Tábori püspök: 1526. augusztus 29. a becsület és a hazaszeretet nagy napja volt, az önzés nélküli közös erő felmutatása

Az 1526-os Mohácsi Csata hőseiről emlékeztek meg az ütközet 500. évfordulóján Mohácson 2026. augusztus 29-én.

Az ünnepi szentmise és a kegyeleti gyászszertartás első része itt nézhető meg: 

https://mediaklikk.hu/kultura/video/2026/08/29/unnepi-szentmise-mohacs500/ 

A Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen végzett kegyeleti gyászszertartás második része itt nézhető meg: 

https://www.youtube.com/watch?v=yDwm0d89G-E&t=6889s 

Az ünnepi állami megemlékezés délelőtt a Mohácsi Fogadalmi Templom (Magyarok Nagyasszonya Plébániateplom melletti Széchenyi téren kezdődött el amelyen Magyar Péter miniszterelnök mondott beszédet, melyben kiemelte: a magyar történelem nem a veszteségek, hanem a talpra állások története. A miniszterelnök szerint:  "Ezért kell ma is az összefogásról beszélünk mert egy kis nemzet nem engedheti meg azt a luxust, hogy saját embereit fordítsa egymás ellen. Egy szabad ország természetes állapota, hogy viták vannak, hiszen polgárai másképp gondolkodnak a világról, más pártra szavaznak, másban hisznek, másképp élnek. „De van egy határ, egy pont, amelyen túl mindannyian ugyanazon az oldalon állunk. Ez pedig Magyarország. 500 évvel Mohács után talán ezt is meg kell újra tanulnunk. Amíg képesek vagyunk egymásban magyart, honfitársat, embert látni, addig meg is fogunk maradni. Hajtsunk fejet a mohácsi ütközet, a mohácsi csata valamennyi áldozata előtt. Az ismert és az ismeretlen halottak előtt. Azok előtt, akiknek a nevét megőrizte a történelem, és azok előtt is, akikét csak ez a föld őrzi."

A miniszterelnöki beszédet követően ünnepi szentmisét mutattak be a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia jelenlevő tagjai Székely János a konferencia elnöke, szombathelyi megyéspüspök vezetéséve. A szentmise homíliáját  Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek, mint Tomori Pál érsek 39. utóda mondta. Kiemelte: "Hiszünk abban, hogy szent és üdvös dolog imádkozni az elhunytakért, hogy feloldozást nyerjenek bűneikből. Így gondolunk azokra, akik életüket adták Krisztus vallásáért és hazánkért. Jézus mondja: Senkinek nincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért. adták. Most áldozatukra emlékezünk, példaként állítjuk magunk elé őket, és fejet hajtunk előttük haláluk 500. évfordulóján."

A szentmise után Berta Tibor dandártábornok, tábori püspök végezte el a kegyeleti gyászszertartást, amelynek keretében elhelyezték a tömegsírokból feltárt csontmaradványokat tartalmazó urnát a főtéren álló Fogadalmi Templomban.

A gyászszertartás elején a katonai ordinárius így fogalmazott: „Bátor hőseink és hazánkat önfeláldozóan védelmező elődeinknek adjuk meg most az ünnepélyes végtisztességet arra az 500 évvel ezelőtti napra emlékezve, mely a becsület és a hazaszeretet nagy napja volt, az önzés nélküli közös erő felmutatása. Mohács öröksége kudarcok és pusztulások századain keresztül hirdeti a mai napig, hogy az isteni gondviselésbe vetett hit, az ország és a közösség javának keresése szolgálja az életet, mert a jövőbe, sőt az örök életbe mutat. A mohácsi csata hőseinek emléke egész népünk öröksége, a hit fényében pedig arra a felelősségre tanít, hogy azzal szeretettel szolgáljuk az életet és egymást, mely reménnyel vallja: „Egyikünk sem él önmagának, és egyikünk sem hal meg önmagának; amíg élünk, az Úrnak élünk, s ha meghalunk, az Úrnak halunk meg.”

Délután az egykori csatatér közelében, a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen az állami és katonai megemlékezésen dr. Ruszin-Szendi Romulusz honvédelmi miniszter beszédében kiemelte: "Mohács a bátorság, az önfeláldozás és a helytállás jelképe. Mohács a katonák számára nem pusztán történelmi emlék, hanem a kötelességről szól: vannak pillanatok, amikor nem azt kell kérdeznünk, hogy mekkora a veszély, hanem azt, hogy készen állunk-e szembenézni vele. Kiemelte, a mohácsi mezőn harcolók megtették, amit a saját koruk, esküjük és a hazájuk megkövetelt tőlük. Amikor rájuk emlékezünk, nem szabad csupán egy elveszített csata résztvevőiként látnunk őket. Élni akartak, vissza akartak térni szeretteikhez, jövőt akartak maguknak, mégis vállalták, hogy életükkel védik azt, amit hazájuknak neveztek."

Ezt követően az újonnan megépített emlékkápolna és altemplom megáldását és a gyászszertartást Berta Tibor tábori püspök végezte.

A szertartás keretében a magyar hadifoglyok tömegsírjaiból előkerült és azonosított földi maradványok kapták meg a végtisztességet. A tíz koporsóba zárt és II. Lajos király rekonstruált zászlóival borított koporsókat - melyek nevesítetlen hősök maradványait őrzik - a kápolna altemplomába helyezték végső nyugalomra.

Berta Tibor tábori püspök imája a gyászszertartáson:

Kérünk, Istenünk, hallgasd meg könyörgésünket a Boldogságos Szűz Mária és az összes szentek közbenjárására. Ez a kápolna, amelyet neved tiszteletére szentelünk, legyen a kegyelem és az üdvösség háza, ahol megemlékezünk ezentúl mindazokról, akik 1526-ban, a Mohácsi Csatában életüket áldozták hazánkért. Kérünk Urunk, az ég minden áldásával áraszd el ezt a kápolnát és annak oltárát, hogy szent hely maradjon mindenkor, és Krisztus áldozatára állandóan készen álljon. Az egybegyűlt hívek hősi halottainkra emlékezve itt ünnepeljék a Húsvét szent titkát; táplálja őket a halottaiból Föltámadott Krisztus igéje és testének vétele. Minden vigasztalás Istene! Te azt akartad, hogy egyszülött Fiadat, Jézus Krisztust új sírba temessék, hogy abból támadjon fel mint a halál legyőzője, és felajánlja nekünk a feltámadás zálogát. Kérünk Urunk, hogy ez az elhunyt hőseink nyughelyéül készített altemplom áldásod erejéből a nyugalom és a remény helye legyen. Itt nyugodjék az elhunyt hősök porladó teste békében, amíg Fiad dicsőséges eljövetelekor feltámadnak. Itt ébredjen örök remény az élők lelkében. Innen szálljanak föl a neked kedves imák és könyörgések a Krisztusban nyugvókért, és amelyek vég nélkül dicsérik irgalmasságot. Krisztus a mi Urunk által.

Fotó: honvedelem.hu, Magyar Kurir, Nemzeti Örökség Intézete