgy, hogy a feltámadás titkát a szívükben tudták hordozni. Ők bátorították bajtársaikat, oltalmazták a bizonytalankodókat, erősítették a csüggedőket. Jóságodat kérjük a szolgálatban hűségesek jutalmazásáért, tőled a Hűséges Tanútól, aki megbízottaidtól nem kívánsz többet, - bár kevesebbet sem -, hogy hűségeseknek bizonyuljanak. Azokat, akiket a keresztség vizében megtisztítottál, kegyesen vérük hullását is fogadd el! Bilincseket oldó nagylelkűséged legyen a fogvatartó szomorúság megtörője és igaz örömöt ajándékozó azon elhunyt katonák számára, akik megalázó fogságot vagy börtönt tűrtek, - és a becsületesség nehéz próbáját kiállták, - vagy benne vergődtek! Te tudod igazán kínjaikat, hiszen Urunk Téged is különböző hatalmaskodók tömlöceiben tartottak megalázó fogságban. Atyád, akiről tanítványiadnak azt mondtad, hogy szüntelen munkálkodik, - és magad is itt a földön keményen dolgoztál, végül pedig a kínszenvedés lett az osztályrészed, - ne vond meg felkaroló szeretetedet azoktól, akiket kemény robotra kényszerítettek, hiszen az oly nagy keserűségben ezen megaláztatás elviselői értették meg, és érdemelték ki szavaidnak igazságszolgáltatását: aki a kicsiben hű, az a nagyban is hűséges tud lenni! Imáinkat a ma élő katonákért is odafordítjuk feléd halottak napjának előestéjén. Az igaz katona nem csak védelmezi az otthon és a haza békéjét a nemzedékek kiengesztelésének szolgálatában, hanem törekszik megerősíteni övéit és a rábízottakat a maradandó értékek hűséges szeretetében. A keresztény ember számára Pál Apostol a katonát állította példaképül, akinek fegyverzetet kell hordoznia:
Hordoznia kell az igazság övét, mert nélküle semmit sem tudunk egységbe fogni;
Hordoznunk kell az igazságszolgáltatás páncélzatát, mely az elevenen élő jóságot meg tudja oltalmazni;
Hordoznunk kell a készség és bátorság saruját, mert így juthatunk el a békesség honába;
Hordoznunk kell a hit pajzsát, mely felfogja a nemtörődömség, a cinizmus, és a fanatizmus nyílvesszőit;
Hordoznunk kell az üdvösség sisakját, mert minden életet szolgáló gondolatot, tervet meg kell védelmeznünk, és legyen velünk a hit kardja, amely nem más, mint az embert építő isteni üzenet.
Urunk, Te üdvözíted a világot egyedül, és Te újítod meg az emberek életét. A csontmezőből vagy a tüzes kemencéből is életet helyreállító vagy, hiszen Te voltál a semmiből megteremtő Istene mindeneknek, - és Te lettél az, aki bűneink zsoldját, a halált önként vállaltad, hogy mi örökre meg ne haljunk. Adj örök nyugalmat minden megholt katonánknak! Fényeskedjék nekik az örök világosság, - mely belőled, a halottak közül feltámadottból árad! Úgy legyen, Amen.
Jákob János dandártábornok a Protestáns Tábori Püspökség püspöke.
Drága mennyei édes Atyánk, történelem szent Ura! A keresztyén világ temetők csendjében, emlékhelyeken ma halottaira emlékezik. Ezen a szent történelmi helyen közéjük csatlakozva mi is katona halottainkra gondolunk imádságos szívvel. Máig fájdalommal gyászoló családok érzéseiben osztozva, a hazájukért életüket áldozó magyar és különböző nemzetekhez tartozó katonák életéért hálát adva borulunk le örökkévaló nagyságod előtt. Azokért, akik tőled kapott felelőséggel, hősies helytállással vállalták hazájuk védelmét, szeretteik életének vigyázását. Megköszönjük azt a hűséget, amely szerte a nagyvilágon különböző csaták, háborúk, halálgyárak borzalmas világában is kitartott, mert az örök kősziklára, Terád épült. A Golgotai kereszten magát megáldozó Krisztus példája, tanítása erőt adott szolgálatukhoz, hivatásukhoz. Nyugodjanak itthon, vagy messze távoli tájakon csaták viharában elesett drága hősök, ismeretlenek vagy ismerősök, örök álmukat pihenjék erdőn, mezőn jeltelenül vagy sírkereszt alatt, gondolataink most beléjük karolnak, emlékük dicsőség és egyben fájdalom. Őrizzük emléküket, érettük szóljon a lélekharang, érettük gyújtjuk meg szívünk mécsesének lángját. Ó seregeknek Istene arra kérünk, hogy példájukon felbuzdulva bennünket mai utódokként segíts úgy járni a hadak útján, hogy emlékük előtti tiszteletünk jeléül meghátrálás nélkül tudjuk vállalni a ma kihívásait. Elődeink áldozata, hadd legyen ebben útmutatássá. Szent lelked újjászülő reménysége bátorítson valamennyiünket ölhelyünkön szolgálatunkban, melyre drága hazánk védelmében vállalkoztunk. Így állj mellénk kegyelmeddel, hogy a halál árnyékának völgyében is minden körülmények között vallani tudjuk a zsoltárossal: Ha elenyészik is testem, szívemnek kősziklája és öröksége te maradsz Istenem örökké. Amen.
Október 29-én a nyilasok által 1944. október 29-én meggyilkolt Kálló Ferenc tábori főesperesre emlékeztek azon az ünnepségen, amelyen az egykori lelkész felújított síremlékének újraavatását tartották a Farkasréti temetőben. Kórházlelkész volt, nem csak a szószéken hangoztatta a véleményét, hogy minden erővel föl kell lépni a vérontás ellen, hanem a kórházban munkaszolgálatosokat, zsidókat bújtatott a fertőző osztályon. A nyilasok ezért az elsők között tartóztatták le és kegyetlen, eredménytelen kínvallatás után gyilkolták meg. Hende Csaba Honvédelmi Miniszter szerint Kálló Ferenc sorsa arra figyelmeztet, hogy mindannyian összetartozunk, akik nem megyünk el szótlanul a másik ember szenvedése mellett.
Igaznak, kereszténynek és magyarnak lenni. Tisztelt megemlékező közösség! Kálló Ferenc esperes, tábori lelkész alezredes ezt tűzte maga elé életpályaként. Meggyőződése szerint egyedül Istennek tartozott elszámolással, s ez olyan magas mérce volt, ami lehetővé tette számára, hogy ne foglalkozzon ennek a világnak a fenyegetésével, csak tegye a jót. Azt a jót, amit igaz emberként, keresztényként és magyarként tennie kellett. Azt a jót, amit meg kellett tennie a vele találkozó egyes emberért, amit meg kellett tennie híveiért, s amit meg kellett tennie nemzetéért.
Kálló Ferenc tábori főesperes felújított síremlékét Bíró László katolikus tábori püspök áldotta meg.
Krisztus Urunk ember megváltó ügyének mindig szüksége van arra, hogy olyan katonái is legyenek, akik az ő tanításának nyomán egyéni vigaszt és személyes támaszt nyújtanak a honvédeknek. Akik végtisztességet adnak a hősi halottaknak és az áldozatoknak, akik kapcsolatot tartanak az elhunytak hozzátartozóival, akik emberek maradnak az embertelenség idején is. Megváltónk jósága engedje, hogy dicsőséges feltámadásában is részesedhessen az utolsó napon.
Többször beszámoltunk már a misszióban szolgálatot teljesítő katonáinkról. Adásunk befejező részében hallható összeállítást az EUFOR kontingenstől kaptuk.
Itt vagyunk Medjugorjeban Bosznia-Hercegovinában, az egyik legnagyobb zarándokhelyen, s itt ül mellettem egy katonatársam.
- Rostás Mátyás vagyok, Szentesen szolgálok a 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki ezrednél. Jelenleg az EUFOR kontingens 13. váltásában veszek részt. Milánnak köszönhetően sikerült eljönnünk ide Medjugorjeba, gyönyörű szép zarándokhelyre.
Miért fontos az neked, hogy mint katona, vagy egyáltalán számít-e az hogy katona vagy, és hogy itt lehetsz ezen a helyen?
- Otthon is járunk szent helyekre, Csatkára illetve Máriapócsra. Mindenhova ahova megy az ember gyönyörű szent helyeket lát, de viszont a Medjugorjei szent hely egy gyönyörű szép, ahol az ember lelki, a szívében lévő dolgokat itt elmondhatja.
Markovics Milán tábori lelkészt kérdezem, hogy tulajdonképpen ez a kiscsapat miért is jött el ide erre a gyönyörű szép helyre?
- Ugye azért vagyunk itt Bosznia-Hercegovinában, mert a Magyar Honvédségnek van itt egy missziója és október 23-a van most. Nagy lehetőség volt, hogy a katonáknak itt az ünnep okán van egy szabadnapjuk és miután megünnepeltük az október 23-át, a forradalom és szabadságharc évfordulóját, lehetőség nyílt szabad program szervezésére és nagyon jó alkalom kínálkozott most erre, hogy ilyen jó időben elzarándokoljunk katonákkal – természetesen azokkal, akik erre vállalkoznak – ide Medjugorjeba. Ugye tudjuk, hogy a katolikus egyház még nem fogadta el hivatalos zarándokútnak, de több milliónyi ember fordul meg ezen a helyen és imádkozik szerte a világról. Úgy gondoltam, hogy mivel nem vagyunk tőle messze, hiszen Szarajevóban teljesítünk szolgálatot s lehetőség nyílt erre, akkor megszervezzek egy ilyen programot. Ennek keretében elég sok katona vállalkozott arra, hogy egy busszal ide el tudjunk jönni és följöjjünk ide a jelenések hegyére, közben elmeséljem azt, hogy miről szól is ez, milyen jelenések voltak itt, miért is érdekes ez a település, ez a terület. Mert azért azt érdemes tudni, hogy a katolikus egyháznak van egy ilyen álláspontja, hogy nem tiltja a zarándoklatokat ide, hiszen nem fogadta el, de látja, hogy milyen hatása van az emberekre. Ezért fontosnak tartja, hogyha valaki szeretne ilyen élményben részesülni az eljöhessen ide. Viszont egy katolikus pap társaságában azt gondolom, hogy minden szempontot teljesítjük itt mi katonák, hogy egy katolikus pap, most nevezetesen egy tábori lelkész kíséretében ide eljöjjünk és megjárjuk ezt az utat.
Egy ilyen túra alkalmával sok kérdést kap egy tábori lelkész? Esetleg melyek azok a kérdések amelyet feltesznek önnek? Ki tudna-e emelni egyet-kettőt közülük?
- Azt gondolom, hogy amikor az embernek több érzékszervére hat valami, ami a hitünkről szól, képek, hangok, stb. formájában az biztos, hogy több kérdést vet fel, mint amikor csak valaki hall dolgokat. Sok ember és nyilván katonák is így gondolják, hogy a papok csak papolnak a prédikáció alatt. Ha kimozdulunk, azt gondolom az azért is jó, mert egy katona számára, aki a fizikális erőben azért otthon van és gyakorlatilag itt egy kisebb túrát jár meg a sziklás utakon, mert jobban elgondolkodik és izgalmasabb kérdésnek találja azt, amit kicsit langyos, hitéletnek mondható talán otthon. Azt gondolom, hogy jó katonás feladat és jobban megnyílnak. Az alapvető kérdés természetesen azok az alapkérdések, hogy például mit is jelent az, hogy hinni. Mi is ez az Isten, hogy miért is higgyem el? Miért is van több mint a fizikai valóság? Itt valahogy azért a mi fizikai határunkat feszegetve a túrák során így jobban előtérbe kerül. Nem utolsó sorban persze azért látják a fizikailag erős és egészséges katonák azért, hogy itt rengeteg beteg ember jön ide gyógyulni szándékozni, fiatalok és idősek egyaránt leborulnak és imádkoznak, ami egy másfajta dimenzió, mint amihez mi hozzászoktunk otthon a lövészgyakorlatok és különböző fizikai teljesítmény felmérések során.
Ha jól tudom, akkor kettő csoportra oszlott a kiscsapat.
- Igen, van ugye a Krizevac, ez egy nagy hegy. Oda mehettek azok, akik a keresztúton túl egy nagyobb túrára vágytak és ide jöttünk mi a Jelenések hegyére, ahol igazából maga a jelenések leírása szerint itt történtek. Nyilván akik jobban kíváncsiak voltak erre, hogy itt mi történt Medjugorjeba és mi ez, amit mi csodának nevezünk ma vagy sokan csodának tudnak be, azok inkább ezt a kisebb utat választották. A többiek pedig megjárták a nagy keresztutat, ami egy jóval nagyobb kihívás fizikailag még ennél a Jelenések hegyénél is. Szolgálatok vannak, a katona szolgálja hazáját, úgyhogy ez egy rövid program. Valószínűleg innen az irány hazafelé fog vinni minket, ha tudunk, akkor esetleg még megállunk egy várnál, amit ugye tudunk hogy a török háborúk idején Mátyás király nagy pénzzel támogatott hogy védje a magyar kereskedőket. Hogyha nem sikerül, akkor megyünk mégiscsak haza, mert az első a hazánk szolgálata otthon.

MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM
474 éve 1539. november 7-én hunyt el Brodarics István váci püspök és II. Lajos király kancellárja, a mohácsi csata történetének krónikása
288 éve 1725. november 6-án hunyt el Rodostóban Székesi gróf Bercsényi Miklós kuruc főgenerális, II. Rákóczi Ferenc közeli harcostársa, a Rákóczi-szabadságharc egyik irányítója. Hamvait 1906-ban II. Rákóczi Ferenc újratemetése alkalmából Kassán, a Szent Erzsébet-székesegyházban helyezték végső nyugalomra.
312 éve 1701. november 7-én megszökik bécsújhelyi börtönéből II. Rákóczi Ferenc, miután tudomására jut, hogy a császári udvar a magyar törvények mellőzésével akarja őt elítélni.
152 éve 1861. november 10-én hunyt el Móga János császári és királyi altábornagy, az 1848-49 évi szabadságharc első szakaszában a magyar hadsereg fővezére
128 éve 1885. november 10-én született Bochor Ádám orvos. Honvédorvos volt az első világháború idején. Ő volt az alapítója a Katolikus Orvosok Szent Lukács Egyesületének (1931), cikkeit az egyesület lapja, a Katholikus Szemle, valamint a Vigilia közölte
92 éve 1921. november 6-án a Nemzetgyűlés – a magyar történelem folyamán negyedszer – kimondja a Habsburg-ház trónfosztását.
88 éve 1925. november 5.-én a magyar országgyűlés elfogadja az 1925. évi XLV. törvénycikket Széchenyi István gróf, a legnagyobb magyar emlékének törvénybe iktatásáról. Széchenyi e naptól fogva lesz hivatalosan „a legnagyobb magyar”.
75 éve 1938. november 11-én az első bécsi döntés értelmében Kassát visszacsatolják a Magyar Királysághoz.
69 évvel ezelőtt 1944. november 6.-án Szálasi Ferenc utasítására Budapestről több tízezer zsidót hajtanak gyalogosan kényszermunkára, a nyugati határszélre
57 éve 1956 november 6-án a hollandok és a spanyolok lemondják az olimpiai részvételüket, tiltakozásul a szovjet beavatkozás miatt Magyarországon
57 éve 1956. november 10-én a regnáló kormány megjelenteti a Tiszti Nyilatkozatot. Ennek aláírása után lehetett valaki katona a Magyar Néphadsereg állományában.
24 éve 1989. november 9-én megkezdik a berlini fal lebontását, az NDK megnyitja határait az NSZK irányában.
16 éve 1997. november 9.-én II. János Pál pápa boldoggá avatja Apor Vilmost, a szovjet katonák által 1945-ben meggyilkolt vértanú püspököt.
Köszönöm, hogy megtiszteltek a figyelmükkel. Tegyék ezt majd következő adásunkkor is.
"Az igazi fájdalom néma, a könny és a kiáltás már a megkönnyebbülés." – Márai Sándor idézetével köszönök el önöktől. A szerkesztőt, Fodor Endrét hallották.