2025. július 15. kedd
Riporter: Elnézést, hogy megszólítom, de mi történik most itt a táborban?
Szaladó gyerek: Nem érek rá, vár rám a csoport!
Keresem tekintetemmel a tegnapi riport alanyunkat, de sehol nem lelem. A tábor területén egy-egy kupac gyerek, akik nevetgélnek. Közelebb lépek, reménykedve, hogy többet megtudok. Sajnos azt kérték, most ne használjam a kamerámat, és várjak egy kicsit. Felbukkant a tegnapi interjúalanyunk.
Riporter: Üdvözöllek, elnézést hogy megzavarlak, de szeretném kérdezni, mi is történt ma.
Nevét elhallgató gyerek 1: Kakaskukorékolásos zenére ébredtünk, utána átmozgattuk a testünket egy kis torna keretében, nem mondom, azért annyira nem esett jól, inkább aludtam volna még, bár az igazat megvallva, tegnap egy kicsit beszélgettünk még takarodó után, ezt mondjuk a felvigyázóink nem tudják.
Riporter: Miért itt valahol van egy baromfiudvar?
Nevét elhallgató gyerek: Dehogy, csak így kezdődik az ébresztő!
Riporter: Itt voltak ma egész nap?
Nevét elhallgató gyerek: Itt? Nem! Aknamezőn jártunk, de szerencsére ügyesen mindet kikerültük; álcáztuk magunkat, a lábtörött társunkat megmentettük, harcikiáltások közepette dobálgattunk mindenfélét, meg ilyesmi.
Riporter: Micsoda? Kivittek benneteket egy harctérre?
Nevét elhallgató gyerek: Milyen harctérre?! Félreérti, nagyon klassz volt; egy kb. 10 km-s gyalogtúrán vettünk részt ahol volt sok-sok akadály, amit le kellett küzdeni, illetve meg kellett oldani feladatokat és a jutalmunk - mivel természetesen mi nyertünk - 2 gombóc fagyi volt személyenként. Szóval alaposan elfáradtunk, de közben nagyon jól megismertük egymást és nagyon sokat nevettünk, mókáztunk. A korona pedig az volt, hogy egész délután fürdőztünk, fagyiztunk, most pedig a műsorunk vázlatát tettük össze. Egész jól sikerült. Holnap folytatjuk, most még játszunk csocsózunk, trambulinozunk, focizunk, meg mindenfélét csinálunk. Ha megengedi, én mennék is, mert várnak a barátaim.
Riporter: Köszönöm, holnap ismét eljövünk. Tartsanak Önök is velünk. A viszontlátásra!