Búcsút vettek a világbajnok ejtőernyős katonától

Május 31-én több százan kísérték Szolnokon utolsó földi útján Gál Szabolcs főtörzsőrmestert, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis világbajnok ejtőernyős katonáját.

Forrás: honvedelem.hu

A kegyeleti szertartáson Kálinger Roland alezredes, kiemelt tábori lelkész mondott fohászt és megemlékező beszédet.

A Szolnoki Sportcentrum tiszaligeti sportcsarnokában megtartott kegyeleti szertartáson - mások melett - jelen volt Szalay-Bobrovniczky Kristóf, Magyarország honvédelmi minisztere és dr. Ruszin-Szendi Romulusz altábornagy, a Magyar Honvédség parancsnoka.

A Magyar Honvédség ejtőernyős válogatottjának tagja – több mint 5800 ugrással a háta mögött – életének 32. évében hunyt el. A kétgyermekes apa és szerető férj fiatal kora ellenére, már hat évvel ezelőtt is tagja volt annak az ejtőernyős válogatottnak, akik megnyerték a világbajnokságot. Emellett remek kiképzőnek ismerték. Gál Szabolcs főtörzsőrmester minden bajtársa számára példaértékű lehet, olyan katona volt, akit kollégái szerettek, elismertek és tiszteltek.

Kálinger Roland alezredes, kiemelt tábori lelkész megemlékező beszéde: 

Kedves Gyászoló Család, Tisztelt Gyászoló Bajtársak, Tisztelt Megjelentek!

Amikor az ejtőernyősök kiképzése folyik, vagy amikor világbajnokságon ugrik a csapat, a földön minden szem az égre szegeződik. Most lehajtott fejjel, könnyes szemmel állunk itt Gál Szabolcs főtörzsőrmester ravatala mellett. Kérem Önöket, hogy pár percre, vagy talán tovább is emeljük újra az ég felé tekintetünket és még ha könnyeink fátylán keresztül is, de nézzünk Szabolcsra. Feleségével, szüleivel, testvérével beszélgetve abban egyeztünk meg, hogy Szabolcs nem akarná, hogy búcsúzzunk tőle, nem is tudunk, hisz mindig velünk marad, hanem azt akarná, hogy emlékezzünk rá! Kérem önöket, hogy emelt fővel, égre nézve, derűs szívvel emlékezzünk a szeretett, férjre, édesapára, gyermekre, testvérre, bajtársra, sporttársra, barátra, ismerősre!

Mikor felidézzük életét, egy olyan embert látunk magunk előtt, aki mindig a legjobb akart lenni. Mivel „a labda és én nem vagyunk jóbarátok” – mondta, olyan sportot keresett melyben nincs labda. Bármibe fogott, legyen az kajakozás, vagy ejtőernyőzés, minden arannyá vált a kezében. Kajakban, 2007-ben ifjúsági világbajnoki II. helyezés, valamint Európa-bajnoki címet szerzett K2 21 km-es versenyben. Többszörös magyar bajnok és később a felnőtt válogatott keret tagja is volt.  2008-ban döntenie kellett, hogy a katonaságot és az ejtőernyőzést választja, vagy marad a vízen. Úgy tudott dönteni, hogy ezt a döntést soha nem bánta meg. Ahogy a vízen, úgy a levegőben is mindent beleadott, így lehetett már olyan fiatalon válogatott ejtőernyős kerettag és így segítette csapatát 2016-ban a 40. Katonai Ejtőernyős Világbajnokságon az I. helyezéshez, hogy csak a legfényesebb érmet említsem. Mindig a legjobb akart lenni, de nem csak a sportban, hanem magánéletében is. Nagy vágya volt, hogy a legjobb édesapa legyen és az is lett. Fiával is, kislányával is szoros, bensőséges kapcsolata volt és igazi öröm forrás volt számára minden együtt töltött idő. Egy riportfilmben arra a kérdésre, hogy mire vágyik, azt felelte, hogy több időt tölthessen szeretteivel. Egy cél vezérelte mindig, hogy szerettei boldogok legyenek. Ez a cél tette őt jó apává, férjé, jó gyermekké, aki nem feltétlenül a szavaival, sokkal inkább gesztusaival hozta családja tudtára a szeretetet, melyet irántuk érzett. Nem hangoztatta, hogy „szeretlek benneteket és bármiben számíthattok rám” mégis a szeretet és a segíteni akarás természetének része volt, ugyan úgy ahogy a család! A nagybetűs Család! Ő csak ebben tudott gondolkodni. Szerette a családi összejöveteleket, a nagyszüleit, a terített asztal melletti beszélgetéseket, az édesanyja húsvéti menüjét és a karácsony is akkor volt számára igazi, hogy ha mindenki együtt volt. Ez volt az egyik családja. A másik családja pedig a bajtársak nagy családja volt. Számára a munka a hobbija volt, a munkatársak pedig a barátai voltak. Nem volt ellensége. Soha nem mondott rosszat senkiről és róla sem mondott rosszat senki, mert szeretetre méltó jellem, lényén átsugárzó jóság lakott benne.

Az ember megpróbál felállítani magában egy sorrendet vagy értékrendet. Kedves Emlékezők, ne legyünk féltékenyek, de Szabolcs az alábbi sorrendet állította fel: apa, férj, gyermek, testvér, ejtőernyős katona. Igazából Szabolcsnak két szerelme volt, illetve három. A párja Szilvi, az ejtőernyőzés és nem rég feltűnt egy új szerelem az életében, Zsófika a kislánya. Sokat táncolt Zsófival és énekelt neki, pedig akik ismerik tudják, hogy sem táncolni, sem énekelni nem tudott. Mégis meg akart tenni mindent, amit egy jó apuka megtesz. És ha kapott volna még időt itt a földön, meg is tanult volna énekelni és táncolni. Abban is biztos vagyok, hogy világbajnok lett volna éneklésben és a táncban is.

Gál Szabolcs főtörzsőrmester úr az Y generációhoz tartozott. Mobiltelefonján nagyon sokat pötyögött kedvesével és leírta, azt a mondatot amire minden feleség vágyik „életem legjobb döntése volt, hogy feleségül vettelek”.

Sokat dolgozott. Szabolcs is sokallta és a család is érezte a hiányát, de látták, hogy boldog és ez mindennél többet jelentett. Szomorú, hogy ilyen rövid idő adatott neki a földön, de vigasztaljon miket az a tény, hogy boldog perceket, éveket töltött szeretteivel, bajtársaival, a csapattal.

Egyik kedvenc dalában Rúzsa Magdi azt énekli, hogy „földre szálltak az angyalok”. Most Szabolcs ravatalánál az kérjük az Istentől, hogy a földre szállt angyalok vigyék Szabolcs lelkét az Isten országába, ahol örök a boldogság és ahonnan a jó édesapa látja és segíti a földön maradt szeretteit.

Kik azok, akik eljöttek és megemlékeznek Gál Szabolcs főtörzsőrmester úrról és kifejezik együttérzésüket, szeretetüket.

A család: Felesége, gyermekei, szülei, testvére, nagyszülei. A jelenlévő és távollévő családtagok és rokonok. A bajtársak, parancsnokai, kollégák és a Tandem Team. A barátok, kajakos sporttársak. Szabolcs szüleinek munkatársai, a szolnoki és zagyvarékasi ismerősök. Mindazok, akik az emlékezés virágaival kedveskedtek neki ravatalánál.

És szeretettel emlékezik rá, az a több mint 800 ember, aki az irányított véradáson megjelent és segített, segíteni akart Szabolcsnak.

Szilvia egy történetet mondott el nekünk, amit Zsófikának mesél egy varázsszőnyegen repülő ifjú hercegről. Szilvia így kezdted a mesét… Egyszer volt hol nem volt... Kérlek ezentúl így kezd…Egyszer volt, hol nem volt, még mindig van egy varázsszőnyegen repülő ifjú herceg.

Isten nyugtassa Szabolcsot és az örök boldogságot ajándékozza neki, nekünk pedig adjon vigasztalást és az örök életbe vetett hitet!

Elhunyt testvérünk Krisztushoz kapcsolódott a mulandó földi élet idejére.  Megváltónk jósága engedje, hogy dicsőséges feltámadásában is részesüljön az utolsó napon!

Emlékeztessen a szenteltvíz és Krisztusra, aki szenvedésével, kereszthalálával és feltámadásával megváltott minket!

A mi Urunk, Jézus Krisztus keresztjének szent jele legyen rajtad! E jelben váltott meg téged a Megváltó, e jelben van üdvösségünk.

Adj Uram örök nyugodalmat neki és az örök világosság fényeskedjék neki! Nyugodj békében!