Vízkeresztkor Berta Tibor püspök áldotta meg miniszterelnöki hivatal szolgálati helyiségeit

Berta Tibor dandártábornok, tábori püspök, Magyarország katonai ordináriusa végezte a miniszterelnöki hivatalban a vízkereszt napján szokásos házmegáldás szertartását január 6-án.

A liturgikus eseményen – mások mellett – részt vett Semjén Zsolt, nemzetpolitikáért, nemzetiségpolitikáért, egyházpolitikáért és egyházdiplomáciáért felelős miniszter, miniszterelnök-helyettes és Nagy János, a Miniszterelnöki Irodát vezető államtitkár.

Vízkereszt az Egyház egyik legősibb ünnepe, mely a karácsonyi ünnepkör zárónapja, egyszersmind ekkor kezdődik a húshagyó keddig (a nagyböjti idő kezdetét jelentő hamvazószerdát megelőző napig) tartó farsang.

Az ünnep a hívő embert arra emlékezteti, hogy Jézus Krisztus, az Úr megjelent (Epiphania Domini) közöttünk.
Vízkereszt a IV. század elején vált nyilvános liturgikus ünneppé, 312–325 között kezdett elterjedni először Keleten, majd Nyugaton, mint Krisztus születésének, keresztségének, a kánai menyegzőnek és a napkeleti bölcsek látogatásának ünnepe.

Keleten később az ünnep elsődleges témája Jézus keresztsége a Jordán folyóban Keresztelő Jánosnál, míg a Nyugati Egyházban a napkeleti bölcsek látogatása. Máté evangéliuma 2,1–12 szerint a napkeleti bölcseket (vagy háromkirályokat) egy csillag vezette Júdeába, hogy az újszülött Jézusnak kifejezzék hódolatukat, aranyat, tömjént és mirhát ajándékozva neki. Az evangélium nem említi a nevüket, de az ajándékok számából következtetve a hagyomány szerint hárman voltak. A 8. században élt Beda Venerabilis már a nevüket is említi: Caspar, Melchior, Balthasar, azaz Gáspár, Menyhért, Boldizsár.

Jézus születése által Isten megjelent a világban, a napkeleti bölcsek révén pedig a pogányokhoz is eljutott a Megváltó születésének örömhíre.

Vízkeresztkor az Egyház hagyományosan vizet szentel a szentmisék elején, innen származik az ünnep általánosan ismert elnevezése.

Ezen a napon kezdődik meg a 15. századtól kialakult szertartás: a lakóházak, később más épületek, létesítmények és munkahelyek megáldása, vagy közismertebben szentelése, melynek során a pap szenteltvízzel meghinti az épületeket és megáldja a benne lakókat, dolgozókat. Szokás szerint a házszentelés után az ajtóra fölírják az évszámot és a népi értelmezés szerint a Háromkirályok nevének (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) kezdőbetűit: 20 + G + M + B + 26. Az eredeti értelmezés szerint a három betű a latin áldásformula kezdőbetűi: Christus Mansionem Benedicat (Krisztus áldja meg e házat).

A régebbi időkben sok helyen ezen a napon még egyszer meggyújtották a karácsonyfa gyertyáit, szétosztották a megmaradt édességet, majd a fát elégették.


Szöveg: Navarrai Mészáros Márton
Fotó: Botár Gergely