„Várj, ember szíve, készen…”

Többéves hagyomány, hogy advent időszakában rövid áhítatot szervez a Honvédelmi Minisztériumban a Katolikus és Protestáns Tábori Püspökség. November 25-én, pénteken az első gyertyát Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter gyújtotta meg az adventi koszorún.

„Az adventnek az „ambíciószintje” az, hogy azt elérjük karácsonyra, hogy az Isten megszállhasson a szívünkben és a lelkünkben. Ehhez pedig az a stratégia, hogy nagyon ébernek és virrasztó embernek kell lennünk ahhoz, hogy le tudjuk küzdeni a csüggedést, a nap mint nap esetlegesen jelentkező reménytelenséget, vagy csalódottságokat, vagy a kiábrándulások csábításait. Ez ellen van az advent, és mindezt örömmel kell tennünk” – e szavakkal kezdte az idei első áhítatot Berta Tibor dandártábornok, katonai ordinárius a Honvédelmi Minisztériumban, majd megáldotta az adventi koszorút és a gyertyákat, melyek közül az elsőt Szalay-Bobrovniczky Kristóf, Magyarország honvédelmi minisztere gyújtotta meg. Az áhítat szentírási szakaszát Jákob János dandártábornok, protestáns tábori püspök olvasta fel Ézsaiás könyvének 42. fejezetéből, majd Máté Sándor alezredes, a Protestáns Tábori Püspökség kiemelt vezető tábori lelkésze osztotta meg ünnepváró gondolatait. „Nem mindegy, hogy valaki az adventet hogy éli át, csak külső szemlélőként, elmondva, hogy hogy volt, és mit vár el ebben az adventben és karácsonyban, vagy van szubjektív élménye, az elérkező, megérkező, hozzá jövő Krisztussal való találkozása. Ez annyira fontos dolog, hogy erre figyelmeztet bennünket a középkori Silesius Angelus verse is: „ha Krisztus százszor is születne Betlehemben, elvesznél, hogyha nem jönne el a szívedben.” Ezért fontos, hogyan éljük meg az adventet, hogy készülünk a karácsonyra, hogy hozzám tud-e érkezni Jézus?” – emelte ki beszédében az alezredes. „Advent egyik csodálatos képe, hogy az érkező Úr ott áll a mi ajtónk előtt. „Ímé, az ajtó előtt állok, és zörgetek, ha valaki meghallja az én hangomat, bebocsájt engem, vele vacsorálok, s ő énvelem”, s a külsőségek, szép dolgok ott lehetnek a mi szívünkben reménységként, de a csodálatos beteljesülés a Jézus hozzánk való megérkezésében van, ezért kérjük szívünkből szólva, „ó Jézusom, szegényed kér, vár epedve, hív, te készítsd el, tenéked lesz szállás e szív. Jer hű szívembe hát! Habár szegény e szállás, de mindörökre hálás, úgy áldja Krisztusát” - idézte az áhítat egyik énekének sorait beszéde végén Máté Sándor. Záró fohászában a katolikus tábori püspök az eljövetelre való készülethez kérte az Úr segítségét: „Jóságos Istenünk, segíts bennünket ebben az adventben, súgd meg a lelkünknek, a lelkiismeretünknek, hogy mit kell tennünk, hogyan tudjuk segíteni a Te eljöveteledet a saját és mások szívében! Hogy mit kell tennünk nap mint nap, ott, ahol vagyunk, ott, ahol dolgozunk, ott, ahol tevékenykedünk, ott, ahol szolgálatot teljesítünk, súgd meg nekünk, hogy hogyan engedjünk be a szívünkbe Téged. Súgd meg a lelkiismeretünknek, hogy hogyan engedjünk be, hogy továbbadhassunk Téged másoknak! Súgd meg nekünk, hogy mit kell tennünk a csüggedtségeinkkel, mit kell tennünk a reménytelenség ellen, súgd meg nekünk, hogy hogyan lehetünk támaszai egymásnak, súgd meg nekünk, hogy hogyan segíthetünk egymáson és egymásnak!” Az áhítaton a zenei szolgálatot a veszprémi Légierő Zenekar végezte, Katona János alezredes vezényletével.

Fotó: HM/Szakál Szebáld/HM KTP