Piarista szerzetest szentelt pappá Berta Tibor katolikus tábori püspök Kecskeméten

Berta Tibor dandártábornok, katolikus tábori püspök pappá szentelte Lengvári Csaba diakónust április 11-én, szombaton a kecskeméti piarista templomban.

Homíliájában a püspök hangsúlyozta: a pappá szentelés bátor küldetés egy olyan világban, amelyet bizonytalanság, válságok és a bizalom hiánya jellemez. Úgy fogalmazott, a papi hivatás gyakorlásához az apostolok, különösen Péter és János az Apostolok Cselekedetei passzusaiban tett tanúságtétele szükséges, akiknek hite olyan erővel hatott, mint a lángoló tűz: nem rombolt, hanem megújított, szíveket nyitott meg és életeket formált át.

Berta Tibor kiemelte: a pap feladata, hogy közel maradjon Krisztus „tüzéhez”, engedje, hogy az isteni szeretet és remény átformálja, majd ezt továbbadja tanításával és szolgálatával. „Áldozópapságodban az evangélium szolgája leszel, az öröm szolgája. Az evangéliumok tanúsága szerint, ahol Jézus jelen van, ahol ő felbukkan, ott öröm fakad” – fogalmazott a szerzeteshez intézett szavaiban, kiemelve, hogy az evangéliumi öröm és vigasz a hívek számára is éltető forrássá válik.

A katonai ordinárius beszélt arról is, hogy a mai társadalomban a kereszténység jelentősége sokak számára háttérbe szorult a technikai és gazdasági fejlődéssel, valamint a szórakoztató médiafelületekkel szemben. Úgy vélekedett, a vallásosság ugyan nem tűnt el, de erős a törekvés arra, hogy a hit visszahúzódjon a magánélet világába, és ne eligazodási pontként, hanem csupán kulturális tényezőként jelenjen meg.

A szentmise végén a főpásztor (Szent) István király, Kalazanci Szent József, a piarista rend spanyol alapítója és a Szűz Mária közbenjárását kérte az újmisés pap szolgálatára. A most pappá szentelt Lengvári Csaba, a Budapesti Piarista Gimnázium korábbi tanára 2025 májusában a budapesti Piarista Kápolnában tett örökfogadalmat (a szerzetesi életre szóló, végleges elköteleződést a szegénység, tisztaság és engedelmesség fogadalmaival), vállalva a fiatalok nevelésének szolgálatát.

Szöveg: Navarrai Mészáros Márton
Fotó: Szabó Csaba; Gubicza Marcell