ReDtanya Hírmondó 2025. július 16. szerda

Üdvözlök, mindenkit a Hírmondó jelentkezik újra!

Úgy látom, megint a legnagyobb zsongásban érkeztünk a ReDtanyára, elég nehéz lesz megtalálni riportalanyunkat. Már látom is. Kérlek, ne szaladj el, csak egy pár kérdés erejéig szeretnélek megállítani.

Riporter: Köszöntelek, el tudnád e pár mondatban mondani, hogy ma mit is csináltatok.

Nevét elhallgató gyerek: Üdvözlöm, minden nagyon szuper volt. Tele vagyok élményekkel. Mehetek?

Riporter: Ennek igazán örülök, és a nézőim is, de lehetne egy kicsit bővebben?

Nevét elhallgató gyerek: Persze, tudom. Ma is, ahogy a nap is, mi is felkeltünk. Bár a nap, nem a Pál Kata Péter nevezetű reggeli ébresztőre kel, de mi igen. Jól megizzadtunk a tesin, és már a napi „menü” szerint buszra szálltunk és elmentünk a tavasbarlangba, Tapolcára. Remek vezetőnk volt, aki bevezetett minket a barlangok rejtelmeibe, igaz, mi azt élveztük inkább, mikor már a tudománynak vége volt és csónakázhattunk.

Riporter: Az előadás nem volt nektek való?

Nevét elhallgató gyerek: Dehogy is nem, sőt tényleg sok mindent megjegyeztünk, és még 3D-ben is láthattuk a barlangok természetesen vonulatait. De hát mégis csak gyerekek vagyunk, és a játék az mindenek feletti. Utána Sümeg volt a menülistán. Ott egy templomot néztünk meg, kívül és belül is.

Riporter: Melyiket?

Nevét elhallgató gyerek: Valami Ferenceset valami Kasza Asszonyt. Ha-ha-ha. Az nagyon szép volt, nagyon tetszett.

Épp arra szaladó gyerek: Ne vicceskedj állandóan. Sarlós Boldogasszony templom. (és már tovább is szaladt)

Riporter: A Sümegi Püspöki palota mellett lévő kegytemplomot néztétek akkor meg.

Nevét elhallgató gyerek: Igen, persze. Tudtam én, csak nem hagytak kibontakozni. Aztán megrohamoztuk a várat, ott még Sümegen. Na, az is jó volt. Bezártuk egymást a kalodába, a gyermekmegőrzőbe.

Riporter: Gyermekmegőrzőbe voltak Sümegen?

Nevét elhallgató gyerek: Nem, a várban volt egy rácsos ketrec és rá volt írva, hogy gyermekmegőrző. Igen vicces volt. Kicsit átéltük milyen is lehetet régen a várban élni. Aztán jött a nap csúcspontja a lovagitorna. Szenzációs volt, leszakadt közben az ég is, de a lovasoknak nem vette kedvét a szakadó eső. A mienket sem, mivel mi sátor alatt ültünk. Nagyon nagy élmény volt. Most pedig újra itthon és még lefekvésig sok-sok beszélgetés, játék és kacagás vár ránk. Nagyon jól érzem magam. Rengeteg barátra leltem.

Riporter: Nem is zavarnálak tovább, de tudnál esetleg gyorsan még valami előzetest mondani nekem a holnapi napról?

Nevét elhallgató gyerek: Mondanék nagyon szívesen, de nem tudom, Piros mindig csak a reggeli közben árulja el az aznapi „menüt”. Úgy hogy csak jöjjön nyugodtan, holnap is szívesen elmondom, hogy mi volt, ha továbbra is elég, hogy ilyen röviden beszélek. De már megyek is, mert várnak a barátaim.

Riporter: Nagyon szépen köszönöm neked.

Önöktől kedves nézőim búcsúzom, azzal, hogy, ha kedvük van, holnap is tartsanak velem, várom Önöket. Viszontlátásra!