Megjelenés a médiában

2011.

Mit kérsz Isten Egyházától?”
Eredeti megjelenés: honvedelem.hu, 2011. január 6.
„Mit kérsz Isten Egyházától?” hangzott el nyolc alkalommal a kérdés december 26-án az ünnepi szentmisén. Van akinek egyszerűen alakult az Egyházba történő belépése, mert gyermek korban megkeresztelték, van aki felnőttként válik Isten gyermekévé a keresztség szentsége által. Sok misszióban sokan döntenek a keresztség felvétele mellett a tábori lelkésszel való beszélgetés után. Talán, a nem mindennapi helyzet, talán a rendelkezésre álló idő, talán a tábori lelkész személye segíti a döntésben a katonákat, de az is lehet, hogy a gondolat és a vágy mostanra érett be azokban, akik a keresztvíz alá hajtották fejüket. Az sem elképzelhetetlen, hogy az Isten mindezt figyelembe véve most indította el bennük a hit ajándékát.
A felkészülés alapos, de egyáltalán nem szokványos volt. Tudomásul kell venni, hogy műveleti területen vagyunk, így a felkészítésekről az esetleges hiányzások indoka sem mindennapos volt. Szolgálat, bevetés, járőr, lövészet… Ilyenkor, katonásan szólva „pótbeporzást” kellett alkalmazni, azaz külön foglalkozást kellett tartani a lemaradónak.
A misszió nem csak arra jó, hogy a katonák saját életüket hozzák egyenesbe, sokan gondolnak családjukra, szeretteikre is. Ilyenkor jönnek azok a kérések, hogy „atya, kereszteld meg a gyerekemet”, „atya, szeretnék templomban esküdni a kedvesemmel”, „atya, szenteld meg a lakásunkat”.
Az elmúlt karácsony nagy ajándékot hozott nyolc katonának és családjuknak.. Arra a kérdésre, hogy „Mit kérsz Isten Egyházától?”, azt felelték, hogy „Hitet!”. „Mit vársz a hittől?” hangzott a következő kérdés, ”Az örök életet.” Az örök élet Isten legnagyobb ajándéka azoknak, akik hisznek benne, szeretik és követik Őt.

17 éve történt
1994 január 10.-én aláírták az Apostoli Szentszék és a Magyar Köztársaság közötti Megállapodást a Magyar Honvédségnél és a Határőrségnél végzendő lelkipásztori szolgálatról. A Vatikán részéről Angelo Acerbi érsek, apostoli nuncius, a Magyar Köztársaság Kormánya részéről Fűr Lajos honvédelmi miniszter volt az aláíró. 1994 április 16.-án a vatikáni Apostoli Palotában kicserélték a Megállapodás (Accordo) ratifikációs okmányait, amelyet az Apostoli Szentszék és a Magyar Köztársaság a Magyar Honvédségnél és a Határőrségnél végzendő lelkipásztori szolgálatról kötött. Az Apostoli Szentszéket Angelo Sodano bíboros, államtitkár, Magyarországot Keresztes Sándor Magyarország szentszéki nagykövete képviselte. 1994 április 18.-ai hatállyal az Apostoli Szentszék felállította a Magyarországi Katonai Ordinariátust. Ezzel egy időben II. János Pál pápa kinevezte Katonai Ordináriussá dr. Ladocsi Gáspár esztergomi teológiai tanárt, pápai káplánt és neki a sebargai címzetes püspöki címet adta.
Dr. Ladocsi Gáspár tábori püspöki kinevezése az Acta Apostolicae Sedis 1994. évi áprilisi számában:
Titulari episcopali Ecclesiae Sebargensi R. D. Gasparem Ladocsi, professorem Theologiae in Seminario maiore Strigoniensis-Budapestinensis archidioecesis, quem deputavit Ordinarium Militarem in Hungaria.

SZENTMISE A DONI ÁTTÖRÉS 68. ÉVFORDULÓJÁN
2011. január 12.
A Doni Katasztrófa 68. évfordulóján szentmisével emlékeztek meg a Budavári Mátyás-templomban az elhúnyt katonákról, hadifoglyokról, munkaszolgálatosokról 2011. január 12-én 10.00 órakor.
A megemlékező szentmisét Berta Tibor ezredes, a tábori püspökség általános helynöke, Takács Tamás alezredes, kiemelt vezető tábori lelkész és dr. Hankovszky Béla őrnagy, kemelt tábori lelkész mutatta be. A szentmisén jelen volt dr. Schmitt Pál a Magyar Köztársaság elnöke, dr. Szarka Gábor a Honvédelmi Minisztérium kabinatfőnöke, Juhász István vezérőrnagy, a HM Honvéd Vezérkar törzsigazgatója.
A szentmisén közreműködött az Alsónémedi Magyarok Nagyasszonya Kórus. A megemléző gyászmisén dr. Hankovszky Béla őrnagy, kiemelt tábori lelkész mondta a prédikációt.

Doni megemlékezés Badacsonytomajban
Eredeti megjelenés: honvedelem.hu
A Szent Imre római katolikus templomban Földi István esperes plébános által celebrált szentmisében kegyelettel emlékeztek meg a doni áttörés elesett hőseiről a helyi hívek és a Tapolcai Honvéd Kulturális Egyesület, a Gyulaffy Bandérium, a Pápai Huszár Egyesület és a Radeczky Huszár Egyesület tagjai.
Utána a szomszédos, szintén Szent Imre nevét viselő közösségi házban nyitották meg „ A Magyar Királyi Honvédség Trianontól a Don-kanyarig képekben” című kamara-kiállítást. A rendezvényen Horváth Gábor a Tapolcai Honvéd Kulturális Egyesület elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd a doni tragédiához vezető folyamatokat, eseményeket foglalta össze. Hangsúlyozta, hogy az 1943. január 12-ei tragédiát a trianoni békediktátum készítette elő. Bár akkoriban - Horváth Gábor szerint - az első világháború után a magyar vezetés akár más utat is választhatott volna, de a feltételes mód ebben az esetben immár okafogyott.
A beszéd után az érdeklődők megtekinthették a jelentős gyűjtőmunkával készült kiállítás képeit. Vastagh Gábor helyi lakos bemutatta rokonának Vastagh Gyula tizedesnek a fotóját és a nyírfakéregre írt karácsonyi üdvözlőlapját „Valahol Oroszországból”, valamint a Turner Kálmán káplán, tartalékos tábori lelkész által 1943 novemberében írt levelet, melyben értesíti a hozzátartozókat fiúk hősi haláláról és temetéséről Staro - Nikolskoje nevű orosz falu magyar hősi temetőjében.

Doni megemlékezés Kaposváron
Eredeti megjelenés: honvedelem.hu
A Hősök templománál rendezett megemlékezésen Agg József főesperes celebrált szentmisét, majd Markovics Milán Mór főhadnagy, tábori lelkész emlékezett meg az elesett katonákról. A templomból kivonulva a megemlékezők előtt Hunyadkürti György színész szavalatát követően Pásztor István nyugállományú ezredes, a Noszlopy Nyugállományú Klub elnöke vette át a szót, mint a megemlékezés narrátora és elszavalta Vajay Tibor Doniakra emlékezünk című versét. Az összegyűlt megemlékezők előtt dr. Heintz Tamás, országgyűlési képviselő mondott beszédet, amelyben Lukács Géza főhadnagy, a kaposvári 6. Honvéd Gyalogezred tisztjének naplójából idézett.
A megemlékezés végén önkormányzatok, rendvédelmi szervek, társadalmi és civil szervezetek és a pártok képviselői helyezték el a kegyelet koszorúit a Mártírok és hősök emlékművénél a templom előtt. A MH 64. Boconádi Szabó József Logisztikai Ezred nevében Bárdos Antal mérnök ezredes, parancsnok és Szikszai László mérnök alezredes, a helyőrségtámogató parancsnokság parancsnoka koszorúzott.

Megemlékezés Balatonfűzfőn
Eredeti megjelenés: honvedelem.hu
Január 12-én este Balatonfűzfőn újra meggyúltak a kegyelet lángjai. A templom melletti kertben katonák és a civilek együtt emlékeztek meg a doni áttörésről, az áldozatokról. A rendezvény a fűzfői római katolikus templomban istentisztelettel kezdődött, majd a templom falán elhelyezett emléktábla előtt ünnepi megemlékezéssel folytatódott. Az ünnepség elején, a római katolikus templomban Szécsi Ferenc kisegítő tábori lelkész istentiszteleten emlékezett meg a doni áttörésről és imádkozott a hősi halált halt katonákért. Példabeszédében kiemelte: nagyon fontos, hogy soha ne felejtsük el azokat, akik a hazától több ezer kilométerre veszítették el az életüket. Hangsúlyozta: „hőssé csak az lehet, aki bátor. A bátorsághoz két erő szükséges, a hit és a szeretet ereje. Hit az Istenben és szeretet a haza iránt.”
„Az akkor hősi halált haltak élete nem csak magukért égett el – folytatta Szécsi Ferenc – hanem azokért is, akik itthon voltak és rettegtek a háború borzalmaitól. Olyan katonák voltak ők, akik ki tudtak lépni a saját maguk bűvköréből és tudtak másokért is tenni. Kétkedés nélkül tették ezt, és ez vezetett el oda, hogy a hazáért az életüket is feláldozták.”
A szentmisét követően, az udvaron, a harangszó jelére meggyújtották az emlékezés tüzét és a templom falán lévő emléktábla előtt összegyűlt ünneplők elénekelték a Himnuszt. Az emlékező beszédet Szücs József mérnök ezredes, az MH 54. Veszprém Légtérellenőrző Ezred parancsnoka tartotta.

A hejcei baleset negyvenkét halottjára emlékeztek
Eredeti megjelenés: honvedelem.hu, 2011. január 20.
Hejcén emlékeztek meg a Magyarország és Szlovákia határán fekvő településnél öt évvel ezelőtt történt repülőgép-szerencsétlenség áldozatairól. A Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség, illetve a pozsonyi védelmi tárca és a szlovák fegyveres erők vezetői január 19-én délelőtt először a Borsó-hegyen létesített emlékhelyen hajtottak fejet az áldozatok előtt. Öt évvel ezelőtt itt történt a szörnyű baleset, mely mindkét ország lakosságát megrázta: a tragédia helyszínén ma emlékmű és kopjafák állnak a szerencsétlenségben odaveszett szlovák katonák emlékére.
„Január 19. a tisztelet és a kegyelet napja”, kezdte beszédét Lubomir Galko. Mint a szlovák védelmi miniszter fogalmazott, az áldozatok hozzátartozói, barátai, illetve a két ország katonai vezetői azért gyűlnek össze minden évben e napon a szerencsétlenség helyszínén, hogy leróják kegyeletüket azon negyvenkét ember emléke előtt, akik nem tudták befejezni küldetésüket. „Már csak pár perc, pár kilométer választotta el őket attól, hogy véget érjen KFOR-szolgálatuk, a sors azonban hajthatatlan volt, amikor azon a hideg januári estén bekövetkezett a katasztrófa” mondta Lubomir Galko. A miniszter rámutatott: az elhunytak az emberi értékek és a béke védelmére esküdtek fel, és minden erejükkel azon dolgoztak, hogy Koszovó polgárai békében, rendeződő életfeltételek közepette élhessenek. Hende Csaba, a Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere beszédében úgy fogalmazott: nem a halálra, hanem az életre kell emlékezni, amikor lerójuk kegyeletünket az elesettek emléke előtt. „Ezek a fiúk és lányok a legnagyobb dolgot cselekedték: szolgálták hazájukat, Szlovákiát, és szolgálták közös ügyünket, a szövetséget”, mondta a miniszter.
A megemlékezés után a helyi katolikus templomban tartottak szentmisét az áldozatokért. A szentmisét František Rábek szlovák tábori püspökkel együtt celebrálta Ternyák Csaba egri érsek, Berta Tibor ezredes, a tábori püspökség általános helynöke és szlovák tábori lelkészek.

Vitéz Both Béla dandártábornok emlékezete
Eredeti megjelenés: honvedelem.hu, 2011. március 5.
Halálának tizedik évfordulóján, vitéz Both Béla dandártábornok emléke előtt hajtottak fejet Szombathelyen, a Jáki úti temetőben. A március 4-én megtartott megemlékezésen dr. Szarka Gábor, a Honvédelmi Minisztérium kabinetfőnöke beszédében emelte ki Both Béla kiváló emberi és katonai tulajdonságait, majd koszorút helyezett el az egykori Ludovikás tiszt sírjánál. Az eseményen részt vett többek között dr. Puskás Tivadar, Szombathely polgármestere, Kovács Ferenc, a Vas Megyei Közgyűlés elnöke, Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség helynöke, illetve a Vasi Honvéd Bajtársi Egyesület több képviselője is.
A recski és sopronkőhidai tábort is megjárt nyugalmazott dandártábornokot a hazaszeretet és a közösségért végzett munka mellett háborús hősként is tisztelik. Az általa létrehozott Szombathelyi Hősi Emlékmű Alapítvány kezdeményezte Szombathelyen a Március 15-e téri emlékmű felállítását. Életútja elismeréseként 1996-ban Vas Megyéért díjat és Köztársasági Elnöki Arany Emlékérem kitüntetést kapott.
Mint azt beszédében dr. Szarka Gábor, a Honvédelmi Minisztérium kabinetfőnöke hangsúlyozta: pályakezdő főhadnagyként az ő életében is komoly igazodási pontot jelentett „Béla bácsi”.
Both Béla 1921. december 18-án, a Sopron megyei Keresztény községben született honvéd tiszt, elemi és középiskoláit Szombathelyen végezte, majd pedig Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémián szerzett katonai ismereteket. 1944. augusztus 20-án maga vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzó avatta tisztté. Azonnal hadműveleti területre vezényelték a 19-es honvéd gyalogezredhez, Erdélybe. A földeáki és a Duna-Tisza közötti frontharcokban vett részt, ahol megsebesült. Felgyógyulása után újra bevetették a Bécs környéki harcokba. Az 1945. május 9-i kapituláció után háromnyelvű nyílt paranccsal tartott hazafelé. Útja Bécsben a Reisbrücke hídon vezetett át. Itt az orosz őrök a hídra még felengedték, de a másik végén menlevelét eltépték és Sopronkőhidára szállították. Onnan Foksányba, majd a Krasznogorszki táborba került. 1948. július közepén hazaengedték, majd Budapesten augusztus 8-án a Katonapolitikai Osztály letartóztatta. Öt és fél hónapig volt előzetes letartóztatásban az Andrássy út 60. sz. alatti ÁVH börtönben, a Margit körúti katonai börtönben és a Vilma királyné úti orosz fennhatóság alatti börtönben. 1950-ben Recskre szállították. 1953. novemberében került hadbíróság elé, ahol visszamenőleg elítélték, a kiszabott büntetést letöltöttnek vették és azonnal szabadlábra helyezték. A rendszerváltást követően megszervezte a Honvéd Hagyományőrző Egyesületet és a Recski Szövetség Nyugat-Dunántúli szervezetét. Háborús érdemeiért vitézzé avatták. Rehabilitálására 1991-ben került sor, majd 1992. március negyedikén ezredessé léptették elő. Rehabilitálása után sorstársaiért emelte fel szavát, több mint négyezer-ötszáz embernek intézte el a rehabilitációt. Rendszeres bajtársi-baráti kapcsolatot tartott fenn a Savaria laktanya katonáival. A köztársasági elnök 1999. március 5-én dandártábornokká nevezte ki. Küzdelmes életútja végül 2001. március 9-én ért véget.

Családi nap Debrecenben
Eredeti megjelenés: honvedelem.hu, 2011. május 8.
Több mint hetvenen vettek részt május hetedikén, szombaton azon a családi napon, amelyet az MH 5. Bocskai István Lövészdandár Humánszolgáltató Irodájának munkatársai szerveztek. Az eseményen a missziós területeken szolgálatot teljesítő katonák családtagjai a parancsnokokkal beszélgethettek.
Dédiné Bulyáki Edit irodavezető tájékoztatott: a szolgálati idő hat hónapja alatt két alkalommal szerveznek családi napot. Az elsőt a szabadságoltatások, a másodikat a hazautazás előtt. A tapasztalatok szerint a hozzátartozók olyan információkat kapnak a kontingensek parancsnokaitól, amelyek megnyugtatják őket. A Koszovóban és az Afganisztánban lévő parancsnokok a beszámolójukat kimondottan a hozzátartozók számára állítják össze, ezután pedig válaszolnak a hozzájuk intézett kérdésekre. A helyszínen Rácz Mihály alezredes beszélt tapasztalatairól, többek között a misszióban lévő katonák és az ottani lakosság életkörülményeiről.
Ezt követően Szentesi Csaba őrnagy, görög katolikus tábori lelkész beszélgetett a családtagokkal arról, hogy milyen szerepet tölt be a tábori lelkész a misszióban lévő katonák életében. Tapasztalatai szerint ilyenkor nem számít az, hogy ki, milyen hitvallású; az számít, hogy van valaki, aki hitével, szeretetével és támogatásával átsegíti őket a lelki nehézségeken.
A programsorozat zárásaként mindenki lehetőséget kapott arra, hogy a kivetítőn keresztül négyszemközt beszélhessen néhány percet a külföldön szolgáló családtagjával.

Ünnepi megemlékezés Zalaváron
Eredeti megjelenés: honvedelem.hu, 2011. május 16.
Európa társvédőszentjeire emlékezett 2011. május 14-én, szombaton délelőtt Zalaváron a magyar és a szlovák katolikus tábori püspökség
Az ünnepség katonai tiszteletadással kezdődött a Zalavári Történelmi Emlékparkban, ahol Szent Cirill és Szent Metód emlékművénél a fekhívójel után a két ország nemzeti himnusza csendült fel a Veszprémi Helyőrségi Zenekar kíséretében. Bíró László tábori püspök szlovák nyelven köszöntötte a megjelenteket, köztük František Rábek szlovák tábori püspököt, akinek személyében először jár szlovák katolikus püspök a zalavári emlékhelyen. A Honvédelmi Minisztérium képviseletében Bozó Tibor ezredes, a Honvéd Vezérkar Személyzeti Csoportfőnöke mondott beszédet. Ezután František Rábek szlovák majd Bíró László magyar tábori püspök mondott beszédet, felelevenítve Szent Cirill és Metód alakját, küzdelmes életük momentumait és a szlávok evangelizálásáért tett törekvéseiket.
A megemlékezés végén koszorút helyezetek el Szent Cirill és Metód emlékoszlopánál a tábori püspökök valamint a megjelent katonai alakulatok parancsnokai és képviselői : a Magyar Köztársaság Honvédelmi Minisztériuma részéről Bozó Tibor ezredes, HM HVK személyzeti csoportfőnök, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság részéről Benyó György ezredes az MH ÖHP Repülésbiztonsági Osztály osztályvezető és Szabó András alezredes, a MH ÖHP Parancsnoki Iroda irodavezető-helyettes, az MH Légi Vezetési és Irányítási Központ és az MH 54. Veszprém Radar Ezred részéről Szűcs József mérnök ezredes, parancsnok és Zentai László alezredes, parancsnok, az MH Nyugat-Magyarországi Hadkiegészítő Parancsnokság részéről Kovács László százados, toborzó és érdekvédelmi irodavezető,az MH 64. Boconádi Szabó József Logisztikai Ezred részéről Markovics Milán Mór főhadnagy, tábori lelkész
Az ünnepség ezután a Zalavári Plébániatemplomban folytatódott, ahol latin nyelvű szentmisét mutatott be a két püspök a jelenlevő szlovák és magyar tábori lelkészekkel, valamint a környékbeli plébánosokkal.

53. Nemzetközi Katonai Zarándoklat
Eredeti megjelenés: honvedelem.hu, 2011. május 20-22.
53-ik alkalommal rendezték meg május 20-22. között a franciaországi Lourdes-ban a Nemzetközi Katonai Zarándoklatot (franciául Pèlerinage Militaire International), melyen hazánkat 90 fő képviselte. A katonai zarándokcsoport Kótai Róbert főhadnagy, tábori lelkész vezetésével 61 fővel május 18-án autóbusszal indult útnak, hogy két nap alatt érkezzen meg Lourdes-ba. Az első nap után a zarándokcsoport Novarában töltötte az éjszakát a helyi csendőr alakulat laktanyájában.
Május 20-án érkezett meg AN-26-os katonai repülőgéppel Lourdes-ba a hivatalos delegáció dr. Simicskó István a HM parlamenti államtitkár, Bíró László katolikus tábori püspök és Bozó Tibor dandártábornok a honvéd vezérkar személyzeti csoportfőnöke, valamint az MH Ludovika Zászlóalj 15 fős díszelgő alegysége.
Május 20-án a Jelenés Barlangja mellett a zarándokcsoport egy Magyarországról hozott nagy gyertya meggyújtásával emlékezett meg Dálnoki András és Róth Orsolya hősi halott katonáinkról. Kegyeleti imát mondott Szentesi Csaba őrnagy, görög katolikus tábori lelkész, a zarándokcsoport lelki vezetője
Ezen a napon a zarándokcsoport, a díszelgő alegység és a hivatalos delegáció az eddigi évekhez hasonlóan részt vett a X. Szent Piusz földalatti bazilikában megrendezett Nemzetközi Megnyitó Ünnepségen, ahol felolvasták XVI. Benedek pápa levelét, melyet a katonákhoz írt a zarándoklat alkalmából.
Május 21-én a hagyományoknak megfelelően minden ország külön nemzeti programokon vett részt, így a magyar zarándokcsoport kora délelőtt a Lourdes-i Kálvária-dombon végigjárta a keresztutat, melynek 10. stációjánál Bozó Tibor dandártábornok emlékezett meg valamennyi hősi halott katonánkról és a műveleti területen jelenleg szolgáló bajtársakról, majd mécseseket gyújtottunk katonatársainkért.A keresztútjárás után Bíró László tábori püspök szentmisét mutatott be a Katonai Tábor Kármelhegyi Boldogasszony Kápolnájában.
A szentmise után dr. Simicskó István a HM parlamenti államtikára köszöntötte a zarándokcsoport tagjait.
A délután folyamán a magyar delegáció részt vett a betegek megáldásának szertartásán, majd a Hősök Emlékművénél valamennyi résztvevő országgal együtt katonai tiszteletadás keretében emlékeztek meg a háborúkban elesett katonákról.
Az esti órákban a zarándokcsoport részt vett a gyertyás körmeneten a Rózsafűzér téren.
A zarándoklat utolsó napjának két fő eseménye volt, melyhez a magyar zarándokok csatlakoztak. Az első a délelőtt bemutatott nemzetközi szentmise, melyet Luc Ravel francia tábori püspök vezetésével mutattak be a nemzetek tábori püspökei és lelkészei a X. Szent Piusz földalatti bazilikában. Délután került sor a Búcsúünnepségre a Rózsafűzér téren.
A zarándokcsoport május 23-án az esti órákban érkezett meg Budapestre.
Az 53. Nemzetközi Katonai Zarándoklaton mintegy 11800 katona vett részt. A legtöbb zarándokkatona Franciaországból (3420 fő) , Olaszországból (3300 fő) és Németországból (1011) fő érkezett. Ausztriából 360, Bosznia-Hercegovinából 58, Csehországból 108, Horvátországból 770, Szlovákiából 177, Szlovéniából 42, Ukrajnából 70 katona volt jelen Lourdes-ban.

Intejú dr. Simicskó István parlamenti államtitkárral
Az élet hit nélkül kevésbé tartalmas
Eredeti megjelenés: honvedelem.hu, 2011. május 24.
A hívő a katona, akkor megerősödve, teljes lelki erejében és meggyőződésében tudja szolgálni a hazát! – hangsúlyozza dr. Simicskó István. A Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára kilencvenfős magyar csoport tagjaként vett részt az 53. Nemzetközi Katonai Zarándoklaton, Lourdes-ban.
Az 53. Nemzetközi Katonai Zarándoklat ebben az esztendőben Lourdes-ban volt május 20-22. között. Harminckét ország hadseregének képviseletében közel tizenkétezer zarándok vett ezen részt. Magyarországról kilencvenen érkeztek a francia városba. A zarándokok egyszerre teljesítik Lourdes-ban katonai szolgálatukat, és élik meg keresztény elhivatottságukat – olvasható a Katolikus Tábori Püspökség honlapján.
A püspökség szervezésében kilencvenfős zarándokcsapat érkezett Lourdes-ba, köztük a veszprémi Légierő Zenekarából tízen, a Ludovika Zászlóaljból tizenöten. A résztvevők önként jelentkeztek a különböző alegységektől. A zarándokokat Bíró László tábori püspök atya vezette, a csoport tagja volt dr. Simicskó István is.
A Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkárát kérdeztük a zarándoklat jelentőségéről…
Miért tartja fontosnak azt, hogy részt vegyen valaki egy zarándoklaton?
Néhányan talán ezt csak egy kirándulásnak tekintették, de biztos, hogy megérintette mindannyiunk lelkét a szent hely hangulata. A gazdasági nehézségekkel terhelt világban is fontos az, hogy lélekben megerősödjünk: egy pillanatra megálljunk a mindennapok rohanásában, s elgondolkodjunk az élet igazi értelmén. Az a kegyelmi állapot, ami ezen a szent helyen tapasztalható, mindenki számára egy életre szóló élményt jelent, amely megerősíti őt a nehézségek legyőzésében!
Mit jelent egy katona számára a hit?
Egy hosszú utat járunk végig életünkben, törekedve arra, hogy mélyen higgyünk valamiben. Nem mindenkinek sikerül ez, nagyon sok próbatételen kell túljutnunk. Én azt látom, az élet hit nélkül kevésbé tartalmas! Az élet igazán a hitre építhető! Egy katona számára nagyon fontos, hogy lélekben megerősödve tudja a szolgálatát ellátni. Ha hisz, akkor megerősödve, teljes lelki erejében és meggyőződésében tudja szolgálni a hazát!
Mit tapasztalt a zarándoklaton?
Nagyon mélyen megérintette a magyar delegáció tagjainak a lelkét Lourdes. Bíró László püspök atya vezetésével például végigjártuk a keresztutat. A stációknál megálltunk, rövid elmélkedést is meghallgathattunk. A katonai táborban, a magyar kápolnában volt egy szentmise, családi körben, nemzeti körben. Az a megtiszteltetés ért, hogy az áldás előtt én is szólhattam a jelenlévőkhöz…
Felemelő pillanat lehetett…
Egy könyvről beszéltem, amelyet a püspök úr adott a kezembe. Ez egy Nobel-díjas orvos-tudósról, Alexis Carrel-ről, az ő világnézetében bekövetkezett változásról szólt. Kezdetben csupán a természettudományokban, a kézzel fogható, látható dolgokban hitt. Egy lourdes-i útja során több beteggel ismerkedett meg, csodás gyógyulásokat látott. Ezt követően folyamatosan hirdette, hogy itt természetfölötti erők vannak jelen. Nos, e könyvről meséltem, ez a példa mindenki számára tanulságos lehet. Beszéltem még arról – hiszen a Honvédelem napjával egybeesett a zarándoklat –, hogy mi képviseljük a hazát is e szent helyen. Szóltam arról, hogy mennyire fontos a katonák megbecsülése. Egy hadsereg számára az igazi erőt mindig a katonák lelke jelentette! A világtörténelem számos példáját hozhatnám, vagy a hadvezérek, hadtudósok vélekedését, akik arra hívták fel a figyelmet, hogy ha egy hadsereg számára a katonák lelkiekben erősek, akkor valódi bajban a technikai-, illetve létszámfölényt is képesek ellensúlyozni!
Szép példa!
Az élet igazi értelme itt, Lourdes-ban mutatkozik meg. Látva a sok embert, akik betegen, gyógyulásban bíznak…. miközben megrendítő és megrázó, egyben felcsillantja az emberben azt a gondolatot, hogy mi is az élet igazi értelme. Látva őket, arra döbben rá az ember, hogy maga az élet a legfontosabb! Az, hogy egészségben élhessünk!
Lélekben megerősödve térhettek haza…
Ezúton is köszönöm azoknak, akik a szervezésben részt vettek. A tábori püspökség valamennyi munkatársának, a három tiszthelyettes díszelgő katonának, akik a zászlót, s a kardokat méltósággal, tekintélyt sugározva vitték. A zenészeink is kitettek magukért! A zarándoklatot önként vállaló, valamennyi résztvevőnek nagyon köszönöm, hogy együtt lehettünk Lourdes-ban!
Hogyan fogadták itthon, mesélt-e az élményeiről?
A Parlamentbe azzal a jelképpel és szimbólummal mentem be, amely egy keresztet ábrázolt. Ez volt az 53. lourdes-i zarándoklat emblémája. Ezt a szimbólumot egy magyar katonalány rajzolta meg, s a francia szervezők az ő tervét fogadták el. Ezt viselte minden zarándok, mintegy tizenkétezren. Ez egy nagyon nagy magyar siker! Azért mentem be ezzel az országházba, hogy megkérdezzék tőlem azt, hogy ez micsoda. Hogy el tudjam mondani azt, hogy hol jártam, megemlítve – többek között - ezt a szép magyar sikert is. Ha kis létszámban is voltunk jelen mi, magyarok, mégis minden résztvevő mellkasán ez díszelgett. Büszkék voltunk erre!

Hősök napi megemlékezés a Mátyás-templomban
Eredeti megjelenés: honvedelem.hu, 2011. május 30.
Hatvanhat esztendő után újra a magyar katonahősökért szólt a szentmise a Budavári-Nagyboldogasszony Plébániatemplomban.
A hősök emléknapjának előestéjén, május 28-án, szombaton, a késő délutáni órákban, a budavári Mátyás-templomban a Katolikus Tábori Püspökség és a Keresztyén Katonák Szövetsége szervezésében mutattak be szentmisét és azt követően ökumenikus megemlékezést.
A szentmisét Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke celebrálta, míg az ökumenikus szertartáson a megemlékező imát Jákob János ezredes, a Protestáns Tábori Püspökség irodavezetője mondta el. Az ünnepségen közreműködött a Veszprémi Helyőrségi Zenekar is, Katona János alezredes vezetésével.
Az alezredes egyben a Keresztyén Katonák Szövetsége magyarországi elnökeként a rendezvény ötletgazdája is volt. Az elképzelést támogatta a Katolikus és a Protestáns Tábori Püspökség is, így két hónapos, csendes munkát követően sikerült megrendezni a Hősök Emléknapi Megemlékezés előtti napon a szentmisét és az ökumenikus szertartást. Az eseményen részt vett dr. Szarka Gábor, a Honvédelmi Minisztérium kabinetfőnöke is.
„Egy hagyományt szeretnénk újból megteremteni. Azt a hagyományt, hogy olyan felkészülés legyen a magyar hősök emlékünnepének előestéjén, hogy akire emlékezünk, akik megtudták, akik megtapasztalták már az Örökkévalónak, a Gondviselőnek a szeretetét és irgalmát, azok tudják, s tudjuk mi is, hogy értük imádkozunk, s ők imádkoznak értünk. Igen tisztelt kabinetfőnök úr, kedves tábornok urak, főtiszt urak, mindazok, akik eljöttek a Magyar Honvédségtől, kedves hívek: ezt a lehetőséget szeretnénk megteremteni” – szólt a megjelentekhez Berta Tibor ezredes.
„Igaz a közmondás: a hősök nem születnek, hanem az adott alkalom fedi fel őket. Kell, hogy legyen egy nap a magyar nemzet életében, amikor csendben fejet hajt hős katonái előtt, ezer esztendő mártírjai előtt” – emlékeztetett Jákob János ezredes. A mai ifjúságnak Muhi, Nándorfehérvár, Mohács, Világos, Voronyezs, a gázkamrák, a második világháború hadifogoly- és koncentrációs táborai már csupán történelmi tények. „Névtelen hősök százezrei, akik elmentek, csupán halottak számukra” – mondta.
Az elképzelések szerint nem csupán újjáéled a május utolsó szombatjának egyházi szertartása, hanem más, a magyar honvédelem és a magyar állam számára kiemelkedően fontos ünnepek, így januárban a doni megemlékezés, március 15-e és október 23-a előtt is szentmisével és ökumenikus megemlékezéssel igyekeznek szolgálni a katonák, a hívők lelki üdvét.

53. Nemzetközi Katonai Zarándoklat – Lourdes 2012
Eredeti megjelenés: honvedelem.hu, 2011. május 24.
Ötvenharmadik alkalommal rendezték meg, május 20–22. között, a franciaországi Lourdes-ban a Nemzetközi Katonai Zarándoklatot (franciául: Pèlerinage Militaire International), melyen hazánkat 90-en képviselték. A katonai zarándokcsoport Kótai Róbert főhadnagy, tábori lelkész vezetésével 61 fővel május 18-án autóbusszal indult útnak, hogy két napos út után megérkezzen Lourdes-ba. Az első nap után a csoport Novarában töltötte az éjszakát a helyi csendőralakulat laktanyájában.
Május 20-án érkezett meg AN–26-os katonai repülőgéppel Lourdes-ba a hivatalos delegáció: dr. Simicskó István a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, Bíró László katolikus tábori püspök, Bozó Tibor dandártábornok a Honvéd Vezérkar személyzeti csoportfőnöke, valamint az MH Ludovika Zászlóalj 15 tagú díszelgő alegysége.
Május 20-án a Jelenés barlangja mellett a zarándokcsoport egy Magyarországról hozott nagy gyertya meggyújtásával emlékezett meg Dálnoki András és Róth Orsolya posztumusz hadnagyokról, hősi halott katonáinkról. Kegyeleti imát mondott Szentesi Csaba őrnagy, görög katolikus tábori lelkész, a csoport lelki vezetője. Ezen a napon a zarándokcsoport, a díszelgő alegység és a hivatalos delegáció – az eddigi évekhez hasonlóan – részt vett a X. Szent Piusz földalatti bazilikában megrendezett nemzetközi megnyitó ünnepségen, ahol felolvasták XVI. Benedek pápa levelét, melyet a katonákhoz írt a zarándoklat alkalmából.
Május 21-én, a hagyományoknak megfelelően, minden ország külön nemzeti programokon vett részt, így a magyar zarándokcsoport kora délelőtt a Lourdes-i Kálvária-dombon végigjárta a keresztutat, melynek tizedik stációjánál Bozó Tibor dandártábornok emlékezett meg valamennyi hősi halott katonánkról és a műveleti területen jelenleg szolgáló bajtársakról, majd mécseseket gyújtottunk katonatársainkért.
A keresztútjárás után Bíró László tábori püspök szentmisét mutatott be a katonai tábor Kármelhegyi Boldogasszony Kápolnájában.
A szentmise után dr. Simicskó István, a tárca parlamenti államtitkára köszöntötte a zarándokcsoport tagjait. A délután folyamán a magyar delegáció részt vett a betegek megáldásának szertartásán, majd a Hősök emlékművénél valamennyi résztvevővel együtt katonai tiszteletadás keretében emlékeztek meg a háborúkban elesett katonákról. Az esti órákban a zarándokcsoport részt vett a gyertyás körmeneten a Rózsafűzér téren.
A zarándoklat utolsó napjának két fő eseménye volt, melyhez a magyar zarándokok is csatlakoztak. Az első a délelőtt bemutatott nemzetközi szentmise, melyet Luc Ravel francia tábori püspök vezetésével mutattak be a nemzetek tábori püspökei és lelkészei a X. Szent Piusz földalatti bazilikában. Délután került sor a búcsúünnepségre a Rózsafűzér téren. A zarándoklaton a különböző programokon és eseményeken a magyar csoportot a Magyar Honvédség Veszprémi Helyőrségi Zenekara kísérte.
A zarándokcsoport május 23-án, az esti órákban érkezett meg Budapestre.
Az 53. Nemzetközi Katonai Zarándoklaton mintegy 11 800 katona vett részt. A legtöbb zarándok Franciaországból (3420 fő) , Olaszországból (3300 fő) és Németországból (1011) fő érkezett. Ausztriából 360, Bosznia-Hercegovinából 58, Csehországból 108, Horvátországból 770, Szlovákiából 177, Szlovéniából 42, Ukrajnából 70 katona volt jelen Lourdes-ban.

Emléktábla megáldás a Parlamentben
Eredeti megjelenés: honvedelem.hu, 2011. május 30.
A Magyar Országgyűlés a hősök napja alkalmából visszahelyezte az Országház épületének falára, a Delegációs Terem előtti folyosóra az 1910–1918-as törvényhozás első világháborúban hősi halált halt tagjainak, tisztviselőinek és alkalmazottainak emlékére készült emléktáblát. A bronz mementó, Keviczky Hugó alkotása eredetileg 1925. október 31-én került átadásra.
„Ez a ház egy közösség otthona, amelynek feladata az ország és a nemzet szolgálata. Ritkán van alkalmunk erre gondolni”, mondta beszédében Kövér László. „Ma elődeinkre emlékezünk, akik e ház falai között szolgálták a nemzetet, és amikor sorsuk úgy hozta, meghozták a legnagyobb, végső áldozatot, amit ember hozhat: életüket adták a hazáért.” A házelnök hozzátette: az Országgyűlés közössége kegyelettel ápolta az elesettek emlékét, emléktáblájukat a legnagyobbak, Szent István és Gróf Széchenyi István emlékjelei közelében helyezték el, hogy így tisztelegjenek a hétköznapi hősök helytállása előtt.
Az emléktáblánál kegyeleti imát és áldást mondott Bíró László püspök, katonai ordinárius:
Áldd meg Istenünk ezt az emléktáblát, amely az 1910-1918 között hősi halált halt országgyűlési képviselőknek és parlamenti tisztviselőknek állít maradandó emléket közöttünk itt az Ország Házában. Gondviselő Atyánk! Jóságod adja meg, hogy mindenki, aki ezen emléktábla mellett elhalad, elgondolkozzon azon, hogy a szebb és igaz jövőért kik áldozták életüket és hűségüket, s hogy mekkora kincs az áldott béke, az emberi élet, és megbecsülése minden igaz értéknek. Indítson ez az emléktábla a kegyelet érzése mellett erős elhatározásra bennünket, hogy a nemzet szabadságáért és boldogulásáért, mi is meghozzunk minden áldozatot, és törekedjünk mások áldozatvállalásán enyhíteni a kölcsönös szeretetben. Adj Uram örök nyugodalmat az elhunyt képviselőknek, tisztviselőknek, alkalmazottaknak – szolgálatuk jutalma legyen a te országod békéje és öröme. Nekünk pedig add segítő kegyelmedet, hogy életünket hazánk odaadó szolgálatában élhessük, tevékenyen munkálkodva boldogulásán és jövőjének biztosításán.
Krisztus Urunk, a Béke Fejedelme őrizze és óvja meg életünket! Magyarok Védasszonya Mária, oltalmazza családjainkat! Szent István királyunk legyen a mi mennyei pártfogónk a gondviselő Jóságnál, aki él és uralkodik mindörökké. Ámen.

Miniszteri és államtitkári elismerések a Lourdes-i katonai zarándoklaton részt vett katonáknak
Eredeti megjelenés: honvedelem.hu, 2011. július 13.
„A helytálláshoz lélekápolásra is szükségünk van!”
Az 53. Lourdes-i Nemzetközi Katonai Zarándoklat emlékére, és a siker érdekében kifejtett tevékenységért a résztvevőknek a honvédelmi miniszter és a tárca parlamenti államtitkára elismeréseket adományozott, amelyeket július 12-én, kedden a Honvédelmi Minisztériumban dr. Simicskó István adott át.
Mint arról korábban beszámoltunk, Simicskó István, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára vezetésével – Bíró László katolikus tábori püspök és Bozó Tibor dandártábornok, a Honvéd Vezérkar személyzeti csoportfőnöke részvételével – hivatalos küldöttség, valamint a HM Tábori Lelkészi Szolgálat Katolikus Szolgálati Ágazata szervezésében, Kótai Róbert főhadnagy, tábori lelkész vezetésével 61 magyar katona is vett részt az 53. alkalommal megrendezett Lourdes-i Nemzetközi Katonai Zarándoklaton, amelyen idén 23 ország csaknem 12 ezer katonája találkozott s imádkozott.
A katonai zarándoklat sikere érdekében kifejtett tevékenységért a honvédelmi miniszter és a parlamenti államtitkár által adományozott elismerések július 12-i, keddi átadása alkalmával Simicskó István kifejezte a minisztérium köszönetét.
Az államtitkár a rendezvényen a Szolgálati Érdemjel ezüst fokozatát adta át Kiss Attila őrnagynak, a bronz fokozatot pedig Rikkers Attila főtörzsőrmesternek nyújtotta át. Elismerő oklevelet adott Porcsin Gyula honvédtiszt-jelöltnek, valamint emléktárgyat Toldi Miklós törzszászlósnak, Kerekesné Fuli Anikó főtörzsőrmesternek, Tőzsér Sándor főtörzsőrmesterek és Tóth Sándor törzsőrmesternek.
„Mindannyiunk lelkét megérintette a szent hely hangulata!” – emlékezett Simicskó István. Az államtitkár kiemelte: a gazdasági nehézségekkel terhelt világban fontos, hogy lélekben megerősödjünk. Egy kegyelmi állapot az, amely azon a szent helyen tapasztalható. A zarándoklat valamennyi résztvevő számára nagy élmény volt.
Az elismerések átadását követően Simicskó István a honvedelem.hu érdeklődésére elmondta: „Szerény, szimbolikus odafigyelést igyekeztünk e mai elismerésekkel kifejezni. Ami valamennyiünknek fontos: ez a franciaországi, legnagyobb európai zarándokhely kegyelmi helyszín földrészünk katonái számára – a béke, a kiengesztelődés lehetősége, alkalma. Különleges hatása is van: gyógyulást, reményt nyújt betegek számára. Kisugárzása mindannyiunkat megerősít lelkünkben, hitünkben. Önvizsgálatra, egyben önismeretre késztet. A történelem során mindannyiszor bebizonyosodott: nem pusztán eszközökre van szükségünk a helytálláshoz, hanem lelkierőre is! A helytálláshoz, a katonai képességek kibontakoztatásához elengedhetetlen a lélekápolás! A mai materialista, anyagias, rohanó világban nem nélkülözhetjük az égiekkel való kapcsolatot, amely segít fölismerni a valós, emberi értékeket, lényegében az élet igazi értelmét…”
Az államtitkár hozzátette: „Én azt kérem katonáinktól, hogy ezt a mennyei ajándékot adják tovább itthon bajtársaiknak, családjaiknak. Ami az elismerésünket illeti, ilyen még nem volt honvédségünknél, de fontosnak tartjuk. Bár önmagában ajándék, elismerés volt maga a zarándoklat a résztvevőknek, de köszönet jár az utat előkészítőknek, a szervezőknek, a zarándok katonáknak, köztük a veszprémi katonazenészeknek, akik gyönyörű zenével kísértek bennünket, külön köszönet illeti Kerekesné Fuli Anikót, aki elkészítette a zarándokút szép jelvényét, amit külön magyar büszkeségként minden zarándok, közel tizenkétezer katona feltűzött, s így méltóképpen képviselhettük Lourdes-ban hazánkat.”

Papszentelés
2011. június 11.
2011. június 11-én szombaton fél 11 órakor kezdődött Ráckevén a Keresztelő Szent János Plébániatemplomban az a szentmise, melynek keretében Bíró László püspök, katonai ordinárius pappá szentelte Horváth Kornélt. A pappá szentelésen részt vettek a tábori lelkészi kar tagjai valamint azok a lelkészek, akik a leendő tábori lelkészt segítették és támogatták, hogy eljusson az áldozópapságig. Horváth Kornél a közeljövőben kezdi meg lelkipásztori szolgálatát a tábori püspökség állományában. Első szolgálati helye Szentendrén lesz a Magyar Honvédség Központi Kiképző Bázisán. Az új áldozópappal 11 főre emelkedett a tábori lelkészek létszáma.

Zalavári gyermektábor
Véget ért a 8. Környezet és természetvédelmi tábor Zalaváron. Július 15-én, pénteken ért véget az az egy hétig tartó tábor, melyet nyolcadik alkalommal rendezett meg a HM Katolikus Tábori Püspökség a Kis-Balaton melletti Zalaváron.
A környezet és természetvédelmi táborban a hét nap folyamán a táborozók nagy többsége már ismerősként vett részt a különböző programokon, hiszen harmadszor-negyedszer, de volt, aki ötödik, hatodik alkalommal jött el Zalavárra. A tábori élet hagyományos játékos sport és ügyességi vetélkedőit, a vers és népdalversenyt, az elsősegély tanfolyam programjait kirándulások gazdagították: ebben az évben Taszár, Kaposvár, Zánka, Lovászi és Zalaegerszeg egyes látnivalóival és nevezetességeivel ismerkedhettek meg a gyerekek.
Július 11-én, hétfőn Zánkára kirándult a tábor, ahol először a Haditechnikai Parkot keresték fel, majd a biztonsági rendszabályok ismertetése után a kalandparkban próbálhatták ki ügyességüket és rátermettségüket. A nap folyamán balatoni hajózás és strandolás is szerepelt még a programban.
Kedden Taszárra indultak a táborozók, ahol a volt katonai bázist és a Repülő Múzeumot látogatták meg, majd a Boconádi Szabó József Logisztikai Ezrednél Kaposváron volt az ebéd a laktanya étkezdéjében. Délután a hőségre való tekintettel egy rövid strandolás is szerepelt a programban, hiszen időben vissza kellett érni Zalavárra, az este 10 órakor kezdődő csoportonkénti éjszakai túra miatt.
Július 13-án, szerdán a délelőtt folyamán a hulladékgyűjtés volt a fő program a Zala folyó mellett azon területen ahol a folyó a Balatonba torkollik. Ezen a napon látogatta meg a tábort Molnár Zsolt alezredes az MH Ludovika Zászlóalj parancsnoka, aki elsősorban a táborban szolgálati személyként tevékenykedő tisztjelölt hallgatókhoz érkezett.
14-én, csütörtökön Lovásziban az Olajbányász Vadásztársaság székhelyén - ahol a Négy Kos Íjász és Hagyományőrző Egyesület tartott bemutatót és természetesen lehetett íjászkodni is - látogatta meg a tábort dr. Simicskó István a HM parlamenti államtitkára és Bíró László tábori püspök. A gyerekeket és a vendégeket Náday Gyula a vadásztársaság elnöke fogadta és látta vendégül ebéddel. A látogatás során parlamenti államtitkár köszöntötte a táborlakókat: felhívta a figyelmüket arra, hogy 2011 a családok, így a katonacsaládok éve is! A tárca államtitkára kiemelte: a gyermektábor kiváló kezdeményezés, amit az is bizonyít, hogy a résztvevők közül sokan évről-évre visszatérő vendégek. Ők is és a szüleik is tudják, hogy a tábor értékekre nevel, gazdagítja a résztvevők életét, erősítve ezzel a családot! A délután folyamán Rádiházán a Kabala Ménest, majd Zalaegerszegen a Magyar Olajipari Múzeumot és a Göcseji Falumúzeum és Finnugor Néprajzi Parkot nézték meg a táborozók.
15-én, pénteken a tábor utolsó előtti napjának délutánján látogatta meg a tábort dr. Benkő Tibor vezérezredes, akinek személyében első alkalommal járt vezérkari főnők Zalaváron. A honvéd vezérkar főnökét Berta Tibor ezredes általános helynök és Takács Tamás alezredes, a tábor vezetője fogadta, majd bemutatták a tábort, az elhelyezési körülményeket és ismertették a programok felépítését, a különböző feladatok és tevékenységek menetét. Közben a gyerekeknek kiosztották a vezérezredes által hozott jégkrémeket, akik egy közösen előadott katonadallal viszonozták az ajándékot. Ezután Takács Tamás alezredes bemutatta a szolgálati személyeket a vezérkar főnökének, aki megköszönte a táborban végzett munkájukat és nagyra értékelte tevékenységüket. Ez alatt a csoportok felkészültek az általuk készített terepasztalok bemutatására, melyeket lehetőleg minél több természetes anyagból kellett elkészíteni. Benkő vezérezredes részt vett a zsűrizésben és elismeréssel szólt a gyerekek munkáiról. A vezérkari főnök látogatása közös vacsorával ért véget. Ezen a napon látogatta meg a tábort Molnár Zsolt alezredes az MH Ludovika Zászlóalj parancsnoka, aki elsősorban a táborban szolgálati személyként tevékenykedő tisztjelölt hallgatókhoz érkezett.
15-én, pénteken a tábor utolsó előtti napjának délutánján látogatta meg a tábort dr. Benkő Tibor vezérezredes, akinek személyében első alkalommal járt vezérkari főnők Zalaváron.
A honvéd vezérkar főnökét Berta Tibor ezredes általános helynök és Takács Tamás alezredes, a tábor vezetője fogadta, majd bemutatták a tábort, az elhelyezési körülményeket és ismertették a programok felépítését, a különböző feladatok és tevékenységek menetét. Közben a gyerekeknek kiosztották a vezérezredes által hozott jégkrémeket, akik egy közösen előadott katonadallal viszonozták az ajándékot. Ezután Takács Tamás alezredes bemutatta a szolgálati személyeket a vezérkar főnökének, aki megköszönte a táborban végzett munkájukat és nagyra értékelte tevékenységüket. Ez alatt a csoportok felkészültek az általuk készített terepasztalok bemutatására, melyeket lehetőleg minél több természetes anyagból kellett elkészíteni. Benkő vezérezredes részt vett a zsűrizésben és elismeréssel szólt a gyerekek munkáiról. A vezérkari főnök látogatása közös vacsorával ért véget.

Tábori lelkészek tanácskozása Bécsben
2011. október 19.
"Katonalelkészi lehetőségek a különböző hadseregekben."
Ez volt a témája annak a konferenciának, melyet az Osztrák Tábori Püspökség Vallás és Béke Intézete szervezett meg 2011. október 17-19.-e között Bécsben. Christian Werner Ausztria tábori püspöke és Werner Freistetter püspöki helynök a Vallás és Béke Intézet vezetője köszöntette a 27 országból érkezett katolikus tábori lelkészeket, köztük 17 tábori püspököt. A vendégek Argentínából, Belgiumból, Bolíviából, Bosznia-Hercegovinából, Brazíliából, Csilléből, Németországból, Ecuadorból, Franciaországból, Írországból, Olaszországból, Kanadából, Kolumbiából, Horvátországból, Litvániából, Mexikóból, Hollandiából, Peruból, Svájcból, Szlovákiából, Szlovéniából, Spanyolországból, Dél-Koreából, Csehországból, az USA-ból, és Venezuelából érkeztek.
Magyarországot Bíró László tábori püspök képviselte a konferencián.
René Segur-Cabanac tábornok, az Osztrák Nemzetvédelmi Egyetem parancsnok-helyettese hozzászólásában kiemelte, hogy a katonai kiképzés fontos elemének tartja az etikai képzést. A tiszteknél különösen igaz ez, hiszen parancsnoki hitelességük szorosan összefügg etikai magatartásukkal. Különösen a bevetéseken , ahol saját életük is sokszor veszélyeztetve van, tiszta értékítéletre van szükség, hogy felelősségteljesen tudjanak vezetni, és hatékonyan tudjanak döntéseket meghozni.. Othmar Commenda altábornagy, az osztrák vezérkar törzsfőnöke, örömmel mutatott rá, hogy milyen sok hadsereg képviselteti magát a konferencián, különösen a latin amerikai térségből. Köszöntötte a Vallás és Béke Intézet munkatársait és biztosította őket támogatásáról. Kiemelte: ahogy jelenleg az osztrák hadsereg változik és változnia is kell, hogy az aktuális kihívásoknak megfeleljen, úgy kell a katonai lelkészetnek is fontos újrastrukturálódnia, hogy hatékonyan tudja feladatait ellátni. A különböző csapatlátogatásoknál mindig felmerülő téma, hogy milyen munkát végeznek a katonalelkészek, mint a katonákkal törődő személyes segítők. Juan Barros Madrid, chilei tábori püspök, hangsúlyozta, hogy náluk a katonai szolgálatot önkéntesek látják el. Sokuknak így van lehetőségük szakmai haladásra, továbbképzéseken való részvételre, szociális és egészségügyi ellátásra. Beszédében hangsúlyozta: fontos felismerni, hogy az emberi élet Isten ajándéka. A katonalelkészeknek azon kell fáradozniuk, hogy a katonák megértsék, ők a lelkük üdvéért küzdenek. A szeretet az evangélium szíve, melyet különösen fontos hangsúlyozni a következő mottó alapján: "Ahol nincs szeretet, ott te vessed el a szeretetet, mint a magot, és szeretetet fogsz aratni!" A lelki gondozóknak és a papoknak az a feladata, hogy az emberek közé menjenek, hogy ez által még több embert a keresztény életre vezessenek. Frank Richard Spencer, az USA Tábori Érsekségének segédpüspöke előadásában hazája tábori lelkészi szolgálatának kihívásairól és lehetőségeiről számolt be. Főleg a fiatal felnőttek lelki gondozására koncentrálva elmondta, hogy a szociokulturális változások, melyek a fiatal katonákra hatnak, a lelki gondozás újragondolását is magával kell, hogy hozza. Kitért a fiatal felnőttek különféle vallásosságára és kifejtette, hogy lelki gondozásukat is ennek megfelelően kell alakítani. Spencer püspök hangsúlyozta, hogy a katonalelkészeknek példaképpé kell válniuk a fiatal katonák számára. Norbert Brunner, Sitten püspöke és a Svájci Püspöki Konferencia elnöke a svájci katonai rendszert mutatta be, amely 96%-ban tartalékos katonákból áll, és csupán 4%-a hivatásos katona. A katonai lelki gondozók és katonalelkészek is e tartalékos rend szerint szolgálhatnak. A svájci tartalékos katonalelkészi állománytábla 356 fő, de csak 249-en szolgálnak. A hadsereg vezetése és az Egyház is nagy jelentőséget tulajdonít a katonai lelki gondozásnak, ezért olyan intézkedéseket kell foganatosítani, hogy növelni lehessen a létszámukat. Hangsúlyozta, hogy továbbra is fontos feladata az Egyháznak, a hadsereggel együttműködve érvényesítse az emberi jogokat és az emberi méltóságot. Pedro Candia, az argentin tábori püspökség egyházmegyei adminisztrátora elmondta, hogy hazájában 1901-1994 között sorkötelezettség állt fenn. Ez nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a társadalomban létrejött egy erős középosztály. 1994 óta önkéntes alapon lehetnek katonák az argentinok. Lényeges pont, hogy megértsék: a katonai szolgálat egy hivatás. Ez a hivatás keresztény szempontból a szeretetben gyökerezik. A haza szolgálata a keresztény felebaráti szeretet része, mert a katona azt a társadalmat védi, melyben felnövekedett és amelyben él.. A katonalelkészek fontos és speciális feladatot végeznek ezen a téren. F. Xavier Yu Soo II, Dél-Korea tábori püspöke, hazájának aktuális katolikus katonai lelkipásztori munkáról adott áttekintést. Az elmúlt 60 évben a katonalelkészek 380 000 embert kereszteltek meg, ami a dél-koreai katolikusok 7,4%-a. Tehát óriási szerepe van a katonalelkészségnek az evangelizálásban. A dél-koreai hadseregben 272 protestáns és 136 buddhista tábori lelkész mellett 94 katolikus szolgál. Őket 35 szerzetesnővér és 45 laikus támogatja.

Tábori lelkészek kongresszusa a Vatikánban
Eredeti megjelenés: Vatikáni Rádió/Magyar Kurír, 2011. október 24.
A jog ereje nem elég az elveszett egyensúly visszaállításához
Október 23-án ért véget a Vatikánban a katonai lelkészek VI. nemzetközi kongresszusa és a katolikus katonai lelkészek emberi jogokról szóló képzésének harmadik nemzetközi kurzusa. A Szentatya szombaton délben fogadta a tanácskozások résztvevőit az Apostoli Palota Kelemen-termében, és beszéddel köszöntötte őket.
Utalt II. János Pál Spirituali militum curae kezdetű apostoli konstitúciójának 25. évfordulójára, amelyet idén ünneplünk. A dokumentummal a lengyel pápa lehetőséget kívánt adni a katonai lelkészségeknek, hogy egyre megfelelőbb és jobban szervezett lelkipásztori tevékenységet tudjanak biztosítani a katonaság, a rendőrség alkalmazottainak és családtagjaiknak a kaszárnyákban, a katonai iskolákban és a kórházakban.
A Szentatya arra buzdította a katonai lelkészeket, hogy biztosítsanak olyan lelkipásztori ellátást a fegyveres erők tagjainak, amely megfelel a missziós lelkületű keresztény élet elvárásainak. Képezzenek olyan keresztényeket, akik mély hittel rendelkeznek, meggyőződéses vallási gyakorlatot folytatnak és Krisztus hiteles tanúi környezetükben. Ennek a célnak az eléréséhez arra van szükség, hogy a püspökök és katonai lelkészek érezzék magukat felelősnek az evangélium hirdetéséért és a szentségek kiszolgáltatásáért, bárhol legyenek is a katonák és családtagjaik.
A papoknak szilárd emberi és spirituális képzésre, lelki életük állandó ápolására van szükségük. Álljanak készen a rájuk bízott személyek meghallgatására és a velük való párbeszédre. Buzdítsák a katonaság tagjait, hogy a keresztény szeretet jegyében végezzék küldetésüket.
A humanitárius jog és a katonai lelkészek közötti kapcsolatról szólva XVI. Benedek elmondta: gyakorlati együttműködésre van szükség a humanitárius szervezetek és az egyházi felelősök között, hogy hatékonyan tudják enyhíteni a konfliktusok okozta keserűségeket. Pusztán a jog ereje nem elegendő az elvesztett egyensúly visszaállítására. A kiengesztelődés és a megbocsátás útjára kell lépni hozzá.
A katonaság világának evangelizálásához megnövekedett felelősségvállalásra van szükség, hogy ezen a területen is mindig új módon, meggyőződéssel és örömmel hirdessék Jézus Krisztust, az élet és a béke egyetlen reményét az emberiség számára. A katonai lelkészek küldetése, hogy segítsék elő a szívek általános megújulását, ami az egyetemes béke előfeltétele. Erre vágyik ugyanis az egész világ – zárta beszédét XVI. Benedek.

Zalavári táborozók a Parlamentben
Az MH Katolikus Tábori Püspökség a zalavári táborozó gyermekek számára október 29-én, szombaton parlamenti látogatást szervezett. A rendezvényen részt vett dr. Simicskó István, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára és Berta Tibor ezredes, a tábori püspökség általános helynöke, Takács Tamás alezredes, kiemelt vezető tábori lelkész, dr. Hankovszky Béla őrnagy, kiemelt tábori lelkész, Rácz István főhadnagy tábori lelkész, valamint a zalavári tábor több szolgálati személye.
Szombat délelőtt mintegy harminc tizenéves érkezett kísérőkkel a budapesti Kossuth térre. Az ország szinte minden tájáról jött diákok közül a legtöbben először léptek be az Országház kapuján. Itt a parlamenti államtitkáron kívül egy idegenvezető is várta őket, aki a több mint egyórás látogatás során sok érdekes tudnivalóval gazdagította a tanulókat.
„Már idei zalavári látogatásom alkalmával felmerült, hogy milyen jó lenne, ha a táborozók nemcsak évente egy alkalommal találkoznának a táborban, hanem találnánk más alkalmat is az összejövetelre. Úgy gondoltuk, hogy egy parlamenti látogatás jó lehetőség lenne erre” – mondta el Simicskó István, hozzátéve: „A cél az volt, hogy tovább erősítsük ezt a kis közösséget, az összetartozás érzését. Az üzenet pedig: tudatni a fiatalokkal, hogy lényeges velük a folyamatos kapcsolattartás, mert fontosak számunkra." Ezt hangsúlyozta Berta Tibor is, aki elmondta, hogy a mostani országházi látogatáson részt vevők zöme már többször is volt a zalavári táborban, amelynek eddig összesen 310 lakója volt. „Azt tervezzük, hogy legközelebb az MH Ludovika Zászlóalj olyan honvédtiszt-jelöltjeivel találkozunk, akik a korábbi években ugyancsak többször megfordultak a Katolikus Tábori Püspökség zalavári táborában. Szerintem ők is sok új információval, tapasztalattal gazdagítanák a diákokat, főleg azokat, akik katonai pályára készülnek. Nem árulok el titkot azzal, hogy ebben a csoportban is van több ilyen tanuló.”
A Szent Korona, a koronaőrség, majd az ülésterem megtekintése után a gyerekek a parlamenti munkáról, a képviselőségről és általában a politikusi pályáról faggatták Simicskó Istvánt, aki szívesen válaszolt a kérdésekre. Olyannyira belemerültek az eszmecserébe, hogy a kísérőknek kellett szólniuk: jócskán letelt az egyórás látogatási idő. Az Országházon kívül még jó pár percig folyt a kötetlen beszélgetés a napsütötte Kossuth téren, majd a találkozó a Tábori Püspökség Székházában folytatódott annak a filmnek a megtekintésével mely az első táborban 2004-ben készült.

Kegyeleti megemlékezés Budakeszin
Eredeti megjelenés: honvedelem.hu, 2011. november 2.
Méltónak kell lennünk a hősök örökségéhez2011. november 2„Összefogással, lehetőségeink és jóakaratunk összeadásával minden ügyet sikerre lehet vinni”, fogalmazott Hende Csaba honvédelmi miniszter november 2-án, szerdán Budakeszin, a helyi első világháborús emlékműnél rendezett kegyeleti ünnepségen.
Kegyeleti ünnepséget rendezett a Budakeszin található első világháborús emlékműnél a Honvédelmi Minisztérium, amelynek keretében átadták és újraszentelték a felújított emlékművet. Először Hidas Mátyás, a Budakeszi Szépítő Egyesület elnöke, majd dr. Csutoráné dr. Győri Ottília polgármester köszöntötték a megjelenteket. Ezt követően a honvédelmi miniszter szólt az egybegyűltekhez. „Minden áldozat kicsiny azokhoz képest, miket a hazának kívánni joga van”, kezdte beszédét Kölcsey Ferenc gondolataival Hende Csaba. A honvédelmi miniszter megemlékezett azokról a hősökről, akik engedelmeskedtek a hívó szónak, és fegyverrel védték mindazt, amit számukra jelentett a haza, mindehhez pedig egyaránt megvolt a hitük és az erejük. „Hittek abban, hogy érdemes harcolni. Hittek abban, hogy mi, magyarok összetartozunk”, fogalmazott a miniszter.
A miniszter beszéde után Bíró László katolikus tábori püspök szentelte újra a felújított emlékművet, majd a megjelentek elhelyezték annak talapzatánál a kegyelet koszorúit.

Segítségnyújtás Afganisztánban
Eredeti megjelenés: honvedelem.hu, 2011. november 10.
Az MH Tartományi Újjáépítési Csoport (MH PRT) 11. váltásának CIMIC/PSYOPS-részlege által jóváhagyott tervek között szerepelt a humanitárius segítségnyújtás Baghlan tartományban. Legutóbb három járás rászoruló családjai, a Women's Affairs Department (Nőügyi Hivatal) által kiválasztott rászoruló nők, illetve a Pol-e Khumriban található árvaház részesültek az adományokból. Ebben a projektben a magyar PRT CIMIC/PSYOPS-részlege az Egyesült Államok bagrami bázisáról igényelt humanitárius anyagok felhasználására dolgozott ki tervet, melyet a parancsnok, dr. Ruszin Romulusz ezredes jóvá is hagyott. Október 13-án hajnalban megérkezett Pol-e Khumriba, a Camp Pannonia táborba az amerikaiaktól kapott, mintegy 20 tonnányi segélyszállítmány. A konténerek faszenet, babot, lisztet, rizst, étolajat, sót, imaszőnyegeket és ponyvákat rejtettek. A beérkezett anyagokból a részleg katonái összesen ezeregyszáz darab, egyenként 20-25 kilogrammos úgynevezett „családi csomagot” állítottak össze, amelyeket a helyi kormányzati partnerek szervezésében, a helyi vezetők közreműködésével osztottak szét. Az MH PRT eddigi váltásai a Pol-e Khumriban található árvaház részére rendszeresen adtak át segélycsomagokat, így természetes, hogy a 11. váltás folytatja ezt az együttműködést. A CIMIC/PSYOPS-részleg felvette a kapcsolatot az árvaház vezetőségével, majd egyeztette a humanitárius segélycsomagok, a HM Katolikus Tábori Püspökség által összegyűjtött játékok, valamint gyermekruhák átadásának részleteit.
Október 23-án, a reggeli eligazítás után megindult a konvoj az árvaházhoz. A feladat megszervezését és végrehajtását Szabó Csaba főhadnagy és Farkas Antal százados CIMIC-iránytisztek, valamint Kálinger Roland százados, katolikus tábori lelkész végezte.

Logisztikusok búcsúztatója
Eredeti megjelenés: honvedelem.hu, 2011. november 17.
„Bízzatok Istenben, tartsátok tisztán a karabélyt, és jöjjetek haza!”
Az Afganisztánban szolgáló nemzeti támogató elem és logisztikai mentorcsoport következő váltásainak állománya részére rendeztek kibocsátóünnepséget november 17-én, csütörtökön Kaposváron. Az MH 64. Boconádi Szabó József Logisztikai Ezrednél tartott állománygyűlésen a Honvéd Vezérkar képviseletében Frigyer László mérnök vezérőrnagy szólt a hamarosan kiutazó katonákhoz, valamint a megjelent családtagjaikhoz, barátaikhoz. Néhány héten belül indulnak Afganisztánba azok a logisztikus szakemberek, akiknek november 17-én rendeztek kibocsátó ünnepséget Kaposváron. Az állomány fél évvel ezelőtt kezdte meg felkészülését a kaposvári alakulatnál, az általános és a szakkiképzés befejeztével elérkeztek missziós szolgálatuk kapujába.
A személyügyi parancsok ismertetése után előbb a nemzeti támogató elem negyedik váltásának parancsnoka, Fürst Tamás ezredes, majd pedig a logisztikai mentorcsoport negyedik váltásának parancsnoka, Kerekes Béla alezredes jelentette, hogy az állomány a felkészülést végrehajtotta és készen áll a missziós szolgálatra.
Frigyer László mérnök vezérőrnagy beszédében hangsúlyozta, hogy hazánk a NATO és az Európai Unió tagjaként elkötelezett a nemzetközi béke megteremtése mellett. A XXI. századra, hazánktól távoli helyeken kialakult konfliktusok helyszínen történő kezelése a problémák szétterjedését hivatott megakadályozni, így részvételünk a nemzetközi missziókban közvetett módon az ország védelmét szolgálja.
Ezt követően Markovics Milán Mór főhadnagy, katolikus tábori lelkész adott lelki útravalót a misszióba indulóknak. Beszédében hangsúlyozta, hogy a tökéletes felkészítés garancia a sikeres feladat-végrehajtásra, az ember azonban több, mint a feladat, amit végrehajt. A lelkész kitért a lelki feltöltődés fontosságára, az egymásra odafigyelés súlyára, ami mind-mind a missziós szolgálat ellátását teszi elviselhetőbbé. Beszédében kiemelte, hogy a hazájuktól távol szolgálók nincsenek egyedül: Kaposváron a tábori kápolnában éppúgy, mint a város templomaiban rendszeresen imádkoznak értük és szeretteikért, a biztonságos hazatérésért. Beszéde végén Markovics főhadnagy a jelenleg Afganisztánban szolgáló lelkészkollégájának üzenetét tolmácsolta a hallgatóságnak. „Az első, ami fontos, hogy ne féljetek! Ne csak az ellenségtől, hanem attól sem, hogy otthon hagyjátok szeretteiteket. Akit szeretnek, arra várni fognak. Fontos, hogy tudjátok, jó célért dolgoztok. Fontos, hogy megtaláljátok az itt élő emberekben és ebben az országban az értéket. Az itteni emberek hite példaértékű. Ne csak a rosszat lássátok bennük és abban a világban, ahová kerültök, hanem vegyétek észre az ezernyi jót is. Töltsétek ki hasznosan az időt, és ha esetleg egy tábori lelkésszel találkoztok, ne menjetek el mellette, mert értetek van ott. Bízzatok Istenben, tartsátok tisztán a karabélyt, és jöjjetek haza!”

Szavalóverseny a püspökségen
2011. december 5.
Negyedik alkalommal rendezett szavalóversenyt a HM Katolikus Tábori Püspökség. Az idei – december 5-én, hétfőn megtartott – vetélkedésre hét általános és középiskolás diák jelentkezett. Két-két művet kellett előadniuk Örkény István néhány egypercesét – a Jellempróba, a Mindig van remény, a Rossz álom és az Eksztázis című írásokat – , illetve Babits Mihály Balázsolás, Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról, Arany János A walesi bárdok, Vajda János Őszi tájék és Kosztolányi Dezső Halotti beszéd című verseit adták elő azok a bátor fiatalok, akik a HM Katolikus Tábori Püspökség által immár negyedik alkalommal meghirdetett szavalóversenyre jelentkeztek. A december 5-i, hétfői versenyre érkező lányokat és fiúkat, valamint kísérőiket Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke köszöntötte. Az általános és középiskolás diákok szigorú zsűri előtt – amelynek tagja volt Bíró László katolikus tábori püspök, Szalay Tamás nyugállományú ezredes, a Tábori Lelkészi Szolgálat szakreferense, Bozó Tibor dandártábornok, a Honvéd Vezérkar személyügyi csoportfőnöke, valamint prof. dr. Padányi József ezredes, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem megbízott rektora – adták elő a püspökség által meghatározott „listáról” kiválasztott műveket.
A döntés most sem volt egyszerű, ám a zsűri értékelése szerint a legszebb előadást ezúttal Magyar Melindától hallhattuk, aki így az első helyen végzett. A második helyezést Herczeg Zsoltnak ítélték oda, míg a képzeletbeli dobogó harmadik fokára Grosics András állhatott fel. A Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkárának különdíját Fábián Gergő Ábel vehette át, míg a Honvéd Vezérkar főnökének különdíját Oláh Enikőnek ítélték oda. Püspöki különdíjban Gera Márton részesült, míg a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem rektorának különdíját Baczkó Katinka érdemelte ki.

Adventi gyertyagyújtás a minisztériumban
Eredeti megjelenés: honvedelem.hu, 2011. december 2.
Jöjj el, édes Üdvözítőnk…!- énekelték együtt az adventi áhítaton résztvevő köztisztviselők, katonák, közalkalmazottak a Honvédelmi Minisztériumban december 2-án, pénteken.
A honvédelmi tárca vezetői közül is többen megjelentek azon az adventi áhítaton, amelyet a Keresztény Katonák Szövetsége, a HM Protestáns Tábori Püspökség, a HM Katolikus Tábori Püspökség szervezett. A második adventi vasárnapot jelképező gyertyát meggyújtva, annak fényében kezdődött a meghitt hangulatú áhítat.
„Advent egyik alapgondolata a vágyódás, amely átvezet bennünket a személyes kapcsolatok mélységébe, elvezet bennünket a hithez, Istenhez!”- fogalmazott Bíró László katolikus tábori püspök. „Látva a jászolban megszülető kis Jézust, a lét értelmét is ünnepeljük karácsonykor, azt, hogy jövőnk van!”, hangsúlyozta.
A katolikus tábori püspök gondolatait követően Jákob János ezredes, a Protestáns Tábori Püspökség irodavezetője mondott rövid imát. A közös imádság, az együtt éneklés – amelyet a Magyar Honvédség Légierő Zenekar Veszprém tagjai kísértek – tette még meghittebbé az áhítatot.
Közös gyertyagyújtásra várja munkatársait a következő hetek péntekén is a minisztérium; hogy valamennyien lélekben megerősödve, a várakozás örömével érkezzenek meg Szent Karácsony éjjelén a megszülető Jézuskához szeretteik körében…

Újraavatták a Székely Hadosztály parancsnokának síremlékét
Eredeti megjelenés: honvedelem.hu, 2011. december 13.
„Amikor megállunk, és erre a síremlékre tekintünk, eszünkbe fog jutni: vannak olyan emberek a múltunkban, akiknek a példájából érdemes tanulnunk!” – mondta Orosz Zoltán altábornagy december 13-án, kedden Budapesten, az Újköztemetőben. A Honvéd Vezérkar főnökének helyettese azon az ünnepségen vett részt, amelyet Kratochvil Károly síremlékének újraavatása alkalmából rendeztek.
A felújított sír újraavatását a nyugállományú tábornok születésének 142. évfordulójára időzítették. Az ünnepségen – amelyen Háromszék képviseletében megjelent Demeter László, Kovászna megye kulturális bizottságának elnöke is – Orosz Zoltán altábornagy emlékezett a Székely Hadosztály parancsnokára. „Most, amikor megállunk egy kitűnő katona, szentkereszthegyi Kratochvil Károly síremléke előtt, hogy tisztelettel adózzunk emlékének, tudnunk kell: komoly tétje van az emlékezésünknek. Az altábornagy pályafutása a legfontosabb és legalapvetőbb kérdéseket állítja elénk, amelyekkel magyar katona valaha is szembekerült és szembekerülhet. Ő a legjobb válaszokat adta meg, amennyire az erejéből és a tehetségéből telt. Ez pedig a legtöbb, amit katonaember tehet a hazájáért” – mondta ünnepi beszédében Orosz altábornagy.
A vezérkarfőnök-helyettes beszéde után Berta Tibor ezredes, a HM Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke áldotta meg a felújított síremléket. Az ünnepség koszorúzással folytatódott – a Honvédelmi Minisztérium és a Honvéd Vezérkar nevében Orosz Zoltán altábornagy helyezte el a kegyelet koszorúját a sírnál –, majd a Magyar Takarodó hangjaival ért véget.

Az MH OMLT búcsúztatása Hódmezővásárhelyen
Eredeti megjelenés: honvedelem.hu, 2011. november 15.
Külföldi misszióba induló magyar és amerikai katonáktól köszöntek el november 15-én, kedden a hódmezővásárhelyi Zrínyi Miklós laktanyában. Az OMLT (Operational Mentoring and Liaison Team – Műveleti Tanácsadó és Összekötő Csoport) hetedik váltásának tagjai rövidesen megkezdik szolgálatukat Afganisztánban. A kontingens parancsnoka Fábián László alezredes, helyettese George D. Henderson alezredes, az állomány döntő többségét az MH 5. Bocskai István Lövészdandár adja. A november 15-i, keddi kibocsátó ünnepségen részt vett dr. Benkő Tibor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke, Robert W. Duggleby ezredes, az Amerikai Egyesült Államok véderőattaséja, Huszár János dandártábornok, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnokhelyettese és dr. Böröndi Gábor dandártábornok, az MH 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnoka is.
Az Afganisztánba indulókat Berta Tibor ezredes, tábori lelkész részesítette áldásban. A mintegy hatvanfős csoportban az Ohiói Nemzeti Gárda tizenkét katonája teljesít szolgálatot.

Beszélgetés Bíró Lászlóval a család évéről
Eredeti megjelenés: Magyar Kurír/Trautwein Éva
Nem tudom, hogy korábban volt-e az egyháznak olyan kezdeményezése, ami ennyire átment a köztudatba, mint ez. Sikerült pezsdülést hozni az egész egyházunk életébe, de a társadalomba is – fogalmazott Bíró László püspök a gödöllői családfesztivál kapcsán folytatott beszélgetésben. Mérleget készítve az évről az öröm, a remény hangja dominál, hiszen a tematikus év programok sokaságát eredményezte, melyeknek köszönhetően hangsúlyt kapott a családok ügye, és a pasztorációban is újító törekvéseknek vagyunk tanúi.
– A tematikus év meghirdetésekor kétirányú párbeszédről beszélt: kifelé, a társadalom felé és befelé, az egyházban élő családok felé is üzenettel fordultak. Közeledve az év zárásához, hogyan értékeli, befogadták az egyház üzenetét?
– Rengeteg beszámolót hallgattam meg egyházmegyei szinten, országosan és a határon túlról is, melyek alapján képet alkothattam a történtekről. Egész évben jártam az országot, programok sokaságán vettem részt. Azt tapasztaltam, hogy a Család évét vákuumként szívta magába a társadalom. El is felejtették, hogy ki hirdette meg. Nem tudom, hogy korábban volt-e az egyháznak olyan kezdeményezése, ami ennyire átment a köztudatba. Ki, amit tudott tenni a családért, azt megtette. Család-csoportok, családmegújítási mozgalmak a zászlajukra tűzték a tematikus évet. A táborok gombamód megszaporodtak, rengeteg volt a család-témában tartott konferencia. Kezd kialakulni egy rutin arra, hogy a jó házasságon alapuló családok összetalálkozzanak, és erősítsék egymást. Képzési programok sokasága indult el, melyek egyszerűen nem tudnak abbamaradni. Azt gondolom, december utolsó napján formálisan befejezzük a Család évet, de jó kezdeményezések egész sora túléli a zárást. Sikerült pezsdülést hozni az egész egyház, de a magyar társadalom számára is.
– A pasztorációban mire tette az egyház a hangsúlyt?
– Az egyház ugyan csak a XX. század derekán kezdett foglalkozni a házasság és családpasztorációval, de a családért érzett felelősség mindig is megvolt a pasztorációban. Az évek során rengeteg tapasztalatot gyűjtött. Ugyanakkor a megújításra is törekedni kell, hiszen a megújulás erőgyűjtés, a célok, értékek tisztán látása. Ebben a tematikus évben sikerült hangsúlyossá tenni a házasságra való felkészítés ügyét. Ez a felkészítés több akar lenni a jegyesek oktatásánál vagy esküvőre való felkészítésnél. Sokak számára vált fontossá a katekumenális házassági felkészítés, ahol a tanítás, tanúságtétel, közösségépítés és a liturgia is beleépül a házasságra való felkészítésbe. Ebben az évben több egyházmegye az egész éves papi képzését a családpasztorációra tette rá, így például Veszprém és Székesfehérvár. Fontosnak tartom, hogy a papnevelésben a pasztoráció gyakorlata hangsúlyt kapjon.
– Mi jellemezi a Család éve programjait?
– Leginkább a sokszínűség, ezt jól érzékelteti Kondás Sándor dokumentumfilmje. A legtöbb egyházmegye a családév égisze alatt tartotta hagyományos összejövetelét. A szokásos adventi és nagyböjti lelkigyakorlatok is e téma köré épültek. Sok helyütt hitoktatók is elővették ezt a témát, és a legváltozatosabb ötletekkel indultak el a család értékének felemeléséhez. Volt olyan hitoktató, aki azt mondta: keressétek meg az ősök sírját a temetőben. Ezzel a nemzedékek összetartozását és az elődök iránti felelősséget próbálta tudatosítani. Másutt összegyűjtötték a szülők házassági évfordulóit, hogy a gyerekek megköszönthessék őket. Nagy élmény számomra, hogy a társadalom kezdi megérteni: szükség van a három generációs család egységére, hogy az öreg továbbadhassa a nemzeti, vallási és családi hagyományokat a fiatalnak. Három nemzedék nagyon egymásra utalt.
– Mit tapasztal, hogyan értékelik az emberek az évet?
– Azt látom, hogy nagy eufóriában mesélik egymásnak az élményeiket. Ez nem dicsekvés, hanem az öröm megosztása, és a láng továbbadása. Fontos lenne mindazt, ami történt megjeleníteni. Kérdés, hogy lesz-e ahhoz erőnk, hogy mindezt szisztematikus feldolgozzuk. Sokan elmondhatják, hogy mindent megtettek, amit megtehettek. Indulásban vagyunk, amiből sok megszilárduló kezdeményezés tovább fog élni.
- A tágabb körű párbeszéd, a társadalom szélesebb rétegeinek megszólítása mit eredményezett?
– Széles az a réteg, mely nem érti a nyelvünket. Sokszor vagyunk ügyetlenek a megszólításban, gyakran vagyunk túl szerények, gyakran hallgatunk, amikor beszélni kellene. Időnként mi is beállunk azok közé, akik állandóan a válságról beszélnek, holott fel kellene mutatni azt a sokat, amink van. Gyakran hallható, „ti csak osztjátok az igét, de hol vagyunk mi ebben? Látnunk kell, ha nagyon eszményi állapotot rajzolunk követendő példaként, azzalpárok mennyire kívülállónak élik meg magukat az egyházban. Ez komoly gond a házasságról szóló tanítás megfogalmazásakor és az újrafogalmazásakor is. A régi egyházban nem volt divat a válás. A probléma az, hogy ma ugyanolyan szigorral beszélünk a válásról, mint korábban. Aki nem tud megfelelni ezeknek a normáknak, kirekesztettnek érezheti magát. Róma és II. János Pál pápa is nagyon következetesen szól azokról, akik nem járulhatnak szentségekhez, akik valamiért nem tudják a száz százalékot teljesíteni. Benedek pápa is kitér a beszédeiben azokra, akik nem járulhatnak a szentségekhez. Azt mondja, hogy őket a vágyódás tartja meg Jézusnál. Nagyon fontos hangsúlyoznunk, akinek az élete zátonyra futott valami miatt, az megkeresztelt emberként továbbra is az egyház tagja marad. Lehet, hogy nem tölthet be vezető szerepet, nem járulhat a szentségekhez, de az imádság, a Szentírásolvasás, a szerzett gyakorlat különböző formái megtarthatják Krisztusnál. Abban a társadalomban, ahol sokan nem kötnek házasságot, ahol sokan újraházasodnak, másképp kell a száz százalékról beszélni.
– Akkor milyen példával kellene kiállnunk?
– Nagyon gazdag a nemzeti múltunk és a jelenünk is. Az örökség eltékozlása a paraszti társadalomban megbélyegzettséget eredményezett. Mi pedig mintha nem lennénk tudatában annak a sok gazdaságnak, amit a történelemből bírunk. Alig ejtünk szót a jeles családjainkról. Például Kanizsa Dorottya, Szent István, Erzsébet és Lajos, Batthyány-Strattmann házasságáról. Érdekfeszítő a jó házasság is. Mennyi küzdelem, izgalom van a jó házasságokban! Ezért is a mottó: A házasság titok. A gond az, hogy nem szánunk időt arra, hogy megismerjük a mai házasságokat. A normális ember, a működő házasság nem hírértékű. A társadalmi változások kihívás elé állítanak minket, de van mivel válaszolnunk, csak a módját nehezen találjuk.

Szentmise és előadás Camp Pannoniában
Eredeti megjelenés: honvedelem.hu, 2011. szeptember
A muzulmán naptár miatt Afganisztánban és így Camp Pannóniában is úgy alakult ki, hogy a heti pihenőnap péntekre esik. Sokan ezt a napot használják fel az aktív pihenésre, ilyenkor nagyobb a könyvtár látogatottsága és az esti, Kálinger Roland százados tábori lelkész által vezetett beszélgetésen is sokan részt vesznek. A tematikus beszélgetések címe „Morzsák a kereszténységről”. Az összejöveteleken a résztvevők - a tábori lelkész által tartott rövid témafelvetés után - kötetlen beszélgetést folytatnak a témában és kérdéseket is feltehetnek a lelkésznek.
Ezen esti összejövetelek témáit a lelkész úgy válogatta össze, hogy ne csak a vallásukat gyakorló katonáknak, hanem az érdeklődőknek is érdekes, tanulságos beszélgetésekben legyen részük. Az elmúlt hetekben szó volt már a teremtés és az evolúció kapcsolatáról, a Vatikán „titkairól”, és a pápákról is. A követező alkalommal pedig a szabadságharc mártírjainak, az aradi vértanúk családjainak életéről beszélgetnek majd.
Mivel Camp Pannónia nem nagy tábor, így minden alkalmat meg kell ragadni arra, hogy az állomány a szabad idejét hasznosan és értékesen tudja eltölteni. Így ezek a beszélgetések nem csupán hittan- vagy történelemórát jelen tenek a résztvevőknek, hanem annál sokkal többet. A tábori lelkésznek emellett természetesen más feladatai is vannak a tartományi újjáépítési csoportnál. Mivel a kontingens katonái közül többen is felvállalják vallásukat és hitüket, igény van a vasárnapi szentmisére. A szertartás kezdete előtt a legfontosabb feladat a „tábori misekészlet” kipakolása, és az oltár előkészítése. Mivel a miséhez szükséges bor és ostya helyben nem szerezhető be, azt Magyarországról kell kiszállítani.

Nemzeti Katonai Zarándoklat és családi nap Makkosmárián
Eredeti megjelenés: honvedelem.hu, 2011. szeptember 17.
A XVII. Nemzeti Katonai Zarándoklaton ebben az évben több mint kétszázan vettek részt szeptember 17-én, szombaton, Budakeszi-Makkosmárián.
A rendezvényen – többek között – jelen volt Orosz Zoltán altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnökének helyettese, Hatvani Árpád dandártábornok, a HM Humánpolitikai Főosztály főosztályvezetője, Farkas Imre ezredes, az MH Kelet-Magyarországi Hadkiegészítő Parancsnokság parancsnoka, Turzó Lajos alezredes, az MH 54. Veszprém Radarezred parancsnok-helyettese, Szalay Tamás a HM parlamenti Államtitkárság szakreferense, Kriston István törzszászlós, a Magyar Honvédség vezénylő zászlósa, valamint Bakács Bernadett, Budakeszi alpolgármestere.
A zarándoklaton résztvevő katonákat, polgári alkalmazottakat és családtagjaikat a szentmise előtt dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter köszöntötte:
Honvédek! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nagy szeretettel és tisztelettel köszöntöm a nemzeti zarándoklat minden résztvevőjét. Mint minden zarándok, azért keltünk útra és azért jöttünk el ma ide, hogy találkozzunk. Találkozzunk együtt töltve hitben és szeretetben egy kis időt, hogy lélekben megerősödve térhessünk vissza hivatásunk teljesítéséhez: egyáltalán nem könnyű életünk útjaihoz, amelyeken a boldogságot keressük.
Honvédek! Amikor ide készültem, eszembe jutott a derék centurio, a római százados találkozása a Mesterrel. Ő volt az, aki nem tartotta magát méltónak arra, hogy a házában fogadhassa Jézust, mégis hittel és a szolgálatban megtapasztalt engedelmességgel és alázatossággal kérte, hogy gyógyítsa meg a beosztottját. Az Úr mindannyiunk elé példaként állította: „ilyen hitet sehol sem tapasztaltam”.
Önök egyszerre járják a derék legionárius és az Úr követésének útját. A felelősség, a vezetés és a parancsvégrehajtás útját: a szolgálat hivatását.
Honvédek! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Adjatok nekem egy fix pontot, és én kiemelem helyéből a világot – mondta lelkesen Archimédesz, amikor feltalálta a csigasort. A mi fix pontunk a hit. Ezen fordul meg az életünk. Bízunk abban, hogy ha megtesszük, amit kell, a Gondviselés is hozzáadja a magáét. Ezért merünk bátran vállalkozni a legnehezebb feladatokra is. Nem vagyunk jobbak senkinél, de arra törekszünk, hogy napról napra tegyük a jót. Arra törekszünk, hogy napról napra megtegyük, amit kell. Arra, hogy szolgáljunk.
Ez a közösség a haza szolgálatára szánja az életét. Időről időre a világ is láthatja, hogy nem üres szó: a hazáért mindhalálig! Mi azonban, akik együtt szolgáljuk a haza védelmének ügyét, azt is látjuk, hogy milyen komoly élet, milyen komoly munka ennek a hivatásnak a teljesítése- ha szabad így mondanom – a jól teljesítése.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Most Önökhöz, a családtagokhoz fordulok, akik szintén részt vesznek a katonai hivatásban, a haza védelmében a párjukkal együtt. Önök éppen úgy odaadják ennek a hivatásnak az életük egy nagy szeletét, mint az az ember, akit életük párjának választottak. Köszönöm Önöknek, hogy életük keresztjét közösen hordozzák.
Honvédek! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves barátaim! Albert Einstein azt tanácsolja nekünk, hogy ne sikeresek akarjunk lenni, hanem értékesek. Gyanítom azért, mert hosszú távon, az élet mélyebb értelmében csak az értékes emberek lehetnek sikeresek: azok, akik komolyan veszik kimondott fogadalmaikat, akik elvégzik a rájuk bízott feladatokat, akik mindig megteszik azt, amit kell és akkor, amikor kell.
Most, amikor a honvédelem egész rendszerének megújításán dolgozunk, különösen fontos, hogy megerősítsük magunkban a szolgálatra, a haza védelmére irányuló készséget. A szolgáló szeretet, a szolgáló haza szeretet lelkületét. Azért, hogy a lehető legjobbat, a lehető legtöbbet hozzuk ki a pályafutásunkból és az életünkből, mindannyiunk, a családunk, bajtársaink és az egész nemzet javára.
Kívánom mindannyiunknak, hogy életünk napjai ne elmúljanak, hanem elteljenek ebben a hivatásban. Teljenek meg napról napra az egymásért szeretetből végzett munka értékeivel. Azt kívánom mindannyiunknak, hogy legyen eredménye mindannak, amit egymásért és a hazáért megteszünk.
Isten áldását kérem mindannyiukra!
A Nemzeti Katonai Zarándoklat ünnepi szentmiséjét Bíró László tábori püspök, katonai ordinárius mutatatta be a tábori lelkészekkel. Prédikációjában elmondta: több dolog miatt is ünnep a mai nap. Egyrészt most ünnepeljük Fogolykiváltó Boldogasszonyt, másrészt pedig ebben az esztendőben van huszonöt éve annak, hogy boldog II. János Pál pápa kiadta a Spirituali Militum Curae apostoli konstitúciót a katonák lelki gondozásáról. Ebben a pápa kifejtette, hogyan gondolkodik a katonákról, a katonai papokról, valamint világosan megfogalmazza azt is, hogy mit vár el a katonai püspököktől. Bíró püspök kiemelte: II. János Pál pápa konstitúciója olyan dokumentum, amely nemcsak nagy tisztelettel szól a katonákról, hanem egyben tanúskodik a honvédelem iránti elkötelezettségről is. „Örülök annak, hogy évről-évre növekvő számban vagyunk jelen a zarándoklaton itt, Makkosmárián. Álmodom arról, hogy ez a találkozó tovább erősíti lelkünket, a honvédség és a katonapapság erejét” – mondta Bíró László.
A zarándoklat és a Családi Nap programja a templomkertben a Magyar Honvédség Veszprémi Légierő Zenekarának térzenéjével folytatódott. Koncertjük során közismert katonanótákat és könnyűzenei átiratokat játszottak.
A katonazenészek már a misén is közreműködtek, melynek keretében a népénekeken kívül a mise állandó részeit is ők játszották a gregorián Missa de angelis-t. A szentmise felajánlásakor Kurek Annamária és Kurek Andrásné Zengő Klára énekelte el Lorenzo Perosi: Ave Maria című művét.
A délután első részében a Misztrál Együttes koncertjét hallgathatták meg a zarándokok, majd a Négy Kos Hagyományőrző és Íjász Egyesület tartott bemutatót, mely után ki lehetett próbálni az íjakat, majd gyermek és felnőtt kategóriában íjászversenyre került sor.
A legkisebbeket egész nap játszóház várta, játékokkal, kézműves foglalkozással.

A haditanácsra emlékeztek Sukorón
Eredeti megjelenés: honvedelem.hu, 2011. szeptember 28.
Ökumenikus imával és ünnepi műsorral emlékeztek a 163 évvel ezelőtti sukorói haditanácsra szeptember 28-án, szerdán a község református templomában. A rendezvényen közreműködött a Honvéd Férfikar és Székesfehérvár Helyőrségi Zenekara. A résztvevők az esemény végén a templom falán helyezték el a megemlékezés koszorúit.
Dr. Görög István ezredes, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság társadalmi kapcsolatok főreferense köszöntőjében felelevenítette a 163 évvel ezelőtt történteket. Kiemelte: az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik meghatározó történelmi eseményét, a haditanácsot, egykor ugyanúgy a község református templomában tartották – és ugyanazon a napon és órában –, mint a mai megemlékezést. Annak idején a haditanácsot azért hívták össze, hogy az illetékesek eldöntsék: a katonák vajon a király vagy az Országgyűlés utasításait kövessék-e? A heves vita végén – elsősorban gróf Batthyány Lajos miniszterelnök érveinek hatására – az addig ingadozók is elfogadták, hogy a hadsereg állásait nem adja fel és Jellasics támadása esetén védekezni fog.
A Riederauer Richárd vezényelte Honvéd Férfikar ünnepi műsora után az ökumenikus imát Takács Tamás alezredes, a Katolikus Tábori Püspökség, kiemelt vezető tábori lelkésze, Jákob János ezredes, a Protestáns Tábori Püspökség hivatalvezetője és Kardos Ábel, a község református lelkésze celebrálták.

Emlékszoba átadás Garamkövesden
A Párkány melletti Garamkövesden szeptember 29-én, Szent Mihály főangyal ünnepén, a templom búcsúja napján Bíró László tábori püspök az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc egyik hősének, Schulcz Bódognak az emlékére emlékszobát áldott meg a helyi plébánián.
Bíró László püspök felvidéki és magyarországi oltártestvérei körében áldotta meg az emlékszobát, amely előtt a szőgyéni honvéd hagyományőrzők álltak díszőrséget, majd a szertartás végeztével díszlövést adtak le.
A megemlékezés után a helyi katolikus plébániatemplomban folytatódott az ünnepség, ahol a templom búcsúját tartották Szent Mihály főangyal tiszteletére. A Magyar Katolikus Püspöki Kar családreferens püspöke szentbeszédében az angyalok és emberek közötti kapcsolatról, az ima erejéről és Krisztus iránti engedelmességről szólt.
A szentmise végén Farkas Zsolt helyi plébános atya köszönetet mondott a püspök atyának és a paptestvéreknek, hogy együtt ünnepeltek az egyházközséggel. Végezetül ThDr. Karaffa János atya, a Pázmaneum védnök-elnöke kérte meg a tábori püspököt, hogy szentelje meg azt az Esterházy domborművet, amelyet október 6-án Dunaszerdahelyen lepleznek majd le.
Bátori-Schulcz Bódog honvédezredes Körmöcbányán született 1804. január 4-én és Garamkövesden halt meg 1885. március 8-án. Az ezredes az 1848-49-es szabadságharc 23 csatájában vett részt és tüntette ki magát. A Bátori nevet e harcok során katonáitól kapta, melyet hivatalosan is felvett. Vitézségéért 1849 áprilisában alezredessé léptették elő és megkapta a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályát. Június végén a II. hadtest egyik hadosztályának parancsnokává nevezték ki, de ő visszahelyeztette magát régi parancsnokához, így Klapka vezérőrnagy helyettese lett a komáromi várban. Augusztusban ezredessé léptették elő. A vár kapitulációjakor ő is amnesztiát kapott. A világosi fegyverletétel Komáromban érte. A vár védői még októberig sikerrel álltak ellen az ostromlóknak és végül menlevél ellenében adták fel a várat. Schulcz Bódog pap testvéréhez, Jánoshoz költözött, aki előbb Szentgyörgymezőn, majd Garamkövesden szolgált. A szabadságlevél ellenére 1850-ben fél évre Bécsben bebörtönözték és még két alkalommal zaklatták. Megírta emlékiratait, melyet 1870-ben adtak ki Pesten. Hivatalt nem vállalt, csendben töltötte élete napjait Garamkövesden, ahol 1885. március 8-án ragadta el a halál.

Megalakult a Katolikus Tábori Püspökség Baráti Köre
2011. október 1.
A Katonai Ordinariátus Budapest V. kerület Szabadság téri Székházában tartottak találkozót a Katolikus Tábori Püspökség Baráti Köre kezdeményezői 2011. október 1.-én, szombaton.
A KTP Baráti Köre megalakulásának célját jól szimbolizálja az alábbi történet, melyet Bíró László tábori püspök osztott meg a jelenlevőkkel: Öt pont a kanadai vadlibákról
1. A vadlibák csoportosan, „V” alakban szállnak. Repülés közben szárnyuk mozgatása és a levegő felhajtóereje fenntartja a következő libákat. Így lehetséges, hogy 70%-kal hosszabb távolságot tudnak megtenni, mintha csak egyetlen pár repülne. Ha egymást segítve dolgozunk, közösségi szellemben végezzük a munkát, sokkal gyorsabban és könnyebben érjük el a célt.
2. Ha egy vadliba kirepül a sorból és egyedül próbál célhoz érni, azonnal lelassul, mert nem segíti őt többé a levegő emelő hatása, amelyet a többi vadliba szárnycsapásai biztosítanak számára. Így gyorsan visszarepül a sorba, hogy repülése könnyebbé váljon társai erőfeszítései által. Ha van annyi eszünk, mint egy kanadai vadlibának, akkor együtt dolgozunk a közösséggel a közös cél érdekében.
3. Amikor a vezető vadliba elfárad, egy másik veszi át a helyét az élen. A közösségben el kell fogadnunk egymásrautaltságunkat, és a megfelelő pillanatban át kell adni, vagy átvenni a munkát éppúgy, mint a vezetést.
4. Repülés közben a hátsó vadlibák hangosan gágognak, hogy az elsőket erőfeszítéseikben bíztassák. A közösség nem létezhet szurkolók nélkül, és fontos, hogy a „gágogás” bíztató legyen.
5. Ha egy vadliba megbetegszik, két társa leszáll vele, és addig együtt maradnak, amíg meggyógyul, vagy elpusztul. A libák ezután visszatérnek saját közösségükhöz vagy hármasban, vagy már csak kettesben, olykor egy másik közösséggel repülnek, míg el nem érik a sajátjukat. Ha annyi együttérzés lenne bennünk, mint a vadlibákban, átsegítenénk egymást a nehéz időkön, ahogyan ők teszik.
A találkozó Bíró püspök bevezető előadásával kezdődött, melyben három témáról beszélt:
- a laikusok Egyházban betöltött szerepéről és tevékenységéről,
- az Egyház missziójáról és az új evangelizációs tevékenység főbb szempontjairól,
- a Katolikus Tábori Püspökség és a tábori lelkészek feladatairól.
A laikus (világi krisztushívő) az Egyházban ugyanolyan méltósággal bír, mint a szerzetes vagy a pap. Karizmája éppen a laikus állapotban rejlik, hogy tudniillik ott tudja megjeleníteni az Egyházat, ahol a szerzetes vagy a pap nem tud jelen lenni. A laikus elnevezés már maga is jelzi ezt a sajátos helyet és jelenlétet az Egyházban, hiszen Isten a világban hívja meg őket, hogy saját hívatásuk, foglalkozásuk, szolgálatuk gyakorlásával az evangélium szellemében élve, belülről - mint a kovász a kenyér létrejöttekor - vegyenek részt a világ megszentelésének munkájában.
Az új evangelizáció témájában a krisztushívők élő hitéről és az ebből fakadó tevékeny szolgálatról volt szó. Fontos, hogy meg tudjuk látni az Isten iránti készséget az emberekben. A magyar társadalomban is érzékelhető az Isten hiánya, ugyanakkor az emberekben ott rejtőzik az érzék az Isten iránt. Mindnyájunk hivatása: esélyt adni a velünk együtt szolgálóknak, hogy az Isten iránti érzék kibontakozhasson, felszínre kerülhessen, tudatosodjon, és elmélyüljön. Közös hivatásunk: az evangelizáció alanyává lenni saját környezetünkben. Az evangelizáció alanyává válni nem azt jelenti, hogy még többet nyüzsgünk, vagy beszélünk. A hit továbbadása nem jelenthet erőszakos terjeszkedést. A misszió nem más, mint a hit túlcsordulása, melynek előfeltétele hitünk gyakorlása, a hiteles keresztény élet.
A Tábori Püspökség jelenlétét a Magyar Honvédségen belül egyre inkább valósággá kell tenni. Az értékkereső társadalomban gyümölcsözővé kell válnia a szolgálatnak. A tábori lelkészek teológiai képzésben részesültek, de továbbra is készek elmélyülni a katonai ismeretekben. A helyőrségekben szolgáló katonákkal való kapcsolat lehetősége segíti őket az egészséges papi identitás megfogalmazásában és megvalósításában. Ahova a Katonai Ordinariátus objektív okok miatt, nem tud lelkészt küldeni, vagy ahol a tábori lelkész külszolgálatban teljesíti feladatait a Baráti Kör felelős képviselője, összekötő lehet a
helyőrség és a püspökség között.
A jelenlevők ezután véleményüket és javaslataikat mondták el. Az értékes hozzászólások nyomán az alábbi elhatározások születtek meg:
1. A Katonai Ordinariátusnak mint minden egyházi intézménynek az a hivatása és küldetése, hogy biztosítsa a találkozást Isten és ember, ember és ember között. Azért, hogy ezt a hivatást az Ordinariátus be tudja tölteni, megszólítja és hívja azokat a katonákat és közalkalmazottakat, akik ebben a küldetésben részt szeretnének venni.
2. Megalakul a Katolikus Tábori Püspökség Baráti Köre azzal a vízióval, hogy a különböző helyőrségekben létrejönnek azok a pártolói közösségek, melyek hosszútávon katalizálni tudják a helyőrségekben a katonacsaládokkal és a házastársakkal való szolgálat munkáját, az ifjúsággal történő foglalkozást, a társadalmi-szociális terülten kiteljesedő karitász tevékenységet. A pártolói közösségekbe a helyőrségi lelkészeknél illetve a Katolikus Tábori Püspökségen lehet jelentkezni.
3. A személyes meghívás útján minden helyőrség és alakulat képviselteti magát a Baráti Körben, mely negyedévenként egy-egy szombaton tartja meg összejövetelét. A következő találkozók időpontjai: 2012. február 11., május 26., szeptember 08., november 24.
4. Az alakuló fórumon résztvevők a mostani összejövetelről információt adnak az adott helyőrség parancsnokának.

Beszélgetés Bíró László tábori püspökkel
Eredeti megjelenés: honvedelem.hu, 2011. október 10.
„A család kiindulópontja és célpontja a házasság”
„Elavult-e manapság a házasság intézménye?” – tette fel a kérdést a honvédségben szolgálóknak a Katolikus Tábori Püspökség a balatonkenesei Honvédüdülőben rendezett a családerősítő hétvégéjén. Az október 8-9-én megtartott találkozó vezetője, Bíró László katolikus tábori püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Kar családreferens püspöke szerint a válasz egyértelmű, de tény: a házastársaknak újra vissza kell találniuk, mint fogalmazott, az „egymásban való létezéshez.” Vele beszélgettünk.
Több okból szerettem volna elindítani a családerősítő hétvége programját. Egyrészt a Magyar Püspöki Karban a családokért felelős püspök vagyok, ugyanakkor a házasságra való felkészítéseken valamint a személyes beszélgetések mellett nagyon sok előadást is tartok ebben a témában. Felvetődött bennem: miért ne hasznosítsam a Magyar Honvédségben is ez irányú tapasztalataimat? Másfelől sokan tudják, hogy az idei év a Család Éve. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy ezt annak idején a Katolikus Egyház hirdette meg. Érdekes módon a társadalom mintegy vákuumként tette magáévá a „család éve” kifejezést, amelynek célja az, hogy az emberek figyelmét felhívjuk a család értékének a fontosságára. A tudatosítás és a család szentségének ünneplése mellett számomra az is fontos, hogy ebben az évben létre tudjunk hozni olyan intézményeket és programokat, amelyek maradandó értékként tovább viszik ezt a kezdeményezést. Így van ez a haderőn belül is és hála Istennek: ezzel a hétvégével letettük ez irányú törekvéseink egyik alapkövét. Nagyon derűlátó vagyok ebben a kérdésben. Úgy képzelem, hogy koncentrikus körökben megszervezve, lassan-lassan bizalma lesz a honvédségen belül az ilyen programoknak. Harmadrészt pedig szeretném, hogy a családerősítő hétvégére ellátogatók házassága egyfajta megújuláson menne keresztül. Sokszor elmondom: a házasság kiindulópontja és célja a család, nekünk lelkipásztoroknak ezt kell szolgálnunk. Ha ezt tudjuk erősíteni, megújítani, valami szép fog történni.
Nem lehetetlen küldetés ez korunkban, amikor látjuk, hogy a társadalom gyakorlatilag atomjaira kezd széthullani; a házasságokról nem is beszélve?
Érdekes kérdés. Ha lehet, válaszként mondok egy példát. Egyik esküvő után az újdonsült feleség megemlítette: milyen sokan sírtak az esküvőn. Ezen meglepődtem, mert én magam semmi olyat nem láttam, vagy tapasztaltam, ami megríkathatta volna a násznépet. Kérdeztem hát: ki sírt és miért? Az ifjú feleség azt válaszolta: az évfolyamtársai sírtak, mégpedig azért, mert ők nem fogják hallani azt a mondatot: „Isten szent színe előtt feleségül veszlek.” Ugyanis az élettársuk nem hajlandó kimondani ezt a mondatot. A látszat tehát félrevezető: ugyan valóban nem esküsznek az emberek, de belül ez fáj nekik. Miközben a társadalom valóban széthullik, az újonnan kötött házasságok száma csökken, az élettársi kapcsolatban állók száma emelkedik, a régebbi házasságok pedig gyakran bomlanak fel; az emberek tudatában a házasság értéke növekszik. Ezt felmérések is bizonyítják. A fentebb sorolt jelenségek tehát nem a házasság intézményének elvetése miatt tapasztalhatóak, más okai vannak. A házasság értéke még mindig a helyén van.
A modernitás más negatív lelki tényezői mennyire játszanak szerepet ebben a kérdésben?
Az európai kultúrában egyre erőteljesebben üti fel a fejét a feleslegesség érzése. Az emberek céltalannak érzik a létüket, az életüket és feleslegesnek érzik magukat a társadalomban. Tetten érhető tehát egy sajátos kettős igény: egyrészt a valakihez való tartozásvágya és – a szakirodalom nyelvén szólva – a respiritualizálódás igénye. Az emberek újra el akarnak indulni a spirituális lét irányába. Ez a tendencia pontosan lemérhető a különféle ál-vallások és meditációs iskolák népszerűségén. Ezen a családi hétvégén is a házasság megújításán keresztül szerettük volna szolgálni ezt a fajta vágyódást. Az egyház eszközei között ugyanis a legerősebb a prevenció, a megelőzés. Ez még mindig hasznosabb, mint egy már szétesett házasságot valamiképp orvosolni. Remélem, hogy ez a most még gyerekcipőben járókezdeményezés hosszú idő alatt szépen kinövi magát.
A tábori püspökségnek milyen eszközei állnak rendelkezésre, hogy a katonákban felszínre hozzák az esetlegesen elrejtett vágyódást a házasság és a spiritualizmus felé?
Annyi bizonyos, hogy a programok személytelen meghirdetése nem túlságosan hatékony. Azt remélem tehát, hogy egyre személyesebbé tudunk válni. Mostanában kezdeményeztük a tábori püspökségen belül egy baráti kör létrehozását, melynek a szerepe leginkább a személyes üzenetátadásban rejlik. Ez amolyan személyes kapcsolat a Katonai Ordinariátus és a katonák, illetve a katonacsaládok között. Ilyen módon is minél inkább bele kell szervesülnünk a helyőrségek és az alakulatok életébe. Az a néhány pap, aki jelenleg a püspökség kötelékében szolgál és dolgozik, nem mindig elegendő ahhoz, hogy igazán integráns módon tudjunk megjelenni a katonatársadalomban.
Visszatérve a házasságra: katonákról lévén szó a missziós szolgálat szintén nem könnyíti meg a harmonikus családi együttlétet. Ebben milyen módon tudnak segíteni a lelkészi szolgálatok?
Ez szintén nagyon fontos kérdés, mert a több hónapos távollét nagyon meg tudja tépázni a házasságot, nagyon sok szenvedést tud okozni. De azt hiszem, hogy ennek a metodikája is lassan kialakul a különböző országok honvédelmi rendszerében. Hazánkban kialakítás alatt van a Humánszolgálati Irodák rendszere, melynek egyik nagyon szép példája működik Debrecenben, az MH 5. Bocskai István Lövészdandárnál. A tábori lelkészi szolgálatnak ezen a rendszeren belül kell megvalósítania azokat a metódusokat, amelyek az egyházban megvannak. Talán érdemes lenne külföldi tapasztalatokat is hasznosítani ezen a téren. Több országban a misszióból hazatérőket és házastársaikat meghívják egy képző központba, hogy a hosszú távollét után ott találkozzanak először egymással, nem pedig az adott esetben megoldandó problémákkal és gondokkal terhes otthonukban. Ugyanakkor itt is elengedhetetlen a lelkipásztorokkal folytatott személyes beszélgetés.
Akik eljöttek erre a családerősítő hétvégére, szintén kiszabadulhattak kicsit a mindennapok mókuskerekéből és eszmét cserélhettek a házasságról. Milyen lelki útravalóval gazdagodtak?
Amit alapvetően ezen a hétvégén is hangsúlyoztam az a házasság intézményének fontossága. Sok házasság tragédiája az, ha a kapcsolat kibillen a család mögül. A házaspár túlságosan intenzíven él a családért és közben elfeledkeznek egymásról. Ami pedig egészséges egységben tartja a házasságot, az a kommunikáció és a konfliktusok helyes kezelése. Természetesen kommunikáció alatt nem a mindennapi feladatok operatív megbeszélését értem. A házasság az egymásban léttől él, nem pedig az egymásért létből, vagy az egymással létből. Ez nagyon fontos. Ha ez a lelki-szellemi egység nincs meg a házasságban, akkor a testi egység is megbomlik: szétesik a házasság és boldogtalan lesz a család. Mi hiszünk a házasság létjogosultságában és hiszünk abban, hogy a házasságnak nincs alternatívája. Ugyanakkor egyre több házaspárnak fel kell ismernie, hogy – akár a legjobb szándékok ellenére is – hol futhat egy kapcsolat zátonyra. A régi paraszti létben a házas felek egymás mellett dolgoztak egész nap. Ellátták a feladataikat és közben nem mellesleg megmaradt a házasság is. Miért? Mert ezek az emberek, a közös munkájukból kifolyólag, nagyon sokat beszélgettek egymással. A mai embernek viszont meg kell teremteni az igazi beszélgetésre az időt. Sok embert meghallgatok nap, mint nap és az esetek döntő többségében a probléma fő oka pontosan az igazi hitvestársi beszélgetés hiányában gyökeredzik. Azt szoktam mondani a fiatal házasoknak, hogy a párod nem arra kíváncsi, amit mindenki lát belőled, hanem arra, amit senki más nem lát. Csakis egyedül ő.

Átadás-átvétel a lelkészek között a PRT-ban
Eredeti megjelenés: honvedelem.hu, 2011. szeptember
Megtörtént a lelkészi szolgálat átadás átvétele a Pol-e Khomri-ban lévő HUN PRT misszióban. A tábori lelkészi feladatokat a PRT-10 váltásában, Sajtos Szilárd főhadnagy, református tábori lelkész látta el, őt váltotta a PRT-11 katolikus tábori lelkésze, Kálinger Roland százados.

Emlékezés az aradi vértanúkra Veszprémben
Kegyelettel és ökumenikus imádsággal emlékeztek az aradi vértanúkra október 6-án, csütörtökön a veszprémi katonák a vár helyőrségi templomában. Katona János alezredes, a Keresztény Katonák Szövetségének elnöke a rendezvény elején elmondta: az aradi vértanúk utolsó tettükkel azt bizonyították, hogy másokért éltek. Áll rájuk is Isten szava, „senki sem szeret jobban, mint aki életét adja barátaiért”.
Szécsi Ferenc atya, kisegítő tábori lelkész imájában a megtérésről beszélt. Mint elmondta: Damjanich János börtönében katolikus hitre tért, megvallotta a katolikus hitet és meggyónt. Szabó György alezredes, református tábori lelkész igehirdetésében pedig a hazaszeretet elsődlegességéről szólt.

A családnak nincs alternatívája
Eredeti megjelenés: honvedelem.hu, 2011. október 13.
Csörömpölhet a tányér, csak tudjunk kibékülni – mondta a tábori püspök
„Jelszó: Család – a mindennapok” címmel tartott előadást Újbudán október 12-én, szerdán Bíró László katolikus tábori püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Kar családreferense . A rendezvény házigazdája dr. Simicskó István, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, Kelenföld-Alberfalva országgyűlési képviselője volt.
Csaknem teltház fogadta dr. Simicskó István államtitkárt és meghívottját, Bíró László katolikus tábori püspököt szerda délután Újbudán. A rendezvényen az érdeklődőknek az államtitkár úgy mutatta be a tábori püspököt, mint aki egy politikusnak is képes megfelelő lelki támaszt adni. S e lelki támaszra a mai, értékválságos időben mindannyiunknak nagy szüksége lehet.
„Platón szerint az élet igazi tudománya az, hogy képesek vagyunk-e a helyes és a helytelen között különbséget tenni. A gyerekeknek a családban kell megismerkedniük a megfelelő értékrenddel! Ha megfelelő iránytűt ad a család, akkor képes a gyerek a megfelelő irányba vezérelni az életét. A keresztény család a keresztény értékrendet közvetíti, és ezzel segít, hogy vélt és valódi értékek között felismerhessük a különbséget” – fogalmazott az államtitkár.
A tábori püspök – aki a püspökség által szervezett „családerősítő hétvége” kapcsán a napokban adott hosszabb interjút a honvedelem.hu-nak – emlékeztetett rá: az idei esztendő a „Család Éve”, amit a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2010. december 26-tól 2011. december 30-ig hirdetett meg. Majd az államtitkár szavaihoz kapcsolódván, a hellenizmus birtokló szeretetével szembe állította a krisztusi önátadó szeretetet, mondván, hogy a keresztény eszmeiség fennmaradt, míg a hellenizmus összeomlott.
Az összeomlás-fennmaradás kérdése a legfőbb kérdés ma is, amelyre Európának meg kell találnia a választ. A kereszténység Krisztussal válaszol – fejtette ki a tábori püspök, aki úgy vélte: nem szabad engedni sem a fellazító liberalizmusnak, sem a gettósodó konzervativizmusnak.
Bíró László ezt követően a keresztény házasságról beszélt, felvázolván annak ideális eszmeiségét, végül pedig eljutott a családi élet jellemző kudarcaihoz. „Tessék szíves veszekedni, az egy jó állapot! Még az angyalok szárnyai is összekocódnak, ahogy mondani szokás! Csörömpöljön a földhöz vágott tányér – csak tudjunk kibékülni!” – fogalmazott a püspök, a kommunikáció óriási jelentőségét hangsúlyozva. Szerinte a krízis pozitív állapot lehet! Nagyon szép lelki építkezéseknek volt már a tanúja krízisekig jutott házasságoknál, ahol a házastársak őszinte hozzáállása igazabb megértést, a kapcsolat új alapokra helyezését hozta!

Szent Márton ünnepe Debrecenben
Eredeti megjelenés: honvedelem.hu, 2011. november 11.
Templomba vonult a debreceni felderítő zászlóalj Szent Márton ünnepén
A Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár 24. Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóalj állománya, Rédei Róbert alezredes, a zászlóalj parancsnokának vezetésével november 11-én, pénteken délelőtt a debreceni Megtestesülés-templomban ünnepelte Szent Márton, a felderítő katonák védőszentjének ünnepét. A mintegy 150 fős zászlóalj katonai zenekar kíséretében vonult át a Kossuth laktanyából a helyőrségi templomba, ahol a katonák fogadták Bosák Nándor debrecen–nyíregyházi püspök áldását. „Ahhoz hogy teljes életet éljünk, meg kell tanulni a dolgokat használni és az embereket szeretni, nem pedig a dolgokat szeretni és az embereket használni.” Szentesi Csaba tábori lelkész, görögkatolikus parókus John Powell gondolatával nyitotta meg az ünnepséget, és felhívta a jelenlévő katonák figyelmét, hogy az alkalom lehetőséget ad arra is, hogy Isten felé fordulva újra elhatározzák magukat a bátorságra, hűségre a haza szolgálatáért. Ezután Bosák Nándor püspök a hétköznapokból kiemelkedő ünnep jelentőségéről beszélt a katonáknak. A főpásztor kiemelte, hogy az ünnep, mint ahogyan a zászló is, mindig igazodási pont egy egységben, szervezetben. Szent Márton, a felderítő katonák védőszentje képviseli, jelzi azokat a láthatatlan értékeket, amelyek összetartanak, és feladatra indítanak. Az V. századi, savariai születésű szent a római császár hadseregében szolgált. Szolgálatteljesítés közben ismerkedett meg a kereszténységgel, és maga is kereszténnyé vált. Egyik alkalommal, miközben lóháton haladt, egy koldussal találkozott, aki ruhátlanul fagyoskodott. Akkor a fiatal katona a köpenyét kardjával kettévágta és ráterítette a koldusra. Éjszaka álmában Jézussal találkozott, akin az ő köpenye volt. Jézus figyelmeztette őt arra, hogy bármi jót tesz embertársainak, azzal Istent szolgálja. Szent Márton megtanulta, hogy szolgálat közben is figyelnie kell az emberekre. A főpásztor Szent Márton életének egy következő szakaszát is felidézte, miszerint a katonai szolgálat után visszatért Pannoniába, ahol szülei, rokonai éltek, és elvezette őket is a keresztény hitre. Később Franciaországban papként, majd püspökként folytatta szolgálatát, ahol az igazságra, emberségre tanított. Hozzátette: ez arra emlékeztet, hogy bárhol élünk, szolgálunk, felelősek vagyunk embertársainkért. Szent Márton jelmondata volt: „Non recuso laborem!” – „Nem vonakodom a munkától!” Ez is egy helyes alapállása az embernek – emelte ki a püspök –, nem húzza ki magát a feladat alól, hanem amit vállalt, azt végigviszi. Az ünnepségen közreműködött a Debreceni Helyőrségi Zenekar.
A Megtestesülés-templomra a helyőrségi templom elnevezést 2011. augusztus 31-étől alkalmazzák, amikor is a Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegye és a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár között együttműködési megállapodás született. Ez alapján az egyházmegye a lövészdandár és családjai részére a folyamatos lelki gondozás, előadások, vallási rendezvények, szentmisék látogatása céljából, liturgikus helyszínként biztosítja a debreceni Megtestesülés-templomot.

Áldás a misszióba indulóknak
Bíró László katolikus tábori püspök elbúcsúzott az afganisztáni PRT misszióba indulóktól, valamint az egyéni beosztásokba készülő katonáktól a debreceni repülőtéren. „… a nehéz helyzetekben is becsülettel helytállni, ez a feladat lebegjen önök előtt” mondta beszédében püspök atya, továbbá hozzátette, hogy ne csak a rossz dolgokra figyeljünk oda, a pozitívumokat is vegyük észre, hisz annyi szépség és érték vesz körül bennünket, még egy idegen országban is. A bajtársiasság, a becsület, a hazaszeretet, a család, a hit, ezek mind olyan értékek melyekből erőt meríthetünk.
Püspök atya gondolt az itthon maradottakra is megáldotta őket és számukra, „igaz hűséget, kitartó állhatatosságot” kért az imában. Befejezésül azt kívánta az útba indulóknak, hogy ne csak szerencsés megérkezésük legyen, hanem boldog hazatérésük is.

A Honvéd kórház Isteni irgalmasság kápolnája
Lelki kórház nyílt az MH Honvédkórházon belül – fogalmazott dr. Simicskó István, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára az Isteni Irgalmasság Ökumenikus Kápolna átadási ünnepségén. Szeptember 19-én este adták át az Isteni Irgalmasság Ökumenikus Kápolnát az MH Honvédkórházban. A kápolnát Tótha Péter Joel vezető tábori rabbi, Jákob János dandártábornok protestáns tábori püspök és Bíró László katolikus tábori püspök áldotta meg.
„E kápolna mérete nem túl nagy, jelentősége azonban annál nagyobb. Úgy is mondhatnánk, hogy a Honvédkórházban újabb kórház nyílt meg: egy lelki kórház a testi kórházon belül” − mondta köszöntőjében Simicskó István. A Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára úgy vélekedett, a kápolna segíti majd a betegeket a felépülésben, hitet ad majd a gyógyulásukhoz, és egyszersmind az itt dolgozók lelkét is megerősíti, hiszen nap mint nap kemény feladatokat látnak el. „Az ember ereje nem végtelen. De ha nem is tudunk mindennap kápolnát átadni vagy tenni valamit a nemzetért, a hazáért, akkor is nézzük meg, mit tehetünk többet a magunk erejéből, vagy hogyan javíthatunk azon, amit eddig tettünk. Ez a kápolna mindenképp olyan alkotás, amelyre büszkék lehetnek mindazok, akik közreműködtek a létrehozásában, és büszke lehet rá a Honvédkórház is. Remélem, az a szeretet, ami innen sugárzik, mindenkire kihatással lesz az intézményben, akár beteg, akár dolgozó” − fogalmazott Simicskó István.
Dr. Schandl László orvos dandártábornok beszédében köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy csaknem hetven év után ismét kápolna működhet a kórházban. „Az ember, a hozzánk forduló beteg test és lélek egysége, tehát nem elég a test orvoslása: a lélek bajait is orvosolni kell” − fogalmazott. „Egy baleset, egy betegség, netán a szeretteink fájdalma, betegsége feletti tehetetlenségünk mindig szembesít minket emberi mivoltunk törékenységével, az emberi élet mulandóságával, azzal, mennyire rászorulunk a teremtő Isten irgalmasságára” – tette hozzá.