MEGJELENÉS A MÉDIÁBAN

2016.

Szenteste az ideiglenes határzár mentén

A honvedelem.hu beszámolója alapján

Horváth Kornél hadnagy, az MH Altiszti Akadémia katolikus tábori lelkésze hatalmas feladatra vállalkozott december 24-én: elhatározta, hogy végigjárja a déli határt és valamennyi szolgálatot teljesítő katonának és rendőrnek kisebb meglepetéssel kedveskedik a karácsony alkalmából. „Amikor megtudtam, hogy én látom el a lelkészi szolgálatot a karácsonyi héten, arra gondoltam, hogy a Szentestét úgy ünnepeljük meg, hogy megajándékozom azokat a katonákat, akik az ideiglenes biztonsági határzár mellett töltik szolgálatukat” – mesélte a lelkész. Hozzátette: „Mikor beszéltem erről a tervemről, a katonák külön kérése volt, hogy a rendőrök is kaphassanak ajándékot, tekintettel a közös szolgálat során kialakult bajtársi kötelékre. Nagyjából egy hónappal ezelőtt kezdtem el a gyűjtést erre az akcióra. A Ráckevei Egyházközség tagjai, a Gong rádió és a katolikus tábori lelkészek voltak az adományozók. Nekik köszönhetően mindenki részesülhetett valamilyen ajándékban. A nagy szavak és a magasztos gondolatok is nagyon fontosak, de az adományra fordított összeg nagy részét nagymamák és nagypapák, anyák és apák adták össze. Ebből látszik, hogy az egyszerű ember fontosnak tartja, hálás és értékeli a katonák és rendőrök odaadó határvédelmi munkáját. Ebből lehet táplálkozni és erőt meríteni a hétköznapok során is.” A tábori lelkész több száz ajándékcsomagot állított össze - így minden egyes, Szenteste szolgálatot ellátó katona és rendőr részesült egy kicsit a karácsony hangulatából, mely hozzájárult a szeretteiktől való távollét enyhítésében. Az ajándékosztás este hét órakor kezdődött Szegeden, és hajnali 4 óra 17 perckor fejeződött be az ideiglenes biztonsági határzár túlsó végén. „Tábori lelkészként sok tapasztalattal és élménnyel lettem gazdagabb. Szívmelengető volt látni és érezni azt, hogy mindenki örült és szó szerint meglepetésként élte meg az ajándékozás pillanatait. Látszott, hogy jól esett nekik a jó szó, a hátbaveregetés, a bajtársi kézfogás, meg az, hogy nem feledkeztek meg róluk az ünnepi napon. Hálás köszönetemet fejezem ki megajándékozottak nevében is mindenkinek, aki valamilyen formában segítette az akció a létrejöttét. Bár nagyon elfáradtam, de nem nyugszom, Szilveszter éjjelre is meglepetést tervezek az aznap este szolgálatba lépők számára. De hogy mit? Az egyelőre maradjon titok” - mondta a tábori lelkész.

Négy gyertya ég az adventi koszorún

A honvedelem.hu beszámolója alapján

A Honvédelmi Minisztérium katolikus és protestáns tábori püspökségeinek szervezésében december 16-án, pénteken megtartották az utolsó karácsonyváró – gyertyagyújtással egybekötött −, adventi áhítatot Budapesten, a tárca Balaton utcai objektumában. A HM Protestáns Tábori Püspökség képviseletében Máté Sándor alezredes, tábori lelkész köszöntötte az egybegyűlteket. „Ez a negyedik gyertya hagyományosan a szeretet gyertyája. Mi magunk is próbálunk szeretettel együtt lenni a mieinkkel, de igazából a karácsony az Úristen nagy szeretetének az ünnepe” - mondta. Dr. Balogh András József ezredes, a HM Jogi Főosztály vezetője - Johann Sebastian Bach Itt állok jászolod felett című karácsonyi korall kíséretében - gyújtotta meg az utolsó gyertyát a minisztérium adventi koszorúján. „Velünk van az Isten. Még akkor is, amikor úgy érezzük, hogy túlterheltek vagyunk. A mi reménységünk pontosan az, hogy karácsonykor Isten belépett a mi emberi időnkbe. Itt van velünk nap, mint nap. Ott van a külföldön szolgáló katonákkal, akik nem tölthetik a szentestét a családjukkal. Gondoljunk rájuk karácsonykor, a kollégáinkra, akik a békéért küzdenek” - mondta Berta Tibor ezredes, a HM Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke. A gyertyagyújtáson a Légierő Zenekar – Veszprém kísérte az egybegyűltek ünnepi énekét. Az egyházi üdvözlést és az igehallgatást követően, a közös ima után meghallgatták a záró áldást.

Karácsony a lövészárokban

A honvedelem.hu beszámolója alapján 

A Nagy Háborús Emlékév keretében emlékeztek meg az első világháború harmadik évéről a napokban, a szombathelyi Őrvidék Házban. Harangozó Bertalan, Vas megye kormánymegbízottja köszöntőjében kiemelte: a háború harmadik évében nemcsak a frontokon, a lövészárkokban, de a hátországban is a nélkülözés, a reménytelenség közepette élték mindennapjaikat a családok. Bíró László katolikus tábori püspök a tábori lelkészek frontokon, lövészárkokban végzett áldozatos munkájáról beszélt. Megosztotta hallgatóságával a háborúban íródott tábori lelkészek naplóiból a „csatapapok” tevékenységéről szóló fejezeteket. A résztvevők így megismerhették azt is, hogy miként telt a fronton az adventi készülődés a karácsonyvárás. Dr. Puskás Tivadar, Szombathely polgármestere a jeltelen sírokban nyugvó katonákról, az ismert és ismeretlen hősökről szólva kiemelte: fontos emlékezni mindazokra, akik életüket áldozták a hazájukért. A rendezvényen bemutatták a Szülőföld Kiadó gondozásában megjelent, A Nagy Háború alulnézetből című kötetet. A kötet a vasvármegyei k.u.k. 83. gyalogezred katonáinak fennmaradt harctéri naplóján keresztül mutatja be a lövészárkokban történteket.

Adventi gyertyagyújtás a Stefánián

A honvedelem.hu beszámolója alapján 

Ünnepélyes keretek között gyújtották meg a gyertyát december 11-én, advent harmadik vasárnapján, Budapesten, a Stefánia Palota parkjának ökumenikus imahelynél. A rendezvényen a ráckevei Szent Imre Katolikus Általános Iskola gyermekkórusa adventi dalokat énekelt, majd Jákob János dandártábornok, protestáns tábori püspök és Horváth Kornél hadnagy, katolikus tábori lelkész az ünnepre való ráhangolódásról, a szeretetről és az egymásra odafigyelésről beszélt. Ezt követően, a színházteremben a Diótörő című előadást tekinthették meg a vendégek, a Nemzeti Táncszínház előadásában.

Nem szabad visszaélnünk Isten türelmével

A honvedelem.hu beszámolója alaján

Meggyújtották a harmadik gyertyát a Honvédelmi Minisztérium adventi koszorúján december 9-én, pénteken. A karácsonyváró adventi áhítatot a minisztérium katolikus és protestáns tábori püspökségei szervezték. Berta Tibor ezredes, a katolikus tábori püspökség általános helynöke a megjelenteket köszöntve kiemelte: advent harmadik vasárnapját az öröm vagy az örvendezés vasárnapjának is nevezik.
„Az adventi időszakban a keresztyén terminológiában van egy szó, ami gyakran használatos. Ez a szó a várni. Érdekes a magyar anyanyelv, mert ha e szó elé igekötőket teszünk, a jelentése megmarad, mégis árnyalatnyi különbségek keletkeznek” - mondta Jákob János dandártábornok, protestáns tábori püspök, hozzátéve: az egyik ilyen szó az elvárni. A mai világban elvárásokat fogalmazunk meg a szeretteink felé, az Úristen felé, holott semmi garancia nincsen arra, hogy amit eddig megkaptunk az élettől, az továbbra is jár nekünk - húzta alá. A tábori püspök másodikként a kivárni szót említette, ugyanis mostanában az ember türelmetlen, nincs ideje lecsendesedni és kivárni az eseményeket. A harmadik szó pedig a megvárni, ami a legtöbb türelmet sejteti. „A türelem az, amiből a legkevesebb van az embernek, pedig ha belegondolunk, akkor az egész életünk nem más, mint várakozás” - fogalmazott Jákob János dandártábornok.
A várakozásra utalva Bíró László katolikus tábori püspök úgy fogalmazott: Isten is vár bennünket, nemcsak mi őt, de nem szabad visszaélnünk Isten türelmével. A püspök a karácsonyra való ráhangolódásként felidézte egyik gyermekkori imáját is, amit a gimnáziumban, az adventi időszakokban minden nap elimádkozott.
A Honvédelmi Minisztérium harmadik karácsonyváró adventi áhítatán - mások mellett - részt vett dr. Simicskó István honvédelmi miniszter, dr. Földváry Gábor, a tárca jogi és igazgatási ügyekért felelős helyettes államtitkára, valamint Simon Attila ezredes, kabinetfőnök. A harmadik gyertyát dr. Holló József nyugállományú altábornagy, miniszteri főtanácsadó gyújtotta meg a minisztérium adventi koszorúján. Az egybegyűltek énekét a Légierő Zenekar − Veszprém kísérte.

A második gyetya is ég az adventi koszorún

A honvedelem.hu beszámolója alapján

A Honvédelmi Minisztériumban a katolikus és protestáns tábori püspökségeinek szervezésében december 2-án, pénteken megtartották a második karácsonyváró – gyertyagyújtással egybekötött −, adventi áhítatot Budapesten. A Protestáns Tábori Püspökség nevében Jákob János dandártábornok, tábori püspök köszöntötte az imádkozó közösséget. „Megadatott kegyelemből az az ajándék nekünk, hogy ezen a reggelen is elcsendesedhetünk, és együtt készíthetjük a szívünket az ünnepekre, amit mindannyian várunk” − mondta.
A második gyertyát Kaposvári László Zoltán dandártábornok, a Honvéd Vezérkar Logisztikai Csoportfőnökség megbízott csoportfőnöke, valamint Vass Sándor mérnök dandártábornok, a Honvéd Vezérkar Híradó, Informatikai és Információvédelmi Csoportfőnökség csoportfőnöke gyújtotta meg a minisztérium adventi koszorúján.
„Egy tábori lelkész kollégámmal arról beszélgettünk, hogy egy ateista miként látja a keresztények karácsonyát? Ott van a karácsonyfa, ami alatt jó esetben ott van egy betlehem, benne egy gyermek, akit imádunk, majd elfelejtünk. Pontosan az lenne a lényeg, hogy mindig észben tartsuk, hogy mit kaptunk Jézus Krisztustól. Az adventi várakozásunk és a hétköznapok sűrűjében is próbáljunk meg úgy gondolkodni és cselekedni, hogy az valóban krisztusi legyen. Úgy készüljünk karácsonyra − a második gyertya meggyújtásakor −, hogy legyen meg bennünk az a feltétlen odaadás, hogy egy nagyon szép ünnepet alakítunk ki magunknak” − mondta Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke. Az egybegyűltek énekét a Légierő Zenekar − Veszprém kísérte. A résztvevők a közös imádság után meghallgatták a záró áldást.

 

Meggyújtották az első adventi gyertyát

A honvedelem.hu beszámolója alapján

Meggyújtották az adventi koszorú első gyertyáját az MH 5. Bocskai István Lövészdandár kápolnájában. Szentesi Csaba őrnagy, az alakulat görögkatolikus tábori lelkésze beszédében az ünnepre való felkészülésre és az egymásra történő odafigyelésre hívta fel a figyelmet. A hit gyertyáját dr. Ruszin Romulusz dandártábornok, a lövészdandár parancsnok a gyújtotta meg, aki elmondta: „A 21. században, ebben a rohanó világban sajnos hajlamosak vagyunk arra, hogy megfeledkezzünk a legfontosabb értékeinkről. Ezért is olyan fontos, hogy ilyenkor megálljunk egy kicsit és készüljünk erre az ünnepre. Ilyenkor sokkal inkább felértékelődik a család ereje, hiszen ha ők nem lennének mögöttünk, akkor nem tudnánk a feladatainkat olyan hatékonyan elvégezni, mint ahogyan azt tesszük akár itthon, a határon vagy akár a missziókban.” Ezt követően Sajtos Szilárd százados, areformátus tábori lelkészekérte az Úr áldását a katonacsaládokra és a honvédekre és hangsúlyozta, hogy mindannyian hálával tartozunk a családoknak, amiért biztos hátországot nyújtanak a katonák számára. A gyertyagyújtáson a Debrecen Helyőrségi Zenekar kvartettje nyújtott zenei kíséretet az ünnepi énekekhez.
Az MH Altiszti Akadémián Horváth Kornél hadnagy, katolikus tábori lelkész advent első vasárnapjához közeledve tartott áhítatot a szentendrei laktanya imatermében november 25-én, pénteken, ahol többek között ezt mondta: „Advent első gyertyája a karácsony első fényének hírnöke, a világosságé, melyért tenni kell. A mindennapokban törekedni kell arra, hogy fényt, örömöt és világosságot csempésszünk életünkbe. És ha sikerül megtapasztalni a jót, és észrevenni a szépet, azt meg kell osztani másokkal is. Legyen a szívünk és a lelkünk is ünnepi fénybe öltöztetve. Tegyünk azért, hogy az advent valóban a szeretetről és a békességről szóljon.” Az adventi koszorú első gyertyáját Bíró László alezredes, az alakulat megbízott támogató helyettese gyújtotta meg.

„A vers egy pici, intenzív mikrovilág”

A honvedelem.hu beszámolója alapján

Családias hangulatban telt az a szavalóversenyen, amelyet immár kilencedik alkalommal rendezett meg a HM Katolikus Tábori Püspökség Budapesten, november 30-án, szerdán. A katonacsaládok gyermekei ebben az évben az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulója előtt tisztelegtek. A 11-15 éves korú gyermekek két fordulóban mérték össze versmondó tudásukat. Az első részben Sumonyi Papp Zoltán A szeretet himnusza című versét kellett elszavalniuk, míg a második fordulóban több író és költő versei közül választhattak a fialtok. Az első forduló előtt Berta Tibor ezredes, a HM KTP általános helynöke elmondta: az idei versenyzők nagyon rutinos versmondók és mindegyikük már legalább egyszer részt vett a zalavári gyermektáborban. A szünetekben Kovács Gábor Dénes szíészpedagógus hasznos tanácsokkal látta el a fiatal versenyzőket. Elmondta mire figyeljenek a versenyzők szavalás közben - például a tekintetre, a szemkontaktusra és az artikulációra. A segítségének köszönhetően a zsűrinek nem volt könnyű meghoznia a végső döntést. „Nagyon fontos, hogy értésétek meg azt, amiről szeretnétek beszélni. A vers egy intenzív, pici mikrovilág, és ebből kell kibontani azt a nagy egészet, ami sok munkával jár” - mondta a versenyzőknek Kovács Gábor Dénes. Az idei szavalóversenyt Jelen Bálint Balázs nyerte. Második helyen Kiss Gergő végzett, megelőzve Mitsch Bálint Márkot.
A zsűriben - Kovács Gábor Dénes mellett - helyet foglalt Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes; Bozó Tibor dandártábornok, az MH Altiszti Akadémia parancsnoka; Bíró László, katolikus tábori püspök; valamint Takács Tamás alezredes, a HM Katolikus Tábori Püspökség kiemelt vezető tábori lelkésze.
Vargha Tamás az államtitkári különdíjat Kiss Gergőnek adta át, aki részt vehet egy múzeumpedagógiai foglalkozáson a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumban. Dr. Benkő Tibor vezérezredes, Honvéd Vezérkar főnök különdíját Bozó Tibor dandártábornok Mitsch Bálint Márknak adta át.

Szolgáljanak hittel és becsülettel!

A honvedelem.hu beszámolója alapján

A katonai hivatáson kívül nincs a világon még egy olyan foglalkozás, amelynek művelői az életüket ajánlják fel nemzetük védelme érdekében – mondta Horváth Gábor dandártábornok november 10-én, csütörtökön Tatán. Az MH Összhaderőnemi Parancsnokság megbízott szárazföldi haderőnem főnöke az MH 25. Klapka György Lövészdandár laktanyájában a szerződéses legénységi állományú katonák, valamint a katonai végzettséggel nem rendelkező pályakezdő tisztek és altisztek ünnepélyes eskütételén úgy fogalmazott: a mai nap minden esküt tett katona számára más, mint a többi, kiemelkedő jelentőségű mérföldkő, amely hatással van az egyén és a közösség életére is. A tatai laktanyában – hozzátartozóik és családtagjaik jelenlétében – a tízhetes alapkiképzést követően 56-an tettek esküt, amelynek előmondója Samu Péter Dávid közkatona volt. A katonákra az alakulat római katolikus tábori lelkésze, Markovics Milán Mór százados kért áldást.

Lelki támogatás a határon szolgálóknak

A honvedelem.hu beszámolója alapján

Október utolsó vasárnapján istentiszteleten és szentmisén vettek részt az MH Alföldi Ideiglenes Alkalmi Kötelékében (MH AIAK) szolgáló katonák Hódmezővásárhelyen. A rendszeresen - tehát az egyházi szokásoknak megfelelően minden vasárnap - megtartott Istentisztelet különlegességét ezúttal az adta, hogy a helyőrségi kápolnában megjelent gyülekezet előtt Dudás Ferenc hadnagy, református tábori lelkész megkeresztelte egy, az MH AIAK-ban szolgálatot teljesítő katona gyerekeit és családtagjait. A határon szolgálatot teljesítő katonák lelki életének támogatásában Dudás Ferenc hadnagy mellett az október végi váltásban Markovics Milán Mór százados, katolikus tábori lelkész vett részt, aki a hódmezővásárhelyi belvárosi katolikus templomban megtartott szentmisén imádkozott a határon szolgálatot teljesítő katonákért és halottak napja alkalmából megemlékezett a harcokban elhunyt hősi áldozatokról is.

Elismerések

Magyarország honvédelmi minisztere Nemzeti Ünnepünk, 2016. október 23-a alkalmából beosztásában huzamos időn át végzett kiemelkedő tevékenysége, és szakmai érdemei elismeréséül, a SZOLGÁLATI ÉRDEMJEL ARANY FOKOZATÁT adományozta SZENTESI CSABA őrnagy, tábori lelkésznek valamint a SZOLGÁLATI ÉRDEMJEL BRONZ FOKOZATÁT adományozta KÁLINGER ROLAND JÓZSEF őrnagynak.

Megmelékező szentmise az Aradi Mártírokról

Eredeti megjelenés: honvedelem.hu

Október 6-án este ünnepi szentmisén emlékeztek meg az aradi vértanúkról Budapesten, a Ludovika Kápolnában, melyen − mások mellett − jelen volt dr. Benkő Tibor vezérezredes, Honvéd Vezérkar főnök. A megemlékező szentmise előtt dr. Kovács Vilmos ezredes, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) parancsnoka beszédében felelevenítette a mártírok emlékét. Kiemelte: 1849. október 6-a a szabadságharc utáni magyarországi megtorlás legvéresebb napja volt. „Ezen a napon végezték ki Pesten Batthyány Lajos grófot, az első független felelős magyar kormány miniszterelnökét, szintén Pesten lőtték főbe Fekete Imre tizedest. Ugyanezen a napon végzett a kivégzőosztag Aradon a honvédsereg három tábornokával és egy ezredesével, majd pedig hóhér oltotta ki a bitófára ítélt kilenc tábornok életét” – hangsúlyozta az ezredes. A HM HIM parancsnoka beszédében elmondta: a vértanúk többsége előtt megvolt a lehetőség, hogy külföldre távozzanak, vagy a fegyverletétel után elrejtőzzenek. „Ám ők mégis maradtak. Nem akarták elhagyni hazájukat – s alighanem azt sem gondolták, hogy az osztrák kormányzat ilyen véres bosszúra készül.” A megemlékező beszéd után Bíró László katolikus tábori püspök, katonai ordinárius mutatott be szentmisét a tábori lelkészi kar jelenlevő tagjaival, melynek énekekeit az MH Légierő Zenekar Veszprém katonazenészei kísérték.

Megemlékezések a nemzeti gyásznapon

Eredeti megjelenés: honvedelem.hu

Október 6-án a tizenhárom aradi vértanú és Magyarország első felelős miniszterelnökének kivégzésére emlékezünk. A Magyar Országgyűlés 2011-ben nyilvánította nemzeti gyásznappá ezt a napot. BUDAPESTEN a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának megemlékezésén Kaló József a Hadászati és Hadelméleti Tanszék adjunktusa mondott beszédet, majd Kóai Róbert százados, tábori lelkész imádkozott a vértanú katonákért, mely előtt kiemelte: "Akikért most imádkozunk, azok nem kímélték önmagukat, sőt vérüket és életüket áldozták azért a földért, amelyet a gondviselés jelölt ki számunkra, hogy ez legyen a mi hazánk”.
SZENTENDRÉN az MH Altiszti Akadémián a Nemzeti Gyásznapon laktanya sorakozón emlékeztek az aradi vértanúk kivégzésére, amelyen Horváth Kornél hadnagy, az alakulat tábori lelkésze mondott rendhagyó beszédet: „Sokszor és sokféleképpen hallottunk már erről az eseményről. Kivétel nélkül, mindnyájunknak van valami élménye akár az iskolából, akár a szülőhelyünkön lévő ünnepségről. Ezért arra gondoltam, a mostani megemlékezésen nem a történelmi események láncolatát mondom el, hanem ennek a tizenhárom embernek megpróbálom bemutatni azt az oldalát, amiről keveset lehet hallani” - mondta. Kornél atya így az aradi vértanúkról olyan történeteket, információkat osztott meg az állománnyal, amelyek által „jobban megismerhettük őket, emberi arcukat, helytállásukat, kiváló katonai tulajdonságaikat, minden erényüket, amely által az eddig távoli, személytelen hősök közelebb kerülnek hozzánk”. A rendezvény végén a honvéd altisztjelöltek egy-egy mécsest gyújtottak, az alakulat vezénylőzászlósa pedig megkongatta az Altiszti Emlékharangot.
VESZPRÉMBEN a katonai szervezetek képviselői ökumenikus szertartás keretében emlékeztek meg az aradi vértanúk hősiességéről, és önfeláldozásáról. Tizenhárom mécses gyúlt tiszteletükre, és Márfi Gyula, veszprémi érsek közreműködésével imádkoztak lelki üdvükért. Az aradi vértanúk azért tudták nyugodtan tölteni a kivégzésük előtti éjszakát, mert mindannyian keresztények voltak, és hittek az örök életben – hangzott el a veszprémi Szent Imre templomban tartott megemlékezésen. Először Szukop Zsolt az MH 54. Veszprém Radarezred zászlósa mondott beszédet, majd Szécsi Ferenc plébános, kisegítő katolikus tábori lelkész így fogalmazott: csak Isten kegyelme tudta hőssé tenni az aradi tizenhármakat. Hozzátette: ha követjük példájukat, akkor a nemzetért minden áldozatot meg tudunk hozni. Az imádságok sorát záró Szabó György alezredes, református tábori lelkész zárta, aki feltette azt a kérdést, hogy vajon a pákozdi csata előtt a sorsdöntő haditanácsot Sukorón miért Isten házában tartották? Talán azért, mert az újjászerveződött honvédsereg vezetői tudták: egyedül nem lettek volna képesek meghozni ezt a döntést.

Névadó ünnepség

Eredeti megjelenés honvedelem.hu

Vitéz Bertalan Árpád ejtőernyős őrnagy nevét vette fel az MH 2. Különleges Rendeltetésű Ezred október 4-én, kedden a Szolnokon megtartott névadó ünnepségen. Dr. Orosz Zoltán altábornagy, Honvéd Vezérkar főnökhelyettes ünnepi köszöntőjében azt mondta, a névadó olyan magyar katona volt, akire méltán lehet mindenki büszke. Az altábornagy elismerően szólt az ezred munkájáról, megjegyezve: „A sikerhez vezető út, tudom, nem volt könnyű. Hosszú hónapokon keresztül készültek, és időt, energiát nem kímélve tették a dolgukat”. Az ezrednek Áder János köztársasági elnök zászlószalagot adományozott, melyet Szegő László dandártábornok, a Köztársasági Elnöki Hivatal Honvédelmi Főosztály főosztályvezetője adott át, majd Szalay Ferenc, Szolnok polgármestere, a város közgyűlésének határozata szerint egy zászlót adományozott az alakulatnak. A névadó ünnepségen Takács Tamás alezres, kiemelt vezető tábori lelkész mondott beszéddel egybekötött áldást.

Megáldották az MH RKKK imatermét

Forrás: Magyar Kurír

Megújult a Magyar Honvédség Rekreációs, Kiképzési és Konferencia Központjának imaterme Balatonakarattyán. A termet október 2-án áldotta meg Bíró László katolikus tábori püspök és Oláh Emil alezredes, a Protestáns Tábori Püspökség kiemelt vezető tábori lelkésze.
A szentmisén, melynek végén megáldották az imatermet, Dusicza Ferenc református egy bibliát adományozott az alakulatnak, amelyet a parancsnok, Piros Ottó ezredes helyezett el az oltáron. A szertartáson a Katolikus Tábori Püspökség részéről Berta Tibor ezredes, általános helynök és Markovics Milán Mór százados, tábori lelkész koncelebráltak.
Berta Tibor köszöntőjében arra hívott, hogy „legyen ez az imaterem mindig egy ajtó, amin ha belépünk, akkor közvetlenül az Istennel tudunk találkozni. Van egy mondás: ami az imádság helye a napirendedben, az az Isten helye az életedben. Példaértékű, hogy parancsnok úr, amint idejött, az elsők között a kápolnát újíttatta föl, és ennek jelértéke van” – hangsúlyozta Bíró László. „Legalább jelzésszerűen tudják azok is, akik még sosem jöttek ide be, hogy van egy kápolna. Nagyon fontosnak tartom, hogy ez a jel itt legyen, s különösen hálát adunk azokért is, akik valamikor be fognak ide jönni ebbe a kápolnába, hogy elcsendesedjenek, Istent keressék, vele találkozzanak” – fogalmazott a tábori püspök.
A felújított imateremben rendezték meg szintén ezen a hétvégén Bíró László vezetésével a katonák és hozzátartozóik házasság- és családerősítő hétvégéjét is.
A Magyar Honvédség Rekreációs, Kiképzési és Konferencia Központ az elmúlt időszakban olyan rendezvények és együttműködések helyszíne lett, amelyek indokolttá tették, hogy kiemelt figyelmet fordítsanak az üdülő imatermének állapotára. A Csajági Református Általános Iskola balatonfőkajári tagintézményével áprilisban megkötött együttműködési megállapodás keretében a katonák honvédelmi foglalkozásokat tartanak a gyermekeknek, részt vesznek egymás rendezvényein, emellett a diákok a nyári táborok alkalmával strandolni is eljárhatnak az üdülőbe, valamint az imatermet is használhatják programjaikhoz. A Katolikus Tábori Püspökség lelkészei előadásokat tartottak az alakulat állományának, a főszezon alatt pedig minden vasárnap szentmisére várták a katonákat és családtagjaikat. Annak érdekében, hogy az istentiszteleteket és a szentmiséket méltó környezetben lehessen megtartani, időközben elkezdődött az imaterem felújítása.
Az imatermet úgy alakították ki, hogy katolikusok és protestánsok egyaránt használhassák. A falakra a fegyvernemek védőszentjei, többek között Szent Máté, Kapisztrán Szent János, Szent Borbála, Szent Mihály, Szent László, Szent Márton képeit rakták ki, melyeket a Katolikus Tábori Püspökség adományozott az alakulatnak, de helyet kaptak azok a faragott áldások is, melyeket korábban a református egyház adott az imateremnek.

 

Család- és házasságerősítő hétvége

Forrás: Mayar Kurír - Fotó: Magyar Honvédség Rekreációs, Kiképzési és Konferencia Központ

Házasság- és családerősítő hétvégét szervezett a katolikus tábori püspökség aktív és nyugállományú katonáknak, honvédségi dolgozóknak, valamint családjaiknak október első hétvégéjén Balatonakarattyán.
A Magyar Honvédség Rekreációs, Kiképzési és Konferenciaközpontjában megrendezett hétvége központi témája az irgalmasság és a gyengédség családon belüli szerepe és fontossága volt, de szó esett az európai válságról, az értékek hiányáról is.
"Családreferens püspök vagyok már húsz esztendeje a püspöki karnál, és nagyon szomorú lenne, ha ott, ahol a főállásom van, vagyis a tábori püspökségnél, nem törődnék kifejezetten a családokkal. Ez adta a gondolatot, hogy tartsunk egy hétvégét házaspároknak" – mondta a főszervező Bíró László katolikus tábori püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családopasztorációért felelős tagja az október 2-i záró szentmisét követően. "Éppen ma olvastuk az evangéliumban Jézusnak a mustármagról szóló beszédét. Mi is a mustármag örömét éljük meg itt a honvédségnél lassú-lassú építkezéssel. De nagyon boldog vagyok, mert ez az ötödik ilyen együttlétünk itt Balatonakarattyán, és az évek során kialakult egy olyan mag, aki már tudja, miért jön, akarja azt, amiért jön, és ez a hordozó mag lassan kialakítja ezt a házasság- és családerősítő hétvégét" – tette hozzá a püspök.
Szívos István ezredes, a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokság Személyzeti Főnökség főnöke visszajáró vendég a találkozókon. Elmondta, egyrészt maga a keresztény hite inspirálta, hogy eljöjjön, másrészt minden ember életében előfordul stressz, főleg a munkahelyen, amit le kell vezetni, az ember lelki békéjét helyére kell tenni, rendezni a családdal, munkatársaival való kapcsolatát, és ezzel párhuzamosan természetesen az Istennel való kapcsolatát is rendbe kell rakni, erre ez a hétvége nagyon jó alkalom. Az ezredest a találkozó hangulata fogta meg leginkább, és a háromnapos program beszélgetései adták a legtöbbet számára, mert ezekből kiderült, hogy mások is hasonló problémákkal, élethelyzetekkel küzdenek, amivel ők maguk is a családon belül.
Bíró László püspök Ferenc pápa gondolatával indította el a lekigyakorlatot, arra buzdította a jelenlevőket, hogy ne a díványboldogságot keressék, hanem induljanak el. A házashétvége ebben az elindulásban kívánta segíteni a résztvevőket. „Ne engedjük, hogy lebutuljunk, hogy közönyösek legyünk, hogy irányítható emberek legyünk, hanem legyen saját értékrendünk, saját világunk!” – fogalmazott a püspök. Az irgalmasság éve lévén arról is szó esett a hétvége során, hogyan néz ki az irgalmasság a családban. „Az irgalmasság nem gyengeség, hanem erő. Az irgalmassággal nem lustaságot hozunk létre magunk körül, hanem éppen megindítjuk az embertársainkat, családon belül is, a megbocsátás lelkületére” – mutatott rá Bíró László. Szóba került mindemellett az a jelenlegi válság is, amelybe Európa került, az értékek hiánya, elvesztése miatti szétesés, egymással való szembenállás, amelyen a tábori püspök szerint csak úgy tudunk túljutni, ha nagyon szilárd, világos értékrendje van egy társadalomnak. És nekünk, keresztényeknek ezt kell szolgálnunk.
A találkozón a katonák egymás között is beszélgethettek, és ilyenkor juthattak felszínre az igazán személyes jellegű problémák, mint például a gyermeknevelés, vagy a missziók, a szolgálat miatti távollét, amely elég nagy próbatétel a családok számára. A katonák szerint ez az otthonmaradt félre ró nagyobb terhet, de a megfelelő kommunikáció, az odafigyelés segíthet leküzdeni a nehézségeket. Szó esett a gyengédségről is, mely a felgyorsult világban egyre inkább háttérbe szorul. Bíró László kiemelte, a katonaélet szilaj életmód, ezért gyakran elfelejtődhet a házastársi vagy szülő–gyermek kapcsolatban is a gyengédség. „A házasságnak azonban az a lényege, hogy egymás öröme és boldogsága legyünk. Van egy szlogen, miszerint »ha azért kötsz házasságot, mert boldog akarsz lenni, akkor ne köss, mert úgysem leszel boldog«. Ez nyilván nem a házasságról akarja lebeszélni az embereket, hanem arra akarja rávezetni őket, hogy egymás boldogságának keresésében találhatja meg ki-ki a maga boldogságát – hangsúlyozta a püspök. – Az ember úgy van megalkotva, hogy a »te« által tud boldog lenni, kibontakozni az »én«, és a gyengédség ebbe a kategóriába tartozik, akkor valósul meg, amikor valaki fölfedezi, hogy »a másik örömének kell folyamatosan lennem«.”
A hétvégére a gyermekeket is várták. Amíg a szülők az előadásokon és beszélgetéseken vettek részt, ők kirándultak, és kihasználták a Balaton-part adta lehetőségeket.

 

XXII. Nemzeti Katonai Zarándoklat Máriaremetén

Eredeti megjelenés: honvedelem.hu

Szeptember 17-én, szombaton reggel 6 órakor a Budapest XII. kerületi Istenhegyi Szent László templom előtti térről Takács Tamás alezredes, kiemelt vezető tábori lelkész vezetésével több mint 30-an indultak el azon a közel tizenhat kilométeres gyalogmeneten, melynek célállomása a XXII. Nemzeti katonai Zarándoklatnak helyetadó Máriaremetei Kisboldogasszony Kegytemplom volt. A gyalogmeneten hivatásos, szerződéses, tartalékos katonák és családtagjaik, valamint a debreceni Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium tanárai és tíz tanulója is részt vett. A délelőtt 10 óra után beérkező gyalogmenet résztevőit a Máriaremetei Kegyhely szabadtéri oltáránál Bíró László tábori püspök úr köszöntötte.
A zarándoklat katonai tiszteletadással bemutatott ünnepi szentmiséje fél tizenegykor kezdődőtt el a kegytemplomban, melyen − mások mellett – részt vett dr. Simicskó István honvédelmi miniszter, dr. Bakondi György, a miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadója és Kun Szabó István vezérőrnagy, miniszteri biztos. A szentmise zenei szolgálatát ebben az évben is a Légierő Zenekar Veszprém látta el, Katona János alezredes, karnagy vezetésével. A Szent Márton Jubileumi Emlékév tiszteletére az idei zarándoklaton részt vettek a szombathelyi (legio XV Apollinaris - Savaria Legio) és a komáromi ( Legio Brigetio római kori hagyományőrző egyesületek tagjai. A szentmise elején Bíró László katolikus tábori püspök a zarándoklatra eljött katonacsaládokat köszöntötve elmondta, hogy a Nemzeti Katonai Zarándoklat Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepéhez kötődik, majd így folytatta: „A mai napon imádkozzunk azokért, akik a missziókban szolgálnak, akik a határon őrködnek, akik vigyáznak bennünket, vigyázzák a békénket”.
A szentmise homíliájában Bíró László tábori püspök arról beszélt, hogy Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepe mellett az idei zarándoklat a Szent Márton-évhez is kötődik: „Szent Márton a széteső értékek Európájában az igaz értékek felfedezője és továbbadója volt”. A püspök hangsúlyozta azt is, hogy a mai európai helyzetben keveset beszélnek azokról azok az értékekről, amelyek jövőt hordozzák. „Amikor értékmegőrzésről beszélünk, akkor szükséges beszélni arról az emberről is, amelyik tiszteli az embert a fogantatás pillanatától a halál pillanatáig”..
A szentmise után a kegytemplomban adta át aBíró László tábori püspök Katonai Ordinariátus által 2014-ben alapított Kapisztrán Szent János Elismeréseket azoknak a katonáknak, kormánytisztviselőknek, közalkalmazottaknak, akik segítik és támogatják a tábori lelkészek és a tábori püspökség munkáját és tevékenységét.
Ebben az évben az alábbiak részesültek elismerésben:
Kapisztrán Szent János Arany Érdemérem: dr. Simicskó István, Magyarország honvédelmi minisztere
Kapisztrán Szent János Ezüst Érdemérem: Kun Szabó István vezérőrnagy, miniszteri biztos, Náday Gyula nyugállományú alezredes, Jagadics Péter nyugállományú alezredes
Kapisztrán Szent János Bronz Érdemérem: Csurgó Attila ezredes, Kiss Róbert ezredes, Köpöczi József önkéntes műveleti tartalékos ezredes
Kapisztrán Szent János Ezüst Emlékérem: Esterházy László máriaremetei plébános, Hennel Sándor őrnagy
Kapisztrán Szent János Bronz Emlékérem: Kiss Vilmos helvéciai plébános, Farkas Róbert főtörzszászlós, Gajó Péter törzszászlós
Kapisztrán Szent János Elimerő Oklevél: Kapás Agáta hadnagy, Lovász Balázs hadnagy, Szecsődi Tamás Tibor hadnagy
Kapisztrán Szent János Emléklap: Soós Lajos törzszászlós, Bukovinszkiné Apáti-Nagy Éva őrmester
Az elismerések átadását követően dr. Simicskó István honvédelmi miniszter köszöntötte a zarándoklat résztvevőit, beszédében kiemelte: Európa az egyetlen kontinens, amely létezését és napjaink értékeit a kereszténységnek, a hitének köszönheti. „Erre a hitre épült fel az európai civilizáció. Ha ezt elveszíti, akkor bajba kerül”. Az átvett Kapisztrán elismerésről kapcsán így fogalmazott: „Nagy megtiszteltetés ez a díj. Kapisztrán Szent János életútja, munkássága nem másról, mint a hitről és a bátorságról szól. Igen nehéz történelmi időszakban kellett Istent szolgálnia, s helyt állnia. Kapisztrán Szent János történelmi személyiségéből mindannyian erőt meríthetünk, hiszen ma is vannak veszélyek, amelyek leselkednek ránk és ugyanúgy védelmeznünk kell a keresztény értékeinket, kultúránkat, hitünket. Ha nem is a várfalaknál, de a határnál ma is helytállnak katonáink és a rendőreink".
A honvédelmi miniszter beszéde után Bíró László tábori püspök megköszönte az Kapisztrán Szent János Elismerésben részesülteknek az elkötelezettséget, az önkéntes, áldozatos munkát és nagylelkű támogatást, amellyel hozzájárultak a Katonai Ordinariátus küldetésének megvalósításához.
A tábori püspök szavai után a kegytemplom előtti téren a Savaria és a Brigetio Legio katonái tartottak bemutatót.

Szentmise a logisztikus katonákért

Eredeti megjelenés honvedelem.hu

Szent Máté apostol, a logisztikus katonák védőszentjének ünnepén tartott szentmisét a HM Katolikus Tábori Püspökség és az MH Logisztikai Központ Budapesten, a Bakáts téri Assisi Szent Ferenc-templomban szeptember 16-án. A katonákkal és civilekkel egyaránt zsúfolásig megtelt templomban a misét Bíró László katolikus tábori püspök celebrálta, aki a megelőző szeretett fontosságára hívta fel a figyelmet. A mise zenei kíséretét a Légierő Zenekar – Veszprém szolgáltatta, Katona János alezredes, karnagy vezetésével. Baráth István dandártábornok, a MH Logisztikai Központ parancsnoka az ünnepi szentmise után elmondta: a Szent Máté-napi ünnepi misék hagyományát 2009-ben, Kalocsán teremtette meg az akkori 4. raktár parancsnoka, Rózsa Géza őrnagy és a városi Szent István király templom igazgatója, dr. Mészáros István atya. A Máté-napi mise új tradíció a hadseregben, nem rendelkezik olyan régi történeti múlttal, mint például Szent László vagy Szent Borbála hagyománya. Egészen 2009-ig senkinek nem jutott eszébe, hogy új hagyományt alapozzon meg a logisztikus katonák körében - tette hozzá. A parancsnok szerint „a hagyományok megteremtése, ápolása közösséget teremt és formál, és az ünnepi hagyományok megteremtése különösen nagy közösségformáló erő. Egy-egy katonai szervezet létrejöttekor emberek kerülnek egymás mellé úgy, hogy egymásra vannak utalva. A katonai szóhasználattal egyszerű ezt kifejezni: a bajtársak alkotnak közösséget. Akik együtt szolgálnak a »bajok« idején, de együtt tudnak örülni a sikereknek és együtt tudnak ünnepelni is. És ma, a hazánkat érő kihívások, a terrorfenyegetettség megnövekedése, a migrációs válság idején nagy szükség van azokra a közösségekre, melyek a bajokban, az újabb és újabb kihívásokban összekovácsolódva, szoros együttműködésben képesek a megfelelő válaszokat adni, helytállni és sikereket elérni a kihívásokkal szemben. Szükség van a hagyományokra, melyek erősítik közösségeinket. Ez a hely, ez az alkalom ez a közös imádság erre tökéletesen alkalmas.” „Én azt szeretném, ha a Máté-napi szentmise nemcsak a logisztikusok számára lenne az együttműködés, a közös tevékenykedés szimbóluma, hanem elősegítené katonai szervezetünk befogadását és elfogadását a kerület polgárai körében is. Hadd legyünk itthon ebben a kerületben: és ennek a befogadásnak legyen ez a szertartás és ez a templom a jelképe” – mondta Baráth István dandártábornok. A tábornok beszédében arra is kitért, hogy amikor a kalocsai bázist bezárták, elgondolkodtak azon, hogyan örökítsék át az alig pár éves, a Magyar Honvédségben még igazából meg sem gyökerezett hagyományt az újonnan megalakult MH Anyagellátó Raktárbázishoz. Ekkor esett a választás az MH Logisztikai Központ székhelye szerinti kerületre, és erre a szép környezetben lévő, gyönyörű templomra. Szavait azzal zárta a parancsnok, hogy köszönet illeti a templom plébánosát, Szabon Gábor atyát, valamint a kerület polgármesterét, dr. Bácskai Jánost azért, hogy befogadták ezt a logisztikusok számára nagyon fontos hagyományt.

Hazatértek a Balkánról

A honvedelem.hu beszámolója alapján

„Büszke vagyok önökre, a helytállásukra, arra, hogy sikeresen oldották meg a feladataikat!” − köszöntötte a Koszovóból hazatért MH KFOR Kontingens tizennegyedik váltásának tagjait augusztus 30-án, kedden, Hódmezővásárhelyen Huszár János vezérőrnagy, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka. Családtagjaik, barátaik és kollégáik jelenlétében köszöntötték a Balkánról a közelmúltban hazatért magyar misszió tagjait Hódmezővásárhelyen. A több mint kétszáz fős kontingens állományát alapvetően az MH 5. Bocskai István Lövészdandár 62. lövészzászlóaljának katonái alkották. A visszafogadó ünnepségen Huszár tábornok elsősorban a balkáni béke megóvásának jelentőségét hangsúlyozta, aki beszédében kiemelte: „Magyarország számára fontos, hogy határaitól délre, Bosznia-Hercegovinában és Koszovóban továbbra is stabil legyen a biztonsági helyzet. A hazatért kontingens tagjaiért Horváth Kornél hadnagy, katolikus tábori lelkész mondott hálaadó imádságot.

 

Szent István katonái

Forrás: honvedelem.hu

A szerb határ mellett szolgálatot teljesítő katonák feladataik ellátása közben is megemlékeztek államalapításunk ünnepéről. A kötelék felelősségi körzetében tevékenykedő Tábori Lelkész Szolgálat lelkészei a kunbajai hívőkhöz és a határra vonuló katonákhoz egyaránt szóltak. Kálinger Roland őrnagy, katolikus tábori lelkész a nemzeti ünnep reggeli óráiban tartott Kunbaján misét a község templomában a helyi hívők kérésére. „Szent István katonái vagyunk a mai napon is” – hangsúlyozta beszédében. „Ahhoz, hogy a magyar állam még ezer évig fennmaradhasson, szükség van a ma katonáira, akik a történelem során már számos esetben bizonyították, hogy szükség esetén a vérüket áldozzák a hazáért.” A község ünnepi műsorán Szabó Ferenc főhadnagy, evangélikus tábori lelkész is beszélt az egybegyűlteknek a II. világháborús emlékmű koszorúzásánál és az új kenyér-áldáson is.
A délutáni órákban Algyőn jelképesen mindenkihez szóltak a lelkészek, aki védelmezi hazánk határait. Az új kenyér-áldás mellett az evangélikus lelkész a felsorakozott állománynak arról beszélt, hogy feladatunk megvédeni utódainknak mindazt, amit első királyunk épített fel.

 

Nemzeti ünnepünk: Augusztus 20.

Forrás: honvedelem.hu

Székesfehérváron az MH Összhaderőnemi Parancsnokságon állománygyűlésen emlékeztek meg az ünnepről, melyen Takács Tamás alezredes, kiemelt vezető tábori lelkész méltatta augusztus 20.-a jelentőségét.
Szentendrén az MH Altiszti Akadémián Rácz István százados mondott áldást és ünnepi beszédet, melyben a hazaszeretet és az imádság két gondolatát hangsúlyozta.

 

Nagyboldogasszony Napja, a Magyar Légierő ünnepe

Forrás: honvedelem.hu

Nagyboldogasszony, a magyar katonai repülők égi oltalmazója tiszteletére, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázison tartotta központi ünnepségét az MH Összhaderőnemi Parancsnokság. A rendezvény a honvédelmi miniszter és a Honvéd Vezérkar főnök köszöntő levelének ismertetésével kezdődött, majd ünnepi beszédében Huszár János vezérőrnagy, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka a nagy elődök emléke előtt tisztelgett: „A történelmünk során, a világháborúk viharában olyan kiemelkedő személyiségek tettek tanúbizonyságot bátorságukról, hazaszeretetükről, mint Petróczy István, ittebei Kiss József, Boksay Antal, Fejes István vagy Szentgyörgyi Dezső vadászpilóták, akik súlyos harcok között kockáztatták az életüket, tették le a hazai katonai repülés alapjait és öregbítették a magyar légierő hírnevét. Az elődök cselekedeteitől, eredményeitől hosszú, eseményekkel, sorsfordulókkal teli évtizedek teltek el. Az ő munkásságuk példa számunkra, az ő cselekedeteik azok, amelyek meghatározták és meghatározzák ma is a viszonyunkat felelősségteljes szolgálatunkhoz. Az ő példáik nyomán jelenthetjük ki igazán hitelesen, hogy a hazaszeretet, a katonai eskünkbe vetett hitünk megingathatatlan, az elhivatott szolgálat és a magas szintű szakmai tudás mindennapjaink alapját jelentik”. Az MH Összhaderőnemi Parancsnokság központi ünnepsége a repülők emlékparkjában ért véget, ahol a hon védelméért, a magyar repülésért életüket áldozók emlékművénél Kálinger Roland őrnagy, tábori lelkész emlékezett a repülés hőseire, a szolgálatteljesítés közben és repülőbalesetekben elhunytakra, majd a jelenlévők megkoszorúzták az emlékművet.
Augusztus 15. Nagyboldogasszony napja, a keresztény világ legnagyobb Mária-ünnepe. 1920. március 24-én XV. Benedek pápa a repülősök védőszentjévé nyilvánította a Boldogságos Szűz Máriát, mely a Loretóhoz kötődő hagyományból indult ki, mely szerint Mária názáreti házát angyalok szállították Illyrián át egészen a Recanati területén lévő Loretóig. Ezért a XX. század elején a repülés térhódításakor a magyar katonai repülők is a Mennyekbe felvett Nagyboldogasszonyt választották égi oltalmazójuknak.

 

Szentmise a tűzszerészekért

Forrás: honvedelem.hu

Egy hónappal ezelőtt, július 1-én vesztette életét egy tragikus tűzszerészbalesetben Juhász Attila posztumusz hadnagy, Rózsa János Nándor posztumusz hadnagy, Balázs Ádám posztumusz hadnagy és Kozár Gábor posztumusz hadnagy. A hősi halott katonákért augusztus 5-én szentmisét mondtak a budapesti Hadikikötőben.

Kálinger Roland őrnagy és Kótai Róbert százados, katolikus tábori lelkészek mutattak be szenmisét pénteken, a Hadikikötőben a hortobágyi tűzszerészbaleset négy halálos áldozatáért. „Mindannyian egy érdemszerző, hősi életre vagyunk meghívva, s van, aki már közülünk elnyerte a győztesnek kijáró hervadhatatlan koszorút. Nem azért jöttünk most össze, hogy a pillanat okát keressük vagy azt megvitassuk. Nem is azért, hogy szomorkodjunk, vagy bánkódjunk. Azért vagyunk most itt együtt, hogy hitünkből erőt és vigasztalást nyerjünk, hogy a hitünk zarándokútján járva minél távolabb kerüljünk a fájdalom helyétől, s a gyógyulás, a Feltámadottal való találkozásnak a gyógyító útján járjunk” - hangzott el.

 

„Légbenjárók” emlékeztek Fehérváron

Forrás: honvedelem.hu

Idén százéves a székesfehérvári repülés története. A centenárium alkalmából az Albatrosz Repülő Egyesület kezdeményezésére a Honvédelmi Minisztérium emléktáblát állíttatott Rotter Lajos gépészmérnök, repülőgép-tervező és pilóta emlékére, amit a Veterán Repülők és Ejtőernyősök Fejér Megyei Egyesülete idei, a 62. Önálló Ejtőernyős Zászlóalj hőseinek tiszteletére tartott megemlékezésén lepleztek le.Száz évvel ezelőtt ismét fővárossá lett Székesfehérvár: a repülés fővárosává. Itt szolgált Szentgyörgyi Dezső, a második világháború legeredményesebb magyar pilótája, és itt született meg Rotter Lajos gépészmérnök, repülőgép-tervező és pilóta főműve, a híres Nemere vitorlázógép – idézte fel Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes Székesfehérváron, augusztus 5-én. A Repülés áldozatainak emlékművénél Szabó József nyugállományú repülős alezredes, az ejtőernyős zászlóalj egykori tagja köszöntötte az egybegyűlteket, majd Szilády Dezső, az Albatrosz Repülő Egyesület elnöke méltatta Rotter Lajost, a magyar és a nemzetközi vitorlázórepülés kimagasló egyéniségét. Ezt követően Vargha Tamás miniszterhelyettes, dr. Cser-Palkovics András polgármester és Szilády Dezső elnök leplezték le az emléktáblát, amelyet Takács Tamás alezredes, római katolikus tábori lelkész áldott meg.

Külszolgálatra induló katonák kibocsátó ünnepsége Tatán

Forrás: honvedelem.hu

Kibocsátó ünnepségen búcsúztatták el az MH KFOR Kontingens tizenötödik, illetve az MH Iraki Kiképzés-Biztosító Kontingens harmadik váltását Tatán augusztus 1-jén, hétfőn. Az MH 25. Klapka György Lövészdandár laktanyájának alakulóterén dr. Simicskó István honvédelmi miniszter Migrációs Válsághelyzet Kezeléséért Szolgálati Jeleket adott át, majd bemutatta a Magyar Honvédség új gyakorló egyenruháját. Koszovóba több mint 350, Irakba mintegy 140 magyar katona indul el augusztus elején, hogy teljesítse féléves missziós szolgálatát. Dr. Simicskó István a misszióba indulók előtt azt mondta: azok a feladatok, amelyeket a katonák végeznek a határoknál vagy a külföldi missziókban, a magyar társadalom, a magyar nemzet biztonságát szolgálják. A honvédelmi miniszter hozzátette: sajátos a biztonságpolitikai helyzet, mert miközben a hagyományos katonai kihívások is jelen vannak a világban, új veszélyek jelentkeznek: a nemzetközi terrorizmus térhódítása sohasem volt olyan széles körű, mint ma. Az Irakba induló kontingens tagjai már az új gyakorló egyenruhában sorakoztak fel, melyet a honvédelmi miniszter mutatott be. Dr. Simicskó István kifejtette, az új uniformis is kifejez valamit abból, hogy a hadvezetés és az egész ország számára milyen fontos a magyar katona. Mint mondta, a tárca ember- és katonaközpontú politikát kíván folytatni.

 

Harckocsizók ünnepe

Forrás: honvedelem.hu

Ebben az évben százéves a harckocsizó fegyvernem, a magyar páncélosok története pedig nyolcvan éve, 1936-ban kezdődött el. Ebből az alkalomból Huszár János vezérőrnagy az MH Összhaderőnemi Parancsnokság megbízott parancsnoka mondott beszédet július 25-én, hétfőn, a tatai vár udvarán az MH az MH 25. Klapka György Lövészdandár 11. Harckocsi-zászlóaljának ünnepi állománygyűlésén, melyen úgy fogalmazott, hogy „ez a nap Szent Kristóf napja, akit az utazók és a harckocsizók védőszentjeként tartunk számon. A fekete barettsapkát viselő katonák az ő oltalmát élvezik.” Az HM ÖHP megbízott parancsnoka kiemelte: a nehéz kezdetek ellenére a fegyvernem kiváló teljesítményt nyújtott a hosszú évek során. „A magyar harckocsizó fegyvernem nyolc évtized alatt jelentős utat tett meg, nagy fejlődésen ment keresztül. Többször átszervezték, de bátran jelenthetem, hogy ma is él” − mondta a vezérőrnagy. A különleges nap programja térzenével kezdődött, majd az ünnepségen kitüntetéseket és elismeréseket is átadtak. Ezt követően dr. Bonhardt Attila ezredes, a Hadtörténeti Levéltár igazgatója tartott előadást a magyar harckocsizó fegyvernem 1920 és 1945 közötti múltjáról. Markovics Milán Mór főhadnagy, a tatai lövészdandár tábori lelkésze pedig Szent Kristóf történetét és az isteni szolgálatra való mérhetetlen vágyát mutatta be a hallgatóságnak.

Megemlékezés a nándorfehérvári diadalról Koszovóban

Forrás: honvedelem.hu

A nándorfehérvári diadal 560. évfordulójának tiszteletére tartottak megemlékezést július 22-én az MH KFOR Kontingens 14. váltásának katonái Koszovóban, amelyen Búz Csaba hadnagy mondott beszédet: a nándorfehérvári győzelem olyan kiemelkedő esemény volt, amelyre még évszázadok múltán is büszkén emlékezhetünk, és amelyben a magyar nép megmutatta, hogy hazájának védelmével egyszersmind Európát is védi. „Nándorfehérvár védőinek akkor a déli határok felé közeledő ellenség jelentette veszély, és most a magyar katonák szintén a déli országhatár védelmében látják el minden nap a szolgálati feladataikat” - mondta a hadnagy. Horváth Kornél hadnagy, a kontingens római katolikus tábori lelkésze a gondviselő Istenhez fordulva kért áldást a nándorfehérvári hősökre: „Nemzetünknek mindenkor meg kellett küzdeni a szabadság, a béke, a jólét megmaradásáért vagy megvalósulásáért… Elődeink példáját követve, adj Uram bátorságot a magyar katonáknak a honvédelem szolgálatára és a világbéke biztosítására!” Az ünnepséget a Novo Selo-i tábor kápolnája mellett felállított lélekharang megszólaltatása zárta.

XIII. Zalavári Tábor

A tábor szolgálati személyei: Táborvezető: Markovics Milán Mór fhdgy., tábori lelkész, Műveleti felelős: dr. Alácsi Ervin János őrgy.,, tábori lelkész, Élelmezési és egészségügyi felelős: Dombóvári Piroska, Technikai felelős: Nagy Endre fhdgy., tábori lelkész Csoportvezetők: Kazi János főhadnagy, Gerecs Roland hadnagy, Győre-Szűcs Miklós hadnagy, Horváth Dávid hadnagy, Lovász Balázs hadnagy, Paluska Balázs hadnagy, Műveleti segítők: Kapás Agáta hadnagy, Maláta Gergő honvédtisztjelölt, Veréb Nándor honvédtisztjelölt, Pánya Nándor honvédtisztjelölt, Szecsődi Tamás honvédtisztjelölt, Szabó Imre honvédtisztjelölt
Ez történt... nagyon-nagyon rövid összefoglaló
július 07. csütörtök - -1 nap Kora reggel a kaposvári MH 64. Boconádi Szabó József Logisztika Ezred katonái megérkeztek Zalavárra, hogy megkezdjék a tábor felépítését. Számos sátor került a templom melletti kertbe, amit ágyakkal, szekrényekkel, stokikkal kellőképpen berendezték.
július 08. péntek - 0 nap Megérkeztek a szolgálti személyek, akik előkészítették a tábort a gyermekek fogadására, ellenőrizték a sátrakat, kikészítették a játékokat és gondoskodtak számos más szükségletről; mindemellett hivatalos kötelmeket intéztek, szolgálati feladatokat láttak el.
július 09. szombat - 1. nap Az egyénileg, valamint a Budapestről, Székesfehérvárról és Kaposvárról csoportban érkezők beköltöztek a zalavári táborba. Sokan már ismerős helyre érkeztek, ám az újak és „veteránok” is rögtön a csoportbeosztást ellenőrizték, hogy lássák, hol lesz a szállásuk és ki lesz a csoportjuk vezetője. No és persze, hogy kikkel lesznek egy csoportban. Az ebéd, amit a község iskolájának ebédlőjében fogyasztottunk el, nagyon finom volt. Így erővel, kellő energiával felvértezve gyalog mentünk a Kis-Balaton Házat megtekinteni, ahol megnéztünk egy természetfilmet (amit meglepő módon mind csöndben néztünk végig). Aztán következett a múzeum interaktív része, ami részben a modern energiafelhasználásról szólt, nagyon látványosan és játékosan megoldva. Később dr. Alácsi Ervin János őrnagy, tábori lelkész tartott előadást nekünk a múzeum mellett álló bazilikális templom-romnál Zalavárról, a hely történetéről, amiből olyan dolgokat tudhattunk meg, hogy kik lakták e régiót a római időkben, a népvándorlás időszakában, hogyan szerezték meg a területet a honfoglaló magyarok, az itt talált szláv népesség hogyan tért meg a kereszténységre, honnan származik a cirill írás, mit jelent a Balaton szó, és sok más történelmi érdekességet. Történelmi és kulturális ismeretekkel felvértezve belevetettük magunkat a Balaton vizébe a berényi strandon. A víz hűvösnek bizonyult, de nem pihenni mentünk bele, hanem mozogni, játszani. Ezzel egy időben az ismerkedés is megtörtént, új barátságok köttettek, a régiek pedig felfrissíttettek.
július 10. vasárnap - 2. nap Meglátogattuk a Káli-medence környékét, Lesencetomajon szentmisén vettünk részt, ahol a helyi plébános és a polgármester jóvoltából a helyi közösségi házban ebédelhettünk. Ezután az Ajka melletti bányászmúzeumot tekintettük meg, ahol hatalmas bányagépeket, geológiai kiállítást láthattunk, de még a tárna bejáratának elejébe is bemehettünk. Késő délután érkeztünk meg szálláshelyünkre, a kislődi kalandparkba. Este szalonnát sütöttünk, beszélgettünk, de egy picit még az EB döntőbe is bele tudtunk nézni az egyetlen olyan faház ablakán keresztül, ahol volt TV. Aztán bosszankodtunk, vagy épp örültünk az eredményen. A szállásaink egyediek voltak: ki lakókocsiban, ki bungalóban, ki faházban töltötte az éjszakát.
július 11. hétfő - 3. nap Egész nap a kalandpark felfedezésével telt: bob csúszda, kötélmászás, vízi bicikli, íjászat, de igazából felsorolni is nagyon sok lenne, mi mindent tartogatott számunkra a nap. A játékos, kalandos időtöltést csak az ebéd, valamint az esti „hazautazás” törte meg. A táborban már várt minket a vacsoránk. Az este kétségtelenül különlegesre sikerült, hiszen a még több élmény közelebb hozott minket egymáshoz.
július 12. kedd - 4. nap A reggeli ébredés után rögvest tornáztunk egyet; először a fiúk, majd a lányok, így felfrissülten állhattunk neki a reggelinek. Mivel táborunk egyik célja a környezettudatosságra való nevelés is, hulladékgyűjtéssel folytattuk a napot: két kesztyűt is húztunk: egy gumikesztyűt és egy munkavédelmit, majd Zalavár egyik fő utcáját (ahol a focipálya is van) tisztítottuk meg a fűben, árokban heverő különféle hulladékoktól. Nagyon meleg volt, de tudtuk, hogy amit teszünk, nem csak helyes, de a község polgárainak elismerését és háláját is kivívja. Ezután két meglepetés-program következett: Egyrészt kaptunk a Tábori Püspökségtől egy címeres karszalagot ajándékba, melyet a tábor során végig viselhetünk: divatos, valamint azt is láttatja, hogy milyen tábor lakói vagyunk. Másrészt megérkezett a táborunkba a Langaléta Garabonciás együttes. Három rendkívül vicces, gólyalábas figura, akiken annyit nevettünk, hogy szinte tudomást se vettük a kánikuláról. Az ebédet követően fagyizni mentünk, mindenki kapott két gombócot ajándékba. Ezután készültünk csoportjainkkal, de megnézhettünk egy tankert is - működés közben - ami egy olyan kamion, ami más járműveket tölt fel üzemanyaggal. Ezt némi jól megérdemelt és régóta várt felfrissülés követte, ugyanis több órára, egészen késő estig a Balatonban fürödhettünk.
július 13. szerda - 5. nap Ma nagyon korán, 3 órakor keltünk, mert egy hajnali túra várt ránk. Zalaszabar közelében jártunk, ami Zalavárnál magasabban fekvő vidék, így megnézhettük a napfelkeltét; a nap első sugaraiban fürdő Balaton és Kis-Balaton látványa lenyűgözött minket. Reggeli után indultunk Somogytúrra megtekinteni Kunffy Lajos festőművész múzeummá alakított kúriáját és műtermét, ahol Ervin atya jóvoltából megismerhettük Kunffy életét és munkásságát. Késő délután érkeztünk meg Balatonszárszóra, ahol a csapat egyik fele József Attila immáron interaktív múzeumát látogatta végig, a másik fele pedig a nagy költő első sírhelyét tekintette meg. Két irodalmi érdeklődéssel megáldott táborlakónk el is szavalt egy-egy József Attila verset. Ebéd után szabadidő következett, hiszen sokat kell készülni a holnapi szereplésekre; persze jutott bőven idő játékra is. Este egy kisebb vihart éltünk át, így a nagysátorban maradtunk lefekvésig, ahol felnőtt csoportvezetőinkkel együtt játszottunk.
július 14. csütörtök - 6. nap Reggeli tornával kezdtünk, utána reggeli. Készültünk a napi műsorokra, majd két nagy terepasztalon honfoglaló játékot játszottunk. Közben megérkeztek a vendégek táborunkba: dr. Orosz Zoltán altábornagy, a Honvéd Vezérkar Főnök helyettese és dr. Földváry Gábor a Honvédelmi Minisztérium helyettes-államtitkára. A templomban népdalverseny következett, amit a vendégek zsűriztek. Az ebéd elfogyasztása után versmondó verseny következett, itt a zsűri már Piroska és két tábori lelkész volt. Szabadtéri játékokkal foglaltak el bennünket a csoportvezetők, majd készültünk az esti előadásokra. Ezután képes beszámoló következett az elmúlt napok tábori pillanataiból, sőt még egy rövidfilmet is megnézhettünk. Jött a várt pillanat: a csoportok által bemutatott műsorok. Sokat nevettünk, ám eljött az ideje a szórakozásnak is, amolyan tábor diszkó-buli következett éjfélig. Sok-sok nasi volt az asztalon, a felnőtt segítők pedig mindent megtettek értünk, hogy jó zenék és hangulatfények legyenek. Végül eljött az alvás ideje.
július 15. péntek - 7. nap Reggel egy nagyon sajátos reggeli tornával kezdtünk, majd a reggeli után megkezdtük a pakolást, hiszen lassan hazatérünk. A templomban kiosztották a versenyek helyezettjeinek az ajándékokat, emléklapokat, okleveleket. A finom ebéd után elérkezett az érzékeny és érzelmes búcsú ideje. Könnyek között, egymást ölelve búcsúzkodtunk, címeket, telefonszámokat cseréltünk, majd nehéz szívvel útnak indultunk hazafelé azzal a vigasszal, hogy szüleinkhez, családjainkhoz térünk vissza.

 

A hősökért zúgnak a harangok délben

Forrás: promenad.hu

Történelmünk legfényesebb győzelmére, a Nándorfehérvári diadalra emlékeztek pénteken Hódmezővásárhelyen, a Zrínyi Miklós Laktanyánál. Az ünnepségen beszédet mondott Cseri Tamás települési képviselő, aki kiemelte, hogy a magyar sereg olyan győzelmet aratott, melyet a mai napig is ünneplünk a déli harangszóval.
A megemlékezésen dr. Alácsi Ervin János őrnagy, tábori lelkész mondott megemlékező imádságot és áldást.

„Hadnagy Úr, köszönjük a szolgálatot!”

Forrás:  honvedelem.hu

Katonai tiszteletadással kísérték utolsó útjára a gyömrői temetőben július 23-án, szombaton Rózsa János Nándor posztumusz tűzszerész hadnagyot, aki szolgálatteljesítés közben vesztette életét a Hortobágyon. A búcsúztatáson több százan rótták le kegyeletüket. A gyászszertartás a honvédelmi miniszter határozatának felolvasásával kezdődött. Dr. Simicskó István Magyarország és állampolgárai biztonsága érdekében végzett önfeláldozó szolgálatáért, példamutató, bátor és hősies helytállásáért Rózsa János Nándor főtörzsőrmestert hősi halottá nyilvánította, és kinevezte posztumusz hadnaggyá. Ezzel egyidejűleg a miniszter Rózsa János Nándor posztumusz hadnagy számára a Hazáért Érdemjelet adományozta. A Hortobágyon hősi halált halt katonát Csurgó Attila ezredes búcsúztatta. „Nehéz most itt állnunk, mert szavakba nem tudjuk önteni azt a fájdalmat, amit katonatársunk elvesztése miatt érzünk. Nándi ott volt a mindennapjainkban, pótolhatatlan munkája, kitartása, szorgalma és tudása előtt fejet hajtunk. Emléke segít majd a holnap folytatásához” – mondta az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred parancsnoka, aki felidézte a néhai bajtárs életének fontosabb állomásait is. Rózsa János Nándor főtörzsőrmester 1981-ben született Budapesten. A Povolny Ferenc Szakképző Intézetben szerzett szakmai végzettséget, 2003-ban tett érettségi vizsgát. 2004-ben, az MH Kinizsi Pál Tiszthelyettes Szakképző Iskola elvégzésével lett hivatásos katona. Altiszti pályafutását az MH 5. Bocskai István Könnyű Lövészdandárnál kezdte, ahol a törzsőrmesteri rendfokozat eléréséig szolgált. Az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezredhez 2007-ben került, speciális tűzszerész-búvár beosztásba. 2014-ben szerezte meg a II. osztályú tűzszerész és a II. osztályú búvár fokozatot. Elhivatott, a szakmájában is elismert tűzszerész volt, munkáját pontosság és megbízhatóság jellemezte. Barátai és katonatársai mindig számíthattak rá. Elöljárói kiemelkedő munkájáért hat alkalommal részesítették elismerésben. „Búcsúzom a jelenlévők és mindazok nevében, akik ma is szolgálatot teljesítenek itthon és külföldön. Búcsúzom a Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és az ezred teljes személyi állománya nevében. Hadnagy úr! Köszönjük a szolgálatot! Emléked megőrizzük, nyugodj békében!” – zárta gyászbeszédét Csurgó Attila ezredes.
A szertartáson a Magyar Honvédség valamennyi alakulata, a tűzoltóság, a rendőrség és a katasztrófavédelem is képviseltette magát.
A hősi halott tűzszerész lelki üdvéért a sírnál Kótai Róbert százados imádkozott. A katolikus tábori lelkész beszédében egy személyes emléket elevenített fel: „A napokban a kezembe akadt egy kis notesz. Ennek a hétköznapi holminak jövőt formáló üzenete lett számomra. Az első oldalon egy idézet szerepelt, az egykori Osztrák−Magyar Monarchia Tengerészeti Akadémia jelmondata: »A kötelesség előbbre való, mint az élet.« Az a kis notesz Nándié volt, ő írta bele az idézetet. Egy mondat így kel életre, egy mondat így teremti meg a hőst. Hadnagy úr, megköszönöm neked ezt a mondatot, melynek értékére te világítottál rá. E mondatra tőled kapott örökségként tekintünk, mely egy hősi élet bizonyítéka lett, s mely kötelez bennünket” – emlékezett imája előtt a tábori lelkész.

Életének értelme a haza szolgálata volt

Forrás: honvedelem.hu 

Katonai tiszteletadással kísérték utolsó útjára Juhász Attila posztumusz hadnagyot, a Hortobágyon szolgálatteljesítés közben elhunyt első osztályú tűzszerészt, járőrparancsnokot Várpalotán, július 15-én.
Juhász Attila posztumusz hadnagyot gyászoló családtagjain, barátain, ismerősein és bajtársain kívül elkísérte utolsó útjára többek között dr. Simicskó István honvédelmi miniszter, dr. Benkő Tibor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke, dr. Dankó István, a HM közigazgatási államtitkára, dr. Orosz Zoltán altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnökhelyettese, Huszár János vezérőrnagy, az MH Összahaderőnemi Parancsnokság megbízott parancsnoka. Csurgó Attila ezredes, az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred parancsnoka búcsúbeszédében elmondta: Juhász Attila posztumusz hadnagy életének emlékeit nem lehet néhány gondolattal felidézni. Életpályájának ismertetésekor a parancsnok kiemelte: nem csupán belföldön, de külföldön is sokan köszönhetik neki életüket, és biztonságukat. „2012-ben Afganisztánban teljesített külszolgálata során társaival egy üzemanyag-szállító jármű alá rejtett robbanótest hatástalanításával gyakorlatilag egy egész várost, és sok civilt mentettek meg a pusztulástól. Munkáját az önálló problémamegoldás, a magas fokú kezdeményezőkészség és az önképzés jellemezte. Döntéseit a feladatok során mindig megalapozottan, az összes rendelkezésre álló információ alapján hozta meg. Parancsnokai mindig elismerően nyilatkoztak mindennapi munkájáról – a fegyelmezett munkavégzést pedig beosztottaitól is megkövetelte. Igazi mentor volt, bajtársai sokat tanultak tőle – nem csak szakmailag. Hadnagy úr, köszönjük a szolgálatod, nyugodj békében! ” – búcsúzott Juhász Attila posztumusz hadnagytól a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség teljes személyi állománya nevében a parancsnok.
A szolgálatteljesítés közben elhunyt tűzszerész búcsúztató szertartását Kálinger Roland őrnagy, katolikus tábori lelkész végezte, aki imájában így fogalmazott: Juhász Attila posztumusz hadnagy szolgálatával nem akart mást, mint biztonságosabbá tenni azt a hazát, ahol gyermekei felnőnek, és ahol az emberek élnek. „Azt a földet szolgálta, amely az ő áldozata és munkája által még inkább nemzeti kincsünk lehet. A Szózat szavait követve, hős tűzszerészünk vére is egyesül apáink vérével, és még szentebbé teszi ezt a földet”.

Megemlékezés a hősi halott tűzszerészekről Koszovóban

Forrás: honvedelem.hu 

A Koszovóban szolgálatot teljesítő magyar katonák is megemlékeztek a július 1-jén, a Hortobágyi Nemzeti Park területén mentesítési munkálatok közben elhunyt tűzszerészekről.
A magyar katonák a Peja közelében található Fehér-Drin forrásához mentek el, hogy az elhunyt magyar katonák emlékére gyertyát gyújtsanak. A különleges helyszínre azért esett a választás, mert a jelenleg a műveleti területen szolgálatot teljesítő Márfi Attila őrnagy, az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred felderítő főnöke Rózsa János Nándor posztumusz hadnagy kollégájával együtt nagyon sok közös tűzszerész-búvár feladatban és kiképzési búvármerülésen vett részt. Horváth Kornél hadnagy, katolikus tábori lelkész a magyar honvédelem hőseire, elhunyt katonáira, a bajtársakra és a barátokra való emlékezésében az örök élet hitére és a feltámadás reményére hívta fel a figyelmet. A tábori lelkész így zárta beszédét: „Juhász Attila, Rózsa János Nándor, Balázs Ádám, Kozár Gábor, nyugodjatok békében, emléketek legyen háborítatlan!” A Koszovóban szolgálatot teljesítő magyar katonák ezúton is őszinte részvétüket és együttérzésüket fejezik ki az elhunytak hozzátartozóinak.

Szentmise a hősi halott tűzszerészekért

Forrás: honvedelem.hu

Szentmisét mutatott be Kálinger Roland őrnagy, az Alföldi Ideiglenes Alkalmi Kötelék katolikus tábori lelkésze július 7-én, Mélykúton. A valóban „tábori körülmények” között megtartott szentmiseáldozatot a tragikus körülmények között elhunyt tűzszerész bajtársakért, valamint családtagjaikért ajánlotta fel.

Ökumenikus istentisztelettel emlékeztek meg az elhunyt bajtársakról

Forrás: honvedelem.hu

Az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred állománya, a gyászoló családtagok és barátok ökumenikus istentisztelettel emlékeztek meg július 6-án, a budapesti Irinyi János laktanyában a Hortobágyi Nemzeti Parkban történt robbanás áldozatairól. A megemlékező isteniszteletet Takács Tamás alezredes, kiemelt vezető katolikus tábori lelkész, Szabó György alezredes, kiemelt vezető protestáns tábori lelkész és Berta Tibor ezredes, általános helynök tartotta meg.

Hősi halált halt tűzszerészekért imádkoztak Balatonakarattyán

Forrás: honvedelem.hu

Immár hagyomány, hogy a HM Tábori Lelkészi Szolgálat Katolikus és Protestáns Tábori Püspökség lelkészei szentmisét, illetve istentiszteletet tartanak a főszezoni időszak vasárnapjain Balatonakarattyán, az MH Rekreációs, Kiképzési és Konferencia Központban. Az idei első szentmisét Kálinger Roland őrnagy, tábori lelkész a hősi halált halt tűzszerész bajtársakért ajánlotta fel.
Kérdésemre, hogyan jött az ötlet, hogy az üdülőben szentmisét, illetve istentiszteletet tartsanak a HM Tábori Lelkészi Szolgálat lelkészei, Kálinger Roland őrnagy a vasárnapi evangéliumból merítette a választ: „Jézus elküldi a tanítványokat a városokba, hogy „menjetek el, és hirdessétek az evangéliumot. Nem azt mondja, hogy legyetek kényelmesek, üljetek le egy helyre és majd az emberek elmennek hozzátok, hanem Jézus missziós parancsában az van, hogy nekünk kell elmenni az emberekhez, az elveszett bárányokat nekünk kell megkeresni. Ha egy család eljön üdülni – lehet ez vallásos, vagy nem vallásos család –, nem az az első számukra, hogy megnézzék, mikor vannak a környéken szentmisék. Még ha utána is járnak, odamennek, esetleg zárva van a templom, rosszul van kiírva a miserend, az interneten régi a weboldal, satöbbi. Éppen ezért fontosnak tartja a Katolikus Tábori Püspökség és a Protestáns Tábori Püspökség, hogy a katonák és családtagjaik vasárnaponként itt helyben is gyakorolhassák a hitüket, és egy kicsit máshogy öltözve, mint egy vasárnapi misén szoktak, a gyerekek rövidnadrágban, strandpapucsban is eljöhessenek szentmisére, istentiszteletre.”
A tábori lelkész elmondta: turnusonként változik, mennyien vesznek részt a szentmisén. „Többször voltam már az üdülőben szentmisét tartani, mindig elégedett voltam a létszámmal, hiszen ha csak egy embernek is szebbé tesszük a vasárnapját, ha egy embernek is tudunk lelki pluszt adni, akkor már eredményt értünk el. Hála Istennek eddig soha nem kellett egy embernek miséznem, mindig szép számmal eljöttek a szentmisére, hol többen, hol kevesebben.” Az idei első szentmisét szomorú esemény árnyékolta be. „A szentmisét a tűzszerész bajtársakért ajánlottuk fel, akik tragikus hirtelenséggel hősi halált haltak. Értük imádkoztunk. Azt hiszem, hogy a részvét mellett és az együttérzésünk kifejezése mellett kell az is, hogy ilyen módon emlékezzünk meg róluk. Az egyik tűzszerésszel közelebbi kapcsolatba is kerültem, hiszen egy misszióban minket váltottak, és róla tudom azt, hogy megkért volna, hogy Atya, imádkozzál értem. Ezt most így, kérés nélkül is megtettük, imádkoztunk elhunyt bajtársainkért” – emelte ki az őrnagy.

Piis meritis lelkészi érdemkereszttel tüntették ki Németh László hódmezővásárhelyi plébánost

Forrás: Magyar Kurír

A hősi halottak emlékezetének megőrzéséért végzett szolgálatáért a lelkészek érdemkeresztje (Piis Meritis) ezüst fokozatát vehette át június 27-én este Németh László esperes. A Történelmi Vitézi Rend medálját Szent László király napján adták át a hódmezővásárhelyi Szentháromság-templomban.
Németh László esperes, hódmezővásárhelyi plébános részére vitéz Hunyadi László, a Történelmi Vitézi Rend főkapitánya a magyar nemzetért hősi halált haltak emlékének őrzéséért, a katonasírok ápolásában végzett önzetlen és segítő együttműködéséért adományozta a Piis Meritis kitüntetés ezüst fokozatát. Az elismerést vitéz Kerecsen László törzskapitány adta át a hétfői szentmisét követően a belvárosi katolikus templomban. Megköszönve a kitüntetést Németh László úgy fogalmazott, hogy a hősi sírok gondozása és a hazáért elhunyt honvédek emlékének megőrzése minden magyar ember kötelessége kell hogy legyen. Ő e „parancsolatot” követve támogatja azon kezdeményezéséket, amelyek a katonahősök emlékezetének ápolását szolgálják. A Piis Meritis díj átadását követően a Szentháromság-templom hívei neve napja alkalmából is köszöntötték plébánosukat. Idén Hódmezővásárhely városa is kitüntette a plébánost: kiemelkedő lelkipásztori, hitéleti és közösségszervező munkássága elismeréseként Pro Urbe díjat vehetett át.

Katolikus Tábori Lelkészek Napja

Forrás: honvedelem.hu

Hatszázharminc évvel ezelőtt született Kapisztrán Szent János, a tábori lelkészek védőszentje. A Honvédelmi Minisztérium Katolikus Tábori Püspöksége ebből az alkalomból – immár kilencedszer – rendezte meg a katolikus tábori lelkészek napját június 22-én, szerdán, Budapesten.

Különösen fontos egy katona számára a kapcsolat, főleg akkor, ha misszióban teljesít szolgálatot, hiszen ilyenkor a családtól távol, fél vagy egy évig, csak a társak vannak és szerencsés esetben egy tábori lelkész. Így méltatta az ünnepségen a tábori lelkészeket Vargha Tamás. A Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes hozzátette: „csak így együtt - ahogy Hunyadi és Kapisztrán Szent János együtt aratták a nándorfehérvári győzelmet - így erős a mai Magyar Honvédség is; együtt a tábori lelkészek és a katonák szolgálatával.”
A jubileumi évhez kapcsolódóan az állománygyűlést Horváth József pápai prelátus, Szent Márton püspökről tartott, vetített képes előadása zárta.
A rendezvényen jelen volt dr. Orosz Zoltán altábornagy, Honvéd Vezérkar főnökhelyettes is, aki az esemény utáni állófogadáson, pohárköszöntőjében a tábori lelkészek kiemelkedő, és a Magyar Honvédség számára nagyon fontos munkáját hangsúlyozta.

Szentmise a lövészek védőszentjének tiszteletére

Forrás: honvedelem.hu

Szent László király, a lövészek védőszentjének napja alkalmából tartott ünnepi szentmisét Bíró László katolikus tábori püspök június 20-án, hétfőn este Tatán, a Kossuth téri Szent Kereszt-plébániatemplomban.

„Imádkozzunk a katonáinkért, az itthon lévőkért, a határon szolgálatot teljesítőkért vagy éppen külföldi missziót teljesítőkért. Kemény munkát végeznek, tudjuk jól, hogy ők a békét akarják” – mondta a Szent László király tiszteletére tartott szentmisén Bíró László.

A katolikus tábori püspök hozzátette: „Szent László nemcsak termetével magasodott ki az emberek közül, hanem komoly erkölcseivel, nemes emberségével, azzal, hogy megszervezte a határőrséget, vigyázta az értékeinket. Amit Szent István megalapított, azt Szent László szilárdította meg.” Bíró László hangsúlyozta: Szent László – aki a legenda szerint a sziklából tudott vizet fakasztani − emberségével is kiemelkedett az emberek közül, erőskezű, hatalmas termetű férfi volt. Ő volt a lovagkirály, aki a harcban való jártassága, a csatákban mutatott személyes bátorsága miatt már a középkorban népszerűvé vált.

Az ünnepi szentmise – amelyen részt vett Michl József, Tata polgármestere is – zenei szolgálatát az MH 25. Klapka György Lövészdandár katonazenekara biztosította Balázs Attila őrnagy, karmester és Román Géza százados, karmesterhelyettes vezetésével.

Ünnepi megemlékezés a Zalavári Történelmi Emlékparkban

Forrás: honvedelem.hu

Hatodik alkalommal tartott ünnepei megemlékezést a magyar és a szlovák Katolikus Tábori Püspökség Zalaváron Cirill és Szent Metód tiszteletére, melyen az ünnepi beszédet dr. Simicskó István Magyarország honvédelmi minisztere mondta. „Elérkezett az ideje annak, hogy a magyar és a szlovák nemzet egymásra találjon és közösen küzdjenek meg a jelenkori kihívásokkal” – mondta dr. Simicskó István honvédelmi miniszter június 18-án, szombaton, a Zalavári Történelmi Emlékparkban tartott ünnepi megemlékezésen. A miniszter hangsúlyozta: minden civilizáció vallási talapzaton nyugszik, így az európai a kereszténységén, és ezt nem szabad elfelejteni az itt élő népeknek. Hozzátette, hogy Szent Cirill és Szent Metód a munkásságukkal éppen erre figyelmeztetnek mindenkit. Simicskó István szólt arról is: elérkezett az ideje annak, hogy a magyar és a szlovák nemzet egymásra találjon és közösen küzdjenek meg a jelenkori kihívásokkal. „Össze kell fognunk és hirdetnünk kell, védenünk kell keresztény értékeinket” – mondta, hozzátéve hogy minden válaszfalat, amely a két nép között húzódik, le kell bontani. A tárcavezető megemlítette, hogy Cirill és Metód mintegy ezer évvel ezelőtt nemcsak Krisztus szeretetét hirdették, hanem egy év alatt ötven szerzetest is felkészítettek a szláv liturgia terjesztésére. „A tanítás a jóra, a tanítás a hitre, a keresztény értékekre, értékes embereket művelni, nevelni mindannyiunk küldetése” – fűzte hozzá. Rastislav Kácer, Szlovákia magyarországi nagykövete ünnepi gondolataiban felidézte: Cirill és Metód izgalmas és eseménydús élete, illetve fontos munkássága − amely során kijárták, hogy a szláv nyelv elnyerje liturgikus státuszát − ma is ösztönzően hat az emberekre. A két szent ugyanakkor nemcsak a vallás területén, hanem a diplomáciában is jelentőset alkotott ezzel – tette hozzá. „Ez a tettük ösztönözzön mindannyiunkat – szlovákokat és magyarokat −, és az is, hogy a múltunk összeköt minket” – hangsúlyozta a nagykövet. Bíró László katolikus tábori püspök a honvedelem.hu-nak elmondta: a mostani találkozó azért is fontos, mert segít visszatalálni a közös gyökerekhez, ami egyet jelent a hittel, a nemzeti öntudattal és az értékek védelmével. A találkozó kapcsán megjegyezte, hogy kiváló a viszony a szlovák kollégájával és a társszervezettel. „Egy láncszemét alkotjuk annak az egységtörekvésnek, ami épül a szlovák és a magyar nemzet között” – fűzte hozzá. A két szent kapcsán elmondta azt is, hogy Cirill és Metód – a szláv írás megalkotói – arra tanítják követőiket, hogy legyenek műveltek, őrizzék a saját értékeiket és ismerjék meg a saját identitásukat. A megemlékezésen a beszédeket követően koszorúkat és virágokat helyeztek el Szent Cirill és Szent Metód szobránál, majd a Szent Adorján bazilika romjainál Bíró László magyar tábori püspök mutatott be szentmisét, melyneka homíliáját Frantisek Rabek szlovák tábori püspök mondta. Az eseményen közreműködött a Légierő Zenekar – Veszprém, Katona János alezredes, karmester vezetésével.

Mememlékezés Koszóvóban a Magyar Hősök Emlékünnepén

Forrás: honvedelem.hu

Az első világháború áldozataira emlékeztek a hősök napján az MH KFOR Kontingens 14. váltásának katonái a koszovói Peja város katonai temetőjében. Az Ausztria és Magyarország támogatásával közel két évvel ezelőtt felújított emlékműnél Horváth Kornél hadnagy, a kontingens katolikus tábori lelkésze az első világháborúban, a balkáni harctéren elesett, és a pejai (akkoriban Ipek) katonai temetőben eltemetett magyar katonák lelki üdvéért imádkozott. „Hálával és tisztelettel emlékezünk azokra a honvédekre, akik nagyszerű példáját adták az utókornak hősiességből, a katonai példamutatásból, az erőn felüli teljesítményből”- mondta a tábori lelkész.
A megemlékezés végén az emlékműnél koszorút helyezett el Szegedi Endre László, a koszovói magyar nagykövetség konzulja, valamint Huszár Ferenc alezredes, az MH KFOR Kontingens 14. váltásának parancsnoka. A temetőben magyar, galíciai, horvát, cseh, bosnyák, osztrák, bukovinai, orosz, montenegrói, török katonák, összesen 208-an vannak eltemetve.

Szentmise a Ludovika Kápolnában a Magyar Hősök Emlékünnepén

Forrás: honvedelem.hu

A Magyar Hősök Emlékünnepe alkalmából katonai tiszteletadással egybekötött ünnepi szentmisét és ökumenikus istentiszteletet tartottak a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Kápolnájában május 28-án, szombaton délután 18.00 órakor. A szentmisét Berta Tibor ezredes, a HM Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke, Kótai Róbert százados és Markovics Milán Mór főhadnagy tábori lelkészek mutatták be. „Május utolsó hétvégéjén hazánk hőseiről emlékeznek meg egyre több helyen országszerte. Így teszünk mi is, amikor fejet hajtva nemzetünk hősei előtt, hálát adunk áldozatukért a történelem Istenének; itt, annak az épületnek a szentélyében, melyet eleink a hazai katonai oktatás és nevelés egyik nagyszerű fellegvárának építettek meg, s amely ma ismét a Haza, a Nemzet és a Magyar Honvédség nemes ügyét szolgálja” – mondta Berta Tibor. Hozzátette, 2001-ben az Országgyűlés ezekkel a szavakkal rögzítette törvényben a magyar hősök emléknapját: „A magyarság hosszú, nehéz történelme során, különösen a honfoglalás és Szent István király ezer esztendővel ezelőtt történt államalapítása óta, a haza megszámlálhatatlan fia és leánya harcolt fegyverrel vagy anélkül Magyarország, a magyar nemzet védelmében, illetve vállalt vértanúságot a hazáért. Tetteik nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy fennmaradt a magyar nemzet és a magyar állam. Az Országgyűlés, a magyar nemzet soha el nem múló hálája jeléül, a ma élő és a jövő nemzedékek okulására, a hősök dicsőségére, minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját a magyar hősök emlékünnepévé nyilvánítja.”
„A magyar hősök emlékünnepe egyrészt a főhajtás kegyeletes és magasztos érzése és cselekedete azok előtt, akik életüket áldozták Hazánkért, Magyarországért. Ugyanakkor nekünk, a mai korban élőknek elgondolkodásra és elmélkedésre felszólító ünnep és emléknap. Mit kell tennünk, hogyan kell gondolkodnunk, beszélnünk, cselekednünk, egyáltalán, hogy kell élnünk mai világunkban, nem feledve hőseink súlyos áldozatot felmutató tetteit, ugyanakkor a jövő nemzedékek számára megnyugtató eligazodást adva jelen életünk értékteremtő munkájával és tetteivel. A hősiességre való törekvés mindegyikünk kötelezettsége, felekezettől, világnézettől függetlenül. Ezért imádkoztuk és énekeltük a szentmise elején a népénekünk szavaival: Had legyünk mink is Tiszták hősök szentek, Hazánkat így mentsd meg.” – fogalmazott a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke. A hősökért való hálaadó imádságában Mészáros László alezredes, a HM Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálat kiemelt vezető tábori lelkésze hangsúlyozta: az elmúlt ezer esztendő magyar hősei mindig „Istenből merítettek erőt, bátorságot és olyan reményt, amely mindezidáig a megmaradást jelentette. A teremtett világ időről időre megméretett és megméretik ma is. Segíts, Urunk, hogy nekünk is meglegyen az a tőled jövő tartalom, az a beléd vetett bizodalom, ami egyedül képes megtartani és szerinted való jövőt biztosítani az utánunk jövő nemzedékeknek!” – mondta Mészáros László. A megemlékező szentmise zenei szolgálatát az MH Légierő Zenekar Veszprém látta el.
Az ünnepi megemlékezésen részt vett dr. Benkő Tibor vezérezredes, Honvéd Vezérkar főnök, Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke, Kelemen József nyugállományú altábornagy, a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége tiszteletbeli elnöke, illetve vitéz nemes békei Koós Ottó, a legidősebb élő ludovikás. A 100 éves nyugállományú alezredes a szentmisét követően megkoszorúzta az 1938-as ludovikás évfolyam – amelynek ő maga is tagja volt – második világháborúban elesett hősi halottainak márványtábláját.

58. NEMZETKÖZI KATONAI ZARÁNDOKLAT - LOURDES

A magyar katonák zarándokcsoportja dr. Jelen Gábor ezredes vezetésével május 19-én, csütörtökön az esti órákban érkezett meg Lourdes-ba, hogy részt vegyen az 58. Nemzetközi Katonai Zarándoklaton.

PÉNTEKEN reggel fél hétkor Berta Tibor általános helynök, Szentesi Csaba és Kálinger Roland tábori lelkészek szentmisét mutattak be a Jelenések Barlangjánál. A szentmise után egy nagyméretű gyertya lángjánál a Honvédelem Napja előtt is tisztelegve az alábbi imádság hangzott el a Magyar Honvédség egykori és mai katonáiért: Örökkévaló Istenünk! Kérünk, figyelj szavunkra, hallgasd meg kéréseinket és fohászainkat!Te szívünkbe oltottad a földi hazához való ragaszkodás magasztos érzését, a hazaszeretet nagyszerűségét, mely a hűség erényében mutatja meg, hogy az áldozatra készen álló lelkület tud igazán szolgálatára lenni a nemzetnek. Bizalommal kérünk Téged, Urunk, áldd meg Magyar Hazánkat és a Magyar Honvédelem nemes ügyét. Holnap odahaza a Magyar Honvédelem Napján katonaelődeink áldozatvállaló helytállására emlékezve, a hazafiság tettekben megmutatkozó felmagasztalását ünneplik, mi pedig most itt Lourdes-ban a Jelenések Barlangja mellett hajtunk fejet mindazok előtt, akik nemzetünk szabadságáért küzdöttek és adták oda életüket. Mindenható Atyánk, kérünk, alázatosan kérünk, kísérje áldásod a Magyar Honvédség mostani katonáit, hogy történelmi elődeik példáját követve készek legyenek Hazánk megvédésére és megőrzésére! Kísérd áldásoddal katonáinak hazai és külföldi szolgálatát, óvd meg mindnyájukat minden veszedelemtől és minden bajtól! Kérünk, Téged, segítsd áldásod által a honvédtisztjelöltjeinket és katonai középiskolásainkat, hogy kitartó erős lelkülettel, megérlelt és megfontolt értelemmel, lelki és testi egészségben készüljenek hivatásuk betöltésére! Végül irgalmadba ajánljuk elhunyt katonáinkat; kérünk, hogy Hazánkért végzett szolgálatukért igaz örömökben részesüljenek Országod boldogságában. Urunk, Nemzetünknek történelmünk során számos párfogót adtál, köztük Krisztus Urunk Édesanyját, Máriát, a Magyarok Nagyasszonyát, akinek Lourdes-i szentélyében most együtt imádkozhatunk általa hozzád az Angyali Üdvözlettel és a Szent Fiad által tanított imádsággal. Ámen.

A délelőtt folyamán a zarándokcsoport tagjai Szentesi Csaba és Kálinger Roland katonalelkészek vezetésével felkereshették a Lourdes- i Szentélyek nevezetességeit és a város látnivalóit. Délután ebben az évben is először a Katonai Táborban - ahol a magyar zarándokcsoport egyik része van szállásolva, köztük a Kratochvil Károly Honvéd Középiskola tanulóinak tíz fős csoportja Fekete András százados vezetésével - nyitotta meg a zarándoklatot Luc Ravel francia tábori püspök. A táborban való megnyitót követően az ott lakó mintegy 1400 katona zenekari kísérettel vonult le a nemzetközi megnyitóünnepségére, mely 17 órakor kezdődött el a X. Szent Piusz földalatti Bazilikában. Itt először a jelenlevő katonazenekarok vonultak be, köztük a Székesfehérvári Helyőrségi Zenekar, majd a jelenlevő országok egy-egy képviselője kezében egy mécsesel, a nemzeti zászlót vivő katonák és a hivatalos delegációk. A mécsest Bebesi-Tanyi Orsolya százados, a magyar zászlót Bartha László őrmester, Fekete Tibor örmester, Kőnig Vilmos őrmester az MH Budapest Helyőrség Dandár díszelgő katonái vitték be a bazilikába. megnyitóra. Az ünnepségen előszöa Lourdes-i Szentélyek egyik vezető papja köszöntötte a több ezer katonazarándokot, (a zarándoklat igazgatósága mintegy 12000 katonát regisztrált) majd a francia tábori püspök a Katonai Tábor megnyitóján meggyújtott gyertyáról vett lánggal meggyújtotta a 2016. évi katonai zarándoklat gyertyáját, végül a zarándoklat igazgatója felolvasta Pietro Parolin bíboros államtitkár levelét: Őszentsége, Ferenc pápa gondolatban és imáiban örömmel csatlakozik a számos országból érkezett katonához és a fegyveres erők különböző tagjaihoz, akik a Lourdes-i Boldogasszonyhoz jöttek imádkozni. Most, hogy az erőszak szinte mindenhol jelen van a világban egyre jobban érthetővé válik az önök bátor és elkötelezett tevékenységének értéke és annak a szolgálatnak a különös szükségessége, melyet a béke fenntartásáért, az emberek szabadságáért és biztonságának megvalósulásáért megtesznek, Ferenc pápa imáiban arra kéri a Boldogságos Szent Szüzet, hogy pártfogó segítségével őrizze meg mindegyikük életét, újítsa meg hitüket és buzgalmukat hivatásukban. A Szentatya imáiba foglalja mindazokat, akik szolgálatuk közben hunytak el, kérve az Urat, hogy életük oda adásáért találjanak örök nyugalomra. Az Irgalmasság Évében a katonák zarándoklata arra hívja önöket, hogy nyissák meg szívüket az Úr megbocsátó szeretete felé, és engesztelődjenek ki mind azokkal, akikkel találkoznak. A világnak sürgős szüksége van az Isten irgalmára, annak hirdetésére és befogadására. Ferenc pápa arra kéri mindannyiukat, hogy az egyre jobban terjedő gyűlölet és erőszakosság ellenére, nagylelkűen ajánlják fel szolgálatuk tevékeny erőfeszítéseit, hogy Isten szeretete ezek által is megváltossa a világot, hiszen az Atya ajtaja mindig nyitva áll, mert az ő „irgalma örökké megmarad” (vö:118. zsoltár) Minden jelen lévő zarándokra és családtagjaikra a Szentatya örömmel küldi apostoli áldását.

A megnyitó ünnepség a Miatyánk elimádkozásával és áldással ért véget.

Este 9 órakor kezdődött el a szentségimádás szertartása, a betegek megáldása és a kiengesztelődési-bűnbánati liturgia, melyet a Juan Carlos Vera Plasencia perui tábori püspök vezetett. A papság és a katonai püspökök bevonulása után ünnepélyes körmenetben hozták ki és helyezték el a bazilika központi oltárán az Oltáriszentséget, majd nyolc nyelven felolvasták az alábbi szentírási részt a Szent Máté szerinti Evangéliumból: Akkor a király így szól a jobbja felölállóknak. Jöjjetek, Atyám áldottai... Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem, mezítelen voltam és felöltöztettetek engem, beteg voltam és meglátogattatok, fogságban voltam és eljöttetek hozzám... Bizony mondom nektek, amikor mrgtettétek ezt egynek a legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek."

Az evangéliumi részlet elhangzása után meditációs csöndben lehetett imádkozni az Oltáriszentség előtt, majd nyolc nyelven az alábbi részletet olvasták fel Ferenc pápa Misericordiae Vultus kezdetű bullájából: Nem menekülhetünk el az Úr szavai elől, mert ezek alapján ítélnek majd felettünk: Adtunk-e enni az éhezőnek és inni a szomjazónak? Befogadtuk-e a jövevényt és felöltöztettük-e a ruhátlant? Áldoztunk-e időt a betegek ápolására és a rabok meglátogatására (vö. Mt 25,31-45)? Ugyanígy megkérdezik majd tőlünk, hogy segítettünk-e megszabadulni a kétségektől, amelyek a magány forrásai és gyakran félelmet keltenek; képesek voltunk-e legyőzni a tudatlanságot, melyben milliók élnek, elsősorban azok a gyermekek, akik nem kapják meg a szükséges segítséget a nyomorból való kiemelkedéshez? Ott voltunk-e a magányos és gyötrődő ember mellett, megbocsátottunk-e a minket megbántóknak, és elutasítottuk-e a bosszúállás, a gyűlölet minden formáját, melyek erőszakhoz vezetnek – Isten példáját követve, aki annyira türelmes velünk? Türelmesek voltunk-e, és végül rábíztuk-e az Úrra imádsággal fivéreinket és nővéreinket? Ezen „legkisebbek” mindegyikében maga Krisztus van jelen. Az ő teste válik újra láthatóvá mint megkínzott, megsebzett, megostorozott, kiéheztetett, menekülő test., hogy fölismerjük, megérintsük és ápoljuk. Ne felejtsük el Keresztes Szent János szavait: „Az élet alkonyán a szeretet alapján ítéltetünk meg.” /A világosság és a szerelem szavai, 57./

Az evangélium szavai után az olasz haderő zenekarának meditációs zeneje után francia, olasz, angol, spanyol, német, potugál, horvát és holland nyelven az alábbi könyörgések hangzottak el:
Krisztus a Kenyér, mely életet ad a világnak - Uram, irgalmazz! Krisztus az önfeláldozás és a szeretet kenyere - Uram, irgalmazz! Krisztus a kenyér, mely táplálja éhségünket - Uram, irgalmazz! Krisztus a kenyér, ami egységbe yűjt minket - Uram, irgalmazz! Krisztus az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit - Uram, irgalmazz! Krisztus az élet értelmét keresők kenyre - Uram, irgalmazz!
Imádkozzunk az egyházért, melynek az a küldetése, hogy világossága legyen a népeknek! - Kérünk téged, hallgass meg minket! Azokért, akik a béke ügyén fáradoznak! - Kérünk téged, hallgass meg minket!
Azokért, akik a kétségek órájában a szentlélek világosságát kérik! - Kérünk téged, hallgass meg minket! A szegényekért, akik beléd vetik minden reményüket! - Kérünk téged, hallgass meg minket! Azokért a népekért, akik a szabadságért és az igazságért küzdenek! - Kérünk téged, hallgass meg minket! A fiatalokért, akik bátran küzdenek egy új világ építéséért! - Kérünk téged, hallgass meg minket! A családokért, akik Országod építésén fáradoznak! - Kérünk téged, hallgass meg minket! Minden misszióban szolgáló katonáért, családtagjaikért és szeretteikért! - Kérünk téged, hallgass meg minket!

Ezután következett a Tantum ergo kezdetű latin ének az Oltáriszentségről, majd a szentségi áldás, mely után megkezdődött a Jelenések Barlanjához való kivonulás, ahol a bűnbánati szertartás alatt és után lehetőség volt a szentgyónás elvégzésére.

SZOMBATON május 21-én reggel a magyar zarándokcsoport a Székesfehérvári Helyőrségi Zenekar által játszott indulók hangjaira vonult a szálláshelytől a Lourdes-i keresztút kezdetéhez, ahol katonai tiszteletadás mellett közösen élénekelték a Magyar Himnuszt, majd Bíró László tábori püspök köszöntötte a zarándokokat. A keresztút 14 állomásánál Kálinger Roland és Szentesi Csaba tábori lelkszek mondták az imádásgokat, a zarándok katonák pedig az egyes stációkhoz tartozó elmélkedéseket olvasták fel. Ebben az évben is elhozták az úgynevezett Lourdes-i keresztet a tábori püspökségről, melyet az egyes állomások között felváltva mindig más-más két személy vitt a zarándokcsoport tagjai közül. A hagyományokat követve ebben az évben is mécseket gyújtottak meg a keresztút 10. állomásánál, mely 1912-ben magyar adományokból épült. Az öt mécsest a Kratochvil Károly Honvéd Középiskola tanulói helyezték el azokért a magyar katonákért, akik a külszolgálatok alatti feladatvégrehajtások során veszítették el életüket. A keresztút után a zarándokcsoport katonai alakzatban vonult le a Szentélyek Vianney Szent János Kápolnájába, ahol Bíró László tábori püspök mutatott be szentmisét.

Délután Berta Tibor ezredes, általános helynök és Kiss Attila őrnagy valamint a magyar zászlót vivő díszelgő katonák és a Kratochvil Károly Honvéd Középiskola tanulói vettek részt a zarándoklat katonai tiszteletadással egybekötött megemlékezésén a Peyramale téri koszorúzáson a Hősök Emlékművénél, ahol a tisztelet virágait Luc Ravel francia tábori püspök helyezte el.

A nap a gyertyás Mária-körmnettel zárult, mely alatt a zarándokok a rózsafüzért imádkozták el.

VASÁRNAP délelőtt fél tízkor kezdődött a zarándoklat ünnepi szentmiséje melyet a tábori püspökök és a katonalelkészek mutattak be a X. szent Piusz földalatti Bazilikában. A szentmise főcelebránsa Luc Ravel francia tábori püspök volt. A szentmisén a magyar zarándokcsoportból Búzássy Nagyezsda zászlós, Enyedi Lajosné zászlós, Orsik Gábor főtörzsőrmester és Szabó József századosvitték az adományokat a felajánlási körmenetben a bazilika központi oltárához.

Délután fél háromkor kezdődött el a zarándoklatot bezáró liturgia, amelyen a francia tábori püspök eloltotta az 58. Nemzetközi Katonai Zarándoklat gyertyáját. A szertartás végén bejelentették, hogy a jövő évi zarándoklatot 2017. május 19-21. között tartják meg.

A magyar katonák zarándokcsoportja hétfőn reggel hat órakor indult haza Magyarországra..

Beszélgetés Dr. Alácsi Ervin János tábori lelkésszel

Keresztény Élet

Atya hogy lett pap? Családja, szülei támogatták elhatározását? Kik voltak azok a személyek, akik terelgették hivatását?
A papi hivatás gondolata először gimnáziumi tanulmányaim során fészkelte bele magát az agyamba, s ebben főleg Assisi Szent Ferenc és Pietrelcinai Szent Pio életpéldája inspirált. Érettségi után jelentkeztem is a kapucinus rendbe, de túlságosan idealista elképzeléseim és lelki éretlenségem miatt hamarosan otthagytam őket. Szegény édesanyám, aki egyébként református, nagyon megkönnyebbült… A teológia viszont mindig érdekelt, így egy barátommal elhatároztuk, hogy laikusként jelentkezünk a Veszprémi Hittudományi Főiskolára. Én egy év után, Dr. Balázs Pál rektor úr támogatásával külföldre kerültem, pontosabban egy amerikai katolikus egyetem ausztriai tagozatára. Innentől kezdve azután elég szövevényes a történet. Elég legyen annyi, hogy ösztöndíjasként, jótevőim és szüleim segítségével megjártam az Amerikai Egyesült Államokat, Rómát, Oxfordot, Németországot. A papi hivatás gondolata közben hol elhalványult, hol újra fölmerült, de mindig igyekeztem elhessegetni. Viszont a posztgraduális tanulmányaim első szakaszának végéhez közeledve egyre erősebben éreztem annak súlyát, hogy dűlőre kell jutnom a kérdésben. Egy kicsit olyan voltam, mint Jónás, aki „rühellé a prófétaságot”, igyekeztem menekülni, minél messzebbre futni, azután bizonyos kényszerítő hatások, belátások hatására (ez volt az én utazásom a cethal gyomrának sötétjében) mégis az Isten szolgálatában találtam magam. Egyébként nem nagyon terelgetett senki, sőt barátaim és a családtagjaim leginkább le akartak beszélni a dologról, jóllehet ellenségesek sohasem voltak.

Milyenek voltak a szemináriumi évek?
Mindössze két és fél évig voltam szemináriumban, ebből két évet a Szent Péter Papi Testvériség (FSSP) amerikai szemináriumában abszolváltam, fél évet pedig Baden-Württenbergben, a közösség európai papnöveldéjében. A papszentelésre való készület nagyobbik részét az FSSP római tanulmányi házában, illetve Oxfordban, a Campion Hallban töltöttem doktoranduszként. A szemináriumi évek fegyelmét egyébként „túlkorosságom” ellenére elég jól bírtam, sőt a hagyományos latin liturgiához kötődő ima- és istentiszteleti életünk komoly lelki békesség és gyarapodás forrása volt. A rektorom valaha tábori lelkészként szolgált, így elég nagy hangsúlyt fektettek a testnevelésre, sportolásra is. Sajnos tanulmányi szempontból csak egy helyben topogtam, hiszen már teológiai licenciátussal rendelkeztem, amikor jelentkeztem a papnevelő intézetbe. Erre egy apostoli vizitáció kapcsán figyeltek föl az elöljáróim, így született az elhatározás, hogy dogmatikából szerezzek doktori fokozatot Rómában, a Pápai Gergely Egyetemen.

Ki volt az, aki különösen nagy hatással volt Önre? Milyen képzést kapott a külföldi egyetemeken? Milyen papi közösséghez csatlakozott?
Tanulmányi és lelki formációm két legmeghatározóbb alakja Anthony Mastroeni és John Saward volt. Mastroeni atya az amerikai egyetemen tanított fundamentál- és morálteológiát, egyszerre volt vicces és komoly, szertelen és fegyelmezett, lelkileg megértő és akadémiailag szigorú. Ittam a szavait, minden kurzusát fölvettem. A diplomaosztómon odajött hozzám és azt mondta: „Gyere, gyújtsunk rá egy szivarra, innentől kezdve nincs mit tanítanom neked” – ez volt életem egyik legbüszkébb pillanata (az erről készült fényképet mai napig őrzöm). John Saward anglikán lelkészből lett katolikus dogmatanár, végül pap. Miatta lettem dogmatikus, elkötelezett tomista, az egyházatyák írásainak szerelmese. Igazi angol úriember, a szó eredeti jelentése szerint „gentleman”, aki ragyogó személyes példájával mutatta meg, hogy a teológiát csak alázattal lehet művelni, és aki tanulmányai után nem ereszkedik térdre, hogy imádja azt a kimeríthetetlen, gyönyörűséges titkot, aki az Isten, még nem értett meg semmit az egészből.
Az egyetemi alapdolgozatomat (Master’s) szentségtanból, közelebbről a szentgyónásról írtam, a licenciátusi tézisem a keresztény ikonográfia teológiai alapjait járta körül, a doktori disszertációmat a dogmatikai tanszéken védtem meg, a címe: „Bellármin Szent Róbert krisztológiája – a XVI. század krisztológiai tárgyú hitvitáinak fényében”.
Eredetileg a Szent Péter Papi Testvériséghez (FSSP) csatlakoztam. Ez az apostoli életnek egy olyan társasága, amely pápai jóváhagyással, a Szentszék engedélyével teljes egészében a római rítus hagyományos formáját (ma úgy mondanánk: különleges formáját) ünnepli. A közösséget olyan papok alapították, akik 1988-ban, Marcel Lefébvre érsek úr törvénytelen püspökszentelését követően a Szentszékhez folyamodtak jóváhagyásért. Az FSSP fiatal, dinamikusan fejlődő társaság, ma már négy kontinensen működik, kb. 400 tagot számlál, akiknek majdnem fele szeminarista. A szubdiakónus szentelésem után, vagyis a definitív inkardináció előtt világossá vált, hogy elöljáróim szemében nem prioritás a Magyarországon való megtelepedés, nekem viszont kezdettől fogva szándékomban állt a hazaköltözés. Végül közös megegyezéssel elváltak útjaink, így diakónus és papszentelésemre már a Magyar Katonai Ordinariátus kötelékében került sor.

Azért került a Katonai Ordinariátus szolgálatába, mert Kiss-Rigó László vállalta a szentelést?
Nem, ehhez sok körülmény járult hozzá. A teológiai, liturgikus és lelkipásztori preferenciáim miatt – bizonyos gesztusok nélkül az elöljárók részéről – elég nehéz lett volna egy egyházmegyei közegben integrálódnom. Tettem rá kísérleteket, befogadó készség hiányában nem sok sikerrel. Kedves barátom és elődöm a hódmezővásárhelyi helyőrségben, Németh László atya vetette föl, hogy az én „speciális” helyzetemnek egy „speciális” egyházjogi keret és egy „speciális” lelkipásztori közeg felelne meg leginkább, amit végül a Katolikus Tábori Püspökségben találtam meg. Az isteni gondviselés kegyéből és a szolgálatunk általános helynökének, főtisztelendő Berta Tibornak jóindulatából kerültem a réteg-pásztorációnak erre a területére. A diakónussá szentelésemre azért Kiss-Rigó László lett fölkérve, mert a KTP jelenlegi ordináriusát, Bíró László püspök urat akkor még hivatalosan nem nevezték ki, lakhelyem pedig a Szeged-Csanádi Egyházmegye területére esik.

Mitől függött, hogy százados, majd őrnagy lett?
Ennek megvan a törvényi háttere, az előmenetel rendjét hatályos jogszabályok szerint állapítják meg az életkor, végzettség és tervezett beosztás figyelembevételével.

Mi volt a feladata konkrétan Bosznia-Hercegovinában és Koszovóban?
A magyar békefönntartó kontingensek katonáit kísértem el 6 hónapos külhoni szolgálatukra, hogy papként, lelkészként, bajtársként mellettük álljak munkájuk, szolgálatuk, hétköznapjaik minden pillanatában. Szentmiséket ünnepeltem, gyóntattam, katekézist tartottam olyanoknak, akik a keresztény beavatás szentségeit kérték, de emellett végeztem nem kifejezetten papi munkát is, sportversenyeket, kirándulásokat szerveztem, nemzeti ünnepeinken megemlékezéseket tartottam stb.

Meséljen érdekes kalandokról, esetleg nehéz helyzetekről!
A missziós szolgálatok jó esetben nem a kalandokról szólnak, hanem a kitartó, fegyelmezett feladat-végrehajtásról. Nyilván akadnak „melegebb helyek”, megerőltetőbb feladatok, de én eddig csak a Balkánon, Szarajevóban és Pristinában szolgáltam, ahol egy-két feszültebb helyzettől eltekintve a valódi kihívást a 6 hónapos összezártság, a honvágy, a napi rutin szürkesége miatt esetleg lankadó figyelem vagy kedvetlenség jelentik. Pontosan ezeknek a föloldása a tábori lelkész egyik fontos küldetése. Természetesen akadnak azért emlékezetes pillanatok, mint például az, amikor Szarajevóban az osztrák helikopter pilótáknak elég sok kötelezően lerepülendő órájuk maradt, mi pedig parancsnoki engedéllyel föliratkozhattunk „sétarepülésre”. 3 óra alatt sok érdekes, a magamfajta „szárazföldi bakának” élményszámba menő manőverrel repültük be Bosznia-Hercegovina teljes területét. Egyébként is rendkívül szép ország, de így „madártávlatból” különösen nagy élmény. A koszovói tapasztalatok közül egyik kedvencem a világörökség részévé nyilvánított dečani szerb ortodox kolostorban tett látogatásunk, ahol a szerzetesek meghívására részt vettünk a templomban nyugalomra helyezett alapító, Szent Stefan Uroš tiszteletére tartott csütörtök esti dicséreten. A katonáim teljes ámulatban, megilletődve, az unalom minden jele nélkül hallgatták végig a szerzetesek számunkra szokatlanul hosszú, de csodálatosan szép, többszólamú énekét.

Akkor mint káplán nem szolgált valahol? Illetve most van valami kápláni helye?
Az én kápláni helyem a szolgálati állományba kerülésem, vagyis 2009 októbere óta a Hódmezővásárhelyi Helyőrség. Ezért nagyon hálás vagyok az Istennek és elöljáróimnak; abban a városban szolgálhatok, ahol születtem, fölnőttem, s ahová hosszú egyetemi tanulmányaim után örömmel megtértem. Itt van a családom, itt vannak a barátaim, és itt vannak a katonáim, akik így többszörösen is az „enyémek”. Remélem, ők is így gondolnak rám.

Van-e olyan gondolat a Szentírásból, vagy egy papi jelmondat, amit egész életén át szem előtt tart, hitvallásként megél?
Természetesen, föl is került a papszentelésemkor emlékbe osztogatott szentképekre: „Megrészegülnek a te házad bőségétől; és gyönyörűséged patakjából itatod őket. Mert nálad vagyon az élet kútfeje; és a te világosságoddal látunk világosságot.” (Zsolt 35,9-10) Az Isten házának kimeríthetetlen bősége és gyönyörűséges patakja a szent liturgia, közelebbről pedig az oltár szolgálata. Az a papi élet, amelyiknek nem ez az alapja, középpontja, legfőbb motivációja, csak homokra épített ház, ami ki van szolgáltatva a világ csapodár szeleinek, dühöngő viharainak (vö. Mt 7,27). A zsoltáros által említett kegyelmi részegség nélkül, ami a világ szemében balgaság (vö. 1Kor 1,27), s amivel a világ fiai kezdettől fogva vádolják Isten szolgáit (vö. ApCsel 2,13-15) nem érdemes és nem lehetséges vállalni a papi hivatást. Az egyháznak ma sem elsősorban szellemes prédikátorokra, jópofa, szociálisan érzékeny, csoportdinamikailag gyakorlott, esetleg laza és szórakoztató lelkipásztorokra van szüksége, hanem olyan papokra, akik az oltár előtt egészen átszellemülnek, a legszentebb áldozat bemutatásakor mintegy megrészegülnek a liturgiában föltárulkozó, kiáradó isteni kegyelem és földöntúli szépség bőségétől. Szent Pio atya élete intő prófétai jel volt az egyház számára és szinte az utolsó pillanatban, mégsem hallgattunk rá. Az igazi élet és fogyhatatlan világosság Istennél van, amit ez a világ adhat nekünk múlandó, hervatag, tünékeny, mégis legtöbben a hiábavalóságnak alávetett világ kegyeit, elismerését keressük. A mai lelkipásztori gyakorlatunk, istentiszteleti életünk veszedelmesen szennyezett, s ebben csak akkor lehet érdemi változás, ha az oltár szolgálata a papok életében újra Tábor-hegyi élménnyé válik, ha a hívek meglátják a színében elváltozott „másik-Krisztus” arcán is az igazi világosságot visszatükröződni. Nem szórakoztatni, inspirálni kell őket, nem a változékony korszellemhez kell igazodni, hanem az „örökké ősi és örökké új” szépséghez.

Szentmise az édesanyákért az EUFOR-ban

Forrás: honvedelem.hu

Május első vasárnapján, szentmisén emlékezett meg a családjuktól, gyermekeiktől távol, műveleti területen szolgálatot teljesítő katona-édesanyákról az MH EUFOR Kontingens 18. váltása Szarajevóban, a Butmir-táborban.
Az édesanyákért felajánlott szentmisén Rácz István százados, tábori lelkész párhuzamba állította az Isten és az édesanyák szeretetét, melyet szemmel nem lehet látni vagy megfogni, csak érezni és tapasztalni. A lelkész mindenkit buzdított, hogy ezen a jeles napon gondoljon az édesanyjára, és ha teheti, köszöntse fel őt. A szentmise után Rácz százados Dzsida Jenő Hálaadás című versével és egy szál virággal köszöntötte a kontingens és távol lévő gyermekeik nevében az édesanyákat.

Eltemették a Margit híd felújítása 2011-ben megtalált emberi maradványokat

A Mazsihisz és a Nemzeti Örökség Intézete által megszervezett, zsidó szertartás szerint megtartott temetésen részt vettek holokauszttúlélők, Frölich Róbert országos főrabbi (Mazsihisz), Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija, Radnainé Fogarasi Katalin, a Nemzeti Örökség Intézetének elnöke, Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke, a közélet és a diplomáciai testület képviselői. A temetési szertartáson beszédet és imát mondott: Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke, Kardos Péter a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének főrabbija, Meir Chaim Gestetner a Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség rabbija, Balog Zoltán miniszter, Bíró László katolikus püspök, Magyarország katonai ordináriusa és Bogárdi Szabó István református püspök, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke. 

Katonai értéktan elősadás

A Katolikus Tábori Püspökség katonalelkészeinek etikai előadássorozata keretében március 31-én, csütörtökön Takács Tamás alezredes, kiemelt vezető tábori lelkész tartott előadást Balatonakarattyán az MH Rekreációs, Kiképzési és Konferencia Központban "Bizalom, hit, tekintély, engedelmesség címmel.

Nagyhét és húsvét Camp Butmirban

Forrás: honvedelem.hu

A húsvétot megelőző Szent Három Napot az otthonihoz hasonlóan ünnepelte az MH EUFOR 18. váltása Szarajevóban. A nagyböjt végét jelentő, nagyheti szertartások kezdete Nagycsütörtök, mikor az utolsó vacsora emlékét ünnepli az egyház. Az utolsó vacsora, az Eucharisztia megalapításának ünnepe. E szentmise része, hogy megemlékezünk arról, hogy Jézus vacsora közben megmosta a 12 apostol lábát. Ezzel a cselekedetével adott példát apostolainak az egymás iránti alázatos szeretet, és szolgálat gyakorlására. Az egyház az óta minden évben nagycsütörtökön az apostolokat jelképező és megszemélyesítő 12 ember lábát mossa meg minden templomban. Ebben az évben a szarajevói EUFOR táborban is így tett Rácz István százados, tábori lelkész is, aki a szentmise keretén belül, az apostolokat megjelenítő 12 katona lábát mosta meg, majd szentbeszédben kifejtette ennek értelmét: „Katonák között, parancsnokok és beosztottak között fontos szem előtt tartani egymás segítő szolgálatát. De még inkább felértékelődik ez a szolgálat itt missziós területen, ahol távol hazától és családtól, sokkal könnyebb szeretetteljes, és egymásra figyelő, és egymást segítő közegben szolgálatot teljesíteni.”
A magyar katonák Nagypénteken együtt ünnepelték Krisztus kereszthalálát és sírba tételét, bár a szentsír csak jelképes volt. A Nagyszombat esti húsvéti vigília szertartás után, Húsvétvasárnap az ünnepi szentmise zárásaként, egy régi hagyományt frissítettek fel: megáldották a húsvéti sonkát és kalácsot. Távol hazájuktól, mindenkinek nagyon fontos, hogy a hagyományok ápolásával, együtt ünnepléssel, kicsit családiasabbá tették az ünnepet, a maguk és egymás számára, és ezzel egy kicsit közelebb érezték magunkat az otthonhoz.

Államfői elismerést kapott Takács Tamás alezredes, kiemelt vezető tábori lelkész

Forrás: honvedelem.hu

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcra emlékezve Budapesten a Stefánia Palotában rendezték meg a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség március 15.-ei központi ünnepségét március 11-én, pénteken, ahol dr. Simicskó István honvédelmi miniszter mondott beszédet. A honvédelmi miniszter kihangsúlyota: múltunk ismerete és elemzése nélkül nincsen jövőnk, nem szabad elfelejtenünk, hogy honnan jöttünk, miért jöttünk és merre tartunk. Elődeink példát mutattak ebben, mert felismerték a kor lehetőségeit és volt bátorságuk, hogy a magyar szabadság ügye mellett kiálljanak. A nemzeti ünnep alkalmából a Magyarország köztársasági elnöke a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetés Katonai Tagozatát adományozta a tömeges bevándorlás okozta feladatokra vezényelt katonák lelki gondozása terén végzett odaadó szolgálata elismeréseként TAKÁCS TAMÁS alezredesnek a Honvédelmi Minisztérium Tábori Lelkészi Szolgálat Katolikus Tábori Püspökség, kiemelt vezető tábori lelkészének, melyet dr. Simicskó István honvédelmi miniszter adott át.

Konferencia

Forrás: Magyar Kurír

A bevándorlás vallási és etnikai hatásai az európai társadalmakra címmel rendeztek nemzetközi konferenciát a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen február 17-én. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika-kápolnájában tartott tudományos tanácskozást Patyi András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora nyitotta meg. A tudomány, a vallás és a rendvédelem képviselői gyűltek össze, hogy a bevándorlás etnikai és vallási vonatkozásait áttekintsék. A konferencián megjelent Erdő Péter bíboros, a tudományos tanácskozás védnöke, Alberto Bottari de Castello apotoli nuncius, valamint Cserháti Ferenc, a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspök. Fernando Filoni bíboros, a Népek Evangelizációjának Kongregációja prefektusa Az iraki kereszténység létszámának alakulása az öbölválság óta címmel egyrészt a bevándorlás indítékait vizsgálta, másrészt az iraki egyház – a káldeus közösség – történetét, küldetését mutatta be a kezdetektől napjainkig. A bíboros elsőként arról beszélt, hogy Európában a különböző kultúrájú, etnikumú népesség együttélése a határok átalakulásához, változásokhoz vezetett. Ebben a sokféleségben az egység három alapra támaszkodhat: a vallás, az emberi jogok rendszere és a művészet, melyek alapvetően meghatározzák az emberek gondolkodását, kultúráját. Lehetséges-e, hogy identitásunkat más alapokról erősítsük meg, ha elszakadunk ezektől a gyökerektől? Lehetséges-e falak felhúzásával védekeznünk a sokféleség ellen? Megélhetjük-e úgy emberségünket, ha elfordulunk a menekültektől? – tette fel a kérdést. A közel-keleti helyzetet jól ismerő bíboros – az iraki invázió alatt az országban élt, később pedig Ferenc pápa követeként az Iszlám Állam által ellenőrzött területeken tevékenykedett – arra mutatott rá, a menekültek számára az az Európa álom és remény, mely a szabadság, egyenlőség, testvériség szellemében túllépett a politikai és vallási függésből való kényszeren. Közel-Keleten a szabad nyugat, még a kulturális különbséget nem jelentő, békés szomszéd országokkal szemben is óriási vonzerőt gyakorol a lakosságra, akik életük kockáztatása árán is vállalják a menekülést. A bíboros hangsúlyozta, mindenkinek joga van a békében való életre. Ez a béke olyan, mint egy kirakósjáték. Egyes felfogások szerint a sokféleség megszüntetése a garanciája, mások szerint az egyedi gondolkodási módok össze tudnak adódni, és a sokféleség gazdagítani tudja életünket. Simicskó István honvédelmi miniszter előadása A Magyar Honvédség szerepe a migránsválság kezelésében címmel biztonsági szempontból értékelte a helyzetet. Azt hangsúlyozta, a terrorizmus elleni harc mindenki összefogását igényli, az iszlám kormányok együttműködését is, továbbá kifejtette, a civilizációk találkozásának, egymáshoz érésének kölcsönös tiszteleten, együttműködésen kell alapulnia. Annak veszélyére hívta fel a figyelmet, hogy Európa legyengítette az integráló erőket, így a párhuzamos társadalmak kialakulásának lehetősége reális probléma. Pogácsás Tibor, a Belügyminisztérium önkormányzati államtitkára azt hangsúlyozta, meg kell vizsgálni annak okait, miért vált Európa a legvédtelenebb kontinenssé. Rámutatott: 38 millió ember él a válságterületeken, fel sem tudjuk mérni azon hatásokat, amiket a tömeges bevándorlás kiválthat. Jungbert Béla nyugalmazott nagykövet, a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend Magyarországi Helytartóságának vezetője a Szentföldön – Izrael, a Palesztin Hatóság és Jordánia területén – élő keresztények aktuális helyzetét mutatta be . A keresztény közösségek megmaradásának drámai helyzetét számadatokkal igazolta. Végh Zsuzsanna, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal főigazgatója a Magyarországra érkező és menekültstátuszért folyamodók etnikai összetételéről adott áttekintést. Sulok Zoltán, a Magyarországi Iszlám Közösség elnöke a muszlim közösségek a bevándorlók integrációjában betöltött szerepét mutatta be. Fucsku Sándor vezérőrnagy, a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka a hadsereg szerepéről beszélt tömeges menekültválság esetén. Bührle Cornelia RSCJ a vallási hovatartozás és a migránsok integrációjának kérdéseit tárgyalta. Szabó Károly ezredes főosztályvezető, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat igazgatója azt mutatta be, miként veszik figyelembe a vallási és etnikai elemeket a bevándorlók nemzetbiztonsági ellenőrzésénél. Ujházi Lóránd, az NKE tudományos főmunkatársa és Fischl Vilmos, Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára a katolikus és a protestáns egyházak központi és helyi tevékenységét mutatta be a migránsok lelkipásztori és humanitárius ellátásában. Écsy Gábor, a Katolikus Karitász országos igazgatója A Karitász a menekültekért címmel a terepen készült képekkel illusztrálva a segélyszervezet gyakorlati segítségnyújtásába adott betekintést. A tanácskozást Bíró László püspök, katonai ordinárius zárta, aki méltatta a konferencia munkáját. Így fogalmazott: úttörő feladat úgy foglalkozni egy aktuális témával, hogy az a valóságról szóljon, és ne hassa át a politika. Értékelte a konferenciában megnyilvánuló széles körű, nemzetközi szintet is érintő összefogást. Az elején vagyunk egy folyamatnak, és azt kívánom, folytatódjon ez a munka – fogalmazott. A konferencia képet adott arról, hogy sokrétű a menekülteknek nyújtott humanitárius segítség, karitatív, lelkigondozói, etnikai és biztonságszolgálati területen egyaránt. A tanácskozás egyik érdeme a szemléletformáláshoz való hozzájárulás, hiszen mindannyiunk felelőssége a kialakult helyzet. Bíró püspök rámutatott, új tudatra, egyetemesebb felelősségvállalásra van szükség – ez fogalmazódott meg ezen a fórumon. Elmúltak a régi szép idők, a homogén Európa a múlté – jelentette ki a katonai ordinárius. Ez nem pesszimizmus, hanem realizmus. Ezt nem a fenyegetettség érzése diktálja, hanem a benne rejlő feladat és kihívás – mondta Bíró László, majd hangsúlyozta: 38 millió migrációra kész ember él a Közel-Keleten. Ezzel a ténnyel szembe kell néznünk, és le kell vonnunk a tanulságot. Katolikusként naponta hangsúlyozzuk, az egység nem jelent uniformizálást, hanem a különbözőségek tiszteletben tartásával tud megvalósulni. A különbözőség nem nyomasztó teher, hanem gazdagság. Ez a mai nap is erről tanúskodott – hangsúlyozta a püspök. A bevándorlásban olyan jelenséggel állunk szemben, ahol a megoldásra a válasz nagyon lassan körvonalazódik. VI. Pál egyik gondolatát érzem irányadónak: fejlődésről ott beszélhetünk, ahol az egész ember és minden ember fejlődhet – mondta Bíró László. – Ez a mai helyzetben is iránymutató lehet.Bíró László szerint a két különböző kultúrából érkező ember párbeszéde akkor lehet eredményes, ha mindketten ragaszkodnak gyökereik adta identitásukhoz. Annak a félelmének adott hangot, hogy érkezik Európába egy identitás, ami erősen ragaszkodik a saját gyökereihez, és találkozik egy másik identitással, ami elengedni látszik vallási és társadalmi gyökereit. Úgy akar jövőt, hogy lemond a múltjáról. Ha azt akarjuk, hogy két identitás együtt legyen és tudjon dialógust folytatni, ahhoz kell két identitás. Tisztában kell lennünk önmagunkkal, szilárdan kell állunk a kultúránk adta alapokon. Az erős identitás nem feszültséget szül, hanem párbeszédkészséget. Végül Benedek pápa Caritas in veritate kezdetű enciklikájából idézett: „A szeretet túlhalad az igazságosságon, ugyanakkor a szeretet soha nem létezik igazságosság nélkül. A szeretet felülmúlja az igazságosságot és teljessé teszi azt az ajándékozás és a megbocsátás logikájában.” Legyünk annak a reménynek a hordozói és továbbadói, hogy két igaz identitásnak lesz képessége együtt élni párbeszédben, békében és türelemben – zárta le a konferenciát a katonai ordinárius .

Megemlékezés Budapest 1945. évi ostromának áldozatairól

Forrás: honvedelem.hu

A budapesti harcokban elesett katonák és polgári áldozatok emlékére rendezett megemlékezést február 12-én, pénteken a Honvédelmi Minisztérium, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint az I. kerület Budavári Önkormányzat. A kegyeleti megemlékezésen dr. Orosz Zoltán altábornagy, Honvéd Vezérkar főnökhelyettes mondott beszédet a Magdolna-torony tövében, a Kapisztrán téren. annál az épületnél, amely – Orosz Zoltán szavai szerint − romjaiban is hatalmas felkiáltójelként emlékezteti a Várba érkezőket a Budapestért vívott második világháborús harcokra, az elesettekre és áldozatokra.
A Magdolna-toronynál elhelyezett emléktáblánál koszorút helyezett el többek között Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes képviseletében Csallóközi Zoltán főtanácsadó és Jenik Péter kabinetfőnök, a Honvédelmi Minisztérium és a Honvéd Vezérkar nevében dr. Orosz Zoltán altábornagy, valamint Kun Szabó István vezérőrnagy, miniszteri biztos, Huszár János vezérőrnagy, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság törzsfőnöke, Barát Ernő ezredes, az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár megbízott parancsnoka és dr. Kovács Vilmos ezredes, a HM HIM parancsnoka. A megemlékezés a Hadtörténeti Intézet és Múzeum díszudvarán elhelyezett emléktáblánál fejeződött be. Az ünnepségen Berta Tibor ezredes, a HM Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke mondott kegyeleti imát a hősi halált halt katonákért és az ártatlan civil áldozatokért. 

Gyertyaszentelés a dandárnál

Forrás: www.bocskaidandar.hu

A katolikus hagyományoknak megfelelően gyertyaszentelést tartottak a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár Kossuth laktanyájában. Február 2-a a gyertyaszentelés napja, amely a 10-11. század óta ünnep. Ugyanezen a napon emlékezünk Simeon és Jézus találkozására a Jeruzsálemi templomban, amely tulajdonképpen az emberiség és a Krisztus találkozását jelképezi. - hangsúlyozta Szentesi Csaba őrnagy, görögkatolikus tábori lelkész. A történeti áttekintést követően Szentesi Csaba őrnagy a görögkatolikus szertartásnak megfelelően megszentelte az alakulat dolgozói által hozott imakönyveket, gyűrűket, gyertyákat, kegytárgyakat és szent képeket.

Szentmise a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg katonáiért

Kedden délelőtt 9 óra 30 perckor katonai tiszteletadással egybekötött megemlékező szentmisét mutatott be a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg katonáiért Bíró László tábori püspök, Magyarország Katonai Ordináriusa és a katonalelkészek közössége a Budavári Mátyás-templomban. A szentmise zenei szolgálatát a Magyar Honvédség Légierő Zenekar Veszrém látja el Katona János alezredes karnagy vezetésével. A szentmise után Vargha Tamás a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára mondott megemlékező beszédet a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum udvarán rendezett kegyeleti emlékezésen.

Megemlékezés a hejcei tragédia áldozatairól

Január 19-én, kedden, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Hejcén a tíz évvel ezelőtti repülőgép szerencsétlenségben elhunyt szlovák katonákra emlékeztek. 2006-ban ezen a napon, az esti órákban zuhant le a település közelében levő Borsó-hegyen a szlovák légierő egyik An−24-es repülőgépe. A tragédiában 42, a koszovói KFOR békemisszióból hazatérő katona vesztette életét, a szerencsétlenséget csak egy ember élte túl.
11 órakor megemlékező szentmise volt a helyi katolikus templomban, melyet Frantisek Rabek tábori püspök, Szlovákia Katonai Ordináriusa mutatott be. A szentmisén koncelebrált Bíró László tábori Püspök Magyarország Katonai Ordináriusa és Berta Tibor ezredes, a általános helynök.
A 12 órakor kezdődő állami-katonai megemlékezésen beszédet mondott Áder János Magyarország köztársasági elnöke, Andrej Kiska a Szlovák Köztársaság elnöke és Patrick Turner a NATO műveletekért felelős főtitkár-helyettese. A kegyeleti megemlékezésen jelen dr. Simicskó István honvédelmi miniszter, Martin Glvác szlovák védelmi miniszter és Milan Maxim vezérezredes, szlovák és dr. Benkő Tibor vezérezredes magyar vezérkari főnök. A megemlékező beszédeket követően Frantisek Rabek szlovák és Bíró László magyar tábori püspök mondott kegyeleti imádságot.