A Magyarok Nagyasszonyát ünnepelték a Budapest-Tisztviselőtelepi Plébániatemplomban

Budapest-Tisztviselőtelepi Plébániatemplom felszentelésének 93. évfordulóján, a templom védőszentjének ünnepén, a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére szentmisét mutattak be a Magyarországi Katonai Ordinariátus lelkészei október 13-án, vasárnap.

A Budapest-Tisztviselőtelepi Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplom lelkipásztori ellátását Berta Tibor tábori püspök, katonai ordinárius előterjesztésére, augusztus 1-től Dr. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek Bálint Mihály Gábor százados, tábori lelkészre és Nagy Ferenc Endre százados, tábori lelkészre – mint papi közösségre – bízta. A Katolikus Tábori Püspökség azon lelkipásztori indíttatástól vezérelve vette át a plébániatemplomot, hogy ezáltal még inkább gondoskodjon a Honvédelmi Minisztériumban és a Magyar Honvédségben szolgáló katonák, honvédelmi alkalmazottak, kormánytisztviselők és családtagjaik egyházi, vallási, lelki szükségleteiről, hiszen az egyházközségi alkalmak mellett helyszíne lehet a jövőben azoknak a szentmiséknek, kereszteléseknek, elsőáldozásoknak, bérmálásoknak, házasságkötéseknek, liturgikus szertartásoknak, valamint minden olyan eseményeknek, amelyek a katonák, honvédelmi alkalmazottak, kormánytisztviselők és családtagjaik lelki javát szolgálják. A Katolikus Tábori Püspökség nem volt ismeretlen a plébánia híveinek, hiszen az elmúlt években több alkalommal is tartottak katonáknak szentmisét a templomban, például a logisztikusok védőszentje, Szent Máté ünnepén.
A papi közösség moderátora, Bálint Mihály Gábor felkérésére az idei búcsúi szentmisét Berta Tibor tábori püspök mutatta be a tábori lelkészek közösségével, Vargha Miklós Péter nyugalmazott plébánossal, illetve a püspökség diakónus-jelöltjeinek szolgálatával. Az ordinárius szentbeszédében kiemelte: amikor a Magyarok Nagyasszonyát ünnepeljük ebben a neki szentelt templomban, akkor arra a pártfogásra gondolunk, amellyel támogatott és támogat mai is azon a zarándokúton, amelyet a gondviselés adott és jelöl ki számunkra. „A Boldogságos Szűz Máriát számos imádságunkban országunk védőasszonyának szólítjuk, mert Szent István király példáját követve oly sokszor ajánlottuk anyai gondoskodásába hazánkat. Amikor Mária népének valljuk nemzetünket, akkor nem kiváltságosnak gondoljuk magunkat, hanem azt a történelmi örökséget elevenítjük föl, amely arra kell, hogy sarkalljon bennünket, hogy a hitet – őseink példájára – újra és újra életre váltsuk. Magyarok Nagyasszonya ünnepe értékes lehetőség, hogy elmélkedésünkben oda forduljunk a Názáreti Szűzhöz, akinek a példája el tud vezetni a Jézus Krisztushoz való erőteljesebb ragaszkodáshoz. Sokat meríthetünk Mária imádságából a Magnificát-ból. Mikor azt mondja „Magasztalja az én lelkem az Urat” (Evangélium Lukács szerint 1,47) akkor azt mondja, hogy a lelkem nagynak tartja az Urat. Nagynak tartani az Istent azt jelenti, hogy teret adok neki a világomban, az életemben, engedem, hogy belépjen a mostani időmbe, körülményeimbe, tetteimbe, gondolataimba, örömeim és küzdelmeim közé. Az imádság legmélyebb lényege, hogy ahol Isten naggyá válik, ott az ember nem kicsivé lesz, hanem ő is naggyá tud válni és kivilágosodik körülötte a világ. Amikor szívünkben-lelkünkben meg tudjuk adni a Boldogságos Szűz Máriának azt a helyet, amelyet az egyházi szenthagyomány örökül hagyott, és ki tudjuk fejezni azt a helyes tiszteletet, amelyet az egyházi tanítás különösképpen is biztosít az ő személyének, akkor megbízhatóan tudhatjuk, hogy hitünk a hiteles Krisztusról szóló tanítás talaján áll. Mert Mária az, aki leginkább közelebb tud segíteni bennünket az evangélium befogadásához, a Krisztusról szóló igazsághoz, mely meg tudja mutatni az egyház igazi valóságát, de az emberről szóló igazságot is. Mária az egyház példaképe, mintája, akiben újra és újra megtalálhatja a maga anyai arcát – ezért is nevezzük Anyaszentegyháznak –, amely nem csupán intézmény, szervezet, vagy egy sajátságos csoportosulás, hanem egy olyan szent valóság, amely gondoskodásának megannyi kincsével vezet bennünket életünk zarándokútján” – hangsúlyozta a tábori püspök. Hozzátette: „ennek a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére felszentelt templomnak a búcsúünnepén Mária arra hív: forduljunk az ő Szent Fia felé, aki föltárta előttünk Isten arcát, mely által megmutatta, hogy a világban jelen van egy olyan szeretet, mely erősebb a bűnnél és a halálnál, erősebb a gyöngeségeinknél és a vétkeinknél, s, hogy ennek a szeretetnek a hatalma legyőzi a bennünket fenyegető sátáni rosszat és gonoszságot. Ha tekintetünket Krisztus felé fordítjuk, akkor rá kell, hogy döbbenjünk, hogy Ő az, aki fölszabadít minket arra, hogy úgy tudjunk szeretni, ahogyan ő szeret minket, s ezzel a szeretettel egy megbékélt világot tudunk építeni a magunk környezetében.”