Elbúcsúztunk a Lőrincz Kálmán vezérezredestől a Farkasréti temetőben

Katonai tiszteletadással a katolikus egyház szertartása szerint helyezték örök nyugalomra a budapesti Farkasréti temetőben Lőrincz Kálmán vezérezredest, a Magyar Honvédség egykori parancsnokát. A temetésen részt vett – mások mellett – Orbán Viktor miniszterelnök, Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter és dr. Böröndi Gábor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke.

„A Magyar Honvédség – és bátran kijelenthetjük: az egész nemzet – egy legendás katonától búcsúzik. Lőrincz Kálmán vezérezredes úrtól, aki nemcsak a parancsnokunk, hanem a példaképünk is volt. Egy ember, aki teljes életet élt – a szó katonai, emberi és erkölcsi értelmében is” – fogalmazott búcsúztató beszédében dr. Böröndi Gábor vezérezredes.

A Honvéd Vezérkar főnöke emlékeztetett: Lőrincz Kálmán tizennégy évesen kötelezte el magát a katonai pálya mellett. 1960-ban avatták hadnaggyá, a harckocsizó fegyvernem tisztjeként indult a pályája, és három évtizedes szolgálat után vezérezredesi rendfokozatig emelkedett. 1989. december 1-jétől 1994. március 3-ig töltötte be a Magyar Honvédség egyszemélyi parancsnoki tisztségét, így a rendszerváltás idején történelmi szerepet játszott a haderő békés és zökkenőmentes átalakulásában.

Böröndi vezérezredes hangsúlyozta: Lőrincz Kálmán nemcsak katonai parancsnokként, de gondolkodóként, elemzőként, szerzőként is maradandó életművet hagyott maga után, aki nem elégedett meg azzal, hogy parancsokat adjon, hanem gondolkodott, írt, elemzett – és tett. „Azt is tudta, hogy a sereg politikai semlegessége kulcsfontosságú. Tudta azt is, hogy ezt a semlegességet tanulni és tanítani kell, tudatosítva, hogy a mindennapi gyakorlatban a durva tévedésektől leginkább a tisztikar politikai kultúrája, önmérséklete, egészséges erkölcsi felfogása, a politikai semlegesség szükségességét értő és elfogadó magatartása védhet meg. Egyedisége, gondolkodásának mélysége, embersége miatt már életében legendává vált. És ebben a legendában benne van minden, amit a katonai hivatásról érdemes tudni” – mondta. „Lőrincz Kálmán vezérezredes úr biztosan örök életű lesz a honvédelem emlékezetében. Az emléke itt marad a szívünkben, a parancsai a fülünkben, a példája a lelkünkben” – zárta gondolatait a Honvéd Vezérkar főnöke.

A gyászszertatáson dr. Holló József Ferenc nyugállományú altábornagy arról beszélt, hogy egy ikon távozott az élők sorából. „Példás pontossága, mély műveltsége, tapasztalata és egyenes tartása, szakértelme, követelménytámasztása, csendes, nyugodt intelligenciája, kiállása, emberi kapcsolatai bizonyítékként szolgálnak arra nézve, hogy miért szerették ilyen sokan. Bátran vállalta önmagát, és soha nem felejtett el visszanézni oda, ahonnan elindult” – fogalmazott.

A nyugállományú altábornagy felidézte: Lőrincz Kálmán 1939-ben született Budapesten. A II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskolában érettségizett, majd az Egyesített Tiszti Iskolát és a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát is elvégezte. 1973 és 1976 között a moszkvai vezérkari akadémián tanult. Parancsnokként szolgált többek között Zalaegerszegen, Tatán és Székesfehérváron is. 1989-ben nevezték ki a Magyar Honvédség első parancsnokává, a fegyveres testületet öt éven keresztül vezette.Munkásságát több mint negyven hazai és nemzetközi elismeréssel jutalmazták, nyugállományba vonulásakor, 1994-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal állami kitüntetést. Pályafutásában kiemelt szerepet játszott a katonai hivatástudat és szakértelem, a stratégiai gondolkodás és a haderőnemi képességek fejlesztése is.

Berta Tibor dandártábornok, katolikus tábori püspök búcsúztató imájában úgy fogalmazott, hogy Lőrincz Kálmán életét a hűség, az emberség és a szolgálat határozta meg. Három és félévtizedes katonai pályáját olyan küldetésként élte meg, amely során a parancsnok nemcsak irányít, hanem példát mutat a társainak és összetartó közösséget is épít. „Lőrincz Kálmán a kutató szellem sokféle útját járta be, hogy az emberi lét számos fontos kérdésére választ találjon, az ókori bölcselet nagy mestereitől, akár a mai idők kiemelkedő gondolkodóin át a világ- és magyar irodalom kiváló alkotóiig. Ezzel megtalálta lelki békéjének és spirituális megújulásának azt a fokát, amely által katonatársai között a katonai kultúra meghatározó és iránymutató alakja lehetett” – mondta a katonai ordinárius.

A megemlékezésen a Magyar Honvédség összes alakulata képviseltette magát, a díszsorfalat az MH Ludovika Zászlóalj honvéd tisztjelöltjei és az alakulatok csapatzászlóit tartó katonák alkották. A gyászszertartás végén a Magyar Honvédség egy Airbus H225M és két H145M helikoptere „díszelgő áthúzással” tette tiszteletét az elhunyt parancsnok előtt. A megemlékezésen – mások mellett – a honvédelmi tárca jelenlegi és korábbi vezetői, egykori vezérkarfőnökök, bajtársak is jelen voltak.

Berta Tibor dandártábornok, tábori püspök imája az alábbiakban olvasható:

Gondviselő Irgalmas Atyánk, Mennyei Seregeknek Szent Istene!
Földi életének 87. esztendejében Lőrinc Kálmán elindult a földi otthonból feléd, abba az örök hazába, amelyet azoknak készítettél, akik őszinte szívvel keresnek Téged. Érte fohászkodunk ebben a szertartásban, aki szülőföldjét védve a magyar honvédelem nemes szolgálatába állította az életét. Földi életében hosszú utat járt be: a rákóczista katonaiskolásból vezérezredes lett, minden magyar katona parancsnoka.

Sokan vélik úgy, hogy az emberiség egyfajta sajátságos drámai-színjátékban éli az életét, mely elválaszthatatlan a dantei isteni színjátéktól, s annak részeként zajlik sokezer év óta. Sokan azt is gondolják, hogy ők a rendezők: sokszor széjjel szedik, majd egyesítik a darabot, próbálgatják elképzeléseiket és vágyaikat, melynek nyomán épppen virul vagy sorvad az élet, miközben a megállíthatalan idő szívükbe-szellemükbe-lelkükbe merített embervásznára élettörténetek íródnak-rajzolódnak.
A valódi Rendező pedig, Te, gondviselő Atyánk. kifogyhatatlanul jóságos türelemmel vagy irántunk, derűs tekinteted mosolya egyaránt ismeri az ember örömeit, de pokolszerű gyötrődéseit is. Végtelen létedből elapadhatatlan együttérzés árad csetlő-botló mindennapjainkba. Lelkiismeretünk szaván keresztül jóságosan nyújtod felénk azokat a kulcsokat, amelyekkel ki lehetne nyitni bonyolultan megtervezett láncos béklyóinkat, melyeket magunkra és egymásra rakosgatunk. Amióta létezünk keresel és szólongatsz bennünket, és hívogatsz egy mindig megújítható szabad élet szépséges gyönyörűségére. Irgalmas arcod mosolya és értünk aggódó kérlelő szavad ki tudja nyitni a leglehetetlenebb magunk által eszkábált bilincseket, de nálad van a halál félelmetes bilincsének kulcsa is. Türelmességednek titka abból fakad, hogy szabadságot adtál nekünk, s ha feléd tudunk fordulni megoldódnak bilincseink kötelékei.

Mennyei Atyánk, azért jöttünk ma ide, hogy Krisztus Egyházának szolgálatával oda álljunk Lőrincz Kálmán vezérezredes mellé, aki most előtted mindeneknek ítélő bírája előtt áll. Fogad el őt magadénak, hiszen megkeresztelésének pillanatától a te örökkévaló fényes világosságod ragyogott föl a szívében és istenképmás lelke megmártózott Szentháromságos életednek örök szeretetében. Ő parancsnokként sem gondolta magát rendezőnek, de olyan embernek igen, akit a bilincseket oldó szeretet vezérel. Ez a szeretet vezette őt, amikor az emberi teljességet keresve és a tiszta valóságra vágyva, föl tudta mutatni fiatal csapattisztként, beosztottként, parancsnokként, vezérezredesként, de családfőként, férjként, édesapaként is azt az emberséget, amelyet te akarsz Urunk. Mindig kereste a helyes utat, kutatta az igazságot, hogy hazájának jó katonájaként az emberibb életet szolgája.

A legnagyobb emberek nem restellik magukat kicsinynek vallani, amikor a mulandóság partján állva föltárul előttük az örök élet tengere és kísérő után nyúlnak. Lőrinc Kálmán vezérezredes a kutató szellem megannyi útját járta be, hogy az emberlét megannyi kiáltó kérdésére és kérdő kiáltására az ókori bölcselet nagy mestereitől kezdve a mai idők jeles gondolkodóin át, a világ- és a magyar irodalom író-költő mesterein keresztül harmóniát leljen önmagával, hogy újból és újból megtalálja lelki békéjének és spirituális megújulásának azt a mértékét, melynek révén a katonai kultúra meghatározó és eligazító pontja tudott lenni katonatársai körében.
Add, hogy elnyerje a Mennyek Országa harmóniájának örömét, igaz békéjét és örök boldogságát, miután irgalmasan így szóltál hozzá:
Nem a szétfoszló álomsemmiben,
nem valamiféle másik életben,
nem a vágy mézeskalácsországába jutva,
nem a javulás labirintusán végigtapogatózva,
nem a kikövetkeztetett bölcseleti gondolatok szerint,
nem mítikus áttételeken át,
nem jelképesen, nem szimbolikusan, nem formálisan,
nem is jövőre vagy egyszer valamikor
de még csak nem is holnap,
hanem még ma velem leszel a Paradicsomban.

A Bölcsesség könyve tanítja, hogy az igazak lelke a te kezedben van Uram. Abban a kézben mely a legszebb, mert szeretettől megsebzett kéz, mely fölkarol, fölemel és megölel. Hiszem, hogy Lőrincz Kálmán vezérezredest úgy öleled át, ahogyan azt ő tette, amikor megölelte feleségét Máriát, fiatalabb katonafiát Andrást, és idősebb katonagyermekét Gábort és feleségét Krisztinát, unokáit Botondot és Zsombort.
„Istennek örökké él minden teremtmény, hozzá tér a lélek, jertek imádjuk Őt!” Az ősi zsoltár szavait elnehezült szívvel énekeltük az imént, mert Isten trónja elé állni sem könnyelmű lélekkel, sem földi gondoktól megterhelt szívvel nem lehet; oda csak a hála, a dicsőítés és remény szavával közelíthet az ember.

Jézus Krisztus első követői a halottak sírjait fedő kőlapokra csak ezt írták fel: „In pace Christi” – Krisztus békéjében. Ezzel azt fejezték ki, hogy a megkeresztelt ember Krisztus békéjében él a földi élet bevégzése után is az örökkévalóságban. A test föltámadását és az ember örök létét megvalló Egyház mindig nagy jelentőséget tulajdonított az életnek és az elhunytak eltemetésének, mert Urunk, Jézus Krisztus meghalt, eltemették, de harmadnapra feltámadt. Ezért nem úgy élünk, mint a reménység nélküliek, hanem mint azok a szolgálattevők, akik őrtálló éberségben várják az Urat, fölkészülve arra, hogy megérkezik.

A hívő ember az imában személyes és közvetlen kapcsolatban van a Mindenhatóval. Megszólítva érzi magát és személyesen szólítja meg. Hozzá fordul kegyelmét kérve és elfogadja a „legyen meg a Te akaratod”-at írta Lőrincz Kálmán a 2017-ben kiadott Közös küldetésben - Katona és lelkész az ember és a haza szolgálatában című kötetben.
Menetben című könyvét ezzel a gondolattal zárta a parancsnok: Vagy időben megérjük, vagy a kényszerítő körülmények fogják megértetni velünk azt a kötelességünket, hogy idegen utakon járva és annyi kitérő után, hazataláljunk.
Hiszem, hogy hazatalált hozzád Mindenható Isten, ahol már ő is megváltottak énekét dalolja azokkal, akiknek lehullott a szemükről minden fátyol és bölcs tudói már mindeneknek. Ámen.