Diakónusszentelés a Mátyás-templomban

Június 7-én, a hónap első szombatján Berta Tibor dandártábornok, tábori püspök, katonai ordinárius öt állandó diakónust szentelt a Budavári Nagyboldogasszony Plébániatemplomban a katonai ordinariátus szolgálatára.

A Mátyás-templomban az ünnepi szentmise nagybevonulással kezdődött: díszegyenruhába öltözött katonák vitték elöl a történelmi zászlókat, utánuk a szentelendők és az asszisztencia következett, a zenei szolgálatot katonai ének- és zenekar látta el. 

Könyörgésében így fogalmazott a tábori püspök: „Kérünk, hogy választottaidnak, akiket ma a szerpapság tisztségére emeltél, adj tevékenységükben buzgóságot, szolgálatukban szelídséget, az imádságban pedig állhatatosságot.”

Az evangélium után kiválasztották a jelölteket, nevükön szólítva őket: Emri László, Kiss Bertalan, Mudra József, Müller Csaba, Szalay György, melynek végén a püspök ezt mondta: „Az Úristen és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus segítségével kiválasztjuk ezeket a testvéreinket a szerpapság rendjére.”

Ez a liturgia a közösség ünnepe, hiszen az egyházi rend az egyetlen szentség, amit az Egyház nem köteles bárkinek kiszolgáltatni, aki megfelelő módon kéri: az egyházi közösség az, amely erre a szolgálatra kiválasztja azokat a testvéreket, akiket arra alkalmasnak talál. Éppen ezért fontos a kiválasztás, amit a Mindenszentek litániájának végén háromszoros könyörgés követ Istenhez szólva, „hogy e kiválasztottakat megáldjad, megszenteld és felszenteld”.

Homíliájában Berta Tibor baráti hangon, személyesen szólította meg a szentelendőket: „Kedves Bertalan, Csaba, György, József, László! A most elhangzott evangéliumi részlet abból a szövegkörnyezetből való, amelyet a Krisztus által alapított közösség utolsó vacsorának nevezett el, ahol Jézus egy hosszabb beszédben és imádságban arra akarja ráirányítani apostolainak a figyelmét, hogy mit tart a leglényegesebbnek. Amikor barátainak szólítja őket, parancsot ad: szeressétek egymást.

Azt akarja elfogadtatni tanítványaival, hogy a szeretet a másik ember, az Isten képmására teremtett személy tiszteletének a kifejeződése, méltóságának elismerése, az érte való áldozatok vállalása. Ez a szeretet egy értelmi belátás, amely gátat tud szabni az emberi érzések szertelen hullámzásának, az akaratot pedig arra készteti, hogy az ember valamiképpen nyilvánvalóvá tegye a másik ember felé a szeretet kézzelfogható megnyilvánulásait. Az igazi szeretet fegyelmezett, ezért figyelmesen odafigyelő, és észre tudja venni, hogy a másik embernek mire van szüksége valójában. Ez a szeretet egy sajátságos szolgálat, amely akkor érvényesül, amikor feladatainkat lelkiismeretesen, áldozatkészen és állhatatosan látjuk el.

Ez a szeretet vezessen benneteket, amikor betartjátok a Magyar Honvédség, a Katasztrófavédelem és Büntetés-végrehajtási Szervezet szabályzóinak előírásait és szolgálati beosztásaitokból fakadó kötelességeket, vagy amikor végrehajtjátok az elöljárók intézkedéseit, de akkor is, amikor a mindennapok megannyi apróságnak tűnő helyzetében helytállóan végzitek szolgálatotokat, amely által nemcsak a megbecsülést és a bizalom légkörét érdemlitek ki magatok körül, de elejét tudjátok venni az önzésből fakadó megannyi káros jelenségnek is.

Kívánom nektek, hogy diakónusként védelmezzétek a személyiséget, az embert. Legyetek mindig megértőek, de kritikusak is. A különféle problémákban, napi válságokban és nehéz körülményekben fedezzétek föl az Istenbe vetett hit titokzatos alkalmait, a hit szépségét, s mindeközben vessétek el a Krisztustól kapott tanítás magvait. Legyetek mindig szabadok, megértők és türelmesek, úgy forduljatok az emberekhez, ahogyan magatokhoz fordulnátok. Mondjátok meg az igazat minden sértő árnyalat nélkül, szavaitok legyenek kristálytiszták és szilárdak, hogy a Krisztusban horgonyzó optimizmust sugározzák, s így kifejezésre jusson a minden gondon túláradó öröm. Legyetek az öröm barátai és ne legyen tőletek idegen semmi, ami emberi.

Bízzatok abban, hogy az Istenbe vetett hitetek – mely hozzásegít a világ és saját életetek egyre teljesebb megértéséhez is – utat nyit azok felé, akikkel a diakónusi szolgálat során találkoztok.

A fölkészülés ideje véget ért – hála ezért azoknak a professzoroknak, paptanároknak, oktatóknak, akik ebben részt vettek – s úgy tűnhet, hogy elérkeztetek ahhoz a célhoz, amelyet kitűztetek. De ez a cél egyből a startvonal is – valójában kezdet. A szentelmény az Egyházban egy kezdet, növekedés, virágzás, terméshozás. Most kezdődik az igazi munka – és ígérem, lesz bőven. Adja Isten, hogy buzgósággal végzett imáitok megerősítsék bennetek az elköteleződés hűségét a diakónusi szolgálatban!”

A szentbeszéd után a jelöltek fogadalomtétele következett: „Ígérsz-e engedelmességet nekem és utódaimnak? – Igérek. – Isten tegye teljessé a jót, amit megkezdett benned.” Ezután a püspök imádságra szólította fel a népet: „Most imádkozzunk kedves testvéreim, Istenhez, a Mindenható Atyához, hogy szolgájára, akit a szerpapság rendjébe kegyesen felvesz, árassza ki áldásának kegyelmét.” A jelöltek arcra borultak és a kórus, a hívekkel közösen – a húsvéti idő miatt – állva elénekelte a Mindenszentek litániáját.

Ezt követően az újonnan szentelt diakónusok beöltöztek rendi ruhájukba: arany színű, átlósan viselt stólát és dalmatikát adtak rájuk. Ezután a diakónusoknak a püspök  ezen szavakkal át az evangéliumos könyvet: „Vedd Krisztus evangéliumát, amelynek hirdetője lettél. Ügyelj arra, hogy amit olvasol hidd, amit hiszel, tanítsd és amit tanítasz, kövesd is.”

Majd a jelenlévő többi diakónussal együtt a béke jelével köszöntötte őket, átnyújtotta nekik az evangéliumos könyvet és ők előkészítették az oltárt – a szentmise a felajánlással folytatódott.

A szertartás végén a tábori püspök így köszönt el: „Elképesztően sok munka vár rátok. Az, aki a hitének a horgonyát Krisztusba veti, sok munkát fog találni, hogy állandóan menjen azok közé, akik még nem ismerik Őt és mutassa meg nekik az Ő arcát. Sok-sok erőt kívánok nektek és mindenkit bíztatok arra, hogy imádkozzunk értük!”

*

Az újonnan felszentelt diakónusok

Emri László egy borsodi faluban nevelkedett, vallásukat gyakorló katolikus szülők gyermekeként. A közösség által adott értékek, irányok nem múltak el nyomtalanul, de egyre jobban halványodtak, ahogy a családtól, a falu közösségétől is távolodott. Feleségével, Bettivel a már közös életük is egy új lendületet vett, de talán ez is csak egyfajta szinten tartás volt. Két gyermekük született: Stefánia és Olívia, akik már egyetemisták. Talán napra pontosan 10 évvel ezelőtt vettek részt egy lelkigyakorlaton, amelyet Vadakel atya tartott, és ez adott a családnak egy újabb lendületet. Így vállaltak egyre több szerepet a helyi közösségek életében. Ahogy engedték, hogy ami történik, megtörténjen és belépjenek az előttük nyíló ajtókon, úgy váltak egyre nyitottabbakká is. Mindezek hozzásegítették őket ahhoz, hogy örökbe fogadják Kiarát és Tamást. Isten nemcsak a lendületet, pontosabban a Szentlelket biztosította az útjunkon, hanem az útra is küldött vezetőket: Bereczkei Miklós és Kecskés Attila atyákat, akik mai napig segítik életüket. Ugyanakkor ezek a hatások és az atyák éber és helyes érzéke a jóra indította Lászlót. Gépészmérnökként teológiát tanult, majd egyre több lelkipásztori kisegítői feladatot, hitoktatást, börtönlelkészi munkát vállalt. „Így jutottam el ide, pontosabban jutottunk el ide feleségemmel, hogy egy végérvényes pecsétet kérjek püspök úrtól az életemre, életünkre a diakónussá szentelés által.”

Kiss Bertalan 1987-ben született Budapesten. 2005-ben érettségizett a Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnáziumban. 2011-ben nősült meg, öt gyermek édesapja, feleségével hatodik gyermeküket várják. 2014-től a Budapest Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánián szolgált szertartóként. 2015-től a Belvárosi Szent Mihály-templomban működő Foederatio Internationalis Juventutem magyar tagszervezetének vezetője, majd ugyanezen nemzetközi szövetség elnöke 2016-tól 2022-ig. Utóbbi minőségében részt vett az Ifjúsági Szinódus Szentszék által szervezett nemzetközi előkészítő konferenciáján, valamint a krakkói és panamai Ifjúsági Világtalálkozó szervezésében is. 2021 áprilisában szertartóként kezdte meg szolgálatát a Katonai Ordinariátusnál. 2010-ben szerzett alapszakos bölcsészdiplomát vallástudomány szakiránnyal a Zsigmond Király Főiskolán, majd 2024-ben katekéta lelkipásztori munkatárs BA-diplomát az Esztergomi Hittudományi Főiskolán. A tartalékos modulkiképzés elvégzése után 2025. május 25-én tett ünnepélyes katonai esküt a Hősök Terén 1277 tartalékos katona egyikeként.

Mudra József 1969-ben született Debrecenben. 1987-ben érettségizett a Monori József Attila Gimnáziumban, majd felvételt nyert a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolára. 1990. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. Szakközgazdász egyetemi diplomát 1998-ban a Budapesti Közgazdasági Egyetemen, katonai logisztikai vezető diplomát 2003-ban a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen szerzett. Katonai szolgálatait Székesfehérváron, Ercsiben és Budapesten látta el.. Jelenleg Budapesten szolgál ezredesi rendfokozatban dandárparancsnokként. 2004-ben nősült, három gyermek édesapja. Felesége szintén hivatásos katona. A Budapest-ferencvárosi Assisi Szent Ferenc Plébánia aktív tagja, 2012-től lelkipásztori kisegítő, 2015-től a képviselő testület világi alelnöke. Berta Tibor katonai ordinárius támogatásával jelentkezett a diakónus képzésre. Szolgálatát a Katonai Ordinariátus kötelékében a Tisztviselőtelepi Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplomban és alkalmanként a Budapest-ferencvárosi Assisi Szent Ferenc Plébániatemplomban fogja ellátni.

Müller Csaba tűzoltó főtörzszászlós 1973. szeptember 30-án született Szőnyben. Szakmai útját az esztergomi Bottyán János Műszaki Szakközépiskolában kezdte, ahol elektronikai műszerész technikusként végzett. A katonaság után rövid ideig ipari területen dolgozott, majd 1999-től a Tatabányai Tűzoltóság kötelékében vonulós tűzoltóként és különleges szerkezelőként szolgált. 2012-től a Komárom-Esztergom Vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság műveletirányító referenseként lát el felelősségteljes feladatokat. 1995-től az egyházközség aktív tagja, 2020 óta a szákszendi közösség világi elnöke. 2014–2018 között elvégezte a katekéta-lelkipásztori kisegítő képzést, 2018-tól pedig hitoktatóként is tevékenykedik a helyi óvodában és általános iskolában. Jelenleg a Hittudományi Főiskola mesterképzésén hittanárként és nevelőtanárként tanul, valamint a Magyar Honvédség megbízásából, a Tábori Püspökség diakónusnövendékeként készült szentelésére. Nős, három fiúgyermek édesapja.

Szalay György 1960 októberében született Siófokon. 1998 óta a Honvédkórháznál honvédelmi alkalmazottként dolgozik. 2011-ben végezte el a katekéta-lelkipásztori munkatárs szakot a Sapientia Hittudományi Főiskolán. A Katolikus Tábori Püspökséggel és a Budapesti Katolikus Kórházlelkészséggel szorosan együttműködve lelkipásztori munkatársi és beteglátogatói feladatokat lát el Honvédkórházban. 2015-ben pasztorális tanácsadói mesterfokú diplomát szerzett a Sapientia Hittudományi Főiskolán. Több mint 10 éve folytat segítő beszélgetéseket betegekkel, katonákkal, a kórház dolgozóival.

Fotó: Wágner Csapó József

Ujváry-Radics Gabriella/Magyar Kurír