AZ ARADI VÉRTANÚK EMLÉKNAPJA

1849. október 6-án Aradon kivégezték a szabadságharc tizenhárom katonai vezetőjét, akiről sokáig jeltelen sírokban feküdtek, s megemlékezni sem lehetett róluk.

A császári megtorlás során 1849. október 6-án kivégezték gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt, a szabadságharc tizenkét tábornokát – Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly – és egy főtisztjét, Lázár Vilmos ezredest.
A megtorlásnak összesen 157 hazafi esett áldozatul, és a szabadságharc számos résztvevője kényszerült hosszú évekre belső vagy külső emigrációba.
1849. október 5-én kora reggel egy küldött útján Alois Howiger vezérőrnagy, az aradi vár osztrák parancsnoka felszólította az aradi minoriták elöljáróját Kosztka Libor házfőnököt, hogy szerzetespapjai keressék fel a haditörvényszék által elítélt tiszteket. A rendház vezetője Sujánszky Eusztákot, Bardócz Sándort, Pléva Balázst és Vinkler Brúnót jelölte ki, akik délelőtt tíz óra után léptek át az aradi vár kapuján, hogy délután öt óráig az elítélt tábornokok mellett legyenek az egyház vigasztaló szavaival.
Október 6-án hajnali kettő órakor a négy minorita ismét megjelent a várban, fölkeresték a foglyokat, és halálukig velük maradtak.
„Mindegyik hőslélekkel halt meg. Egyik a másikát azzal biztatván, hogy nemsokára ismét együtt leendnek. Lelki éberségüket eléggé kitünteté az, hogy midőn mi papok síránk, ők, nevezetesen Nagysándor József a mellette levő Vinkler Brúnó barátunkhoz imigyen szóla: »Eddig ön vigasztalt engem, s jelenleg ön sír, jobb – úgymond –, ha imádkozunk.« És ekkor Leiningen gróf, noha ágostai vallású, hozzánk csatlakozva fennhangon mondá a pap által elmondott ima szavait.” (Részlet Sujánszky Euszták visszaemlékezéséből)

Az aradiak már október 6-án este gyertyát gyújtottak a vesztőhelyen, a vár tövében, és közösen imádkoztak a kivégzettekért. Másnap ünnepélyes szentmisét tartottak az aradi templomban.

AZ ARADI VÉRTANÚK RÖVID ÉLETRAJZA

Lőpor és golyó általi halállal halt meg:

LÁZÁR VILMOS ezredes (32 éves)
1802. július 2-án született Abaúj Vármegyében Ósvacsákányban (ma Szlovákia) magyar nemesi családban. 18 éves korában jelentkezett Radetczky huszárezredébe. 20 évet szolgált a császári seregben, a napóleoni háborúk után 1839-ben kapitányként nyugdíjaztatta magát. 1848. szeptember 22-étől őrnagyként részt vett a Sáros vármegyei nemzetőrség megszervezésében, majd a budaméri és a kassai ütközetben. Klapka György parancsnoksága alatt ott volt a felső-tiszai hadtest újjászervezésekor, majd dandárjával kiválóan szerepelt a Tisza mentén vívott győztes ütközetekben. Részt vett a Kápolnai csatában és a tavaszi hadjárat ütközeteiben. Jelen volt Buda ostrománál, majd átvette a IX. hadtest parancsnokságát, egyben megkapta vezérőrnagyi kinevezését. Seregével kiválóan szerepelt a turai ütközetben, majd a Szeged környékén összpontosított magyar főerők lovassági főparancsnoka; augusztustól ismét a IX. hadtest parancsnoka lett. Karánsebes mellett császári csapatok előtt tette le a fegyvert; Haynau az ítéletét ezért később „kegyelemből" golyó általi halálra változtatta.

Cserneki és tarkeöi gróf DESSEWFFY ARISZTID vezérőrnagy (47 éves)
Nagybecskereken született 1817. október 24-én magyar-örmény nemesi családban. A császári és királyi hadseregben 1834-től 1844-ig szolgált, a 34. gyalogezred hadnagyaként szerelt le, majd feleségével, báró Revitzky Máriával zempléni birtokára költözött gazdálkodni. 1847-ben az Első Magyar Központi Vasútnál lett főpénztáros. A forradalmi események hatására jelentkezett a győri 39. honvédzászlóaljhoz. Mint kiváló képességű parancsnok gyorsan emelkedett a ranglétrán. Az északi hadsereg legjobban bevált alparancsnoka volt, józan, nyugodt, bátor tiszt. Legjelentősebb haditetteit a Felvidék védelmében hajtotta végre. Csatát vesztett seregével Lugos irányába vonult és a császári csapatok előtt tette le a fegyvert. Kötél általi halálra ítélték, de tekintettel arra, hogy a császári hadseregnek adta meg magát Haynau az ítéletet "kegyelemből" főbelövetésre változtatta.

KISS ERNŐ altábornagy (50 éves)
Temesváron 1799. június 13-án született gazdag magyar-örmény családban. Katonai pályafutását a bécsi Theresianum után, 1818-ban egy utászezredben kezdte. 1845-ben a 2. Hannover huszárezred parancsnoka lett. Rendkívül bőkezű volt, szívesen adott kölcsönöket tiszttársainak, egyik adósa, akkori parancsnoka, Haynau altábornagy. Kitűnően képezte ki katonáit, nagyvonalú gondos parancsnok hírében állt.. 1848 tavaszán ezredével Nagykikindán állomásozott, s kezdetektől részt vett a szerb felkelők elleni harcokban. Nevéhez fűződik az első jelentős délvidéki győzelem. A honvéd hadseregben elsőként nevezték ki vezérőrnaggyá, majd átvette a bánsági hadtest parancsnokságát. Bár kitűnő huszártiszt volt, de egy hadtest vezetésével nem bírt el. Pancsovai veresége után felmentették és az Országos Főhadparancsnokság vezetője lett. Halálos ítéletét kötél általi halálról golyó általi halálra módosították, mert császáriak ellen harcoló csapatokat nem vezényelt. Kivégzésekor nem engedte bekötni a szemét. Az eldördülő sortűz csak a vállán sebezte meg, ezért három katona közvetlenül elé állt, és mindhárman újra tüzeltek.

SCHWEIDEL JÓZSEF vezérőrnagy (53 éves)
A Vajdaságban, a mai Szerbia Nyugat-bácskai körzetében levő Zomboron született 1796. május 18-án egy vagyontalan német polgári család gyermekeként. Harcolt a napóleoni háborúkban. A 4. huszárezred tisztje volt, amikor Magyarországra vezényelték. Több alkalommal kitűnt bátor helytállásával. A katonai ranglistán gyorsan emelkedett, először ezredessé nevezték ki, majd a schwechati csatában tanúsított bátorságáért az Országos Honvédelmi Bizottmány 1848. október 28-án tábornokká avatta. Buda visszafoglalása után a főváros, majd a kormány mindenkori székhelyének helyőrség parancsnoka lett. Ő volt az egyetlen, akit az aradi vészbíróság kegyelemre javasolt, de Haynau - ki tiszttársa és korábban barátja volt - elutasította a kérvényt. Amikor a kivégző osztag elé állt, kezében azt a feszületet tartotta, melyet mindenkor, a csatákban is magával hordott.

Kötél általi halállal halt meg:

Lovag POELTENBERG ERNŐ vezérőrnagy (41 éves)
Bécsben született 1808. február 20-án nagybirtokos nemesi családban. A 4. huszárezred kapitánya, amikor alakulatát Magyarországra vezénylik, ahol leteszi az esküt az alkotmányra. Először Jellasics horvát bán ellen harcolt, de az osztrák határ átlépésének gondolatával nem értett egyet, ezért sokáig bizalmatlanság övezte. A kápolnai csatában kitüntette magát. 1849. június 2-án lett tábornok. A nyári hadjárat idején Haynau túlerejével szemben visszavonulni kényszerült. Részt vett a komáromi csatában, és a váci ütközetben. Érzéseit így határozta meg: "Csak a nyelvem német, a szívem magyar, mert a szabadságért dobog". Augusztus elején a kormány őt küldte követségbe az orosz táborba. Görgey bizalmasaként az orosz ígéretek hallatára az oroszok előtti fegyverletétel szószólója lett.

TÖRÖK IGNÁC vezérőrnagy (54 éves)
Gödöllőn született 1795. június 23-án kisbirtokos magyar nemesi családban. Mérnökkari akadémiát végzett, majd az erődítés tanára lett a magyar testőrségben. Tanítványa volt Görgei Artúr és Klapka György. Ő volt a Komáromi erődítmény parancsnoka 1849 áprilisáig, majd az utászkar és az erődök főfelügyelője lesz: 1849. júniusban a felszabadított Budára rendelték, hogy a Hentzi által épített budai erősítések lerombolását vezesse, majd Szegedre, hogy a Tisza jobb partján sáncokat emeljen. Élete utolsó napjait Görgey táborában töltötte. Barátságos, szelíd ember volt, akinek nem mindennapi hadmérnöki képességei voltak. A hadbíróság előtt magyarságával indokolta tetteit.

LAHNER GYÖRGY vezérőrnagy (54 éves)
A Zsolnai kerület Turócszentmártoni járásában levő Necpálon született német polgári családban 1795. október 6-án. Katonai pályáját a császári hadseregben kezdte, 1812-től a komáromi 33. gyalogezredben szolgált, 1848-ban őrnagy. Szolgálatait 1848 tavaszán ajánlotta fel a magyar kormánynak; a harmadik honvédzászlóalj parancsnokaként 1848 szeptemberéig a déli területeken harcolt. Ezután a Honvédelmi Minisztérium hadfelszerelési és fegyverkezési főfelügyelővé nevezte ki. 1849. február 6-ától tábornokként végezte a munkáját. Nagyváradot ő teszi a fegyvergyártás központjává, a szabadságharc elbukásakor a fegyvergyár élén áll. Nehéz körülmények közt is eredményesen, nagy szorgalommal és lelkiismeretességgel látta el munkakörét. Közmegbecsülésnek örvendő nélkülözhetetlen ember volt, a magánéletben pedig példás és szeretetreméltó családapa. Főként rendkívüli eredményei miatt kellett bűnhődnie. A szemtanúk szerint utolsó estéjén feleségét fogadta, majd fuvolázott, a Lammermoori Lucia című operából a haldokló Edgár búcsúáriáját játszotta. 1849. október 6-án harmadiknak végzett vele a hóhér.

KNEZIC KÁROLY vezérőrnagy (41 éves)
Horvátországban Belovár-Bilogora megyében, Veliki Grđevac (Nagygordonya) községben született 1808. szeptember 6-án egy határőrvidéki katonacsalád gyermekeként. Pályafutását egy határőrezdrednél kezdte, majd 1824-től az egri 34. gyalogezrednél szolgált, a negyvenes években Galíciában volt. Republikánus, aki a forradalmi eszmékhez való eljutását így magyarázta „ Galícia nyomorúságában szülemlett meg az én — minden áldozatra kész önérzetem, hol is a Metternich-politika erkölcstelenségét, majd meg a nemesség esztelen könyörtelenségét és az ezáltal elvadult lengyel népnek kegyetlenségét színről színre látva lelkiismeretem felzúdult, s lelkemben egy jobb kor utáni vágy ébredt fel". A tápióbicskei csatában ő foglalta el a Tápió hídját. Katonai sikereinek köszönhetően gyorsan emelkedett a ranglétrán, Damjanich János lábtörése után tábornokká és a harmadik hadtest főparancsnokává nevezték ki, így vett részt Buda ostromában. A peredi csata után Görgei leváltotta, Kossuth pedig kinevezte a felső-tiszai hadtest parancsnokának, s a Honvédelmi Minisztériumban teljesített szolgálatot. Kossuth Erdély kormányzói posztjára szánta, de a hadi események romlásával egy rögtönzött hadosztály élére került. Világosnál tette le a fegyvert. Neki tulajdonítják a mondatot: "Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat."

NAGYSÁNDOR JÓZSEF vezérőrnagy (46 éves)
Nagyváradon született 1804. október 17-én vagyontalan nemesi családban. Katonai szolgálatát a császári hadseregben kezdte; az 5., majd a 2. huszárezredben szolgált. 1844-ben kapitányként vonult nyugállományba. 1848-ban szolgálatba állt a magyar hadseregben, őrnagyi kinevezést kapott a Pest vármegyei lovas nemzetőrségnél. A déli harcokban való teljesítményéért ezredessé léptették elő. Részt vett a nagysarlói és a komáromi csatában. Ezután Torontál vármegyébe vonult, sikeresen akadályozta meg az aradi és a temesvári osztrák helyőrségek érintkezését. Damjanich harmadik hadtestével részt vett a szolnoki, az isaszegi és váci csatákban; ezután nevezték ki tábornokká. Görgey Artúr táborában harcolt Buda ostromában, az elsők között tör be a várba. A tokaji átkelés után megütközött a túlerőben lévő cári sereggel, amelytől vereséget szenvedett. Nagyváradon csatlakozott Görgeihez. Seregeivel Schlick-kel készült megütközni, de Görgei parancsa ebben megakadályozta. Amikor Lugosnál Bem seregeihez akart csatlakozni, megjelent a Görgei diktátorságáról szóló proklamáció. Világosnál tette le a fegyvert.

Altleiningeni gróf LEININGEN-WESTERBURG KÁROLY vezérőrnagy (30 éves)
Ilbenstadtban született a hesseni nagyhercegségben 1819. április 11-én, egy elszegényedett főnemesi család gyermekeként; édesapja Frigyes, Leiningen-Westerburg hercege. Három testvére az osztrák hadseregben szolgált amikor jelentkezett a honvéd seregbe, amiért számosan gyanakvóan figyelték, de már az első csatákban bebizonyosodott kiválósága. Gyorsan át tudta tekinteni a bonyolult helyzeteket. Magyar katonái lelkesedtek érte, pedig alig tudott magyarul. Damjanichtól tanulva a téli hidegben a katonái között aludt, az ő menázsijukat ette, s ha tábortüzet gyújtottak nevetve tűrte hibás magyar akcentusának kifigurázását. Végigharcolta a tavaszi hadjáratot, 1849 júniusában kapta tábornoki kinevezést, a 3. hadtest parancsnoka lett. Barátainak tudhatta Damjanichot és Görgeit. A hibátlan jellemű, lovagias tiszt rendkívül érzékeny volt katonai becsületére, ezért a kivégzése előtti percekben is ama rágalmak ellen tiltakozott, melyek szerint Budavár visszavételekor az elfogott osztrák katonákkal kegyetlenkedett volna. Őreit megvesztegetve elérte, hogy kivégzésekor magyar tábornoki egyenruháját viselhette.

AULICH LAJOS vezérőrnagy (56 éves)
Pozsonyban született német anyanyelvű polgári családban 1793. augusztus 25-én. 19 évesen hadapród. Az 1813-14-es hadjárat során részt vett az 1813. október 16-19. közötti lipcsei csatában, majd 1848 áprilisáig a császári és királyi hadseregben szolgált. 1847–48-ban az utolsó rendi országgyűlést biztosító zászlóalj parancsnoka volt. A szabadságharcban a 2. gyalogezred zászlóaljparancsnokaként ott volt a délvidéki hadjáratban; helytállásáért ezredessé léptették elő. A feldunai hadsereghez vezényelve, Görgei dandárparancsnokká nevezte ki. Tábornoki előléptetését a kápolnai csata előtt kapta meg, egyben kinevezték 2. hadtest parancsnokának. Harcolt az isaszegi csatában és Buda visszavételénél, mely betegsége idejére felmentését kérte. Görgey Artúr lemondása után, 1849. július 14-től ő volt a szabadságharc utolsó hadügyminisztere. Szerény, nyugodt, ugyanakkor határozott ember volt, megbízható, körültekintő beosztott, szigorú, igazságszerető parancsnok. Magyarul nem tudott, de a magyar alkotmányra tett esküt mindhalálig megtartotta. Tisztelettel hajolt meg előtte még Karl Ernst perének hadbírája is, kiváló embernek nevezte.

DAMJANICH JÁNOS vezérőrnagy (45 éves)
A horvátországi Sziszek-Moslavina megyében levő Staza településen született 1804. december 8-án szerb katonacsaládban. A hatalmas termetű katona 1848 áprilisában rendreutasítja hadosztályparancsnokát - a magyarokat és Kossuth Lajost szidalmazó Haynaut – mely után az olasz frontra vezénylik. Visszaérkezésekor szervezik a honvédsereget, melyben 1848 júliusától őrnagyi rangban szolgált. Kiváló parancsnok, akiért rajongtak a katonái. A harctéren józan, gyakorlati eszével, vállalkozó kedvével, szívós kitartásával és személyes vitézségével minden rábízott feladatot mintaszerűen megoldott. 1849 márciusától a 3. hadtest parancsnoka lett. A tavaszi hadjárat több jelentős ütközete fűződik a nevéhez. Az aradi vár utolsó parancsnoka.

Hernádvécsei és hajnácskői gróf VÉCSEY KÁROLY vezérőrnagy (45 éves)
Kelet-Közép-Lengyelországban, a Mazóviai Vajdaságban, Rzeczniówban született 1803. november 24-én. Nagyapja 1789-ben megkapta a Katonai Mária Terézia-rendet és altábornagy lett, édesapja Ágoston lovassági tábornok, a Katonai Mária Terézia-rend tulajdonosa, a bécsi Magyar Nemesi Testőrség utolsó parancsnoka. Egyik nővére Bécsben udvarhölgy, Ferenc József egyik nevelője. 1848-ban huszárezredével harcol a szerb felkelők ellen. 1849 januárjában meggátolta, hogy az ijedt parancsnokok bácskában szétzüllesszék a csapatokat. A szolnoki csata után összeveszett Damjanichcsal és Kossuth az arad-temesvári ostromsereg, az V. hadtest vezényletével bízta meg. 1849. június végén elfoglalja Aradot. Temesvár ostromához kezd, amikor a szabadságharc összeomlik. Esetét a hadbíróság különös szigorral kezelte.

Megtorlás a forradalom és szabadságharc után
A megtorlás legsúlyosabb formája a kivégzés volt, lőpor és golyó, vagy kötél által; a kötél általi felakasztásnak – amelyet azelőtt leginkább köztörvényesekre alkalmaztak – becstelenítő jellege is volt. 1849 júniusáig a halálra ítélteken golyóval hajtották végre az ítéletet, még ha az eredetileg kötélre szólt is, a hadbíróságok Julius Jacob von Haynau (1786–1853) magyarországi teljhatalmú katonai parancsnoka alatt kezdték meg a kötél általi ítéletek végrehajtását.
A magyarok elleni eljárásokat az 1848 novemberében felállított Militär Central Untersuchungs Commission (Katonai Központi Vizsgáló Bizottmány) folytatta le Bécsben. Alfred Candidus Ferdinand zu Windisch-Grätz herceg (1787- 1862) császári és királyi tábornagy a magyarországi hadjárat megindulásakor létrehozta a hadseregrendőrséget. Az igazságügyek vezetését Karl Ernst törzshadbíróra bízták.
1848 decemberében Windisch-Grätz Pozsonyban is felállítatott egy katonai vizsgáló bizottmányt, majd 1849 januárjában elrendelte a Militär und Politische Central Commission (Katonai és Politikai Központi Bizottmány) létrehozását; ennek egyik alosztálya, a Militär Untersuchungs Commission (Katonai Vizsgáló Bizottmány) folytatta le a vizsgálatokat; ez foglalkozott a magyar oldalon harcoló vagy szolgálatot teljesítő honvédtisztek, de polgáriak ügyével is.
Július 1-én Haynau kiáltványban jelentette be a rendkívüli haditörvényszékek létrehozását, melyek (Pozsony, Pest, Arad, Kassa, Kolozsvár, Nagyvárad, Temesvár, Pécs, Nagyszeben) 1854-ig álltak fenn. A haditörvényszékek mellett több rögtönítélő törvényszéket is felállítottak (Győr, Gyöngyös, Kecskemét, Nagykanizsa, Nagybecskerek).

Helyszíni kivégzések harci cselekmények után:
1848. Március 1. (Eger): négy maklári földműves (lőpor és golyó)
Június 10.( Pécs mellett: egy fő (lőpor és golyó), egy fő (lekaszabolás)
Június 13. (Bősárkány mellett): három helyi lakos (lőpor és golyó), egy személy (lekaszabolás)
Június 15. (Pécs mellett): 2 személy (lőpor és golyó)
Június 16. (Zsigárd: egy paraszti származású személy (lőpor és golyó)
Június 30. (Nagyigmánd és Bábolna között): egy szökni próbáló fogoly (lekaszabolás)
Július 21. (Sárvárnál): Rettig Vilmos asztalos (lőpor és golyó)
Július 6. Hoky István rozsnyói pap-tanár (mindkét karját levágták, fogait kiverték, nyelvét kivágták, „kegyetlenül megcsonkították”) Malinák nevű festő, Ricsovszky pacsai bíró, a krasznahosszúréti gazdatiszt
1849. február vége Hatvan: Hyross Sándor győri lakos (lőpor és golyó)

Hadbíróság nélkül, rögtönítélő eljárásban kivégzettek:
Január 15. (Pápa): Rédl Antal tamási lakos, Szalay Gábor győri lakos (lőpor és golyó)
Május 1. (Temesvár): Kígyóssy nevű aradi lakos (lőpor és golyó)
Június 29. (Győr): Woititz Adolf győri lakos, Szwelka Rotias aradi lakos (lőpor és golyó)
Július 12. (Nagyigmánd): Mannsbarth Antal csákberényi katolikus áldozópap, Szikszay János nagyimáni református lelkész (lőpor és golyó)
Július 23. (Pest): egy honvédtiszt (lőpor és golyó)
Július 24. (Pest): egy Szatmár megyei honvéd (lőpor és golyó)
Július 26. (Ócsa): Halász[y] Károly jegyző (lőpor és golyó)
Augusztus 21. Nagy István Juta község jegyzője (lőpor és golyó)

A hadbírósági ítélet alapján kivégzettek:
Január 18. (Pozsony): Daniel Christian Dressler (lőpor és golyó)
Március 27. Giovanni Baldini főhadnagy (lőpor és golyó)
Március 30. Barta József gerilla őrmester (lőpor és golyó)
Január 30. Witalis Söll őrnagy (lőpor és golyó)
Január 31. Csömy Zsigmond aranyosi molnár (lőpor és golyó)
Február 6. Feliks Slawsky lengyel származású szabó (lőpor és golyó)
Február 8. Förster Ferenc (lőpor és golyó)
Március 14. Novák Tivadar hadnagy (lőpor és golyó)
(Sopron): négy frankói lakos
Május 24. Petőcz György Pozsony megyei másodalispán (lőpor és golyó)
május 31. Nimnichter János (kötél által)
Június 5. (Pozsony): Mednyánszky László őrnagy, Gruber Fülöp százados, (kötél által)
Június 18. (Pozsony): Rázga Pál pozsonyi evangélikus hitszónok (kötél által)
Július 14. Mészáros Dániel sopornyai lelkész (lőpor és golyó)
Július 20. Stift József sarluskai földbirtokos
Július 23. Treksler Ferenc tardoskeddi jegyző, Bugyik József földműves, Tóth József
Pozsonyban még további 11 személyt végeztek ki.
Július 6. (Marburg): hét huszár (lőpor és golyó)
Július 23. (Bruck an der Mur): hat huszár (kötél által)
Augusztus 14. (Pest): Gáncs Pál, Havelka Ferenc, Hübner András, Kutzka Mihály, Uitz Ignác, Varga Mihály székesfehérvári lakosok (lőpor és golyó)
Augusztus 22. (Pest): Mezey József kajászószenpéteri jegyző; (lőpor és golyó)
Augusztus 20. (Temesvár): Hruby Gyula őrnagy, lőtték főbe Görgei volt segédtisztjét, (lőpor és golyó)
Augusztus 22. (Arad): Ormai (Auffenberg) Norbert ezredes (kötél által)
Augusztus 25. Murmann Sámuel nemzetőr őrnagy.
Augusztus 27. (Pest): Kantsur András szokolyai református lelkész (lőpor és golyó)
Augusztus 30. Fülöp György dunavecsei jegyző, Schweitzer József nyomdász (lőpor és golyó)
Szeptember 7. Streith Miklós vértesboglári plébános (lőpor és golyó)
Szeptember 12. Gábel Mátyás selmecbányai bányamester (lőpor és golyó)
Október 2. (Pécs): Szilva János honvéd, Vertike Gábor honvéd(lőpor és golyó)
Október 6. (Pest): gróf Batthyány Lajos miniszterelnök, Fekete Imre gerillaszázados (lőpor és golyó)
Október 6. (Arad): Kiss Ernő, Dessewffy Arisztid, Schweidel József, Lázár Vilmos (lőpor és golyó)
Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Láhner György, Knezić Károly, Nagysándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János, Vécsey Károly (kötél által).
Október 8. (Pest): Gonzeczky János tábori lelkész (lőpor és golyó)
Október 10. Csány László kormánybiztos, közlekedés- és közmunkaügyi miniszter, báró Jeszenák János Nyitra és Pozsony megyei kormánybiztos (kötél által)
Október 18. (Szamosfalva): Tamás András alezredes, Sándor László százados
Október 20. Karol d'Abancourt de Franqueville lengyel származású százados, Peter Giron német származású alezredes, herceg Mieczyslaw Woroniecki lengyel származású alezredes.
Október 24. Szacsvay Imre képviselőházi jegyzője Perényi Zsigmond felsőházi elnök, Csernyus Manó (Emmánuel)
Október 25. (Arad): Kazinczy Lajos ezredes (lőpor és golyó)

1850. Január 11. (Kőszeg): kilenc személy
Január 23. (Pest): Pallik Ignác egri érseki uradalmi vadász, Márkus János patai születésű, sári segédtanító, Kolosy György honvédszázados (kötél által)
Január 30. (Kassa): Börcsök István, Zehnmark János (kötél által)
Január 31. Istók Imre somfalvai szolgabíró
Február 19. Ludwig Hauk hadnagy (kötél által)
Július 1. (Gyöngyös): Potoczky Gyula (alias Posztóczky István, Mosóczy István, Almássy Gyula) gerillahadnagy.

Nem ismert a menekülő polgárok és katonák száma, akiket a déli és az erdélyi hadsereg felbomlása után üldözés közben agyonlőttek, vagy az irreguláris nemzetiségi csapatok agyonvertek.

Az aradi vértanúk kivégzésének napját 2001-ben nemzeti gyásznappá nyilvánították.

AZ ÖSSZEÁLLÍTÁS KATONA TAMÁS ÉS HERMANN RÓBERT MUNKÁIRA TÁMASZKODVA KÉSZÜLT.