A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai megilletődött szívvel értesültek arról, hogy XVI. Benedek emeritus pápa földi útját befejezte, és hazatért a Mennyei Atya Házába.

A gondviselő Isten iránt érzett, hálatelt szívvel gondolunk személyére. Joseph Ratzinger, majd XVI. Benedek egész élete tanúságtétel volt mindannyiunk számára rendíthetetlen, személyes hitéről; tudása és bölcsessége egész nemzedékeknek mutatott irányt.

Ferenc pápához csatlakozva kérünk minden jószándékú embert, hogy imáiban emlékezzen meg az emeritus pápáról, továbbá buzdítunk minden testvérünket, imádkozzon Szentatyánkért és az egész Egyházért.

Budapest, 2022. december 31.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Állandó Tanácsa

Forrás: MKPK Sajtóosztály

 ***

Istenünk, lelkek halhatatlan Pásztora, tekints könyörgő népedre. Add, hogy szolgád, Benedek emeritus pápa, aki szeretetben kormányozta Egyházadat, irgalmadból a rábízott nyájjal együtt elnyerje  a hűséges szolgáknak megígért örök jutalmat.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

***

Részlet XVI. Benedek pápa 2005. április 24-én a Szent Péter téren elmondott homíliájából beiktatási szentmiséjén:

És most, ebben a pillanatban, nekem, Isten gyenge szolgájának kell vállalnom ezt a hihetetlen feladatot, ami valóban meghalad minden emberi képességet. Hogyan tudom ezt megtenni? Hogyan leszek képes ezt a feladatot ellátni? Kedves barátaim, épp most fohászkodtatok ti mindannyian a szentek egész közösségéhez, amelyet néhány nagy név képvisel Istennek az emberekkel közös történelmében. Ily módon bennem is újraéled a tudat: nem vagyok egyedül. Nem kell egyedül viselnem azt, amit valójában nem is tudnék magam viselni.

Isten szentjeinek közössége megvéd, megtart és hordoz. És a Ti imáitok, kedves barátaim, a Ti jóindulatotok, a Ti szeretetetek, hitetek és reményetek kísér engem utamon… Mi mindannyian, akik az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében megkeresztelkedtünk, akik Krisztus testének és vérének ajándékából élünk, aki ezáltal akar bennünket önmagához hasonlóvá tenni, mi mindannyian a Szentek közössége vagyunk. Igen, az Egyház él… És az Egyház fiatal. Magában hordozza a világ jövőjét, és így megmutatja mindannyiunknak a jövő felé vezető utat.

Az Egyház élő, és mi ezt látjuk: megtapasztaljuk azt az örömet, amit a Feltámadott övéinek megígért. Az Egyház élő – élő, mert Krisztus él, mert valóban feltámadt…

Kedves Barátaim! Ebben a pillanatban nem szükséges, hogy bemutassam a kormányzási programomat… Az én igazi programom az, hogy ne a saját akaratomat valósítsam meg, ne a magam elképzeléseit kövessem, hanem az egész Egyházzal együtt arra figyeljek, mi Isten szava és akarata, és hagyjam, hogy Ő vezessen, és így Ő maga vezesse az Egyházat a történelemnek ebben az órájában.

Ahelyett, hogy programmal állnék elő, egészen egyszerűen csupán két jelről szeretnék beszélni, amelyek a liturgiában a péteri szolgálat felvételét mutatják be… mindkettő tökéletesen azt tükrözi, ami a mai olvasmányokban elhangzott.

Az első jel a gyapjúból készült pallium, amit a vállamra helyeznek. Ez egy ősi jelkép, amelyet Róma püspökei a IV. század óta viselnek; úgy is értelmezhetjük, mint Krisztus igájának jelét, amelyet ennek a városnak a püspöke, Isten szolgáinak szolgája a vállára vesz. Isten igája Isten akarata, amelyet mi elfogadunk. Ez az akarat nem külső teher, ami elnyom bennünket, és elveszi szabadságunkat. Megismerni azt, amit Isten akar, megismerni, mi az élet útja – ez okozott Izrael népének hatalmas örömet, ez volt az ő kiváltságuk.

Ez a mi örömünk is: Isten akarata nem elidegenít bennünket, hanem megtisztít – bár lehet, hogy fájdalmak árán - és visszavezet minket önmagunkhoz. Ily módon nem csak Őt szolgáljuk, hanem az egész világ, az egész történelem üdvösségét. A pallium szimbóluma valójában még konkrétabb: a bárány gyapja az elveszett bárányt vagy a beteget, a gyengét jelképezi, akit a pásztor a vállára vesz, hogy elvigye az életet adó vízhez.

Az eltévedt bárányról szóló példabeszéd, amelyet a pásztor a pusztában keres, az egyházatyák számára Krisztus Misztériumának, az Egyháznak a képét jelentette. Az emberiség – mi mindannyian – az eltévedt bárány, amely a pusztában nem találja az utat. Isten Fia ezt nem tudja elviselni; Ő nem hagyhatja az emberiséget ebben a nyomorúságos helyzetben. Elindul, otthagyja a mennyek dicsőségét, hogy megtalálja azt a bárányt és visszavezesse, egészen a keresztig. Vállán viszi, hordozza emberségünket, bennünket - Ő a jó pásztor, aki életét adja juhaiért. A palliumnak mindenekelőtt az az üzenete, hogy mindannyiunkat Krisztus hordoz. De ugyanakkor arra is felszólít minket, hogy hordozzuk egymást…

Kedves barátaim! Ebben a pillanatban csak ennyit tudok mondani: imádkozzatok értem, hogy megtanuljam mind jobban szeretni az Urat! Imádkozzatok értem, hogy megtanuljam mind jobban szeretni az ő nyáját – benneteket, az Anyaszentegyházat, mindannyiatokat egyenként és együtt! Imádkozzatok értem, hogy ne meneküljek félelemből a farkasok elől! Imádkozzunk egymásért, hogy az Úr hordozzon bennünket, és megtanuljuk egymást hordozni!...