Bátorsággal kell hirdetni

Krisztus evangéliumát

„Nem kicsik azok a terhek, amelyek ránk nehezednek, és nem kevés feladat tornyosul előttünk. De tudnunk kell, hogy Jézus ügyében járunk. A körülöttünk levő világ hatalmas összevisszaságában nagy bátorsággal kell hirdetnünk az ő evangéliumát” – fogalmazott szentbeszédében Berta Tibor dandártábornok, katolikus tábori püspök április 2-án, a nagycsütörtöki olajszentelési szentmisén a Budapest-Tisztviselőtelepi Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplomban. A liturgián a katonai és börtönlelkészi szolgálat tagjai közösen ünnepeltek.

A szertartáson az első négy koncelebráns Takács Tamás ezredes, a Katolikus Tábori Lelkészi Kar vezetője, Kocsis István plébános, nyugállományú ezredes, Horváth József alezredes, kiemelt tábori lelkész és Szentesi Csaba alezredes, görögkatolikus kiemelt tábori lelkész volt. A liturgiában diakónusként Szalay György diakónus, lelkipásztori munkatárs, pasztorális tanácsadó szolgált, az olvasmányt Kiss Bertalan diakónus, a szentleckét Kiss Antal diakónus olvasta fel.

Berta Tibor dandártábornok, katolikus tábori püspök homíliájában hangsúlyozta: a nagypénteken megfeszített és harmadnapra feltámadott Jézus Krisztus küldetése a Szentlélek erejéből fakad, és példát ad minden igehirdető számára. Felidézte, hogy az evangélium tanúsága szerint Jézus a pusztai böjt, az Istennel való bensőséges kapcsolat és a Sátán kísértéseinek ellentmondva kezdte meg tanítói működését, ezzel is jelezve, hogy a Teremtővel való kapcsolat elsőbbséget élvez az emberi lét minden más dimenziójával szemben.

A püspök kiemelte: a Római Katolikus Egyház és benne a papok, valamint a diakónusok (szerpapok) feladata Krisztus örömhírének hiteles hirdetése, a Szentírás és az egyházi hagyomány szellemében. Kitért a szertartás egyik központi elemére, az úgynevezett szent olajok megáldására is. Ezek az olajok – amelyeket a liturgikus év során a szentségek kiszolgáltatásakor, például kereszteléseknél vagy bérmálásoknál használnak – azt az isteni erőt és kegyelmet jelképezik, amelyek nélkülözhetetlen támaszai a mindennapi lelkipásztori szolgálatnak – tette hozzá.

Berta Tibor arra buzdította a jelenlévőket, hogy küldetésük során bátran álljanak helyt a mai világ bizonytalanságai között, és Jézus emberségét képviselve forduljanak az emberek felé. Mint megerősítette, a papok és diakónusok feladata, hogy reményt adjanak, erősítsék a hitet, és útmutatást nyújtsanak a megpróbáltatások között élőknek. A tábori püspök köszönetet mondott a honvédségnél és a büntetés-végrehajtásban szolgálóknak – köztük a tábori és börtönlelkészeknek –, hangsúlyozva, hogy munkájuk kiemelt jelentőségű a katonák és a fogvatartottak lelki kísérésében. Hangsúlyozta: a kihívások ellenére a Krisztusba vetett hit és a közösség ereje segíti a szolgálattevőket feladataik ellátásában.

A szentmise végén a Katonai Ordinariátus tagjai 60. születésnapja alkalmából köszöntötték Takács Tamás ezredest, aki idén pappá szentelésének 35. évfordulóját ünnepli.

A tábori püspök szentbeszédét teljes terjedelmében közöljük:

Kedves Mindnyájan!

A Lukács szerinti evangélium arról tudósít, hogy Jézus negyvennapos böjtje után a Szentlélek erejével visszatért Galileába, ahol híre elterjedt az egész környéken, tanított a zsinagógában és mindenki dicsőítette. Ezután Názáretbe ért, ahol nevelkedett.

Nagy odafigyeléssel  hallgatjuk Jézus szavait a különböző példabeszédekben és a tanításokban, de arra is jó odafigyelnünk, amikor az evangéliumok az egyes történésekbe mélyebben is szeretnének bevezetni bennünket.

Urunk Jézus csak azután indult el tanítani, hogy böjtölt, hogy az Úr színe előtt állt, együtt volt a Mennyei Atyával és legyőzte sötétség uralmát fölmutató Sátánt.

Ezzel azt a sajátos üzenetet szeretné minden igehirdető szívébe vésni, hogy az Istennel való kapcsolatot messze többre kell tartani a biológiai létnél. Ez egy alapdöntés, még akkor is, ha az igehirdető napról napra megtapasztalja csetlő-botló létét, hibáit és gyengeségeit.

Jézus szokása szerint jelentkezik felolvasásra a názáreti zsinagógában, ahol a Tóra olvasása után a szombat délelőtti istentiszteleten kerültek felolvasásra a prófétai könyvek egyes részei. Jézus Izajás könyvtekercsét kapja meg a zsinagógaszolgától, amelyet valószínűleg úgy göngyölített ki, hogy ezt a szakaszt tudja fölolvasni: „Az Úr Lelke van rajtam, mert az Úr fölkent engem, hogy örömhírt hozzak a szegényeknek. Azért küldött engem, hogy szabadulást hirdessek a raboknak, és látást a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a letiportakat, és hirdessem az Úr kegyelmi esztendejét.”

Erről a messiásról szóló jövendölésről Jézus kijelenti, hogy „ma beteljesedett ez az írás”, s ezzel nyíltan megvallja messiási küldetését.

Jézus a Lélek erejében érkezik, csodákat tesz, bölcsesség és erő árad belőle, tanításának különös kisugárzása és nemegyszer megdöbbentő hatása van, mert úgy tanított, „mint akinek hatalma van” (vö. Evangélium Máté szerint 7,29).

Apostolainak és egyházának ezt a küldetést adja át.  A tanítványok megbízást kapnak a Mester művének folytatására.

Kedves testvéreim az áldozópapi rendben és a diakónusi szolgálatban! Küldetésünkben nekünk is ebben a faladatban kell helytállnunk! Őt magát, Krisztus Urunkat és az ő örömhírét kell hirdetnünk, úgy és abban a formában, ahogy azt Szentírás és a Szent Hagyomány megőrizte és elénk tárja, s ahogy, azt az egyházi Tanítóhivatal újra és újra megvilágítja.

A néhány perc múlva megáldott szent olajok lesznek majd a jelei az egyes szentségekben Krisztus jelenlétének és éltető erejének lelkipásztori szolgálatunkban.

Az evangéliumban azt hallottuk, hogy Jézuson az Úr Lelke nyugszik, ő kente fel a messiási küldetésre. Az olajok megáldásánál és megszentelésénél mi is a Szentlélek ajándékát kérjük, a papi ígéretek megújításánál pedig arra is emlékezzünk, hogy a papszenteléskor a Lélek különös ajándékát kaptuk meg, a kézfeltétel és a szent krizmaolajjal való felkenéssel.

Nem kicsik azok a terhek, amelyek ránk nehezednek és nem kevés feladat tornyosul előttünk. De tudnunk kell, hogy Jézus ügyében járunk. A körülöttünk levő világ hatalmas összevisszaságában, nagy bátorsággal kell hirdetnünk az ő evangéliumát.

Mai szentmisénkben azért imádkozzunk, hogy olyan papok és diakónusok tudjunk lenni,

- akik Jézus tekintetével néznek és látnak, s akik az ő emberségességét képviselik egy megannyiszor embertelen vonásokat hordozó világban;

- akik megerősítik egymást abban, hogy együtt kell haladnunk, összekapcsolva az intézményes szolgálatokat és karizmákat, melyek az evangélium hirdetésére jöttek létre;

- akik képesek arra, hogy megfelelő módon kezeljék az evangélium követelményei láttán felmerülő félelmeket, amelyek tartanak a veszteségektől;

- akiknek a lelke, az elméje és a szíve újra és újra Jézus személye körül összpontosul.

- akik újra és újra alávetik magunkat a Szentlélek vizsgálatának, hogy meg tudjuk tisztítani a szívünket mindattól, ami nem esik egybe Krisztus lelkületével és gondolatával;

- akik útmutatást és támogatást tudnak adni az élet fáradalmai, a kétségek és ellentmondások közepette élőknek, azoknak, akik olyan szóra vágynak, amely eligazítást nyújt a megannyi bizonytalanság és félelem között;

- akik Jézus Krisztus együttérző tekintetével néznek az emberekre, és a megértő szív figyelmességével segítik és támogatják őket.

- akik, csillapítják azoknak az éhségét, akik talán nem is tudják, hogy Isten Igéjének asztalához szeretnének odaülni;

- akik a szolgálat végzése közben fel tudják ébreszteni a hitet, reményt tudnak adni abban, hogy nem a világban lévő rosszé lesz az utolsó szó, hogy az élet erősebb a halálnál.

Kedves Testvéreim!

Urunk, Jézus ismeri azokat a terheket, amelyek az ő küldetésének folytatásában ránk hárulnak.

A Lélek erejével és szabadságával támogatja, hogy minduntalanvalami „szépet és értelmeset” alkossunk, és türelmesen arra tanít, hogy még a megtapasztalt kudarcokat átélve se csüggedjünk el és ne adjuk fel.

Sokszor sokáig kell keresnünk azt a megfelelő hangot, hogy felkeltsük az emberek figyelmét és utat találjunk a szívükhöz. De aki Jézus Krisztussal az Ő ügyéért fáradozik, annak nem marad el a jutalma, mert Urunk barátainak nevez bennünket.

A megannyi kihívás között gyümölcsöző egységben félelem nélkül járjunk annak a Jézusnak a nyomában, aki Feltámadott jelenlétével bátorít bennünket. aki a történelem nehézségei közepette is elkíséri Egyházát.

Ezekkel a gondolatokkal mondok hálás szívvel köszönetet valamennyiőtöknek, akik hűségesen és nagylelkűen végzitek szolgálatotokat a laktanyákban és a börtönökben, a katonák, a büntetés-végrehajtásban szolgálók és a fogvatartottak között Baracskán, Budapesten, Debrecenben, Győrben, Hódmezővásárhelyen, Kaposváron, Pálhalmán, Székesfehérváron, Tatán, Tökölön, Szolnokon és Koszovóban.

Szöveg: Navarrai Mészáros Márton
Fotó: Illés Alpár főtörzsőrmester / Dombovári Piroska őrnagy