Ezüstmisét mutatott be Dóbiás Zalán tábori lelkész Budapesten

Huszonöt éves papi szolgálatáért adott hálát ezüstmiséjén június 27-én, szombaton Dóbiás Zalán hadnagy, a Magyar Honvédség Altiszti Akadémia és a Magyar Honvédség Szentendrei Helyőrségtámogató Parancsnokság tábori lelkésze a fővárosi Budapest-Tisztviselőtelepi Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplomban. A jubileumi szentmisén a hálaadás, az előretekintés és a szolgálat „finomhangolásának” jelentőségét emelte ki.

A szentmise szónoka Berta Tibor dandártábornok, katolikus tábori püspök volt, aki beszédében Dóbiás Zalán eddigi lelkipásztori szolgálatát idézte fel. Elmondta: a 2001. június 23-án felszentelt pap Karancskesziben, Nagykátán, Taksonyban, majd Kókán és Tápiószecsőn végzett szolgálata során mindenütt olyan közösségeket talált, amelyek készek voltak együtt dolgozni az egyházért. Kiemelte, hogy Balassagyarmaton is maradandó lelkipásztori és közösségépítő munkát végzett, majd 2024-ben csatlakozott a Katolikus Tábori Püspökséghez tábori lelkészként.

A püspök hangsúlyozta: a pap feladata, hogy megéreztesse az emberekkel, a kereszténység valóban örömhír, ugyanakkor egyre mélyebben értse az emberi lélek működését és a szabadságot korlátozó tényezőket. Mint kiemelte, a szolgálat iránt elkötelezett papnak egyszerre kell megértőnek, türelmesnek, korszerűnek és bátornak lennie, aki minden emberben Krisztus arcát keresi, még azokban is, akiket nehéz szeretni.

Berta Tibor felidézte: a papszentelés szertartásában egykor elhangzott a figyelmeztetés, hogy „milyen veszélyes is az, amit most elkezdesz”, mert Isten közelsége egyszerre tölthet el félelemmel és válhat magától értetődővé. Ezért a papnak újra és újra a hit alázatával és a szolgálat bátorságával kell szembenéznie hivatásának kihívásaival – húzta alá.

A tábori püspök megköszönte Dóbiás Zalán katonalelkészi szolgálatát, köztük a NATO vezette KFOR koszovói békefenntartó műveletében teljesített missziós szolgálatát is, és azt kívánta, hogy még hosszú ideig szolgálhassa a Magyar Honvédség katonáit örömmel és lelkesedéssel.

Dóbiás Zalán a szentmise végén elmondott záró köszönetnyilvánításában arról beszélt, hogy a huszonöt évvel ezelőtti papszentelésre ma is lehetőségként tekint. Úgy fogalmazott: a jubileum alkalmat ad a hálaadásra, az előretekintésre és azoknak a „finomhangolásoknak” az elvégzésére, amelyekre az embernek időről időre szüksége van. „Hála, előretekintés, finomhangolás és örömünnep” – összegezte az ezüstmise üzenetét. Hozzátette: rendhagyó módon nemcsak paptestvéreit, hanem katonatársait is meghívta a szentmisére, amelyet mindazokért ajánlott fel, akiknek hálával tartozik az elmúlt huszonöt évből. Ennek jelképeként a Magyar Honvédség Szentendrei Helyőrségtámogató Parancsnokság négy katonája a szertartás alatt díszőrséget állt az oltár mellett, valamint közreműködött a be- és kivonulás során.

A tábori lelkész emlékeztetett arra is, hogy június 27-e Szent László király ünnepe, majd úgy fogalmazott: „a katonabecsület ott kezdődik, ahol a parancs véget ér”.

A liturgia során a Bölcsesség könyvéből vett olvasmányt Bozó Tibor nyugállományú altábornagy, a Magyar Tartalékosok Szövetségének elnöke, a Katolikus Tábori Püspökség lektora olvasta fel, az evangéliumot – a főparancsról szóló részletet Szent Máté evangéliumából – pedig Mudra József ezredes, a püspökség diakónusa hirdette.

Szöveg és fotó: Navarrai Mészáros Márton