Kegyeleti megemlékezés a Fiumei úti sírkert 52-es hősi parcellájában

A Magyar Honvédség azok előtt a katonák előtt tisztelgett, akik az első és második világháborúban veszítették el életüket.

A megemlékezésről készült videó itt látható: https://www.youtube.com/watch?v=QAMlNW3ui5I&t=1s 

A megemlékezésen beszédet mondott dr. Böröndi Gábor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke, aki kiemelte: „A katonák, bár mindig hazavárja őket valaki, tisztában vannak azzal, hogy olykor a legnagyobb árat fizetik mások szabadságáért, hiszen gyakran saját életüket adják a haza fegyveres védelméért. A Magyar Honvédség elhunyt bajtársai mindannyian ennek tudatában vállalták és teljesítették szolgálatukat, hőssé azonban csak tetteik és cselekedeteik tehetik őket”.

Böröndi Gábor hangsúlyozta: nemcsak a hősök, hanem a névtelen katonák előtt is fejet kell hajtani, akik az első és második világháborúban, illetve más hadviselések során, vagy egyéb fegyveres konfliktusban vesztették életüket, s akikről családjaik sokáig nem tudták, élnek-e, vagy halnak. „Ők is a mi hőseink, a névtelen katonák, legyenek magyarok, vagy más nemzetiségűek” – emlékeztetett, hozzátéve: a honvédség a hősi példák nyomán dolgozik tovább a haderő megerősítéséért, a katonák megbecsüléséért, valamint a honvédelem ügyének és a hazaszeretet népszerűsítéséért. „Dicsőség a hősöknek, tisztelet és hála mindazoknak, akik életükkel áldoztak a kötelességteljesítés oltárán. Emléküket megőrizzük, áldozatukat sohasem feledjük” – mondta a vezérezredes.

Kegyeleti imájában Totha Péter Joel vezető tábori főrabbi felidézte az elhunyt katonák és a zsidó munkaszolgálatosok áldozatát. Mészáros László dandártábornok, protestáns tábori püspök szerint „a hős katona nem önmagáért harcol, hanem azokat védi, akiket szeret.” Mint fogalmazott, a béke nem magától értetődő ajándék, hanem őrzendő kincs. Berta Tibor dandártábornok, katolikus tábori püspök kiemelte: a magyar katonák mellett kötelesség megemlékezni a magyar földben nyugvó idegen katonákról is. „Az emlékezés a feltámadás reményét is hordozza” – utalt a keresztény hit alapvető tanítására, az örök élet és a feltámadás ígéretére
Az ünnepség végén, a Szózat és a Magyar Takarodó elhangzása után a résztvevők virágokat helyeztek a katonák sírjaira.

A megemlékezésen mások mellett részt vett Zsiros Tamás MH vezénylő zászlós, a Magyar Honvédség vezénylőzászlósa, Mudra József ezredes, az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár parancsnoka, Horváth Tamás, a Honvédelmi Minisztérium Katonai Örökség Főosztályának vezetője, a Budapesti Katonai Attasétestület tagjai, valamint a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség célkitűzéseit támogató szervezetek, egyesületek képviselői, továbbá altiszt- és honvédtiszt-jelöltek.

Szöveg: Navarrai Mészáros Márton
Fotó: Veres Franciska

Berta Tibor tábori püspök imája itt olvasható:

Örökkévaló Urunk! Mielőtt meggyújtjuk a mécseseket magyar katona-halottainkért és azokért a külföldi katonákért, akik hazánk földjében várják a boldog föltámadás napját, Hozzád fordulunk, aki az idők végezetén ítélsz meg mindent mindenható tudásod és irgalmazó jóságod szerint; tekints le fohászainkra!

Halottak napján Egyszülött Fiad, Jézus Krisztus megrendítő mondatát olvassuk a liturgiában a János szerinti evangéliumból: „Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy el ne veszítsek semmit abból, amit nekem adott, hanem föltámasszam azt az utolsó napon. Mert Atyám akarata az, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen; és én feltámasztom őt az utolsó napon.” (6,39-40).

A halálból föltámadott Krisztus ezen mondata minden ember sorsát megvilágítja, hiszen atyai szeretetedről szól, mely azt akarja, hogy senki ne vesszen, hogy mindenki megtalálja a maga helyét az egyediség ragyogásában, mely nem más, mint a te isteni életed, melyet, mint elfojthatatlan vágyat beleírtál minden ember szívébe. Ez a vágy az „örök élet”, amely elmerülés a végtelen szeretet óceánjában, ahol az idő már nem létezik. (vö. XVI. Benedek pápa: Spe salvi enciklika, 12).

Ma nemcsak azért vagyunk itt, hogy múltba révedően tisztelegjünk az elhunyt katonák előtt. A Krisztus föltámadásán alapuló hit arra tanít, hogy az emlékezés a jövőbe irányuló remény legyen, előre tekintés az emberi út célja, a végtelen ünnep felé, amelyet Te ígértél meg Urunk, Izajás próféta által: „A Seregek Ura minden nemzetnek bőséges lakomát rendez e hegyen […] Örökre megsemmisíti a halált” (Izajás könyve 25,6.8).

Amikor az Apostoli Hitvallásban azt imádkozzuk, hogy „Várom a holtak feltámadását és az eljövendő örök életet”, akkor arra a jövőre gondolunk, ahol Fiad, Jézus Krisztus ismerős hangja szólítja az embert, aki nemcsak megnyitja az utat az élet teljessége felé, de Ő az, aki biztosítja a megérkezést is: hazavezet, oda, ahol várnak, szeretnek és üdvözítenek bennünket” (XIV. Leó pápa - Általános kihallgatás, 2025. október 15.).

Ezzel a reménnyel gyújtjuk meg gyertyáinkat katona-halottainkért, akiket a Te végtelen jóságod irgalmába ajánlunk. Ámen.