A HM KATOLIKUS TÁBORI PÜSPÖKSÉG KARÁCSONYI HÍRLEVELE

2024. KARÁCSONY

KARÁCSONYVÁRÓ ADVENTI ÁHÍTAT A HONVÉDELMI MINISZTÉRIUMBAN

A HM Protestáns és Katolikus Tábori Püspökség tisztelettel hív és szeretettel vár mindenkit a IV. KARÁCSONYVÁRÓ ADVENTI ÁHÍTATRA,
melyen meggyújtjuk a 4. adventi vasárnapot jelképező gyertyát.

Ideje: 2024. december 20., péntek, 11.00 óra Helye: HM-I. VI. emelet, tanácsterem

KÉSZÜLJÜNK KARÁCSONYRA SZENT ÁGOSTON PÜSPÖKKEL

Üdvözítő Urunk születésnapjára, erre a szent, dicsőséges és egyedülálló ünnepre az Úr segítségével és teljes erőnkkel elő kell készülnünk. Lelkünk minden titkos zugát át kell vizsgálnunk, hogy ne maradjon bennünk olyan rejtett bűn, ami lelkiismeretünket marná, és bántaná az Úr szemét. Mert ámbár az Úr Krisztus feltámadása után felment a mennybe, mi hisszük, hogy figyeli: vajon hívei, akik neki szolgálnak, egyenként törekszenek-e arra, hogy a haragtól, a gőgtől és az érzékiségtől megszabadulva felkészüljenek az Ő születésére. Amilyen mértékben jótettekkel ékesnek találja őket, olyan mértékben részesíti mindegyiküket karácsonykor irgalmának kegyelmében. Ha azt látja, hogy valakit a szeretet fénye ragyog át, irgalmas, tisztaszívű, alázatos, jóságos és józan, akkor a papok szolgálatának közvetítésével Testének és Vérének szentségét nem ítéletül, hanem megváltásul adja. Ha viszont valakiről azt látja, hogy házasságtörő, részeges, fösvény és gőgös, attól félek, azt mondja neki: „Barátom, hogy jöttél ide menyegzős ruha nélkül?” Az Úr születésének napja ugyanis olyan, mint egy esküvő. Lelki nászban egyesül Krisztus Jegyesével, az Egyházzal. Mert házasságra lépett Krisztus az Egyházzal akkor, amikor emberi testet vett magára. Ha ilyen mennyegzőre vagyunk hivatalosak, ha az Atya, a Fiú és a Szentlélek vendégei leszünk, nézzünk magunkra, hogyan vagyunk felöltözve! Amennyire csak lehet, Isten segítségével tisztítsuk meg szívünket és testünket, hogy az égi vendéglátó semmi kivetnivaló szennyet, rothadást, takargatott piszkot ne találjon bennünk!
E napokban tegyünk több jót a szegényekkel, minden haragot és gyűlöletet, mint a Sátán mérgét, vessük ki szívünkből.
Asztalotokhoz gyakran hívjátok meg a szegényeket.
Virrasztásra sűrűbben keljetek fel.
A templomban csendesen imádkozzatok, vagy zsoltározzatok; haszontalan beszéd ne hagyja el szájatokat!
Éljetek mindenkivel békességben; akiről tudjátok, hogy haragot tart, azt próbáljátok kibékíteni. Ha ezt Krisztus segítségével megteszitek, most nyugodt lelkiismerettel közeledhettek az Úr oltárához, és örömmel léphettek majd be az eljövendő boldogságba.


NAGY GÁSPÁR: JEGYEZVÉN SZALMASZÁLLAL

Megyünk, sietünk ama jászol felé, s nagyon közel már a nap, amikor megérkezünk a fogyhatatlan, az örök remény helyéhez – ahol elég egy szalmaszálba belekapaszkodnunk. S bizton van elég szalmaszál valamennyiünk számára.

– … mindig és mindig:
bűnökben édesült, iramult napok
habjaiban fuldokló emberek,
egy szalmaszállal, tudjátok-e?
talán a menthetetlent mentitek.

– … kívül és belül:
poklosan örvényült, háborult világ,
de a remény sohasem meghaló,
ha minden utolsó szalmaszál
ABBÓL A JÁSZOLBÓL VALÓ!


BETLEHEMÁLLÍTÁS

Krisztus születésének a helyén, a szentföldi Betlehemben korán, már 333-ban templom állt, melynek építését Szent Ilona (248–330k.) császárnő szorgalmazta.
A Lukács szerinti evangéliumban az Újszülött Jézust édesanyja egy jászolba helyezte, ezért kezdetben a jászol állt a karácsonyi tiszteletadás középpontjában. A hagyományok szerint Krisztus születésének színhelyén egy sziklába vájt, teknőszerű mélyedés lehetett a jászol, amelyet deszkával béleltek. Ezeket a deszkákat a muszlimok elől Rómába vitték 750 táján.
Krisztus születésének ábrázolása falfestményeken és domborműveken már a katakombák időszakában kialakult, az első figurális betlehemek ezek plasztikus másolataiként értelmezhetők. Európában a betlehemállítás a 9. századtól datálható, mely az egyházi karácsonyi ünnepi játékokkal állt szoros összefüggésben. Ezekben a betlehemekben Krisztus születésének helyszíne egy istálló vagy sziklabarlang, közepén a szalmára fektetett Kisded, mellette pedig Szűz Mária és Szent József. A legkorábbi megjelenítéseken már ott van az ökör és a szamár („Megismeri az ökör gazdáját, és a szamár ura jászolát” – Izajás jövendölése 1,3).
A kegyességtörténet számos kutatója szerint a betlehemállítás „népszerűvé” válása nem csak Assisi Szent Ferencnek (1182–1226) köszönhető, bár az tagadhatatlan, hogy az általa 1223-ban, a Rieti-völgyi Greccioban karácsonykor megjelenített betlehemi esemény meghatározó esemény volt a későbbiekre nézve.

A jászolállítás elsődleges célja az volt, hogy a hívek elmélkedjenek, és áhítatuk középpontjába helyezzék a Megváltó Jézus születését, illetve annak körülményeit. Különösen nagy népszerűségnek örvendett a jászolállítás a dél-francia területeken, Észak-Olaszországban, valamint Nápoly környékén és az Alpok vidékein.
A megjelenítés folyamatosan kiegészült angyalokkal, a pásztorokkal és bárányaikkal, majd a három király (bölcs) alakjával és ajándékaikkal (arany, tömjén, mirha), valamint szolgáikkal és állataikkal.
A 16-17. század folyamán először az előkelőségek otthonaiban állítottak föl több jelenetből álló betlehem-együttest, melyek később a polgári házaknál is megjelentek.
A betlehemeknek, mint kegyességi szokás-tárgynak két fő típusa ismert: az egyik az adott térben elhelyezett, a másik a dobozban elrendezett. Az adott térben elhelyezett betlehemekben a figurák az arasznyi és az életnagyság között változó méretűek és eltérő számúak, s nagy általánosságban elmondható, hogy elsősorban a templomokban állították fel őket. Számos helyen színpadszerű külön építményt is szerkesztettek, hogy a születés jelenete mellett életképszerű jelenetek egész sorát (a falusi vagy városi élet tevékenységeit) bemutathassák.

A betlehemek ábrázolásmódja a környezet és a figurák viselete szerint alapvetően két tendenciát követ: az egyik változatban a képi elemek a közeli, aktuális, hazai tájat idézik meg az adott kor házaival, ahol a figurák korabeli viseletbe öltözöttek, a másikban a betlehem helyszíne egy elképzelt keleti pusztaság, vagy barlang, pálmafákkal, ahol a figurák kaftánt vagy burnuszt viselnek.
A 18. században azok a betlehemek kerültek előtérbe, melyekben a figurák olykor mozgathatók, és különösen a Nápolyban készülteknél az emberi alakok a legapróbb részletekig kidolgozottak lettek.
A betlehemeknek ma három nagyobb csoportját lehet megkülönböztetni: a templomokban elhelyezettek, a profán és privát térben felállítottak, valamint azok, amelyek a betlehemes játék kellékei.
Az otthoni betlehem fölállítása segít abban, hogy az ember elgondolkodjon Isten szeretetének misztériumáról, aki a betlehemi barlang egyszerűségében nyilatkoztatta ki magát.
A betlehem segíthet abban, hogy az ember megértse karácsony titkát, mely az alázatról és az irgalmas jóságáról beszél, s örömet és békét tud hozni azoknak, akik a betlehemi pásztorokhoz hasonlóan befogadják az angyali szavakat: „Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet polyába takarva és jászolba fektetve" (Lukács evangélium 2,12).
A jel ugyanaz maradt a 21. század emberének is.


SZENTESTE

December 24. estéjén az egyház már az ókeresztény kortól kezdve a zsidó szokást követve – ahol az új nap az esthajnalcsillag megjelenésekor kezdődött el – már sötétedéskor imádsággal, zsoltárénekléssel, elmélkedéssel, böjttel kezdte meg a másnapi ünnepre való fölkészülést, amelyet ma is vigíliának (virrasztás, ébrenlét, a római katonáknál éjszakai őrség) hívunk. A vigília régebben szorosabban volt összekötve a böjttel, így karácsony vigíliáján még az 1960-as években is szigorú böjt volt.
Az éjféli vagy az éjjel közepén bemutatott szentmisével kezdődik a karácsony liturgikus ünneplése, amely a december 25-én bemutatott szentmisék által csúcsosodik ki.


KARÁCSONYFA

Európa nagy részén és az európai kultúrától befolyásolt földrészeken karácsony ünnepének kiemelkedő kelléke a karácsonyfa. Kialakulása a 16-17. században a Rajna felső szakaszának vidékére tehető, ahol olyan adatokat is találtak, mely közvetlen előzményére, az ún. „téli májusfára” utal.
Az elzászi Schlettstadtban 1600 körül almával, ostyával, Straßburgban papírrózsával, almával, ostyával, cukorral, majd az 1660-as években gyertyával is díszítik a karácsonyfákat.
A 18. század folyamán a közép- és észak-német területeken is átvették a szokást. A szászországi Zittauban 1737-ben annyi karácsonyfát állítottak, ahány megajándékozott személy volt a családban. Berlinben az első karácsonyfát báró Friedrich Wilhelm von Humboldt (1767–1835) házában díszítették föl. Bécsben 1830-1840 között teljesen elterjedt, ahol az Arnstein bankárcsalád és Henriette Wilhelmine hercegnő, Habsburg–Lotaringiai Károly felesége fontos szerepet játszott meggyökereztetésében.
Magyarországon a karácsonyfaállítás az 1848-49-es szabadságharc után kezdett széles körben meghonosodni, ugyanakkor Budán és Pesten már az 1820-as évek végén főúri családoknál (Brunszvik Teréz grófnő, báró Podmaniczky Frigyes, József nádor felesége, Mária Dorottya württembergi hercegnő) elkezdődött.
A szokás a fővárosban és a dunántúli városokban aránylag gyorsan terjedt, az 1860-as években már fenyőfavásárokat rendeztek Pesten. A karácsonyfa első szépirodalmi említésével Jókai Mór A koldusgyermek című elbeszélésében (1854) találkozunk.
A polgárság körében a 19. század második felében az ifjúsági irodalom és a képes újságok népszerűsítették a karácsonyfa állítás szokását. A falvakban a 19. század utolsó harmadában, főként protestáns lelkészek, tanítók, jegyzők családjainál állítottak karácsonyfát.

A karácsonyfa elterjesztésében nagy szerepet játszottak a fővárosban és a városokban polgárcsaládoknál szolgáló, majd a falujukba visszatérő cselédlányok, de az árvaházak, óvodák és a gyermekkórházak is, ahol már a 19. század második felében rendszeresen állítottak karácsonyfát a gyermekek számára.

Móra Ferenctől tudunk arról, hogy Kiskunfélegyházán a katolikus templomban 1887-ben állítottak karácsonyfát.
A városok felső és középrétegeiben a karácsonyfa-állítás terjedésének kedvező társadalmi hátteret biztosított a biedermeier korszak (19. század első fele), amelyben fontos volt a családiasság, az otthonosság, így a karácsony ünneplésében már nem a templom, hanem az otthon lett az elsődleges helyszín, a fő tartalom pedig a családi együttlét. Ekkor vált az ünnep egyik fő zenei jelképévé a Csendes éj, szentséges éj kezdetű dal, amely 1818 karácsonyán csendült fel először egy Salzburg közeli kisváros, Oberndorf templomában.

„Annyi ablak ki volt világítva, az utcákon fényes hintók robogtak alá s fel; ragyogó boltablakokban fenyőfák voltak kitéve, égő viaszgyertyákkal, cukorangyalkákkal, picike bölcsőkkel, azokban aludt a kis Jézus.” (Jókai Mór: A koldusgyermek)

A keresztény hagyományban gyökerező ajándékozásban – mivel az kezdetben csak a gyerekekre korlátozódott, s elsősorban nevelési eszköznek tekintették, így a „jó viselkedést” jutalmazták vele – a 19. század elején még csak édesség és gyümölcs szerepelt, de a század végén már megjelentek az akkor születő játékipar termékei is. Az egyre szélesebb körben elterjedt karácsonyi vásárokon, már nemcsak játékokat és édességet lehetett vásárolni, hanem olyan termékeket is, amelyek a mindennapi és gyakorlati szükségletek kielégítésére szolgáltak.
Az ünnep vallási és érzelmi, a családi összetartozást erősítő tartalma mellett mind nagyobb jelentőséget kapott az ajándékozás. A századfordulón már a felnőttek is kaptak ajándékot. Az ajándékvásárlás teljesen új értelmezést nyert az állandó szaküzletek kialakulásával, megjelent az elüzletiesedés, iparszerűvé vált a karácsonyi kellékek előállítása.


A KARÁCSONYI ÜDVÖZLET SZOKÁSA

Karácsony táján ma is számosan fogalmaznak meg ünnepi köszöntést: szóban, írásban, munkatársaknak, bajtársaknak, kollégáknak, ismerősöknek, barátoknak, rokonoknak, családtagoknak. Az ünnepi köszöntések, számos információt is hordozhatnak. A karácsonyi jókívánság megfogalmazásával is üzenünk, üzenhetünk, mindazonáltal éppen azért, mert a köszönések a legtöbb alkalommal előre legyártottak, legtöbbször nem is igazán gondolunk bele, hogy valójában mit is kívánunk, csak gépiesen kimondjuk, vagy jobb esetben leírjuk, de leginkább csak aláírjuk az üdvözlőlapkat.

Az elmúlt több mint száz évben a karácsonyi köszöntésekre is számos réteg rakódott – és sok más mellett – ez is az ideológiák küzdőterének elemévé vált, amellyel a közéleti és társadalmi gondolkodást igyekeztek átalakítani.

Régebben, amíg mindennek megszabott rendje volt, kevésbé merült fel kérdésként, hogy karácsonykor miként és hogyan köszöntsék egymást az emberek.

Magyarországon 1990-ig szinte csak olyan karácsonyi üdvözlőlapot – sőt csomagolópapírt – lehetett beszerezni, amelyen ez állt: „Kellemes ünnepeket!” esetleg „Kellemes karácsonyi ünnepeket!”
Később megjelentek más üdvözletek is: „Boldog karácsonyt!” vagy „Békés és boldog karácsonyt!”

Az idő múlásával elterjedt a vallásilag átitatott üdvözlet:
Áldott/Kegyelemteljes ünnepet!
Áldott/Kegyelemteljes karácsonyt!

Ma már sokan használják az alábbi köszöntéseket is:
Meghitt karácsonyi ünnepeket!
Szeretetben gazdag, meghitt karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánok!
Adventi reménységgel kívánok Krisztusban gazdag, örömteli karácsonyi ünnepeket és békés, boldog új esztendőt!
A közénk született Istengyermek adjon mindnyájunknak boldog karácsonyt és áldott új esztendőt!

Ezen utóbbi köszöntések a vallási és hitbéli meggyőződések intenzívebb formái.
Valamennyi köszöntésre igaz, hogy mindegyik előregyártott, így némileg sablonos, s amennyiben nem kíséri őket valamilyen személyes gondolat, a legjobb szándék és gesztus ellenére is formálisak maradnak.

Az is előfordul, hogy valaki az áldott jelzőt vallási meggyőződés nélkül használja, de van, aki még a karácsony szót is kerüli, és a vallástól teljesen független ünnep kifejezést használja, mert valószínűleg nem tekinti vallási ünnepnek a karácsonyt, vagy talán mert semlegesen szeretne fogalmazni.

A karácsony egyfajta átlényegülését mutatják az üdvözletek különböző változatai, amelyről számosan gondolják azt, hogy egy mindenre kiterjedő hatalmas profanizálódásnak vagyunk a tanúi.

Az angol Christmas szó Jézus Krisztus nevét hordozza, amelyet jóideje egy sajátságos korrektség vagy a semlegesség nevében egyre inkább igyekeztek megfosztani a szakrális töltettől és egyszerűen „Xmas” -ként írják, ugyanakkor az angolszász világban, de máshol is egyre inkább preferálják a Merry Christmas! helyett – a Krisztust nem emlegető – Happy holidays! vagy a Seasons greetings köszöntést.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy azok számára, akiknek a karácsony szó már most sem Krisztus születésének ünnepét jelenti, azt szeretnék, hogy ezt mindenki így fogadja el. Erre mutat az is, hogy a betlehemi esemény jelképvilágát felváltották a hópelyhes, fenyőfás, csengettyűs, hóemberes dekorációk, de valamiképpen az is, hogy számos dolgot sokkal könnyebb eladni, ha annak nincs köze Istenhez, Jézus Krisztushoz, hanem csak úgy általában szép.

A karácsony számos helyen elkezdett nemkeresztény ünneppé válni, illetve az a tartalom, amellyel a kereszténység megtöltötte egyre inkább kiveszik belőle. Az ünneplők jelentős része már nem Jézus születését ünnepli ilyenkor, hanem a szeretetet, az együttlétet, a családot, a feldíszített fenyőfát vagy egyszerűen csak azt, hogy nem kell dolgozni.

Mindazonáltal a jelenkori karácsony sikerének egyik titka, hogy mindenki megadhatja a saját válaszát az ünneplés mikéntjére. A mára széles körben elterjedt „szeretet ünnepe” szinte csak az ajándékozás kellemességéről szól, s már alig Jézus Krisztus születésének „áldott” eseményéről.

A kereszténység állhatatosan vallja, hogy karácsonykor azt ünnepeljük, hogy Jézus Krisztusban az embert szerető Isten jött el közénk, és ebből következik minden, ami az ünnephez kapcsolódik.

A karácsonyi üdvözletek a tisztelet és a szeretet megnyilvánulásai, így a semminél, még a közhelyesnek vagy elcsépeltnek vélt üdvözletek is jobbak.


KÖNYVAJÁNLÓ
Sipos Imre: Az evolúció misztériuma

A könyv szerzője a Szent János Apostolról és Remete Szent Pálról Nevezett Közösség (SJP) tagja, evolúciókutató, biológus, teológus, római katolikus pap, aki szemben az általános iskolától az egyetemig hirdetett tanítással egyértelműen vallja, hogy számára az evolúció istenbizonyíték.
Könyvében tényként szögezi le: az emberiség összesített tudása sohasem volt olyan szinten, mint napjainkban, de figyelmeztet: az „elengedhetetlen specializáció” ellenére ne engedjük szem elöl téveszteni az Egészet. Minden természettudományos részterület felfedezése „hihetetlen” pontosságú rendszerezettséget, összehangoltságot, ok-okozati viszonyok hálózatát tárja fel. Mégis nagy paradoxonként kell megállapítanunk, hogy a rend nyugtázása mellett hatalmas tömegek élnek a Rendezőre irányuló rákérdezés nélkül. Ennyien soha nem éltek távol az értelem forrásától, Istentől.
A szerző tudományos kutatásaira alapozva állítja: a világegyetem nem magyarázza meg önmagát, ezért létezése csak rajta kívül álló okkal értelmezhető. „Isten nem a tudomány alternatívája, mint magyarázat: ő az alapja minden magyarázatnak, az ő létezése teszi lehetővé a magyarázatot. A természettudomány nem művelhető az érthetőség elfogadása nélkül.”
Einstein hirdette: a tudósnak az univerzum racionális megérthetőségében való hite túlmutat a tudományon, természeténél fogva vallásos dolog: „Az a hit, hogy a létező dolgok univerzuma hozzáférhető az emberi racionalitás számára, és a rá érvényes szabályok racionálisak, a vallás tartományába tartozik. Nem tudok elképzelni olyan őszinte tudóst, aki nem osztja ezt a mély hitet.”
A sokakat érdeklő kérdésre, hogyan lehetséges, hogy a természeti törvények ennyire hajszálpontosan meghatározottak, az író idézi Stephen Hawking angol elméleti fizikust: „Ha a tágulás sebessége egy másodperccel az ősrobbanás után csak 100 kvadrilliónyi résszel kisebb lett volna, az univerzum még azelőtt magába roskad, hogy elérte volna jelenlegi kiterjedését.” Sipos Imre megjegyzi: ha viszont a tágulás üteme csak egymilliomodnyi résszel nagyobb lenne, mint amelyen, nem jöhettek volna létre a csillagok és a bolygók. Emellett szükség volt többek között a nukleáris erők összehangolására is. Ha pedig nem történt volna meg a gravitációs erő és a Napban fellépő magreakciók egységesítése, ha a gravitációs erő egy nagyságrenddel (tízszer) erősebb lenne, a csillagok sokkal gyorsabban elégetnék a nukleáris tüzelőanyagot, így időhiány miatt a körülöttük kialakuló bolygók egyikén sem alakulhatott volna ki az élet. Ha viszont ugyanezen gravitációs érték egy nagyságrenddel gyengébb volna, akkor nem lett volna képes ilyen jól egybetartani az anyagot.
Korunk főbb tendenciáit elemezve a szerző leszögezi: az ember isteni magasságokba törekszik, elutasítja, hogy Istenre hagyatkozzon. A jó és a rossz tévedhetetlen meghatározója akar lenni, erkölcsi alapelveket önmagához igazítani. Jó lenne Ferenc pápa figyelmeztetését komolyan vennünk: „Minél több hatalom van a kezedben, annál alázatosabbnak kell lenned, különben a hatalmad tönkre tesz téged, és te meg másokat…”

A könyv megvásárolható az Új Ember könyvesboltban (Budapest, V. kerület, Ferenciek tere 7–8. vagy megrendelhető az Új Ember online könyváruházban.


„INTER ARMA CARITAS” – „FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET”
Magazinműsor a Mária Rádióban

A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség „INTER ARMA CARITAS” – „FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET” című magazinműsora – amely 2012. novembere óta túl van az 550. adásán – hazaszeretetről, honvédelemről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról szól a Mária Rádióban.
Az adás minden szerdán 19 óra 25 perctől 19 óra 50 percig tart. Az ismétlés szombaton 13.25-kor, valamint hétfőn 01.35- 02.00 óra között hallható. A műsor felelős szerkesztője Fodor Endre
Az egyes adások meghallgathatók a https://honvedelem.hu/ weboldalon, valamint a Mária Rádió archívumában: https://hangtar.mariaradio.hu/Inter_Arma_Caritas


A SZENTMISÉK RENDJE A BUDAPEST-TISZTVISELŐTELEPI MAGYAROK NAGYASSZONYA PLÉBÁNIATEMPLOMBAN

2024. augusztus 1-től a Budapest-Tisztviselőtelepi Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplom lelkipásztori ellátását Bálint Mihály Gábor százados és Nagy Ferenc Endre őrnagy, tábori lelkészek látják el.

A templomban az alábbi rendben mutatnak be szentmisét:
hétfő, kedd, csütörtök, szombat: 18.00 óra vasárnap: 10.00 óra
December 24-én szenteste 24.00 órakor
December 25-én karácsonykor 10.00 órakor
December 26-án Szent István vértanú ünnepén 10.00 órakor

Cím: Budapest, VIII. kerület Magyarok Nagyasszonya tér 1.

65. LOURDES-I NEMZETKÖZI KATONAI ZARÁNDOKLAT

2025. május 15-18. Lourdes

A zarándoklat rendje:

15. csütörtök
A kiutazás Lourdes-ba tervezetten MH repülőgéppel történik, melynek indulási idejét és helyét a későbbiekben közöljük.
20:00 Szentmise a Notre-Dame kápolnában

16. péntek
06:45 Szentmise a Jelenések Barlangjánál
07:40 Imádság és gyertyagyújtás
Csoportkép a Rózsafüzér Bazilika előtt
10:00 Bernadett nyomában - Ismerkedés Lourdes-al
11:45 Katonai megemlékezés, koszorúzás a Rózsafüzér sétányon
17:00 Eucharisztikus körmenet a Szent X. Piusz földalatti bazilikában
21:00 Megnyitó ünnepség

17. szombat
08:15 Keresztút
11:00 Szentmise a Szent József kápolnában
14.00 Ejtőernyős ugrás
14:30 Sportos kihívás a Prérin
14:30 Katonazenekarok fesztiválja a város különböző pontjain
21:00 Mária (gyertyás) körmenet

18. vasárnap
09:30 Nemzetközi szentmise a Szent X. Piusz földalatti bazilikában
11:30 Hivatalos fotó a delegációvezetőkkel és a zászlókkal a Rózsafüzér sétányon
14:30 Záróünnepség a Szent X. Piusz földalatti bazilikában
A hazautazás tervezetten MH repülőgépével történik, amelynek érkezési idejét és helyét a későbbiekben közöljük.

JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ: 2025. február 02. 12.00 óra

JELENTKEZÉSI ADATLAP:
Letölthető honlapunk Események, vagy Hírek menüpontjából.

A RÉSZVÉTELI DÍJ:
A részvételi díj tartalmazza a lourdes-i szállást, a teljes ellátást, az idegenforgalmi adót, biztosítást, regisztrációs díjat. Az utazás költségét a HM Katolikus Tábori Püspökség biztosítja.
Szállás: Hotel La Source és Hotel La Source Annexe (Hotel Maris Stella) Hotel Salus Infirmorum – három egymás melletti szálloda (testvérszállodák), és a Sarl Hotel Vesuvio
(cím: 8 Rue Docteur Boissarie, Lourdes és 10 Rue Docteur Boissarie, Lourdes, 75. rue de la Grotte Lourdes)
Elhelyezés: Hotel La Source, Hotel La Source Annexe és a Hotel Salus Infirmorum és a Sarl Hotel Vesuvio 2, 3, és 4 ágyas szobáiban.
Étkezés: Teljes ellátás a Hotel La Source-ban.

Részvételi díj: 298 Euro/fő

A JELENTKEZÉS RENDJE:
1. a jelentkezési adatlap beküldése polgári e-mail címről a rendezveny.hmktp@gmail.com; katonai e-mail címről a ktp@hm.gov.hu e-mail címre
2. a jelentkezési adatlap elbírálása
3. a jelentkező értesítése a részvétel elfogadásáról – emailen és/vagy telefonon
4. a részvételi díj befizetése

Jelentkezést csak a repülőgép kapacitásának erejéig, a lefoglalt szállások szobáinak ismeretében tudunk elfogadni.

A jelentkezés elfogadása után, amennyiben bármi okból lemondás történik, a szállásfoglalás miatt a teljes szállásdíjat levonjuk.

A fenti részvételi díj befizetése az alábbiak szerint történik:
1. Készpénzben a Katolikus Tábori Püspökség székházában hivatali időben: H-CS: 08.00-16.00; P: 08.00-14.00
2. Átutalással, vagy befizetéssel a Katonai Ordinariátus CIB Banknál vezetett 11100104-18080540-04000002 számú devizaszámlájára.
Az átutalás megtörténtéről kérünk bizonylatot bemutatni.

KÖTELEZŐ ÉS AJÁNLOTT FELSZERELÉSEK:
Kötelező felszerelés katonáknak:
15 M hadi/gyakorló zubbony
15 M hadi/gyakorló nadrág
15 M esővédő kabát
15 M gyakorló polár
Bocskai sapka, Barett sapka
társasági egyenruha
Ajánlott felszerelés
alkalomhoz illő öltözet,
esőkabát, meleg ruha (pulóver/könnyű kabát)

EGYÉB TUDNIVALÓK:
A zarándoklatnak katonai és társadalmi vetülete van, jelenlétünkkel Hazánkat, Nemzetünket, és a Magyar Honvédséget képviseljük. A zarándoklaton való részvétel végig szabályos és egységes egyenruhában történik, az oda- és a visszautazás során is.

További információk: Dombóvári Piroska őrnagy, műveleti főtiszt: Mobil: +36/30/483-0024; Telefon: 1/474-12-71; HM: 2/21 733


ÁLDOTT KARÁCSONYT!

                                                                       Giotto di Bondone (1267–1337) „Krisztus születése”

Jézus Krisztus – aki „értünk, a mi üdvösségünkért leszállott a mennyből, megtestesült a Szentlélek erejéből Szűz Máriától, és emberré lett” (vö. Nicea–konstantinápolyi hitvallás) – arra bátorít 2024 karácsonyán, hogy nagylelkűen csatlakozzunk az általa véghez vitt megváltáshoz, amellyel helyreállítva a világ rendjét az elbukott embert a mennyek országába hívta. Karácsony ünnepe, Jézus Krisztus test szerint való megszületése arra hív, hogy életünket megújítva, a szív békéjével, a lélek erős hűségével és a jóakarat állhatatos bátorságával legyünk jelen a világban, gondoskodva szeretteinkről és mindazokról, akiket a gondviselés ránk bízott.
Az ünnep emelkedett órái adjanak derűs örömet, értékes vidámságot, lelkesítő reménységet, fényes szépséget, áldott harmóniát, amelyben szívünk legmélyebb szeretetével hordozzuk azokat, akik nincsenek velünk, akik már nem lehetnek közöttünk, azokat, akik nem tudják megölelni szeretteiket a találkozás örömének boldogságában, azokat, akik katonai vagy más szolgálatuk és munkájuk miatt nem lehetnek szeretteik körében, azokat, akik testi-lelki bajokkal és fájdalmakkal küszködnek!
Adja Isten, hogy karácsony ünnepére az elveszetteket megleljék, a rohanók haza érjenek, azoknak pedig akik éppen azokban órákban indulnak el az örökkévalóság felé, nyíljon meg az atyai ház kapuja, hogy örökké ünnepelhessenek a mennyei hazában!


RÓNAY GYÖRGY: BETLEHEM

Minden megíratott.
A próféták megmondtak mindent jóelőre.
De a te anyai szíved még mindig nem hagyott föl a reménnyel.

A te szíved még mindig várt valamit.
Egy rést az örök' Rendelésen,
amelyen a szeretet kiosonhat.

József már fáradt volt, ledőlt volna egy kapuboltba,
de te csak mentél házról házra, kapuról kapura,
és zörgettél és könyörögtél.

Nem magadért, hanem a Gyermekért,
hogy ne fázzék, ne szúrja szalma gyönge testét,
ahogy a próféták megírták.
Mert a te anyai szíved még mindig nem hagyott föl a reménnyel.
Hisz van-e telt pohár, melynek színén egy szirom el ne férne még?
Ház, hol egy terhes asszonynak ne jutna még hely?
Lobbant a lámpaláng, amint az érdes kéz kutatva fölemelte:
"Hé, ki dörömböl itt! Takarodjatok, koldusok! Nem csárda ez!"
A tárt kapun kidőlt a jó meleg s a zsíros sültek jószaga.
S egy kard villant: sokféle martalóc bitangol szerteszét ilyenkor,
s a bölcs polgár vigyáz a házra.

Betlehem bezárkózott, szíve kővé keményedett a félelemtől.
Mert azokban a napokban összeíratta a népét a Császár.
Elengedték a láncról a kutyákat, nagy szelindekek futkostak a hóban,
dühösen szimatoltak, szűköltek, mint a lelkiismeret.
Józsefnek fájt a lába, botjára támaszkodva baktatott
az érthetetlen éjszakában.

Az istálló felé, amely fölött már ott égett a Csillag.
A küszöbön megállt, hátrahőkölt a vastag trágyabűztől,
s tanácstalanul visszanézett.

Te már tudtad, hogy nincs segítség. Az emberek bezárták szívüket,
a Szeretet hiába könyörög, nem talál rajta rést.
Fájdalmak Emberét hozod világra nyomban, fájdalmak anyja vagy,
fájás nélkül szülő, amint a nyirkos szalmára lerogytál,
s öled végtelen távolából meghallottad a koldus Újszülött
didergő zokogását.