MEGJELENÉS A MÉDIÁBAN

2019.

 

A 4. ADVENTI GYERTYA MEGGYÚJTÁSA

A HONVÉDELMI MINISZTÉRIUMBAN

Eredeti megjelenés, képek és video: https://honvedelem.hu/hirek/a-magyar-honvedseg-parancsnokanak-helyettese/a-honvedelmi-miniszter-gyujtotta-meg-a-szeretet-gyertyajat-az-adventi-koszorun.html 

 

Dr. Benkő Tibor honvédelmi miniszter gyújtotta meg a minisztérium adventi koszorúján a negyedik, azaz a szeretet gyertyáját december 20-án, pénteken, a tárca Balaton utcai objektumában.

 

 

A Katolikus és a Protestáns Tábori Püspökségek által szervezett immár hagyományos adventi gyertyagyújtáson – amelyen mások mellett részt vett Korom Ferenc altábornagy, a Magyar Honvédség parancsnoka, dr. Böröndi Gábor altábornagy, a Magyar Honvédség parancsnokának helyettese és Mihócza Zoltán altábornagy, a Magyar Honvédség Parancsnoksága törzsfőnöke – Berta Tibor ezredes köszöntötte a megjelenteket. Mint a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke fogalmazott: minden adventi áhítat arról szól, hogy megpróbáljunk elgondolkodni karácsony titkain. Hogy fel tudjunk készülni a szentestére és az ünnepre. Ez azonban nem is olyan egyszerű.

 

 

Michael August Blume, Magyarország apostoli nunciusa, címzetes érsek beszédében hangsúlyozta: a Honvédelmi Minisztérium közössége immár három hete különleges módon készül a Megváltó születésének ünnepére.

 

 

 

„Hétről hétre elmélkedéssel, imádsággal készítettétek elő Jézus Krisztus felétek vezető útját, hogy a szívetekben és a mi világunkban is újra megszülethessen. A Szentírás és a keresztény közösség istentisztelete az idei adventi időszak folyamán is vezetett bennünket, életben tartotta és újra megmutatta azt a gazdaságot, amelyet a születés titkához vezető eseményekről való elmélkedés jelent" – mondta az apostoli nuncius.

 

12. VERSMONDÓ VERSENY A PÜSPÖKSÉGEN

Eredeti megjelenés: https://honvedelem.hu/cikk/egy-vers-megmosolyogtat-sirasra-kesztet-vagy-eppen-elgondolkodtat/

Tizenkettedik alkalommal hirdetett versmondó versenyt a Honvédelmi Minisztériumban és Magyar Honvédségnél szolgálatot teljesítő katonák és civil dolgozók gyermekeinek a HM Katolikus Tábori Püspökség. Az idei – december 3-án, kedden megtartott – vetélkedésre tíz általános és középiskolás diák jelentkezett. A zsűri elnöki posztját Erdélyi Lajos, a Honvédelmi Minisztérium humánpolitikáért felelős helyettes államtitkára töltötte be.

 

 

A szavalóverseny kezdetén Berta Tibor ezredes, általános helynök köszöntötte a versenyzőket. A 11-15 éves résztvevők idén is két fordulóban mérték össze versmondó tudásukat.

 

 

A megmérettetés első részében kötelező szavalataként Juhász Gyula: Az utolsó vacsora című költeményét kellet elmondaniuk a gyermekeknek, míg a második fordulóban több író és költő versei közül választhattak. A rendezvényen – egyebek mellett – Ady Endre: A nagy Hitető, Mécs László: Vád- és védőbeszéd, Reményik Sándor: Csendes csodák és Wass Albert: Őszi dal című verse is elhangzott.

 

A zsűri elnöki posztját ellátó Erdélyi Lajos, a Honvédelmi Minisztérium humánpolitikáért felelős helyettes államtitkáron kívül a szavazóbizottság tagjai Bozó Tibor dandártábornok, az MH Altiszti Akadémia parancsnoka, Takács Tamás ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség lelkészi karának vezetője, valamint Kovács Gábor Dénes, rendezőtanár, a Nemzeti Artista-, Előadó- és Cirkuszművészeti Központ Nonprofit Kft. képzési igazgatója voltak.

 

„Egy vers leginkább az érzelmeinkre hat, megmosolyogtat, sírásra késztet vagy éppen elgondolkodtat. A ma hallott versek nagyon szépek voltak, nem is beszélve a versenyzők előadásmódjáról” – fogalmazott Erdélyi Lajos.

 

Miután a zsűri tagjai meghallgatták és értékelték a produkciókat elérkezett a várva várt eredményhirdetés. A legszebb előadást ezúttal Bocsi Noeltől hallhattuk, aki így az első helyen végzett. A második helyezést Gubicza Milánnak ítélték oda, míg a képzeletbeli dobogó harmadik fokára Makrai Eszter Zsuzsanna állhatott fel.
Az első három helyezés mellett átadták a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkárának, a Magyar Honvédség Parancsnokának, a Katolikus Tábori Püspökség és a Zsűri különdíját is.

 

 

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS MÁRFI GYULA ÉRSEKNEK

Eredeti megjelenés: https://honvedelem.hu/cikk/parlamenti_allamtitkar/a-veszpremi-ersek-mindig-tamogatta-a-honvedelem-ugyet/ 

November 8-án, pénteken a veszprémi piarista templomban zenés áhítat keretében köszöntek el nyugállományba vonulása alkalmából dr. Márfi Gyula veszprémi érsektől a „királynék városában” települt katonai szervezetek vezetői és képviselői. Németh Szilárd a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes – felelevenítve az érsek pályafutásának történetét – kiemelte: dr. Márfi Gyula alázata, hivatása iránti elkötelezettsége, hite és hazája melletti határozott kiállása mindannyiunk számára példaértékű. Márfi Gyula érsek őszintesége, közvetlensége, szabadságvágya és keresztény értékeink melletti markáns kiállása révén nemcsak Veszprémben, de az egész országban nagy népszerűségnek és elismerésnek örvend – mondta Németh Szilárd.„Egyházmegyéje és a hívek szolgálata mellett hazája és a honvédelem ügyét is mindig fontosnak tartotta, amelyben a hazaszeretet cselekvő és tenni akaró szolgálatát látta. Felismerte, milyen fontos, hogy a Magyar Honvédség tagjai megfelelő támogatást, lelki segítséget kapjanak a mindennapokban. Mindezért lelkes pártfogója a Tábori Lelkészi Szolgálatnak. Különös mozzanat, amikor 1995-ben egri segédpüspökként megáldotta a békefenntartó IFOR misszióba kiutazó első magyar kontingens katonáit. Kiemelkedően támogatta, hogy a Veszprémi Érsekség plébánosai, papjai kisegítő tábori lelkészi szolgálatot vállaljanak azon helyőrségekben, ahol nem volt hivatásos katonalelkész. Önzetlenségét mutatja, hogy 2007-ben átadta a piarista templomot a Veszprémben állomásozó katonáknak lelki életük elmélyítésére, hitük gyakorlására” – fogalmazott az államtitkár. Hozzátette: dr. Márfi Gyula felkarolta – a zenés áhítaton is közreműködő – Légierő Zenekar – Veszprém egyházi szertartásokon, szentmiséken való részvételét is.

 

 

HŐSI HALOTT KATONÁK TEMETÉSE BUDAŐRSÖN

Eredeti megjelenés: https://honvedelem.hu/galeriak/hosi-halott-katonakat-temettek-el-budaorson/

Katonai tiszteletadás mellett száznyolcvan német és tizenkilenc magyar katona földi maradványait helyezték végső nyughelyre november 7-én, csütörtökön, a budaörsi német-magyar katonatemetőben. A száznyolcvan német és tizenkilenc magyar hősi halott mindegyikét Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében, illetve Rákoscsabán exhumálták.

 

A jelenlévők mind a német, mind a magyar parcellánál imát mondtak az elesettek emlékéért Jákob János dandártábornok, a HM Tábori Lelkészi Szolgálat protestáns tábori püspöke, Takács Tamás ezredes, a szolgálat Katolikus Tábori Püspökség lelkészi kar vezetője és Barbara Lötzsch, a Budavári Német Ajkú Evangélikus Gyülekezet lelkésze vezetésével.

 

FELÚJÍTOTT KATONATEMETŐ MEGÁLDÁSA SZENTESEN

Eredeti megjelenés: https://honvedelem.hu/cikk/hazai_hirek/felujitottak-a-szentesi-elso-vilaghaborus-katonatemetot/

A Nagy Háborúban életüket vesztett honvédek emléke előtt tisztelegtek október 29-én, kedden Szentesen. A kormányzati forrásból, a Honvédelmi Minisztérium támogatásával felújított első világháborús hősi sírkertet katonai tiszteletadás mellett avatták fel. 
Erdélyi Lajos, a Honvédelmi Minisztérium humánpolitikáért felelős helyettes államtitkára, felidézve a legendás császári és királyi 46-os és 101. gyalogezredekben, valamint a cs. és kir. 7. utász- és árkász zászlóaljban szolgált szentesi katonák hősiességét, és az utódok felelősségére hívta fel a figyelmet.

 

A beszédek után Mészáros László alezredes protestáns kiemelt vezető tábori lelkész és Horváth Kornél főhadnagy, katolikus tábori lelkész mondott megemlékező imát.

 

KEGYELETI GYERTYAGYÚJTÁS

Eredeti megjelenés: https://honvedelem.hu/galeriak/kegyeleti-gyertyagyujtas-2/

Október 28-án, hétfőn, Budapesten a halottak napja alkalmából a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum díszudvarán rendezett kegyeleti gyertyagyújtáson Benkő Tibor honvédelmi miniszter arra emlékeztetett, a magyar történelemnek számtalan olyan eseménye volt, amely során a katonák életüket áldozták hazájuk függetlenségéért, szabadságáért. Ilyenkor, halottak napjához közeledve „minden katona emlékét kegyelettel megőrizve gyújtunk gyertyát”.

 

 

A kegyeleti gyertyagyújtáson Totha Péter Joel vezető tábori főrabbi, Jákob János dandártábornok, protestáns tábori püspök és Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke mondtak imát az elhunytak lelki üdvéért.

 

KEGYELETES MEGEMLÉKEZÉS AZ ARADI VÉRTANÚKRÓL

A Katolikus Tábori Püspökség a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Szent László Kápolnájában engesztelő-megemlékező szentmisét mutatott be az Aradi Vértanúkatonákért.
A szentmise előtt Pohl Árpád dandártábornok, az egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának dékánja mondott megemlékező beszédet, melyebn kihangsúlyozta: az aradi vértanúk helytállásának magasztossága egységbe kovácsolta a nemzetet. Bár a szabadságharc elbukott, az ellenség fölötti erkölcsi győzelmünk megkérdőjelezhetetlen. „ A két hadsereg között erkölcsi értelemben olyan különbség volt, mint a mennyország és a pokol között” – mutatott rá a dékán, aki hozzátette: október 6. vértanúi a legmagasztosabb katonai helytállás példái, az utódoknak pedig történelmi kötelessége szemléletüket továbbadni.
Az engesztelő-megemlékező szentmisén Berta Tibor ezredes, általános helynök felidézte: gróf Batthyány Lajos özvegye Zichy Antónia 1856-ban történt hazatérte után minden évben összehívta a tábornokok özvegyeit és szentmisét mondatott férjérét és a katonavértanúkért. A püspökség ezt a hagyományt folytatja az Egyetem falai között. A helynök homíliájában arról beszélt: olyan katonákra emlékezünk, akik igaz ügy melletti küzdelmes kiállásukért áldozták oda az életüket és semmilyen cselekedetükben nem voltak hazaárulók.
A szentmise után Jákob János dandártábornok, protestáns tábori püspök mondott kegyeleti imádságot és kért áldást a jelenlévőkre.
A szentmisén részt vett Benkő Tibor honvédelmi miniszter, Szabó István honvédelmi államtitkár, Koltay András az NKE rektora, Mádl Dalma, Mádl Ferenc néhai államfő özvegye, illetve a Magyar Honvédség Parancsnoksága szervezeti egységeinek vezetői.

 

SZENTMISE

A LOGISZTIKUS KATONÁK VÉDŐSZENTJE TISZTELETÉRE

Eredeti megjelenés: https://honvedelem.hu/cikk/szent-matet-a-logisztikus-vedoszentet-unnepeltek/

Az elmúlt évek hagyományait követve idén is ünnepi szentmisét tartottak, Szent Máté apostol és evangélista, a logisztikus katonák védőszentjének ünnepe alkalmából. A HM Tábori Lelkész Szolgálat Katolikus Tábori Püspökség és az MH Logisztikai Központ által közösen megtartott ünnepi szentmisének a VIII. kerületi, Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplom adott helyet, szeptember 20-án.

 

Az ünnepi szentmisén Sáfár Albert dandártábornok, az MHP törzsfőnökének támogató helyettese mellett részt vett Baráth István dandártábornok, az MH Hadkiegészítő, Felkészítő és Kiképző Parancsnokság parancsnoka, valamint Csinga Mihály ezredes, az MH Logisztikai Központ megbízott parancsnoka is. A zenei kíséretet immár sokadik alkalommal az MH Légierő Zenekar Veszprém szolgáltatta Katona János alezredes, karnagy vezetésével. A szertartást Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke celebrálta, aki Szent Máté, a vámos életén keresztül példázta az újjászületés lehetőségét. „Isten meghívása után, Szent Máté apostolként egészen más életet kezdett el élni, kimozdult a komfortzónájából, vagyis újjászületett. Mi is megtehetjük ezt mindennapi munkánk során: újra és újra nekifeszülhetünk feladatainknak, átléphetjük gyengeségeinket és kijavíthatjuk hibáinkat. Bár különbözőek vagyunk fegyvernemben, rangban, beosztásban, de egy közös cél vezérel mindenkit, ez pedig a haza szolgálata és védelme. Eme nagy küldetés véghezvitelére érezzék magukat Önök, logisztikus katonák is kiválasztottnak.”

 

A szentmisét követően Csinga Mihály ezredes ünnepi beszédében kiemelte: „Mint ahogy Szent Máté apostol hittel és alázattal terjesztette az evangéliumi igét, hűen kitartott mestere, Jézus mellett, úgy nekünk, logisztikus katonáknak – ha számos, nehéz kihívással szembenézve is -, követnünk kell elöljáróink iránymutatását.” Végezetül köszönetet mondott Vargha Miklós Péter atyának, a templom plébánosának a szívélyes befogadásért, útravalóul pedig Szent Máté evangélista egyik fontos gondolatát közvetítette: „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is azt tegyétek velük!”

 

XXV. NEMZETI KATONAI ZARÁNDOKLAT 

EUCHARISZTIA - KERESZT

Életünk, feltámadásunk, üdvösségünk

Az idén 25. éves Katolikus Tábori Püspökség 2019. szeptember 14-én, szombaton a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén tartotta meg a XXV. Nemzeti Katonai Zarándoklatot a Magyar Honvédségben szolgálatot teljesítő katonáknak, kormánytisztviselőknek, honvédelmi alkalmazottaknak, a nyugállományú katonáknak és családtagjaiknak a Budapest-Máriaremetei Kisboldogasszony Bazilika Plébániatemplomban.
Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való készület jegyében - mintegy 16 órával a budapesti Szent István-bazilika előtt pénteken megtartott nyitórendezvény és az Erdő Péter bíboros által ünnepélyesen elindított regisztráció után – kezdődött el a 25. éves Katonai Ordinariátus (Katolikus Tábori Püspökség) XXV. Nemzeti Katonai Zarándoklata és Családi Napja a Budapest-Máriaremetei Kisboldogasszony Bazilika Kegytemplomnál.

Szeptember 14-én, szombaton reggel 6 óra után már gyülekeztek mindazok, akik részt vettek a zarándoklat egyik fakultatív programján, a hagyományos katonai gyalogmeneten. A 11 kilométeres távot megtevő mintegy harminc katona, honvédelmi alkalmazott és családtagjaik 7 órakor indult útnak a Máriaremetei Kegytemplom elől, hogy Takács Tamás ezredessel, a katolikus tábori lelkészi kar vezetőjével visszaérve részt vehessenek az ünnepi szentmisén. A kegytemplomhoz való beérkezés után ők vehették át elsőként a Katonai Ordinariátus két új kiadványát – Katolikus Imakönyv a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek számára és Katolikus imafüzet a Magyar Honvédség számára – melyek a Honvédelmi Minisztérium Zrínyi Kiadó gondozásában jelentek meg a zarándoklatra.

A Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén megrendezett zarándoklaton a Magyar Honvédségben szolgálatot teljesítő katonák, kormánytisztviselők, honvédelmi alkalmazottak, nyugállományú katonák és családtagjaik mintegy háromszázötvenen vettek részt. A zarándoklaton – mások mellett – jelen volt Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára, Dr. Fodor István a Honvédelmi Minisztérium volt államtitkára valamint Dr. Kelemen József nyugállományú altábornagy, a honvédelmi tárca egykori helyettes-államtitkára.

A szentmisére való készületben Berta Tibor ezredes, a püspökség általános helynöke köszöntötte a zarándokokat, külön is átadva Bíró László tábori püspök üdvözletét. A helynök kiemelte, hogy mostani zarándoklat a 2020-ban megtartandó 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) eseményére mutat: „A szenttel való találkozásra lélekben, gondolatban, spirituálisan és fizikailag is fel kell készülni; a mai szentmisében is, az Élettel, az Élet Kenyerével, az Eucharisztikus Jézus Krisztussal találkozunk”.

A történelmi zászlók és a papság ünnepélyes bevonulása után a szentmise kezdete előtt a honvédelmi miniszter képviseletében Szabó István, a Honvédelmi Minisztérium honvédelmi államtitkára köszöntötte a zarándoklat résztvevőit a kegytemplomban. Beszédében kiemelte: „Az év elején nagyszabású ünnepség keretben emlékeztünk meg a Katolikus Tábori Püspökség megalakulásának 25. évfordulójáról. Benkő Tibor honvédelmi miniszter úr beszédében Kapisztrán Szent Jánost idézte fel: akár szereplők vagyunk az élet színpadán, akár a névtelen tömeg tagjai, nekünk, akik hiszünk, az élet értelmére kell rámutatnunk.” 

 

A zarándoklat katonai tiszteletadással egybekötött ünnepi hálaadó szentmiséjét Michael August Blume alessanói címzetes érsek, apostoli nuncius mutatta be a tábori lelkészi kar tagjaival valamint a kíséretében lévő Mons. José Nahum Jairo Salas Castañeda első beosztottal és Végerbauer Richárd titkárral.

 

A szentmise prédikációjában Berta Tibor általános helynök a XXV. Nemzeti Katonai Zarándoklat mottójával – Eucharisztia és Kereszt; Életünk, feltámadásunk, üdvösségünk – kapcsolatban kiemelte: „A katonák Krisztust követő életének számos példája van előttünk, hiszen az egyetemes és magyar történelemben megannyi katona részéről mutatkozott meg a Názáreti Jézushoz való föltétlen ragaszkodás. Amikor csak lehetőség van rá, mindig elmondom: a katonákat töltse el mindig az a megfontolt és józan büszkeséggel teli tudat, hogy nincs még egy olyan ember a Földön, még ebben a modern világban sem, akinek a szavait az első elhangzása óta ennyiszer idézték volna, ahogy mi is fogjuk a mai szentmisében: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj…” (Mt 8,8). Legyen mindig előttünk a kafarnaumi századosnak ez a szép és követendő példája, ahogy tisztelettel meghajtotta nemcsak a fejét, de a szívét is Jézus Krisztus előtt, hiszen megtartva a törvény hagyományát – zsidó ember nem mehet be egy pogány házába – meghajtotta először fejét, majd ezt kérve „csak egy szóval mondd, és meggyógyul a szolgám” szívét, lelkét vagyis egész valóját az Üdvözítő előtt. Ezt a Krisztus előtti szívbéli meghajlást, odahajlást és befogadást szeretném mindenkinek a szívébe vésni” mondta a helynök. A továbbiakban az ünnepről beszélve megemlítette, hogy a Szent Kereszt felmagasztalásának napján azon esemény felé irányítja gondolatainkat a Római Egyház liturgiája, hogy a Nagy Konstantin császár édesanyja, Szent Ilona által megtalált Krisztusi Keresztfát felmutatták Jeruzsálemben, s így rátekinthettek. Az ünnep kapcsán alig beszélünk már Szent Ilona alakjáról, mintha kissé szégyellnénk császárnéról és a Kereszt megtalálásáról szóló legendás történeteket. Pedig a legendás történetek mindig számos igazságmagot hordoznak, s bár igaz ezeket később mindig kiszínezték, vagy hozzáfűztek esetlegesen tényeket nélkülöző, ugyanakkor mégis a lényegre irányuló gondolatokat, s valójában ez az igazságmag tartotta fenn ezeket a történeteket. A kereszt megtalálása után Szent Ilona császárné a keresztgerenda egy darabját Rómába vitte, ahol palotájában szobáját kápolnává alakítva elhelyezte az ereklyéket, s a Golgotáról hozott földdel hintette be, hogy azon térdepelve imádkozhasson. A Krisztushoz való ragaszkodás megragadó példája ez is, bár a mi korunkban talán kissé folklorisztikusnak tűnhet. Ezen a napon nekünk is nagyon tudatosan kell fölnéznünk a Megfeszítettre, hogy egyre inkább elmélyüljön bennünk a most elhangzott örömhír mondata: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Evangélium János szerint 3,16) mondta Berta Tibor, majd így folytatta: „A Krisztushoz való odahajlás egyfajta magatartását figyelhetjük meg a mai evangéliumban is, mikor Nikodémus, a farizeusok tekintélyes főembere, a nagytanács tagja először csak az éjszaka sötétjében keresi föl a Názáreti Rabbit. Szent Ágoston püspök azt mondja a jelenetről, hogy Nikodémus ragaszkodása ekkor még nem volt teljes, mert „szájában még nem ízlelte meg Krisztus testét.” (Beszédek Szt. János evangéliumáról XI. 6.). Ez még csak a fej meghajlása volt, a szív odahajlása később történt. Az egyházatya szerint Nikodémus ekkor még olyan volt, mint az a sokaság, amely később elhagyta Jézust, mert nem értve őt fölháborodtak, amikor ezt mondta: „az én testem valóságos étel…” (Evangélium János szerint 6,55). A nagy kenyérszaporítás után jelenti ezt ki, s a zsidóság pusztai vándorlását említve – ahol Mózes kérésére mannát kapott a nép – mondja: „Nem Mózes adott nektek mennyből való kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyből való kenyeret.” (Evangélium János szerint 6,32). Akkor ott és a jelenben itt, ezen az igén van a hangsúly : adja, vagyis most adja. Ezért az igazi kenyérért vagyunk ma itt, az Élet Kenyeréért, Jézus Krisztusért. Az Élet Kenyere, az Eucharisztia nagyon szoros és szép összefüggésben van Jézus Krisztus keresztáldozatával, mely egyfajta titokzatos módon már az utolsó vacsorán megvalósult. Jézus elfogadja a történő eseményekben az Atya irgalmas akaratát, a kereszten való megváltás titokzatos valóságát, ugyanakkor a vacsorán szinte fellebbenti a fátylat erről a titokról, amikor azt mondja a kenyérre: „Ez az én testem, mely értetek adatik” (Evangélium Lukács szerint 22.19) , a borra pedig: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amely értetek kiontatik” (Evangélium Lukács szerint 22,20), majd megbízza az apostolokat, hogy tegyék ugyanezt az ő emlékezetére, akik átadták ezt a következő nemzedéknek, hogy ma itt ugyanazt tegyük a ebben szentmisében.

 

A szentmisét követően került sor a 2014. június 24-én alapított Kapisztrán Szent János Elismerések 2019. évi átadására, amelyeket azok érdemeltek ki, akik huzamos időn át kiemelkedő mértékben segítették a Katolikus Tábori Püspökséget, és ezzel hozzájárultak a katonalelkészet küldetésének megvalósításához.

 

Az elismeréseket Bíró László tábori püspök nevében Berta Tibor ezredes, általános helynök adta át. 

 

Az elismerések átadásakor Michael August Blume alessanói címzetes érsek, apostoli nuncius és Szabó István honvédelmi államtitkár is gratulált a kitüntetetteknek.

 

A szentmise után a katonák és családtagjaik az ünnepi zarándoklat teljes időtartama alatt a kegytemplom melletti felállított NEK sátorban tájékozódhattak az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus programjairól és eseményeiről Dombóvári Piroskától, a Katonai Ordinariátus egyházmegyei asszisztensétől. A számos érdeklődő tartalmas olvasmányokat és prospektusokat kapott, a gyerekek ajándékokat is vihettek haza, egyben lehetőség nyílt arra is, hogy a jövő évi budapesti ünnepi elsőáldozásra is jelentkezzenek.

 

SZENT RITA OLTALMÁBAN

Eredeti megjelenés: http://adrogokrolmaskeppen.hu/oldal/vedoszentunk/

A Kábítószer-ellenes világnapon - június 26-án - a Trádió Alapítvány, amelynek egyik célja célja a fiatalok drog-prevenciójában való részvétel, a Katolikus Tábori Püspökség kápolnájában, "A drogokról másképpen" című előadás - sorozatot Casciai Szent Rita védő oltalmába ajánlotta.

 

KATOLIKUS TÁBORI LELKÉSZEK NAPJA

Eredeti megjelenés:  https://honvedelem.hu/cikk/116650_a_tabori_lelkeszek_munkaja_elmaradhatatlan_resze_a_magyar_honvedseg_eletenek

A katonalelkészek védőszentje, Kapisztrán Szent János ferences rendi áldozópap születésének évfordulója immár tíz éve a katolikus tábori lelkészek napja. Ebből az alkalomból tartottak ünnepséget Budapesten, a Katolikus Tábori Püspökségen, június 20-án, csütörtökön.
A vendégeket köszöntve Berta Tibor ezredes, a püspökség általános helynöke elmondta: minden katonalelkész jól tudja azt, hogy lelkipásztori tevékenységében egy olyan ügyet szolgál, amely a katolikus egyházon belül mindazt a hitletéteményt valósítja, meg amit hirdetniük kell. „Katonalelkészként egy olyan közegben szolgálunk, amelynek eszmevilága és gondolatisága nem is esik olyan távol az egyházi célkitűzéseinktől” – fogalmazott Berta ezredes.
Ünnepi beszédében Szabó István, a tárca honvédelmi államtitkára kiemelte: a Katolikus Tábori Püspökség 2009-ben ünnepelte először a katolikus tábori lelkészek napját. Az, hogy ez az ünnep hagyománnyá vált megerősíti: a püspökség mindennapos tevékenysége, a tábori lelkészek áldozatos munkája mára elengedhetetlen és elmaradhatatlan része lett a Magyar Honvédség életének.

 

„A tábori lelkészek elhivatottságát és kitartását mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ott vannak mindenhol, ahol magyar katonák szolgálnak. A nemzetközi missziókban, a határ mellett, a hazai és nemzetközi gyakorlatokon, és tevékeny részét képezik az alakulatok mindennapjainak, ahol együtt dolgoznak a katonákkal, velük és értük végzik szolgálatukat” – mondta az államtitkár hozzátéve: a katonák – ha kell – fegyverrel szolgálják a hazájukat és akár életüket is áldozzák érte. Hivatás ez, amit a tábori lelkészek különösen jól értenek, hiszen nemcsak lelkészek, de egyben katonák is. „Az önök szolgálata kulcsfontosságú nem csak a jelen, de a jövőbeni feladataink és céljaink elérésében, sikeres teljesítésében. A Honvédelmi Minisztérium vezetésének eltökélt szándéka, hogy a jövőben is segítse munkájukat, hogy önök hitbéli közösségük jó pásztorai lehessenek” – fogalmazott Szabó István.

 

Korom Ferenc altábornagy, a Magyar Honvédség parancsnoka köszöntőjében elmondta: az 1990-es évek elején átalakuló magyar haderőben újjászerveződött a tábori lelkészi szolgálat, így a katonai ordinariátus is. Hozzátette: a katolikus tábori lelkészek csapatnapja Kapisztrán Szent János születésnapjához, június 24-hez kötődik, aki a nándorfehérvári diadal megvívásához nemcsak a magyar keresztes sereg toborzója volt 1456-ban, hanem személyiségével hozzá is járult az oszmán sereg feletti győzelemhez. Hadtörténelmünk egyik legszemléletesebb eseménye volt a nándorfehérvári diadal, amikor Magyarország és a keresztény Európa értékeinek védelmében, egységben harcolt katona és pap, a haderő és az egyház. „A haza szolgálata közös ügy volt évszázadokon át, és ez napjainkban sincs másként” - fogalmazott a Magyar Honvédség parancsnoka, kiemelve, hogy a Tábori Lelkészi Szolgálat létjogosultságához ma már nem fér semmi kétség. „Nem csupán azért, mert biztosítania kell a hadseregen belül a vallás szabad gyakorlását, hanem azért is, mert oly korban élünk, amikor az ember, a katona keresi, a helyét és szerepét a társadalomban, a közösségben” – húzta alá Korom Ferenc altábornagy.

 

A rendezvényen előadást tartott Dr. Phd. Frenyó Zoltán, a Tomori Pál Főiskola tanszékvezető főiskolai tanára, az MTA Filozófiai Intézetének főmunkatársa és Prof. Dr. Maróth Miklós, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, az az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézete igazgatója. Frenyó Zoltán A "keresztény katona". Egy eszme a történelemben címmel tartott előadást, míg Maróth Miklós A római katona, mint társadalmi ideál című előadásában összehasonlította Szent György, és egy másik katonaszent, Szent Márton történetét abból az aspektusból is, hogy a római katonai ideál tovább él a mai európai hadseregekben.
A rendezvényen – amelyen mások mellett részt vett Végh Ferenc nyugállományú vezérezredes, Jákob János dandártábornok, protestáns tábori püspök, valamint a tábornoki kar több tagja is - felolvasták Németh Szilárd miniszterhelyettes, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára köszöntő levelét is. „Idén kiemelten ünnepeljük az 1994-ben újjáalakult HM Tábori Lelkészi Szolgálatot, mely történetének 25 éve alatt sokszorosan bebizonyította, milyen fontos szerepet játszik abban, hogy a Magyar Honvédség tagjai megfelelő támogatást, lelki segítséget kapjanak a mindennapokban. A megújuló Magyar Honvédségnek a katonai emlékezetpolitika erősítésén túlmenően erős és egészséges lelkülettel rendelkező honvédek támogatása és kinevelése is fontos feladata, melynek alapja a HM Tábori Lelkészi Szolgálat tevékenysége és munkássága. A Tábori Lelkészi Szolgálat megerősítése stratégiai cél és feladat a megújuló Magyar Honvédségnél” – fogalmazott levelében Németh Szilárd.

 

BÍRÓ LÁSZLÓ TÁBORI PÜSPÖK HÁLAADÓ SZENTMISÉJE HÉVÍZEN

Eredeti megjelenés: https://honvedelem.hu/cikk/116554_halaado_szentmise_hevizen

Hálaadó szentmisét mutatott be hármas jubileuma alkalmából Bíró László katolikus tábori püspök, Magyarország katonai ordináriusa június 13-án, csütörtökön, az MH Egészségügyi Központ Hévízi Rehabilitációs Intézetében.

 

Negyvenöt esztendeje szentelték pappá, huszonöt éve szolgál püspökként, és tíz évvel ezelőtt iktatták be katonai ordináriussá Bíró László tábori püspököt, aki a hálaadó szentmisén a papi szolgálat etalon mivoltát emelte ki. Mint mondta, az izolálódás megsemmisüléshez vezet, éppen ezért – noha a papi szolgált egy oldalról nézve elkülönülés – Jézus Krisztus közelségének hirdetése és az emberekkel történő együtt lélegzés különösen fontos.

 

„Minél inkább osztatlan szívvel végzi szolgálatát a pap, annál hitelesebb. Márpedig társadalmunknak hiteles emberekre van szüksége. Tábori lelkészeknél különösen fontos mindez, s ha megfigyeljük, különös párhuzamot fedezhetünk fel Európa, és a haderő között. A magyar honvéd nemzeti identitása egyértelmű, és mégis egy nagyobb egységhez, a NATO-hoz tartozunk. Jézus Krisztus is testvériséget hirdetett, noha nemzeti identitását is büszkén vállalta” – fogalmazott a tábori püspök.

 

Kérdésünkre elmondta: a szeretet leleményességét és találékonyságát éli meg ebben a hármas jubileumban, mert nem gondolta volna, hogy gyógyulása – passzív kötelessége - útján ilyen lehetőség és különleges alkalom adatik meg számára.

 

Bíró László tábori püspök megköszönte a jelen lévő Benkő Tibor honvédelmi miniszternek a folyamatos támogatást, illetve a rehabilitációs intézet dolgozóinak azt, hogy nem csupán ezen a napon, hanem a hétköznapok miséin is jelen vannak. A jubileumi ünnepen a honvédelmi miniszter mellett jelen volt többek között Sáfár Albert dandártábornok, az MHP képviseletében, Dr. Kunszabó István vezérőrnagy, az MH EK parancsnoka, Bozó Tibor dandártábornok az MH AA parancsnoka, Gavlik Péter ezredes, az MH 64. BSZJLE parancsnoka, Muzsay Ildikó ezredes, a Honvéd Kórház orvos igazgatója.

 

A szertartáson közreműködött a Katona János alezredes vezette Légierő Zenekar Veszprém kamarazenekara.

 

 

MEGEMLÉKEZÉS MAGYARPOLÁNYBAN

Eredeti megjelenés: https://honvedelem.hu/media/aktualis-videok/uj-ertelmet-nyert-elet-es-halal.html 

Felújították a passiójátékáról híres Magyarpolány településének első világháborús emlékművét. A május 30-ai avatóünnepségen Németh Szilárd, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes úgy fogalmazott: hőseink példája arra figyelmeztet, hogy az európai békét, magyar hazánkat, keresztény értékeinket csak közös akarattal és tettekkel tudjuk megvédeni. 

 

 

Az első világháborúban elhunyt katonák lelki üdvéért a haderő részéről Takács Tamás ezredes, a HM Tábori Lelkészi Szolgálat Katolikus Tábori Püspökség lelkésze, és Oláh Emil ezredes, a Honvédelmi Minisztérium Tábori Lelkészi Szolgálat Protestáns Tábori Püspökség lelkésze mondott emlékező imát.

 

MEGEMLÉKEZÉS CEGLÉDEN

Eredeti megjelenés: https://honvedelem.hu/cikk/116527_ikon_az_altisztek_kozott

Katonai tiszteletadás mellett avatták fel Hegedűs Ferenc páncélos őrmester sírkövét Cegléden. A Magyar Honvédség legidősebb altisztjét életének 103. évében érte a halál 2017-ben. Családja, hozzátartozói mellett az MH Altiszti Akadémia (MH AA) parancsnoksága, a Magyar Honvédség vezénylőzászlósa, valamint a vezető altiszti kar képviselői emlékeztek meg a két évvel ezelőtt elhunyt jutasi altisztről. „Erős akarat minden akadályt legyőz, erős akarat csak erős hitből fakad” - mondta a megemlékezésen Bozó Tibor dandártábornok, hozzátéve: ez a jutasi jelmondat végigkísérte Hegedűs Ferenc életét, aki ikon és méltó példakép az altisztek számára.
A sírkövet Rácz István százados katolikus tábori lelkész és Lengyel István esperes, szajoli plébános áldotta meg.

 

CSAPATZÁSZLÓT KAPOTT 

A MAGYAR HONVÉDSÉG PARANCSNOKSÁGA

Eredeti megjelenés: https://honvedelem.hu/cikk/116182_csapatzaszlot_kapott_a_magyar_honvedseg_parancsnoksaga

Csapatzászlót adományozott Áder János köztársasági elnök a Magyar Honvédség Parancsnokságának a magyar honvédelem napján, május 21-én, kedden, Budapesten. A Szent György téren tartott ceremónián a köztársasági elnök ünnepélyes keretek között adta át a lobogót Korom Ferenc altábornagynak, a Magyar Honvédség parancsnokának. Az eseményen jelen volt Benkő Tibor honvédelmi miniszter.

 

Az ünnepségen Korom Ferenc altábornagy beszédében kiemelte: a biztonság létezésünk elengedhetetlen feltétele, enélkül nem lehet egy nemzetnek jövője. Ennek egyik záloga a Magyar Honvédség, amely azonban csak a hátország, a társadalom támogatásával képes maradéktalanul ellátni feladatait. A Magyar Honvédség parancsnoka a csapatzászlót megköszönve rámutatott: „Mi nemcsak a zászlót látjuk, de annak eszmeiségét is. Kifejezi egy közösség összetartozását, de kötelezi is a szervezet minden tagját feladatai lelkiismeretes elvégzésére. Minden zászló annyit ér, mint a közösség, mely a magasba emeli. Hiszem azt, hogy a Magyar Honvédség méltó erre”.
A csapatzászlót Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspöspökség általános helynöke áldotta meg.

 

Az ünnepség a Dísz téren folytatódott, ahol a Honvéd emlékműnél Benkő Tibor honvédelmi miniszter mondott beszédet. A tárcavezető szerint Budavár visszafoglalása olyan csata volt, amelyre méltán lehetünk büszkék, s nem véletlen, hogy 1992 óta május 21-én ünnepeljük a honvédelem napját. Benkő Tibor rámutatott: a történelemben számtalanszor láthattuk példáját a magyar emberek elszántságának, elhivatottságának, haza iránti elkötelezettségének. „Ez az a példa, amit a ma élő nemzedéknek, s különösen a katonáknak követniük kell. Mert ez az ország megérdemli, hogy olyan katonái legyenek, akik ezeket a tulajdonságokat magukénak vallják” – mondta a miniszter, majd kiemelte: ahogyan 170 évvel ezelőtt, úgy napjainkban is érezhető a társadalom és a kormány honvédség iránti támogatása, ám ezt a támogatást meg kell szolgálni: „Legyünk rá büszkék, de legyünk rá méltók is. Rendkívül fontos, hogy megújuljon a Magyar Honvédség, mind képességeit, mind a katonák gondolkodásmódját illetően - hogy méltók legyünk nemzetünk szolgálatára”.

 

A megemlékezésen Takács Tamás ezredes, a Katolikus Tábori Lelkészi Kar vezetője mondott kegyeleti imát.

 

„NEM RÖVIDÜLTEM MEG FÖLSZENTELTSÉGEMBEN”

Beszélgetés Bíró László püspökkel hivatásról, betegségről

Eredeti megjelenés: magyarkurir.hu

Bíró László tábori püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) családreferense, május 21-én ünnepli püspökké szentelésének 25. évfordulóját. Ebből az alkalomból felkerestük őt a Zsigmondy Vilmos Harkányi Gyógyfürdőkórházban.
Idén márciusban rehabilitáción vettem részt a harkányi gyógyfürdőkórházban. A kezelés hosszúnak ígérkezett, nyomasztott a betegség tudata, a számomra ismeretlen terep, a kórház világa. Amíg a betegfelvételre vártam, egy ismerős hang ütötte meg a fülemet: Bíró László püspöké, aki a műtétje után lábadozott az intézményben. Nyugalom töltött el. Már aznap este együtt imádkoztuk a zsolozsmát. Ott-tartózkodásom során egy sajátos misszióba nyerhettem bepillantást.

– Hogy van, Püspök atya?
– Köszönöm szépen, jól. Tényleg jól, nem udvariasságból mondom, hanem mert a Jóisten nagyon vigyáz rám. November 4-e óta, tehát huszonhetedik hete vagyok kórházban. Hála Istennek, nem lett ez traumatikus élmény az életemben. Egyszerűen nem is értem rá ezen gondolkodni: annyi szeretetet kapok és annyi imádságot, hogy mindig azt mondom, a szeretet és az imádság hálójába olvadtam bele a betegségemben.

– Hogyan tudja megélni a papi hivatását e rendkívüli körülmények között?
– Az ember betegségében ismeri föl igazán, hogy a szentmise és a zsolozsma mennyire hozzátartozik az identitásához. Nagyon kevés olyan időszak volt ez idő alatt, amikor ne tudtam volna misézni vagy zsolozsmázni. Úgy gondolom, a betegségnek az a nagy ajándéka, hogy sokkal szabályosabban tudom élni a papi életemet, mint gyakorló lelkipásztorként. Általában reggel öt órakor mondom a reggeli imádságaimat, délelőtt misézek, de ennek az időpontja, különösen itt, Harkányban a kezelések beosztása miatt változó. A zsolozsmát este hét órakor mondjuk. Nagyon nagy segítséget jelentett nekem, hogy szinte sosem voltam egyedül, mindig akadtak emberek, akik jelen voltak a szentmisén és az esti zsolozsmán. Attól, hogy a lábam fölmondta a szolgálatot, nem rövidült meg a papságom, a konszekrált létem. A körülmények jelentősen rásegítettek arra, hogy a gyakorlat szintjén is tudjam, nem rövidültem meg fölszenteltségemben. Betegségem a cukorbetegség egy sajátos szövődménye; elhaltak az inak, ezért a lábfejem mind a két lábamon „elvándorolt” a lábszáramtól. Egy bátor orvos kitartásának köszönhetően szépen kezelnek, visszaigazították a csontjaimat a lábszáramra. Megvan a reményem arra, hogy valamilyen formában nemsokára a saját lábamon fogok állni, és korlátozottan járni is.

– Május 21-én ünnepli püspökké szentelésének 25. évfordulóját. Hogyan emlékszik vissza az elmúlt 25 évre?
– Nagyon sok kegyelmet kaptam. Talán van olyan gondolkodás, ami a püspökséget méltóságnak tekinti; az is, de alapvetően szolgálat. Sokféle különböző formában, de valóban közvetlen lelkipásztori szolgálat volt ez az időszak. Különösen a püspöki kar családbizottságának vezetése, melyre már a szentelésem napján felkért Seregély István érsek, a testület akkori elnöke. Püspökségemmel tehát a kezdetektől fogva együtt járt a családpasztoráció, amit akkoriban országos léptékben nem volt könnyű elképzelni. Pécsi székesegyházi plébánosi múltam sokat segített abban, hogy ez a váratlan feladat mégse érjen fölkészületlenül. Pécsi éveim alatt nagyon sok házaspár megajándékozott a bizalmával, s ezek a tapasztalatok rengeteget segítettek abban, hogy családreferens püspökként végezzem a szolgálatomat. Később pedig átkerültem a Központi Papnevelő Intézetbe, ott voltam rektor 15 évig. Érdekes tapasztalatot jelentett ez a kettősség: egyszerre voltam a házasság és a cölibátus ápolója. Nagyon kellett vigyáznom például arra, hogy ne azzal erősítsem a cölibátust, hogy valami rosszat mondok a házasságról, hiszen az itt tanuló görögkatolikus papnövendékek a házasságra készültek… Sok tanulságos történettel találkoztam, megélhettem az emberi vajúdásokat például a hivatásválságok, az elköszönő növendékek esetében. Nagyon sokat kaptam a kispapjaimtól, még ha nem is vették észre, hogy adtak is. Inkább talán az egyéb pasztorális tevékenységeim miatti hiányomat szenvedték sokszor.

– A tábori püspökség élén áll 2009 óta …
– Igen, éppen a tizedik évet töltöm a tábori püspökségen. Régen úgy szokták mondani, hogy a szeminárium egy kaszárnya. Így azt gondolhatná az ember, hogy a tábori püspökség nem volt éles váltás a papneveléshez képest, de sok szempontból mégis. Amikor kineveztek, sokan arra gondoltak, hogy mint Dániel próféta, bekerültem az oroszlánok vermébe. Ennek ellenére kezdettől fogva az volt bennem, hogy olyan emberekhez küldtek, akiket ugyanúgy anya szült, mint engem. Nagyon hamar meg is tapasztaltam, hogy az emberek ugyanúgy tekintenek rám a honvédségnél, mint máshol. Rengeteg a pozitív tapasztalatom, nagyon sokszor találkoztam érdeklődéssel, elfogadással, holott én nem voltam katona, nem lettem tábornok. De az a tisztelet és szeretet, ami körülvett, úgy gondolom, őszinte volt. Nem a katonai méltóságot vagy a rangot szerették bennem, hanem a püspököt, ami egy sajátos szolgálati pozíció. Egy-egy állománygyűlésen, asztali beszélgetéseknél vagy akár személyes találkozások alkalmával gyakran tapasztaltam nagy nyitottságot. Persze ez nem jelenti azt, hogy minden esetben templomba járó emberek születtek ezekből a kapcsolatból, de hogy számtalan találkozás preevangelizációs alkalom volt, abban biztos vagyok. Lehetett picit nyitogatni a transzcendens érzékenységet az emberek szívében. Azt éreztem, amit a pápák is gyakran mondanak, hogy az emberek keresik az orientációs pontot, csak nagyon nehezen találják meg. A katona pap és a katona püspök előtt pedig együtt van nagyon sok olyan ember, aki talán maga sem tudja, hogy éppen tájékozódási pontot keres. Egyházközségekben, hagyományos plébániai keretek között sem mindig találkoztam olyan mély érzékenységgel és nyitottsággal, mint ebben a közegben, ahol idegen hang voltam, mégis vágyott hanggá lettem. A tábori püspökség nagyon szép szolgálat.

– Annak ellenére is az, hogy a katonák a hazájuk védelme érdekében hivatásuknál fogva akár emberéleteket is kiolthatnak?
– Alapvetően minden katona tudja, hogy a békét akarja. A katonát nem a háború szülte, ő a békéhez tartozik, és az ország javát hivatott szolgálni. Nem véletlenül nevezzük honvédnek: van hazája, ami érték. A katona a hazaszeretet embere, és a hazaszeretet a negyedik parancsolathoz tartozik. A német nyelv Vaterlandnak mondja a hazát, mi pedig anyaföldről beszélünk, a hazában tehát benne van az apa és az anya. Ehhez a parancshoz kötődik a hazaszeretet és a katona. A tábori lelkész sem a vérengzést szolgálja, alapvető feladata a személyes jelenlét a különböző helyekre, például külmisszióba vezényelt katonák életében. Ezért is vagyunk ordinariátus, és nem egyházmegye. A tábori lelkész szolgálatában sokkal hangsúlyosabban érvényesül az a feladat, hogy lelkipásztorként legyen jelen az emberek között.

– Akár egy kórház betegei között is, ha olyan állapotba kerül?
– A kórház az a hely, ahol nem kell keresni a missziós alkalmat, mert magától adódik. Azzal, hogy a Jóisten megőrizte a békémet és a derűmet, egyfajta evangelizációs eszközzé sikerült válnom. Ez nem az én érdemem, hanem a rengeteg imádság gyümölcse. Nagyon különböző emberek jönnek össze Harkányban. Mi nem választjuk egymást, hanem összegyűlünk a szentmisére. Különböző falvakból, városokból jött emberek mind együtt vagyunk. Mindig azt élem meg ilyenkor, hogy megszületik közöttünk a testvériség. Nagyon sokszor ki is mondom, hogy azért tud ez létrejönni, mert Jézus él, és ez közösséggé tesz minket. Nagyon szép megtapasztalni az élő Jézus körül az eleven Egyházat. A kórtermi szentmiséken sokszor az utolsó vacsora világa elevenedik meg bennem, mert roppant puritán körülmények között vagyunk, de a lényeg nem szenved csorbát. Gyakran eszembe jut az ősegyháznak a megfogalmazása, hogy együtt vagyunk a kenyértörésben és az apostoli tanítás meghallgatásában. Annyira lekopaszított egy ilyen kórtermi szentmise, hogy itt valóban a lényeg történik meg: a tanítás körüli elidőzés és az Eucharisztia, a kenyértörés megünneplése. Főként az esti zsolozsmán volt közöttünk református, metodista és evangélikus hívő is, de az imádság eggyé tett minket. A Lélek az, ami eggyé kovácsol, a Lélek a kapcsolat lelke. Nem hitvitára jövünk össze, hanem azt éljük meg, ami közös. Ősegyházi hangulatban élhetek itt a kórházban, és ez nagy ajándék. Nagyon sok ajándék jár egy betegséggel.

– Miért a leghálásabb az elmúlt 25 évből?
– Azért, hogy megmaradhattam embernek. A Jóisten meghagyta ezt az ember mivoltot bennem, és nem lettem diplomata vagy szerepjátszó, ami sokszor együtt jár a püspöki szolgálattal. A pásztor nem idegen a juhai számára, elég, ha csak a hangját hallják, és köré gyűlnek. Régóta bennem van az a gondolat, hogy a fölszenteltség nem távolságtartás, hanem közvetlenség: Jézus, a megtestesült Ige, Isten közvetlen közelségének a megjelenítője. Akkor vagyunk igazán fölszentelt emberek, ha merjük megjeleníteni Jézus közvetlen közelségét. A megtestesült Ige titka ez, ezért lett az Ige emberré.

 

 

61. LOURDES-I NEMZETKÖZI KATONAI ZARÁNDOKLAT

Eredeti megjelenés: https://honvedelem.hu/cikk/115285_kotelesseg_fejet_hajtani_a_hos_honvedek_sirja_elott

További képek és videó itt tekinthetők meg:
https://honvedelem.hu/cikk/116114_lourdes-ba_sokan_azert_ternek_vissza_hogy_beket_keressenek
https://honvedelem.hu/cikk/116172_veget_ert_az_61._nemzetkozi_katonai_zarandoklat

Május 17-én, pénteken este 9 óra után a megnyitóünnepséggel kezdődött el a 61. Nemzetközi Katonai Zarándoklat a franciaországi Lourdes-ban. A rendezvényen közel tizenötezer katona és civil vesz részt számos országból, Magyarországról mintegy 200 zarándok vett részt.
A 61. Nemzetközi Katonai Zarándoklatot megtisztelte jelenlétével Dr. Benkő Tibor agyarország honvédelmi minisztere. Részt vesz a háromnapos rendezvényen Prof. Dr. Kovács László dandártábornok, a Magyar Honvédség Parancsnoksága kibervédelmi szemlélője, valamint Posgai András alezredes, Magyarország párizsi véderő-, katonai és légügyi attaséja.

 

Az idei zarándoklat megnyitóünnepségének ezúttal is X. Szent Piusz földalatti Bazilika adott otthont. A rendezvényt a francia tábori püspök nyitotta meg hivatalosan, amikor a Ferenc pápa által küldött lámpásról meggyújtotta a rendezvény gyertyáját, majd pedig felolvasták az egyházfőnek az idei katonai zarándoklatra írt gondolatait.

 

A megnyitóünnepség napján, már kora reggel magyar nyelvű szentmisén vettek részt a magyar zarándokok a Lourdes-i Szentélyek területén található Jelenések Barlangjában. Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke arra kérte a magyar csoport tagjait, hogy „imádkozzunk azokért, akiket elhoztunk magunkkal, a szívünkben, akik odahaza vannak.” Elsősorban az élőkért, de azokért is, akik „a szeretteink, de már nem lehetnek közöttünk és abban bízunk, hogy egy másik dimenzióból figyelemmel vannak irántunk.”

A szentmisét követően a magyar zarándokok - a hagyományokhoz híven - gyertyát gyújtottak a Magyar Honvédség katonáiért a Jelenések Barlangjával szemben található gyertyagyújtó helyen. Berta Tibor ezredes hangsúlyozta: ezt a gyertyát mindazokért gyújtják, akik a Magyar Honvédségért szolgálnak az ország határain belül és külföldön. Akik a honvédelem ügyéért tették fel életüket. A gyertyát Benkő Tibor honvédelmi miniszter gyújtotta meg.

 

Lourdes-ban a katonai zarándoklatok 1958-ban kezdődtek meg, magyar katonák először 1991-ben vettek részt a nemzetközi rendezvényen, hivatalosan pedig 1994 óta képviselteti magát a Magyar Honvédség a minden év májusában megtartott zarándoklaton. Az idei zarándoklat mottója a Zsoltárok Könyvéből vett idézet, egészen pontosan a 34. zsoltár 15. verse: „Keresd a békét és azt kövessed!”.
Idén közel 200 zarándok érkezett Magyarországról Lourdes-ba. Többségük katona, akik a Magyar Honvédség számos alakulatában szolgálnak, illetve az MH Ludovika Zászlóalj honvéd tisztjelöltjei, valamint a debreceni Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium növendékei. Mellettük önkéntes műveleti és területvédelmi tartalékosok, nyugállományú katonák, is elutaztak a délnyugat-franciaországi kisvárosba. A zarándokokat ezúttal a tatai helyőrségi zenekar kísérte el a rendezvényre.
Május 18, szombaton kora délelőtt a magyar zarándokok a Lourdes-i Rózsafüzér Bazilika melletti téren katonai tiszteletadással fogadták Benkő Tibor honvédelmi minisztert, majd lejárták az Espélugues domb keresztútját. Az indulás előtt Berta Tibor ezredes kiemelte: fontos, hogy az ember minden zarándoklaton másfelé vegye az irányt. Hogy egy másik Jézussal a lelkünkben találjunk új utat magunknak.

 

 

A zarándokcsoport ezután a Lourdes-i Szentélyek Szent Maximilian Kolbe kápolnájában bemutatott szentmisén vett részt, amelynek kezdetén Benkő Tibor honvédelmi miniszter köszöntötte a zarándoklaton résztvevőket.
„Mindenkit szívünkbe kell zárni. Mindenkire oda kell figyelni. Erről szól az emberi élet. Mindenkivel foglalkozni kell, mindenkivel törődni kell, s mindenkinek a legjobbat kell nyújtani, mert ez az életünk küldetése” - mondta a honvédelmi miniszter.
A zarándoklaton résztvevő magyarokat köszöntve a honvédelmi miniszter köszönetet mondott azért, hogy több alkalommal is gyertyát gyújthattak a Magyar Honvédség katonáiért és szeretteinkért, „akik szolgálják ezt az országot, a nemzetet, a hazát.” „Jövőre lesz huszonöt éves évfordulója annak, hogy Magyarország csoportosan, katonáival, hozzátartozóikkal részt vesz ezen a zarándoklaton” – mondta Benkő Tibor, hozzátéve: sok dologhoz köthető, hogy ki, miért vállalja ezt a zarándoklatot. Lourdes-ba nagyon sokan azért térnek vissza, hogy békét keressenek. „Ez a béke elsősorban – még akkor is, ha egyenruhát viselünk és katonaként élünk – nem az a szó szerinti béke, amelyben mi élni szeretnénk, hogy béke legyen a világon és az emberek ne öldököljék egymást, ne ártsanak a másiknak. Hanem ez a béke a lelki a békéről szól. Keressük a lelki békét” – fogalmazott.
A honvédelmi miniszter szerint sokan azért jönnek el Lourdes-ba, hogy megnyugvást, törődést kérjenek és találjanak. Mások azért térnek vissza, hogy köszönetet mondjanak. De a legtöbb ember azért jön ide, hogy a lelki békéjét keresse, megtalálja és kövesse. Mert ez ad lelki megnyugvást az embereknek.
A Lourdes-i Szentélyekben található Maximilian Kolbe kápolnában megtartott szentmisén Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke arra kérte a zarándokokat, hogy „imádkozzunk együtt magyar hazánkért, Magyarországért, minden magyar testvérünkért.”
A keresztút során a részvevők mind a tizennégy stációnál elmélkedő imádságokat mondtak, a keresztet a zarándokok egymást váltva vitték. A magyar zászlót pedig az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár 32. Nemzeti Honvéd Díszegységétől érkezett egy-egy honvéd koronaőr, díszelgő katona, valamint honvéd palotaőr vitte.
A közel kétezer méter hosszú úton - amit 1912-ben adtak át - 115 darab, két méter magas szobor ábrázolja a keresztút 14 állomását. A tizedik stációt Magyarország adományából készítették el. Ezt kétnyelvű, magyar koronás címeres bronz tábla jelzi is. Itt Benkő Tibor honvédelmi miniszter, Kovács László dandártábornok, a Magyar Honvédség Parancsnokságának kibervédelmi szemlélője, Berta Tibor ezredes, Posgai András alezredes, hazánk Párizsba akkreditált véderő-, katonai és légügyi attaséja, valamint a zarándokcsoport több tagja mécsesek meggyújtásával emlékezett meg azokról a magyar katonákról, akik külszolgálatuk teljesítése során vesztették életüket.
A zarándoklat második napja a Mária-körmenettel ért véget szombaton, az esti órákban. A körmeneten részt vettek a rendezvényre érkezett magyar zarándokok is. A körmenet élén a keresztet az MH Ludovika Zászlóalj honvéd tisztjelöltjei is vitték.
Május 19-én, vasárnap délelőtt mutatta be Antoine de Romanet de Beaune francia tábori püspök a jelenlevő országok katonai ordináriusaival és tábori lelkészeivel a zarándoklat ünnepi szentmiséjét a X. Szent Piusz Földalatti Bazilikában.
A háromnapos zarándoklat vasárnap délután a X. Szent Pius Földalatti Bazilikában megtartott záróünnepséggel ért véget.

 

INTERJÚ BÍRÓ LÁSZLÓ TÁBORI PÜSPÖKKEL

Mindennapos áldozavállalás Krisztus szeretetéből táplálkozva

Eredeti megjelenés: https://www.iec2020.hu/hu/hirek-sajto/mindennapos-aldozatvallalas-krisztus-szeretetebol-taplalkozva

Jézus tanítása így szól: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért” (Jn 15,12–13). A Magyar Honvédség hivatásos katonái esküjükben vállalják a haza függetlenségének és állampolgárainak védelmét, akár életük árán is. Szolgálatuk hivatás, ami nemcsak nekik, de sokszor családjuk számára is komoly kihívást jelent. Ilyenkor különösen is elkél a lelki segítség. A tábori lelkészek áldozatvállalásáról, hivatásáról Vörös Nóra beszélgetett Bíró László tábori püspökkel.

– 1994 áprilisában, mintegy huszonöt évvel ezelőtt a katonák lelki igényének szolgálatára alakulhatott meg a HM Tábori Lelkészi Szolgálat. Mik azok a pillanatok, élethelyzetek, amikor nagy segítség a katonák számára a lelkészi szolgálat?
– Valóban, megannyiszor a pillanatok körülményeiben adódik a találkozás lehetősége katona és tábori pap között, melyek nagy többségükben még csak nem is a valláshoz vagy a kultuszhoz köthetők. Mégis ezek azok a helyzetek, amelyek a továbblépést elindíthatják. A katonapapok előtt sem ismeretlen a jelenben máshol is jellemző vallási közömbösség, a vallás magánügyként való kezelése vagy az intézményes egyházzal szembeni idegenkedés, ugyanakkor szolgálatunkban nagy előny, hogy a katonalelkészek a munkahelyükön találkoznak naponta a katonákkal. Pasztorációnkban számos preevangelizációs tevékenység van, ezekben nagyban támaszkodhatunk a Magyar Honvédség alapvető etikai értékeire: áldozatkészség, állhatatosság, bátorság, becsület, fegyelmezettség, hazaszeretet, hűség, lelkiismeretesség, őszinteség, pontosság. Céljaink nem különböznek az Egyház egyetemes küldetésétől, de feladatainkat a sajátos körülményekből adódóan számos esetben más módon végezzük a súlypontok és a befogadó közösség eltérő adottságai és körülményei miatt. A tábori papoknak ugyanúgy késznek kell lenniük a „katonás” és elfogadható világnézeti válaszok megadására, mint a hit fölajánlására. Például ennek keretében kerül sor papjaink etikai, katonai értéktani előadásaira az alakulatoknál, de itt kell megemlítenem a Katonai Ordinariátus honlapját és Facebook-oldalát vagy azokat a kiadványokat – többféle imakönyv, DVD, tanulmánykötet, ismeretterjesztő könyv a katonapapságról –, melyeket a katonák számára jelentettünk meg.

– Amikor a magyar honvédek egy-egy nagyobb külföldi misszióban vesznek részt, hogyan tud segíteni nekik a tábori lelkész? Például egy afganisztáni vagy egy koszovói kiküldetés esetén a pap is velük tart?
– Katonapapjaink 1995-től vesznek részt azokban a külszolgálatokban, ahol a magyar katonák nagyobb létszámban vannak jelen a béketeremtő vagy békemegtartó műveletekben. Ez az egyik legsajátosabb és legintenzívebb szolgálatunk, melyet a protestáns tábori lelkészekkel együtt, általában hat hónapos váltásban látunk el. Papjaink többsége négy-öt ilyen szolgálaton volt már. A külszolgálatokban a tábori papok egyik legfontosabb feladata a kultusz szolgálatán túl az, hogy etikai és erkölcsi támaszai legyenek az egyes katonáknak, megtalálva az egyensúlyt a különféle egyházi és katonai feladatok, az egyéni és közösséget érintő szükségletek között. Mindez a mindennapok szerves együttműködésében nyilvánul meg, a folyamatos „jelen-lét” pedig kellő lehetőséget ad a katonapapok megszólíthatóságának és megszólalásának, a bizalom és a párbeszéd légköre legkülönbözőbb formái kialakításának.

– Tábori lelkészként nagyon sok fájdalmat, kritikus helyzetet is látnak. Sokszor hallani, hogy a katonák egy-egy bevetés során bizony nemcsak fizikai sérüléseket szenvednek el, hanem lelkileg is komoly traumákat élhetnek át. Ilyen helyzetben hogyan, miből merítve tud segítséget nyújtani a tábori lelkész?
– Ahogy az imént is említettem, számos olyan helyzet van a katonai világban, amikor a tragikus körülmények valóságával állunk szemben. Sokszor a hit sem ad minden esetben teljes és megnyugtató megoldást ezekben a helyzetekben, inkább kiutakat felkínáló válaszok születhetnek meg, melyek később válnak eligazító támasszá. Drámai helyzetekben az emberi, vigasztaló, erősítő szavakon túl az Egyház évezredes fohászai és imádságai sokkal erőteljesebben hatnak minden más tevékenységnél. A külszolgálatokban vagy a szolgálati tevékenység más körülményeiben tragikus körülmények között elhunyt katonákért bemutatott engesztelő szentmisék az erőt adó vigasztalás kifejező példái tudnak lenni.

– Csak hívő honvédek kérik a tábori lelkész segítségét, vagy a nem hívők is?
– Számtalanszor adódik olyan helyzet, amikor a katonai világban a lét egy másik dimenziójának megnyitására van lehetőség. A drámai és tragikus körülmények valóságával a vallásos és a nem hívő katona egyaránt szembesül. Ezekben a helyzetekben a katonapap segítsége elsősorban az emberségben nyilvánul meg, az ember emberként való meghallgatásában, megszólításában és elfogadásában. A tapasztalat azt mutatja, hogy a helyzetek többségében a katonák először a tábori papokat és lelkészeket keresik föl, hogy beszélgetés keretében megosszák velük mindazt, ami a bizalmi fórumra és a belső valósághoz tartozik.

– A katonák családtagjai is igénylik a tábori lelkész segítségét?
– A Tábori Lelkészi Szolgálat és a Katonai Ordinariátus egyházi mandátuma mindazokhoz szól, akik a Magyar Honvédségben katonaként, honvédelmi alkalmazottként vagy kormánytisztviselőként teljesítenek szolgálatot. Ebbe a körbe az ő családtagjaik is beletartoznak, mint ahogy a honvédség nyugdíjasai is. Szép példái mindennek azok a családi, rokoni körben megtartott szentségi alkalmak, amikor a megélt hittel találkozunk a katonák házasságkötésekor, gyermekeik keresztelésénél, elsőáldozásánál, bérmálásánál. Reményteljes öröm számomra, hogy a honvédségben nyolc évvel ezelőtt el tudtuk indítani a család- és házasságerősítő hétvégét. A családpasztoráció szép példája a katonaszülők gyermekei számára 2004 óta megrendezett természetvédelmi tábor, a szavalóversenyünk és a Mikulás-ünnepségünk is.

– A közös szentmise, imádság, az Eucharisztia vétele hogyan van jelen a katonák életében? Igénylik-e ezeket a közös alkalmakat?
– Nagy öröm azt megtapasztalni, hogy a gondviselés a katonapapok szolgálata révén hogyan bontja le számos katonánál azokat a falakat és a hitet akadályozó más tényezőket, amelyek sokáig befolyásolták az életüket. Mindannyiszor öröm látni, amikor a Magyar Honvédség tagjai évről évre ott vannak Lourdes-ban a nemzetközi katonai zarándoklaton vagy a nemzeti katonai zarándoklatunkon Máriaremetén. Nagy reménység az is, amikor katonai tiszteletadással bemutatott szentmiséinken együtt emlékezhetünk a Don mellett elhunyt katonákra vagy az aradi vértanúkra és a magyar katonahősökre. Ezeken a szentmiséken egyre többen vannak azok, akik nyitott szívvel és belső igényből vannak jelen, s akiknek megélt hitük tápláló valóságává vált az Eucharisztia.

– A jövő évi, hazai rendezésű Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus kapcsán engedjen meg egy személyes kérdést. Önnek, Bíró László püspöknek mit jelent hivatása során az Eucharisztia és a rendezvény mottójául is szolgáló zsoltáridézet, a „Minden forrásom belőled fakad”?
– Azt gondolom – és nagyon sokszor hangsúlyozom –, hogy az Eucharisztia és a papság, mivel az utolsó vacsora termében születtek, egységben vannak, az egységet mutatják föl. A papi lét értelme egyedül Jézus Krisztus. A pap nem valamiért – feladatért, funkcióért, tevékenységért – pap, hanem Valakiért. Ez a Valakiért való papi élet és az ebből fakadó valamennyi szolgáló tevékenység az Eucharisztiából forrásozik, a föltámadott Krisztus valósága az, ami táplálja, vigasztalja, megerősíti. Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus mottója arra bátorít, hogy újra és újra rácsodálkozzunk papi létünk alapjára, Jézus Krisztusra, aki az Eucharisztiában szívünk, lelkünk, egész valóságunk éltetője, szolgálataink megújítója és beteljesítője.

 

Ferenc pápa levele 

Bíró László püspöknek püspökszentelése 25. évfordulóján

Excellenciás Főtisztelendő Püspök Úr,

Őexcellenciája Mons. Edgar Pena-Parra, Őszentsége Államtitkársága általános ügyekkel foglalkozó irodájának megbízott vezetője megbízásából az a megtiszteltetés ért, hogy Excellenciádnak eljuttathatom a Szentatya által írt gratuláló levelet püspökké szentelésed 25. évfordulója alkalmából.
Ebben az Úr iránti hálaadásra okot adó pillanatban, az elmúlt 25 év odaadó munkájáért, először Kalocsa-Kecskeméti segédpüspökként, majd a Budapesti Központi Szeminárium rektoraként és most a Magyar Katonai Ordinariátus püspökeként, biztosítani szeretnélek Téged arról, hogy külön megemlékezem Rólad imáimban, most, hogy elérkezett az öröm és az Úrnak szóló hálaadás ideje.
Megragadom a lehetőséget, hogy kifejezzem kitüntetett tiszteletemet Excellenciásnak.

Michael A. Blume
apostoli nuncius



Tiszteletreméltó Testvéremnek,

BÍRÓ LÁSZLÓNAK,

Magyarország Katonai Ordináriusának

A krisztusi gyökér, melyben megmutatkozik a ragaszkodás őhozzá valamint az, hogy mennyi előnyünk származik abból, ha az akarat és elhatározás odaadásával kapcsolódunk hozzá (Alexandriai Cirill, Kommentár János Evangéliumához, X,2), miközben a krisztushívők üdvösségéről gondoskodik, elszánt készséggel és buzgó imával arra int minket, hogy a testvéri szeretetnek leghőbb igyekezetével kísérjük a pásztorokat, akiknek közreműködése és tényleges szolgálata segít minket.
Azért, Tiszteletreméltó Testvérem, áldván az Istent, egyértelműen tanúságot akarunk tenni örömünkről Neked, aki a következő hónap 21. napján ünnepled püspökké szentelésed ezüst jubileumát, és ebben a levélben jó szívvel szeretnénk kifejezni köszönetünket az Általad ellátott apostoli küldetésért.
Miután elnyerted a papságot 1974-ben a Pécsi Egyházmegyében és ugyanott serény szolgálatodat kifejtetted, sok érdemet gyűjtöttél, s hitben, erkölcsökben és emberi erényekben olyannyira kitűntél, hogy Szent II. János Pál 1994-ben Téged kalocsa-kecskeméti segédpüspöknek választott Castra Galbae-i címzetes titulussal. Majd jeles elődünk, XVI. Benedek, mérlegelve az ebben a közösségben szerzett sokoldalú tapasztalatodat, valamint tetteidnek jelentőségét és lelki erősségedet, 2008-ban arra hívott meg, hogy betöltsd a Magyar Katonai Ordinárius hivatalát, melyben mindezidáig kitartással és igyekezettel szolgálsz.
Ezen alkalomról megemlékezve megelégedésünkre szolgál mindazt fölidézni, amit az évek során az Isten népéért, különösképpen a katonákért és leginkább a rászorulókért végzett szolgálatod az apostoli buzgóság ragyogó példájaként megvalósított; amit a Spirituali militum curae apostoli konstitúció fényében buzgón kifejtettél, amit a krisztushívők, a klérus és püspök-testvéreid elismerése jóváhagyott, s amit az emberi éleslátás alátámasztott.
Ezért gratulálván Neked, Tiszteletreméltó Testvérem, mindazon munkáért, amelyet a Magyar Püspöki Konferenciában, és különösképpen a Hittani és Családi Bizottságokban végeztél, kérjük az Istent, hogy erősítsen meg mindenkor Téged, mint a krisztushívőknek szóló evangélium hírnökét; bennük a Te segítségeddel támad a késztetés, hogy ápolják és előmozdítsák az egész világ békéjét.
Végül a mi apostoli áldásunkat szeretnénk hozzátenni, melyet most kiárasztunk Rád, valamint Rajtad keresztül a Rád bízott nyáj szeretett fiaira és leányaira, azokra, akik részt vesznek e jubileum ünneplésében, és azokra, akik kedvesek szívednek; az ő imájukat is kérjük, hogy az igen felelősségteljes péteri hivatalt gondosan és bölcsességgel tudjuk ellátni.

A Vatikánból, 2019. április 24-én, pápaságunk hetedik évében:

Ferenc 

MEGEMLÉKEZÉS MISKOLCON

Eredeti megjelenés: https://honvedelem.hu/cikk/115285_kotelesseg_fejet_hajtani_a_hos_honvedek_sirja_elott 

A mi feladatunk és kötelességünk, hogy fejet hajtsunk minden honvéd sírjánál, aki - nem törődve sebesüléssel, betegséggel, katonai esküjéhez híven - életének feláldozásával óvta az országot – mondta Németh Szilárd, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes március 28-án, csütörtökön, Miskolcon, a felújított első világháborús katonai nyughely, az úgynevezett Koleratemető átadásán. Az államtitkár beszédében elmondta, mindenki tisztában van a világháború pusztításával, a harcok okozta fizikai és lelki sérülésekkel, a hátramaradott családtagok fájdalmával, ugyanakkor a sírok felhívják a figyelmet arra is, hogy a béke milyen nagy érték, és megóvása egyik legfontosabb közös feladat. „Ez a sírkert mementóként emlékeztet és figyelmeztet európai történelmünk, közös háborús múltunk egyik fontos eseményére és nekünk, az utókornak feladata és kötelessége, hogy méltóképpen gondozzuk emlékműveinket és így életben tartsuk elesett hőseink emlékét” - hangsúlyozta. Németh Szilárd rámutatott: Miskolc önkormányzata élen jár ennek a feladatnak a teljesítésében; négy katonai temető hadisírjait és emlékműveit újította, vagy újítja fel: a Vasgyári temetőt, a Hősök temetőjét, a Szalag temetőt és a most átadott Koleratemetőt. A sírkertekben összesen 3491 hadisírt és öt emlékművet újítottak fel.
A miskolci önkormányzat, illetve a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum közösen támogatták a szükséges munkálatok elvégzését a Koleratemető felújításakor, a honvédelmi tárca mindösszesen 220 millió forinttal járult hozzá ehhez.

 

A beszédeket követően Szentesi Csaba őrnagy, görögkatolikus tábori lelkész és Dudás Ferenc főhadnagy, protestáns tábori lelkész mondott megemlékező imát, majd a résztvevők elhelyezték a kegyelet virágait a kápolna bejáratánál.

 

 

 

MEGELÉKEZÉS HAJMÁSKÉREN

Eredeti megjelenés: https://honvedelem.hu/cikk/115143_megujult_a_hajmaskeri_katonatemeto

Az országszerte megtalálható hadisírok, és emlékművek sorsáról nekünk, utódoknak kell gondoskodnunk, hiszen ez a kötelességünk – hangsúlyozta dr. Vezekényi Csaba, a Honvédelmi Minisztérium védelempolitikáért felelős helyettes államtitkára, Hajmáskéren, március 20-án. A felújított első világháborús katonatemető átadó ünnepségén mondott beszédében Vezekényi Csaba kiemelte: büszkének kell lennünk a magyar katonák mindenkori áldozatvállalására, és nem szabad elfeledkeznünk róluk.

 

 

Az ünnepségen megemlékező imát mondott Oláh Emil ezredes, a HM Protestáns Tábori Püspökség kiemelt vezető tábori lelkésze, és a HM Katolikus Tábori Püspökség képviseletében, Rácz István százados.

 

MEGEMLÉKEZÉS HATVANBAN

2019. március 14.

Eredeti megjelenés: https://honvedelem.hu/cikk/115064_fohajtas_a_katonahosok_emleke_elott_hatvanban

A Nagy Háborúban életüket vesztett katonahősök emléke előtt tisztelegtek március 14-én Hatvanban. A belvárosi temető 13-as parcellájánál katonai tiszteletadás mellett avatták fel a kormányzati forrásból, a Honvédelmi Minisztérium támogatásával felújított első világháborús emlékművet. Száz, a Nagy Háború felújított emlékművébe rejtett töredékes sírkereszt idézi fel a hatvani temetőben a város polgárai közül az I. világháborúban életüket vesztett honvédek és a Vöröskereszt helyi kórházában elhunyt katonák hősiességét, hazaszeretetét. Az emlékmű átadásakor Horváth Richárd polgármester és Dr. Kádár Pál, a honvédelmi tárca közigazgatási államtitkára mondott beszédet.

 

 

Takács Tamás ezredes, a HM Tábori Lelkészi Szolgálat Katolikus Tábori Püspökség lelkésze és Mészáros László alezredes, a HM Tábori Lelkészi Szolgálat Protestáns Tábori Püspökség tábori lelkésze megemlékező imáit követően a résztvevők megkoszorúzták a felújított emlékművet.

 

A 25 ÉVES TÁBORI LELKÉSZI SZOLGÁLATRÓL A PARLAMENTBEN

Eredeti megjelenés: https://honvedelem.hu/cikk/114883_nemeth_szilard-_a_magyar_honvedseg_kiemelt_jelentosegu_intezmenye_a_tabori_lelkeszi_szolgalat

A Tábori Lelkészi Szolgálat újjáalakulásának 25. évfordulója alkalmából szólalt fel napirend után a parlamentben Demeter Zoltán (Fidesz) országgyűlési képviselő március 5-én, kedden. A felszólalásra Németh Szilárd, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes válaszolt.

 

„A Tábori Lelkészi Szolgálat 25 évvel ezelőtti újjáalakulása (…) azt jelzi, hogy valóban gyökeres változás és fordulat ment végbe a Magyar Honvédség történetében” – mondta felszólalásában Demeter Zoltán, hozzátéve: meggyőződéssel vallja, hogy a Magyar Honvédség tekintélyének és fegyelmének helyreállításában az első komoly lépés a tábori lelkészi szolgálat 25 évvel ezelőtti visszavétele volt.
„Hihetetlen érzés volt, a szabadság igazi jele, amikor a tábori lelkészek megjelentek a katonák sorai között. Hiszen mindig is ott voltak, minden komoly hadsereg ma is és ezelőtt is sorai között tudta a katonalelkészeket. A tábori lelkészi szolgálat visszatérése a honvédség kereteibe azt jelenti, hogy a katona ismét ember, akinek tekintélye, méltósága és lelke van, akit meg kell becsülni, mert sokkal többet ér a fegyverénél – bármennyit ér is az” – fogalmazott a képviselő, hozzátéve a Tábori Lelkészi Szolgálat munkatársai napjainkban biztosítják a hit- és kegyességi életet, a vallásgyakorlást, a szentségek kiszolgálását, valamint a lelkigondozást. Ellátják a katonákat a vallásgyakorláshoz szükséges eszközökkel, tárgyakkal és irodalommal. Biztosítják a katonák és családtagjaik részére az egyházi szolgálatot. A vallásos katonákat vezetve hazai és nemzetközi zarándoklatokon vesznek részt.
Válaszában Németh Szilárd hangsúlyozta: a Tábori Lelkészi Szolgálat „visszakerült a helyére”. „Életünknek vannak olyan helyzetei, amelyek kiemelt intimitással, megragadó és elsöprő erővel bírnak. Ilyen megragadó pillanatok tanúi a papok, a lelkészek és a katonák, akik az élet súlyát és értékét nap, mint nap tapasztalják. Hiszen ők azok, akik testközelben tapasztalhatják meg az élet elmúlását” – fogalmazott a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, hozzátéve: a hazáért adott élet értéke a katonaesküben is fellelhető. A magyar katonáknak nem ismeretlen az élet áldozatának felajánlása. A katona a hazáért, Magyarországért való teljes átadást, az akár az életérő való lemondást jeleníti meg társadalmunkban. „Ebben az áldozatvállalásukban ugyanakkor nincsenek egyedül, hiszen a tábori papok, tábori lelkészek és tábori főrabbik az egy Isten irgalmát, annak vigaszát és támogatását viszik el a katona életébe, családjába és a környezetébe” – mondta a miniszterhelyettes. Németh Szilárd hangsúlyozta: a Magyar Honvédség kiemelt jelentőségű intézménye a Tábori Lelkészi Szolgálat idén ünnepli újjáalakulásának 25. évfordulóját. „A Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség vezetése elkötelezett, hogy a magyar katonák személyes igényeit, ezen belül lelki támogatásukat kiemelt figyelemben részesítse. Isten tudatosan vállalt megjelenítése a magyar honvédelemben nem pusztán a vallásukat gyakorlók megerősítése, hanem mindazon katonáké is, akik éles helyzetben segítséget, támaszt, lelki gyógyulást az egyházak képviselőin keresztül igényelhetnek” – fogalmazott a parlamenti államtitkár, hozzátéve: a tábori pap, a lelkész, a rabbi segít, meghallgat, megkerülhetetlen munkatárs abban, hogy a katona mentális egészsége megmaradjon.

 

25 ÉVES A TÁBORI LELKÉSZI SZOLGÁLAT

2019. február 26.

A Honvédelmi Minisztérium Tábori Lelkészi Szolgálatának 25 évvel ezelőtti újjáalakulását ünnepelték Budapesten, a Stefánia Palota – Honvéd Kulturális Központban, február 26-án, kedden.

 

Az eseményen többek részt vett Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára, Németh Szilárd, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes, a Honvéd Vezérkar egykori vezérkari főnökei, a Honvédelmi Minisztérium több vezető tisztségviselője és tábonoki kar több tagja, valamint a Magyar Honvédség alakulatainak parancsnokai.
A rendezvény fővédnöke Áder János, Magyarország köztársasági elnöke volt, aki erre az alkalomra egy levélben köszöntötte a katonalelkészeket, melyet a történelmi zászlók bevonulása és a Magyar Himnusz elhangzása után Szegő László dandártábornok, a Köztársasági Elnöki Hivatal honvédelmi irodavezetője olvasott föl. 
Ezt követően Benkő Tibor honvédelmi miniszter mondta el ünnepi gondolatait. „A 25 év nem zárult le. Az a tenni akarás, az a küzdelem, az az odaadás, ami jellemzi most is a tábori lelkészi szolgálat munkáját – hiszen ők is, mint katonák szolgálják a hazát – még nem ért véget” – hangsúlyozta a honvédelmi miniszter. Hozzátette: az újjáalakulás nem parancsszóra, hanem belső indíttatásra történt. Benkő Tibor elmondta: ma már nem csak a katonák veszik igénybe a lelkészi szolgálatot, hanem a katonák családtagjai is, például esküvőkor, keresztelőkor. „Ez ad reményt, hogy igenis tovább kell haladni az úton” – jelentette ki a honvédelmi miniszter.
A rendezvényen beszédet mondott Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke. Mint kiemelte, „vannak közöttünk olyanok, akik a halál árnyékának völgyében teljesítik hivatásukat, szolgálatukat: az orvosok, a katonák és a lelkészek. Az orvos gyógyít, a lelkész vigasztal, a jó katona pedig a halált hozó fegyvereivel védelmez.” 
Győrfi László, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség alelnöke gondolataiban úgy fogalmazott: a 21. század elején a tábori rabbinátus szerepe nehezen hasonlítható össze a múltszázad borzalmai utáni és az azelőtti szerepvállalással.
Dr. Lackner Pál, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspöke beszédében a reformátori tanok tábori lelkészi szolgálatban betöltött szerepéről beszélt.
Dr. Huszár Pál, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi elnöke pedig azt hangsúlyozta, hogy szükség van a katonák lelki ápolására, „hiszen a katonák biztonságunk és békességünk nélkülözhetetlenül szükséges őrei.” 
Végezetül Michael August Blume érsek, Magyarország apostoli nunciusa ünnepi gondolataiban úgy fogalmazott: a tábori lelkészek és a katonák feladatai, kötelességei kiegészítik egymást. A katonák bátorságukat, szakmai felkészültségüket állítják a béke szolgálatába, akár saját életük kockáztatásával is. A lelkészek pedig olyan természetfeletti értékeket képviselnek, melyeket mindenképpen meg kell védelmeznünk, ugyanakkor konkrét és sajátos lelkipásztori gondoskodással szolgálják a katonák és családjaik szükségleteit. 

 

Az emlékbeszédek után a résztvevők megtekinthették a Katonai Filmstúdió rövidfilmjét, amely felidézte a Tábori Lelkészi Szolgálat újraindulásának történetét.

A rendezvény zárásaként Korom Ferenc altábornagy, a Magyar Honvédség parancsnoka pohárköszöntőjében hangsúlyozta: a tábori lelkészi szolgálat erős pillére a Magyar Honvédségnek. „A tábori lelkészek szolgálatukkal az egyéni ember lelkét, a családi hátteret, a közösséget és nem utolsó sorban a parancsnokot is támogatják és szolgálják” – mondta az altábornagy.

Az ünnepi rendezvényen közreműködött a Légierő Zenekar – Veszprém.

 

LELKÉSZ ÉS KATONA: TAKÁCS TAMÁS

De nem a szolgáltatás az elsődleges

Eredeti megjelenés: FEOL Fejér megyei hírportál

A Katolikus Tábori Püspökség 1994-ben jött létre azzal a céllal, hogy a Magyar Honvédség és a Határőrség katolikus tagjai számára biztosítsák a lelkipásztori ellátást. A katonai rendfokozattal rendelkező pap egyrészt parancsot teljesítő katona, aki a hazáját szolgálja – miközben másik államhoz (Vatikán) is fűzik kötelmek.
Takács Tamás ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség lelkészi karának 10. éve Székesfehérváron szolgálatot teljesítő vezetője személyes hangú beszélgetésben engedett bepillantást e sajátos, a civilek előtt kevéssé ismert papi szolgálat világába. Az ezredes kilenc évvel a felszentelése után, 2000-ben cserélte – ahogy ő fogalmazott – tereptarkára a feketét, hogy őrnagyi rendfokozatban, a Magyar Honvédség kötelékében folytassa papi szolgálatát. Hogyan s miért lesz egy papból katona?
– Ha kronológiailag nézzük, hamarabb voltam katona, mint pap – hangzott a válasz, és valóban: az 1984-ben érettségizett, papnak készülő, 18 éves fiatal rögtön Lentibe került sorkatonának, „ami nagyon jó alapozás volt” – emlékezett vissza az ezredes.
Csak ezután kezdődött a papi pálya az egri szemináriumi tanulmányokkal, majd 1991-től a papi szolgálati évek és helyek, hogy 2000-re megérlelődjön a Magyar Honvédségbe való visszatérés szándéka. Az okokról faggatva Takács Tamás fölemlítette: már plébánosként is a napi rutinjához tartozott a rendszeres futás és a foci – na persze nem reverendában –, és e tény időnként föladta a leckét a falusi híveknek. Végül minden bizonnyal e fizikai erőpróbákat, kihívásokat kereső beállítottság találta meg ideális terepét a tábori lelkészi szolgálatban.
No de hogyan viszonyul a katonalét a kereszténység emlegetett pacifizmusához? A válasz, amelyben csipetnyivel tán több volt az ezredes, mint a pap, határozottan csengett:
– A látszólagos ellentmondás forrása az, hogy rosszul közelítjük meg ezt a kérdést. Gyakran állítják elénk az 5. parancsolatot, ám annak eredeti értelme az, hogy „szándékosan ne gyilkolj” – és ez minden katonára is vonatkozik. A katona célja az, hogy megvédjen másokat, és magát is, ha kell. A kereszténység annál azért karakteresebb vallás, semhogy humanizmussá lehessen egyszerűsíteni – hangsúlyozta az ezredes, felidézve egy Kosztolányinak tulajdonított aforizmát: a humanizmus nagyon szép, de olyan, mintha egy memorandumot olvasnának fel a földrengés ellen. A katona pap szavaiból kibontakozott: egy tábori lelkész szerepe főként az, hogy az erőt próbáló helyzetekben is a katona mellett álljon és támogassa, hogy emberi döntéseket hozzon embertelen helyzetekben is.
A beszélgetés során a tábori lelkész mondataiban többször is felbukkant a felvállalt sorsközösség motívuma, mint annak záloga, hogy a papi szónak valódi élethelyzetekben edzett éle, ereje, súlya legyen. A húzós helyzeteket is visszafogottan felvázoló beszámolók mögül rendre kiviláglott: az ezredes minden alkalmat megragad, hogy a dolgok sűrűjébe is kövesse azokat a katonákat, akikért lelkészként felelősséggel tartozik. Eddig négyszer teljesített külszolgálatot: háromszor Afganisztánban és legutóbb Irakban.
– Gép is volt, ernyő is volt – érkezett a tömör válasz a firtató kérdésre: miért éppen ejtőernyős-kiképzést kapott? – Nem, nem az adrenalin miatt – ingatta a fejét az ezredes (miközben mosolyogva idézte föl: „mindig mondták, nekem jó, mert a főnököm tudja előre, mikor érkezem”). – Inkább azért, mert így olyan helyzetekben tudtam a katonákkal együtt lenni, amikor kívülálló nem lehetett ott. Éjszaka a repülőn, az ugrás előtt máshogy fogalmaz az ember.
Takács Tamás Szolnokra vonult be, ott kezdte tábori lelkészi pályáját – de közben, ha valaki föltette neki a kérdést: „atya, jön deszantolni?” – hát, nem sokat töprengett. Az ezredes szavai nyomán kibontakozó kép megtévesztő: mintha helikopterről egyenruha alá húzott neoprénben a Tiszába ugrani, aztán partra úszni, az tipikus papi feladat volna a seregben – pedig tán mégsem. Ugyanakkor az biztosan igaz, hogy jó olyan emberek társaságában lenni, akik nem csupán vannak, de élnek is.
– Minden egység lehet elit, ha a tagjai azzá teszik – tett pontot az ejtőernyőstéma végére az ezredes, akit most, hogy valamelyest bemutattuk, kettesben hagyunk az olvasóval.
– A legnagyobb különbség az egyházmegyei és a tábori lelkészi szolgálat között az, hogy mi akár 24 órában is együtt lehetünk. Ha én egy csapattal kimegyek mondjuk külszolgálatba, akkor fél éven keresztül 24 órában együtt vagyok olyan emberekkel, azzal a korosztállyal, akikkel a lelkészek itthon nem nagyon találkozhatnak, merthogy dolgoznak. Én viszont éppen munka közben lehetek velük.
– Tábori lelkészi szolgálat vagyunk, de nem a szolgáltatás az elsődleges. Teológiailag nyilvánvaló a mise és a szentségek szerepe, de a legfontosabb mégis az együttlét. Ha az hiányzik, ha nincsenek kapcsolatok: akkor a lelkész is csak egy a sok közül. Ha az ember csak megérkezik, mint a mennyből az angyal, aztán szikrázik egyet és eltávozik: az lehet szép, de értelme nincs sok.
– A kitüntetések? Egyetlenegyet, az államit mutattam csak meg az akkor már betegeskedő édesapámnak – hogy büszke lehessen. Elvittem, az ágyban odaadtam neki, ránézett, és azt mondta: „kisfiam, hozzál már egy pohár vizet nekem…” Az volt az a pillanat, amikor hazaérve az összes érdemérem dobozát lecsuktam. A szalagsávon kint vannak, de a dobozok azóta csukva. Apám helyre rakott.
– Mindenkinek azzal kell jóban lennie, akivel egy szinten van. Velük fog együtt megöregedni, ezekre a kapcsolatokra számíthat később. A hatalomról meg annyit, hogy ha valaki elöl menne, de nem követi senki, hát, akkor az inkább csak sétálgat. Hogy kövessék az embert, ahhoz példa kell. A seregben mondják: „ha a parancsnok leül, a beosztottak megágyaznak”. A parancsnok az, aki először kel és utoljára fekszik, utoljára eszik.
– Egy történet a Gondviselésről? Történeteim vannak, de hogy melyiknek van köze a Gondviseléshez, azt nem az én tisztem eldönteni. Mégis: akadnak pillanatok a közös életben, a találkozásokban, amikor felsejlik: itt tán többről van szó az emberinél. Amikor egy katona odajön egy misszió végén, átad egy tőrt, és azt mondja: „ezt azért adjuk neked, mert azon tisztek közé tartozol, akikért itt maradnánk” – és nem a hosszabbításra gondol…
– Ha az ember el tudja érni, hogy a saját korával egy időben éljen ott, ahol éppen lennie kell, akkor megtette, amit kell.

 

MEGEMLÉKEZÉS 

A BALASSAGYARMATI I. VILÁGHÁBORÚS TEMETŐBEN

2019. január 27.

Eredeti megjelenés: https://honvedelem.hu/cikk/114387_balassagyarmat_szaz_eve_a_legbatrabb_varos

Balassagyarmatot 1919. január 29. óta Civitas Fortissima néven ismerjük, amikor a település lakossága felkelt a megszálló csehszlovák erők ellen és felszabadította saját magát az elnyomás alól. Erre emlékeztek az esemény századik évfordulója alkalmából január 27-én, vasárnap. A jubileum tiszteletére rendezett megemlékezés részeként, Németh Szilárd HM parlamenti államtitkár jelenlétében adták át a felújított balassagyarmati első világháborús hősi temetőt, ahol azok a katonák és civilek is nyugszanak, akik a városért folyó harcokban estek el. 

 

A kegyeleti eseményen Takács Tamás ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség lelkészi kar vezetője és Mészáros László alezredes, a Protestáns Tábori Püspökség kiemelt vezető tábori lelkésze emlékezett meg az áldozatokról.

 

MEGEMLÉKEZÉS AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ 

SALGÓTARJÁNI HŐSEIRŐL

2019. január 25.

Eredeti megjelenés: https://honvedelem.hu/cikk/114365_helytallasukkal_peldat_mutatnak_nekunk_utodoknak

Az első világháború salgótarjáni hőseinek tiszteletére tartottak emlékműavató ünnepséget tartottak január 25-én, pénteken, a Salgótarján-Zagyvapálfalvai felső temetőben. A Nógrád vármegyei hadkötelesek az első világháborúban zömmel a losonci 25. közös gyalogezredben, a besztercebányai 16. honvéd gyalogezredben, valamint a császári és királyi 29. tábori vadászzászlóalj kötelékében szolgáltak. A nógrádi bakák megjárták a Nagy Háború több jelentős harcterét, harcoltak a keleti és az olasz front véres ütközeteiben.

 

 

Az emlékművet Mészáros László alezredes vezető kiemelt prtestán tábori lelkész és Horváth Kornél főhadnagy, katolikus tábori lelkész áldotta meg.

 

MEGEMLÉKEZÉS BORSODY LÁSZLÓ ŐRNAGYRÓL

2019. január 25. 

Eredeti megjelenés: https://honvedelem.hu/cikk/114367_borsody_laszlora_emlekeztek 

Január 25-én, pénteken, Budapesten.emlékeztek meg Borsody László őrnagyról, a legendás katona-vívómester halálának 80. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen, A legendás katonavívó és vívómester egykori Fő utcai lakóhelyén Simicskó István a Honvédelmi Sportszövetség elnöke emlékeztetett arra: az olimpiai, világ-, Európa- és magyar kardvívó-bajnokok egész sorát nevelő Borsody egy olyan oktatásmódszertant fejlesztett ki, amely egyedülálló volt a vívás világában. A megemlékezés a Farkasréti temetőben, Borsody László sírjánál folytatódott, ahol Rácz István százados tábori lelkész mondott kegyeleti imádságot.

 

HEJCEI MEGEMLÉKEZÉS

2019. január 19.

A tizenhárom éve, 2006. január 19-én az esti órákban bekövetkezett szlovák katonai repülőgépszerencsétlenség áldozataira emlékeztek Hejcén január 19-én, szombaton. A tragédiában 42, a koszovói KFOR békemisszióból hazatérő katona vesztette életét, a szerencsétlenséget a gép utasai közül csak egy ember élte túl. A tragédiáról azóta minden évben megemlékeznek Hejcén a szeretteiket elvesztők, a katonatársak, a szlovák haderő és a Magyar Honvédség vezetői, a mentésben egykor részt vevők és a helybéliek. A faluban álló emlékműnél megtartott megemlékezésen beszédet mondott Benkő Tibor honvédelmi miniszter és Peter Gajdos, a szlovák védelmi miniszter. azt mondta
A két miniszter a beszédek előtt felkereste a Borsó-hegyen álló kopjafákat, majd részt vettek a tragédia áldozatainak emlékére bemutatott szentmisén, amelyet Frantisek Rabek szlovák tábori püspök mondott a plébániatemplomban.
A megemlékezésen mások mellett jelen volt Korom Ferenc altábornagy, a Magyar Honvédség parancsnoka és Daniel Zmekó, a szlovák hadsereg vezérkari főnöke.
A faluban álló emlékműnél Takács Tamás ezredes, lelkészi kar vezető mondott kegyeleti imádságot.

 

LENGYELORSZÁGBAN ÚJRATEMETTEK

EGY I. VILÁGHÁBORÚS MAGYAR KATONÁT

2019. január 16.

A délkelet-lengyelországi Hnatkowice falu katonai temetőjében örök nyugalomra helyezték január 16-án, szerdán egy első világháborús magyar honvéd nemrég megtalált maradványait. A temetési szertartást magyar részről Rácz István százados, tábori lelkész végezte.
A kegyeleti szertartáson részt vett Németh Szilárd, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, valamint Kovács Vilmos ezredes, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka.
A katona feltehetőleg az osztrák-magyar hadsereg 23. gyalogezredéhez tartozott, amely a közeli Przemysl városban létesített erődben állomásozott. A hnatkowicei katonai temetőben az osztrák-magyar hadsereg mintegy 190 katonája nyugszik.

 

MEGEMLÉKEZÉS A 2. MAGYAR HADSEREG KATONÁIRÓL

2019. január 12.

Eredeti megjelenés: honvedelem.hu és magyarkurír

Az 1943. január 12-én bekövetkezett doni katasztrófa hetvenhatodik évfordulóján a budai várban emlékeztek meg január 11-én, pénteken.
A megemlékezés engesztelő szentmisével kezdődött a budavári Nagyboldogasszony- (Mátyás-) templomban.az 1943-as doni áttörés során hősi halált halt honvédekre január 11-én a Budavári Nagyboldogasszony- (Mátyás-) templomban.

 

 

A szentmise főcelebránsa Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke volt.

 

A megemlékező szentmisén részt vett Szabó István, a Honvédelmi Minisztérium honvédelmi államtitkára, Korom Ferenc altábornagy a Magyar Honvédség parancsnoka, Dr. Vezekényi Csaba a honvédelmi tárca helyettes államtitikára, valamint a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség számos elöljárója.

 

A szentmise kezdetén Berta Tibor általános helynök felolvasta Magass Miklós egykori tábori lelkész imádságát, melyet 1943-ban, a doni hadszíntéren mondott a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg elesett katonáiért: Mindenható Istenünk! Tehozzád fordulunk most, midőn elesett hőseinkre emlékezünk. Te szemtanúja voltál annak a mérhetetlen küzdelemnek, amelyet a történelem legerősebb ellenfelével vívott a magyar honvéd. Te tudod, hogy hazánk, családi otthonunk, oltáraink, munkahelyünk, házaink és földjeink védelmében fogtunk fegyvert. Harcunk véres áldozatokat követelt. Élet és halál Ura, arra kérünk, fogadd szeretettel és atyai megértéssel megdicsőült bajtársaink te hozzád visszatérő lelkét. Jutalmazd meg vérük ontását, mérhetetlen szenvedéseiket örök jutalommal! Ha a testük itt porladt az orosz síkságon, lelkük és fényes nevük örökké él a mi bajtársi szívünkben. Adj megnyugvást és töltsd el büszke fájdalommal azoknak a lelkét, akik hősi halott bajtársainkban férjet, apát, fiút, támaszt és segítő barátot veszítettek el. Ne engedd, hogy nagyon megritkult soraink láttára kicsinyhitűség és a gyávaság vegyen erőt rajtunk. Add, hogy az ő vérük hullásának és az ő hősi haláluknak termékenyítő ereje legyen, mely bennünket bátorsággal és büszkeséggel tölt el. Te, aki a hősök hőse vagy, hiszen kereszten áldoztad föl önmagadat, taníts meg bennünket önzetlen és bátor hazaszeretetre. A Don partján hősi halált halt bajtársainknak adj a dicsőséges föltámadásig örök nyugodalmat!

 

A szentmise homíliájában Berta Tibor először Bíró László tábori püspök üdvözletét tolmácsolta, aki kórházi kezelése miatt nem tudott részt venni a megemlékezésen, ugyanakkor a budapesti szertartással egy időben ő is szentmisét mutatott be a Szovjetunióban elhunyt magyar katonákért. A tábori püspökség általános helynöke elmondta, a mai napon tisztelettel fejet hajtunk az életüket feláldozó katonákért, a hadifogságban elhunytakért, és mindazokért, akik megalázó gonoszság miatt vesztették életüket; azokért, akik távoli földön nyugszanak, akik eltűntek, és akik hazatértek, de kivégezték, kitelepítették őket, vagy hallgatniuk kellett katonamúltjukról.
Az Egyház legősibb hagyománya, hogy a hősöket idehozzuk az oltárra, áldozatukat Krisztus áldozatához kapcsoljuk, az Ő élő és szent keresztáldozatát ajánljuk fel a hősökért – tette hozzá az általános helynök, majd emlékeztetett Sára Sándor 1982-ben készült, a doni tragédiát feldolgozó dokumentumfilmjére, a Pergőtűzre, melyben egy özvegy hasonlóképp vélekedett, aki elmondta, miután férjét halottnak nyilvánították, misét mondatott érte lakóhelyük templomában. Ezt követően minden évben külön szentmisén emlékeztek meg a hősi halottakról.„A hétköznapi ember 1943-ban is tudta, hogy ezek a katonák hősök voltak – mutatott rá a helynök. – Azokban az években is, amikor nem szabadott róluk beszélni, vagy ha igen, megalázóan nyilatkoztak róluk. A múlt azonban utat tör magának, mert az emlékezetet nem lehet kivégezni, kitelepíteni, elhallgattatni.”
Berta Tibor kiemelte, mindig meg kell emlékezni a múltról, akármennyi gyásszal, fájdalommal van tele, és azon kell dolgozni, hogy minden helyére kerüljön a dolgok rendjében. Az első világháború után mintha a gonoszság erői irányították volna a világot: zavaros eszmék támadtak, az önzésből békétlenség fakadt, mégis, ezek a hétköznapi emberek engedelmeskedve a parancsnak, hazaszeretettel és kötelességtudattal útnak indultak; hitték, hogy a hazájukat, családjukat védik. Voltak, akik nem viselkedtek emberhez méltón, de ne engedjük, hogy ezek a szélsőséges esetek elnyomják azok tanúságtételét, akik a háborúban is emberek tudtak maradni, és a bajbajutottban nem ellenséget, hanem felebarátot láttak – hangsúlyozta a szónok, majd arról is szólt, hogy a Don mentén harcolók számtalanszor tettek tanúbizonyságot a katonaerények legszebbikéről: az önfeláldozásra is kész bajtársiasságról, mely annak bizonyítéka, hogy az ember embert tudott maradni még a legvégső időkben is, ami egyet jelentett a béke diadalával a háború felett.
Homíliája végén Berta Tibor idézte Ferenc pápának az idei béke világnapjára írt üzenetét, miszerint a jó politika a béke szolgálatában áll, majd Szent VI. Pál pápa egy beszédére emlékeztetett, melyet 1965-ben mondott el az ENSZ-ben. A szent pápa szerint a béke akkor lehetséges, ha békében élünk önmagunkkal, másokkal és az egész világgal.
A modern civilizáció nélkülözhetetlen alapelvei nem nyugodhatnak máson, csak azon, hogy Isten minden ember atyja. Így járulunk hozzá a béke világának építéséhez – zárta homíliáját a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke.
A szentmisét követően a résztvevőka HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum díszudvarában tisztelegtek a Don-menti áldozatok emléke előtt, ahol Szabó István, a HM honvédelmi ügyekért felelős államtitkára úgy fogalmazott, hogy a Don-kanyar a Magyar Honvédség fekete lapjaként került be a történelmünkbe. A megemlékezésen Totha Péter Joel vezető tábori főrabbi, valamint Jákob János dandártábornok, protestáns tábori püspök mondtak imádságot, majd a résztvevők koszorúk elhelyezésével tisztelegtek a hősi halottak emléke előtt.

 

MEGEMLÉKEZÉS A 2. MAGYAR HADSEREGRŐL

2019. január 10.

Eredeti megjelenés: https://honvedelem.hu/cikk/114169_adozzunk_tisztelettel_a_magyar_hosok_emlekenek 

Az 1943. január 12-i doni áttörés 76. évfordulója alkalmából, a Magyar Királyi 2. Hadsereg elesett hőseinek emlékére rendeztek ünnepi megemlékezést és koszorúzást Budapesten, a Ludovika Campus előtt.
A megemlékezésen protestáns tábori püspök és a vezető tábori mellett Rácz István százados, tábori lelkész mondott kegyeleti imádáságot január 10-én délután.

 

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem nevében dr. Koltay András rektor és dr. Pohl Árpád dandártábornok, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar dékánja koszorúzott. A második világháborús emlékműnél Erdélyi Lajos, a Honvédelmi Minisztérium humánpolitikáért felelős helyettes államtitkára és Takács Tamás ezredes, a Honvéd Vezérkar Személyzeti Csoportfőnökség csoportfőnök-helyettese rótta le kegyeletét.