A hazájáért küzdő kiemelkedő sportember és bátor hazafi emlékezete

2025. szeptember 11-én a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum és a Nemzeti Örökség Intézete együttesen emlékezett meg Gillemot Ferenc hősi halált halt tartalékos főhadnagy és sportpolihisztor születésének 150. évfordulójáról Budapesten a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben.

A megemlékezésen mások mellet részt vett Vargha Tamás a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes, Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója, Dallos Gyula a Kincsem Nemzeti Lovas Program megújításáért és végrehajtásáért felelős miniszteri biztos és Maruzs Roland ezredes, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka. Az eseményen imádságot mondott Berta Tibor dandártábornok, katolikus tábori püspök, Magyarország katonai ordináriusa és Máté Zoltán főhadnagy, protestáns tábori lelkész.

Ünnepi beszédében Vargha Tamás miniszterhelyettes emlékeztetett, hogy történelmünkben nagyon sok katonahős és sportember életútja mutatja a helyes utat a mai generáció számára. „Emlékezünk és emlékeztetünk egy sokoldalú és elhivatott sportemberre, aki büszkén képviselte hazáját a legnehezebb versenyeken. Emlékezünk és emlékeztetünk egy bátor és elkötelezett katonára, aki életét adta hazájáért” – mondta a miniszterhelyettes.
„Gillemot Ferenc főhadnagy úr hősi halálának óráján is buzdította és bátorította bajtársait. Ahogyan a versenyeken is, utolsó erejével is Magyarország dicsőségéért küzdött, úgy harcolt utolsó perceiben is hazája megmaradásáért. Példája egyértelmű és világos üzenetet hordoz mindannyiunk számára. Bármilyen nehézség, kihívás vagy megpróbáltatás érjen minket, mindig embernek kell maradnunk és sosem szabad feladnunk” – fogalmazott a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára.

„Gillemot Ferenc egész életét tekinthetjük egyetlen nagy mérkőzésnek, hiszen minden percben a csapatát, vagyis hazáját szolgálta és képviselte. Pályafutása egyszerre volt a magyar sport fénykora és az emberi nagyság története.” – fogalmazott Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója.

Berta Tibor tábori püspök megemlékező imája:
Mindenható Isten, Gondviselő Atyánk!
Te tudod a legjobban, hogy amikor a temetőben megállunk elhunyt hozzátartozóink és elődeink sírjánál, akkor csak a hála és a köszönet fohászaival tudnunk illő módon megemlékezni és fejet hajtani azok előtt, akiket evilági életükben szerettünk és tiszteltünk. Az elhunytakról való megemlékezés ugyanakkor túlmutat földi létünk behatárolt és szűkös keretein. Benned való hitünk és beléd vetett reményünk azt a szeretetet táplálja, amelyet Egyszülött Fiad, Jézus Krisztus mutatott meg a világnak, melynek révén a halálban nem csupán az elmúlás keserűségét láthatjuk meg, hanem annak az örök életnek a kezdetét, amelyet azoknak ígértél és készítettél a te uralmad országában, akik a tőled kapott talentumok gyarapításával embertársaik és világunk javát tudják szolgálni.
Gillemot Ferenc megannyi talentumot kapott tőled, melyeket számos sportágban tovább gyarapított sportolóként, szakemberként, de azzal is, hogy önként vállalt katonai szolgálatában a helytálló bátorság eszményképévé tudott lenni. Ő érte imádkozunk ebben az órában, aki, mint minden igazi versenyző megértette, hogy elsősorban önmagát kell legyőznie, hogy a sportküzdelmekben maradandóan eredményes tudjon lenni.
Küldetéses ember volt, aki sportszenvedélyében meg tudta mutatni, hogy a testmozgás egy olyan életút, mely közösséget épít, elkötelezett a csapatszellem megteremtésében és megtartásában, odafigyelően támogatja a tehetség kibontakozását, az áldozatokat vállaló fegyelmezettség és kitartás pedig meg tud tanítani arra, hogy olyan célok is elérhetők, amelyekről azt gondolhatnánk, hogy nem lehetségesek. Bizonyosan tisztában volt az ókori sportélet azon szabályával, hogy csak az a vesztes, aki nem teljesítette, vagy nem a szabályoknak megfelelően teljesítette a versenyszámot.
Mennyei Seregeknek Szent Istene!
Kérünk fogadd el megkérlelő imánkat, amelyben Gillemot Ferenc lelkiüdvéért fordulunk most hozzád! Add, hogy a te országod örömében társa tudjon lenni mindazoknak, akik elnyerték annak a győzelemnek a hervadhatatlan koszorúját, amelyet azoknak készítettél, akiknek életáldozata példaadó jele a hazáját szerető ember küzdelmének, bátorságának és hűségének. Ámen.

Gillemot Ferenc 1875-ben született Budapesten. Sportpályafutása Budapesten, a Markó utcai Magyar Királyi Állami Főreál Gimnáziumban kezdődött. 1896-ban és 1898-ban a Budapesti Torna Club versenyzőjeként megnyerte a Budapest–Siófok közötti 100 kilométeres országúti versenyt. Futóként is egyedülálló sikereket ért el, az osztrák, illetve a cseh bajnokságban évekig tartotta az 1 angol mérföldes síkfutás rekordját. Versenyzett a Duna Budapesti Evezős Egyletben, emellett úszott, birkózóversenyeken is, de belekóstolt az ökölvívásba és a téli sportokba is. Ott volt játékosként az első hivatalos magyar futballmérkőzésen, amelyen a Budapesti Torna Club két csapata ütközött meg 1897. május 5-én. 1898. február 6-án játszott az első magyar klubközi mérkőzésen is játszott, a Műegyetemi Football Club játékosaként. 1900-ban alapítója volt az óbudai 33 Football Clubnak. A Magyar Labdarúgók Szövetsége 1901. január 19-i megalakulásakor a szervezet egyik alelnökének, később főtitkárának választották. 1902 októberétől és 1904 júniusáig a magyar labdarúgó-válogatott első szövetségi kapitánya volt. A Magyar Labdarúgók Szövetsége 1905-ben – elsőként Magyarországon – profi futballistának nyilvánította. Edzőként ő volt az első olyan szakember, aki professzionális módszerekkel készítette fel játékosait. Fontosnak tartotta az egyénenkénti technikai, valamint a kollektív taktikai oktatást, az erőnlét biztosítását, tehetségek kiválasztását, képzését, az összjáték megteremtését, a csapatszellem kialakítását, az egyes mérkőzésre való különleges felkészülést, a levezető és formába hozó edzést, kiegészítő sportok alkalmazását. Kulcsfigurája volt a magyar sportújságírás megteremtésének is, írásai a Sport-Világ, a Pesti Hírlap, a Nemzeti Sport, az Est hasábjain jelentek meg, utóbbi lapnál rovatvezető volt, a Sportfutárnál szerkesztőként tevékenykedett, 1911 és 1912 között pedig saját lapot jelentetett meg Tribün címmel. Felkészült írásait külföldi lapok is átvették.
Az első világháború alatt önként jelentkezett a hadseregbe. Kezdetben Pólában az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészeténél szolgált, majd a Magyar Királyi Budapesti 1. Népfölkelő Gyalogezredhez vezényelték, ahol főhadnagyi rendfokozatban századparancsnok volt. 1916 nyarán önként kérte áthelyezését a dél-erdélyi harctérre, Petrozsény térségébe. 1916. október 29-én az1840 méteren található Moldovișul magaslaton kialakított előretolt harcálláspont védelmére küldték, melyet hatalmas szél- és hóviharban szállták meg az általa vezetett katonák, majd drámai véráldozatokkal, de eredményesen védelmezték meg a létszámfölényben lévő román támadókkal szemben. November 6. és 9. között öt szuronyrohamot vertek vissza két századdal és mindössze négy géppuskával. Gillemot Ferenc a hatodik támadási kísérlet során, 1916. november 9-én esett el negyven társával együtt. Holttestét két napig cipelték hordágyon a bajtársai, hogy a völgyben temethessék el. Földi maradványait 1917. május 13-án helyezték végső nyugalomra a budapesti Kerepesi úti temetőben. Hősies helytállásáért posztumusz megkapta a III. osztályú vaskoronarendet.

Fotó: Fabók Dávid, Árvai Károly