HM KATOLIKUS TÁBORI PÜSPÖKSÉG

HÍRLEVÉL

2024. AUGUSZTUS

SZENTMISÉK BALATONAKARATTYÁN, AZ MH REKREÁCIÓS, KIKÉPZÉSI ÁS KONFERENCIA KÖZPONTBAN

Augusztus 11. vasárnap, 09.00 óra. Bemutatja: Takács Tamás ezredes, lelkészi kar vezető

Augusztus 15. csütörtök, 09.00 óra. Bemutatja: Takács Tamás ezredes, lelkészi kar vezető

Augusztus 18. vasárnap, 09.00 óra. Bemutatja: Dr. Alácsi Ervin János alezredes, vezető kiemelt tábori lelkész

Augusztus 20. kedd, 09.00 óra. Bemutatja: Dr. Alácsi Ervin János alezredes, vezető kiemelt tábori lelkész

Augusztus 25. vasárnap, 09.00 óra. Bemutatja: Horváth Kornél százados, tábori lelkész


A KATOLIKUS TÁBORI PÜSPÖKSÉG XXI. KÖRNYEZET-ÉS TERMÉSZETVÉDELMI GYERMEKTÁBORA

Huszonegyedik alkalommal rendeztük meg a Zala megyei Karmacson a Regiment Diáktanyán (REDTanya) Környezet- és természetvédelmi táborunkat, amelynek két turnusában 33 leány és 32 fiú töltött el egy-egy hetet július első és harmadik hetében.
Köszönjük a HM és az MH vezetésének, hogy ebben az évben is támogatták és segítették a tábort. Köszönjük az MH MH Lahner György 2. Ellátóezrednek, hogy a szállítási és ellátási feladatokat végrehajtották. Hálás köszönet illeti mindazokat – dr. Alácsi Ervin alezredes, kiemelt vezető tábori lelkész, Bálint Mihály Gábor százados, tábori lelkész, Besenyői Ákos őrvezető, Dávid Róbert törzsőrmester, Deák László törzsőrmester, Farkas Anett őrvezető, Filó Lajos zászlós, Gerecs Roland százados, Homa-Nagy Anita főhadnagy, Horváth Krisztián Patrik t.szakaszvezető, Kis Adrienn főhadnagy, Krum Péter törzsőrmester, Máté Vivien t.közkatona, Miklósi Dániel őrvezető, Nagy Ferenc Endre százados, tábori lelkész, Radó Martin őrvezető, Rovó Róbert szakaszvezető, Takács Tamás ezredes, Tóth András főtörzsőrmester, Woditsch Péter ömt. hadnagy, teológus hallgató, Zsálek Dániel főhadnagy – akik Dombóvári Piroska őrnagy, táborvezető irányításával, a tábor szolgálati személyeiként készséges elkötelezettséggel segítették a tábor megrendezését.

„Az évben legyek bárhol, tudod mindig van egy tábor,
hol a lelkem megpihen.
Barátság, s annyi szépség, oly sok élmény mit mesélnék,
e dalban elviszem…”
(ReDtanya himnusz)

KÖSZÖNJÜK A SZÜLŐKNEK, HOGY GYERMEKEIKKEL TÁBORUNKAT VÁLASZTOTTÁK! TALÁLKOZZUNK JÖVŐRE (IS)!


MEGEMLÉKEZÉS BUDA VISSZAVÍVÁSÁNAK (BUDA ELIBERATA) 338. ÉVFORDULÓJÁN
2024. szeptember 2.

A Katolikus Tábori Püspökség / Katonai Ordinariátus Buda 1686. évi visszavívásának 338. évfordulóján katonai tiszteletadással egybekötött ünnepélyes szentmisét tart 2024. szeptember 2-án, pénteken 18.00-kor a Budavári Nagyboldogasszony Plébániatemplomban (Mátyás-templom).

A szentmisére tisztelettel várjuk a katonákat, honvédelmi alkalmazottakat és mindazokat, akik meg szeretnének emlékezni erről a sokáig elfeledett történelmi eseményről.


XVIII. ARS SACRA FESZTIVÁL
2024. szeptember 14-22.

Mottó: „Az igazság békét teremt” (Izajás könyve 32,17)

A Katolikus Tábori Püspökség / Katonai Ordinariátus ebben az évben is részt vesz az ARS SACRA FESZTIVÁLON, amelyre tisztelettel a várjuk a katonákat, honvédelmi alkalmazottakat, kormánytiszviselőket.

2024. SZEPTEMBER 14. SZOMBAT
Helyszín: Magyarok Nagyasszonya Templom (Cím: 1089 Budapest, Magyarok Nagyasszonya tér 1.)

16.30 óra - Monostory Viktória ikonfestő kiállítása
A kiállítást megnyitja: Szentesi Csaba alezredes, kiemelt tábori lelkész

17.00 óra - A Katolikus Tábori Püspökség 30 éve
Berta Tibor dandártábornokkal, Magyarország katonai ordináriusával Zsuffa Tünde író beszélget az alapítás óta eltelt három évtizedről

18.00 óra - Gitáros szentmise


2024. SZEPTEMBER 17. KEDD
Helyszín: Magyarok Nagyasszonya Templom (Cím: 1089 Budapest, Magyarok Nagyasszonya tér 1.)

15.00 óra - "Bizalom - Hit - Tekintély - Engedelmesség"
Takács Tamás ezredes, a lelkészi kar vezetőjének előadása

16.00 óra - Katonazenekari koncert a Magyarok Nagyasszonya Templom előtti téren


XXVIII. NEMZETI KATONAI ZARÁNDOKLAT és CSALÁDINAP
KAPISZTRÁN SZENT JÁNOS ELISMERÉSEK ÁTADÁSA

A HM Katolikus Tábori Püspökség szeretettel hívja és várja a magyar honvédelemben szolgáló katonákat, kormánytisztviselőket, közalkalmazottakat és családjaikat, a XXVIII. Nemzeti Katonai Zarándoklatra és Családinapra.

IDEJE:
2024. szeptember 21. szombat

HELYE:
Péliföldszentkereszt, Szalézi Szent Kereszt Kegytemplom és Zarándokhely
(Komárom-Esztergom vármegye)

A ZARÁNDOKLAT MOTTÓJA:
Rátalálni az evangélium helyes útjára, hogy „remény zarándokai” lehessünk.

ÖLTÖZET: katonáknak 15M hadigyakorló; polgáriaknak alkalomhoz és időjárásnak megfelelő ruházat

A ZARÁNDOKLAT és CSALÁDINAP RENDJE:

06.00 Gyülekező a 10 km-es gyalogmenetre
Helye: Péliföldszentkereszt, Szalézi Szent Kereszt Kegytemplom és Zarándokhely
Öltözet: Évszaknak megfelelő 15M hadigyakorló (valamint tartalék zubbony, póló, esővédő) Felszerelés: hátizsák, ivóvíz

06.30 A 10 km-es gyalogmenet indulása

08.00 órától Regisztráció a zarándoklatra
Helye: Péliföldszentkereszt, Szalézi Szent Kereszt Kegytemplom és Zarándokhely előtti fogadósátor

09.30 A 10 km-es gyalogmenet beérkezése, fogadása

09.30 órától Gyónási lehetőség a kegytemplomban

10.30 Katonai tiszteletadással bemutatott ÜNNEPI SZENTMISE, melyet Berta Tibor dandártábornok, tábori püspök, katonai ordinárius vezet a katonalelkészek közösségével.

11.30 Kapisztrán Szent János elismerések átadása

12.00 – 14.00 Ebéd

14.00 – 15.00 TOGETHER GOSPEL SINGERS zenekarral GOSPEL LIVE SHOW

15.10 – 15.25 Hálaadó imádság, a zarándoklat bezárása

A CSALÁDINAP keretében GYERMEKEKNEK kicsiknek és nagyoknak: 09.00 – 15.00
- hurrikán ügyességi akadálypálya, - lövöldözős párbaj, - csocsó, - asztali foci,
- népi fajátékok, - kosaras körhinta, – légvárváros, - arcfestés,
Helyszín: a kegytemplom melletti parkban a Szalézi Ifjúsági Ház és a sportpálya közötti területen
- 14.00 – 15.00 fellép a TOGETHER GOSPEL SINGERS élő zenés koncert keretében
Helyszín: a Kegytemplom mögötti kiépített színpadon

REGISZTRÁCIÓ: A logisztikai feltételek biztosítása érdekében a zarándoklat regisztrációhoz kötött, ezért kérjük, 2024. szeptember 5-ig a Katolikus Tábori Püspökség elektronikus címeire: rendezveny.hmktp@gmail.com vagy ktp@hm.gov.hu az alábbi adatokat szíveskedjék megküldeni:
„Jelentkezem a XXVIII. Nemzet Katonai Zarándoklatra
Név:
A velem résztvevő felnőttek létszáma: …fő
A velem résztvevő gyermekek létszáma és életkora: …fő
Részt kívánok venni a zarándoklat előtti fakultatív 10 km-es gyalogmeneten: …fő (katona: … fő, hozzátartozó: …fő, 14 év feletti gyermek: …fő)

A ZARÁNDOKLAT ELŐTTI GYALOGMENET: A hagyományokat követve ebben az évben is lehetőség van a zarándoklat reggelén egy gyalogmeneten való részvételre. A távolság csak 10 km, de a szintemelkedés 400 m! A menet közben ivóvíz vételi lehetőség nincs, így szükséges mennyiségű folyadékot minden résztvevő hozzon magával!

A gyalogmenetet vezeti: Takács Tamás ezredes, a lelkészi kar vezetője.
Elérhetősége: 06/30/815 00 81
HM telefon: (34) 43 45
E-mail: takacs.tamas2@hm.gov.hu

A távolabbról érkezőknek a Péliföldszentkereszt Szalézi Szent Kereszt Zarándokhely korlátozott létszámban tud szállást biztosítani, amelyről a www.pelifoldszentkereszt.hu weboldalon a szolgáltatások – szállás és ellátás menüpont alatt lehet tájékozódni. A szálláshely foglalását Dombóvári Piroska őrnagy intézi, illetve az ezzel kapcsolatos információkról is tőle kaphatnak tájékoztatást a +36/30/483 00 24 telefonszámon.


A BUDAPEST-TISZTVISELŐTELEPI MAGYAROK NAGYASSZONYA PLÉBÁNIATEMPLOM LELKIPÁSZTORI ELLÁTÁSA

Berta Tibor tábori püspök, katonai ordinárius előterjesztésére, 2024. augusztus 1-től Dr. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek a Budapest-Tisztviselőtelepi Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplom lelkipásztori ellátását Bálint Mihály Gábor százados, tábori lelkészre és Nagy Ferenc Endre százados, tábori lelkészre – mint papi közösségre – bízta.

A Magyarországi Katonai Ordinariátus (Katolikus Tábori Püspökség) – nem adva föl azt a célt, hogy a Budai Várban felépüljön az Ordinariátus püspöki széktemploma (székesegyháza), a honvédség főtemploma a Kapisztrán téren – azon lelkipásztori indíttatástól vezérelve veszi át a Budapest-Tisztviselőtelepi Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplomot, hogy ezáltal még inkább gondoskodjon a Honvédelmi Minisztériumban és a Magyar Honvédségben szolgáló katonák, honvédelmi alkalmazottak, kormánytisztviselők és családtagjaik egyházi, vallási, lelki szükségleteiről, valamint ezen formában is megvalósítsa a Szent II. János Pál pápa által a katonák lelki gondozásáról kiadott apostoli konstitúcióban foglaltakat: A katonai ordinárius és más részegyházak között legyen szoros közösségi kapcsolat, a lelkipásztori munkát pedig hangolják össze. (Spirituali militum curae II.4. §.).

Reméljük, hogy a Budapest-Tisztviselőtelepi Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplom alkalmas helyszíne tud lenni a jövőben azoknak a szentmiséknek, kereszteléseknek, elsőáldozásoknak, bérmálásoknak, házasságkötéseknek, liturgikus szertartásoknak és alkalmaknak, valamint minden olyan eseményeknek, amelyek a Honvédelmi Minisztériumban és a Magyar Honvédségben szolgáló katonák, honvédelmi alkalmazottak, kormánytisztviselők és családtagjaik lelki javát szolgálják.

Bízva a gondviselő Isten kegyelmének hathatós fölhasználásában, őszintén hisszük, hogy a templom átvétele és az abban megtartandó liturgiák, szertartások és más események a Magyar Honvédség javát szolgálják a jövőben, a honvédelemben szolgálóknak pedig hívő reményt és hathatós erőt tudnak adni Hazánk békéje és biztonsága érdekében végzett feladataikhoz, támogatva őket hivatásukban, életük sajátosságaiban, az új kihívásokban, különös tekintettel a nemzeti értékek és az egészséges nemzeti tudat ápolására, valamint az erkölcsi és lelki élet előmozdítására az emberi és hivatásetikai fejlődésben, ezen belül legfőképpen a család vonatkozásában.

Bízunk abban is, hogy az MH Logisztikai Központhoz, illetve jogutódjához az MH Logisztikai Támogató Parancsnoksághoz hasonlóan más alakulatok és szervezetek is ebben a templomban emlékeznek meg a jövőben fegyvernemi védőszentjükről.


A katonai adminisztráció védőszentje: SZENT LŐRINC VÉRTANÚ
Augusztus 10.

Legendája szerint Valerianus (193k.–264) a Római Birodalom császára 253-tól 260-ig. császár keresztényüldözése idején II. Sixtus (215k.–258) pápa fődiakónusa volt. Amikor Sixtust 258. augusztus 6-án bebörtönözték, őrá bízta az Egyház kincseit azzal, hogy ossza szét a szegények között. Amikor megtudták, hogy ő a vagyon őrzője, elfogták, és követelték tőle a kincseket. Ekkor elővezette a betegeket és a szegényeket, mondván, hogy ők az Egyház kincsei. Ezután kegyetlenül megkínozták és fogságba vetették. A tömlöcben is gyógyított és keresztelte a megtérteket. Kivégzése előtt kínzói először megostorozták, majd kínpadra vonták, de ő a gyötrelmek közepette is Istent magasztalta. 258. augusztus 10-én tüzes rostélyra fektették, a parazsat pedig nem engedték lángra lobbanni, hogy tovább tartson a szenvedése.

A legenda szerint, amikor már egy darabig mozdulatlanul feküdt a parázs fölött, vidáman szólt a prefektusnak: „most már megfordíthatnál, ez az oldalam eléggé megsült”. Vértanúságának föltételezett helyén, a Via Tiburtina mellett 330-ban Nagy Konstantin (280k–337), császár bazilikát építtetett (San Lorenzo fuori le mura), mely egyike Róma hét fő templomának.
Általában diakónusi ruhában (dalmatika) ábrázolják azzal a vasrostéllyal, amelyen elevenen elégették.

A hullócsillagokat – amelyeket a Szent Lőrinc emléknapja körül lehet megfigyelni – Szent Lőrinc könnyeinek is nevezik. A legenda szerint a kivégzés előtt még egy lehetőséget adtak a haláltól való menekülésre, és felszólították: „Áldozz az isteneknek, vagy egész éjszaka kínozni fogunk!” Válasza így hangzott: „Az én éjszakám nem ismer sötétséget, és minden ragyogó fényben úszik!” Akkor hozták a rostélyt, rábilincselték, és a tűz fölé tették.

Az augusztusi éjszakák látványosságát az átlagosnál sűrűbb csillaghullást, a csillagászok a Perseida meteorraj felvillanási maximumaként emlegetnek, amikor a Föld Nap körüli útján a Swift–Tuttle-üstökös pályáját keresztezi, a kométa számtalan apró darabja kerül a Föld légkörébe, felizzik, majd elég. A meteorok – melyek mérete a néhány tized millimétertől egy centiméterig terjed – mintegy 60 kilométer/óra sebességgel érkeznek a Föld légkörébe, és 80–300 kilométeres magasságban égnek el.


A különleges katonai erők védőszentje: BOLDOG XI. INCE PÁPA
Augusztus 13.

Ince (1611–1689) Benedetto Odescalchi néven született az észak-itáliai Comóban, gazdag és előkelő kereskedőcsaládban. Először katona akart lenni, majd 1636-tól a római, később a nápolyi egyetem joghallgatója volt; 1639-ben egyházi és polgári jogból is doktorált. Ez után határozta el, hogy papként egyházi szolgálatba áll. 1645-ben – 34 évesen – lett a bíborosi kollégium tagja. Példás élete, tisztasága, egyszerűsége, fáradhatatlan jótékonysága, közismert volt, Ferrarában az éhínség idején a néptől „szegények atyja” nevet kapta. Már 1669-ben is jelölték IX. Kelemen (1600–1669) pápa utódjaként, de a francia királyi udvar megvétózta a megválasztását. X. Kelemen (1590– 1676) pápa halála után XIV. Lajos (1638–1715) francia király ismét meg akarta akadályozni hivatalba lépését, de a bíborosi testület és a római polgárok ragaszkodtak hozzá. 1676. szeptember 21-én XI. Ince néven lett Szent Péter 240. utódja. Halála pillanatáig azért küzdött, hogy megszabadítsa a keresztény Európát az oszmán veszedelemtől. A francia udvar törökbarát politikája ellenére sikerrel fáradozott egy törökellenes liga létrehozásán, amely Sobieski János (1629–1696) lengyel király és I. Lipót (1640–1705) magyar király és osztrák császár, valamint a német fejedelmek közötti szövetséggel jött létre. Amikor 1683. szeptember 12-én Sobieski János, Lotaringiai Károly (1643–1690), herceg, II. Miksa (1662–1726) bajor és III. János György (1647–1691) szász választófejedelem egyesült serege a német és a 70 főnyi magyar segédcsapatokkal legyőzte a Bécset ostromgyűrűben tartó török hadat, elrendelte Szűz Mária neve napja (szeptember 12.) ünnepét.

Az általa szorgalmazott Szent Szövetség okmányát Sobieski János 1684. március 5-én Krakkóban, I. Lipót 28-án Linzben, Marcantonio Giustinian (1619–1688) dózse április 25-én Velencében írta alá. A szövetséges sereg 1686. szeptember 2-án foglalta vissza Budát, ezért gyakran a „Magyarország megmentője” jelzővel illetik. Tisztelete halála után hamar megkezdődött, 1714-ben elindult a kanonizációs eljárása is, de ennek véghezvitelét a francia udvar megakadályozta. Boldoggá avatására csak 1956-ban került sor.

Budán a Hess András téren 1936-ban emeltek szobrot a tiszteletére, amelyen pápai koronával, jobbjában hármas kereszttel jelenítették meg.


A repülőhajózók védőszentje: A MENNYEKBE FELVETT SZŰZ MÁRIA
Augusztus 15.

Nagyboldogasszony vagy Szűz Mária mennybevétele a Katolikus Egyház legnagyobb Mária-ünnepe, egyúttal Magyarország fő védőszentjének emléknapja, hiszen halála előtt Szent István király az ő mennyei pártfogására bízta az országot.
Fontos megjegyezni, hogy mennybevételről van szó, hiszen a Szűzanyát Szent Fia, Jézus Krisztus mentette meg a romlástól, és emelte föl a mennyei dicsőségbe.

A Szentírás és a korai egyházatyák hallgatnak Mária földi életének végéről, de az V. századtól kezdve apokrif történetek kezdtek terjedni mind keleten, mind nyugaton. Ezek, bár történetileg nem tekinthetők hitelesnek, mégis jelzik annak a meggyőződésnek a jelenlétét, hogy Máriának nem volt része a testi enyészetben. Mivel a Názáreti Szűz az ő Fiának, Krisztusnak érdemeire való tekintettel mentesült az áteredő bűntől, számára a halál nem agónia volt, hanem „elszenderülés”, békés hazaérkezés, mely után testestül-lelkestül fölvétetett a mennyei örök dicsőségbe. Az erről megemlékező ünnep keleten született az V. században, majd VI. századra már általánossá vált (január 18. vagy augusztus 15.), később Gallikán hatásra megjelent nyugaton is. Rómában valószínűleg Sergius (650k.–701) pápa vezette be a VII. században.

Hosszas teológiai fejlődés után XII. Piusz pápa (1876–1958) 1950-ben hirdette ki kötelező hittételként: „istenileg kinyilatkoztatott dogma az, hogy a Szeplőtelen Istenanya, a mindenkoron Szűz Mária befejezvén földi életét, testével és lelkével fölvétetett a mennyei dicsőségbe.”


Minden magyar katona védőszentje: SZENT ISTVÁN KIRÁLY
Augusztus 20.

Az Árpádok nemzetségéből származó első királyunk – a keresztény magyar államiság megteremtője és a magyar egyház apostoli megszervezője – Esztergomban született 969/975-ben. Apja a nagyfejedelem Géza (945–997), anyja a keleti rítus szerint megkeresztelkedett Sarolt (950 k.–1008k.) az erdélyi Zombor gyula leánya volt. A legenda szerint Szent Adalbert (955k.–997) prágai püspök keresztelte meg valamikor 994 és 996 között, ekkor kapta a pogány Vajk helyett az István nevet. A hagyomány szerint királlyá koronázására az új évezred első napján került sor, amikor a II. Szilveszter (938– 1003) pápa által küldött koronát Szent Asztrik (955–1036) esztergomi érsek helyezte a fejére.

Uralkodói nagyságának, mélységes keresztény érzelmének bizonyítéka és fontos dokumentuma az „Intelmek”, melyet fiának, Szent Imre (1000–1007 között–1031) hercegnek írt. Államalapító és egyházszervező munkájának gyümölcse az állami és egyházi intézményrendszer megteremtése, a kül- és belpolitikai biztonság kialakítása. Mivel legtöbb gyermeke nem érte meg a felnőttkort, így Imre hercegbe helyezte reményét a keresztény magyar állam fennmaradása érdekében, aki azonban 1031-ben egy tragikus vadászbalesetben életét vesztette. A keserű gyásszal sújtott uralkodó közel hetvenéves korában, negyvenkét évi uralkodás után halt meg, 1038. augusztus 15-én, Mária mennybevitelének napján. Halála előtt a Szűzanya pártfogásába ajánlotta az országot.

Halálát évtizedekig tartó bizonytalanság követte belháborúkkal, pogánylázadással, külső behatolással, mely 1077-ben ért véget, amikor Szent László (1040k.–1095) király elfoglalta a trónt, aki szentté avatását kezdeményezte; oltárra emelésére 1083. augusztus 20-án került sor, mely első szent királyunk főünnepe napja lett. Koporsója fölnyitásakor jobb kezét romlatlanul találták meg. Az ereklye azután tisztázatlan körülmények között eltűnt. Szerencsés megtalálásának dátuma május 30., mely Szent István második ünnepe az egyházi naptárban.
Általában a Szent Koronával és királyi hatalmi jelvényekkel ábrázolják.
A mennyekbe fölvett Szűz Mária mellett Magyarország fővédőszentje.


JELENITS ISTVÁN: ÜDÜLÉS, VAKÁCIÓ, SZABADSÁG

Az életünknek ritmusa van, s ebbe a ritmusba beletartozik a munka és a pihenés, a hétköznap és az ünnep, a „dolog-idő” meg a „szabadság” játéka. Varietas delectat – mondták a régiek: az életkedv az élet változatosságából fakad.

A komoly ember – és a nagyon nehéz sorsú ember – ezt a változatosságot hajlandó kidobni az életéből. Nincs ideje a pihenésre, szüksége sincs rá; dolgozik, míg fejbe nem kólintja az álom, a hétvégeken újabb munka várja, s igába fogva tölti szabadságidejét is. Mintha félne, hogy összeroskad, ha csak egy percre is kilép a kötelesség, a „muszáj” fegyelméből.

Ha az életritmust hullámvonallal ábrázoljuk, a kötelesség rabja az, aki megpróbálja élete hullámvonalát egyenessé lapítani. Komolyan kísért azonban az ellenkező véglet is. Valami furcsa tudathasadás szétdobált pontok, egyenesdarabok egymást tagadó sorozatává tépheti napjainkat. Hányan tekintik a munkájukat robotnak, amellyel megszerzik a pénzt és a jogot a szabadság gátlástalan élvezetére. Ezek az emberek aztán úgy indulnak az ünnep vagy a nyaralás elé, mint a matróz a régvárt kikötő reklámfényes éjszakájába egy hosszú és embertelen hajóúton. Úgy érzik, van mit feledniük, s viszont most minden kijár nekik, mert előre megfizettek mindenért.

Ezeknek a várakozásoknak legmeghökkentőbb büntetése a csalódás. Aki mindent egy utazásra, egyetlen sokszor megálmodott vakációs programra tett föl, az szükségszerűen elégedetlen lesz, mert nem kaphatja meg azt, amit megálmodott. A Balaton mellett sértődötten néz majd ki az esőbe, a vendéglőben meggyűlik a baja a pincérrel, a szállodában alkalmatlannak találja a berendezést, külföldön megállapítja, hogy lenézik: mindig és mindenütt azt, hogy összeesküdtek ellene és rútul elbántak vele. S ha nincs miért fölháborodnia, az ilyen ember akkor is üresnek érzi a drágán megvásárolt napokat.

Ez a kétféle ember: az egyik, aki munkájába temetkezik, s a másik, aki a szabadság szökéseiben keresi örömét, valójában ugyanott hibázott. Magára maradt az életével, a végezni- s élvezni valóival.

„Csak másban moshatod meg arcodat” – írja József Attila. A dologba játékot, a szabadságba fegyelmet kell csillantanunk. Életünkben meg kell valósítanunk az ellentétek egymást kergető, de egymásban tovább ható változatosságát – hogy kedvünk legyen élni. Animum debes mutare, non caelum (A lelkületet kell megváltoztatni, nem az eget): a levegőváltozás önmagában nem sokat ér, lelkünknek kell megújulnia. Az pedig csak úgy sikerülhet, ha ki tudunk lépni önmagunkból, és vállaljuk a személyes kapcsolatok kalandját: kockázatát és felelősségét – a szeretet kalandját, kockázatát és felelősségét.

Szabadságnak mondjuk azt a hosszabb-rövidebb időt, amelyet évente megszokott munkarendünkből, életkeretünkből kilépve-kitépve tölthetünk el. A magányos ember nem lehet szabad. Szabad valaki számára lehetek; ahhoz, hogy szabaddá legyek, szabadítóra van szükségem, aki meghozza életembe az ajándék és a meglepetés örömét. „Van rabszolgaszabadság – írja Vladimir Jankélévitch –, amint van koldusgazdagság is… A zsarnok szabadsága, mondja Kierkegaard, függés, s a fösvény kincse: szegénység.”

Élet és evangélium? Életünk kísértéseinek és esélyeinek elemzése közben a hegyi beszéd és a nyolc boldogság paradox igazságainak közelébe jutottunk. Fontos társadalmi vívmány a vasárnapi munkaszünet, a nyolcórás munkaidő s az évente vissza-visszatérő szabadság.

Életünk keretei azonban hiába válnak emberibbé, ha mi magunk az emberség alapállásából kilépünk.

Számunkra, keresztény emberek számára a „más”, akiben arcunkat megmoshatjuk, nemcsak a másik ember – az idegen vagy az újra felfedezni való feleség-férj, testvér, gyermek, szülő. Szabadság-időnk, üdülésünk az Istennel való találkozásnak, az imádságnak és az elmélkedésnek ideje is. Ünnepünk a hetedik napra nyílik, arra a nyugalomra, amelyről a Zsidókhoz írt levél beszél.

Schopenhauer úgy gondolta, hogy ha minden rossz a pokolba vettetik, a menny számára fönnmarad az unalom. Mi, keresztények, abban hiszünk, hogy életünk vándorútja – a munka s pihenés, elkötelezettség és szabadság dialektikájában – olyan üdvösségbe tart, amelyet Isten szeretete tölt be, tesz örökkétartóvá és boldoggá. Ez a hit és ez a remény rajzolja változatossá, mégis egységessé életünk hullámvonalát.

Az írás a Vigilia 1972. augusztusi számában jelent meg.