MEGJELENÉS A MÉDIÁBAN

2017.

Adventi gyertyagyújtás az MH Altiszti Akadémia imatermében

Eredeti megjelenés: honvedelem.hu

Napjaink rohanó világában a technikai fejlődés okán az emberek értékrendje is megváltozott. Az anyagi javak fontosabbak a szellemi értékeknél. Einstein szavait idézve, meg kell változtatni az emberiség gondolkodását és életének útirányát. Advent, a várakozás ideje lehetőséget ad számunkra, hogy a hideg téli estéken egy kicsit megálljunk és életünk útjának irányán eltűnődjünk, döntést hozzunk, hogy megváltoztatjuk azt. „Minden évben megérkezik földrészünkre az ősz, hogy elvégezze a betakarító munkákat. Nemcsak a gyümölcsöt szórja ölünkbe, hanem menekülésre is készteti az életet. A madarak melegebb tájakra költöznek, a növények, a gyökerek, a gumók, a magvak óvóhelyén keresnek menedéket. Ha ilyen időtájt egy távoli csillagról érkező idegen látogatna meg minket, bizonyára kietlennek találná a Földet. Elcsodálkozna azonban, ha tavasszal érkezne, és látná, hogyan születik újjá a természet. Mindezt azért mondtam, mert az ember életébe is költöztethető a tavasz” – mondta beszédében Horváth Kornél hadnagy, az alakulat katolikus tábori lelkésze.

Az adventi koszorú második gyertyáját a Mecséry János Kiképző Zászlóaljnál alapkiképzésen lévő szerződéses pályakezdő, Vida-Filcsik Bernadett honvéd gyújtotta meg.

Megemlékezés Bécsben

Eredeti megjelenés: honvedelem.hu

Idén is megemlékezett a bécsi egykori Hadmérnök Akadémián található Bolyai János-emléktábla előtt az a magyar delegáció, amely a napokban tett látogatást az osztrák fővárosban, hogy lerója tiszteletét az egykori katonatudós előtt. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar, valamint a Bolyai János Honvéd Alapítvány közös szervezésében került sor az idei koszorúzásra, melynek hagyománya már 21 évre tekint vissza. Idén jelen volt – többek között − a bécsi Nemzetvédelmi Akadémia parancsnokhelyettese és törzsének tagjai, valamint a bécsi magyar nagykövet, illetve az MH Ludovika Zászlóalj parancsnoka. Az emléktábla koszorúzását megelőzően Rudolf Schütz vezérőrnagy, az osztrák katolikus tábori püspökség volt általános helynöke, Kótai Róbert százados katolikus és Székely Attila főhadnagy, protestáns tábori lelkésszel tartott közös megemlékező istentiszteletet.

Szavalóverseny tizedik alkalommal

Eredeti megjelenés: honvedelem.hu

December 5-én, kedden délután rendezte meg a Katolikus Tábori Püspökség az immár hagyományos szavalóversenyt, amelyre tizedik alkalommal került sor. A versenyre 22 olyan 11-15 éves gyermek jelentkezett, akinek édesanyja vagy édesapja szolgál a Magyar Honvédségnél. A katonacsaládok gyermekei ebben az évben a 200 évvel ezelőtt, született Arany János előtt tisztelegtek. A versenyzők két fordulóban mérték össze versmondó tudásukat. Az első részben könnyűzenei dalszövegek közül választhattak a fiatalok, míg a második fordulóban Arany János alábbi versei közül − Tetemre hívás, V. László, Elégia, Él-e még az Isten − kellett egyet elszavalniuk. A verseny előtt Kovács Gábor Dénes színészpedagógus hasznos tanácsokkal látta el a fiatal versenyzőket. Elmondta, mire figyeljenek a szavalók versmondás közben − például a tekintetre, a szemkontaktusra és az artikulációra. A segítségnek köszönhetően a zsűrinek (Vargha Tamás HM parlamenti államtitkár, Bíró László katolikus tábori püspök, Kovács Gábor Dénes színészpedagógus, Bozó Tibor dandártábornok, MH Altiszti Akadémai parancsnok) nem volt könnyű meghoznia a végső döntést.
Az eredményhirdetés előtt Vargha Tamás parlamenti államtitkár, a zsűri elnöke szólt a gyerekekhez. Miután megköszönte a részvételt, elmondta: gyerekkorában ő is sokszor mondott verset. „Nem egyszerű feladat kiállni és elmondani egy verset a szülők, a társaitok és a zsűri előtt” – hangsúlyozta, majd köszönetét fejezte ki a szülőknek és a felkészítő tanároknak, hogy arra bátorítják a gyerekeket, a verseket ne csak olvassák, hanem szavalják is. A versenyt szakmailag Kovács Gábor Dénes összegezte. „A gondolkodás maga a magyar nyelv. A magyar irodalmi nemzeti nyelvet a verseken keresztül lehet a leghatékonyabban megtanulni” – hangsúlyozta a drámapedagógus.
Berta Tibor ezredes, a HM KTP általános helynöke érdeklődésünkre elmondta: különleges volt az idei, tizedik alkalommal megrendezett szavalóverseny, emiatt a gyerekek az első fordulóban versek helyett könnyűzenei dalszövegeket szavaltak. „Nem könnyű dalokat elmondani, még akkor sem, ha általában ismert zeneszámokról van szó” – hangsúlyozta.

A szavalóverseny eredményei:
I. helyezett: HAJNAL Frida II. helyezett: KLEMENT Emese III. helyezett: VASS Viola
Különdíjak: Vargha Tamás HM parlamenti államtitkár különdíja: UDVARI Nina, Dr. Benkő Tibor vezérezredes, Honvéd Vezérkar főnök különdíja: FÖLDVÁRY Katalin, Baráth Ernő dandártábornok, MH Budapest Helyőrség Dandár parancsnok különdíjai: NÉMETH Lilla, DEMJÉN Laura, BOCSI Noel, SERES Csenge, Bíró László katolikus tábori püspök különdíja: FUTÓ Zsófia.

Az idei szavalóverseny első helyezettje Hajnal Frida a honvedelem.hu kérdésére válaszolva elárulta: nagyon boldog, és nem számított arra, hogy megnyeri a versenyt. „Elsősorban azért jöttem, hogy tapasztalatokat gyűjtsek és jól érezzem magam” – mondta széles mosollyal az arcán, majd hozzátette: jövőre újra elindul a megmérettetésen.

Megemlékezés Balatonszőlősön

Eredeti megjelenés: honvedelem.hu

A balatonszőlősi katolikus templom felszentelésének 75. évfordulója alkalmából mutattak be szentmisét november 26-án vasárnap, amelyen részt vettek az az MH Altiszti Akadémia katonái. „Ezt a templomot nem téglából, nem betonból, nem kőből, hanem jutasi szellemből és akaratból építettük. Mert erős akarat minden akadályt legyőz, és erős akarat csak erős hitből fakad” – hangzottak Markóczi János vezérőrnagy szavai hetvenöt évvel ezelőtt Balatonszőlősön, a katolikus templom felszentelésén tartott beszédében. Az évforduló alkalmából november 26-án megtartott ünnepi szentmisén az MH Altiszti Akadémia parancsnoka, a Kinizsi Pál Altiszti Oktatási Osztály vezetői, a kétéves nappali altisztképzésen részt vevő honvéd altisztjelöltek, az Összhaderőnemi Vezető Altiszti Tanfolyam hallgatói, valamint a Magyar Honvédség alakulatainak vezénylőzászlósai is részt vettek.
Az ünnepi szentmisét Berta Tibor ezredes, a HM Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke tartotta. Ezt követően a templom mellett gyűltek össze az emlékezők, akiket elsőként Bozó Tibor dandártábornok, az MH Altiszti Akadémia parancsnoka köszöntött. „Fontosak nekünk az évfordulók, az emlékek, azért, hogy mit adunk át a jövendő generáció altisztjeinek. A templom kiváló kapocs, amit az elmúlt történelmi idők altisztjei hagytak ránk. Nagyon jó érzésekkel vagyunk itt a 75. évfordulón. Külön köszönet illeti Balatonszőlős lakóit, akik megőrizték nekünk a múltat, az altiszti emlékeket. Semmilyen történelmi vihar nem verte le ezeket, hiszen a falunak ezek az emlékek az értékei” - mondta. Dr. Korzenszky Richárd, a Tihanyi Bencés Apátság perjele a második világháborús világháborús ismeretlen katona a templom falán elhelyezett, Török Richárd szobrászművész által készített szobrát áldotta meg. Mihályi Jeromos, a balatonszőlősi katolikus közösség lelkipásztora pedig a szobor készítőjének édesanyját köszöntötte virágcsokorral.
Hegyi László, az Emberi Erőforrások Minisztériumának miniszteri főtanácsadója a templom megépítésének történetét emelte ki: a templom megépítésének gondolata akkor született, amikor 1941 őszén a Jutasi Altisztképző Intézet egyik százada egy gyakorlat során Balatonszőlősön volt elszállásolva. A felsorakozott század díszmenete közben egy helyi idős asszony lépett oda vitéz Markóczy János vezérőrnagyhoz, majd így szólt: „Szép, szép ez a parádé, tiszt úr, de sajnos nekünk nincs katolikus templomunk!” Markóczy vezérőrnagy azonnal döntött: a település templomát megépítteti. A terveket Horváth Andor százados készítette, a „kivitelezési munka” Kürti László őrmester vezetésével zajlott. 1942-re felépült a templom.

 

Szent Márton-napi megemlékezés

Eredeti megjelenés: honvedelem.hu

Szent Mártonra, a felderítők védőszentjére kétnapos programsorozat keretében emlékeztek az MH 5. Bocskai István Lövészdandár 24. Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóalj katonái. Az ünnepen a sorakozó és a zászlófelvonás után zászlóaljparancsnokuk, Hajnal István alezredes vezetésével és a Debreceni Helyőrségi Zenekar kíséretében meneteltek a Kossuth-laktanyától a Böszörményi úton található Megtestesülés Templomba, ahol a rendhagyó istentiszteleten Szentesi Csaba őrnagy, a Bocskai-dandár görög katolikus tábori lelkésze köszöntötte a felderítőket, majd egy példabeszédben hangsúlyozta a szeretet és a barátok fontosságát. A helyszín nem véletlen választás, hiszen a Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegye és a Bocskai-dandár közötti jó kapcsolat 2011 óta hivatalos formában is létezik: azóta funkcionál a Megtestesülés Plébánia helyőrségi templomként, így állandó helyszíneként a dandár és a katonacsaládok részére szervezett vallási rendezvényeknek és szentmiséknek.

 

Előadás és könyvbemutató Szombathelyen

Eredeti megjelenés: honvedelem.hu

November 14-én két eseménynek adott otthont Szombathelyen a Katonatörténeti Kiállítás egyik bemutatóterme. A HM Katolikus Tábori Püspökség, valamint a Savaria Történelmi Karnevál Közhasznú Alapítvány közös szervezésében itt rendezték meg az „Egy tábori lelkész élete a misszióban” című előadást, valamint a „Közös küldetésben − Katona és lelkész az ember és a nemzet szolgálatában” című könyv bemutatóját is.

A megjelenteket Puskás Tivadar, Szombathely Megyei Jogú Város polgármestere, majd Székely János szombathelyi megyéspüspök köszöntötte, aki többek között szólt Kapisztrán Szent János ferences szerzetesről, aki hitet adott az embereknek, akik – bár nem voltak tapasztalt katonák – lelkesedésükkel hozzájárultak ahhoz, hogy Hunyadi János visszaverte a törököt Nándorfehérvárnál. Ugyanígy ma is szükség van a hit erejére, például a külhoni szolgálatot teljesítő honvédek mellett. A katonai lelkész a hitet, a szeretetet, az emberséget, a kitartást, a bizalmat hozza a hadseregbe – hangsúlyozta a főpásztor, aki saját katonai élményeiről is mesélt.

Kálinger Roland őrnagy az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis tábori lelkésze diavetítéssel egybekötött előadása során beszélt a tábori lelkészek életéről, feladatáról, illetve azokról az élményekről és kihívásokról amelyek a missziós munkájuk során előfordulnak. „A misszió az a hely, ahol a papi hivatás ábécéjét, fortélyait végig lehet próbálni, ugyanakkor össze kell szedni magunkat, hiszen egy misszióban nemcsak a katonák fáradnak el, hanem a tábori lelkészek is kimerülnek” – kezdte előadását az őrnagy, hozzátéve: „nekünk van egy olyan plusz töltet, ami bennünk jobban kell, hogy tartsa a lelket, mint a ránk bízott katonákban.” Rozsé atya figyelmeztetett arra, hogy a katonákat akkor sem szabad lelkileg magukra hagyni, amikor hazatérnek a misszióból. „Nagyon fontos, hogy az ember ne csak testileg, hanem lelkileg is épen jöjjön haza” – hangsúlyozta Kálinger őrnagy, majd megkérte a hallgatóságot, hogy imádkozzanak a katonákért, akik „szívvel és lélekkel szolgálják ezt a hazát és védik a békét”.

Ezt követően Berta Tibor ezredes, a HM Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke mutatta be a Zrínyi Kiadó gondozásában megjelent kiadványt, amely több mint négyszázötven oldalon keresztül a hittel, kitartással végzett közös szolgálat fontosságáról ír. „A könyv egy összefoglaló arról, hogy a hadsereg, a vallás, az egyház, a katona és a lelkész milyen viszonyban van egymással. A tábori lelkészet történetével több könyv foglalkozott, viszont az eszmeiséget, a filozófiát, azt, hogy miért vagyunk valójában, azt még eddig így, ilyen összefüggésekben együtt nem fogalmazták meg” – mondta a helynök.

 

Mindszenty-emlékéremmel tüntették ki Bíró Lászlót

Eredeti megjelenés: Magyar Kurír

A Mindszenty József egykori esztergomi érsekről, hercegprímásról elnevezett elismerést Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, a Mindszenty Társaság ügyvezető elnöke adta át az Országház Vadásztermében novemeber 3-án. . Lezsák Sándor a díjazottat méltatva elmondta: Bíró László tábori püspök több évtizedes papi, főpásztori és papnevelő szolgálatáért, a magyar családokért és ifjúságért végzett fáradhatatlan, áldozatos munkájáért kapta meg az elismerést. Az eseményen Regnum Marianum közösség és a Pannonia Sacra Katolikus Általános Iskola vehette még át a Mindszenty-emlékéremet.

Csaláserősítő hétvége - A hit alapja: személyes kapcsolat Istennel
Eredeti megjelenés: honvedelem.hu

Hetedik alkalommal rendezett családerősítő hétvégét a HM Katolikus Tábori Püspökség október 13−15. között Balatonakarattyán, az MH Rekreációs, Kiképzési és Konferencia Központban. Hogyan maradhat türelmes a munkájából fáradtan hazatérő édesapa vagy édesanya a család többi tagjával? Milyen útravalót adhat a szülő, amikor gyermeke - kikerülve az otthon falai közül - hazugsággal, léhasággal, szabadossággal, erkölcstelenséggel találhatja magát szemben? Hogyan szilárdulhat meg hitünk, Istenbe vetett bizalmunk, következetesen használt értékrendünk? Ezekre a kérdésekre is választ kaphattunk mi, akik részesei voltunk a Katolikus Tábori Püspökség által hagyományosan ilyenkor, októberben megtartott családerősítő lelki gyakorlatnak. Civilek és katonák, feleségek és férjek, akik gyermekeikkel három napra a lelki megerősödés, a házassági élet formálása és a gyermeknevelés jobbító szándékával utaztak el balatonakarattyai honvédüdülőbe.
„Az idei együttlétünknek számomra egyik legnagyobb élménye az, hogy van a csapatban egy kis mag, pár családból álló kis csoport, amely tudatosan jön el évről évre” – hangsúlyozta Bíró László katolikus tábori püspök, amikor szombaton este összegezte az addigi tapasztalatait, megpihenve a foglalkozás után. Hozzátette: az lenne a legjobb, ha e kis csoporthoz egyre többen csatlakoznának. Csatlakozva püspök atya gondolataihoz, milyen jó lenne, ha a helyőrségekben felismernék azt a katonák, hogy már őszintén lehet beszélni a felekezeti hovatartozásról, bátran megvallhatja bárki hitét, s örömökről, a (már-már feje tetejére állított értékrendű) világ dolgairól beszélgetve a közösségben az nem gyengeség, hanem a határozottság, a kiállás, a meggyőződés felvállalásának erénye. Már megvan a következő találkozó időpontja: 2018. szeptember 28-29-30.

Közös küldetésben - Katona és lelkész az ember és a nemzet szolgálatában

Eredeti megjelenés: honvedelem.hu

Kiadta a HM Zrínyi Térképészeti és Kommunikációs Szolgáltató Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság. A kiadásért felel: Benkóczy Zoltán ügyvezető; A Zrínyi Kiadó mb. vezetője: Isaszegi János ny. vezérőrnagy; A könyv szerkesztőbizottságának tagjai: Berta Tibor, Hautzinger Gyula, Holló József.

Ajánló: Simicskó István (részlet) Fontos, érdeklődésre méltó irodalmat, egy különleges kézikönyvet ajánlok a Kedves Olvasó figyelmébe, amely a Katolikus Tábori Püspökség kezdeményezésével és gondozásában, ökumenikus intelligenciával, szinte hiánypótló műként született... A könyv ezért is szólítja meg széles körben az állami vezetőket, polgárt és egyenruhást, papot és katonát, a történelmi egyházakat, tanintézeteket, külföldi partnereket, időst és fiatalt egyaránt.

Előszó: Bíró László (részlet) A ma katonáimak sajátos életformája a mobilitás. Aki viszont mozgásban van, szüntelenül változtatnia kell életkörülményeit, törekedve az állandó értékek megőrzésére, egységben maradva házastársával és családjával valamint azon helyőrség iránt, amelyhez tartozik. Lelkipásztorkodásunk arra irányul, hogy ezen igényekre figyelve szolgáljuk a katonákat,,, Szolgálatunknak különösen is fontos karaktere, hogy szüntelenül középpontjában álljon az ember, hiszen ezzel jelenítjük meg leginkább Krisztust, aki értünk emberekért, emberré lett.

Szerkesztői ismertető: Holló József (részlet) A célunk az volt, hogy korosztálytól függetlenül állami vezetőknek, történelmi egyházaknak, katonáknak, tanintézeteknek, szakembernek és laikusnak ajánlva e sokszínű kitekintést, a tanulmánykötettel felhívjuk a figyelmet a „közös küldetés” jelentőségére, a hittel, kitartással végzett közös szolgálat fontosságára. A vallási, történelmi, irodalmi példák, elemzések, definíciók nem csak következtetések levonására késztetik, hanem észrevétlenül tanítva továbbgondolásra is inspirálják az olvasót.

Eszmény és küldetés

Erdő Péter: Hadviselés és háború a katolikus egyház tanításában (részlet) Az újkor folyamán finomodnak a háború igazságosságának kritériumai. Egyrészt vizsgálják a háborúba bocsátkozáshoz való jogot (ius ad bellum), másrészt foglalkoznak azzal, hogy a háborún belül milyen cselekmények a jogosak, vagyis a hadijoggal (ius in bello). Külön figyelmet szentelnek a represszáliák kérdésének. Manapság represszálián elsősorban egy nemzetközi jogban alkalmazott szankciót értünk, mely egy jogsértés hasonló jogsértéssel való megtorlását jelenti abban az esetben, ha a sérelmet okozó állam nem hajlandó jóvátételre.

Pomogáts Béla: „Hazámat szolgálom!” A magyar irodalom nemzeti szolgálatáról (részlet) Ha nem lett volna magyar irodalom, vagy nem olyan lett volna a magyar irodalom, mint amilyennek ismerjük, akkor bizonyára végzetesebb nyomot hagytak volna nemzeti létünkön az olyan történelmi tragédiák... Irodalmunk akkor is kitartott küldetése: a nemzet szolgálata mellett, és hangot adott mind az indokolt kétségbeesésnek, mind az ellenállás olyannyira szükséges készségének.

Laurinyecz Mihály: Erkölcsi alapok a nemzet és a haza szolgálatához (részlet) Különleges kérdés a haza szolgálatának honorálása. A fizetés kérdése. Milyen viszonyban lehet a megélhetéshez szükséges, megegyezésen alapuló gazdasági viszony és az egy életre szóló személyes elköteleződés kérdése? Milyen értéke van az életfelajánlásnak, adhat-e bármilyen anyagi ellenszolgáltatás elegendő viszonzást az élet önkéntes feláldozásáért?

Holló József: A katona erénye: hit, erkölcs, becsület (részlet) S hogy a legmagasabb katonai vezetőkben is volt tartás, idézzük Vajda Alajos őrnagyot: „Három napig be volt kerítve a páncéloshadosztály. Sündisznóállást [körvédőképes állást – HJ] foglaltak el. És ebbe a bekerített hadosztályunkhoz egy »gólyán« [Fieseler FI–156 »Storch« futárgép – HJ] – így hívták a harctéri repülőgépeket – berepült a hadseregparancsnok, Jány Gusztáv hadseregtábornok [helyesen vezérezredes – HJ].

Hautzinger Gyula: Két rendszerben egy szívvel a hon szolgálatában (részlet) Történelmileg és nemzetközileg nem egyedülálló ez a fajta magatartás az új politikai elit részéről a letűnt rezsimben szolgált, de az új rendszer megalakulásában is így vagy úgy szerepet betöltő katonákkal szemben... Megállapítható, hogy az állam saját katonasága megalapításának pillanatától kezdve egyben tart is tőle, és minden eszközt megragad az általa létrehozott szervezet ellenőrzés alatt tartására.

Ravasz István: A magyar honvédelem eszményének alakulása (részlet) A suszter maradjon a kaptafánál, a katonaállományú hadtörténész a régi fegyvereknél, fegyvertényeknél, hadvezéreknél, honvédeknél. Ám ha mégis történetfilozófiai kérdések elemzésébe bonyolódik, hagyatkozzon a nálánál ahhoz jobban értőkre, s munkájában inkább idézze, mint magyarázza őket… De tegye, ha már Isten ezt a feladatot rendelte számára...

Benkő Tibor: A honvédelem küldetése - Katonai hivatás a megváltozott biztonsági környezetben (részlet) Ahhoz, hogy a kialakulóban lévő új világrendben az európai államok továbbra is szavatolni tudják társadalmi viszonyaikat és gazdasági lehetőségeiket, a megjelenő kihívásokra mielőbb válaszokat kellett adni. A hosszú távon hatást kifejtő problémák (munkavállalás, oktatás nehézségei) valamint a migránshullám hátterét adó közel-keleti és afrikai instabilitás komplex kezeléséhez nemzetközi együttműködés szükségeltetik…

Harai Dénes: Kulturális antropológiai szempontok a hadseregben (részlet) Az emberi életciklusok ismétlik a történelmi korokat: sátor (tábor), tábortűz, harc, masírozás, kultuszok (hősök, zászló, egyenruha), rituálék (évszázadokkal ezelőtt is a hőst lemosdatták és a (nemzeti) zászlóba csavarva temették el, később a zászlóval a koporsót terítették le... Kevés figyelmet fordítunk az emberi tudat parallelizmusára, arra, hogy racionálisan elfogadhat és hihet egy-időben dolgokat, összefüggéseket, hajtóerőket. Ilyen az emberi természet, az emberi tudat, empirikus és spirituális egyszerre.

Katonalelkészi szolgálat

Robert Mccabe: A katonai lelkipásztorkodás biblikus és teológiai megközelítése (részlet) Ez a magyarázata annak, hogy miért értékelik annyira az imádság és az elmélkedés alkalmait azok a katonák, akik bonyolult missziós területeken szolgálnak... A hitre épülő párbeszéd és a lelkipásztori gondoskodás ugyancsak magyarázattal szolgál arra, miért oly vonzóak bizonyos filmek, mint A remény rabjai, Az utolsó erőd, vagy a Gyűrűk ura a katonák körében.

Eduardo Baura: A személyi elv jelentősége a kánonjogban és a katonai ordinariátusok szervezetében (részlet) Ez tehát a katonai ordinariátusok létezésének oka: az Anyaszentegyház az üdvösség minden eszközét meg akarta adni a hívő katonáknak, hogy segítse őket; nem csak a szokásos lelki gondozást, hanem mindazt a speciális támogatást, amire szükségük van, hogy megtalálhassák az életszentség útjait saját környezetükben, és teljességgel megvalósíthassák küldetésüket a világban és az Egyházban.

Újházy Lóránt: A katonai ordinariátus egyházjogi háttere (részlet) Mivel a katonai ordinárius jogai és kötelezettségei a megyéspüspökkel megegyeznek, ezért katonai ordinárius a megyéspüspökhöz hasonló közigazgatási és bírósági hivatalrendszert építhet ki. Saját „ordinariátusi hivatala” (469-494. kk.), általános (475. k. 1. §) és püspöki helynökei (476. k.), irodaigazgatója (482-485. kk.), tanácsadó testületei (495-502. kk.), levéltárai (486-491. kk.) és bírósága lehet.

Joaquin Matte Varas: A chilei katonai vikariátus és püspökség alapítása és fejlődése (részlet) Az államtanács 1910. október 10-én fogadta el a katonai vikariátus létrehozását – Ramón Barros Luco elnöksége alatt, aki 1911. február elsején kiadta a 2463-as számú törvényt, amely megszervezte a Chilei Katonai Vikariátust. A katonai vikariátus első általános helynöke Edward Salas volt, aki 1910. május 27-től 1938. augusztus 5-ig töltötte be nagy hozzáértéssel ezt a hivatalt.

Luc Ravel: A tábori lelkész küldetése (részlet) Egy belső erő által vezérelve, felemelt kézzel, fegyvertelenül kiszállt a járműből. A zsoldosok hagyták, hogy közelebb jöjjön, látván, hogy fegyvertelen. Elkezdett beszélgetni velük, és kezet ráztak. A meghökkent francia katonákat is arra kérte, hogy jöjjenek oda: mindenki kezet rázott, és mosolyogva váltak el, miközben egyetlen lövés sem dördült. Az önuralom békét hozott.

Werner Freistetter: Tábori lelkészek a béke evangéliumának szolgálatában (részlet) Ausztriában a vallási közösségek a katonai lelkészségek igénye szerint egyedi megállapodásokat kötnek az állami hatóságokkal - különböző szervezeti formákban: jelenleg öt katonai lelkészség működik: a katolikus, az evangélikus (augsburgi és helvét hitvallás), ortodox, muzulmán és alevi. A lelkészek az osztrák katonák nagy részének nyújtanak segítséget és állnak rendelkezésre vallási kérdésekben. Saját vallási hagyományuk alapján állást tudnak foglalni a vallás és az erőszak kapcsolatáról, továbbá a béke fontosságáról…

Frantisek Rabek: A tábori lelkészi szolgálat küldetése a Szlovák Köztársaság fegyveres erőinél és fegyveres testületeiben (részlet) Összehasonlítva a többi Katolikus Tábori Püspökséggel a Szlovákiában működő Katonai Ordinariátus abban különleges helyzetben van, a Szentszék és a Szlovák Köztársaság között megkötött megállapodás alapján, hogy lelkipásztori tevékenységét ne csak a hadseregben, hanem a többi fegyveres testületben is végzze, így a rendőrség, a tűzoltóság, a mentőszolgálat, a hegyi mentők, a büntetés-végrehajtás, valamint a vám-és pénzügyőrség alkalmazottainak és a hozzátartozói között.

Alácsi Ervin János: A katonalelkészet súlypontjai, valamint a szakrális szolgálat (részlet) Jóllehet az intézményes előnyöket kihasználó térítő tevékenység ilyenformán nem lehet része a katonai lelkipásztorkodás feladatrendszerének, a tábori lelkésznek mindig, minden körülmények között késznek kell lennie az elfogadható, megnyugtató világnézeti válaszok megadására, a hit vigaszának készséges fölajánlására.

Markovics Milán Mór: Kateketikai és ismeretterjesztő tevékenység (részlet) Általánosan igaz, hogy a tábori lelkészeket nagy számban keresik meg nem hívő katonák is. Így, a hívők számára a gyónás, illetve a nem hívők számára a lelki fórum kiemelt jelentőséggel bír. Sokan itt találkoznak először a vallási megküzdési módokkal, de egyben ez is a hitoktatás része, nem kevésbé az ismeretterjesztésé, mely utóbbi főleg történelmi jellegű.

Takács Tamás: Etikai nevelés és a külszolgálati feladatok (részlet) Az „aktív”, munkaképes, önmagukat vallásosnak valló emberek többsége számára az egyházzal való kapcsolat kimerül a vasárnapi szentmisén való részvétellel. A katonalelkészeknek, igaz a társadalomnak csak egy speciális rétegében, de megadatik a lehetőség, hogy sokkal több időt (gyakorlatok, külszolgálatok alkalmával hónapokon keresztül akár napi 24 órát) együtt lehessenek a rájuk bízottakkal.

A magyar tábori lelkészi szolgálat

Kazinczy László: Egy katonaiskola története a második világháború végén (részlet) Történetünk a volt Magyar Királyi Hunyadi Mátyás Honvéd Középiskolai Nevelőintézetben kezdődött 1944 szeptemberében... Életrendje hasonlít az angol kollégiumi rendszerhez, de nálunk fegyelmezettebb és keményebb volt a nevelési elv, amaz erős individuumokat nevel, a mi iskolánk, közösségi embereket akar az életbe kibocsátani.

Zakar Péter: A magyar honvédség tábori lelkészi szolgálata, 1848-1918 (részlet) A Batthyány-kormány megítélése szerint ugyanis „miután az utóbbi országgyűlésen alkotott törvények az ország minden hadügyeit a felelős hadi minisztérium kormányzata alá helyezvén, az országbéli minden katonai hatóságoknak a bécsi hadi minisztériom és haditanács tőle függése megszakadt, és ennek folytában szükségessé válik, hogy az egyházi és tábori papság ügyei” bécsi hatóságoktól független intézése érdekében a tábori főpap előterjesztést készítsen.

Róbert: Leendő teológusok a Magyar Néphadseregben (részlet) Értekezésünkben is csupán arra teszünk kísérletet, hogy a téma rövid vázlatát adjuk, majd egy az 1970-es évek elején a Magyar Néphadseregben szolgálatát teljesítő teológusjelöltnek az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában fellelhető ügynöki munkadossziéján át, a továbbiakban pedig a források egy sajátos típusára, az interjúkészítés útján rögzített visszaemlékezésekre támaszkodva a hazai bencés közösség tapasztalatán keresztül nyújtsunk bepillantást a papi, vagy lelkészi pályára lépők sorkatonai szolgálatába.

Berta Tibor: A katolikus lelkipásztorkodás intézményének integrálása a hadsereg rendszerébe (részlet) A keresztények ekkor már nyíltan vállalhatták a katonai szolgálatot, mely gyakorlat aztán - számos vélemény szerint - elsorvasztotta a katonáskodást ellenző korábbi megfontolásokat. Sokan tekintenek úgy a Constantinus által 314-ben Arles-ban – elsősorban a donatisták kérésére – összehívott zsinat harmadik kánonjára, mint a régebbi tanítások megtagadására…

Lőrincz Kálmán: Tábori lelkészség a Magyar Honvédségben parancsnoki szemmel (részlet) Gyakori beszédtéma és méltán vita tárgya napjaink értékzavara alapvetőnek tartott erkölcsi alapelvek módosulása, kétségbevonása, eltérő értelmezése... Nekünk, katonáknak családi, iskolai neveltetésünk, képzettségünk, a katonai hivatás iránti elkötelezettségünk mellett a katonai gondolkodás adhat értelmi és érzelmi alapot nézeteink formálódásához… A tábori lelkészséggel kapcsolatos nézeteimet, véleményemet meghatározó szempontok választása szubjektív.

Frölich Róbert: A tábori rabbinátus újraindítása (részlet) Álljanak itt most azok nevei, kik elindítói voltak Für Lajos minisztersége alatt, Raffay Ernő és Szendrei László államtitkárok irányításával az immár harmadik évtizedét taposó Szolgálatnak: Tabódy István és Lipp László katolikus, Aranyos Zoltán református, Szalay Tamás evangélikus lelkészek, Frölich Róbert rabbi, Kovács Zoltán és Sásik László ezredesek. E hat fő volt a mag, mi vittük végig az előkészítő és megalapító munkát.

Totha Péter Joel, Köves Péter Slomó: Tóra és hadviselés (részlet) A háborúban embereket ölnek, miközben a kőtáblán ott áll a parancs: ne ölj! Vajon ez azt jelenti, hogy a zsidó vallás minden körülmények között elutasítja a háborút? Nem, de a vallási törvények nagyon szigorúan szabályozzák, hogy milyen feltételek teljesülése esetén szabad háborút viselni, hogyan kell bánni a legyőzött ellenséggel és hogyan kell érvényesíteni a kósersági előírásokat a háborús helyzetekben.

Szalay Tamás: A Tábori Lelkészi Szolgálat Protestáns Tábori Püspökség újjászervezése a rendszerváltás után (részlet) 1990 decemberében a HM megrendelt egy szociológiai felmérést, ebben a sorállomány és a hivatásos állomány is részt vett. A mindkét állományból érkezett válaszok figyelembevételével alakult ki az a kép, hogy kb. 62% katolikus,15% református, 2% evangélikus, egyéb más felekezetű és zsidó közösséghez tartozásra utalás nem szerepelt a válaszok között. Ateistának vallotta magát 18-44%...

Jákob János: A Honvédelmi Minisztérium Tábori Lelkészi Szolgálat Protestáns Tábori Püspökség jelene (részlet) Az előkészítés legnagyobb kihívása abban állt, hogy nem voltak megfelelő minták... szolgálatunk indulása egyfelől óriási lehetőségként kínálkozott, másfelől legalább ekkora társadalmi elvárás volt vele szemben… Érdekes módon Isten egy egészen furcsa módot talált a folyamat felgyorsításához. 1996-ban elindultak a katonai missziós feladatok (IFOR), ahova lelkészt kellett biztosítani… A napi élet, a szükség mintegy kiprovokálta a lelki gondozást…

Gyulai Endre: A katolikus tábori lelkészet újjászervezésének egyházi szempontjai (részlet) A püspöki kar őszi ülésein Várszegi Asztrik püspök-főapát úr beszámolt a tábori lelkészet előkészítésének honvédelmi minisztériumi munkálatairól, kihangsúlyozva, hogy iránymutatásul átadta az illetékeseknek a tábori lelkészi szolgálatra vonatkozó Szentszéki Dekrétumot... Az 1992. december elején sorra kerülő konferencián Paskai bíboros... megkérdezte a jelenlevő apostoli nunciustól, hogyan lehetséges egy katonai püspökséget alapítani? A Szentszék felé hogyan kell felterjeszteni?

Kovács Zoltán: A katolikus tábori lelkészet újjászervezése (részlet) Az első szabad választások nyomán megalakuló kormány szándékai szerint sok más ország - elsősorban a nyugati--demokráciák - haderejének példáját követve a Magyar Honvédségnél (MH) is létre kellett hozni a Katonai Lelkészi Szolgálatot… Puhatolódzó tárgyalások, kapcsolat felvételek kezdődtek... Ennek a küzdelmes, sokszor ellentmondásos folyamatnak személyes résztvevője, a Honvédelmi Minisztérium (HM) különböző szervezetei munkájának koordinálója, az egyházakkal való kapcsolattartás felelőse voltam.

Bíró László: Epilógus - A HM Katolikus Tábori Püspökség mai helyzete és üzenete a jövőnek (részlet) A katonai lelkipásztorkodás prófétai erőt hordoz, olyan tapasztalatot, amelyet az Egyetemes Egyháznak is felkínálhat. Ahogyan az Egyetemes Egyház, úgy a katonai lelkipásztorkodás is szüntelenül figyel az idők jeleire. Számára is alapigazság a II. Vatikáni Zsinat iránymutatása: „Akik pedig katonáskodva szolgálják hazájukat, ne másnak tekintsék magukat, mint olyanoknak, akik a népek biztonsága és szabadsága fölött őrködnek. S míg szolgálatukat ebben a szellemben végzik, valóban a béke megszilárdításához járulnak hozzá.” (Gaudium et spes 79. pont)



REFLEXIÓK
Közös ügyet szolgálunk: a nemzet és a béke javát
Megjelent a Nemzeti Közszolgálati Egyetem honlapján - Írta: Fecser Zsuzsanna

A Honvédelmi Minisztérium Katolikus Tábori Püspöksége a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Főépületének Széchenyi Dísztermében tartotta meg 2017. október 6-án a „Közös küldetésben - Katona és lelkész az ember és a nemzet szolgálatában” című könyv bemutatóját, ezt megelőzően a résztvevők a Szent László Kápolnában tartott szentmisén emlékeztek meg az aradi vértanúkról.
A könyvbemutatót dr. Isaszegi János nyá. vezérőrnagy moderálta. A Zrínyi Kiadó megbízott vezetője Zrínyi Miklós és a magyar irodalom méltatását követően összefoglalta röviden a Kiadó történetét, majd köszönetét fejezte ki mindazok felé, akik tanulmányt írtak a könyvben.
Dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek bevezetőjében hézagpótló munkának nevezte a tanulmánykötetet, mert nincs hozzá hasonló magyar nyelvű összefoglalás ebben a témában. Történelmi visszatekintés során a metropolita felidézte a tábori lelkészség múltját: már a római korban is lelkészek kísérték a katonákat, újkori eredete a török felszabadító hadjáratokhoz kötődik, kiteljesedéséhez pedig a Rákóczi-szabadságharc, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc, az Osztrák-Magyar Monarchia és a két világháború eseményei vezettek. „A rendszerváltás után állhatott újra fel a tábori lelkészség, benne a tábori püspökség. Hiszen közös ügyet szolgálunk: a nemzet és a béke javát” - mondta a kalocsa-kecskeméti érsek. Ezt követően pedig dr. Bábel Balázs Tabódy István 20. századi magyar katonatiszt és pap munkásságát méltatta, aki egykor a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia növendéke volt, a II. világháborúban a hazájáért harcolt, majd koholt vádak áldozataként börtönbe került, ahonnan szabadulva papnövendék lett, élete során végig meghatározó szerepet töltött be az ellenállás oldalán a jó ügyért küzdve. „Katona, és lelkész a nemzet szolgálatában” - méltatta a metropolita, majd az „emberség szép példájá”-nak nevezte életútját.

Dr. Földváry Gábor a könyv tartalma kapcsán elmondta, hogy a katonai és a lelkészi hivatás összefonódására számtalan példa ismert a történelmünkben. „Amikor a politikai főhatalom nem riválisként fenyegetést látott az erős lelkekben, hanem maga is merített ebből az erőből, akkor a legnagyobb megpróbáltatások is leküzdhetőnek bizonyultak, és a közösség, a nemzet végül felül tudott emelkedni az elsőre olykor megoldhatatlannak tűnő nehézségeken is”- mondta. A Honvédelmi Minisztérium jogi és igazgatási ügyekért felelős helyettes államtitkára felidézte azt az áldatlan állapotot, amikor 1950-ben megszüntették a tábori lelkészséget, majd köszönetet mondott az eseményen jelen levő Boros Péter miniszterelnöknek a 61/1994. Korm. rendeletért, amellyel visszaállításra került a tábori lelkészség intézménye. Földváry Gábor a hit és a haza vélelmét biztosító katonaságot és lelkészséget Szent István-i szilárd alapnak nevezte, melyre olyan jövő építhető, amitől nem kell félnünk, s amelyben bízhatunk.

Dr. Benkő Tibor vezérezredes szerint az, amiről a megjelenő könyv is szól, az egyház és a katonák számára rendfokozattól és beosztástól függetlenül közös küldetés. Célul tűzték ki, hogy visszahozzák a tábori lelkészség lényegét. A Honvéd Vezérkar főnöke szerint jó úton haladnak, hiszen a közös küldetés napjainkban megtestesül a békekiképzésekben, a békemissziók területein vagy a katonáknál, akik a tábori lelkészeknél találják meg azt a szolgálatot, amire várnak. Hogy mit jelent maga a tábori lelkész, arra Benkő Tibor felidézte Kovács Gyula posztumusz hadnagyhoz kapcsolódó emlékét, aki az afganisztáni misszióban esett el, és aki tábori lelkészként odaadóan, áldozatosan kezelte több száz ember problémáját, elhozva így a katonáknak a lelki nyugalmat. A Honvéd Vezérkar főnöke kiemelte, hogy a közös küldetés szolgálhatja a haza és a nemzet ügyét. Felidézte az aradi vértanúk utolsó gondolatait, melyből kiderül, hogy nem önmagukért, nem önös érdekből éltek és szolgáltak, hanem egy közös ügyért, a nemzet, a nép és a haza szabadságát szolgálták. „Az élet értékét valóban csakis a szolgálata adhatja, amellyel az emberek ügyei felé fordulunk” - fejezte be Benkő Tibor vezérezredes.

Dr. Holló József altábornagy a könyv bemutatása kapcsán elmondta, hogy a jó szolgálat, a gondoskodás, a szolidaritás, az emberség az egymás iránti tiszteletből ered, amely áthatja a nemzetünk több mint ezeréves örökségét. „Keresztény hitünk lényegéhez tartozik, hogy hitünk elválaszthatatlan az élettől: az élet védelme, a család, az igazságosság, a szolidaritás, a jövőért, a világért, a biztonságért és értékeinkért való felelősség olyan szempontok, amelyek nemcsak önmagukat, a keresztény hívó emberek mindennapjait hatják át, hanem a katonai hivatást hűen betölteni kívánó, a nemzetet és a hazát bátran szolgáló katonák számára is” – mondta a miniszteri biztos. A katonák esküjét Holló József erősebbnek tartja mindennél, mert benne van, hogy az életüket is feláldozzák a nemzetért és a hazáért; ezt a hivatást csak tiszta szívvel, áldozatosan és önfeláldozóan lehet végezni. A nemzet történelméért való felelősség kapcsán a miniszteri biztos kiemelte, hogy valós identitástudatra van szükségünk, melyet, ha vizsgálunk, megállapítjuk, hogy nemzetünk kulturális intézményrendszerét épített szellemi-lelki örökségét egyrészt a történelmi egyházak, másrészt nemzeti hagyományaink, különösen és elfogulatlanul katonai hagyományaink hordozzák, ezért erre nekünk vigyáznunk kell. Holló Józseftől megtudhattuk, hogy azt határozták el, hogy e témában szakavatott hazai és külföldi, egyházi és közéleti személyek, tábori püspökök, katonai lelkészek és rabbik történelmi visszatekintései, esszéi jelennek meg, összesen harminckét szerző tolmácsolásában, azzal a céllal, hogy korosztálytól függetlenül felhívják a figyelmet a közös szolgálat fontosságára. „Tartsa ébren bennünk a hazához, a keresztény örökségünkhöz való hűséget. Jó lenne, ha ez a kötet arra is késztetne minket, hogy megőrizve és továbbépítve a tábori lelkészi szolgálat intézményrendszerét, ne legyünk értéktelenebbek elődeinknél. Nem leszünk”- mondta a miniszteri biztos, majd felsorolta a könyv harminckét szerzőjét.

Bíró László püspök a könyv indulása kapcsán elmondta, hogy kezdetben nem találtak szakirodalmat e témában, ezért elhatározták, hogy írnak egy könyvet, amely erősíti a lelkészek identitását, segíti a honvédelmet a megismerésükben és motivációt is ad a katonai értékek, erkölcsi szilárdság világ elé tárásával. A katonai ordinárius szerint úttörő mű, mely folytatást kíván; tovább kell fogalmazni; ez egy nyitány, ami segíti egymás felé az integrációt, bátorít bennünket, hogy mélyebbről fogalmazzuk meg a közös szolgálatot, hiszen közös cselekvők vagyunk a nemzet szolgálatában. „A Szent László-emlékévben adjuk ki, ez sok mindent jelent. Szent László számunkra a szabolcsi zsinatot is jelenti, ami a nemzet egységéhez járult hozzá. Szolgálja hát ez a könyv is mindnyájunk egységét, akik a nemzetért teszünk. Köszönöm, hogy ezt az egységet művelhetjük közösen. Ugyanakkor az aradi vértanuk ünnepén jelenik meg ez a könyv. Ők a helytállás emberei. Örülnék, ha szolgálná ez a könyv mindannyiunk helytállását” - mondta Bíró László.

A műveltség mint életforma és szolgálat
Megjelent a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar honlapján - Írta: Prof. Dr. Harai Dénes

„Közös küldetésben – Katona és Lelkész az ember és a nemzet szolgálatában” című kötet elsőként tárgyalja e két életforma, műveltség és szolgálat kapcsolatát. E rövid írásom címeként Márai Sándor gondolatát idéztem, mint írta: „A pap és a katona műveltségüket életformaként élik és gyakorolják, ez a szolgálat.” A új kötet a Zrínyi Kiadó gondozásában jelent meg, melynek bemutatóját 2017. október 6-án tartották a Ludovika Campus dísztermében, miután a meghívottak részt vettek az Aradi Vértanúk megemlékező szentmiséjén, melyet Bábel Balázs Kalocsa-Kecskeméti érsek, metropolita celebrált a Szent László Kápolnában. Álljon itt egy félmondat Görgeitől: „…az igaz ügy örökre veszve nem lehet.”

A szentmisét követő könyvbemutatón részt vett Dr. Boross Péter korábbi miniszterelnök is. A bemutatón Bábel Balázs Kalocsa-Kecskeméti érsek, metropolita jó hangulatú visszaemlékezését követően, gratulált és köszöntötte a jelenlévőket. A kötetet ajánlotta a Honvédelmi Miniszter megbízásából Dr. Földváry Gábor István Jogi és Igazgatási ügyekért felelős helyettes államtitkár; a kötetet méltatta Dr. Benkő Tibor vezérezredes, Honvéd Vezérkar főnök; bemutatta Dr. habil. Holló József Ferenc ny. altábornagy, miniszteri biztos; a szerzőknek és a Zrínyi Kiadó munkatársainak köszönetet Dr. Bíró László püspök, katonai ordinarius mondott. A könyvbemutatót moderálta Dr. Isaszegi János ny. vezérőrnagy a Zrínyi Kiadó mb. vezetője.
A Katolikus Tábori Püspökség részéről Berta Tibor ezredes általános helynök által összehívott, és Bíró László püspök által - vezetett közel két évvel korábbi - első megbeszéléseinken számomra körvonalazódott, hogy nemcsak egyszerűen hiánypótlásról van szó, hanem az egyedi ember, és közösségei identitásának megerősítéséről is. A kötetet olvasva, úgy gondolom, hogy csak az önértékeikre ráébredt nemzetek tudnak emberi léptékkel teremteni. Ilyen történelmi alapértékeink: az egyház és a honvédség. A kereszténység és a honvédség közösségmegtartó erejét nehéz, nem túlbecsülni a magyarság szempontjából. A közösséggel szemben e cselekvő hősiességben, nyílt fellépésben áll a legnagyobb felelősségérzet.

Mielőtt csupán legyintenénk a témára, célszerű mélyebben elgondolni e két emberi szükségletet. F. Braudel iskolateremtő francia történész megfogalmazásában, a civilizációk - és tegyük hozzá a nemzeti kultúrák - mélyén vallásos értékek rejlenek. Hozzátehetjük, hogy Isten dicsőítése, valamint nemzetek hősei, katonahősei történelmi tetteinek felmagasztalása, asszonyai és lányai szépségének megéneklése teremtette meg az emberiség intellektualitását, irodalmi-nemzeti azonosságtudatát, rituáléit, valamint más, közösségi tudatmezőit, eredetiségét. „Akinek országa van, annak csatája is van.” – tartotta egy középkori, hűbéres mondás. A csatákban hősök születnek. A hős fogalma, az intenzív életveszély jelenlétét feltételezi. A harci szituációkban a hőssé válást nem a külső ideológia feszítőereje, hanem a hazával való belső kapcsolat teremti meg, mert az önfeláldozást nem lehet megparancsolni. A hősiességhez katonai erények kellenek! Hazánk történelme azt mutatja, hogy elszántan, veszélyeket vállalva egyaránt hősök voltak: az arcvonal-áttöréseket vezénylő parancsnokok, az áttöréseket végrehajtó bátor katonák, és mindezekhez a harctér pergőtűzében lelki támaszt nyújtó, az elesetteket méltósággal temető papok. Történelmünkben nem parancsolták az önfeláldozást, azoknak a papoknak, pap-katonáknak sem, akik a magyarság vértanúi, hősei lettek, így - Tomori Pál (1475-1526), Apor Vilmos (1892-1945), Brenner János (1931-1957), Mindszenty József (1892-1975), és hosszan sorolhatnánk. „Kassai őrjárat” című munkájában írja Márai Sándor (Révai, 1941, 168. o.): „Valamiért élni, egy eszményért, egy hivatásért: ez a sorsunk. Ez az írók, a papok, a nevelő szellemű katonák dolga…A nyugati kultúra és civilizáció nem jöhetett volna létre nélkülük, s csak addig maradhat meg, míg alkotó, és hősies – teszi hozzá a költő.

A szerzők között is olyan neves személyiségeket sorolhatok fel, mint: S. em. R. Dr. Erdő Péter bíboros, Magyarország prímása, Esztergom-Budapesti főegyházmegye érseke, a Pápaválasztó Bíborosi Testület tagja; S. E. R. Gyulay Endre ny. Szeged-Csanád megyéspüspök, a MKPK volt alelnöke; S. E. R. Bíró László katolikus tábori püspök; Ft. Jákob János protestáns tábori püspök; Dr. Pomogáts Béla Széchenyi Díjas irodalomtörténész; Dr. Benkő Tibor vezérezredes HVKF.; Lőrincz Kálmán ny. vezérezredes, volt MHPK.; Dr. habil. Holló József Ferenc ny. altábornagy., c. egyetemi tanár, miniszteri főtanácsos; Dr. Laurinyecz Mihály egyetemi tanár (PPKE); Ft. Robert McCabe ír tábori lelkész; Ft. prof. dr. Eduardo Baura egyetemi tanár (Pontificia Universitá della Santa Croce (Róma); Mons. José Joaquin Matte Varas chilei püspök; S. E. R. Luc Ravel francia tábori püspök; S. E. R. Werner Freistetter osztrák tábori püspök; S. E. R. Frantisek Rabek szlovák tábori püspök; k, Frölich Róbert ny. dandártábornok, országos főrabbi; Köves Slomó tábori főrabbi; Tótha Péter Joel vezető tábori rabbi; Dr. Zakar Péter történész, főiskolai tanár; Ft. Dr. Újházi Loránd kánonjogász, tudományos főmunkatárs. A kötet 32 szerzős, magam is egyik szerzője vagyok. Néhány hivatkozással szeretném ráirányítani a figyelmet a kötet sokoldalú megközelítéseire: Erdő Péter a „Hadviselés és háború a katolikus egyház tanításában” című elemző tanulmányának összegzésében megállapítja, hogy „A háborúról szóló klasszikus tanítás olyan felismerésekből indul ki, amelyek a népek általános tapasztalatában, illetőleg a Biblia világában már a kereszténység előtt is jelen voltak. Jézus tanítása és az apostoli idők reflexiója egyszerre tükröz radikális állásfoglalást a béke, az önmérséklet és az igazságosság mellett, valamint realizmust a történelmi-társadalmi valóság vonatkozásában. A későbbi évszázadok során a kereszténység döntően befolyásolta a nyugati közgondolkodást és a politikai-etikai elméleteket.”1 A téma kapcsán fontos összefüggésekre irányítja a figyelmet Erdő Péter, mivel a nyugati katonai gondolkodás a háború lényegét, politikai-etikai elveit tekintve, áttörte a hagyományos keresztény elvek kereteit és szélsőségekben mozgott a 20. században is. Elég ezzel kapcsolatban két dologra gondolnunk, (i) a Nyugat a korabeli technika vívmányait – gáz, elektromosság, kémiai anyagok, atom – korlátlanul alkalmazta tömegpusztításra; (ii) a búr háborúkban (1880-81 / 1899-1902) - messze megelőzve a németeket – az angol hadsereg részéről elsőként alkalmazták az ellenség megsemmisítésére, a koncentrációs tábort (concentration camp). Benkő Tibor vezérezredes „A honvédelem küldetése – katonai hivatás a megváltozott biztonsági környezetben” című tanulmányában kiemelte, hogy: „Eritreától Ukrajnáig fel-fellángoló, eltérő intenzitású háborúkkal találkozunk, amelyek hátterében már nem csupán hagyományos területi, etnikai, vagy gazdasági konfliktusok állnak, hanem komplex, nehezen kezelhető kihívások, mint például a vízhiány vagy az extremista ideológiák terjedése.” Ebből adódóan a modern katonai gondolkodás, akkor lesz hatékony, ha a jelenkorunk összetett konfliktus helyzeteit, az eddig megszokott „bevett normalitástól”, konvencióktól eltérően elemzi. Luc Ravel francia tábori püspök tanulmányában hangsúlyozza, „A Biblia megmutatja nekünk, hogy a gonosz ismét kijelöli rémisztő útját, mert nem egy adott csoporthoz vagy generációhoz tartozik, hanem mindenütt ott van. Újjászületik újra és újra ott, ahol nem is várnánk. Amikor úgy akarunk véget vetni egy háborúnak, hogy egy népcsoportot kiirtunk, a fegyveres konfliktus százszor erősebben születik újjá.” Fontos gondolat ez, mert megerősíti Nietzsche felismerését, hogy soha nem lehetünk nyugodtak, mert a gonosznak is van jövője! E gonosz gyökereit, - mint Luc Ravel is hangsúlyozza - magunkban is, de hozzátehetjük, hogy társadalmaink intézményrendszereiben, s nagyvárosi mesterséges értékeinkben is kell keresnünk. Frölich Róbert ny. ddtbk., országos főrabbi szubjektív, de pontos visszaemlékezésében „A tábori rabbinátus újraindítása” írja az 1993. július 13-án elfogadott 1990. évi IV. törvényt módosításáról, mely így fogalmaz: „A katonai szolgálatot teljesítő a vallását - a katonai szervezet működési rendjével és a honvédelmi kötelezettség teljesítésével összhangban – szabadon gyakorolhatja.” Mint látható, kimaradt a gondok és egyeztetések sokaságát okozó: egyénileg.” – írja a főrabbi. Megjegyzem az „egyéni” kifejezés, más vonatkozásban is meghatározója a tömeghadseregtől eltérő profi hadseregnek, amikor a katona nemcsak egy szám, hanem egyéniség, neve, egzisztenciája van, értékeket választhat, építheti integritását, stb. Mindez minőségi különbség a korábbi időszakhoz képest, ami kihat az egész katonai kultúrára, benne a katonai felkészítésre a tiszt-, altisztjelöltek esetében is, a kiképzési módszerek megválasztására, és nem utolsósorban a katonai vezetésre. A hivatkozott tanulmányok is jól illusztrálják, hogy a közös szolgálat, közös tudásokat is magába foglal olyanokat, mint: a társadalom, a háború, és az ember természete, egzisztenciája; kulturális, etikai, oktatási, gondolkodási, valamint vezetési és szervezési stratégiák; szélsőségek, vallási szélsőségek; kölcsönös bizalom, együttműködés; a magyar nép és nemzet történetének-kultúrájának ismerete; a védelem iránti elkötelezettség, stb.

Ajánlom az információkban (is) gazdag kötetet, különös témája iránt érdeklődő olvasóknak, szakembereknek, tanároknak valamint a tiszt-, és altisztjelölteknek egyaránt.

Szentmise és szoboravató

Eredeti megjelenés. honvedelem.hu

A hódmezővásárhelyi Szentháromság-templomban tartotta ezüstmiséjét Szentesi Csaba őrnagy, a HM Tábori Lelkészi Szolgálat Katolikus Szolgálati Ág görög katolikus tábori lelkésze, amelyen részt vett tábori lelkészek közössége is. A huszonöt éve felszentelt pap ebből az alkalomból megkapta Ferenc pápa áldását, és ezüstmisés áldásként miroválásban részesítette a jelenlévőket, amely az Isten békességét közvetítette nekik.
Az ünnepi mise után a Szentháromság-templom mellett felállított Szent László-szobrot avatták fel. A szobrot Lantos Györgyi szobrászművész készítette és Kenéz Heka Etelka lovag, költő, énekművész, mecénás adományozta Hódmezővásárhely városának. Az ünnepségen dr. Kószó Péter alpolgármester mondott beszédet, majd Bíró László katolikus tábori püspök áldotta meg a szobrot. A rendezvényt a Szent László-induló zárta Hódmezővásárhely Helyőrség Zenekar előadásában.

 

A katonai a legnemesebb hivatás

Eredeti megjelenés: honvedelem.hu

Október 7-én mintegy 280 önkéntes területvédelmi tartalékos katona tette le esküjét az MH Bakony Harckiképző Központ központi gyakorló- és lőterén. Az eseményen részt vett dr. Simicskó István honvédelmi miniszter, Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, valamint dr. Benkő Tibor vezérezredes, Honvéd Vezérkar főnök. A területvédelmi tartalékosok a „Bevonulás 2017” elnevezésű gyakorlat zárónapján adtak számot tudásukról, majd átvették csapatzászlójukat, és ünnepélyesen esküt tettek. A Nyugat-magyarországi önkéntes területvédelmi tartalékosok menetzászlaját Kótai Róbert százsdos, tábori lelkész áldotta meg.

Megemlékező szentmise és könyvbemutató

Eredeti megjelenésés: honvedelem.hu és magyarkurir.hu

1849. október 6-án végezték ki Aradon az 1848-49. évi szabadságharc 13 honvédtisztjét, Pesten pedig gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt. A kivégzéssorozat a levert szabadságharc utáni megtorlások tetőpontja volt, amely a magyarság nemzeti gyásznapja lett. A kegyeletes esemény keretében az idén harmadik alkalommal emlékezett meg a Katolikus Tábori Püspökség katonai tiszteletadással egybekötött szentmisével a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Szent László Kápolnájában a mártírokról. A szentmisét dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek, Gyulay Endre szeged-csanádi emeritus megyéspüspüspök és Bíró László tábori püspök mutatta be a katonalelkészi kar tagjaival. A megemlékező szentmisén mások mellett részt vett a honvédelmi miniszter képviseletében dr. Földváry Gábor jogi és igazgatás ügyekért felelős helyettes államtitkár, dr. Benkő Tibor vezérezredes a Honvéd Vezérkar főnöke, dr. Patyi András a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora, dr. Lomnici Zoltán Emberi Méltóság Tanácsa elnöke, jelen volt több egykori vezérkar főnök, így Borsits László, Lőrincz Kálmán, dr. Szenes Zoltán, Végh Ferenc nyugállományú vezérezredesek, valamint dr. Orosz Zoltán altábornagy, Honvéd Vezérkar főnök-helyettes, a tábornoki kar több tagja, a Magyar Honvédség alakulatainak parancsnokai és képviselői. A liturgia zenei szolgálatát az MH Légierő Zenekar Veszprém látta. A szentmise homíliáját Bábel Balázs érsek mondta, mely teljes terjedelmében honlapunkon itt olvasható: http://www.ktp.hu/document/2017-babel-balazs-ersek-beszede-az-aradi-vertanuk-emlekmisejen

A megemlékező szentmise után a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Széchenyi Díszteremben mutatták be a Közös küldetésben - Katona és lelkész az ember és a nemzet szolgálatában című könyvet. Bevezető gondolataiban Berta Tibor a Tábori Püspökség nevében köszönte meg a kötetben tanulmányt író szerzők munkáját, majd Bábel Balázs köszöntötte a könyvbemutató résztvevőit, köztük Boross Péter volt miniszterelnököt. Az érsek kifejtette: a könyv hiánypótló alkotás, mivel magyar nyelven még nem jelent meg hasonló munka. Földváry Gábor helyettes államtitkár Simicskó István honvédelmi miniszter köszöntését tolmácsolta, és reményét fejezte ki, hogy a könyv az ifjabb generációk érdeklődését is fel fogja kelteni. Az államtitkár elmondta, a magyarok felismerték: lélek és szellem ereje nélkül hiábavaló minden fáradozás, ami stabilitást, biztonságot, vagyis jövőt kíván építeni. „A mi feladatunk ebben a történelmi helyzetben, hogy fejet hajtsunk a katonák és a lelkészek előtt, akik hivatásként választották annak megőrzését, amit eleinktől örököltünk, a hazánkat és a hitünket” - hangsúlyozta. Dr. Benkő Tibor vezérezredes, Honvéd Vezérkar főnök úgy fogalmazott, a katonák a tábori lelkészeknél találják meg a lelki nyugalmat például a külszolgálatban. Hangsúlyozta, hogy az élet értékét csak az a szolgálat adhatja meg, amely az emberek felé fordul. Bíró László tábori püspök nyilvánított köszönetet a kötet összeállításáért, majd felidézte, hogy amikor hivatalba lépett, olyan művet keresett, melynek segítségével meg tudta volna fogalmazni a tábori püspökség identitását, azonban azt tapasztalta, hogy ezen a területen szakirodalomból még hiány van. Ekkor fogalmazódott meg benne az öltlet egy kötet összeállítására, amely nemcsak a tábori lelkészi szolgálatnak segít megfogalmazni az identitását, hanem a honvédelmet is segíti, hogy jobban megismerhessék a Tábori Püspökség munkáját. Bíró László kifejtette, a kötet nemcsak hiánypótló, hanem úttörő mű: kezdet, amely folytatást kíván, nyitány, ami egymás felé nyit, hogy egyre mélyebbről fogalmazzuk meg a közös szolgálatot. Dr. Holló József nyugállományú altábornagy, miniszteri biztos, a kötet egyik szerkesztője elmondta, a katonalelkészek, tábori püspökök, rabbik tanulmányait, esszéit tartalmazó könyvön összesen 32 szerző dolgozott.

Területvédelmi tartalékosok eskütétele

Eredeti megjelenés: honvedelem.hu

„A hazát önként szolgálni a legmagasabb szintű nemzettudat megnyilvánulása” – mondta dr. Simicskó István honvédelmi miniszter Hajdúhadházon, ahol 284 önkéntes területvédelmi tartalékos tette le az esküt október 3-án, kedden. Az MH 5. Bocskai István Lövészdandár hajdúhadházi Vay Ádám Kiképzőbázisán október 3-án tette le esküjét az a 284 önkéntes területvédelmi tartalékos katona. Az alapfelkészítést befejezve a gyakorlat nyilvános napján a tartalékosok dr. Simicskó István honvédelmi miniszter, dr. Benkő Tibor vezérezredes, Honvéd Vezérkar főnök és Huszár János altábornagy, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka jelenlétében mutatták be az általános lőkiképzés, az alaki kiképzés, a területvédelmi gyakorlatok, valamint a katonai közelharc foglalkozásokon elsajátított tudásukat. Az önkéntes területvédelmi tartalékosok ünnepélyes eskütételén a csapatzászlót Szentesi Csaba őrnagy, görög katolikus tábori lelkész áldotta meg.

Kálinger Roland tábori lelkész előadása

Eredeti megjelenés: honvedelem.hu

„Egy tábori lelkész élete a misszióban” címmel tartott előadást a napokban Budapesten, a Stefánia Palota − Honvéd Kulturális Központban Kálinger Roland őrnagy, Rozsé atya, az MH 86. Szolnok Helikopterbázis tábori lelkésze. Előadása során beszélt arról, hogy milyen egy tábori lelkész élete, mi a feladata, illetve mik az örömök és mik a gondok, amelyek előfordulnak munkája során. „A misszió a tábori lelkészi szolgálat habostortája” – kezdte előadását az őrnagy. „Minden van benne. Minden amiért az ember pappá lett és minden amiért az ember katona lett.” Kálinger őrnagy beszédében kitért a tábori lelkész feladataira is. Mint megtudtuk: mindig és mindenben rendelkezésre kell állnia. „A misszió parancsnokának, a Magyar Honvédség vezetésének, a tábori lelkésznek és minden katonának az a legfontosabb, hogy veszteség nélkül teljesítsünk egy missziót” – hangsúlyozta Rozsé atya. Hozzátette: az is nagyon fontos, hogy az ember lelkileg is épen jöjjön haza. Az előadásában az atya kiemelte: a misszió alatt nem csak a katonával, hanem az otthon maradt családdal is foglalkoznia kell egy tábori lelkésznek. „A katonán keresztül kell elérni a családot. Fent kell tartani a katonában azt a tudatot, hogy szeretik őt és várják haza” - fogalmazott. És hogy milyen szerepet tölt be egy katona életében a vallás egy misszió során? „Van az a mondás, hogy zuhanó repülőgépben nincsen hitetlen, ateista ember. A misszió, mint minősített környezet, az emberből sokkal inkább felszínre hozza a hit iránti vágyat, a ragaszkodást, aminek köszönhetően jobban megnyílnak a katonák” – válaszolta érdeklődésünkre Kálinger Roland őrnagy. Hozzátette: ha nem is a legelső helyen szerepel a katonák életében a hit, de missziók során mindig előbbre helyeződik. Végezetül arra a kérdésre is választ kaptunk, hogy kibe kapaszkodhat egy lelkész a misszióban? Mint mondta: a barátokba, a többi tábori lelkészbe, illetve a Jóistenbe.

XXIII. Nemzeti Katonai Zarándoklat

Eredeti megjelenés: honvedelem.hu

„A zarándoklat annyit tesz, mint úton lenni. Jönni, elindulni az egyik helyről és megérkezni egy másik helyre. De ha csak valóban ennyi lenne, akkor nem létezne a zarándok szó, csak az utazót használnánk” – mondta Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára szeptember 23-án Budapesten, a máriaremetei kegytemplomban.
A miniszterhelyettes a XXIII. Nemzeti Katonai Zarándoklat résztvevőit köszöntve úgy fogalmazott: a zarándoklat nemcsak egy fizikai utazás, egy távolság megtétele, hanem egy lelki-szellemi utazás és imádság is. „Bízom benne, hogy azok, akik ma ezt a zarándoklatot megtették, nemcsak fizikai értelemben érkeztek meg a máriaremetei kegytemplomba, hanem teljesült az a vágyuk és céljuk, amivel elindultak” – mondta Vargha Tamás.
A zarándoklat katonai tiszteletadással bemutatott szentmiséjén Bíró László katolikus tábori püspök elmondta: a Nemzeti Katonai Zarándoklat minden esztendőben Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepéhez kötődik. Homíliájában úgy fogalmazott: közös felelősségünk, hogy visszatérjünk a gyökereinkhez. „A mai zarándoklat segítsen minket abban, hogy a béke betöltsön bennünket” – mondta a tábori püspök. A HM Katolikus Tábori Püspökség által szervezett zarándoklaton és szentmisén mintegy háromszázan vettek részt. A rendezvényt mások mellett megtisztelte jelenlétével dr. Földváry Gábor, a Honvédelmi Minisztérium jogi és igazgatási ügyekért felelős helyettes államtitkára, valamint dr. Orosz Zoltán altábornagy, Honvéd Vezérkar főnökhelyettes is. A szentmise zenei szolgálatát ebben az évben is a Légierő Zenekar Veszprém látta el, Katona János alezredes, karnagy vezetésével. A Magyar Tartalékosok Szövetsége Pest Megyei Szervezete meghívására részt vettek a szentmisén az olaszországi Feltréből érkezett katonai hagyomáynőzők.

A szentmise után adták át a Kapisztrán Szent Jánosról elnevezett elismeréseket. Az első alkalommal a 2014-es Nemzeti Katonai Zarándoklaton kiosztott kitüntetéssel azokat a katonáknak, kormánytisztviselőknek, közalkalmazottaknak a munkáját ismerik el, akik segítik a tábori lelkészek tevékenységét, vagy pedig valamilyen módon támogatják a tábori püspökséget. Idén a Kapisztrán Szent János Arany Érdemérmet Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes vehette át Bíró László katolikus tábori püspöktől.

Ezüst Érdemérem elismerést kapott dr. Földváry Gábor, a tárca jogi és igazgatási ügyekért felelős helyettes államtitkára, valamint dr. Ruszin Romulusz, az MH 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnoka. Bronz Érdemérmet Dombóvári Piroska és Bátor Ferenc alezredes vehetett át. Kapisztrán Szent János Ezüst Emlékérmet Berkecz Gábor és Szombathy Árpád Csaba alezredes; Bronz Emlékérmet pedig Nyitrai Csaba alezredes, Langenbrinck Katalin alezredes és Keresztúri Zoltán őrnagy kapott. Kapisztrán Szent János Elismerő Oklevelet Mayer Péter tartalékos alezredes, Barta Albert százados, Gerecs Roland főhadnagy, Kiss Balázs főhadnagy, Györe-Szűcs Miklós hadnagy és Rovó Róbert szakaszvezető kapott. Kapisztrán Szent János Emléklapot Nagy István nyugállományú alezredes, Czoller Lászlóné törzsőrmester, Székely Róbert tizedes vehetett át.

A Nemzeti Katonai Zarándoklat végén Vargha Tamás elmondta: a mostani zarándoklat az idei évben már a második volt a júniusban Somogyváron megrendezett Szent László Katonai Zarándoklat mellett. Mint fogalmazott nagy megtiszteltetés volt számára átvenni a Kapisztrán Szent János Arany Érdemérmet, amellyel szeretné megköszönni a tábori lelkészek szolgálatát, akik nemcsak itthon, a laktanyákban, hanem a külföldi missziókba is jelen vannak. Bíró László katolikus tábori püspök lapunknak nyilatkozva hangsúlyozta: nagy öröm számára, hogy fokozatosan emelkedik a zarándoklaton résztvevő egyenruhások száma. „Abban bízom, hogy az identitását vesztett Európában kezd visszaszivárogni az emberek szívébe a hit” – mondta.
A Kapisztrán Szent János Elismerések ünnepélyes átadása után a jelenlevők Petrás Mária Príma Primissima- és Magyar Örökség díjas népdalénekes előadását hallgathatták meg. kegytemplomban. Az ebéd utáni időben a Langaléta Garabonciások előadását tekinthették meg az érdeklődők a kegytemplom-bazilika előtti parkban. A zarándoklat ideje alatt Kálinger Roland őrnagy, tábori lelkész vezetésével LOVAGI5PRÓBÁN lehetett részt venni, amelyet több mint 40 gyermek és tíz felnőtt is teljesített. A zarándoklat résztvevői a délután Sándor Zsolt őrnagy vezetésével megismerkedhettek a Honvéd Zrínyi SE Katonai Lovas Szakosztály életével és tevékenységével.

 

Katonalelkészekkel készült interjúk a Mária Rádió Magazinban

Takács Tamás alezredes, kiemelt vezető tábori lelkész

Hrabóczki József Sándor: A napokban olvastam arról, hogy 10 év alatt közel 20%-al csökkent a katolikus papok száma Magyarországon és az utánpótlás is igen megcsappant. A tábori lelkészeknél hogyan áll a helyzet?

Takács Tamás: Egy öreg tanárom oktatott arra minket, hogy hazudni lehet igennel, nemmel és statisztikával. Ezzel csak arra szeretnék utalni, hogy nem a számok a fontosak, hanem a mögöttük álló emberek „minősége”. Állománytábla szerint nálunk egy üres hely van. Tudom, azt is, hogy mi, tábori lelkészek, nem vagyunk tökéletesek, de azt hiszem panaszkodni sincs okunk.

HJS: A szülei hogyan fogadták, hogy pap lesz és a tábori püspökséghez kerül? Mit kapott tőlük útravalónak?

TT: Édesapám teljesen rám bízta a döntést. Édesanyám jámbor, de őszinte ember lévén azt mondta: „Kisfiam, én sokat imádkoztam a papokért, de ennyire nem akartam.” Amikor pedig megszületett bennem a „váltás” gondolata, akkor már eléggé „megismertek” ahhoz, hogy csendben támogassák döntésemet. Útravalóul pedig adtak hozzá sok szeretetet és tisztességet.

HJS: A többi felekezet lelkészeivel milyen a kapcsolata?

TT: A Tábori Lelkész Szolgálat három önálló szolgálati ágból áll. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy semmi közünk nincs egymáshoz, de nyilvánvalóan nem avatkozunk bele a többiek belső ügyeibe. Az is magától értetődő, hogy az emberi tényezőket figyelembe véve, a lehető legnagyobb mértékben próbáljuk támogatni egymást, hiszen a „szolgálat”, mint olyan közös feladatunk.

HJS: Iskolákban megfordulva sokszor megdöbbentő jelenségeket tapasztalok a fegyelem terén, sokszor gondolok arra, nekünk ilyet nem volt szabad. A katonaság viszont a fegyelemre (is) épül. Ott mi a helyzet manapság?

TT: Abban a közegben, ahol a résztvevők akár az életüket is képesek egymásra bízni, előbb-utóbb kialakul a fegyelem és a megbízhatóság légköre. Aki ebben a csapatban akar játszani, az betartja a szabályokat, így a fegyelmet is, aki nem, az választ magának másik csapatot. Úgy gondolom ez a normális emberi együttélés alapszabálya és remélem nem csak a katonák között.

HJS: Manapság „divat” átverni a tanárt, a főnököt, nem meglepő, amikor beszólnak egy rendőrnek. Van még tekintély a mai világban?

TT: Az igaz tekintély sohasem öncélú. Ha egy vezető tekintélyét nem azért fogadják el, mert neki van a legnagyobb hangja, vagy ő a legerőszakosabb, hanem megismerik és elfogadják képességeit, céljait, akkor nem okoz problémát a követése. Még azon az áron sem, ha időnként le kell mondani a saját akaratunkról, hogy közösen elérjük a célt. Természetesen, mint minden értéket képviselő dolog ez is idővel, és közös tapasztalások után alakul ki. Ebből pedig a mai világban egyre kevesebb van.

HJS: Sok embernek csak annyi célja van, hogy ki tudja fizetni minden hónapban a számlákat, csekkeket, hogy ne rúgják ki a munkahelyéről, hogy a gyerek valahogy elvégezze az iskolát. Ez lenne ma a túlélés?

TT: A túlélés (különösen katonai értelemben) nem céltalan vegetálást jelent. Nem csupán az a cél, hogy legyen mit enni, inni és legyen hol aludni, bár sokszor ezeknek a megteremtése is embert próbáló lehet bizonyos körülmények között. Aki mindig csak a minimumra törekszik, megfosztja magát a fejlődéstől és a tökéletesedéstől. Időnként szükséges, hogy az ember egy-egy látszólag szükségtelen, és emberfelettinek látszó feladatot is megpróbáljon megoldani, leküzdhetetlennek látszó akadályokkal is megpróbáljon megmérkőzni. Ezek a küzdelmek (még ha nem is mindig járnak sikerrel) hosszútávon többé, tökéletesebbé és egyben alázatosabbá is teszik az embert.

HJS: Az Ön szolgálati helyén milyen gondok és milyen örömök vannak a mai időkben?

TT: A szolgálati hely eléggé tág fogalom. Én, ha az állandó lakcímemet kérdezik, többnyire az autóm rendszámát adom meg. Ettől függetlenül bárhol vagyok, és bármikor is van az a bizonyos „mai idő”, nem gondolom, hogy a katonák problémái nagyban különböznének a civil problémáktól. Talán a megoldásaik a problémákra egy kicsit mások, ez az élethelyzetükből is fakad, de a bánat és az öröm ugyanúgy része a mindennapjainknak. Az egyiket elviseljük, a másikat pedig megpróbáljuk minél többször észrevenni.

HJS: A magyar történelemből ki a pap és ki a katona példaképe?

TT: Bár fontosnak tartom, főleg a felnövekvő nemzedék miatt, hogy legyenek követhető példák a régi időkből, de személy szerint én jobban ragaszkodom a jelenkorom példaképeihez: egy-egy talán alig ismert, de egy életet végig küzdő nagyszülőhöz, és talán egy-két baráthoz is, akinek soha nem mondanám a szemébe, hogy példaképemmé vált…

HJS: Gyerekkorában mi szeretett volna lenni?

TT: Az első nagy célom (úgy három évesen) az volt, hogy kukás legyek. No nem akármilyen, hanem aki az autó hátulján jobbra-balra leng a kanyarokban. A kukásautó képe eltűnt, de a kanyargós utazás megmaradt. Sok-sok kacskaringón és átgondoláson keresztül jutottam ide.

HJS: Ha nem tábori lelkész lenne, hol, milyen területen szeretne pap lenni, és ha nem lenne pap, milyen fegyvernemnél szolgálna szívesen katonaként?

TT: A „ha” nem tartozik a kedvenc szavaim közé, ezért csak úgy céltalanul nem is használnám. Tábori lelkész vagyok, és amíg a „Legfőbb Parancsnok” is úgy látja jónak, az is maradok. Ja, hogy közben egy kicsit úszik, és a hegyekben rohangál az ember, vagy éppen ejtőernyővel kiugrik egy helikopterből, az már csak hab a tortán…



Szentesi Csaba őrnagy, görög katolikus tábori lelkész

Hrabóczki József Sándor: Amikor eldöntötte, hogy pap lesz, gondolt arra, hogy tábori lelkészként fog szolgálni?

Szentesi Csaba őrnagy, görög katolikus tábori lelkész: Soha nem gondoltam volna, hogy sorkatonai szolgálatom letöltése után valaha is valamilyen közöm lesz még a Honvédséghez. De, ahogy mondani szokás, Isten útjai kifürkészhetetlenek.

HJS: Mi motiválta, hogy tábori lelkész legyen?

SzCs: Keresztes Szilárd püspök motivált. Ugyanis közölte velem, hogy Debrecenbe helyez és tábori lelkész leszek.Kb. annyit tudtam a tábori lelkészségről, mint Péter apostol az emberhalászatról.

HJS: Minden embert anya szült, a katonát is, az ellenséget is. Hogyan van jelen az anyakép a fegyveres harcra kiképzett katonáknál?

SzCs: Nem tudom, erről soha nem esett szó.

HJS: Szokott találkozni a katonák édesanyjával? Miről beszélgetnek ilyenkor?

SzCs: Ha ritkán találkozom katona édesanyjával, mindig nagy büszkeséggel beszélnek fiaikról.

HJS: Az Ön édesanyja mit adott az Ön hivatásához?

SzCs: Az egész életét. nem gondolta, hogy pap leszek, ahogy én sem. ez Jézus ötlete volt. Mondhatom, jó ötlet volt!

HJS: Az Ön szolgálati helyén milyen gondok és milyen örömök vannak a mai időkben?

SzCs:Nagyon sok örömöm van. Debrecen helyőrségben csupa kedves, segítőkész, rendes kollégám van. A gond ugyanaz, mint a civil éleben:érték és hitvesztés nagyvilági káosszal fűszerezve. Nehéz utat találni a szeretet Istenéhez.

HJS: A magyar történelemből ki a pap és ki a katona példaképe?

SzCs: Papi példaképeim: Néri SzentFülöp, az Újszövetségből Péter apostol, és dr. Bacsóka Pál görögkatolikus áldozópap.

HJS: Gyerekkorában mi szeretett volna lenni?

SzCs: Autovillamossági szerelő.

HJS: Ha nem tábori lelkész lenne, hol, milyen területen szeretne pap lenni, és ha nem lenne pap, milyen fegyvernemnél szolgálna szívesen katonaként?

SzCs:Ha nem lennék tábori lelkész, akkor egy olyan faluban lennék pap, ahová a madár is három napi hideg élelemmel indulna el. Oda vonzanám a lelkileg megsérült embereket meggyógyítani.

HJS: Mi az amit el szeretne még mondania civileknek a hivatásáról, a katonákról, az édesenyákról?

SzCs: Imádkozzanak a kaonákért! Szüntelen imádkozzanak a katonákért és családjukért!Kérem a férfiakat, jelentkezzenek tábori lelkésznek. Egyre nagyobb szükség van ránk!



Markovics Milán Mór százados, tábori lelkész

Hrabóczki József Sándor: Ön fiatal pap. A fiatalságnak az előnyét vagy hátrányát érzi inkább a honvédségnél?

Markovics Milán Mór: Az egyik érdekes tapasztalatom, hogy bár a harmincas éveim közepén járok a húszas éveikben járók öregként kezelnek. Ez a társadalom felgyorsult változásának is köszönhető. Meglepődnek ezért, amikor filmsorozatokról, okostelefonos alkalmazásokról kezdenek el beszélni nekem, és én nem bután nézem a fejüket. Vannak azért nagy különbségek is. Az Y – amiből pedig bennem is van sok – és Z generáció erős alapok nélküli magabiztosságával már nehezen tudok mit kezdeni. Azzal is, hogy hozzászoktak, hogy a számítógépen elég beírni ennyit: „fáradt vagyok” és ezzel egyoldalúan befejezni egy beszélgetést részükről, amit szeretnek élőben is eljátszani másokkal, ami az idősebbekkel szemben és a Honvédségben nem szerencsés viselkedés.

HJS: A monogramja MMM. Van e mögött valami családi történet?

MMM: Azt mondják, hogy amikor megláttak az orvosok és ápolók csak dörzsölték a fejüket és csak annyit motyogtak halkan: „mmm”. Hogy ez jót vagy rosszat jelentett nem tudom. A viccet félretéve, valamiféle sajátos hovatartozás érzés volt a motiváció, hogy a családunkban mindenki M betűs nevet kapjon. Először csak Mór voltam, aztán egy-két nap után Milán is. Szeretem a nevemet, sok különös dologra jöttem rá vele kapcsolatban, amit mások is kikutathatnak, ha van erre érdeklődésük.

HJS: Mostani számunkban is többször foglalkozunk az életvédelemmel. Sajnos sokszor tapasztaljuk, hogy a jog és az erkölcs nincs mindig szinkronban. Alaptörvényünk pl. a fogantatástól védi az emberi életet, ugyanakkor a törvények széles körben engedélyezik a terhesség megszakítást. De mondhatnánk más példákat is.

MMM: Az erkölcs szót lerombolom az előadásaim elején. Sokan elavult szokások és elvárások összességét értik ugyanis alatta. Nem mindig alaptalan ez a gondolat, de az erkölcs több ennél. Ahhoz, hogy biztonságban érezzük magunkat egy közösségben lényeges szerepe van az íratlan szabályoknak, ami az erkölcs alapja. Ha egy férfi elengedi a feleségét egy jó barátjával, hogy menjenek együtt valahova, nyugodt lehet, hogy nem fogja megcsalni a felesége közben? Nem azért lesz nyugodt, mert van ilyen jogszabály. Senki sem szeretne olyan világban élni, ahol erkölcsi alapelveket nem tartanak lényegesnek. Nem kötelez senki sem arra, hogy figyeljünk erre, de így lassan magunkat emésszük fel és helyünkre lépnek olyanok, akiknek fontos.

HJS: Milyen lelki tényezők segíthetik a katonát abban, hogy egy krízishelyzetben helyes döntést hozzon? Sokszor ezekben a helyzetekben emberéletről van szó. Fel lehet erre készíteni egy katonát?

MMM: Krízishelyzetben az ember nem tudatos. Akkor a beidegződött és ösztönös reakciókig bomlik le az emberi válasz. Az úgynevezett „drillezés” az, amikor hasonló szituációt alkot az ember és begyakorolja mit kell tegyen. Az tud krízishelyzetekben hatékonyan, illetve helyesen dönteni, aki újra és újra, számos alkalommal begyakorolja ezt. A hatékonyságra és bizonyos fokig a helyes döntésre „drillezik” a katonákat. A kiképzés alakításában ezért sok feladata van és lenne még a katonalelkészeknek.

HJS: Miket tart korunk legjellemzőbb téveszméinek?

MMM: Sok van, nehéz sorrendbe állítani őket, ezért csak példát tudok hozni. A tömegtájékoztatási eszközök mára igazi manipulációs eszközökké is váltak. Amikor néhány évvel ezelőtt elhangzott rólam a TV-ben, hogy éppen nem sportolok, mert megsérültem téves információ volt, amit a riportot készítő értett félre. Amikor felhívtak, hogy jobbulást kívánjanak hiába mondtam, hogy nem sérültem meg, a válasz az volt: „de hát a TV-ben mondták!” A másik téveszme, hogy a nőkkel elhitették nem azzal lesznek egyenjogúak, hogy tökéletesebb nők lesznek, hanem hogy utánozzák és felülmúlják a férfiakat. Ez kihat a párkapcsolatra és a családi életre. Olyan sokan vannak ilyen formán bajban, hogy van, amikor csak egy héttel későbbre tudom ígérni valakinek a beszélgetést, és ők még csak azok, akik segítséget kérnek.

HJS: Mostani számunkban a A gyermek áldás rovatunkban arról írunk, hogy egyszerűsíteni kellene életünket. Túl bonyolítjuk a világot. Ön szerint mik az élet alapvető kérdései?

MMM: Székely János püspök úr egyik találó példáját idézném erre. Ha az ember felébred egy száguldó vonaton, amelyről nem tudja, honnan indult és hova tart, és azt sem tudja, hogy ő vagy a vonat hogyan került oda, akkor logikus feltenni a kérdést: mit keresek én itt, és mi az úti cél? Ezzel szemben igen szegényes gondolkodásra vall csupán a büfékocsi felől érdeklődni.

HJS: A szülei hogyan fogadták, hogy pap lesz és a tábori püspökséghez kerül? Mit kapott tőlük útravalónak?

MMM: Amikor elmondtam az autónk hátsó üléséről – talán azért onnan, mert akkor koncentrálniuk kellett valami másra is –, hogy pap szeretnék lenni olyan érzés volt, mint amikor két évvel korábban a barátnőmről tudósítottam őket. Izgalmas pillanat, de csak rövid ideig tart. Nálunk mindig valami ideális keveréke volt a konzervatív és liberális gondolkodásnak, ezért bár azt hiszem lettek volna határok, ez még azon belül volt, ami miatt nem kellett kézifékes megállást produkálni. Hogy mit kaptam tőlük? Azt gondolom, hogy éppen azt kaptam tőlük, amire leginkább szükség van arra, hogy meg tudjam különböztetni a jót a rossztól és, hogy jól érezzem magamat a büfékocsiban, de ne annyira, hogy mások mondják meg nekem mi az.

HJS: Az Ön szolgálati helyén milyen gondok és milyen örömök vannak a mai időkben?

MMM: A tatai helyőrség egyszerre lehetőség és óriási kihívás. Az ország egyik legnagyobb alakulata, ami nagyon sok embert, rengeteg eseményt is jelent, ugyanakkor számos helyről, az ország legmesszebbi vidékeiről is járnak emberek oda dolgozni. A sok feladat, a sajátos élethelyzet, sokféle ember nagyon megnehezíti a lelkipásztori munkát. Nem mondom van, amikor elszontyolodok, de éppen ebből a helyzetből is tanulhattam sokat. Az egyik ilyen, hogy nem működnek a plébánia rendszerre kialakított módszerek, így úttörővé kellett lennem, igaz nem a piros nyakkendős. A zöld viszont nagyon vonzott, így alapítottam egy cserkészcsapatot Tatán, három nagyon agilis felnőttel, amely csapatnak tagjai között katonák gyermekei is vannak. Ennek már most is számos gyümölcse lett.

HJS: A magyar történelemből ki a pap és ki a katona példaképe?

MMM: Katona példaképem a két nagyapám. A háborúban formálisan ellenségek voltak, persze valójában sosem. Amikor szüleim összeházasodtak és rokonok lettek, együtt nézték a TV-t, azt mondták a háborús beszámolóra, hogy „ez nem is így volt”. Ez volt az egyik, ami elültette bennem a bogarat, hogy ne engedjem magamat megvezetni. A papról egy rabbi jutott eszembe: Gamáliel. Jól tudott beszélni és ügyes politikus volt. Amikor a keresztényeket, Péterrel az élen bevádolták és ő ügyesen – vagy bölcsen – lecsendesítette a feldühödött főtanácsot egyből példaképpé lett.

HJS: Ha nem tábori lelkész lenne, hol, milyen területen szeretne pap lenni, és ha nem lenne pap, milyen fegyvernemnél szolgálna szívesen katonaként?

MMM: Ahogy a fröccsben nehéz megkülönböztetni a bort a víztől valahogy nálunk otthon ilyen volt a politika és minden más a családban. A vacsoránál, nyaraláson vagy rokonok látogatásánál, a téma főleg politika volt. Minden családtagomnak valamilyen formában köze volt a politikához akár szervezőként, akár képviselőként. Azt hiszem a politikai pálya lenne ezért az alternatíva, mert ebben nőttem fel és könnyen eligazodok benne ma is. Jóllehet katonalelkészként a pártpolitikáról sem nem beszélek, sem nem írok, a politika általános értelemben most is szervesen része az érdeklődésemnek és bizonyos területeken a szolgálatomnak is.



Horváth József őrnagy, tábori lelkész

Hrabóczki József Sándor: Sokan nem tudják igazán, mi a feladata egy tábori lelkésznek?

Horváth József: Az első kérdésre felsorolással válaszolnék:liturgia végzése, szentségek kiszolgáltatása, hittanórák, bibliaórák , megtartása, bizalmi fórum biztosítása a katonák számára; emberi családi vagy más problémák meghallgatása rendezése, katonák és családtagjaik részére végzett egyéb egyházi szolgálat / keresztelés temetés esketés/ karitatív tevékenység végzése, igény szerint részvétel, szolgálat a honvédséget érintő állami és egyházi ünnepeken.

HJS: Mostani számunk vezértémája az élet védelme. Ha egy katonatiszt hallja ezt a két szót, neki mi jut eszébe először erről?

HJ: Az élet védelme egyenlő a haza védelmével. Márai Sándor sorait idézve: „A haza nem csak föld és hegy halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőkben, kenyér és tej, nem. A haza te vagy, szőröstül, bőröstül testi és lelki mivoltodban; ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életedet alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is”. Az avatásakor elmondott eskü is erre figyelmezteti „Életem árán is megvédem”.

HJS: Ön elsősorban pap, vagy katona?

HJ: A tábori pap speciális beosztást tölt be, hasonlóan az orvoshoz, jogászhoz, így tehát papi hivatását gyakorolja a honvédség kötelékében. Így elsősorban pap vagyok.

HJS: Volt-e olyan helyzet, amikor a pap szembekerült a katonával?

HJ: Ilyen helyzet nem volt.

HJS: Az Ön szolgálati helyén milyen gondok és milyen örömök vannak a mai időkben?

HJ: Annyit mondanék ezzel kapcsolatosan, gondjaikban, problémáikban, ha megkeresnek velük, igyekszem segíteni, mellettük állni. Ha szolgálati vagy családi örömeiket, megosztják, velem igyekszem együtt örülni velük. Hiszen a megosztott öröm kétszeres öröm.

HJS: Ha egy katona meggyónja önnek, hogy súlyos szolgálati muasztást követett el, a gyónási titok miatt, Ön, mint katonatiszt „nem is tudhat erről”. Volt már ilyen helyzete és hogyan kezelte?

HJ: Őszintén szólva ilyen esetem nem volt.

HJS: Gyerekkorában mi szeretett volna lenni?

HJ: Gyermekkoromban, amikor először katonát, határőrt láttam, gyalog, lóháton, rendezett ruházattal felszereléssel, akkor jött először a gondolat, hogy én is ilyen szeretnék lenni. Ez a gondolat, elhatározás csak erősödött bennem. Igazán sohasem mondtam le róla még akkor sem, amikor az Úr hívásának engedelmeskedve vállaltam a papi hivatást.

HJS: Mikor és hogyan döntötte el, hogy tábori lelkész lesz? A pap vagy a katona volt előbb?

HJ: A papszentelés után, nyolc év egyházmegyei szolgálat következett, ez alatt született meg bennem a végleges döntés, hogy vállalom ezt a szolgálatot. A katonasággal, a valóságban először sorkatonaként találkoztam, a szemináriumi évek előtt. A későbbiekre tekintve jó alapnak bizonyult. Ebben az évben lesz tizenöt éve, hogy hogy Isten kegyelméből tábori lelkész vagyok.

HJS: A magyar történelemből ki a pap és ki a katona példaképe?

HJ: 1848-49 ből Mednyánszky Cézár nevét említeném meg. Ő Görgey tábornok seregében lett tábori pap. Naplójából: „ A friss katonai csapatok éltető ereje a harci lelkesség. Mennyire növelné elszántságukat, ha a csapatparancsnok mellett fegyvertelen pap is vezeti őket rohamra. Kápolnánál is vörös talárban és keresztel a kezemben lovagoltam csapataim között. lelkesítettem a honvédeket, bátorítottam az újoncokat.” Így volt ez mindenütt, ahol Görgey csapatai megütköztek az osztrákokkal.

HJS: Egy katonának mégis csak az a feladata, hogy ha kell, öljön is. Ez hogyan egyeztethető össze az 5. parancsolattal?

HJ: Az 5 parancsolat alatt az van ne légy gyilkos a saját szándékodra. A katona a fegyvert sem a saját szándéka szerint használja, a fegyverhaszálatnak megvan a szigorú kötelme. A jó katona fegyverével mások életét védi.

HJS: Ha egy mai fiatal Önhöz fordulna, hogy tábori lelkész szeretne lenni, Ön milyen útravalóval látná el?

HJ: Tanúságtételként adnám tovább mindazt, amit magam is megéltem, megtapasztaltam.

HJS: Ha nem tábori lelkész lenne, hol, milyen területen szeretne pap lenni, és ha nem lenne pap, milyen fegyvernemnél szolgálna szívesen katonaként?

HJ: Egy plébániai közösség, ahol papként szívesen szolgálnék, ha nem lennék tábori lelkész. Katonaként a díszelgés vonzott mindig, így valószínű a koronaőrségnél.



Kálinger Roland őrnagy, tábori lelkész

Hrabóczki József Sándor: Hogyan és mikor dőlt el, hogy tábori lelkész lesz?

Kálinger Roland: 2009-ben lettem tagja a tábori lelkészi csapatnak. Az első felkérést 2005-ben a Kölni Ifjúsági Világtalálkozón kaptam az akkori tábori püspöktől és pár évig a fiókban pihent a terv. A 2008-as esztendő végén felvettem a kapcsolatot Berta Tibor ezredes úrral és Hankovszky Béla őrnagy úrral és feltettem a kérdést, hogy kellek e még a tábori lelkészi szolgálatba? A válaszuk egyértelmű volt, hiszen a következő évben az új tábori püspök, Bíró László katonai ordinárius már fel is vet.

HJS: Mostani számunk a halál és az örök élet. Mi jut eszébe először erről?

KR: Vannak olyan emberek és katonák, akik a hit felől közelítik meg a halál és örök élet kérdését és vannak olyan emberek és katonák, akik a hitet mellőzve szeretnének válaszokat kapni. Szoktam őket bíztatni, hogy ha már elfogadják az én álláspontomat és meghallgatják a válaszomat az már az első lépés a hit felé.

HJS: A katonák kiképzésébe az ölés is beletartozik. Milyen hitbéli és lelki konfliktusok alakulnak ki ezzel kapcsolatban egy katonában?

KR: Az orvosok is tanulják, hogyan kell végtagokat amputálni, még sem csinálják nap mint nap. Ahogy az orvosi hivatás a gyógyításról szól, úgy a katona hivatása a Haza szolgálatáról és védelméről szól. A katonák jelen pillanatban is teljesítik feladatukat, melyre kiképezték őket és védik a hazát és az állampolgárokat a déli határszakaszon. Szó sincs arról, hogy nekik „ölni” kellene, de feladatukat fegyveres szolgálatban látják el. Még a katonai esküben is csak az szerepel, hogy hazámat, „életem árán is megvédem”. Persze a fegyveres szolgálat magába rejti a lehetőséget, hogy egyszer a fegyvert használni kell és aki katona lesz, az tudatában van ennek a lehetőségnek. Sokszor felteszik a kérdést, hogy bűn-e ha egy katona öl? A válasz: Igen! Ugyanakkor, sokszor pedig kötelessége a gyenge és védtelen embertársai érdekében a fegyverhasználat. Megkérdezik tőlem is, hogy ha kell megvédeném-e magam fegyverrel? Az egyénre van bízva, hogy megvédi-e az életét vagy feláldozza azt. Ezt én eldönthetem, de azt nem, hogy társaim életét megvédem vagy nem. Őket kötelességem megvédeni.

HJS: Szoktak-e félni a katonák a haláltól? Mivel önt beléjük ilyenkor erőt?

KR: Nem találkoztam még olyan bajtárssal, (még Afganisztánban sem) aki félt volna a haláltól. Talán még nem volt alkalmam olyan katona mellett lenni, aki nagyon közel állt volna a halálhoz, de nem is szeretném, hogy ezt az érzést bárki is megismerje. A katonák, sokkal jobban aggódnak szeretteik testi, lelki épségéért, beteg szülőkért, kórházban lévő gyermekükért, vagy vajúdó feleségükért, mint, hogy féljenek a haláltól. A halál távoli dolog a számukra, ahogy minden ember számára, mert senki nem úgy indul el reggel dolgozni, hogy mi lesz, ha ma meghalok. Tele vannak tervekkel, ötletekkel az életre.

HJS: Mivel vigasztalna egy katonát, aki embert ölt harc közben és ezért lelkiismeret furdalása van?

KR: Mivel vigasztaljuk a tűzoltót, ha nem tud az összetört autóroncsból kiszedni valakit élve? Mivel vigasztaljuk az orvost, ha a betege meghal a műtőasztalon? Mivel vigasztaljam a katonát, ha tette a dolgát, amire kiképezték, amire parancsot kapott? Nem kellett még ezért katonát vigasztalnom. Ha lelkiismeret furdalása van az jó jel, mert ott működik benne az Isten szava. Azt hiszem, ott nem emberi bölcsességre lenne szükség, hanem a Szentlélek bölcsességére, amit ha kérjük, mindig megad nekünk.

HJS: Önnek „Kötéltánc élet és halál között - Az emberi élet szentsége, sérthetetlensége, minősége” címmel katonai értéktani előadása van. Mit jelent ez pontosan és mit emelne ki az előadásából röviden?

KR: Az Isten a teremtéskor felelősséget, testet és halhatatlan lelket, értelmet, lelkiismeretet és szabadságot adott az embernek. Ezt úgy szoktuk mondani, hogy „saját képére és hasonlatosságára teremtette az Embert”. Istenképiségünk velejárója, hogy életünkben döntéseket kell hozni, sokszor nehéz döntéseket. Emberségünk tűzpróbája, hogy a döntési helyzetekben milyen döntéseket hozunk. Mikor tekintjük élőnek az embert, és mikor tekintjük halottnak? Mikor tekintjük embernek az embert? Mitől számít gyilkosságnak az ember megölése? Mi is az igazi „minőségi” élet? Van e jogunk elvenni mások, vagy magunk életét? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel foglalkozik az előadásom. Körülvesznek, érintenek bennünket ezek a kérdések és még sem foglalja össze senki és ad rá egyértelmű választ. Előadásom az Egyház válaszait tárják a katonák elé és néha döbbenetes hatással vannak rájuk. Talán ha egy diát felidézhetek. Egy palota belseje és egy putri látszik a képen és a kérdés az, hogy hol lehet „minőségibb” életet élni? A csel az, hogy az emberek többsége a „minőségi” szón sokszor pénzben kifejezhető mennyiségit ért, pedig az emberi élet minősége semmi máson nem múlik, csak azon, miként bánunk embertársainkkal nap, mint nap.

HJS: Az Ön szolgálati helyén milyen gondok és milyen örömök vannak a mai időkben?

KR: Tizenhárom évet dolgoztam egyházmegyés papként. Nem szabad abba a hibába esni, hogy egy működő egyházközséget keressek a katonák között. Talán ez nem csak engem, de más lelkész kollégát is érint. Ezt említeném nehézségnek. Öröm és sikertörténet sokkal több van, és azokra szívesebben emlékezik és szívesebben beszél róluk az ember. Valakit elvezetni a hitre, valaki gyermekét megkeresztelni, a jegyeseket oltárhoz kísérni, meghallgatni a szomorúakat és megvigasztalni a csüggedőket, ez mind-mind öröm. Azonban a legnagyobb öröm az, amikor két hét határszolgálat után, vagy fél év külszolgálat után azt mondják a kollégák, atya úgy hiányoztál, jó hogy újra köztünk vagy. Mert érzik, ha a tábori lelkészük velük van az Isten sincs olyan messzi tőlük.

HJS: A magyar történelemből ki a pap és ki a katona példaképe?

KR: Kómár József kanonok tartalékos főhadnagy volt a második világháborúban. Kanonok úr, Isten nyugtassa, kisegítő lelkész volt lentiben mikor ott voltam káplán. Az ő tábori lelkészes történetei sokat jelentettek nekem akkor és ma is. Büszke vagyok rá, hogy ismerhettem egy ilyen embert mint ő. Boldog Apor Vilmos püspök is példaértékű számomra. Bár az életét egy szovjet katona oltotta ki, még is tudta a szentéletű püspök, hogy mi a feladata egy papnak a háborúban, az elesettek és oltalomra szorulók védelme. Mivel kőszegi vagyok így egyértelmű, hogy a katonai példaképem, Jurisich Miklós várkapitány. Ki tudta hozni a maroknyi emberéből a legjobbat és nem futamította meg a feladat nagysága.

HJS: Gyerekkorában mi szeretett volna lenni?

KR: Mindig is érdekelt a történelem ezért a papság mellett még a régészet foglalkoztatott komolyan. A történelem iránti érdeklődés a mai napig megmaradt ezért történelmet tanulok a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán.

HJS: Ha nem tábori lelkész lenne, hol, milyen területen szeretne pap lenni, és ha nem lenne pap, milyen fegyvernemnél szolgálna szívesen katonaként?

KR: Örülök, hogy tábori lelkész lehetek. Talán ha húsz éves papi életemet végignézem ez az első olyan helyem, ahol azt tehetem, amihez kedvem és tehetségem is van. Örülök, hogy pap vagyok és el sem tudom képzelni, milyen lenne az életem, ha nem állhatnék nap-nap után az oltár mögé. Az biztos, hogy ha katona lennék akkor valamilyen „kék ruhás”, azaz légierős alakulatot keresnék magamnak.



Rácz István százados, tábori lelkész

Hrabóczki József Sándor: Mi motivál egy fiatalembert napjainkban, hogy tábori lelkész legyen?

Rácz István: Mindenféleképp hivatásról szabad csak beszélni, hisz nem magunk akaratából és erejéből leszünk papok, hanem Isten hívó szavára válaszolunk. Ha arra kérdez, hogy hogyan hallottam meg, nem tudok semmilyen csodás hivatásélménnyel szolgálni, először a Kecskeméti Piarista Gimnáziumban harmadéven fogant meg a hivatás bennem, és egyre csak erősödött, bennem, hogy ez az én utam.

HJS: A szülei hogyan fogadták, hogy pap lesz és a tábori püspökséghez kerül? Mit kapott tőlük útravalónak?

RI: Édesanyám gyakorló katolikus, ő nagyon örült. Édesapámmal, aki reformátusként, a név továbbviteléről lemondott, de az útravaló, amit tőle kaptam, a legnagyobb dolog, azt mondta: „A Jóisten téged itt akar boldoggá tenni, akkor én nem állok közétek, csak tényleg légy boldog!” ezekkel a szavakkal engedett utamra.

HJS: A katonának a társa sokszor az élete védelmezője, sokkal fontosabb, mint pl. egy hivatalnoknak a másik íróasztalnál ülő kolléga, vagy a boltban dolgozó váltótárs. A katona sokszor kerülhet szolgálata során lelki válságba. Hogyan van jelen ezen helyzetekben a Szentlélek?

RI: Talán nem fellengzős, ha azt mondom, hogy a parancsnokában, vagy bennünk lelkészekben, akik mellé állunk, meghallgatjuk azokban a nehéz időszakokban, és esetleg más szemszögből nézve tanácsolunk is neki valamit, ami kisegítheti ebből a válságból.

HJS: Amikor egy katona egy nehéz élethelyzetben elbizonytalanodik hitében, Ön, hogyan tud segíteni?

RI: Az nagyban függ a helyzetétől. Külszolgálatban, családjától távol fordul elő gyakrabban, hogy megviseli az élethelyzet, ilyenkor legtöbbször, a „meghallgatás” segít. Van valaki, akinek kibeszélheti a búját-baját.

HJS: Szoktak a katonák facebookozni? Előfordul, hogy egy személyes problémával nem a papot keresik meg, hanem a neten próbálnak megoldást találni.

RI: A Facebook jelen van köztük is, de nem igazán a nagy lelki feltárulkozások site-ja ez. Az már előfordult igen, hogy távolabb élő, dolgozó katona a személyes megkeresését ott jelezte, hogy meg fog keresni valamilyen segítség kéréssel, problémával, de az inkább személyesen tette meg.

HJS: Mindennapjaink része a számítógép, okostelefon, Internet. Hogyan tudnánk elérni, hogy mi uraljuk őket és ne ők uraljanak minket?

RI: Semmi mást nem tudok ajánlani, mint amit az előadásomban is ajánlok, hogy nagy önuralommal, és elhatározással, néha félre kell tenni, ki kell kapcsolni őket. Bár a nagy gondot nem is a telefonhívások jelentik, hanem az okostelefonokkal magunkkal „vihető” közösségi hálók állandó csábítása.

HJS: Az Ön szolgálati helyén milyen gondok és milyen örömök vannak a mai időkben?

RI: Papi örömök ugyanúgy jelen vannak, mint egy plébános életében, hisz esketek és keresztelek, mint mások, de egy komoly lelki beszélgetés melynek végén felszabadultan távozik a katona, számomra ugyanolyan örömet okoz. De boldogság, hogy felkészíthettem és megtaníthattam néhányukat ministrálni, amit örömmel végeznek.

HJS: A magyar történelemből ki a pap és ki a katona példaképe?

RI: Ahogy papi jelmondatom is mutatja: „Senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért...” így Szent Maximillián Kolbe a papi, és a katonaszentek közül Szent László király.

HJS: Gyerekkorában mi szeretett volna lenni?

RI: Mint említettem, nincs csodás hivatásélményem, így nagyon sok minden akartam lenni. Természetesen a gyermekkori álmok mellett, mint autóversenyző, megtalálható, a történész, régész, tanár és jogász is. Ez utolsó már felnőtt fejjel, volt reális esélye is, mert PPKE jogi karára is felvételiztem a gimnázium után.

HJS: Ha nem tábori lelkész lenne, hol, milyen területen szeretne pap lenni, és ha nem lenne pap, milyen fegyvernemnél szolgálna szívesen katonaként?

RI: Igen nehéz kérdés, talán ha nem lehetnék tábori lelkész, nem is lennék pap, mert hisz ennek készültem. Ha pedig nem lennék pap, talán addig képeztem volna magam, hogy tűzszerész lennék, mert szerintem csodálatos hivatás.

 

Ünnep a KFOR-ban

Eredeti megjelenés: honvedelem.hu

Hamarosan véget ér az MH KFOR Kontingens 16. váltásának szolgálati ideje Koszovóban. A külszolgálatban teljesített feladataik elismeréseként, a magyar békefenntartó katonák a napokban ünnepélyes keretek között vették át a NATO-medált, amely egy nemzetközi katonai kitüntetés. A medáladományozó ünnepséget - a KFOR alegységek parancsnokai és nemzeti képviselői mellett - megtisztelte jelenlétével Christian Riener dandártábornok, a KFOR erők parancsnokhelyettese, valamint a koszovói magyar nagykövetség képviseletében Gergely Tamás, külgazdasági attasé is. Az augusztus 20-a alkalmából rendezett ünnepi állománygyűlésen Bakos Béla főtörzsőrmester Szent István király államszervezői munkásságát és a Magyar Honvédség ünnephez való kötődését hangsúlyozta. Az ünnepi szavakat követően Horváth Kornél hadnagy, katolikus tábori lelkész megáldotta az új kenyeret és imádságában kérte Isten áldását az ünnepre, a magyar katonákra. A rendezvényen Budai Attila alezredes, kontingensparancsnok kiemelkedő munkájukért elismeréseket adott át.

Környezet- és természetvédelmi tábor a katonák gyermekeinek - 2017 - Rezi

Július 8-án szombaton a Zala megyei Reziben kezdődött el 14. alkalommal megrendezett táborunk a Laky Demeter Túristaházban és annak udvarán. A katonák, kormánytisztviselők, közalkalmazottak és önkéntes tartalékos katonák gyermekei részére szervezett tábort idén is a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség támogatásával sikerült megrendezni.

Az első napon újra találkozhattak a régi ismerősök, de sok új táborlakó is érkezett. A szálláshelyek elfoglalásása után a hagyományos bemutatkozásra és a táborrend ismertetésére került sor, majd közös ebéd volt Hévízen a Kocsi Csárdában. Délután idegenvezetővel ismerhették meg a gyerekek a Rezi várat, ahová egy erdei tanösvényen jutottak el. A délutáni kirándulás után az esti órák elején szalonnasütés volt program.

Július 9-én, vasárnap az első teljes tábori nap a szokásos módon reggeli tornával kezdődött, majd a táborlakók megismerhették Rezi Község Római Katolikus Templomát. Délelőtt autóbusszal indultak el Balatonfüredre. ahol meglátogatták a Lóczy-barlangot. Délután a Bodorka Balatoni Vízvilág Látogató Központ színesítette a programot, majd sétahajózáson vettek részt a gyerekek a Kisfaludy Emlékhajón.

A tábor harmadik napja július 10-én hétfőn korán kezdődött, négy órakor kétórás hajnali túrára indult a tábor. A visszaérkezés után délelőtt kézműves-foglalkozások keretében lehetőség volt kürtőskalács sütésre és elfogyasztásra, de agyagfigurákat, és nemezvirágokat is lehetett készíteni. A délelőtt közepén érkeztek meg a táborba a Langaléta Garabonciások, akik gólyalábakon közlekedve színes műsorukkal gondoskodtak a jókedvről.

Ezután a Magyar Szablyavívó Egyesület tagjai tartották meg dinamikus bemutatójukat, amely után a táborlakók is kipróbálhatták a Borsody László (1878-1939) katonatiszt és vívómester által kifejleszett kardvívás módszerét.
Ezen a napon látogatta meg a tábort dr. Simicskó István honvédelmi miniszter, aki egy önvédelmi bemutató keretében a Leung Ting Wing-Tsun alapjaiba avatta be a táborlakókat. „Szeretek a fiatalokkal foglalkozni, hiszen az a huszonöt év, amit a wing tsun kung fu világában töltöttem, sokat adott nekem az életben. Megtanultam az ellenfél tiszteletét, az önmérsékletet, a küzdeni tudást, amely csak hasznára válhat a fiataloknak. Semmiféle felesleges agresszióra nem neveljük őket, csupán arra, hogyan hárítsák el az agresszorokat” – mondta el a miniszter, aki nemrég szerezte meg 5. mesterfokozatát.

A honvédelmi miniszter miden táborlakónak egy ajándékcsomagot hozott, melyet a csoportok vezetői Gerecs Roland hadnagy, Györe-Szűcs Miklós hadnagy, Markovics Milán Mór százados, Szabó Imre hadnagy és Szecsődi Tamás hadnagy vettek át dr. Simicskó Istvántól. délutáni órákban autóbusszal indult el a tábor a Balatonhoz, ahol Balatonberényben volt lehetőség az első strandolásra.

A tábor 4. napja,július 11.-e kedd hosszabb reggeli tornával indult. A reggeli és a rendrakás után a táborlakók felkeresték a Zalavári Történelmi Emlékparkot, valamint a Kis-Balaton Házat. Utána Zalaszabarra indultak, a Zobori Élményparkban. Késő délután a Balatonberényben standolás volt a program, miközben a csoportok készültek a hagyományos versmondó és népdalversenyre.

A tábor 5. napján július 12-én szerdán a tábor Somogyvárra kirándult felkeresve a Szent László király által alapított bencés apátság romjait magában foglaló történelmi emlékhelyet. Somogyváron a táborlakók ellátogattak Hanzel Csanás László tojáspatkoló műhelyébe és múzeumába is. Ebéd után a tábor Somogytúrra indult, ahol a Kunffy Emlékmúzeumot látogatták meg. A nap további részében Marcaliban fagylaltozás, Balatonberényben strandolás volt.

Július 13-án csötörtökön a tábor 6 napján ebédig csoportonként az esti előadásokar készültek a táborozók. Délután tartották meg a hagyományos versmondó- és népdalversenyt. A hagyományos záróest előtt közös éneklés volt, majd fényképnézegetés, és rövid táncház moldvai táncokkal. A napot az éjszakába nyúló táborzáró-búcsúest zárta.

A tábor utolsó napja július 14-én pénteken köszönőleveleket írtak alá a táborozók, majd megtörtént a csoportversenyek eredményhirdetése és az utolsó fényképek elkészítése. A szokásos rendrakás után mielőtt még az elköszönés előtt ebéd, majd a hosszú búcsúzkodást követően először a honvédségi autóbusszal utazók, majd az egyénileg távozók hagyták el a tábort.

 

Síremlék a hősi halottaknak

Eredeti megjelenés: honvedelem.hu

Katonai tiszteletadás mellett avatták fel Rózsa János Nándor posztumusz hadnagy síremlékét Gyömrőn, július 23-án, vasárnap. Az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred katonája három társával együtt 2016. július 1-jén, szolgálatteljesítés közben vesztette életét a Hortobágyon. A síremlék avatásán a család és a bajtársak mellett részt vett dr. Orosz Zoltán altábornagy, Honvéd Vezérkar főnökhelyettes, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság képviseletében dr. Böröndi Gábor dandártábornok, szárazföldi haderőnem főnök, valamint Kriston István főtörzszászlós, a Magyar Honvédség vezénylőzászlósa is. A temetőben Csurgó Attila ezredes, az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred parancsnoka.mondott emlékező beszédet. A szertartás végén Kótai Róbert százados, katolikus tábori lelkész áldotta meg a síremléket, és mondott megemlékező kegyeleti imádságot.

Július 16-án, vasárnap, a kerepesi temetőben, katonai tiszteletadással avatták fel Kozár Gábor posztumusz hadnagy síremlékét. Az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred tűzszerésze 2016. július 1-jén, a Hortobágyon, egy robbanótest hatástalanításakor vesztette életét. A síremlék avatásán a család, a barátok, valamint a katonatársak mellett részt vett dr. Orosz Zoltán altábornagy, Honvéd Vezérkar főnökhelyettes. A tragikusan fiatalon elhunyt katona életútját, helytállását Csurgó Attila ezredes, az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred parancsnoka elevenítette fel. A parancsnok szavai után Kótai Róbert százados, római katolikus tábori lelkész mondott imát a hősi halott lelki üdvéért, majd megáldotta a síremléket.

Megemlékezés a tűzszerészekről

Eredeti megjelenés: honvedelem.hu

Július 1-je a gyász napja a katonai tűzszerészek történetében. 2016-ban ezen a napon a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság kezelésében lévő területen az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred négy katonája - Balázs Ádám őrmester, Juhász Attila főtörzsőrmester, Kozár Gábor szakaszvezető és Rózsa János Nándor főtörzsőrmester - mentesítési feladatot láttak el, amikor egy 250 kilogrammos bomba hatástalanítás közben felrobbant. A négy tűzszerész a helyszínen életét vesztette. Dr. Simicskó István honvédelmi miniszter a katonákat hősi halottá nyilvánította és posztumusz hadnaggyá léptette elő. Az Irinyi-laktanyában tartott megemlékezésen és koszorúzáson részt vett az ezred állománya, az elhunytak hozzátartozói, a Magyar Honvédség alakulatainak, valamint a társszervezetek képviselői. A hősi halált halt tűzszerészek emlékművénél jelen volt Huszár János altábornagy, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka is.
A megemlékezésen a Kálinger Roland őrnagy és Kótai Róbert százados, római katolikus tábori lelkészek mutattak be szentmisét.

Szent László Katonai Zarándoklat - A Szent hitével és a harcos bátorságával!

Eredeti megjelenés: Magyar Kurír
További képek itt: http://www.magyarkurir.hu/hirek/-bolcsesseg-nem-hagyja-el-az-igazat-katonai-zarandoklatot-rendeztek-somogyvarra#lightbox['g79200']/8/
valamint itt tekinthetők meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/64100_a_kegyes_kiraly_emlekezete
Videóösszeállítás: http://www.honvedelem.hu/cikk/64100_a_kegyes_kiraly_emlekezete

A Szent Lovagkirály, a lövészkatonák védőszentjének ünnepén a Katonai Ordinariátus (Katolikus Tábori Püspökség) Szent László Katonai Zarándoklatot szervezett Somogyváron a nemzeti emlékhelyen.

A szentmise főcelebránsa Bíró László tábori püspök volt, vele koncelebrált Varga László kaposvári megyéspüspök - aki a homíliát mondta - Somos László a Kaposvári Egyházmegye általános helynöke, Szép Attila a pécsi püspökség irodaigazgatója, valamint a kaposvári, a székesfehérvári és a pécsi püspökség papjai, a börtönlelkészek közössége és a katonalelkészi kar tagjai. A szentmisén többek között jelen volt a honvédelmi tárca képviseletében - a zarándoklat fővédnöke, dr. Simicskó István Magyarország honvédelmi minisztere nevében - Vargha Tamás parlamenti államtitkár, miniszterhelyettes, dr. Orosz Zoltán altábornagy, a Honvéd Vezérfőnök-helyettese, dr. Holló József altábornagy, kegyeleti diplomáciáért felelős miniszteri biztos, Schmidt Zoltán dandártábornok a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokság törzsfőnök-helyettese, valamint dr. Neszményi Zsolt Somogy Megyei Kormányhivatal kormánymegbízottja, Szita Károly Kaposvár Megyei Jogú Város polgármestere, Móring József Attila Somogy Megye 3. választókerületének országgyűlési Képviselője, és Gyurákovics László Somogyvár polgármestere.

A szentmisét az egykori templom falai között mutatták be, a papság bevonulását a Magyar Honvédség Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár díszelgő katonái vezették hat történelmi zászlóval (Honfoglaláskori zászló, Szent István király zászlaja, Árpád-házi királyok árpád-sávos zászlaja, Árpád-házi királyok kettős-keresztes zászlaja, Baranyai huszárezred 18. századi zászlaja, Magyar Királyi Honvédség zászlaja 1938-ból).

A papság bevonulását követően teljes katonai menetfelszerelésben érkezett be az egykori apátsági templomba az a hatvannégy katona, akik Szent László király tiszteletére reggel hét órakor indultak el Somogyvámosról az ottani világháborús emlékműtől - ahol egyházi-katonai megemlékezés keretében mécseseket gyújtottak meg az elhunyt magyar katonák emlékére - hogy 13 kilométer megtétele után jelen lehessenek a szentmisén. Ezt követően Kiss Balázs főhadnagy, a gyalogmenet parancsnoka megjelentette Bíró László tábori püspöknek a menet sikeres végrehajtását, majd átadta a részvevők erről szóló, aláírt nyilatkozatát.

A szentmise előtt Vargha Tamás a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes köszöntötte a megjelent zarándokokat. A miniszterhelyettes kiemelte: Szent László király életmódja és tettei megszerezték számára nemzete tiszteletét, emlékét ma is ezzel a tisztelettel idézzük meg, és állítjuk példaként minden idők magyarjai és a haza szolgálatát vállaló katonák elé - majd hozzátette: "Az uralkodó úrrá lett az ország züllésén, és a pártoskodáson. 1077-ben trónra kerülvén a nép örömujjongással fogadta diadalait. A nemzet megérezte szent hivatását, hogy Szent István nyomdokain a nyugati keresztény kultúrkörhöz kapcsolja az országot. László király erős akaratú, hajthatatlan jellemű kemény férfi, kitűnő hadvezér, és bölcs államférfi volt, de nem volt idegen tőle a krisztusi kegyelem sem. Szent László király vitézsége, lovagiassága, kormányzó tehetsége, és bölcsessége által kiérdemelte nemzete tiszteletét. Emlékét pedig ma is ezzel a tisztelettel idézzük meg, és állítjuk példaként minden idők magyarjai elé, és a haza szolgálatát vállaló katonák elé. A múlt iránt tanúsított legnagyobb hűség az, hogy mindent átadunk a jelennek”.

A szentmise kezdetén Bíró László kiemelte: az emlékezés nem azonos a nosztalgiázással, hanem azoknak a szikráknak a felfedezése, amelyek eleinket éltették. Ezután Zrínyi Miklós Szent Lászlóról szóló beszédéből idézett: „László király (…) úgy cselekedett a polgárok érdekében, a haza épségéért, a családi tűzhelyekért, mintha a kihalt római virtus (…) e vitézben támadt volna fel.” Ma azért imádkozzunk, hogy mindezekért mi is tenni tudjunk.

A szentmise ószövetségi olvasmánya a bölcsességre irányította a figyelmet, kiemelve, hogy bölcsnek lenni jóval több mint az okosság, erős erkölcsi töltete van: „A hívőnek az Úr megmutatja az igaz utat (…) Kemény harcaiban neki juttatja a győzelmet, hogy belássa, mennyivel hatalmasabb a bölcsesség mindennél. A bölcsesség nem hagyja el az igazat akkor sem, ha elárulják, hanem megszabadítja a gonoszoktól. Elkíséri a börtönbe, vele marad a bilincsekben is. Végül uralomra segíti, és oltalmat nyújt neki zsarnok elnyomóival szemben. Kimutatja azok álnokságát, akik őt gyalázták, neki pedig örök hírnevet ad a mi Istenünk.”

A szentleckében ez hangzott el: „Öltsétek fel Isten fegyverzetét (…) derekatokat övezzétek fel igazságossággal, s öltsétek magatokra a megigazulás vértjét! (…) Mindezekhez vegyétek a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát.”

Az evangélium a két főparancsról, Isten és a felebarát szeretetéről szólt, mely után Varga László püspök azzal kezdte homíliáját, hogy a királyon túl a szentről szeretne beszélni, mert Isten mindannyiunkat szentnek szán: egy keresztény számára ez a legjobb „karrier”, „életpályamodell”. Szent az az ember, aki teljes a szeretetben, mert Isten a szeretet. A szent ember mindennapjain, mivel élő, mély kapcsolatban van Istennel, átragyog a szeretet. Szent László erre hív bennünket ma. Hatalom és tekintély, igazságosság és irgalom, harc és béke, az idők jelei és az evangélium.

„Attól, mert valakinek hatalma van, még egyáltalán nem lesz tekintélye. Szent Lászlónak volt hatalma, mert király volt, de mégsem vált hiteltelenné, és nevetségessé. Aki nem engedelmeskedik egy nálánál nagyobb hatalomnak, az csak maga körül fog forogni, ideológiák és eszmék körül, és nem lesz tekintélye. Szent László elfogadta Jézus Krisztus hatalmát és engedelmeskedett neki” – mondta Varga László. A kaposvári megyéspüspök így fogalmazott: hatalma mindenkinek van, és mindenki felett gyakorolnak hatalmat mások. De a tekintély nem jár automatikusan hatalommal. Minek köszönhető, hogy Lászlónak tekintélye is volt? Annak, hogy elismerte, neki is van egy ura. Alárendelte magát Isten akaratának, és ez hitelessé tette. Az irgalom nélküli igazságosság kegyetlen, pokoli, az igazságosság nélküli irgalom édeskés és erőtlen. László egyszerre gyakorolta mindkettőt. Azért harcolt, hogy békét teremthessen. És képes is volt békét teremteni. Nem egy magasabb rendűnek állított másik ördöggel próbált az ellenfeleiből ördögöt űzni, mint ez napjainkban gyakran szokás. Az idők jelei és az evangélium. A keresztény embernek mindkettőre figyelnie kell, ami hatalmas felelősség.

Istennek élő kapcsolata van minden emberrel – azokkal is, akik nem hisznek benne, nem gondolnak rá. Ő „csak” szeret, nem kérdez. Olyan, mint a nap, amely mindenkire egyformán süt – zárta beszédét a Kaposvári Egyházmegye főpásztora. Istennek élő kapcsolata van minden emberrel – azokkal is, akik nem hisznek benne, nem gondolnak rá. Ő „csak” szeret, nem kérdez. Olyan, mint a nap, amely mindenkire egyformán süt – zárta beszédét a Kaposvári Egyházmegye főpásztora.

A szentmise végén Bíró László megköszönte mindazok segítségét, aki az ünnepet lehetővé tették. Külön kiemelte a zenészek, a Magyar Honvédség Légierő Zenekar Veszprém, a Kaposfői Cigánykórus és a Kaposvári Székesegyház Kórusának közreműködését: „Reméljük, hogy amint az általuk képviselt zenei stílusok harmóniát alkottak, nemzetünk is úgy egyesül majd lassanként”.

A szentmisét követően a jelenvők a Magyar Honvédség vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár Különleges Díszelgő Csoportjának dinamikus bemutatóját tekinthették meg.

A délután folyamán a Magyar Honvédség 64. Boconádi Szabó József Logisztikai Ezred katonái által telepített sátrakban különböző statikus bemutatók keretében a megjelentek képet kaphattak a honvédség egyes katonai szervezeteinek – MH Hadkiegészítő, Felkészítő, és Kiképző Parancsnokság, MH Geoinformációs Szolgálat, MH Ludovika Zászlóalj, Nemteti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar, MH Egészségügyi Központ, MH Katonai Rendészeti Központ – mindennapi életéből, illetve kedvükre válogathattak a Zrínyi Kiadó könyveiből.

Ekkor lehetett megtekinteni a Langaléta Garabonciások műsorát valamint résztvenni azon a "Lovagi 6 próba" játékon, amelyet Kálinger Roland őrnagy, tábori lelkész szervezett meg.

15.00 órakor a Gödöllői Premontrei Plébánia Családcsoportos tagjainak vezetésével Szent László népvesperás volt az apátsági romok között, majd ezután került sor a lovagi torna eredményhirdetésére és a tombola-sorsolásra, amelyen a Magyar Honvédség alakulatainak ajándékait nyerhették meg a játékban résztvevők.

A zarándoklat fővédnöke: dr. Simicskó István Magyarország honvédelmi minisztere. A zarándoklat védnökei: Balás Béla emeritus kaposvári megyéspüspök, dr. Benkő Tibor vezérezredes, Honvéd Vezérkar Főnök, Móring József Attila Somogy Megye 3. választókerület, országgyűlési képviselő, dr.Neszményi Zsolt Somogy Megyei Kormányhivatal, kormánymegbízott, Szita Károly Kaposvár Megyei Jogú Város polgármestere.

A Szent László Katonai Zarándoklat támogatói: Budavári Ingatlanfejlesztő és Üzemeltető Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság, Honvédelmi Minisztérium, Magyar Honvédség, Móring József Attila Somogy Megye 3. számú választókerületének országgyűlési képviselője, Somogyvári Önkormányzat.

 

 

Megemlékezés vitéz Háry László vezérőrnagyról

Ünnepélyes keretek között avatták újra vitéz Háry László vezérőrnagynak, a hazai katonai légierő ikonikus alakjának síremlékét Budapesten, az Új köztemető 301-es parcellájában, június 13-án, kedden. Az eseményen dr. Orosz Zoltán altábornagy, Honvéd Vezérkar főnökhelyettes mondott beszédet, kiemelve: „Katonatörténetünk hősei olyan eszmei és erkölcsi értékhordozók, akik nem csak a régmúlt, de napjaink alapvetéseit is meghatározzák. Ilyen példakép volt vitéz Háry László vezérőrnagy, aki hősiesen és megalkuvást nem tűrőn szolgálta hazáját, a katonai repülést, élete végén mégis kegyetlen sors jutott osztályrészééül” 

A család részéről Háry Emese, a néhai vezérőrnagy unokahúga köszönte meg a Honvédelmi Minisztériumnak munkáját, míg a megemlékező imádságot Berta Tibor ezredes, a HM Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke mondta el.

Emléktáblaavatás a vívómester tiszteletére

Eredeti megjelenés: honvedelem.hu

Borsody László magyar királyi őrnagy és katonavívó mester tiszteletére avattak emléktáblát június 2-án, pénteken, szülőhelyén, a Pest megyei Farmos településen. „A zsenik halhatatlanok, mert áttörték a tér és idő korlátait, ezáltal időtlen értéket, magyar értéket hoztak létre! Ilyen zseni volt Borsody László is!” – jelentette ki Máday Norbert, a Magyar Szablyavívó Iskola alapítója, a Borsody László: A géniusz című könyv szerzője. Hozzátette: Borsody egyetlen értéktárgya a magyarsága volt, amelynek köszönhetően új szívet és lelket adott a magyar kardvívásnak. „Borsody László, kardját a vállán egy életen át cipelve oltotta keresztény és magyar lelkét a kardvívásba” – mondta Máday Norbert. Az emléktáblát Kálinger Roland őrnagy, katolikus tábori lelkész áldotta meg.

Borsody László a XX. századi magyar katonavívás legnagyobb alakja, a Borsody-féle vívórendszer létrehozója volt. Olimpiai-, világ-, Európa- és magyar bajnokok tucatjait nevelte, neve sajnálatos módon csaknem teljesen feledésbe merült. Pedig Borsody és tanítványai világraszólót és megismételhetetlent alkottak, hiszen 18 olimpiai bajnoki, 18 világbajnoki, 14 Európa-bajnoki, 8 katonatiszti Európa-bajnoki és 103 magyar bajnoki címet szereztek hazánknak.

Lourdes - 59. Nemzetközi Katonai Zarándoklat
Dona nobis pacem - Adj nekünk békét

Május 19-én, pénteken délután öt órakor a hagyományoket követve ebben az évben is látványos megnyitóval vette kezdetét a Nemzetközi Katonai Zarándoklat a délnyugat-franciaországi Lourdes-ban, amelyet az idén 59. alkalommal rendeznek meg. Ebben az évben több mint 40 országból közel 13 ezer katona és számos civil vesz részt a zarándoklaton, Magyarországról 93 zarándok – többségében katonák – érkezett a május 19-21. közötti jeles eseményre.

A zarándoklat megnyitóünnepségének ezúttal is a X. Szent Piusz föld alatti bazilika adott otthont, ahol felolvasták a Római Katolikus Egyházfő üdvözletét. Elhangzott: „Őszentsége, Ferenc pápa lélekben és imáiban együtt van valamennyi zarándokkal, katonákkal, rendőrökkel és családtagjaikkal, akik összegyűltek. (…) Kifejezi szeretetét és atyai támogatásáról biztosítja mindazokat, akik nagylelkűen testvéreik szolgálatába szegődve a fegyveres hivatást választották, különleges módon is gondolva azokra, akik szolgálatuk során veszélyekkel teli övezetekben tevékenykednek. Valamennyiüket a Lourdes-i Nagyboldogasszony oltalmába ajánlva szívből küldi mindannyiukra apostoli áldását.” Az idei zarándoklatot a francia tábori püspök nyitotta meg hivatalosan, amikor meggyújtotta a rendezvény gyertyáját.

A megnyitóünnepség napján már kora reggel szentmisén vettek részt a magyar zarándokok a Jelenések Barlangjánal, amelyet Bíró László tábori püspök, Kótai Róbert százados és Rácz István százados, tábori lelkészek és Berta Tibor ezredes általános helynök mutatott be Homíliájában Bíró László úgy fogalmazott: elődeinknek sokszor csak egy szentkép jutott Lourdes-ból, felakasztva a szobájuk falára. „Isten megadta a kegyelmet, hogy sokan már többedszer, mások először vannak itt. Itt vagyunk azon a helyen, ahol Lourdes szíve dobog, ahol Bernadett meglátta a Szűzanyát” – mondta. A katolikus tábori püspök hangsúlyozta: amikor az ember kiszakad az Isten környezetéből, akkor agresszívvá válik. Ez a zarándoklat azonban szeretne minket visszaszelídíteni Istenhez, a saját világunkhoz. „Az Egyház nem kényszerítette Lourdes-ot a világra, hanem Lourdes kényszerítette rá magát az Egyházra” – fogalmazott Bíró László, hozzátéve: mint minden ilyen búcsújáró hely, Lourdes a szolidaritás helye is.
A szentmisét követően a magyar zarándokok a hagyományokhoz híven gyertyát gyújtottak a Jelenések Barlangjával szemben található gyertyagyújtó helyen. Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke elmondta: a Magyar Honvédség minden katonájáért – az élőkért és az elhunytakért, az otthon és külföldön szolgálókért – egyaránt ég ez a gyertya.

Idén 93 zarándok érkezett Magyarországról, többségük katona, akik a Magyar Honvédség számos alakulatában szolgálnak, illetve az MH Ludovika Zászlóalj tíz honvéd tisztjelöltje, valamint a debreceni Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium tíz növendéke is elutazott a délnyugat-franciaországi kisvárosba. A zarándokokat ezúttal a hódmezővásárhelyi helyőrségi zenekar kísérte el – Kovács István őrnagy, karmester vezetésével – Lourdes-ba.

Május 20-án szombaton reggel katonai tiszteletadással fogadták a magyar zarándokok a Lourdes-i Rózsafüzér Bazilika melletti téren dr. Földváry Gábort, a Honvédelmi Minisztérium jogi és igazgatási ügyekért felelős helyettes államtitkárát, Schmidt Zoltán dandártábornokot, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság törzsfőnökének támogató helyettesét, valamint Bíró László katolikus tábori püspököt. Az 59. Nemzetközi Katonai Zarándoklat második napjának programja a keresztút végigjárásával kezdődött a Lourdes-i Kálvária-domabon. Az indulás előtt Bíró László a keresztút kialakulásáról és a Lourdes-i keresztút kialakításáról beszélt a zarándokoknak.

A részvevők mind a 14 stációnál elmélkedő imádságokat mondtak, az úgynevezett Lourdes-i zarándokkeresztet a zarándokok egymást váltva vitték. A magyar zászlót pedig az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár 32. Nemzeti Honvéd Díszegységétől érkezett egy-egy honvéd koronaőr, díszelgő katona, valamint honvéd palotaőr vitte.
A közel kétezer méter hosszú úton - amit 1912-ben kezdtek el építeni - 115 darab, két méter magas szobor ábrázolja a keresztút tizennégy állomását. Érdekesség, hogy a tizedik stációt Magyarország adományából készítették el 1912-ben. Ezt kétnyelvű, magyar koronás címeres bronztábla jelzi is.
A keresztút után, a Vianney Szent János Kápolnában celebrált szentmisén Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke homíliájában – utalva az idei zarándoklat jelmondatára, ami az „Adj nekünk békét!” – Jézus békéjéről beszélt: „Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. (…) Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek nem azt, hanem széthúzást.” (Lk 12,49–53). Ez a tűz, a szeretet szenvedése, a lángoló szív, az Isten eleven szeretetének a jele. Jézus békéjében, amelyet ránk hagyott, ott van a fájdalom, melyet nem lehet megkerülni. Ott van az igazság és az igazságosság, melyekből összeútközések fakadhatnak, hiszen nem lehet mindig, mindenkinek kedvezni. Ha Jézus békéjét szeretnénk megélni mindezeket nem tudjuk megspórolni. Jézus békéje örömhír, de ez az evangélium arra szolgál, hogy megmutassa a világosságot, az igazságot. Az igazság igényes dolog, sokszor éget, megéget, hogy megtisztítson. Jézus Krisztus békéjének örömhíre, olyan igazság, ami arra való, hogy kirángasson a lanyhaságból, a kényelemből, a hazugságokból, az önteltség mesterkélt nyugalmából."

A városban délután a résztvevő országok zarándokait kísérő katona-zenekarok – köztük az MH 5. Bocskai István Lövészdandár Hódmezővásárhely Helyőrségi Zenekara - koncertekkel, valamint látványos gyepshow-kkal szórakoztatták több helyen is az érdeklődőket, illetve a résztvevő nemzetek képviselői koszorút helyeztek el a hősök emlékére a Peyramale téren található emlékműnél. Este pedig a hagyományos és látványos gyertyás Mária-körmenettel zárult az 59. Nemzetközi Katonai Zarándoklat szombati napjának programja.

Május 21-én, vasárnap délelőtt mutatták be az 59. Nemzetközi Katonai Zarándoklat ünnepi szentmiséjét - főcelebrnsa Luc ravel francia tábori püspök - amellyel befejeződött a három napos rendezvény. A szentmise végén bejelentették, hogy a jövő évi zarándoklat 2018. május 18-20. között lesz.

Az 59. Nemzetközi Katonai Zarándoklaton részt vett dr. Földváry Gábor, a Honvédelmi Minisztérium jogi és igazgatási ügyekért felelős helyettes államtitkára, valamint Schmidt Zoltán dandártábornok, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság törzsfőnökének támogató helyettese, Berkecz Gábor .a Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium igazgatója, valamint Posgay András alezredes, katonai véderő és légügyi attasé, aki Lourdes-ban csatlakozott a zarándokcsoporthoz.. A magyar delegáció a zarándoklat több programján – a hősök emlékművének megkoszorúzásakor, valamint az ünnepi szentmisén − is találkozott Hans Peter Doskozil osztrák védelmi miniszterrel. A két ország katonái hónapok együtt szolgálnak Magyarország déli határán, az osztrák műszaki katonák segítik a magyar katonák és rendőrök munkáját a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet kezelésében.

Tűzoltó és életmentő helikopter megáldása

Eredeti megjelenés: honvedelem.hu

2017. március 30-án Bács-Kiskun megyében Tas határában áldotta meg Kálinger Roland őrnagy, tábori lelkész az önkéntes alapon működő első Magyar Légi Tűzoltó és Életmentő Egyesület MI-2 típusú helikopterét, mely ezen a napon sikeresen zárta a minősítő szakvizsgát. A jármű egy speciálisan átalakított MI-2 típusú helikopter, amelynek újratöltése 10 másodpercet vesz igénybe – elsősorban Bács-Kiskun megyében lesz bevethető, mivel ott nagy gyakorisággal fordulnak elő erdő­tüzek.

Szentmise Szent László tiszteletére

Eredeti megjelenés: honvedelem.hu

Szent László király nevét vette fel a Ludovika főépületének kápolnája, a március 28-án, kedden megtartott ünnepségen - ami a Nemzeti Közszolgálati Egyetem fennállásának ötödik évfordulójára rendezett programsorozat része volt - melyen beszédet mondott Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes. Az államtitkár emlékeztetett, a kormány Szent László-emlékévvé nyilvánította 2017-et; a lovagkirály éppen 940 éve lépett trónra és 825 évvel ezelőtt avatták szentté. László 1077-ben lépett trónra, uralkodásához fűződik, hogy Szent István király útját folytatva a nyugati keresztény kultúrkörhöz csatolta az országot, szigorú, de igazságos törvényeket léptetett életbe. „Személyében testet öltött a keresztes háborúk lovagi ideálja, a lovagkirály eszménye” – fogalmazott az államtitkár, hozzátéve: uralkodói és emberi kvalitásai megszerezték számára a nemzet tiszteletét. Megjegyezte: az emlékév alkalmat nyújt arra, hogy mindenki megismerje Szent László korát és tetteit, de arra is, hogy elmélyítse a Kárpát-medence népeinek kapcsolatát, megerősítse a határon túl élő magyarokkal való viszonyt.

Prof. dr. Patyi András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora azt mondta: a névadó ünnepség az intézmény napjához és a Szent László-emlékévhez kapcsolódik. Rámutatott: az egykori királyt annyira tisztelték, hogy még a holta után is csodákat tulajdonítottak neki. Hozzátette, azért is választották a Ludovika főépületében található kápolna névadójának az uralkodót, mert – mint már feljebb is elhangzott - a katonák és a határőrök védőszentje.

Dr. Lomnici Zoltán, a Szent László-emlékév Tanácsadó Testület tagja ünnepi beszédében hangsúlyozta, a katonáknak szükségük van példaképekre, akik a nehéz küzdelemben segítik őket, hiszen akinek méltó példaképe van, az soha nem magányosan harcol, még ha egyedül is van. Elmondta azt is, hogy bár a nagy hírű király szent volt, de katonaember is, aki megértette, hogy a béke szavatolásához nem elégséges a jóakarat, erős kardforgató kézre is szükség van.

A beszédeket követően Vargha Tamás átadta az egyetem rektorának a névfelvételt rögzítő dekrétumot.

Ezt követően Bíró László tábori püspök, Magyarország katonai ordináriusa mutatott be ünnepi szentmisét a kápolnában. Szentbeszédében a kápolna névadó ünnepségével kapcsolatban kiemelte, hogy mindig nagy felelősség volt egy-egy templomot, kápolnát vagy intézményt Szent László királyról elnevezni, hiszen ez azt is jelenti, hogy vissza kell tekinteni a múltunkba, nemzeti gyökereink forrásához és hagyományaink gazdagságához. A tábori püspök a Szent Lovagkirály három nagy jellemvonását emelte ki: nagy és tághorinzontú látásmódját - amelynek révén túl tudott nézni a napi történések és események megannyiszor szűknek bizonyuló keretein, vagyis hitben látó ember volt -, az építő, az építkező, a nem rövid távban gondolkodó államférfit - aki templomokat, mosotorokat, egyházi központokat alapított a jövő számára - és a szilárd értékeket valló, értékes törvényeket alkotó, az igazságra és az igazságosságra törelvő, tisztán látó uralkodót.

Katonai értéktan előadás Szentesen

Eredeti megjelenés: honvedelem.hu

A „Közművelődési délután” elnevezésű program részeként - a HM Katolikus Tábori Lelkészi Szolgálat közreműködésével - az „Ünnepeink és emléknapjaink” című előadáson vettek részt a szentesi MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezred katonái. Rácz István százados, tábori lelkész előadásában szólt nemzeti ünnepeink történelmi jelentőségéről, a nemzeti identitás megőrzésének fontosságáról, illetve a családi és egyházi ünnepeink jelentőségéről is. Beszélt arról, miért is fontos, hogy ünnepeljünk, miért kell, hogy emlékezzünk. Mint mondta: múltunk ismerete és tisztelete nélkül elveszítjük gyökereinket.

Megemlékezés a budapesti ostrom áldozatairól: „Hol volt az Ember?”

Eredeti megjelenés: honvedelem.hu

Az 1945-ös budapesti ostromban hősi halált halt katonákra, valamint a polgári áldozatokra emlékeztek február 13-án, hétfőn, a budavári Magdolna-toronynál. Az áldozatok emlékére szervezett koszorúzáson - amelyen részt vett Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes képviseletében Jenik Péter kabinetfőnök és Csallóközi Zoltán főtanácsos, Huszár János vezérőrnagy, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka, valamint Kovács Vilmos ezredes, a HM HIM parancsnoka is - Nagy Gábor, az I. kerület polgármestere mondott emlékbeszédet a Kapisztrán-téri Magdolna templomtoronynál. A megemlékezésen Berta Tibor ezredes, a HM Tábori Lelkészi Szolgálat Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke mondott kegyeleti imát, aki a több hónapon át tartó kíméletlen ostrom alatti és utáni hitkeresést hangsúlyozta. „A háború után sokan kiáltották, hogy hol volt az Úr a borzalmak idején, pedig józanul és őszintén azt kellett volna kiáltani: hol volt az Ember, hol volt az emberség?” – mondta Berta ezredes.

A határ mentén is megemlékeztek az olaszországi buszbalesetben elhunytakról

Eredeti megjelenés: honvedelem.hu

Az ökumenikus imahét zárónapján Szabó György alezredes, református tábori lelkész és Kótai Róbert százados, római katolikus tábori lelkész ökumenikus istentiszteletet tartottak a kelebiai határvédelmi bázis katonái részére. A határvédelmi bázis első vasárnapi istentisztelete egy szomorú tragédiára való megemlékezéssel kezdődött: a veronai buszbalesetben elhunytak emlékére imádkoztak a lelkészek. „A honvédség, a katonák számára is példaértékű az a helytállás és önfeláldozás, ahogyan a balesetet elszenvedett gyermek és tanár próbálták menteni társaik életét” – emelte ki Kótai Róbert, római katolikus tábori lelkész. A lelkészek látogatást tettek és beszélgettek azokkal a határon szolgálatot teljesítő katonákkal, akik nem tudtak részt venni az istentiszteleten.

Imádság a nemzeti gyásznapon

Eredeti megjelenés: honvedelem.hu

Felvonták, majd félárbócra eresztették a nemzeti lobogót a veronai buszbaleset áldozataiért elrendelt nemzeti gyásznapon január 23-án, hétfő reggel az Országház előtt. A Kossuth Lajos téren tartott megemlékezésen ott voltak a budapesti Szinyei Merse Pál Gimnázium tanulói és tanárai, valamint a hozzátartozók. Jelen volt Áder János államfő, Kövér László, az Országgyűlés elnöke és Orbán Viktor miniszterelnök, valamint miniszterek, dr. Benkő Tibor vezérezredes, Honvéd Vezérkar főnök, kormánypárti és ellenzéki politikusok. A nemzeti lobogó felvonása, illetve félárbócra eresztése után Bíró László katolikus tábori püspök az alábbi imádságot mondta:
Urunk, ezen a gyásznapon olyan érzések szorongatnak bennünket, melyeket nem tudunk megfogalmazni és nem is kell megfogalmaznunk: erőtlenség, tanácstalanság, keserűség. A gyászoló szülők, testvérek, nagyszülők, rokonok és jóbarátok fájdalma megoszthatatlan, átvállalhatatlan. Mégsem maradhatunk némák. Ha feltoluló kérdéseinkre nem is találjuk a választ, az együttérzés arra kötelez minket, hogy szóljunk. Dietrich Bonhoeffer a XX. század mártírgondolkodója némi erőt adhat gyászunkban. „Istenem... bennem sötétség van – de nálad világosság. Én egyedül vagyok – de te nem hagysz el engem. Én bátortalan vagyok – de nálad segítség van. Én nyugtalan vagyok – tenálad a béke. Bennem keserűség lakozik – nálad a türelem. Én nem értem útjaidat – de te kijelölted számomra az utat.” Urunk, „Te nagyobb vagy szívünknél”. Fogadd el gyenge hitünk, reszkető reményünk, őszinte szeretetünk fohászait. Adj békét a gyászolóknak, nyugalmat a megholtaknak! Ámen.

Január 20-án, péntek éjjel az olaszországi Verona közelében balesetet szenvedett egy magyar fiatalokat szállító busz, tizenhatan meghaltak, huszonhatan megsérültek. A buszon a Szinyei Merse Pál Gimnázium tanulói, volt diákok, tanárok utaztak.

Megemlékezés Hejcén

Eredeti megjelenés: honvedelem.hu

A tizenegy évvel ezelőtt Hejce közelében lezuhant szlovák katonai repülőgép tragédiájára emlékeztek január 19-én, csütörtökön, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei településen. A megemlékezés elején dr. Simicskó István magyar és Peter Gajdos szlovák honvédelmi miniszter meglátogatta a tragédia helyszínét, ahol koszorút és mécseseket helyeztek el az ott felállított emlékhelynél és a 42 kopjafánál. A rendezvény Hejcén folytatódott, ahol a plébániatemplomban Frantisek Rabek szlovák és Bíró László magyar tábori püspökök szentmisét mutattak be az elhunytakért. A megemlékező szentmise után majd elhelyezték a kegyelet koszorúit és virágait a település központjában felállított emlékműnél, majd dr. Simicskó István és Peter Gajdos mondott beszédet, valamint Frantisek Rabek szlovák és Bíró László magyar tábori püspök imádkozott az elhunyt szlovák katonákért.

 

Emlékezés az 1943. évi Donmelletti csaták áldozataira
Eredeti megjelenés: honvedelem.hu

A hagyományoknak megfelelően Bíró László katolikus tábori püspök mutatott be katonai tiszteletaással egybekötött megemlékező szentmisét a Don melleti csaták 74. évfordulóján a Mátyás-templomban a katonlelkészi kar tagjaival január 12-én, csütörtökön 15.00 órakor.

A Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg 1943. évi doni hadműveleteinek 74. évfordulója alkalmából megtartott szentmisén a mintegy százharmincezer magyar áldozatra emlékezve Bíró László tábori püspök a négy évvel ezelőtti jubileumi eseményeket idézte fel, amikor Voronyezs közelében ő maga is megtapasztalhatta az orosz tél valóságát: „Apró szemekben esett a hó, süvített a fagyos szél, talpunk alatt ropogott a kemény, havas föld, s mi emlékeztünk a veszteségre. Hálás vagyok, hogy ott lehettem” – mondta. „Látva a sík hómezőt valamit megérthettem abból a világból, amit megéltek azok, akik hősiesen helytálltak, akik elhunytak, akiket most a feltámadott Úr szeretetébe helyezünk. Ugyanakkor a békéért is imádkozunk a mostani, feszültségekkel terhelt történelmi időkben” – folytatta Bíró László. „A múltra figyelünk, de a jövőt szeretnénk építeni, s ahogy VI. Pál pápa mondta: a béke az igazságosságon, az igazságon és a szereteten épül fel. S ezt továbbgondolva XXIII. János pápa Pacem in terris kezdetű enciklikája nyomán elmondhatjuk: »a béke, a közjó minden igaz ember feladata«. Tudjuk ezt, de mit kell tennünk?” – tette fel a kérdést a tábori püspök. „Azt látjuk, hogy a múlt évszázad két világégése után most a terrorizmustól való félelem gyötri az embereket. Mintha nem akarna nyugodni az erőszak. Pedig akik erőszakhoz folyamodnak, nem tudnak maradandó értéket teremteni, csak a hadurak meggazdagodását szolgálják. Ferenc pápa mondja az idei béke világnapjára írt üzenetében: »A békét szolgáló cselekvés stílusa az erőszakmentesség.« Most az elesettekért imádkozunk, ugyanakkor szeretném képviselni az erőszakmentességet” – hangsúlyozta a püspök, majd így folytatta: „Tudjuk, hogy minden háborúság kezdete az ember szíve, ahol ütközik az erény és az erőszak, s belőle származik minden gonosz gondolat és cselekvés. Ezért belső megtérésre van szükségünk; hogy a szívünk ne váljon csatatérré. Cselekedeteink, gesztusaink legyenek tiszták, egyértelműek. A példa Jézus, aki leinti Pétert, amikor kardot ránt, s aki végső óráiban, amikor a gonoszság keresztre feszíti, az erőszakmentesség jegyében Atyjához esedezik bocsánatért: »…nem tudják, mit cselekszenek!« Az erőszakmentesség a szentek alaptulajdonsága” – hangsúlyozta Bíró László, majd hozzátette: „És Istenbe vetett hit nélkül alig képzelhető el erőszakmentesség. Teréz anya mondja: a családokban nincs szükség lőfegyverre. S ő az egész emberiséget egy családnak tekintette. Gandhi is hitt ebben. Ők, a szentek mertek szeretni, kezdeményezni a békét, amiért mindenkinek tennie kell, kinek-kinek a saját helyén. Ott kezdődik el a béke, amikor meglátjuk a másikban, hogy ő is Isten képmása, nemre, vallásra, bőrszínre való tekintet nélkül. Ez a titok átfogja az emberiséget. Mert ha a másikat Isten ajándékának tudom tekinteni, akkor szeretném őt megismerni, hogy megtudjam, általa mit üzen nekem az Isten. A béke elsősorban a családban valósul meg, ahol lehet szeretni a házastársat, s ha megbántottak, akkor nem kell elnémulnom és befelé fordulnom, hanem megbocsáthatok, kiengesztelődhetek a másikkal. Európa békére áhítozik, de béke akkor lesz, ha hűségesek maradunk a gyökereinkhez, a nemzethez, a családhoz, Istenhez. Mindezek visszautasítása együtt jár a megsemmisüléssel – soha nem volt ez másképp” – szögezte le a püspök. – „Ezért szeretnénk megújulni ezen értékek megvallásával, ragaszkodva az élet, a család és Isten valóságához” – zárta beszédét a tábori püspök.

A szentmise után a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum díszudvarán Vargha Tamás a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes, mondott beszédédet, melyben elmondta: „Azon a rettenetes télen egy korszerűtlenül felszerelt, hadi tapasztalat nélkül bevetett hadsereg katonái haltak hősi halált az orosz fegyverektől, kerültek az ellenség fogságába, menekülve fagytak meg a hómezőkön, vagy testileg-lelkileg megrokkanva kerültek haza a háborús kényszerpályán vergődő országba. Magyar katonákra emlékezünk, akik szülőföldjüktől sok száz kilométerre, szolgálatteljesítés közben életüket adták hazájukért, bajtársaikért” .

Szentmise vízkereszt ünnepén

Eredeti megjelenés: honvedelem.hu

A vízkereszt alkalmából Nagy Endre főhadnagy, tábori lelkész mutatott be szentmisét a Honvédkórház kápolnájában január 6-án. Az MH Egészségügyi Központ székhelyén található Isteni Irgalmasság ökumenikus kápolnában, illetve az intézmény III. számú telephelyén, a krónikus utókezelőben mutatott be szentmisét a vízkereszt alkalmából a HM Katolikus Tábori Püspökség a központ dolgozóinak és betegeinek, pénteken.

Újévi istentisztelet

Eredeti megjelenés: honvedelem.hu

Újévi istentiszteletet tartott a határon szolgálatot teljesítő katonák számára Sajtos Szilárd százados, református, illetve Horváth Kornél hadnagy, katolikus tábori lelkész január 1-jén.

 

A hódmezővásárhelyi Zrínyi Miklós laktanya kápolnájában Sajtos Szilárd százados arról beszélt, hogy az új esztendő kezdetén egy pillanatra megállva érdemes elgondolkodunk az idő múlásán, és azon, hogy a világban, az életben minden változik, úgy tűnik semmi sem örök, csak a változás az, ami állandó. Horváth Kornél hadnagy a pozitív hozzáállásra hívta fel a figyelmet. „Döntenünk kell, hogyan indulunk neki az újesztendőnek. Próbáljunk meg örömöt találni és örömöt sugározni a hétköznapokban is” - mondta.