Erdő Péter bíboros, prímás, érsek mutatta be a Nemzetközi Katonai Zarándoklat ünnepi szentmiséjét

Május 15-én vasárnap délelőtt megtelt a Lourdes-i  X. Szent Piusz-bazilika, ahol a 62. Nemzetközi Katonai Zarándoklat zárónapján szentmisét mutattak be a Missziós Kereszt jelenlétében.

A szentmise főcelebránsa Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek volt.

Fotó: Rácz Tünde honvedelem.hu

A bíboros szentbeszédében kiemelte, hogy különösen most, amikor háború pusztít Európában, átérezzük, hogy szükség van Isten segítségére és a Szűzanya pártfogására. hangsúlyozta: Krisztus békéje nem olyan, mint amit a világ szokott adni. Mert a világ sokszor önző hatalmak győzelmét nevezi békének. Krisztus békéje az igazságosságon és a szereteten alapul.

Erdő bíboros szentbeszéde az alábbiakban olvasható:

Krisztusban Kedves Testvérek!

Nagy öröm számomra, hogy a mai napon ezen a szép helyen mutathatom be a szentmisét.

Szeretettel üdvözlöm a Nemzetközi Katonai Zarándoklat résztvevőit és minden jelenlévőt. A történelemben mindig, de most különösen is, amikor háború pusztít Európában, átérezzük, hogy szükségünk van Isten segítségére és a Boldogságos Szűz Mária anyai pártfogására. Hogyan élték meg a történelem nehézségeit hívő őseink, a szentek és a boldogok? Erre emlékeztünk tavaly, amikor az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust ünnepeltük. A lelkipásztori előkészület legfontosabb szimbóluma egy hatalmas kereszt volt, amelybe belefoglaltuk Magyarország és Közép-Európa szentjeinek ereklyéit. Ezt a keresztet Ferenc pápa áldotta meg Rómába. Azután pedig elvittük Magyarország és a környező országok városaiba és községeibe. A keresztet mindenütt imádság, lelki program és egy kiállítás kísérte a szentek életéről. A szentek példája összekapcsolja a népeket. Tours-i Szent Márton Pannonia egyik legrégebbi és leginkább tisztelt szentje. De a 20. század sok-sok vértanúja is különleges erőforrás számunkra. Amikor Szent II. János Pál pápa hangsúlyozta, hogy Kelet- és Nyugat-Európának újra egymásra kell találnia, és az Egyháznak is két tüdővel kell lélegeznie, akkor erre gondolt: meg kell osztanunk egymással azokat a tapasztalatokat és kegyelmi ajándékokat, amelyeket a hitben szereztünk.

1968 után a nyugati világban, és az Egyházban is az egyik legfőbb gondolat és értek a reform volt. Ugyanakkor Európa keleti felében, ahol az Egyház elnyomásban vagy akár üldöztetésben élt, a legfőbb értéknek a hűség számított. Krisztus személyéhez, Krisztus evangéliumának lényegéhez és az Ő Egyházához kellett hűségesnek maradni. Csak Magyarországon és a környező országokban már 12 vértanú püspököt tisztelünk, akiket boldoggá avattak. és akik ebben az időben adták életüket a hitért. A missziós kereszt, amiről beszéltem, ezeknek a szenteknek az ereklyéivel most itt van Lourdes-ban. Elhoztuk, hogy a szentek tanúságtétele újra erőforrás legyen a számunkra.
A mostani katonai zarándoklat jelmondata Jézus mondása. Ő azt ígérte tanítványainak: „az én békémet adom nektek”. Krisztus békéje nem olyan, mint amit a világ szokott adni. Mert a világ sokszor önző hatalmak győzelmét nevezi békének.
Krisztus békéje az igazságosságon és a szereteten alapul.

De hogyan tudja a keresztény ember ezt a fajta békét hordozni a világban? Hogyan tudja egy katona a békét szolgálni?
Itt, Franciaországban Szent Lajos király példát mutatott. Amit Szent Lajos személyében csodálhatunk, az a társadalmi és politikai realizmusa és idealizmusa közötti csodálatos egyensúly. IX. Lajos 1241-től vette át a hatalmat. Híres jámborságáról, de a keresztes hadjáratoknak köszönhetően Európa-szerte diplomataként és jogászként is hírnevet szerez. A királyságok az összetett ügyekben az ő bölcsességére hagyatkoznak. Például 1256-ban ő döntött Hainaut megye utódlásáról. Még III. Henrik angol király is fellebbezett Szent Lajos választott bíróságához, amely 1264-ben véget vetett a király és a lázadó bárók közötti vitának.

De Szent Lajos saját országában is elkötelezett híve volt az igazságszolgáltatásnak. 1245-ben megújította „A király negyvennapja” rendeletet, amely lehetővé tette a tárgyalások megkezdését bármilyen magánháború, bírósági párbaj, istenítélet előtt, és helyettesítette ezeket a középkori szokásokat modernebb igazságszolgáltatási formákkal. Ez volt az az idő, amikor elterjedt a római jog és a kánonjog mesterei által kidolgozott tudós pereseljárás, amikor az Egyház mindent megtett, hogy a párbajokat a bírósági esküvel, azaz a purgatio vulgarist a purgatio canonicával helyettesítse. Az Egyház erőfeszítései és a király erőfeszítései az igazságszolgáltatás objektív igazgatására ugyanezt az eszményt követik. Egy 1258-as rendeletben Szent Lajos véglegesen megtiltotta a bírósági párbajt.

Szent Lajos tehát a kiengesztelődés és az igazságosság apostola volt. A mai Európában ezek az erőfeszítések még mindig időszerűek. A második világháború utáni nyugati népekhez hasonlóan most a Közép- és Kelet-európai nemzeteknek is meg kell találniuk az utat a szívek kiengesztelődéséhez. És egész Európának újra fel kell fedeznie eszményképeit: az emberről, a közjóról és ennek alapján az igazságosságról alkotott teljes képet, amely nélkül nincs sem igazi béke, sem valódi szabadság.

De katonai zarándoklaton vagyunk, azt kérdezzük, mit tehet a katona az igazságos béke érdekében? Az Egyház korábban részletes tanitást dolgozott ki az igazságos háborúról és a szankciók vagy represszáliák igazságos alkalmazásáról. A 20. századtól kezdve új problémaként jelentkezett a tömegpusztító fegyverek elterjedése. Felmerült az igazságos háborúnak egy új fajta indoklása is, nevezetesen a humanitárius beavatkozás. Ez azonban csak akkor elfogadható, II. János Pál pápa tanítása szerint, ha: ezeket a kezdeményezéseket időben korlátozzák, pontos célokat tűznek ki, a nemzetközi jog teljes tiszteletben tartásával hajtják végre, a nemzetek feletti szinten elismert hatóság garantálja azt, és semmiképpen sem bízzak a dolgot pusztán a fegyverek logikájára. (vö. Ioannes Paulus II, Paix sur la terre, 1999. december 8., 11: AAS 92, 2000, 364).

Manapság növekednek azok a kihívások is, amelyek abból adódnak, hogy harcoló szervezetek vagy terroristák élő pajzsként használják a polgári lakosságot. Mindezek alapján új és új erkölcsi mérlegelésre van szükség a konkrét helyzetekben, hiszen a háború igazságosságának végső alapja a jogos önvédelem. Ha viszont a háború éppen a védelemre szoruló közösség pusztulásának közvetlen veszélyét idézi elő, akkor a védelem, mint igazolás megkérdőjeleződik. Az Apostoli Szentszék korunkban is folytatja fáradozásait a nemzetközi konfliktusok békés lezárása érdekében.

Kérjük a Boldogságos Szűz Máriát, a betegek gyógyítóját, hogy gyógyítsa meg beteg világunkat!

Eszközölje ki a mindenható Istennél a világ döntéshozói számára, hogy igazságosságban és szeretetben tudják előmozdítani a béke ügyét. Ámen.