Szabad budai vár nélkül

nincs szabad Magyarország

Buda 1686. évi visszafoglalásának 339. évfordulójára emlékeztek kedden a budavári Mátyás-templomban, ahol a Honvédelmi Minisztérium Katolikus Tábori Püspöksége katonai tiszteletadással egybekötött hálaadó szentmisét mutatott be.

Az eseményről készült videó itt látható:

https://www.youtube.com/watch?v=mUVmaiLF5-Y&t=4s

Az ünnepi liturgia előtt a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség képviseletében Vargha Tamás, Mihócza Zoltán altábornagy, Böröcz László a Budavári Önkormányzat polgármestere, Fazekes Csilla és Fodor Artúr alpolgármesterek, valamint Berta Tibor tábori püspök, Magyarország katonai ordináriusa koszorút helyezett el XI. Ince pápa Hess András téri szobránál. A római katolikus egyházfő 1684-ben hívta életre a Szent Ligát, amelynek seregei két évvel később felszabadították Budát az oszmán uralom alól.

A  Mátyás-templomban a szentmise előtt Vargha Tamás parlamenti államtitkár, miniszterhelyettes beszédében hangsúlyozta: minket, magyarokat már számtalanszor büntetett a történelem, sokszor leírtak bennünket, de mindig fel tudtunk állni. Hozzátette: Buda 1686. szeptember 2-i visszavétele szimbolikusan és valóságosan is az oszmán uralom bukásának kezdetét jelentette, és fundamentuma lett a magyar nemzeti megmaradásnak és szuverenitásnak. „Az itt élő népeket összeköti a történelem, a kultúra és egy közép-európai gondolkodásmód” – állapította meg. Mint emlékeztetett rá, csak egy jelentős európai, törökellenes szövetség, a Szent Liga magyar, lengyel, osztrák, cseh és német katonái tudták visszafoglalni a törökök által 1541. augusztus 29-én elfoglalt budai várat. Pál apostol Korintusiakhoz írt első levele nyomán a hit, a remény és a szeretet fontosságát emelte ki, hozzátéve: a régió boldogulását mindig is akadályozta a megosztottság, ezért összefogásra és egységre van szükség a jelenben is.

Berta Tibor dandártábornok, tábori püspök szentbeszédében úgy fogalmazott: a budai vár visszafoglalói és a mai nemzedék között kapcsolat teremtődik a megemlékezésben. „A Budavárat visszafoglaló Szent Liga katonái tudták: szabad budai vár nélkül nincsen szabad Magyarország” – húzta alá. A katonai ordinárius szerint az 1686-os győzelem legfőbb üzenete, hogy a magyar nemzet megőrizhette keresztény identitását, és folytathatta azt az utat, amelyet Szent István király kijelölt.

Az ünnepségen részt vett többek között Czermann János, a Honvédelmi Minisztérium humánerőforrásért felelős helyettes államtitkára, Hajnik László védelempolitikáért felelős helyettes államtitkár, Dr. Balogh János rendőr altábornagy, országos rendőrfőkapitány, Móczár Gábor Attila a Nemzeti Örökség Intézet főigazgatója, Kajári Ferenc altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnökének helyettese, Mihócza Zoltán altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnökének területvédelmi helyettese, Mudra József ezredes, az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár parancsnoka, valamint Bozó Tibor nyugállományú altábornagy, a Magyar Tartalékosok Szövetsége elnöke is.

***

Buda 1686. szeptember 2-i visszafoglalása száznegyvenöt évnyi török uralomnak vetett véget. A Magyar Királyság középkori székvárosának visszaszerzésére korábban öt sikertelen kísérlet történt. Az áttörést a törökök 1683-as bécsi támadása utáni évben létrejött Szent Liga hozta, amelyet XI. Ince pápa hívott életre. A nemzetközi összefogásban többek között osztrák, bajor, lengyel, cseh, spanyol és német csapatok vettek részt, mellettük körülbelül 15 ezer magyar katona harcolt. A június 18-án kezdődő ostromot V. Károly lotaringiai herceg fővezérként irányította, parancsnoktársai között volt II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem és Lajos Vilmos badeni őrgróf is. Európa méltón ünnepelte meg a győzelmet: „Buda eliberata!” („Buda felszabadult!”) harsogott, Róma harangjai zúgtak, tűzijáték és hálaadó szentmise dicsőítette a győzelmet.

 A jelentős diadal nemcsak katonai, hanem szimbolikus fordulat is volt: jelezte az oszmán uralom hanyatlását Közép-Európában. XI. Ince pápát, a Szent Liga megteremtőjét később „Magyarország megmentőjeként” emlegették.

***

Berta Tibor tábori püspök szentbeszédét itt olvashatják:

Krisztusban szeretett Testvéreim!
A múltra úgy kell tekintenünk, mint olyan időre, melyet, ha – megismerve az igazat és a való – megfelelően értelmezünk és helyesen értékelünk meg tudja mutatni azokat az utakat, amelyeken bátran elindulhatunk, amelyeken szabad, sőt kell is járnunk, de azokat is felfedi előttünk, amelyekre nem csak, hogy nem szabad rálépnünk, de messzire el is kell kerülnünk.
Hiszem, hogy mostani megemlékezésünk képes egy sajátságos lelki-szellemi kapcsolatot képezni Buda visszafoglalói és köztünk, így visszaemlékezésünk mikéntje és hogyanja meghatározó tud lenni a jelenben is. A múltnak, de a jelennek is tartozunk azzal, hogy eleinknek helytállásáról megemlékezünk, és olyan emberekként tekintünk rájuk, akik esendő gyarlóságaik dacára föl tudták mutatni a helytálló haza szeretet példás hősiességét.
Ebben az évben 339 esztendeje annak, hogy azon a verőfényes hétfői napon 1686. szeptember 2-án az összefogás révén a magyar királyi székhely kiszabadult az Oszmán Birodalom fölötti uralom fogságából.
Tisztelettel gondolunk ezen a napon a Szent Liga szövetségének katonáira és különösképpen is azokra a magyar eleinkre, akik tudták, hogy szabad Budai Vár nélkül nincs szabad Magyarország sem. Példamutató az az elszántság, amely eleink szívében ott volt, hogy az elnyomás, a kitaszítottság és üldözöttség ellenére magyarnak és krisztuskövető kereszténynek tudták magukat, akikben – bár az egyházi élet kiábrándítóan hanyatlott, a plébániák és kolostorok kiürültek, nem szóltak a harangok, nem zengett az egyházi ének – megmaradtak a hit egyszerű szokásai, melyek táplálták az Istenbe vetett bizodalmat a reményteljes szabadulás iránt.
Ezen a napon szándékunk szerint nem pusztán egy győztes csatát és egy sikeres ostromot ünneplünk, hanem hálatelt szívvel – a katonai tiszteletadással bemutatott szentmise kegyelmei által, és azoktól ösztönözve – újra megköszönjük a gondviselő és Mindenható Istennek, hogy országunk megmaradhatott magyarnak, megmaradhatott kereszténynek, és azon az úton haladhatott tovább, amelyen Szent István apostoli királyunk elindította.
1686. szeptember 2-án Budán nagyot fordult a sok éve tartó háború menete a katolikus szövetségesek javára. Buda visszafoglalása szimbolikus jelentőséggel bírt, mind a kortársak, mind az utódok szemében, de nekünk is megalapozott okunk van arra, hogy hálás szívvel emlékezzünk meg a királyi székváros 145 keserves éven át tartó megszállásának végéről. Kiemelkedő diadal, de még inkább életbevágóan értékes sorsforduló volt ez hazánknak, de az egész keresztény Európának is.
A Szent Liga az igen előkelő családban 1611-ben napvilágot látott Benedetto Odescalchi – aki 1676-ban lett Szent Péter apostol utóda –, XI. Ince pápa felhívására jött létre. A 17. század legjelentősebb egyházfejedelmeként imádságos időt, pénzt és energiát nem sajnálva, intenzív diplomáciai munkával hozta létre ezt a keresztény szövetséget, megteremtve az egyetértést a szinte állandóan torzsalkodó és vallásháborúkban kiábrándult uralkodók, fejedelmek között, amely alapja tudott lenni Európa egészséges védekezésének.
A másfél évszázados hódoltság felszámolásában szerzett hervadhatatlan érdemeiért ezért illették méltán a „Magyarország megmentője" címmel.
Ezúton is köszönöm Vargha Tamás miniszterhelyettes úrnak, Böröcz László polgármester úrnak, Mihócza Zoltán altábornagy úrnak, hogy koszorút helyezhettünk el a szentmise előtt XI. Ince pápa szobránál.
Buda fölszabadítása, nagy visszhangot keltett Európa-szerte, melyet szinte mindenütt úgy értékeltek, mint az addig szinte legyőzhetetlennek tűnő oszmánok visszaszorításának látványos jelét.
Buda visszavételében nagy szerepet játszott Aviánói Boldog Márk kapucinus tábori lelkész. Ő és Boldog XI. Ince pápa a Szentséges Istenszülő, Magyarország Nagyasszonya közbenjárásának tulajdonította a nehezen megszerzett, de annál fényesebb diadalt.

Kedves Mindnyájan!
Kérjük ebben a szentmisében a Mindenható Istent, hogy segítsen bennünket abban, hogy ne járjunk sötétségben, hogy a világosság és a nappal fiai legyünk, legyünk éberek és józanok, éljünk és szolgáljunk egymás épülésére Urunk Jézus Krisztus által, aki meghalt értünk (vö. 1Tessz 5,1-6.9-11). Ha hűségesen követjük őt, ma is meg tud mutatkozni az ő uralmának ereje, tanításának és szavának hatalma (vö. Lk 4,31-37). Ez az uralom, ez a hatalom nem ebből a világból való (vö. Evangélium János szerint 18, 36), de ő itt van ebben világban. Itt van az Eucharisztiában, és itt van azokban és azok által, akik minden gyengeségük ellenére azon igyekeznek az ő példáját követve, hogy fölmutassák életükben, cselekedeteikben, egymásért végzett szolgálatukban, hogy az Isten uralmának, az Isten országának hogyan és miképpen kell érvényesülnie, hogy általa megteremtődjön az a harmónián alapuló rend és béke, amelybe az Isten a teremtéskor az embert helyezte.
Égi Patrónánk, Hazánk Védasszonya, a Jó Tanács Anyja hathatós közbenjárásában bízva fordulunk most Szent Fia Legszentebb Áldozatának bemutatásával a gondviselés Istenéhez, Mennyei Atyánkhoz Leó pápa nemrégiben elhangzott szavaival: adjon békét nyugtalan szívünknek, hogy egy igazságosabb, emberibb, testvériesebb világ építsünk, amely nem más, mint az Evangéliummal jobban átitatott világ (vö. XIV. Leó pápa beszéde francia politikusokhoz és közéleti személyekhez, 2025. augusztus 28.).