Doni emléktúrát rendeztek Sopronban és Szombathelyen – a Katonai Ordinariátus is képviseltette magát

Január 17-én Sopronban, illetve január 31-én Szombathelyen is teljesítménytúrával és közös megemlékezéssel tisztelegtek a II. világháború doni harcaiban elesett magyar katonák emléke előtt. A több száz résztvevőt megmozgató eseményeken a Katonai Ordinariátus is képviseltette magát: Woditsch Péter tartalékos hadnagy, az ordinariátus diakónusa imát mondott az elesettek lelki üdvéért és teljesítette a 35 kilométeres távot.

A január 17-i rendezvény a soproni Deák téren kezdődött, ahol túrázók, hagyományőrzők és katonák közösen hajtottak fejet a 2. magyar hadsereg, különösen a III. hadtest katonáinak emléke előtt. Dr. Pozsgay Péter tartalékos főhadnagy, a Magyar Tartalékosok Szövetsége (MATASZ) alelnöke hangsúlyozta: az 1943. január 12-én megkezdődött doni tragédia generációkon átívelő nemzeti trauma.

A megemlékezéseket követően a résztvevők két táv közül választhattak: 15 kilométeres útvonal Kópházáig, illetve 35 kilométeres táv Sopronkövesdig. A január 31-i, Szombathelyen megrendezett MATASZ Don–83 teljesítménytúrán 682 fő indult útnak, közöttük kadétok, katonák, civilek és diákok is.

A mindkét emléktúrán részt vevő Woditsch Péter diakónus a Katonai Ordinariátus részvételének jelentőségéről elmondta: „Nagyon fontos, hogy jelen legyünk ott, ahol a katonák vannak. Nagy öröm, hogy a szervezők fontosnak tartották, hogy a megemlékezés részeként egy imádság elmondásával képviseltesse magát a Katonai Ordinariátus is, így a jelen és a jövő leendő katonáival, illetve civilekkel is együtt imádkozhattunk és emlékezhettünk a közös múltunkra.” Hozzátette: a „közös úton levés” során számos régi és új ismeretség, őszinte beszélgetés és egymást építő találkozás valósult meg.

A papnövendék hangsúlyozta: imájában a Don-kanyart megjárt „valóságos emberekre”, tehát katonákra, munkaszolgálatosokra, elesettekre és hadifogságba kerültekre emlékeztek, nem pedig leegyszerűsítő, idealizált alakokra. Mint fogalmazott: a magyar királyi 2. honvéd hadseregnek embertelen körülmények között kellett helytállniuk 1942-ben és 1943-ban; volt, aki megroppant, mások viszont emberségből, kitartásból és bajtársiasságból mutattak példát. Fontos megemlékezni azokról a családtagokról – édesanyákról, feleségekről és gyermekekről –, akik hiába várták haza szeretteiket – tette hozzá.

A Sopronból indult túrával kapcsolatban elmondta: ez volt az első alkalom, hogy ilyen jellegű rendezvényen vett részt és imát mondott, a katonák visszajelzései szerint az üzenet eljutott a résztvevőkhöz. Elmondta: sikernek tekinti, ha akár egyetlen embert is sikerült megszólítania, és közelebb vinni Istenhez vagy az Egyházhoz, valamint azt is, hogy a 35 kilométeres távot teljesítette. Mint fogalmazott, soproniként különösen fontos volt számára, hogy „hazai terepen” is szolgálhatott.

A szervezők szerint az emléktúrák nemcsak sportkihívást jelentenek, hanem közös főhajtást és történelmi emlékezést is, amely segít megérteni a doni tragédia emberi és nemzeti jelentőségét.

Szöveg: Navarrai Mészáros Márton
Fotó: Sopron Média / Horváth Ádám Bence